Elektrotechnika, 1993 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
Verebély-díj 1956-tól technikusként, 1975-tól üzemmérnökként az erősá- iramú elektrotechnika villa- l#*'’ **iWNML mosgépek és berendezések zárlati vizsgálatával, szigete- * léstechnikával foglalkozott . —.— 1L gyakorlati és elméleti síkon. Részt vett ezek szabványosítási munkáiban is. 1971 -től az MEE tagja, an munkáwainak az üzemi szervezeteiben működött. A Transzformátor Multi vezetője, az MTESZ-MEE szaktanácsadója és szakértője. Babos Sándor Jolich H I Posztumusz Liska-díj 1931. ápr. 26-án született Dombóváron. 1956 óta a GANZ ANSALDO jogelődjénél dolgozott. Tervező- és számítómérnök, csoportvezető, fejlesztési csoport, ill. osztályvezető beosztásokat töltött be. A nagyteljesítményű zárt . ../££ motorok, az új típusú kétpólug f/jsú motorok, a zárt külső szellőzésű (csöves hűtésű, lemezes hűtésű) motortípusok kidolgozásában vett részt. A hajtástervezés, a gépkonstrukciók optimális villamos és mechanikai összhangjának kialakítása, a hajtáserőátvitel, az elektronikus vezérlés, az egyenáramú ikerhajtások, a cementipari hajtások és a kalickás aszinkron gépes hajtás tervezése az ő irányításával folyt. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Villamos Forgógépek és Villamos Hajtások moltijában vett rész. A GVM üzemi szervezetében vezetőségi tag volt. A fiatal műszaki generáció oktatását önzetlenül szorgalmazta. A felsőfokú oktatásban több évtizeden át címzetes főiskolai docensként szolgált. Elvesztése mély részvétet váltott ki mindannyiunkból, és nagyon nagy űr maradt utána a gépkonstrukciós iparban. ■* 1993. 86. évfolyam 1. szám Straub-díj 1931-ben született, a Budapesti Műszaki Egyetem Gépgépészmérnöki Karán 1956-ban végzett. Az Évitervnél, majd a Lakótervnél dolgozott, villamos terveket készített, később a tervezést irányította. Tévé- Jj|| jf V. kényén vett részt a Tervezési ■*** Segédletek kidolgozásában, továbbá több ágazati s/ab- 4É Bagyvány megalkotásában, korszerűsítésében. Szakcikkeket írt a szakfolyóiratokban. A MEE-nek 1956-tól tagja, az Új Szerelési Módok és a Tervezői multi, továbbá a Villamos Fogyasztóberendezések Szakosztálya Intéző Bizottságának tagja, szakértő és szaktanácsadó. Csáki-díj Dr. Nagy István A BME-n szerzett kitüntetéses oklevél birtokában köz- fem vétlenül a végzés után, 1953- TB tól rendes aspiráns a BME-n, is majd a SZTAKLban, ill. jog- J elődjében tudományos munkatárs, ill. főmunkatárs, s vé- #^“BtíB gül 1990-ig mintegy tizenöt ^g^B állásban a Teljesítményelektronika Osztály tudományos osztályvezetője. 1976-tól a BME Elektrotechnika Tanszék egyetemi tanára, 1977-től tanszékvezetője. Tudományos szemléletét jelentősen befolyásolta a 60-as évek közepén Kanadában, a Torontói Egyetemen eltöltött másfél év. Az automatika és a teljesítményelektronika területeken kifejtett négy évtizedes tevékenységének legfontosabb elméleti és gyakorlati ipari eredményei a statikus energiaátalakítók, a villamos gépek szabályozástechnikai elemzései, a különböző célú gerjesztési rendszerek, a középfrekvenciás inverterek dinamikája és stabilitása, valamint az ultranagyfrekvenciás konverterek témaköreihez kapcsolódnak. Egyéni munkái és eredményei mellett közreműködésével vagy vezetésével a SZTAKI-ban, a GANZ Villamossági Művekben félállásban eltöltött 15 év alatt, majd később a tanszékén, munkatársai nagyszámú kutatási feladatot oldottak meg, berendezések sorát, és ezeken belül sorozatokat dolgoztak ki, amelyek nagy részét a hazai ipar sorozatban gyártotta. Munkásságáról több mint 100 itthoni és külföldön megjelent tudományos közleményben, és mintegy 50 világszerte tartott előadásban számolt be. 17 egyetemi jegyzet, ill. könyv mellett 9 szakkönyv lektora és 13 szakirodalom szerzője. Oktatói tevékenységet a BME-n kisebb megszakításokkal az ötvenes évek közepe óta rendszeresen végez. Látogató professzorként graduális, illetve posztgraduális kurzusokat tartott az „Indian Institute of Science” Egyetemen Bangalore-ban (India) 1983-ban, a Canterbury Egyetemen Christchurch-ben (Új- Zéland) 1989-ben, a Római Egyetemen (Olaszország) 1990-ben, és a Wisconsini Egyetemen, Madison-ban (USA) 1991-ben. Meghívása volt posztgraduális kurzus megtartására a Tokiói Egyetemre 1992-ben. Aktív szerepe volt hazai és nemzetközi tudományos szervezetekben elnökként, illetve tagként. Tagja a MEE-nek, a IEEE- nek és az EPE-nek. Éveken át elnöke volt a MEE Automatizálási Bizottságának. Több hazai és nemzetközi konferencia elnöke, ill. ISC bizottsági tagja volt. ^■BB Urbanek-díj Poppe Kornélné Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegye ft-v.-i fc item fizikusi szakán 1955-ben . A kitüntetéses oklevelet szer ’ - zett. 1954-től a Tungsram Rt. jogelődjénél dolgozott az opti- '*■***’ kai laboratórium vezetőjeként, műszaki tanácsadóként, majd a Kutatási sugárzás és hőmérsékletérő laboratórium vezetőjeként. 1987-es nyugdíjazása óta a Kutatási Főosztályon dolgozik. Az Egyesületbe 1968-ban lépett be. A Világítástechnikai Szakbizottságban tevékenykedett, több munkabizottságban. Jelenleg Egyesület élet 33