Elektrotechnika, 1993 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

Verebély-díj 1956-tól technikusként, 1975-tól üzemmérnökként az erő­sá- i­ramú elektrotechnika villa- l#*'’ **iWNML mosgépek és berendezések zárlati vizsgálatával, szigete- * léstechnikával foglalkozott . —.— 1L gyakorlati és elméleti síkon. Részt vett ezek szabvá­­nyosítási munkáiban is. 1971 -től az MEE tagja, an­ munk­áwai­nak az üzemi szervezeteiben működött. A Transzformátor Multi vezetője, az MTESZ-MEE szaktanácsadója és szakértője. Babos Sándor Jolich H I Posztumusz Liska-díj 1931. ápr. 26-án született Dombóváron. 1956 óta a GANZ ANSALDO jogelőd­­jénél dolgozott. Tervező- és számítómérnök, csoportveze­tő, fejlesztési csoport, ill. osz­tályvezető beosztásokat töl­­tött be. A nagyteljesítményű zárt .­­ ../££ motorok, az új típusú kétpólu­­g f/j­sú motorok, a zárt külső szel­lőzésű (csöves hűtésű, lemezes hűtésű) motortípusok kidolgozá­sában vett részt. A hajtástervezés, a gépkonstrukciók optimális villamos és mechanikai összhangjának kialakítása, a hajtáserő­átvitel, az elektronikus vezérlés, az egyenáramú ikerhajtások, a cementipari hajtások és a kalickás aszinkron gépes hajtás terve­zése az ő irányításával folyt. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Villamos Forgógépek és Villamos Hajtások moltijában vett rész. A GVM üzemi szer­vezetében vezetőségi tag volt. A fiatal műszaki generáció oktatását önzetlenül szorgalmazta. A felsőfokú oktatásban több évtizeden át címzetes főiskolai docensként szolgált. Elvesztése mély részvétet váltott ki mindannyiunkból, és nagyon nagy űr maradt utána a gépkonstrukciós iparban. ■* 1993. 86. évfolyam 1. szám Straub-díj 1931-ben született, a Buda­pesti Műszaki Egyetem Gép­­g­é­­pészmérnöki Karán 1956-ban végzett. Az Évitervnél, majd a Lakótervnél dolgozott, villa­mos terveket készített, később a tervezést irányította. Tévé- Jj|| jf V. kényén vett részt a Tervezési ■*** Segédletek kidolgozásában, továbbá több ágazati s/ab- 4É­ B­agy­vány megalkotásában, kor­szerűsítésében. Szakcikkeket írt a szakfolyóiratokban. A MEE-nek 1956-tól tagja, az Új Szerelési Módok és a Tervezői multi, továbbá a Villamos Fogyasztóberendezések Szakosztálya Intéző Bizottságának tagja, szakértő és szaktanácsadó. Csáki-díj Dr. Nagy István A BME-n szerzett kitünteté­ses oklevél birtokában köz- f­em vétlenül a végzés után, 1953- TB tól rendes aspiráns a BME-n, is majd a SZTAKLban, ill. jog- J elődjében tudományos mun­katárs, ill. főmunkatárs, s vé- #^“BtíB gül 1990-ig mintegy tizenöt ^g^B állásban a Teljesítmény­elekt­­­ronika Osztály tudományos osztályvezetője. 1976-tól a BME Elektrotechnika Tanszék egye­temi tanára, 1977-től tanszékvezetője. Tudományos szemléletét jelentősen befolyásolta a 60-as évek közepén Kanadában, a Torontói Egyetemen eltöltött másfél év. Az automatika és a teljesítményelektronika területeken kifej­tett négy évtizedes tevékenységének legfontosabb elméleti és gyakorlati ipari eredményei a statikus energiaátalakítók, a villa­mos gépek szabályozástechnikai elemzései, a különböző célú gerjesztési rendszerek, a középfrekvenciás inverterek dinamiká­ja és stabilitása, valamint az ultranagyfrekvenciás konverterek témaköreihez kapcsolódnak. Egyéni munkái és eredményei mellett közreműködésével vagy vezetésével a SZTAKI-ban, a GANZ Villamossági Mű­vekben félállásban eltöltött 15 év alatt, majd később a tanszékén, munkatársai nagyszámú kutatási feladatot oldottak meg, beren­dezések sorát, és ezeken belül sorozatokat dolgoztak ki, amelyek nagy részét a hazai ipar sorozatban gyártotta. Munkásságáról több mint 100 itthoni és külföldön megjelent tudományos közleményben, és mintegy 50 világszerte tartott előadásban számolt be. 17 egyetemi jegyzet, ill. könyv mellett 9 szakkönyv lektora és 13 szakirodalom szerzője. Oktatói tevékenységet a BME-n kisebb megszakításokkal az ötvenes évek közepe óta rendszeresen végez. Látogató pro­fesszorként graduális, illetve posztgraduális kurzusokat tartott az „Indian Institute of Science” Egyetemen Bangalore-ban (In­dia) 1983-ban, a Canterbury Egyetemen Christchurch-ben (Új- Zéland) 1989-ben, a Római Egyetemen (Olaszország) 1990-ben, és a Wisconsini Egyetemen, Madison-ban (USA) 1991-ben. Meghívása volt posztgraduális kurzus megtartására a Tokiói Egyetemre 1992-ben. Aktív szerepe volt hazai és nemzetközi tudományos szerve­zetekben elnökként, illetve tagként. Tagja a MEE-nek, a IEEE- nek és az EPE-nek. Éveken át elnöke volt a MEE Automatizálási Bizottságának. Több hazai és nemzetközi konferencia elnöke, ill. ISC bizottsági tagja volt. ^■BB Urbanek-díj Poppe Kornélné Budapesten az Eöt­vös Loránd Tudományegye­ ft-­v.-i fc­ i­tem fizikusi szakán 1955-ben . A­ kitüntetéses oklevelet szer­ ’ - zett. 1954-től a Tungsram Rt. jogelődjénél dolgozott az opti- '*■***’ kai laboratórium vezetőjeként, műszaki tanácsadóként, majd a Kutatási sugárzás és hőmérséklet­érő­­ laboratórium vezetőjeként. 1987-es nyugdíjazása óta a Kutatási Főosztályon dolgozik. Az Egyesületbe 1968-ban lépett be. A Világítástechnikai Szak­­bizottságban tevékenykedett, több munkabizottságban. Jelenleg Egyesület élet 33

Next