Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1843. 1. félév (1-26. szám
1843-06-11 / 24. szám
portugalusok’ követkamarájában még egyszer szóba jöttek a’ világi ’s egyházi hatalom közti viták. Az országban lévő püspökségek számcsökkentésének alkalmakor fölszólittaték a’ kormány adna fölvilágositást az alkudozásokról, mellyek közötte ’s a’ szent szék között a’ kinevezett püspököket illetőleg fönforognak. Ekkor Beirao követ így szólt: ,,A’ római, katholika, apostoli religio kétségtelenül a’ status’ religiója; az alkotmányi charta’ hatodik czikke több mint csupa parancsoló vagy szabályozó rendelmény, az kifejezése és szavakba foglalt előterjesztése olly érzelemnek,melly szerencsére minden portugalus’ szivébe mélyen be van vésve. Léteznek vélemények, mellyek a’ népek’ sziveiben olly mély gyökereket vertenek, hogy esztelenség volna törvényhozási rendszabályokhoz folyamodni akarni egyenes ellenszegülés végett ezen véleményekkel; és a’ portugalus nép’ jámborságára vonatkozólag nálunk ez az eset van. E’ kamarának legszorosabb kötelessége : föntartani a’ status' alkotmányát,’s azért őrködni is az alkotmány hatodik czikkének megtartása fölött. A’ status’ religiója kétféleképen veszélyeztethetik : ezen religio, bármi tiszta és isteni is az, egykor, ha túlcsigázott tanokat vegyitnek közibe , kicsapongó vakbuzgósággá fajulhat; vagy, ha a’ fenyíték’ gyeplői igen megtágittatnak, közönyösségről istentelenségre mehet által. Vakbuzgóság és istentelenség a’ scylla és charybdis’ azon színjei, mellyeken sz. Péter’ hajója törést szenvedhet. Az előttem beszélt valamennyi jeles szónokok, kiknek szándéka iránt teljes tisztelettel viseltetem, a’ vakbuzgóság' veszélyeitől tartanak, egymagam azonban az istentelenségtől rettegek. Szerencsétlenségünkre már sok év előtt kihinteték az istentelen, erkölcstelen ’s vallástalan eszmék magva, ’s nemzedékünknek tartatott főn e’ magnak aratni keserű gyümölcseit ; vagy kiirtani, egyiket a’ másik után, ezen méreg-növényeket, mellyek az egy erényes nép’ szivében honolható legszebb érzetet, a’ religióét t. i., elhalatják. Portugáliában a’ bölcs és erényes kormány’ tiszte volna ezen most vészthozó csirákat, mellyek minden nyilvános erkölcsiséget megrontanak, elfojtani; és azon kormány, melly illyesmire vállalkoznék, csekély gyámolomra számolhatna.“ Itt a’ szónok néhány megczáfolhatatlan nyilatkozatot tesz a’ szent szék iránti engedelmesség’javára, ’s elmésen egybefoglalja az egyház kétségtelen függetlenségére vonatkozó kathol tanokat. „Volt Portugáliában egy fejedelem, igy folytatja, neve előttem tiszteletben áll, ki a szent széknek kitünően kegyelt fia volt. Ezen fejedelem’kormánya két püspököt nevezett ki; egyike dékánja volt azon egyháznak, mellynek püspökévé neveztetett, vérsége is ajánlá őt ’s a’ Krisztusrend’ nagyperjelsége; másika annyira bírta a’ közbizodalmát, hogy egy, akkor időben fontos választmányhoz tagul választatott. A’ szentszék azonban egyiktől szintúgy mint a’ másiktól megtagadta a’ megerősítést, ’s azért egyik sem lett püspök; anélkül, hogy azért valaki megcsorbultnak hitte volna a’ királyi hatalmat. És ugyan ki lehetett az , egyébiránt a’ püspöki székre megkivántató jeles tulajdonokkal biró férfiú, ki ama’ két méltóságbelinek elejbe tétetett? Egy szegény , csekély szerzetes. Hol van, mint a' kereszténység’ középpontjában, ez az igen óhajtott, de sehol föl nem található részrehajlatlanság ? “ A’ szónok csak azon föltétel alatt voksolt a’ püspökségek’ kevesbítésére, ha ez által, a’ lelkekre való fölügyelés nem csökkentetik,s ha ez az egyházi törvények (Canones) szabályozta módon történik. Poroszország* Berlin. A’ „Berlin. Allgem. Kirchenz szerint minden tartományból könyörgő levelek érkeznek a’ királyhoz, és pedig a’ leglelkismeretesebbeknek ismert papok’ nagy számától aláírva, az uj házasságválási törvényt illetőleg , azon esedezéssel, hogy a’ tömeg’ zajoskodása miatt ezen ügy’ kivitelében ne engedné magát föltételétől eltérittetni. A’ legmélyebb hálaérzet nyilváníttatik ezen iratokban ő Fölsége iránt, hogy eltökélé véget vetni olly törvénynek , melly csak az egyház’ lealacsonyitására, a’ házasság’ megszentségtelenitésére és erkölcsromlásra szolgált. Kitűnik egyszersmind ezen esedező és hálóiratokból azon eltökélés , hogy, ha az oppositiónak sikerülne az új házasságválási törvény megjelenését hátráltatni, ezután nem elegendő okok miatt elvált házasságfelek új házasságralépésnél nem fognak megáldatni. A’ statusnak nem lenne e’ helyzetben más expediense, minthogy annyi száz papot egyszerre le nem tehetne, mint ezen esetekre a’polgári házasságok’ behozatala ; mitől az említett papok legkisebbé sem félnek, mivel illy esetekbeni házasságokat mindig szégyen bélyegezvén, a’ kathol. házasságok annál nagyobb méltóságban tünendnek föl. — A’ berlini prot. zsinat, melly a’ lelkipásztorság főr