Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1843. 1. félév (1-26. szám
1843-01-15 / 3. szám
noknak képzelem mindig a’ mennyeieket, milly kegyesnek tapasztalánk herczegeinket. A’ miseruhák' ajándékára, midőn egyszersmind a’ torony’ létesitéssérült hiresek tudomásunkra, a’ szentegyházban jótevőnk neve' említésekor rendkívüli öröm-fohászhang váltá föl a' hallgatók’ csöndességét, úgy a’ torony alapkövének letétele, nem különben hitünk czimerének a’ keresztnek a’ bevégzett kúpra emeltetésekor hálaöröm zengett a’ hívek’ ajkain, és mindig legbuzgóbban mondák imádságukat boldog életéért kegyelmes földesuraknak. A’ háladatos gyermekek’ arróli eszmélkedése sem utolsó: miként teljesíthetnék hála a kötelességöket ? mikoron ama’ választ lehetett hallani : mi sokkal szegényebbek vagyunk, sem hogy valami ajándékunkkal kedvet lelhetnénk, azonban én néhány napi munkámat, mellyet tartozásomon fölül végeztem , ha a’ jó atya’ megbántásától nem félnék, hálául oda ajánlani kész vagyok. Több illy nyilatkozása a’ hízelgést nem ismerő keresztényreligio nevelte kebleknek végre abban egyesité mindnyájokat: tennék követség által legalázatosabb köszönetöket, mire mint legalkalmasb időt múlt évi december’ d ik napját választák. Nagy számmal mellénk a’ kitűzött napon a herczegségéhez, ’s esztergomi fénylakába bebocsáttatván, minthogy nem dicsekedhetünk olly elme és szónoki tehetséggel, sem olly tisztelet ’s hálaadás’ ajándékival, mellyek töméntelen sok jótéteményeinek méltólag megfelelhetnének ; azon kegyelemért esedezénk: fogadja háláadásul a’ római katholika anyaszentegyházhoz tántoríthatatlan hűségünket, édes hazánkhoz szeretetünket, iránta alattvalói és fiúi szives engedelmességünket, Istennél hosszú időre terjedendő boldog életéért könyörgő imáinkat. Hálaérzelmeinket versezetbe egyszersmind, mikép tőlünk telt, foglalva átnyújtván, magunkat ’s kiknek követei valánk, atyai magas kegyelmeibe fiúi alázattal ajánlánk. — A’ kegyelmes herczeg nyájas leereskedéssel fogadott bennünket. 'S miután általa Isten, az anyaszentegyház és a’ haza iránti kötelességeinkre buzditlattunk, vévén főpásztori ’s atyai áldását, visszatérénk csöndes lakjainkba, hol érte imádkozni nem szűnünk. O. — N. KállóróL {Reversális-ügy Szabolcs megye közgyűlésé//.') Magányos körökben bizonyos hir kezde terjedni szét, melly szerint a’ gyűlésnek legközelebbi napján, decem. 15. a’nm. H. Tanácsnak bizonyos reversalis-ügyben tett intézvénye olvastatik föl. 'S a’ ki Szabolcsmegyének vallási tárgyakban nyilvánított szellemét ismeri, előre tudható, hogy e’ tárgynál élénk vita támadand; szokatlanul jelentek meg a’ nemes rendek, 's habár még ezen számos gyülekezetét sem lehet nagynak mondani megyénk’ közönségéhez képest— de mégis többen voltak, mint akármelly napján a’ mostanában lefolyt gyűlésnek. 'S nem csalatkozánk, az intézmény csakugyan megérkezett, 's azonnal tárgyalás alá is vezetett. De minekelőtte e’ tárgybani határozatát megyénknek tudatnám az olvasó közönséggel, egyszerűen kívánom előbb megemlíteni a' pörös tényt. Nemes K—y Pál katholika nőt K—y E—lia kisaszszonyt bir feleségül reversalis mellett,mellyben ennek természete szerint kötelezi magát jövendőben mind a’ két nemen születendő gyermekeit a’ romai kath. hitben neveltetni. 'S ezen reversalis kívánására a’ katholika nőt nem csak hitéhez való hűsége, de érdemes atyjának a' házassági frigybeni meg nem egyezés mellett még egy bizonyos körűlállás is inditá, melly a' kérdéses házasok sorsa’ különbözésében föltalálható. De alig születik egy íigyermekök, és a’ férj azonnal a’ n.kállói reformatus prédikátor által megkeresztelteté azt — adott szava’ szentségét tapodva. A’ reformatus prédikátor jó eleve a’ megkeresztelés előtt az illető romai katholikus lelkipásztor által hivatalosan figyelmeztetett, hogy a’ gyermek’ atyja által adott reversalis’ erejénél fogvást a’ róm. kath. egyházhoz tartozó kisdedet meg ne keresztelje. De a’ prédikátor nem figyelvén az intésre , megkeresztelé azt. A’ tény ez. 'S a’ n. m. Helyt. Tanács parancsolja Szabolcsmegyének, hogy megvizsgálván a’ tárgyat, kérdezze ki a’ reformatus papot: miért, ’s melly okok’ erejénél fogvást meré ezen nem saját aktába tartozandó figyelmeket megkeresztelni ? — Az olvasó azt fogja gondolni, hogy a’ megye az intézmény’ nyomán csakugyan vizsgálatot rendel , ’s azt a’ n. m. Helyt. Tanácsnak a’ maga meztelenségében följelenti. . . . Csalódik. Az elnöklő másod alispán, hogy bizonyos irányt adjon a’ tanácskozásoknak, kimondá, hogy ő ezen esetben panaszostnem lát, mivel nem K—y E—la, kinek érdekében volna panaszt emelni, hanem egy harmadik, t. i. az egri érsek, a’ vádoló, és azért a’tek. K. ’s R. bölcs elintézése alá bocsátja a’ tárgyat. És elfeledé a’ szónok, hogy ezen esetben még kettőnek van joga panaszt emelni ezen szószegés ellen, először a’ nő at.