Élelmezési Dolgozó, 1967 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ÉLELMEZÉSI IPARI DOLGOZOK SZAKSZERVEZETE tf1P3/XXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA 50 FILLÉR 1967. JANUÁR Választások előtt a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének határozata termében — a Magyar Szakérvezetek Alapszabálya szert — esedékes szakszervezőválasztások 1967. január élnapjaiban megkezdődtek. A mostani választásoknak fönös hangsúlyt ad, hogy az időszakban választjuk a tisztségviselőket, ami: pártunk IX. kongresszusak határozatai, a küszöbön a gazdasági mechanizmus új nyitó rendszerének bevezet és megvalósítása magasb szintű vezetést igényel a kszervezeti vezetőktől. A gnövekedett feladatok, a naibb felelősségvállalás szökéssé teszi, hogy a szakszevetek a szervezeti felépítés formáját is, a gazdasági építéshez igazítsák. E sorkialakítása lényegétsen talmi kérdés, hiszen a cél hogy minden szinten olyan íveket hozzunk létre, amek partnerei a gazdasági versnek, döntéseik, határozat kiterjednek az adott gazági egységre. A meggondolásból született a határozat, hogy a termőegységeknél szakszervetanácsokat hozzunk létre, vek irányítják az adott test szakszervezeti bizottyát és a szakszervezeti munaz élelmiszeriparban külöen indokolt a szakszervetanácsok létrehozása. Az ■ széttagoltsága, szezon jele ugyanis számos területen tette lehetővé olyan ösztont szakszervezeti taglések összehívását, amel megnyugtatóan döntöttek rá a dolgozók jelentős reérintő kérdésekben. Énhiányában a döntések egy körre — a szakszervezetzottságokra — hárultak. z üzemi, vállalati választásal egy időben kerülnek a választásra a trösztök, a vállalatok szakszervezeti isai is. E tanácsok bizo-t részben folytatják — terzetesen más alapokon és hatáskörrel — az od’ működő intézőbizottságok skáját. Az intézőbizottsáeddig munkája — amiről az elismerés hangján leszólni — igazolják legjobhogy az eddiginél haté- zabb szakszervezeti tevéséget csak szakmai feléptalapján lehet végezni. Az ági szakszervezeti tanávalamennyi szakszervejoggal rendelkezni fog-3z üzemi, vállalati, megyei és iparági szervek választása után sor a központi vezetőújraválasztására. Az ÁSZ XLII. kongresszusán klsőbb vezetés ad számot sztóinak az elmúlt negyndő munkájáról és szabja a társadalmi és gazdasáalakulás figyelembe véveaz elkövetkezendő évek tajait. Szervezett dolgoktól azt várjuk, hogy szakszervezeti szerveket iszanak, amelyek eszei összetételükben, felültségükben és rátermetüknél fogva alkalmasak les e nagyobb feladatok valósítására. Tanácskozott S Központi Vezetőségünk Nagy feladatokat kell megoldanunk Az 1966. december 21-i Központi Vezetőségi ülés napirendjén szerepelt: 1. Az élelmezési ipar feladatai 1967 évben. 2. A Központi Vezetőség felhívása az élelmiszeripar dolgozóihoz a szocialista munkaverseny 1967 évi szervezéseihez. 3. Javaslat a szakszervezet 1967 évi költségvetésére. Wiener Ferenc alelnök megnyitója után dr. Dobronaky Gyula az élelmezésügyi miniszter első helyettese tájékoztatta a Központi Vezetőség tagjait iparunk 1967 évi feladatairól. — Az élelmiszeripar, a dolgozók megfeszített munkája eredményeként, 1966 évi tervét előreláthatóan 100 százalékra teljesíti — mondotta többek között Dobronaky elvtárs. Az 1967 évi terv 4—5 százalékos volumen növekedést tartalmaz. Ezen belül néhány iparág azonos szinten marad, mint például a gabona, a hús, és a cukoripar. Pedig ez az iparág adja az élelmiszeriparnak mintegy 60 százalékát. A növekedést tehát a többieknek kell biztosítani. Vállalataink december elején megkapták azt az egy, vagy két mutatót, aminek alapján 1967-ben dolgozniok kell. Tudott dolog, hogy a magyar népgazdaság exportjának 20 százalékát az élelmiszeripar adja. Ez nagyon komoly mennyiség. S ennek majdnem a fele tőkés export. Megtisztelő feladat ezt teljesíteni, de ugyanakkor nagyon komoly felelősség is. Hogy ezt teljesíteni tudjuk, ahhoz komoly gazdasági, politikai és mozgalmi összefogásra van szükség. Az 1967-es esztendő egyik alapvető feladata tehát számunkra az exporttervek teljesítése. Emellett azonban nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a magyar dolgozók keresetüknek mintegy 49 százalékát költik élelmiszeripari cikkekre. Gondoskodni kell tehát az igények maximális kielégítéséről, a választék bővítéséről és nem utolsó sorban a kiváló minőségről. Az 1966 évi eredményeket nagyban segítette a szocialista munkaverseny-mozgalom. 1967-ben ezt tovább kell fejleszteni, de ezentúl az ipar vezetőinek segíteni is kell a munkásokat. Gondolunk itt elsősorban a nehéz fizikai munkát megszüntető, vagy legalábbis csökkentő gépesítésre. Az idevonatkozó tervek már elkészültek. Amennyire csak lehet, ezeket 1967-ben realizáljuk. Persze anyagi erőink végesek. Sok függ e téren is az ipar dolgozóitól. A beruházásokkal kapcsolatban Dobronaky elvtárs elmondotta, hogy 1967-re 1 milliárd 300 millió forintot kap iparunk a költségvetésből. Ezenkívül 366 millió forintot használunk fel saját vállalati erőből. Itt az a feladat, hogy a felhasználást minden területen biztosítsák, méghozzá határidőre, mert ez az alapja az 1968. év sikeres beindulásának. A feladatok nagyok és mi szeretnénk, ha dolgozóink munkakörülményei javulnának, s a növekvő öntudat, felelősségérzet, a munka hatékonyságában is kifejezésre jutna. Az együtt eltöltött évek azt bizonyítják, hogyha voltak is hibák munkánkban, a fejlődés általában ütemes volt Mindig szót értettünk. Most a gazdasági mechanizmus adta lehetőségek helyes felhasználása biztosíték arra, hogy az élelmiszeripar dolgozói 1967. évben is sikeresen teljesítik feladataikat. ★ A tájékoztató, a versenyfelhívás és a költségvetés feletti vitában felszólalt: Saramó Jenő, Borbély Sándor, Dr. Kiss István, Kovács Pál, Osztroluczky István KV-tag, Kontos András, Kurucz István MB-titkár és Tepszis István IB-titkár. Dr. Dobronaky Gyula elvtárs tájékoztatóját a Központi Vezetőség köszönettel tudomásul vette. A versenyfelhívást és az 1967. évi költségvetést a Központi Vezetőség egyhangúan jóváhagyta. AZ ÉDOSZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK FELHÍVÁSA AZ ÉLELMISZERIPAR DOLGOZÓIHOZ A SZOCIALISTA MUNKAVERSENY 1967. ÉVI SZERVEZÉSÉHEZ Harmadik ötéves tervünk első évének feladataiból az élelmiszeriparra előirányzott célkitűzéseket az élelmezési dolgozók sikeresen megvalósították. Ennek eredményeként az élelmiszeripar termelése 1965. évhez viszonyítva terv szeriint növekedett, s a felfutás túlnyomó részét termelékenység fedezte. Az élő- és holtmunka ráfordításokkal való takarékosabb gazdálkodással — a felvásárlás és átvétel jó megszervezésével, hatékonyabb műszaki fejlesztéssel, a termelőkapacitások jobb kihasználásával, növekvő színvonalú munka- és üzemszervezéssel, az anyagi ösztönzők célszerű felhasználásával — csökken az ipar termékeinek önköltsége. Az ipari nagyvállalatok, trösztök vezetői és dolgozói egyértelműen fontos feladatuknak tekintették az exportelőirányzatok maradéktalan ellátását. Ennek kapcsán a múlt évinél több élelmiszeripari termék öregbítette az ipar hírnevét külföldön, egyidejűleg iparunk dolgozói becsülettel hozzájárultak a népgazdaság export-import egyenlegének javításához. A jó termelési eredmények következményeként, a munka szerinti bérezés elvének érvényesülésével, jelentősen emelkedett az ipar dolgozóinak átlagos keresete, ami az általános életszínvonal-emelkedés mellett a bérarányok kedvezőbb alakítását is fellehetővé tette. Az elért eredmények keretét — mint minden évben — 1966-ban is a szocialista munkaverseny adta, melyet új elemekkel gazdagított a kongreszszusi felhívás nyomán széles körben a kibontakozó tömegkezdeményezés. A feladatok megoldásában élenjártak a szocialista címért küzdő kollektívák, melyekben az egyéni tehetség, tudás, kezdeményezőkészség, az alkotó munka tüzében harmonikus egésszé kovácsolódott. Újabb, több száz brigád 1968-ban tűzte ki először célul a szocialista cím elnyerését, több vállalat és gyáregység az élelmiszeriparban először indított versenyt a szocialista munka vállalata, gyáregysége címért. Iparunk dolgozóinak őszinte akarása, a kollektív összefogás nemegyszer volt biztosítéka szinte megoldhatatlannak látszó feladatok teljesítésének is. Ebben a légkörben növekedett dolgozóink felelősségtudata, közvetlenebb lett a vezetők és munkások kapcsolata. Növekedett a dolgozók aktivitása a termelés irányításában, ellenőrzésében, az üzem társadalmi, politikai életének formálásában, fejlesztésében. Ez évben is több beruházás és rekonstrukció belépése, illetve beindítása segítette a műszaki fejlesztés gyorsítását, dolgozóink munkakörülményeinek javítását, biztonságosabb munkafeltételek kialakítását. A műszaki színvonal emelkedésével párhuzamosan javult dolgozóink vállalaton belüli szociális ellátottsága. Az elért eredményekért és sikerekért központi vezetőségünk köszönetét fejezi ki az élelmezési ipar valamennyi dolgozójának, egyben felhívással fordul a felvásárlás, termelés, áruforgalom és szállítás, valamint a tervezés és tudományos kutatómunka területén levő valamennyi dolgozóhoz, munkásokhoz, vezetőkhöz, műszakiakhoz, szocialista brigádokhoz, újítókhoz és feltalálókhoz, hogy a kongresszusi verseny lendületét megtartva és továbbfejlesztve segítsék az 1967. évi feladatok maradéktalan teljesítését. Az 1967-es év közvetlen átmenetet jelent a gazdasági irányítás reformjának széles körű, gyakorlati megvalósításához. A reform bizonyos elemei már 1967-ben elevenen hatnak, ami a vezetők részéről megfontolt intézkedéseket, a munkások részéről pedig a termelés irányításában és ellenőrzésében való fokozottabb részvételt kíván. Jövő évi feladataink középpontjában továbbra is a termelés gazdaságosságának fokozása és ezen belül az exportfeladatok optimális ellátása, importanyagokkal való ésszerű takarékosság álljon. Ennek érdekébe az ipar előtt álló legfontosbb feladatok: Felvásárlás terén — az ipari vállalatok nyersanyagellátásnak folyamatos és ütemes biztosítása, a szállítási idők rövidítése, a szállítási veszteségek csökkentése. — Az előirányzott felvásárlási és szerződtetési tervek túlteljesítése. A felvásárlási tevékenység eredményességének és gazdaságosságának további javítása. A termelőerőkkel való közvetlenebb kapcsolat erősítése annak érdekében, hogy a feldolgozásra kerülő nyersanyag a kívánalmaknak megfelelő minőségben álljon rendelkezésre. A termelés területén, a lakosság szükségleteinek terv szerinti kielégítése mellett fokozzák az exportszállításokat úgy, hogy gyártmány és minőségi összetétel alapján azonos mennyiségű termék nagyobb devizahozamot biztosítson. A gazdaságpolitikai célkitűzéseknek megfelelően az élőmunka hatékonyságának javítását, a termelés kisebb mértékű emelkedése mellett létszámcsökkenéssel, nagyobb mérvű termelésemelkedés mellett pedig 80—90 százalékban termelékenység fedezésével érjük el. Az új gépek beállítását a munka- és üzemszervezés tapasztalatainak figyelembevételével ott kell eszközölni, ahol azok a termelékenység emelkedésében a legnagyobb eredményt biztosítják. Az önköltség gyártmányonként gondos, műszakigazdasági elemzésével tárják fel a költségszint csökkentésének lehetőségeit és hathatós intézkedésekkel segítsék ,a feltárt tartalékok hasznosítását. — A gyártástechnológiák korszerűsítésével biztosítsák a fajlagos anyagfelhasználás, feldolgozási költségek, gyártási veszteségek és a selejt csökkentését. — A minőségi előírások és követelmények betartásával érjék el, hogy gyártmányaink minősége mind a belföldi, mind a külföldi piac követelményeinek megfeleljenek. — A termelési feladatok maradéktalan végrehajtása előfeltételének tekintsék a dolgozók egészségének és testi épségének megóvását. Minden iparban legyen fontos feladat a leggyakrabban baleseteket és megbetegedést okozó körülmények megszüntetését szolgáló intézkedések fokozása, a szociális ellátottság további javítása. Mindazokon a munkahelyeken, ahol a veszélyforrás fokozott mértékű, valamint a balesetek gyakorisága magasabb, hatékonyabb műszaki intézkedéseket tegyenek. Az iparágak gondoskodjanak a jól bevált védőberendezések alkalmazásáról. Ennek érdekében biztosítsák tapasztalatcserék, műszaki megoldások széles körű megismertetését. Az élelmiszeripar feladatainak minél sikeresebb megoldása érdekében szakszervezeti szerveink a KISZ-szervezetekkel közösen törekedjenek arra, hogy a szocialista munkaverseny tartalmi elemeinek fejlesztésével, a dolgozók mind szélesebb rétegét vonják be a feladatok tudatos végrehajtásába. A verseny szervezését a legkisebb termelőegységeknél kezdeményezzék és a vállalás az egység legfontosabb feladataira irányuljon. A vállalások olyanok legyenek, amelyek alakulására az ott dolgozóknak közvetlen ráhatásuk van. E munkában igényeljék a helyi KISZ- fiatalok lelkes kezdeményező készségét. Törekedjünk olyan versenyformák kialakítására, melyek a gyakorlati életnek megfelelően lehetőséget nyújtanak az adott termelőegység minden dolgozójának a szocialista munkaversenybe való bekapcsolódásra. Ezen belül is megkülönböztetett gonddal és igénnyel segítsék a szakszervezeti bizottságok, a szocialista brigád, a szocialista munka műhelye, üzeme, gyáregysége, vállalata címért folyó verseny szervezését, a munkaverseny e magasabb formáinak továbbfejlesztését. A termelőegységeknél megtett vállalásokhoz igazítsák a versenyértékelés rendjét és az erkölcsi, anyagi ösztönzést. Az értékelés időben és azon a fórumon történjen, ahol a vállalást tették. A versenycélok meghatározásával egy időben ismertessék a dolgozókkal a jutalmazás, elismerés rendszerét. Biztosítsuk, hogy a versenyben kiemelkedő teljesítményt elérő dolgozók, kollektívák a feladatok teljesítése után nyomban és annak arányában a szubjektív értékelési elemek minimálisra csökkentésével kapjanak elismerést munkájukért. Színes, sokrétű propagandával biztosítsuk, hogy az eredmények kellő időben és kellő részletességgel a dolgozók tudomására jussanak, hogy a verseny lendülete tovább fokozódjék. A szakszervezeti és a gazdasági szervek fordítsanak gondot az újító és műszaki propaganda állandósítására. Szervezett intézkedésekkel segítsék a jól bevált újítások, találmányok iparágon belüli gyors, széles körű elterjesztését, hogy a mozgalom mind erősebben váljon a műszaki fejlesztés eszközévé. A Központi Vezetőség felhívja a trösztök, ipari nagyvállalatok vezérigazgatóit és intéző bizottságait, hogy az iparág sajátosságának megfelelően ,verseny célkitűzéseiket úgy készítsék el, hogy azokat 1967. január 15-ig az irányításuk alá tartozó vállalatok, gyáregységek kézhez kapják. Az iparági versenycélkitűzés alapján január 31-ig minden vállalatnál, gyáregységnél tartsák meg a műszaki konferenciát. Februárban differenciáltan tartsák meg a termelési tanácskozásokat, munkaértekezleteket, melyeken a feladatok konkrét ismeretében szakszervezeti bizottságaink szervezzék és segítsék a versenyvállalások kialakítását. Az idényjellegű iparágak az időszaki versenycélkitűzés kiadása után hasonló formában és céllal tartsanak műszaki konferenciákat és termelési tanácskozásokat. Az ÉDOSZ Központi Vezetősége meg van győződve arról, hogy az ipar dolgozói a kongresszusi verseny lendületét továbbfolytatva tesznek tanúságot pártunk IX. kongresszusa nagyszerű célkitűzéseinek megvalósítása mellett és újabb munkasikerekkel készülnek a szakszervezetek XXI. és az ÉDOSZ XLII. kongresszusára, öntudattal és teljes felelősséggel viszik sikerre az 1967. évi feladataink teljesítését.