Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1841. 2. félév (1-26. szám)
1841-11-21 / 21. szám
161 buzgó részvétre a’ megye’kormányában, ’s az anyaszentegyház’ fölvirágoztatásában. Búcsúbeszédét sz. Pálnak, illy alkalomkor különösen megható szavaival fejezé be, mondván: Multi non videbunt amplius faciem meam. (Sokan nem látandják többé az én arczámat.) A’ meleg érzelmű szavakra káptalani nagyprépost f. t. Külley János sajátságos szelídségével válaszolt. Utána f. t. Kolosváry Sándor apát-kanonok ur szólalt föl. A’ betegségéből csak most lábadozó kanonok ur, érzékeny hangon, melly a’ hajdani lélekrázó szónok’ emlékezetét varázsló vissza, kérte a’ távozandót, adná káptalanjára utolsó atyai és apostoli áldását, mit a’ főpap neki sajátságos buzgalommal mondott el a’ letérdelt ősz férfiak fölött, kiket egyenként békecsókkal bocsáta el. Az nap délután harmadfélkor járult atyja ebbe a’ növendék papság elöljáróinak kíséretében. A’ növendékeket valamint mindenkor, ugy most is nyájas leereszkedéssel ’s atyai szeretetének, minden mozdulatán kitüntetésével fogadá, intve őket, tartsák emlékezetűkben mindazt, mit eddig tőle hallénak; nem kívánva hálául egyebet, mint Isten’ akaratja szerinti jámbor életet, ’s buzgó pásztorkodást egykor az ur’ juhai körül. Végül ezekre is, a’térdre hallókra, fönszóval mondá el atyai áldását. Tisztelkedtek ez nap többen is. A’ tanítói kar, a’ városi hatóság, a’ szerzetesek’ elöljárói, ’s milly nyájasan fogadtattak a’ főpap által, olly komoran távoztak nyájas köréből. November’ fökén, mikor már már elindulandó vala ő herczegsége, bement hozzá a Külley ,prépost, Bogdányi, Szalay, Itéry ’s Bezerédy kanonok urak’ kíséretében 's monda (latin nyelven). Valamint az Epheziusok megszomorodtak, midőn sz. Pál török elmenendő mondá: „nem látandjátok többé az énarczámat“’s őt a’ hajóigkisérték , ugy mi elszomorodottak kérjük herczegségedet : méltóztassék megengedni, hogy legalább a’ megye’ határáig kisérhessük ’stb. Indultakor harangok zúgtak; a’ tanuló ifjúság a’ kegyes-iskolai atyákkal két felől térdelt; sok ember volt és sirt. Hat hintó kisérést a’ nevezett kanonok urakon kívül több tisztekkel, a’falukon, merre ment, rr ' az iskolások kivalának állítva. Ősiben végre hol ebédelt , utolján udvarolának neki a’ megye’ fiai. Ő elment, áldást vive magával. Hála, méltányló tisztelet száll utána ajkainkról azon forró imádsággal a’ mindenhatóhoz: nyújtsa hosszúra életét, melly a 162 katholika egyháznak, ugy mint egyeseknek drága. Áldja meg sikerrel minden fáradalmait, ’s velünk ne sokáig éreztesse árvaságunkat. Szabó Imre:Megyei közlések.remélt. Scitovszky János pécsi megyés püspök October’ 17-én midőn a’ lyceumbeli ifjúság ez uj iskolai évben legelőször járult az oltári szentséghez, az egyházi beszédet ahhoz önszemélyében magyar nyelven intézte, nagymisét szolgált, és mindnyáját (280) megáldoztatta. Az egyházi beszédek ennekutána mindig magyar nyelven fognak tartatni. — Simon és Judás apostolok’ napján ő excellentiája Németh-Márokon a’ plébánia’ fölállításának százados ünnepét ülte, fényes sz. miseáldozatot mutatott be az Istennek ’s a’ néphez egyházi beszédet tartott, sokakat megáldoztatott , ’s közöttük nagy lelki örömére az előkelőket is; azután 158 hívet megbérmált, végre az összegyűlt temérdek sokasága néppel hála éneket — Te Deumot — tartott. — Minden szentek’ napján a’ pécsi főtemplomban hasonlóképen ő excellentiája hirdeté a’népnek az Isten’igéjét. R.r. — Esztergomból igy tudósítanak: A’ napokban (odtob. közepe táján,) érkezett vissza városunkba, apostoli munkálkodását ez évre bevégezvén , mélt. Miskolczy Mártoni timiniai fölszentelt püspök ur, ki miután helyben, még április hónapban elkezdte volna a’ bérmálás’ szentségének kiszolgáltatását, (1. Egyh. Tud. Első félév 18. sz.) e’ szent tételt ugyanazon hónapban Doroghon, Nyergesujfalun, ezután pedig Maróthon is szokott buzgósággal gyakorló, mindenütt tisztelgő lovasok által fogadtatva 's kisértetve be a’ falukba, melly tisztelet megadásában nem kath. atyánkfiai is mintegy vetekedtek a’ katholikusokkal, úgyhogy az utóbb nevezett helyből csaknem mind reformátusok volnának a’ mélt. püspök elejbe jövő lovasok. Majus’ 9k én Csolnokon, utána Bajnán ’s Héregben folytatta apostoli munkáját a’ mélt. bér-i máló, pünkösd’ ünnepét Komáromban ülvén, hol a’ fényes egyházi szertartással végzett sz. mise után temérdek számmal összesereglett bérmálandókat sz. kenettel megerősité. Ugyanott a’ helybeli katonaság által éji zenével tiszteltetett meg ő méltósága. Komáromból Ekecsre harminczat haladó buzogányos lovasok’ kíséretében ment a’ püspök ur, kiket az utóbb nevezett helységbeli tiszttartó ur vezérlett, a nemzeti három szinti 's illy fölirásu zászló’ lobogtatása mellett : „Éljen a’ méltóságos püspök!“ A’ helység’ határánál pedig az alesperes és tiszttartó urak által rövid szó