Egyetértés, 1885. március (19. évfolyam, 59-89. szám)
1885-03-26 / 84. szám
1885 TIZENKILENCZEDIK ÉVFOLYAM. 84. SZÁM. BUDAPEST, CSÜTÖRTÖK, MAR* SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, IV. HÍMZŐ-DXCZA 1. SZ. KÉZIRATOKAT VISSZA NEM KÜLDÜNK, CSAK BÉRMENTES LEVELEKET FOGADUNK EL. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egy egész évre 30 írt Egy negyedévre 5 frt Egy fél évre .. 10 frt Egy hóra 1 frt 80 kr. Külföldre: 3 hóra Németországba 8 frt 30 kr. Franczia-,Olasz-, Orosz-, Török-, Görög-, Spanyolországokba, Svájcz-, Románia és Szerbiába, valamint amaz országokba, melyek a postaszerződéshez tartoznak, negyedévre 8 frt 30 kr, Bey Mám 6 krajcz&r, KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV. JIMZŐ-UTCZA 1. E& HIRDETÉSEKET ÉS NYILTTÉRBE VALÓ KÖZLEMÉNYEKET FELVESZ A KIADÓHIVATAL; Hirdetéseket felvess a külföldön: Biaben: Főügynökségünk: Stern Mórit* kiírt detéai irodája, I. Wolfzeile Nr. 22. Oppelik A., I. Stubenbastei Nr. 2. Mosse Rudolf, I. Seilerstätte Nr. 2. Haasenstein és Vogler, I. Wallfischgasse 10« Daube G. L. és Társa, I. Wolizeile Nr, It, Dukes Miksa, I. Riemergasse Nr. 12. Schalek Henrik, 1. Wolizeile Nr. 14. Herndl Alajos, I. Wolizeile Nr. 25. Frankfurtban a/M.: Daube G. L. és Társa. Pártiban: R. Mosse, 40, r. Nctre-Dama-<2,-Vréi, Agenee Hava* (place de la BourseL Budapest, márca. 25. Anglia és Oroszország közt a famózus egyezség után is, mely szerint a határkérdés eldöntéséig a csapatok nem nyomulnak előre, feszült maradt a helyzet. Az orosz lapok legkevésbbé sem titkolták az angol kormány meghátrálása fölött való örömüket, az angol sajtó pedig máig is heves támadásokat intéz a Gladstone-kabinet ellen. Az egyik angol lap kiszámította, hogy Oroszország a Kaspi tavon túli Mervben, Turkesztánban és nyugati Szibériában több mint 35 zászlóaljjal, 10 kozák-ezreddel és 12 üteggel (körülbelől 100 ágyúval) rendelkezik. Ezenkívül pedig az orosz félhivatalos lapok egész nyíltsággal vallották meg, hogy a birodalom belsejéből csapaterősítések indíttattak el az afghán határra. Erre aztán Anglia is erősebben kezdett készülődni, s a Gladstone-kabinethez legközelebb álló Daily Notes ismét azzal áll elő, hogy be nem látható, mikép lehet fenntartani a békét, ha Oroszország le nem mond a maga igényeiről. «Ha az emír teszi hozzá , a jövő héten (Lord Dufferinnel való találkozása alkalmával) arra szólítaná föl Angliát, hogy nyújtson neki támogatást az orosz invázió ellenében. Anglia ezt a kérést nem utasíthatná vissza, s akkor a háború nem csupán Ázsiára szorítkoznék. A többi lapok pedig megelégedéssel konstatálják, hogy az afghán határon 50,000 főnyi angol had áll harczra készen, de a Times kalkuttai levelezője azt kívánja, hogy még másik 50,000 embert kell odaküldeni. Nevezetes momentum az afghán határkérdésben az is, hogy mint Fitzmaurice államtitkár tegnapelőtt az alsóházban kijelentette, a fentebb említett egyezség, mely az orosz és afghán csapatok jelenlegi hadállásainak megtartásáról szól, nem foglaltatott írásba. Az angol kabinet közzétette az Egyiptomra vonatkozó diplomácziai levelezést. Ez iratokban elsősorban a szuezi csatorna ügyében összehívandó értekezletről s az ez iránt folyt tárgyalásokról van szó. Granville külügyminiszter legelőbb azt kifogásolta, hogy az értekezlet Párisban ülésezzék és e czélra Londont indítványozta. Waddington, a franczia köztársaság képviselője, kijelentette, hogy Francziaország, Németország és Ausztria-Magyarország ellenezni fogják az értekezletnek Londonba való összehívását. E nyilatkozatra azután Granville belenyugodott abba, hogy Párisban üljön össze a konferenczia. Az alsóház hétfői ülésén az ellenzék részéről bejelentetett, hogy az ellenzék nem fogadja el az egyiptomi pénzügyek rendezése végett kötött egyezség tárgyában előterjesztett javaslatot, és hogy ezen szándékát határozati javaslattal fogja indokolni s egyszersmind ki fogja jelenteni, hogy az egyezségben foglalt javaslatok, valamint a Szuez-csatorna tárgyában történt megállapodások nem kielégítők és a kormány által kötött egyezséget nem igazolják. Miután azonban Gladstone tegnap kijelentette, hogy az egyiptomi pénzügyi egyezményt kabinetkérdéssé teszi, Labouchére visszavonta a maga határozati javaslatát. Az ellenzék főkép azon ütközött meg, hogy az egyezmény sehol sem mondja ki azt, hogy a kölcsönnek a hatalmak által való garancziálása nem foglalja magában az egyiptomi ügyekbe való nemzetközi beavatkozást, miként ezt Childers miniszter a múlt héten kijelentette, s így nyilván tévedésbe akarta ejteni az alsóházat. A francziák tonkingi sikeres hadműveletei után az a hír kelt szárnyra, hogy Khina ismét alkudozni óhajt. Ezzel ellenkezőleg a londoni Saint James’ Gazette arról értesül, hogy a franczia kormány értésére adta a berlini khinai követnek, hogy óhajtandó volna ismét megkezdeni a békealkudozásokat, de a khinai követ egész világosan kijelentette, hogy Khina soha sem fog ráállani hadikárpótlás fizetésére, úgy hogy ha ismét megkezdetnének a békealkudozások, ez valószínűleg azon az alapon fog történni, hogy Tonking átengedtessék a francziáknak. Úgy vélik, hogy Khina bele fog egyezni Formosa ideiglenes megszállásába. Hogy vájjon a tárgyalások a berlini követség útján, vagy Pekingben fognak-e folytattatni, az még nem ismeretes. Budapest, márczius 25. A főrendiház márczius hó 26-án délelőtt 11 órakor ülést tart, választassék ötven tag, de az egész főrendiház által, mert csak a ház mint ilyen képez oly testületet, amely ilynemű választással megbízható volna, és mivel a mágnások, mint olyanok, nem képeznek testületet. A harmadik indítvány — mely legmesszebbre megy — úgy szól, hogy emez ötven tag mindenkor újból, választás útján, kiegészítendő lesz. — Még nagyobb vitát fog előidézni amaz előrelátható indítvány, hogy az új törvény csak 1887-ben, az országgyűlés tartamának lefolyása után, lépjen életbe, mely indítvány csak csekély támogatásra számíthat. Jó forrásból közlik velünk, hogy a kormánypárti képviselők egy része ma délelőtt értekezletet tartott a főrendiházi kompromisszummal szemben elfoglalandó álláspontra nézve. Az értekezletet a kormánypártnak egyik előkelő tagjánál tartották, aki egyúttal a mozgalom kezdeményezőjének tekinthető. Mindössze körülbelül harmincan vettek részt az értekezleten, de valószínű, hogy még sokkal többen vannak ezekkel egy nézeten, akik, ha majd a főrendek által letárgyalt felsőházi törvényjavaslat visszakerül a képviselőházba, határozottan ellenezni fogják a gyökeresen megváltoztatott törvényjavaslat elfogadását. A mai értekezleten két óra hosszat vitatták a kompromisszumot, a szónokok mindegyike más-más szempontból támadta azt meg, de abban valamennyien egyetértettek, hogy az elvetendő és végül abban állapodtak meg, hogy a képviselőházban ellene fognak szavazni. A jelenlevők egyike azt is hangoztatta, hogy jó lenne a szabadelvű klubban kijelenteni, hogy a kompromisszum feletti szavazás nem képezhet pártkérdést, hanem ellenkezőleg a párt minden egyes tagjának jogában áll tetszése szerint igennel vagy nemmel szavazni. A félhivatalos Bud. Gorr. írja: A főrendiház módosításáról szóló törvényjavaslatnak részletes tárgyalását előre láthatólag még e héten teljesen befejezik, habár a javaslat egyes pontjainál nagyobb viták várhatók, a vitás pontok száma azonban semmikép se lesz nagy. Elsősorban a czenzus megállapításánál lesz vita s ellenzéki oldalról 2000 frt, más oldalról pedig 2500 frt fog ajánltatni.E két ajánlat közül azonban egyiknek sincs kilátása arra, hogy száznál több szavazatot nyerjen, még ha az egész ellenzék, mely a törvényjavaslatot általánosságban nem fogadta el, tovább is részt venne a tárgyalásokban, ami pedig az ellenzék körében tegnap óta uralkodó hangulatból következtetve, épen nem bizonyos. A javaslatnak amaz intézkedését, mely szerint az indigenáknak egy bizonyos határidőig nyilatkozniok kell a magyar főrendiházi tagság tekintetében, több oldalról meg fogják támadni, azonban az ellenindítványt kevés szavazat fogja támogatni, minthogy dualisztikus monarchiában és a mi viszonyaink között teljességgel nem engedhető meg, hogy valaki egyidejűleg a magyar és az osztrák, vagy más külföldi törvényhozásnak is tagja legyen. A leghevesebb vita a 25. §. körül fog támadni, melyre nézve több lényegesen módosító indítvány várható. Egyik indítvány — melyet tekintélyes kisebbség fog támogatni — odairányul, hogy csak a mágnások maguk közt válasszanak egyszer s mindenkorra ötven mágnást azok közül, kik a czenzus miatt jogaikat vesztik; a második indítvány ama szakaszt akképen akarja módosítani, hogy ugyancsak a czenzus miatt kimaradandó mágnások közül A közjegyzői törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását, mint röviden már említettük, tegnap folytatta az igazságügyi bizottság. A javaslat 19. §-a helyett az előbbi üléseken elfogadott szakaszok kerülvén folytatólagos tárgyalás alá, megállapíttattak ama jogügyletek, melyekre vonatkozólag az okirat bizonyító ereje a közjegyzői okiratokra korlátoltatik. Ezek közül Teleszky indítványára kihagyattak a miniszteri javaslatba felvett ama jogügyletek, melyek a gazda és gazdai hatalom alatt álló személyek között köttetnek. Hosszabb vita után, melyben Teleszky, Hodossy, Haviár, Lészay, Mandel és Gáli vettek részt, megállapította a bizottság váltóknál amaz eseteket, melyekben az aláírás hitelesítése kívántatik. Következett a javaslat 20. §-a, mely arról intézkedik, hogy közjegyző az általa felvett vagy hitelesített okiratok alapján a hatóságokhoz intézett beadványokhoz meghatalmazást csatolni nem tartozik. — Engelmayer előadó ez intézkedést, amennyiben ez telekkönyvi beadványokra vonatkoznék, a telekkönyvi rendtartáshoz tartozónak véli. — Mandel indítványozza, hogy e szakasz kihagyagyassék, mert az okirat felvétele még nem foglalja magában a megbízást. — Teleszky a meghatalmazást csak akkor tartja mellőzendőnek, ha a megbízás magába a közjegyzői okiratba felvétetik, mely megbízást bélyegmentesnek mondaná ki. Lészay a meghatalmazást közjegyzői okiratoknál feleslegesnek tartja, azonban kívánatosnak véli a magánokiratoknál és hitelesített aláírású okiratoknál. Berczelly miniszteri tanácsos utal a joggyakorlatnak a felvetett kérdésben mutatkozó különböző irányban való fejlődésére, mely az intézkedést szükségessé tette és a javaslat fentartását óhajtja. Hodossy a meghatalmazás igazolását mindazon esetekben kívánja, amelyekben a törvény átalában a képviseletnél meghatalmazást kíván és a szakaszban javasolt intézkedés kihagyása mellett szól. Haviár a szakasz kihagyása mellett nyilatkozik úgy a közjegyzők, mint a közönség biztonsága érdekében. Gáli a Teleszky indítványát pártolja. Erre a bizottság szótöbbséggel a szakaz kihagyását határozta el. A javaslat 21. §-a, mely a keresztvonásokkal történt hitelesítésről szól, Teleszky által indítványozott újabb szövegezésben fogadtatott el. Ezzel az ülés véget ért. Legközebbi ülés a húsvéti szünetek után fog tartatni. Bécs, márczius 25. Az osztrák képviselőház e hó 24-iki ülésében az északi vasútról szóló javaslat tárgyalása alkalmából újra botrányos jelenetek játszódtak le. Távirati tudósításunkban röviden már megemlékeztünk a botrányról, melyről pótlólag a következőket írják: Mikor az elnök kihirdette a ház határozatát, nagy mozgalom támadt a szorongásig megtelt felső karzaton. Először hangos zúgás volt hallható, azután perczekig tartó pisszegés támadt, miközben olykor-olykor «pereat» és «pfuj» kiáltások voltak hallhatók. Egyszerre csönd lett, mely pár pillanatig tartott, minthogy egy ismert képviselő a házszabályokhoz szólott. Ez volt úgy látszik a jel a viharos karzati demonstrácziókra. Mintegy jelszóra a dörgő «Hoch» kiáltás támadt a házban, azután viharos «pfuj» és újra zajos piszegés. Süketítő zaj töltötte be a termet, miközben a karzaton az emberek lábaikkal tomboltak,úgy hogy az alsó karzat remegett belé. A tüntetők egyes kiáltásai már nem voltak hallhatók s elvesztek a roppant zajban, s mikor az elnök hevesen csengetett, innét onnét antiszemita kifakadások hangzottak fel. «Zsidó Smolka!» kiáltották le a karzatról az elnöknek. Perczekig tartott a roppant lárma, melybe belevegyült a képviselők megbotránkozásának hangja. A képviselők felugráltak helyeikről s a karzatra mutogattak, az egész házon erőt vett a rendkívüli izgatottság, s a ház tagjai csendre kérték a karzat közönségét. De ez még jobban felingerelni látszott azt s még hangosabb lármával, zajosabb piszegéssel válaszolt a csöndesítő felszólításokra, még hevesebben tomboltak, és gúnyosabban tapsoltak. A karzat közönségét jobbára fiatalság képezte ; itt-ott a népgyülésekről ismeretes egyik-másik izgató izmos alakja emelkedett ki a tomboló sokaság soraiból. Némelyik kihajlott a karzat korlátjain s heves gesztikuláczió közben szórta le szidalmait, míg mások látható gyönyörködéssel élvezték a nekik tetszetős botrányt. A csendesebb karzatlátogatók hiába csitították a zajongókat, jóakaró törekvésük kárba veszett s még fokozta a lármát. A képviselőház tanácskozása félbeszakadt. A csendet nem lehetett helyreállítani, mert az összes karzati terembiztosok figyelmeztetésére nem hallgattak, a közbelépő tűzoltók, kik itt-ott feltűntek, sem voltak képesek rendet csinálni, a zaj egyre tartott, s a termet süketítő lárma töltötte be. Erre dr. Smolka elnök elhagyta az elnöki széket, anélkül, hogy az ülés felfügesztésére vonatkozó emncziácziót hallani lehetett volna. Szmolka elnök azt az utasítást adta Fanderlik háznagynak, hogy üríttesse ki a karzatokat. Fanderlik háznagy, mivel Dumba, a másik háznagy nem volt jelen, egymagában volt kénytelen a karzatok kiürítésének munkáját keresztülvinni". A fiatalság egyre tombolt s csak mikor egyik közülük felkiáltott: «Menjünk, a komédiának úgyis vége van!» A tüntetők lassankint kivonulni kezdtek. Egyesekkel szemben hathatós erélyt kellett kifejteni és egy ismeretes izgatót csak azután távolíthattak el a karzatról, mikor Fanderlik háznagynak egy tűzoltó segítségére jött. A karzatok kiürítése után a képviselőház folytatta tanácskozásait. A tüntető karzati közönség a ház előtt csoportosult össze, hogy megvárja az ülés végét és azután folytassa a demonstrácziót. Ennek megakadályozása czéljából a rendőrség erélyesen közbelépett és szétoszlatta a tömeget. Csak egy kisebb csoport tért újra vissza, s a rossz idő daczára várakozott a házból jövő képviselőkre. Azonban további tüntetés ezután már nem volt. VIDÉK. * Szász-Sebes, márcz. 25. (O. E) A szász-sebesi választókerületben ma Toldi-Horváth Lajos gr. Eber Nándor helyére közfelkiáltással orsz. képviselővé választatott. ÚJDONSÁGOK. — márcz. 25. — Személyi hírek. Gróf Széchenyi Pál kereskedelmi miniszter ma reggel Kis-Bérre utazott. — Szily Kálmán, a műegyetem prorektora tartós gyöngélkedése miatt egyelőre megszüntette előadásait; helyettese Nagy Dezső tanár lesz. — A párisi gróf, ki a napokban Bécsben járt, Velenczéből elutazott Palermoba Rumale herczeg látogatására, ki ott a saját palotájában lakik. — Schtwarzenberg herczeg tábornok az éjszakát álmatlanul töltötte ; állapotában változás nem állott be. Ma Lajos Viktor főherczeg, Vanitelli pápai nunczius, Windischgrätz és Metternich herczegnők tudakozódtak hogyléte felől. — Bartheyns de Fosselaert romániai belga követ elutazott állomáshelyére Bukarestbe. — Jókai Mór a Felvidéki Közlöny szerint legközelebb Kassára megy s a tanulónőképző intézet javára felolvasást tart. — Labanot herczeg bécsi orosz nagykövet husvét után tér vissza Pétervárról. — Cziráky Béla gróf fejér megyei főispán családjával együtt hat heti tartózkodásra Lovasberénybe utazott. — Vilmos porosz herczeg és Arnulf bajor herczeg Darmstadtba érkeztek az elhunyt nagyherczegné temetésére. — Angelo de Gubernatis múlt vasárnap érkezett Fiuméba, hol a gimnáziumi és kereskedelmi akadémiai tanári testület fogadta. Az olasz tudós látogatást tett a kormányzónál, a polgármesternél és Klapka tábornoknál. Délután ebéden volt a kormányzónál, este pedig tovább folytatta útját Firenze felé. — Szász Károly ref. püspök a jövő hó végén püspöki látogatásra indul az alsó-baranyabácsi egyházmegyébe. Ily püspöki egyházlátogatás 1817-ben volt utoljára. — Dr. Török Aurél hírneves antropologus, ki a napokban Szegeden járt az ősembertani ásatásokat megtekinteni, onnan Pankotára utazott, s rövid idő múlva visszatér a fővárosba. — Vilmos császár otthon. A berlini császári palota oly kicsiny, hogy a hivatalos ünnepélyekhez nem elégséges, mely okból ezeket a régi palotában tartják. Vilmos császár termei az uj palotának bal szárnyán vannak. Összesen három szobája van: dolgozó, hálószoba és elfogadóterem. A dolgozó szoba a palota sarkán van; mindenki ismeri, mert Vilmos császár néha naphosszat ül e szoba egyik ablakánál. A Berlinben mulató idegen nem mulasztja el ez alatt az ablak alatt elsétálni, abban a reményben, hogy megpillantja az uralkodót. Meg is jelenik nagyon gyakran, hogy a közkiváncsiságnak eleget tegyen. Mikor az uralkodó az ablaknál mutatkozik, mindenki leveszi a kalapját és a két egyenruhás rendőr, ki éjjel nappal őrködik ama híres ablak alatt, nem igen igyekszik a tömeget kellő távolságban tartani; az agg uralkodót annyira tiszteletben tartják, hogy még a zajos tüntetésektől is megkímélik. Vilmos császár még múlt évben, úgy télen, mint nyáron, hét órakor kelt fel, de az idén meghagyták neki az orvosok, hogy kilencz óráig ágyban maradjon. Vilmos császár csak nehezen állt rá, mert az öreg katona nem hajol meg aggkora követelményeinek; lépésenkint kell őt rá szorítani, hogy magát kímélje. A császár, ki úgyszólván elérkezett az emberi élet legszélsőbb határáig, nem akar vénülni. Sohasem használta a felhúzót, mely az ő termeit a császárnénak egy emelettel magasabban levő termeivel összeköti, és miután másrészt a császár szobái mellett levő kis lépcső nagyon meredek, ez okból földszinti lakását csak nagyon ritkán hagyja el; rendesen a császárné látogat elő hozzá, vagy a felhúzó segélyével vagy pedig a csigalépcsőn. A császár hálószobája valóban polgári berendezésű és a legcsekélyebb fényűzés se látható sehol; az ágy fölött függ anyjának, Lujza királynénak nagy arczképe, kinek a jénai ütközet után a győztes Napoleon kegyelméért kellett folyamodnia. Meglehet, hogy ennek a képnek folytonos szemlélése, hazája és anyja megaláztatásának folytonos felidézése legalább is annyira járultak az 1870-iki borzasztó háborúhoz, mint maga Bismarck. Mikor a császár csenget, megjelenik komornyikja, hogy ő felségének az öltözködésnél segítsen. Ez csakhamar megtörténik. A császár szereti a régi ruhákat, melyekben kényelmesen érzi magát; elkopott egyenruha szolgál neki reggeli ruhául; lábaira régi papucsokat vesz fel, mert a nap első óráit háborútlanul és az övéi között szereti tölteni; azután átmegy dolgozószobájába, ahol legmeghittebb szolgája, Engel, felszolgálja neki a teát. Engel már túl van a hetvenen, sokkal gyengébb testalkatú, mint a császár. I. Vilmos rendkívül bizalmas lábon áll vele, tegezi őt és mindennap tudakozódik egészsége felől. Múlt télen egyszer Engel tiszteletteljesen előadta a császárnak, hogy kénytelen lesz a szolgálattól visszavonulni, nem mindenki, úgymond, oly egészséges és erőteljes mint ő felsége, neki, Engelnek, szüksége van nyugalomra. Erre Vilmos császár hangosan felkaczagva azt válaszolta neki: «Engel, nekünk kettőnknek nincsen időnk nyugalomra!» És ezzel elintézte az ügyet. A császár dolgozószobája tele van bútorokkal, művészi tárgyakkal, a császári család női tagjai által készített hímzésekkel, a birodalom minden vidékéről érkezett ajándékokkal, úgy hogy szinte nehéz a szobában járni. Az Íróasztal el van halmozva irományokkal. A császár minden iratot elolvas, mielőtt azt aláírja, ha valamely okmányon hely van, úgy jegyzeteket ír rá azzal a nagy és nehéz négyszögletű czeruzával, amilyent az ácsok szoktak használni méréseik megjelölésére. A császár nehezen ír, mert jobb kezének egyik ujját nem bírja mozgatni, egy vadászat alkalmával kapott sebe miatt. E viszonylagos pihenés után kezdődik az igazi munka; újra öltözködik, feszes katonai ruhát vesz fel és mint igazi katona, amilyen mindenkor volt és a milyen élete fogytáig akar maradni, legelőször a katonai iroda főnökével konferál és csak aztán a többi miniszterekkel, akik minden bejelentés nélkül nyitnak dolgozószobájába; más egyének fogadása vagy kihallgatása végett a császár egy rendkívül egyszerű terembe megy, melynek bútorait és székeit a császári család maga hímezte ki. I. Vilmos rendkívül kedveli a búzavirágot és ezzel a gyengéjével számoltak szobáinak díszítésénél is; minden hímzés alapját a búzavirág képezi. A hipnotizmus, az akaratnélküliségnek ez a sajátságos állapota, már évezredek előtt foglalkoztatta az emberiséget. A íakirok évezredek előtt addig nézték az orruk hegyét, amíg ott kék lángot véltek megpillantani, mire aztán hipnotikai álomba merültek. Az aszkéták állapota is a hipnotizmusra vezethető vissza; az alvajárás pedig, mely a tizennyolczadik században annyira divatban volt, szintén hipnotikai állapot volt. A mai kor tudósai azt állítják, hogy az ezer meg ezer emberen, Németországban, Angliában, Francziaországban és egyebütt tett megfigyelések a hipnotizmus terén kizárják a szándékolt ámítás lehetőségét. Amit a legkiválóbb orvosok a hipnotizálás terén utóbbi időben felmutattak azzal szemben persze nagyon háttérbe szorulnak Hanisennek hírhedt mutatványai. Sok esetben azt találták, hogy a médiumnak feltétlen engedelmessége a hipnotika álmon túl is eltart. Ha például azt mondjuk egy hipnotizált egyénnek: «Olvasson ötig, de ébredjen fel három után!» úgy "az illető háromig olvas, aztán felébred és tovább olvas ötig. Ha azt mondjuk neki alvása közepette: «Mikor felébred, már nem leszek itt a szobában,» úgy a hipnotizált felébredése után meglátja valamennyi jelenlevőt, csak a belejezőt nem; hiába mondják neki, hogy ő is itt van, nem hiszi el. Egyi hipnotizáltnak alvása közben valaki azt mondta, hogy látta, amint szomszédja a feleségét megverte és súlyosan megsértette, és hogy az államügyész őt, a mediumot, ebben a tárgyban másnap ki fogja hallgatni. A kihallgatás csakugyan megtörtént egy ál-államügyész által és a medium ott a leghatározottabban kijelentette, hogy látta a mint az asszonyt ütlegelték. Külföldi szaktudósok azt állítják, hogy a tiszaeszlári perben nagy szerepe játszott Scharf Móriczot is hipnotikai úton készítették elő vallomására. A hipnotizmust ma még nem lehet megmagyarázni , hisz még az alvás mibenléte sincsen kiderítve, melylyel a hipnotizmus annyira-mennyire, bár nem mindenben rokon; e tekintetben még sokkal alacsonyabb fokon áll az általános emberi műveltség, semhogy egyhamar megkaphatnék a kívánt felvilágosítást. — Születésnapi ajándék Lipót király részére. Lipót belga király ápril 9-én üli meg ötvenedik születésnapját ; az ünnepélyen jelen lesz Rudolf trónörökös és Stefánia trónörökösné, továbbá Fülöp koburg-gótai herczeg és neje Lujza herczegnő. A két herczegi pár értékes ajándékokat rendelt meg, melyek művésziesen vannak kiállítva és már legközelebb Brüsszelbe fognak küldetni. A trónörököspár a belga királynak azonkívül Angeli tanár által festett arczképét is elküldi. — Exhumálás. Tétényi levelezőnk írja, hogy a szerencsétlen véget ért Monti Viktort, ki a múlt héten végezte ki magát a Hamsabég melletti mocsárban, e hó 23-án kiásták a zsidó temetőből, hol eddig nyugodott és átvitték a katholikus sírkertbe. A temetést az öngyilkos ifjú bátyja, Monti Alajos arad megyei tiszteletbeli főjegyző rendezte a család egy másik tagjával együtt, ki Bécsből érkezett Téténybe. A szomorú szertartás a falubeli lakosság nagy részvéte mellett ment végbe. A koporsóra a budapesti Geittner és Rausch czég, amelynél Monti alkalmazva volt, kiküldöttje által szép koszorút tétetett «elfelejthetetlen kollegánknak» felirattal. Monti Viktor holtteste csak ideiglenesen temettetett el Tétényben, mert legközelebb elszállítják Aradra és a családi sírboltba helyezik. Öngyilkossága okáról testvérei sem tudnak semmit, mert a fiatalember egy sor írást sem hagyott hátra. — Emlékezés Mortára és Novarára. A Bécsben helyőrségen levő báró Kussevich gyalogezred e napokban ünnepelte meg a mortarai és novarai csaták emléknapját. Ez alkalomból az ezred délelőtt 9 órakor teljes díszben kivonult az Alser-kaszárnya udvarára. Bauer báró hadtestparancsnok fogadására Pokay és Heillinger ezredesek a kaszárnya főkapujánál várakoztak. Domingio ezredes beszédet intézett a legénységhez, felhíva, hogy mindig emlékezzék meg a dicsőségről, melyet az ezred Mortara és Novara mellett szerzett. Miután egy kapitány román nyelven ismételte a beszédet, Bauer táborszernagy szólalt fel és figyelmeztette a csapatokat, hogy kövessék elődeik fényes példáját és alkalomadtán mutassák meg bátorságukat. Ezután a feldiszitett kaszárnya kápolnában mise volt, melynek végeztével a legénység közül nyolcz embert megajándékoztak Gyulay táborszernagy, egykori ezredparancsnok alapítványából. Az ezred legfiatalabb hadnagya 200 forintott kapott ebből az alapítványból. Este a tisztek bankettet tartottak. — Nagy tűz. Máramaros-szigeti levelezőnk irja, hogy a városhoz alig két órányira eső Ferenczvölgyön nagy tűz volt. Az ottan évek óta virágzó üveghuta, mely legújabban Fülöp Z. birtokában volt, e hó 22-én porig leégett. Nemcsak a huta, de a melléképületek is martalékul estek a tűznek. A recsegés-ropogás, melyet a meggyuladt huta égése okozott oly nagy volt, hogy a félórányira eső Técső városában azt gondolták valami ostromnak néznek eléje. A kár nagy, a tűz keletkezését nem tudják, hanem annyi bizonyos, hogy e tűzzel együtt aligha el nincs döntve a ferenczvölgyi buta jelene és jövője is. — Egyenruhaváltoztatás. A közös hadsereg legújabban megjelent hivatalos lapja jelenti, hogy a dragonyos és uhlanus ezredek tisztjei és legénysége a jövőre prémes kabátokat (prémes uhlánkákat) fognak viselni s ennek folytán a dragonyos és uhranus ezredek tisztjeinek már meg van engedve a prémes kabátok beszerzése. Továbbá elrendeltetik, hogy jövőre az egész lovasságnál a köpeny kedvezőtlen idő esetében a lovasok által vállravetetten viselendő. A tábornokok, fő- és szárnysegédek, az uralkodó katonai irodájában alkalmazott törzs- és főtisztek, végül a vezérkarnak összes törzstisztjei és századosai ezután nem viselhetik többé a blouse-okat hanem minden esetben az előirt diszkabátokat kötelesek hordani. — A disz revolver. A párisi anarchisták e hó 21-én nagy meetinget tartottak, melynek az volt a czélja, hogy «díszrevolvert adjanak át Duc Quercynek, a Gri du Peuple szerkesztőjének, a január hetediki orvtámadás áldozatának.» A gyülekezési terem este nyolcz órakor zsúfolva volt; ott voltak Vaillant, Endes, Susini, Goullé, Meunier, Guesde, Roche polgártársak; Duc- Quercynek kellett volna elnökölnie ; félkilencz lett és a meeting még mindig nem vette kezdetét, mert a legkiválóbb anarchisták még nem jöttek el és a polgártársak nyugtalankodni kezdtek. A jelenlevők egy része a szomszédos korcsmákba ment, hogy borozással élje az időt. Tíz órakor boros fővel tértek vissza a meetingre, de most már hallani sem akartak világot boldogító eszmékről ; össze-vissza kiabáltak: «Hunczutok, gazemberek vagytok valamennyien ! Adjátok vissza a pénzünket, amit a revolverre összeadtunk ! Egész napon át dolgoztunk és most itt vagyunk! Adjátok vissza a pénzünket!» A rendezők csillapítani akarják a rajongókat: «A mi párisi barátaink még Pantinben vannak,» szól az egyik: «Hadd maradjanak ott!» válaszolja a másik. «Hisz jól tudják, politikai indokok ...» mondja a harmadik. «Akármilyen politikusok, már itt lehetnének, legalább Quercy polgártárs itt lehetne !» «Vezérczikket ir.» — «Úgy hát disz-revolver helyett adjatok neki sült almát!» — Az elnök kijelenti, hogy csak Vaillant és Gaullé mentették ki távollétüket. A zaj és a zsibongás újra kezdődik. Egy rendezőnek erre elég meggondolatlanul azt kiáltja: «Ha így beszélnek, úgy azt kell hinnem, hogy önök rendőrkémek.» Ezekre a szavakra száznál több anarchista fölemelkedik, a szószék felé rohan és megtámadja a szónokot. Leírhatatlan jelenet fejlődik , valamennyien dühösen fakadnak ki, valamennyien szidják és rágalmazzák a rendezőket és Quercyt, mikor egyszerre az a felkiáltás hangzik fel: «Itt van Quercy! Éljen Quercy!» Azok,akik eddig szitkozódtak és káromkodtak, most tapsolni és éljenezni kezdtek. A Gri du Peuple szerkesztősége felrohan a szószékre és izzadva és lelkendezve magyarázza kérését: «Beteg vagyok . . . sürgönyözni akartam ... a kocsis nem ismerte az utat és egy óránál tovább sétáltatott meg Saint-Quenban. Azt hinné az ember, hogy rendőri utasítás, szerint jut el.» Quercy aztán elmondta, hogy ismeri a meeting czélját, és hogy kötelességének ismerte eljönni és a diszrevolvert elfogadni, mert ebben a kérdésben nem az ember jön tekintetbe. «Itt nincsen szó Duc Quercyről, kiáltott fel, hanem az elvről, a rendszerről, mely nem támaszkodik a rendőrségre, amely ellen önök tiltakoznak. A rendőrség nem egyéb mint egy gyilkos banda.» Aztán hosszabb beszédben támadta és védte az általános szavazást, a szerint, amint mondókájába illett. Szavait a kommün éltetésével fejezte be. Aztán átadták neki a diszrevolvert, melynek költségeit az imént oly hévvel követelték vissza. 77 Tűz volt, mint levelezőnk írja, 22-éről 23-ára hajló éjjel 2 órakor Szatmáron a Schenyi-utczában Rózsa István vendégfogadó tulajdonos udvarán. A tűz a szénával megrakott istálló padlásán ütött ki s innen átcsapott a tűzfalnyiláson a szomszédos Böszörményi Károly kir. tanácsos polgármester istállójára s mindkét helyen az istálló fedelét s az ott elhelyezett szénakészletet a lángok fölemésztették. Szerencse, hogy a szomszédok korán észrevették a veszedelmet, mert különben a tűz nagy károkat okozhatott volna. A polgárok és tűzoltók önfeláldozó munkálkodással a tüzet lokalizálták. A vízhiány mint mindig, úgy most is növelte kezdetben a zavart. A vizsgálat fogja kideríteni, hogy gondatlanság, vagy szándékos gyújtás esete forog-e fenn. — Egy katona kivégeztetése. A velenczei hadbíróság golyó általi halálra ítélte Costanzo katonát, ki gyilkossággal és rablással volt vádolva ; a halálos itéletet múlt szombaton reggel 5 órakor hajtották végre Velenczében a San Nicolo erődben. A kivégzésről ezeket olvassuk a Tempóban : Az elitért kissé le volt hangolva ; egyik oldalán egy ferenczrendi barát, a másikon egy karabélyos kísérte ; mögötte katonák mentek. Costanzo senkivel sem váltott szót, beült a rendőrségi sarkába , amelyen elkísérték a kivégzés színhelyére. Ugyanoda eljött egy szakasz katonaság Mogni ezredes vezénylete alatt, továbbá a velenczei törvényhatóság képviselete és az elitélt Costanzo ezredének egy szakasza. A San Nicolo erőd udvarán a kíséret patkó alakú kört képezett, nehogy lövés közben valakinek baja történjék. Egy másik szakasz katona kordont vont a vesztőhely körül, amelyen belül nem tűrtek meg senkit. Costanzo Antoninót elővezették; menet közben a katonák támogatták, mert lábai annyira reszkettek, hogy nem bírt járni. Majd a szerzetes vállára támaszkodott, aki vigasztaló szavakkal igyekezett őt az utolsó útra előkészíteni. Azután egy szögletbe állították, hol a karabélyosok vették körül. Az ezredes az Ítélet felolvasása előtt *czélozz»-t parancsolt a katonáknak, kik reszketve irányították fegyvereiket az elitéltre. Az ezredes azután felolvasta az ítéletet. A felolvasás után degradálták az elitéltet és egy alacsony székre ültették. Mielőtt leült, volt annyi bátorsága, hogy két ízben visszafordult a csapatok felé. Egy utolsó kérése is volt, az, hogy ne fejbe lőjjék, mert családja őt még látni és felismerni akarná. A szerzetes megnyugtatta Costanzót, hogy óhaja szerint fog történni. A 39. ezrednek nyolcz katonáját szemelték ki a kivégzésre. Végre az ezredes megadta a jelt a lövésre. Nyolcz golyó sivitott keresztül a levegőn. Mind a nyolcz golyó találta az elitéltet... A szerzetes föléje hajolt s ezeket a szavakat mondá: spira in pace. A szék, amelyen az elitélt tlt, helyén maradt és egyetlen golyó sem érte. Costanzo lebukott róla s hanyatt esett. Az ezredes utasította a katonaorvost, hogy állapítsa meg a halál bekövetkezését. Ennek megtörténte után kocsira emelték a holttestet és a lidói temetőbe vitték bonczolás végett. —Politikai fogfájás. Abdurrhaman kán, Afghanisztán emirje, mint a Times of India írja, hetek óta erős fogfájásban szenved. Minthogy székvárosában Kabulban nincsen fogorvos, meghívott egy Indiában élő angol orvost, hogy jönne el udvarára és szabadítaná meg a bajától. Azonban az indiai kormány politikai okokból megtiltotta az orvosnak az Afghanisztánba való utazást és így az emirnek még egy ideig kell foghajában szenvednie. A bécsi szegény lottó főnyereményének hamisítója, mint már említettük, önkényt jelentkezett a rendőrségnél. A neve Wunder József, privigyei, nyitramegyei lakos, 36 éves, nős, négy gyermek atyja. Tegnapelőtt délután érkezett Bécsbe, ott azonnal az alsó-ausztriai ügyvédi kamara irodájába ment és azzal a kéréssel állt elő, hogy szerkesztenének az ő nevében felségfolyamodványt, melytől az általa elkövetett hamisítás következményeinek elengedését reményli. Wunder elmondta, hogy lelkiismerete nyugtalan volt és hogy gyóntató atyja tanácsára jött fel Bécsbe. A hamisító, ki mankón jár, elmebeteg ember benyomását teszi. Az ügyvédi kamarának egy hivatalnoka elvezette a rendőrigazgatósághoz, hol azonnal kihallgatták. Wunder terjedelmes vallomást tett. Tiz db szegényboíró sorsjegye volt, ezek között a 290,366 számút hamisitotta. Ugyanis vízzel kivakarta a «0366» számokat, a többi kilencz sorsjegyből pedig egyenkint kivágta a «7582» számokat és ráragasztotta a hamisításra szánt sorsjegyre, úgy hogy 297,582 számúvá lett. Erre a sorsjegyre esett az ezer aranyos főnyeremény. Ezt a sorsjegyet elküldte a bécsi Schralhammer és Schalleebankháznak a nyeremény kifizetése végett. A hamisítás nagyon ügyetlen és azonnal felismerhető. Wundert tegnap átadták az országos törvényszéknek. — Elnyelt brilliána. Érdekes eset fordult elő Bécsben szombat délután. Egy titkos rendőr letartóztatta Speldoen Gusztáv postagyakornokot, mert egy ékszerészboltban gyanúsan viselte magát. Megmotoztatásakor egy hatlövetű revolvert és egy feltört értékpapirboritékot találtak e czimmel «P. Kalmus ékszerész, Bécs, Mariahilf, érték 700 márka.» A borítékban a hanaui Honigezeg számlája volt három brilliánsról. A nyomozás kiderítette, hogy a postagyakornok e küldeményt a márkakiadó osztályban átvette és elsikkasztotta. Két brilliánsát rögtön megtalálták nála, a harmadik azonban csak akkor került elő, midőn erős hatású szert adtak be neki. A sikkasztót átadták a törvényszéknek. — Nagy sikkasztás. Bécsben egy herczegi család pénztárnoka e hó elején elhunyt, s mikor a pénztárban vizsgálatot tartottak, kiderült, hogy abból több mint egy fél millió frt áru értékpapír hiányzik. E nagy összeget a pénztárnok elsikkasztotta, hogy fedezhesse börzei veszteségeit. Hátrahagyott iratai közt nyoma sincs annak, hogy mire fordította ezt a rengeteg pénzt, de a nyomozás kiderítette, hogy a pénztárnok úr sem tudott ellenállani annak a csábnak, mely már annyi embert terelt le a becsület ösvényéről. Szerencséjére idejekorán meghalt, s így megmenekült a büntetéstől. A papírok egyrésze különböző bankoknál van letéve fedezetképen, s így a leszámolás után valami csekélység vissza fog térülni. Az elsikkasztott összeg nem kizárólag a herczegi családé, hanem magánosoké volt, kik a herczegi családdal összeköttetésben állván, annak pénztárában helyezték el értékpapírjaikat. Rövid fairek. Kolozsváron egy Kun János nevű bérkocsitulajdonos agyongázolt egy két éves gyermeket, s a büntetéstől való félelmében felakasztotta magát. — Mehádián a Herkules fürdőben nagyban készülnek a fürdősaisonra. Hetven uj fürdőt építettek renaissance stylben. — Herczegfalván Horvát József foltozó vargát egy béres boltra verte, mert ellopta csizmáját és eladta. A meggyilkolt négy kiskorú árvát hagyott maga után. A bérest elfogták. — Nagy-Harsányban egy Tóth Mari nevű 45 éves nő baltával összevagdalta húgát, anyját és apját, maga pedig választóvizet ivott. — Alsó-Pulyán Sopron megyében e hó 19-én tűz ütött ki, mely az erős szél által szítva, 34 házat melléképületeivel, 33 pajtát, sok takarmányt és gazdasági eszközt semmisített meg. — Szegeden a budapesti főkapitányság megkeresésére elfogtak egy Grünwald Béla nevű sikkasztót. —* A pusztaszeri ásatások alkalmával árpádkor! ....»*t