Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1841. 2. félév (1-26. szám)

1841-11-21 / 21. szám

161 buzgó részvétre a’ megye’kormányában, ’s az anya­­szentegyház’ fölvirágoztatásában. Búcsúbeszédét sz. Pálnak, illy alkalomkor különösen megható szavaival fejezé be, mondván: Multi non videbunt amplius fa­ciem meam. (Sokan nem látandják többé az én arczá­­mat.) A’ meleg érzelmű szavakra káptalani nagypré­post f. t. Külley János sajátságos szelídségével vála­szolt. Utána f. t. Kolosváry Sándor apát-kanonok ur szólalt föl. A’ betegségéből csak most lábadozó ka­nonok ur, érzékeny hangon, melly a’ hajdani lélek­rázó szónok’ emlékezetét varázsló vissza, kérte a’ tá­­vozandót, adná káptalanjára utolsó atyai és apostoli áldását, mit a’ főpap neki sajátságos buzgalommal mondott el a’ letérdelt ősz férfiak fölött, kiket egyen­ként békecsókkal bocsáta el. Az nap délután harmadfélkor járult atyja eb­be a’ növendék papság elöljáróinak kíséretében. A’ nö­vendékeket valamint mindenkor, ugy most is nyájas leereszkedéssel ’s atyai szeretetének, minden mozdu­latán kitüntetésével fogadá, intve őket, tartsák em­lékezetűkben mindazt, mit eddig tőle hallénak; nem kívánva hálául egyebet, mint Isten’ akaratja szerinti jámbor életet, ’s buzgó pásztorkodást egykor az ur’ juhai körül. Végül ezekre is, a’térdre hallókra, fön­­szóval mondá el atyai áldását. Tisztelkedtek ez nap többen is. A’ tanítói kar, a’ városi hatóság, a’ szerzetesek’ elöljárói, ’s milly nyájasan fogadtattak a’ főpap által, olly komoran tá­voztak nyájas köréből. November’ fökén, mikor már már elindulandó vala ő herczegsége, bement hozzá a Külley ,prépost, Bogdányi, Szalay, Itéry ’s Bezerédy kanonok urak’ kí­séretében 's monda (latin nyelven). Valamint az Epheziusok megszomorodtak, midőn sz. Pál török el­menendő mondá: „nem látandjátok többé az énarczá­­mat“’s őt a’ hajóig­­kisérték , ugy mi elszomorodottak kérjük herczegségedet : méltóztassék megengedni, hogy legalább a’ megye’ határáig kisérhessük ’stb. Indultakor harangok zúgtak; a’ tanuló ifjúság a’ kegyes-iskolai atyákkal két felől térdelt; sok ember volt és sirt. Hat hintó kiséré­st a’ nevezett kanonok urakon kívül több tisztekkel, a’falukon, merre ment, rr ' az iskolások kivalának állítva. Ősiben végre hol ebé­delt , utolján udvarolának neki a’ megye’ fiai. Ő elment, áldást vive magával. Hála, méltányló tisztelet száll utána ajkainkról azon forró imádsággal a’ mindenhatóhoz: nyújtsa hosszúra életét, melly a­ 162 katholika egyháznak, ugy mint egyeseknek drága. Áldja meg sikerrel minden fáradalmait, ’s velünk ne sokáig éreztesse árvaságunkat. Szabó Imre:­­Megyei közlések.r­emélt. Scitovszky János pécsi megyés püspök October’ 17-én midőn a’ ly­­ceumbeli ifjúság ez uj iskolai évben legelőször járult az oltári szentséghez, az egyházi beszédet ahhoz ön­személyében magyar nyelven intézte, nagymisét szol­gált, és mindnyáját (280) megáldoztatta. Az egyházi beszédek ennekutána mindig magyar nyelven fognak tartatni. — Simon és Judás apostolok’ napján ő ex­­cellentiája Németh-Márokon a’ plébánia’ fölállításának százados ünnepét ülte, fényes sz. miseáldozatot mu­tatott be az Istennek ’s a’ néphez egyházi beszédet tartott, sokakat megáldoztatott , ’s közöttük nagy lelki örömére az előkelőket is; azután 158 hívet meg­bérmált, végre az összegyűlt temérdek sokasága nép­pel hála­ éneket — Te Deumot — tartott. — Minden szentek’ napján a’ pécsi főtemplomban hasonlóképen ő excellentiája hirdeté a’népnek az Isten’igéjét. R.r. — Esztergomból igy tudósítanak: A’ napok­ban (odtob. közepe táján,) érkezett vissza váro­sunkba, apostoli munkálkodását ez évre bevégezvén , mélt. Miskolczy Mártoni tim­iniai fölszentelt püspök ur, ki miután helyben, még április hónapban elkezdte volna a’ bérmálás’ szentségének kiszolgáltatását, (1. Egyh. Tud. Első félév 18. sz.) e’ szent tételt ugyan­azon hónapban Doroghon, Nyergesujfalun, ezután pedig Maróthon is szokott buzgósággal gyakorló, min­denütt tisztelgő lovasok által fogadtatva 's kisértetve be a’ falukba,­­ melly tisztelet­ megadásában nem kath. atyánkfiai is mintegy vetekedtek a’ katholiku­­sokkal, úgyhogy az utóbb nevezett helyből csaknem mind reformátusok volnának a’ mélt. püspök elejbe jövő lovasok. Majus’ 9k én Csolnokon, utána Bajnán ’s Héregben folytatta apostoli munkáját a’ mélt. bér-i máló, pünkösd’ ünnepét Komáromban ülvén, hol a’ fényes egyházi szertartással végzett sz. mise után te­mérdek számmal összesereglett bérmálandókat sz. ke­nettel megerősité. Ugyanott a’ helybeli katonaság által éji zenével tiszteltetett meg ő méltósága. Komárom­ból Ekecsre harminczat haladó buzogányos lovasok’ kíséretében ment a’ püspök ur, kiket az utóbb neve­zett helységbeli tiszttartó ur vezérlett, a nemzeti há­rom szinti 's illy fölirásu zászló’ lobogtatása mellett : „Éljen a’ méltóságos püspök!“ A’ helység’ határánál pedig az alesperes és tiszttartó urak által rövid szó­

Next