Egyetértés, 1921. január-április (3. évfolyam, 1-97. szám)
1921-01-13 / 9. szám
DEBRECZEN, 1921 III. ÉVFOLYAM, I. SZÁM, CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 13 Előfizetési ár helyben és vidéken: Egy hónapra 30*— K Félévre. . 120*— K Negyedévre 1100— K Egész évre 440, K Kapható az összes dohánytőzsdékben és :: az utcai árusítóknál: EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA. H Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ferencz József-ut 26., I. em. (passage) ” a városi kórházban. .. Hegedűs Lóránt bécsi tárgyalásai. — Az Egyetértés tudósítójától. — Bécs, január 12. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter tegnap több órán át tárgyalt Spitzmüllerrel, az Osztrák-Magyar Bank kormányzójával. A tanácskozáson tárgyalt kérdések három komplexumban kerültek megbeszélésre. Első tárgy a magyar kormány függőhitel igényének kielégítése volt. Az Osztrák- Magyar Bank 1921 május 1-ig kielégíti a magyar kormány függő pénzügyi hiteligényeit. A pénzügyminiszternek az az álláspontja, amennyiben a magyar nemzetgyűlés az általa benyújtott javaslatokat május 1-ig elintézi, azontúl nem lesz szükség a bankóprés igénybevételére. A kérdések másik komplexuma a bankjegyek kicserélésére vonatkozott. Ebben a kérdésben több értekezleten megállapodtak. A függőben maradt kérdéseket ma tárgyalja Hegedűs Lóránt Spitzmüllerrel. A tárgyalás alá vett kérdések harmadik komplexuma az Osztrák-Magyar Bank által kiadott pénztárjegyek hátralékos kamatainak ügye. A magyar hitelezők ugyanis perrel fenyegették meg az Osztrák—Magyar Bankot, ha a kamatokat nem rendezi, mire a bank a magyar kormányhoz fordult regresszióért. Ilyenformán a mintegy harmincöt millióra rúgó követelés soron kívüli elintézésére olyan javaslatot tett, mely szerint a szovjet gazdálkodás négy hónapja alatt felmerült tíz milliónyi kamatveszteséget hitelezik a magyar pénzintézetek, a fennmaradó összeget pedig quóta szerint oszlatnék fel a magyar kormány és az Osztrák—Magyar Bank között. E tárgyban még folynak a tárgyalások. Az Osztrák- Magyar Bank pedig kötelezi magát, hogy mint tette eddig is, tovább vezeti ezentúl is Magyarországon a bankjegy üzletet. A tőzsde. — Az Egyetértés tudósítójától. — Budapest, január 12. A tőzsdén szünet lévén, a magánforgalomban a következő árfolyamok voltak: Márka 833—25. Lei 761—62. Dollár 562. Rubel 285—88. Szokol 618—19. Dinár 1480—90. A papírforgalom szilárd volt. A Phöbus 1230, a Magyar—Olasz 510, a Déli Vasút 2870 árfolyamot értek el. A zürichi devizapiac. A zürichi devizapiacon a jan. 12-iki zárlat a következő volt: Berlin 9 85, Newyork 8-30, Hollandia 211-00, London 24-07, Paris 30-65, Milano 22 60, Prága 7-65, Budapest 1-15, Bukarest 8-70, Varsó 0 86, Wien 1-45, osztrák bélyegzett Bécs, január 12. Renner volt államkancellár egy újságíró előtt kijelentette, hogy teljesen kizárt dolog, hogy Nyugatmagyarország dolgáról tárgyalni lehessen, mert ez a kérdés res indicata. illiiatiflyarorsz Nagy József főgondnok és az uj presbiterek beiktatása. A debreczeni református egyház presbyteriuma tegnap délután igen népes gyűlést tartott. A gyűlést Baltazár Dezső dr. püspök gyönyörű imával nyitotta meg, melyet a presbyterek állva, mély áhítattal hallgattak végig. Dr. Szabó Ferenc főjegyző-helyettes terjesztette elő legelőbb is a dec. 18-án tartott főgondnok és presbyter választás eredményét. Mikor arról számolt be, hogy Nagy Józsefet választották meg főgondnoknak, ezt a presbyterek nagy éljenzéssel fogadták. A presbyteri választások egyhangúlag folytak le és a választás ellen felebbezés nem adatott be. A jelentés elhangzása után Baltazár Dezső püspök, lelkészelnök emelkedett szólásra és méltatta a búcsúzó főgondnokot, Márk Endrét és a lelépő presbytereket, mondván : Főtiszteleti és Méltóságos Presbitérium. A főgondnok, presbyter és egyházközségi képviselő választás eredménye a választási jegyzőkönyvekből hivatalosan is nyilvánvalóvá lévén, nagy háládatossággal kell megemlékeznünk a mi Urunknak Istenünknek jóvoltáról, aki Szent Fia szeretetének és Szent Lelke világosságának áldását adta az ő debreczeni szent gyülekezetére, hogy egy akarat lenne a lelkekben megválasztani azokat, akikre az Isten országa eme földi részének tovább építése vár. Az isten iránti háládatosság felkeltése mellett emlékezzünk szeretettel és dicsérettel azokról, akik hű sáfárok voltak ugyan a reájuk bízottakban eddig is, de választhatóságuk akadálya miatt nem térhettek vissza hozzánk tovább folytatni presbyteri tisztüket. De emlékezzünk különösen érdemes volt főgondnokunkról, Márk Endreméltóságáról, aki a legsúlyosabb idők folyamán is állhatatos hittel, nem rettenő bátorsággal, feláldozó hűséggel, soha fenn nem akadó szorgalommal, csudálatos tettre vágyással és munkabírással fényeskedett e fényes gyülekezet élén. „Az ifjaknak ékessége az ő erejük és a véneknek dísze az ősz haj“ mondja bölcs Salamon igy megosztva az életkorok áldásait. A mi búcsúzó főgondnokunk Isten csodálatos kegyelméből az ifjúság erejét s a vének őszbaját együttes ékesség gyanánt bírja. Most, amikor saját akaratából visszakivánkozott abba a tisztébe, amellyel a debreczeni főgondnokság tiszte össze nem elegyíthető, úgy kívánjuk neki is, a maga jóvoltáért és egyházunknak is erős gyarapodásáért jót, hogy ezt a kettős áldást együttesen őrizze meg a Mindenható és nagy kegyelmű Isten az esztendők hosszú során át. Dicséretünk övezi, köszönetünk illeti és emlékezetünk őrzi a Méltóságod érdemeit. Baltazár Dezső püspök éljenzéssel kísért szavai után Márk Endre köszönetet mondott az elhangzott szavakért. Legszebb elismerésének és jutalmának tartja ezeket. Emlékeztet arra, hogy úgy a polgármesteri, mint a főgondnoki állásba történt megválasztásakor kijelentette, hogy soha nem ismer különbséget ember és ember között, vallásuk szerint. Ezt vésték szívébe szülőházában, ezt tartotta meg a nagyvárosban. Soha nem hallotta, hogy református vezető ■ ember válogatta volna az embereket felekezet szerint, hanem csak az emberek erkölcsi értékét nézte. Ugyanezt a szellemet tapasztalta a presbyteriumban mindig és jólesően látja most is. Fáj látni és tapasztalni, hogy rajtuk kívül eső tényezők a felekezetieskedés mérlegét igyekeznek felállítani. Az ilyesmitől igazi református ember távol áll. Köszöni a bizalmat, hogy bár a főgondnoki széktől megvál, de a presbyteri széket mégis újra elfoglalhatja. Az egyház belbékéjét, fényének emelését kívánja ezután is előmoz-dítani. Következett Nagy József új főgondnok beiktatása, ki átvette Márk Endrétől az elnöki széket és letette az esküt. Dr. Baltazár Dezső e szavakkal üdvözölte az új főgondnokot: Méltóságos Főgondnok Úr! Amit tisztelt elődjének távozásában vesztettünk, azt megnyertük az Ön jövetelében. Kétszer mondhatja magát szerencsésnek ez az egyház, hogy a többre bízott bölcs és hű kormányosok úgy következnek egymás után, hogy az egyik még tartja ép erőben a kormányrudat, mikor a másik további irányzásra határozott kézzel átveszi. A Méltóságod megválasztásában nem találgatott, nem próbálgatott a gyülekezet. Érdemeinek kincses házát régen látja halmozódva gyarapodni. Az elismerésnek és szeretetnek járt útján ment Méltóságodért és hozta, emelte oda, ahol legtöbbet használhat egyházának, városának. Viharos időben áll a parancsnoki hídra. Ámde az idő emberére talált Méltóságodban. A magyar kálvinista egyház, különösen az ősi, hires debre- icxeni egyház hajóját verdesi a vihar. Méltóságod nem kicsiny hit, s nem kételkedik. Tudja, hogy a hajóban nagy kincsek vannak: az evangéliumi tiszta hit és magyar nemzeti eszme nagy értékei, amelyeknek megmentéséért az élet kockára vetése is jelentéktelen dolog. Azt is tudja világos hitével, józan tudományával, hogy kinek hisz: t. i. az Isten ama Krisztusának, akinek követői előtt az angyalok nyelve is átok, ha mást hirdet az evangéliumon kívül. Ez az evangélium pedig az Istennek hatalma. Tartsa meg méltóságod ezt az evangéliumot és viszont általa megtartatik és alkalmassá tétetik nagy erőknek mutogatására bölcsességben és tudományban, jóra igyekvésben és bátorságban, szelídségben és szeretetben, szóval mindazokban, amelyekben eddig is, mint az Urnák áldott embere példaképen fénylett Méltóságod mások előtt. Védje és gyarapítsa a reája bízott kincseket. Engem ott talál mindig ébren az őrállomáson vigyázva és imádkozva, munkára is, küzdelemre is készen. Ajándékozza meg az Úr Méltóságodat a Szent Lélek ajándékaival, Méltósága pedig engem : elnöktársát eddigi testvéri szeretetének folytonosságával. Nagy József a püspök szavaira nagy tetszéssel kísért beszédet mondott. Nem merte volna vállalni a fényes tisztséget, ha nem látná maga előtt a püspök erős egyéniségét, ki meg fogja neki mutatni az utat és lelkét megacélozza. A szeretetet hirdetjük — úgymond —, de ha bárki részéről erre gyűlölettel felelnének, ha visszavonást akarnának kelteni közöttünk, ezekkel a kísérletekkel szembe nézünk. És akkor nekem is eszembe fog jutni — fejezte be szavait, hogy a „lógeresek“ ivadéka vagyok, kik kálvinista hitükért sok gyötrelmet és kint szenvedtek, kiket kiűztek egyeki hajlékukból, mert reformátusok voltak és hosszú ideig Debreczen alatt lágerekben kellett szenvedniük. Frappánsul hatottak Nagy József szavai és hatalmas éljenzést váltottak ki. Következett az uj presbyterek eskütétele és beiktatása. Dr. Baltazár Dezső hosszabb beszédet intézett az uj presbyterekhez amelyben a többek között ezeket mondotta : Ha mint megvilágosított emberek általában véve is tökéletességben határozódó kötelességek kötik önöket, menynyivel inkább mint keresztyéneket,menynyivel inkább mint református keresztyéneket, mint magyar kálvinista egyház tagjait, legfelül mint ennek a vezéregyháznak presbytereit. A szegetet kő, amelyen tisztük teljesítése közben államok kell, mindenek felett a szentírás legyen, amelyben örök életünk vagyon. Részletezett kötelességük tartalmát azonban az atyáktól is vegyék, akik reánk szentelt hagyományokat hagytak : egyházunk és nemzetünk küzdő, szenvedő és diadalmaskodó történetének kincseit. Kálvin így szólt a lausannei hitvitán : „akik a reformációt sürgetik, egyedül a szentírásban találnak megnyugvást, arra függesztik elméjüket, szemüket. De nem lennének eléggé gáncsolhatók, ha az atyákat, Istennek ama kiváló szolgáit, fél vállról vennék.“ Maga Jézus is tisztességet ad a törvény és prófétálás atyáinak. Ilyen atya minékünk Kálvin János. Nem hogy félvállról vehetnénk tehát, hanem nevét zászlóként kell dicsekedve magasra emelnünk. Az Ő irányozó lelkének lámpása világos messze a debreczeni kálvinista egyház Sionja ormáról. Nyugodtan lehetünk, hogy mélyen látó, mélyen járó tudományával, magasra vívódó hitével az Isten igéje örökké való igazságait világolja. Katechizmusa előszavában így szól hozzánk : „Legyen távol tőlünk minden rossz akarat, mert az Úr tőlünk nagy és égő felebaráti szeretetet kíván. Jézus mondja: az én szolgáim nem kaphatnak sebet anélkül, hogy én ne érezném. Ha ez a gondolat élne bennünk, hányszor fojtaná el a visszavonás csiráit és állná útját a keletkező haragnak. Mindnyájunknak tudni kell szükség esetén áldozatot hozni, óvakodni, hogy a küzdelemben az Isten ajándékai meg ne sérüljenek“. Az új presbyterek nevében Dóczy Imre meghatott szavakban tett tanúbizonyságot, hogy milyen nagy hatást tett lelkükben a püspök szavai. Rendületlen hithűséget, ragaszkodást fogadnak. Jólesően látja, hogy a református öntudat megerősödik és közéletünkön is érezteti jótékony hatását. Márk Endre indítványára kimondta a gyűlés, hogy a püspök beszédét kinyomatja és a legszélesebb körben terjeszti. Aztán a napirend tárgyalásába fogott a gyűlés. A presbyterium a maga húsz szavazatát a megüresedett esperesállás betöltésénél F. Varga Lajos nagyrábéi lelkészre adta