Élelmezési Dolgozó, 1970 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLITÁRJAI EGYESÜLJETEK! LXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁMÁRA: 50 FILLÉR1970. JANUÁR TANÁCSKOZOTT KÖZPONTI VEZETŐSÉGÜNK AZ 1970. ÉVI FELADATOK MEGVALÓSÍTÁSÁBAN JELENTŐS SZEREP VÁR A SZAKSZERVEZETEKRE December 19-én — szakszervezetünk székházában — tartotta 1969. évi utolsó tanácskozását központi vezetőségünk. A kv-ülés napirendjén szerepelt. — Tájékoztató a kv két ülése között végzett fontosabb munkákról. — Jelentés az élelmezésiparban dolgozó nők társadalmi, gazdasági, szociális helyzetéről és a közöttük végzett szakszervezeti tevékenységről. — Javaslat a szakszervezet 1970. évi költségvetésére. — Javaslat a kv és elnökség 1970. évi munkaprogramjára, valamint az I. félévi ülésrendre. Kökény István — szakszervezetünk titkára — megnyitójában megemlékezett Hernádi Mátyás elvtárs elhalálozásáról, aki 1945 óta a központi vezetőség, majd a számvizsgáló bizottság tagjaként, az FTC számvizsgáló bizottsága elnökeként és más egyéb munk Az utolsó három hónap, munkát tekintve igen gazdag volt. Közülük néhányat említenék — mondotta Putics József. — Az egyik: a munkaidőcsökkentés befejezésének előkészítése — mindenekelőtt a tanácsi élelmezésiparban, ezen belül is a sütőiparban — erre az időszakra esett. M Mindössze 6—7 üzem maradt, amely 1970. 1. negyedévében tér át a rövidített munkaidőre. Előkészületek történtek a jubileumi évfordulóval kapcsolatos feladatokra. Elvégeztük a tagdíjbesorolásokat. Áttekintettük 1969. évre szóló munkaprogramunkat. Úgy ítéljük meg, hogy ez a program összhangban volt a SZOT munkaprogramjával, ugyanakkor az iparban megoldásra váró számos feladatot tartalmazott. Úgy látjuk, érdemben foglalkoztunk mindazokkal a főbb feladatokkal, amelyek a lakosság ellátásával, az ipar dolgozóinak érdekvédelmével, a szervezeti életünkkel kapva valaki gondosan tanulmányozza az elmúlt év munkáját, nyugodtan tehet olyan megállapítást, hogy az élelmezésipar fejlődésében komoly szerepe volt a gazdaságirányítás és gazdálkodás új rendszerének, a közgazdasági szabályozók bevezetésének. Ezek a szabályozók azonban önmagukban nem oldják meg a feladatokat, hanem csak az emberek cselekedetein keresztül válnak valóban eredményessé. Az eltelt időszak azt is igazolta, hogy egyes szabályozók nem mindenben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, nem hatottak kellően a kitűzött cél érdekében, ezért mág Az új rendszer 1969. évre visszamenőleges hatályú. Egy dolgot elöljáróban le kell szögezni: nem szűnik meg a differenciáltság. Mindazok, akik a termelésben nagyobb szerepet töltenek be, a részesedési alapból is nagyobb arányban fognak részesülni. Tehát szó sincs valamiféle egyenlősdiségről. Az új felosztási rendszerrel növekszik a vállalatok önállóka területeken állt helyi becsülettel, igaz emberhez, elvtárshoz méltóan. Az egyperces néma tisztelgés után Putics József főtitkár tájékoztatta a központi vezetőséget a legutóbbi ülés óta végzett fontosabb munkákról csolatosak. A korábbi időhöz viszonyítva több gondot fordítottunk a határozatok végrehajtásának ellenőrzésére,segítésére. Az elért eredményekkel azonban nem lehetünk elégedettek. Munkánknak változatlanul alapvető és fontos részét kell hogy képezze a meglevő jó határozatok eredményes végrehajtása. A párt Központi Bizottsága november 26—28-ig tartó ülésén részletesen elemezné a harmadik ötéves terv teljesítésének 1966—68. évi időszakát, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének és gyakorlati alkalmazásának tapasztalatait, s az 1970. évre szóló tervfeladatokat. A tárgyalt anyagból, az értékelésből kitűnik, hogy a szakszervezeteknek a megoldásra váró feladatokban nagyon komoly szerepük van, hiszen a népgazdaság fejlesztésének, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulása szervesen összefügg egymással. dúsításuk, vagy új szabályozók bevezetése indokolt. Az 1970. évre kimunkált szabályozóknak nem az a célja, hogy a bérből és fizetésből élők jövedelme csökkenjen, hanem az, hogy javuljon a gazdaságosság hatékonysága, a lakosság ellátása. Az elkövetkezendő időszak egyik legfontosabb feladata: a termelés gazdaságosságának, a termelés hatékonyságának fokozása. Az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani az 1970- es esztendőben iparunkban a munka termelékenységének alakulására, s nem utolsó sorban a munkafegyelem javítására, joga, s ezzel együtt felelőssége is. A döntések többsége vállalati hatáskörbe kerül. Így például, hogy a vállalatok kit sorolnak be a nyereségprémiumba, az már a vállalatok hatáskörébe tartozik. Itt komoly feladat vár vállalati szakszervezeti tisztségviselőinkre. A kollektív szerződésekben át kell dolgozni az erre vonatkozó fejezeteket. A részesedési alap felosztásának új módszere nagyon komoly politikai kérdés, ezért összehangolt, körültekintő munkát igényel a mozgalmi szervektől, a gazdasági vezetőktől. Egységes értelmezést igényel egészen az alapszervezetekig, ugyanakkor figyelembe kell venni az egyes ágazatok sajátosságait is. Elnökségünk arra törekszik, hogy minden szinten egységes legyen az eligazítás. Fontos politikai munka minden szakszervezeti tisztségviselő számára, megértetni iparunk dolgozóival, hogy a részesedési alap felosztásának új rendszerével önmagában nem lesz több részesedés, — ott lesz több részesedés, ahol javul a munkafegyelem, ahol növekszik a munka termelékenysége, a gazdaságosság színvonala. — 1969-ben az élelmezésipar várhatóan 4 milliárd 677 millió forint nyereséget realizál, ami 325 millió forinttal több mint az 1968. évi. Az 1969-ben alkalmazott közgazdasági szabályozóknak 450 millió forintos kihatása volt iparunkban. Úgy látjuk, hogy az 1968. évi nyereséget nem fogja elérni a konzerv-, a tej-, a dohány-, az édes-, a bor- és a gépipar. Elnökségünk azt a célt tűzte ki, hogy 1969. évben a részesedési alap terhére mintegy 2 százalékos alapbérfejlesztést kell végrehajtani még akkor is, ha ez a nyereségnapok számában bizonyos csökkenést mutat. 1968-ban 42 millió forintot fordítottunk az alapbérek fejlesztésére, ezzel szemben 1964-ben 84 millió forintot. Az eddigi értékelések azt bizonyítják, hogy a nyereségnapok száma a tavalyihoz viszonyítva valamelyest csökkenni fog. Az alapbérfejlesztés és az osztható nyereségrészesedés a szervesen összefüggő tényezők. E két tényező együttesen azt jelenti, hogy az élelmezésipari dolgozók jövedelme az elmúlt évhez viszonyítva 30 millió forinttal nőtt 1969-ben. Az élelmezésiparban dolgozó nők társadalmi, gazdasági, szociális helyzetéről és a közöttük végzett szakszervezeti tevékenységről szóló jelentést az elnökség megbízásából Kurlik Imréné terjesztette a központi vezetőség elé. — Szocializmust építő társadalmi rendszerünkben a nők társadalmi és gazdasági szerepe megnőtt. A nők helytállása, a velük való törődés hatékonysága jelentős befolyással van a szocialista fejlődésre, a felnövekvő nemzedék nevelésére, a népesség helyzetének alakulására. A dolgozó nők szerepe — számarányuk alapján — az élelmiszeripar politikai, társadalmi, gazdasági feladatainak megoldásában is meghatározó. A dolgozó nők eddigi tevékenységükkel , helytállásukkal is bizonyították: az egyre növekvő feladatok megoldásában lehet rájuk számítani. Társadalmi fejlődésünk sok bérfejlesztésen felül a részesedési napok száma 1968- hoz viszonyítva eddigi ismereteink szerint — valamit növekedni fog a hűtő-, a gabona-, a likőriparnál. Az állatforgalmi és húsiparnál, a baromfi-, a növényolaj- és a söriparnál az 1968. évi körül mozog, ugyanakkor a konzerv-, tej-, cukor-, édes- és szikvíziparnál csökkenni fog az osztható részesedési napok száma. A tanácsi élelmiszeriparról nincs átfogó ismeretünk, de néhány adat már rendelkezésünkre áll. Ezek szerint a sütőiparban is bizonyos nyereségcsökkenéssel kell számolni, s a szikvíz- és tanácsi szesziparnál sem lesz annyi a nyereség, mint az elmúlt évben. Végezetül Putics József tájékoztatta a központi vezetőséget az Élelmezési-, Dohány- és Vendéglátóipari Dolgozók Nemzetközi Szövetsége V. konferenciájáról, melyet november 28. és december 1. között Berlinben tartottak meg A magyar élelmezési szakszervezetet 5 tagú delegáció képviselte. Küldöttségünk az alapszabályt módosító és a javaslattevő bizottság munkájában tevékenykedett. A konferencia elfogadta a beszámolót, s az alapszabály-tervezetet. A konferencia mindazokban a kérdésekben felhívást fogadott el, amelyek a béke, a szabadság, a függetlenség biztosítását szolgálják, az imperializmus elleni harcra hívnak fel, és a világ élelmezésipari dolgozói élet- és munkakörülményeinek továbbjavításával kapcsolatosak. — A konferencia — mondotta befejezésül szakszervezetünk főtitkára — alapjaiban megoldotta a rábízott feladatokat. Központi vezetőségünk a tájékoztató jelentést egyhangúlag tudomásul vette. tán pártunk és kormányunk számos olyan, a nők helyzetének javítását szolgáló intézkedést tett, amely nemzetközileg is számottevő. Szakszervezetünk elnöksége a munkavédelem, a munkásellátás, az egészségügy javítására, a szociális ellátottság fejlesztésére több intézkedést tett. Ezek az intézkedések a dolgozó nők helyzetének további javítását hivatottak szolgálni. Az ipar bérpolitikájának kialakításánál nyomatékosan hangsúlyoztuk a bérhelyzet javítását azokban az iparágakban, ahol jelentős számban dolgoznak nők. Az eredmények és az előrehaladás ellenére a jelenlegi helyzetet nem tekinthetjük kielégítőnek. Az általános fejlődés mellett helyenként olyan aránytalanságok alakultak ki, amelyek sértik a szocialista elveket. A bekövetkezett objektív változások mellett még mindig megtalálható az olyan maradi felfogás, amely a női munkaerő hátrányos megítélésében jut kifejezésre. Mindezek a körülmények indokolják, hogy a dolgozó nők helye Az élelmezésiparban dolgozó nők többsége példamutatóan veszi ki részét a termelésből. Lelkesen és eredményesen vesznek részt a szocialista munkaversenyben, a szocialista brigádmozgalomban. Sok olyan női brigádunk van, amelyik már többszörösen elnyerte a szocialista címet. Nem egy olyan női brigád van iparunkban, amelynek tagjai vállalják árva gyermekek, egyedül élő öregek gondozását. Az iparban dolgozó nők erkölcsi megbecsülése terén az utóbbi években értünk el eredményeket, ez azonban még mindig nem áll arányban a termelésben elfoglalt helyükkel, végzett munkájukkal. A kitüntetettek között alacsony a nők aránya többek között Zala, Vas és Komárom megyében. Az üzemeket vizsgálva is igen eltérő adatokat kapunk. Amíg például a Békéscsabai Konzervgyárban 119, addig a Budapesti Konzervgyárban csak 43 nődolgozó részesült kitüntetésben. A meglevő aránytalanságokon feltétlenül javítani kell. Szakszervezetünk szervezetei fordítsanak fokozottabb gondot a példamutató munkát végző nők anyagi és erkölcsi megbecsülésére. A nők bérezésénél meglevő aránytalanságok sok esetben szubjektív tényezőkből — helytelen szemléletből — fakadnak. Vitapartnereink rendszerint azt hozzák fel ennél a témánál, hogy a nők azért keresnek kevesebbet, mert nem végeznek azonos értékű munkát a férfiakkal. Köztudott, hogy egy szakszámon belül nagyjából azonos munkát kell végezni. Miért van akkor az, hogy egyes szakszámon belül a nők az órabérek tól-ig rendszerében általában az alsó, a férfiak többségében a felső határ körül helyezkednek el. Ennek igazolására néhány példát: A BOV budafoki gyáregységénél a 13-as szakszámban a nők órabére 7,44 forint, a férfiaké 8,58 forint. Egy másik szakszámban a nők 8,44 forintot, a férfiak 9,93 forintot keresnek. A Budapesti Húsipari Vállalatnál a 23-as szakszámban a nők 7,45 forintot keresnek, a férfiak 8,92 forintot. A 32-es szakszámban a nők 8,72 forintot, a férfiak 9,25 forintot kapnak. S még egy tejipari példa: a nők ugyanabban a kategóriában 8,30 forintot, a férfiak 9,80 forintot keresnek. Több helyütt találkoztunk torzításokkal a prémiumok, jutalmak esetében a nők rovására. Tudatában vagyunk annak, hogy gazdasági életünk jelen szakaszában nincs mód radikális és általános béremelésre. Jelen időszakban nem iszetének vizsgálatára, elemzésére, a körükben végzett munkára, sajátos problémájuk megoldására az eddigieknél is nagyobb gondot fordítsunk, az egyszeri megoldásra gondolunk. Vállalatainktól azt várjuk, az adott lehetőségeken belül a bérfejlesztésnél, a bérfelhasználásnál nagyobb figyelmet fordítsanak a dolgozó nőkre. A nagy különbségek fokozatos kiegyenlítéséhez, a lemaradások megszüntetéséhez nagyon következetes munkára van szükség az üzemekben. Feltétlenül le kell küzdenünk azt a még ma is élő makacs előítéletet, mely szerint a férfi, mint családfenntartó magasabb bérre jogosult munkaerő. Amin vékoztatni kell Nagymértékben nehezíti a nők helyzetét az a körülmény, hogy több iparágunkban még mindig magas a túlórák száma. A nők többsége nem szívesen túlórázik, mert ez az idő elsősorban az otthoni munkára, a gyermekek nevelésére, a pihenésre, a tanulásra fordítható időből esik ki. A túlóráztatások növekedésében szerepet játszik az is, hogy üzemeinknél még mindig nem kielégítő a műszaki fejlesztés, a munka- és üzemszervezés, s a növekvő feladatokat gyakran túlórázással oldják meg. Vizsgálataink azt bizonyítják: iparunkban a nők többsége alacsonyabb képzettséget igénylő munkakörben dolgozik. A szakmunkásoknak mindössze 5,5, a betanított munkásoknak 28,2, a segédmunkásoknak viszont 43,1 százaléka nő. Ugyanakkor a műszaki munkakörben dolgozóknak csak 3,9 százaléka a nő. Ez a hátrányos helyzet abból adódik, hogy a nők többsége szakmai képzettség nélkül lép munkaviszonyba. Ez azonban nem azt jelenti, mintha a nők képességei rosszabbak lennének a férfiakénál. Az ok: az anyai hivatás gyakorlása, a nőknek a családban betöltött szerepe, mely akadályozza őket a magasabb képzettség megszerzésében. Erről tanúskodik az az adat is, mely szerint iparunkban a nőknek mindössze 1,4 százaléka végzett egyetemet, vagy főiskolát. Ezek a tények arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a jövőben az eddiginél fokozottabb gondot kell fordítani a nők szakképzettségének növelésére. Együttes erővel kell leküzdeni mindazokat az akadályokat, amelyek nehezítik a nők szakképzettségének növelését. 1964-től, de különösen szakszervezetünk XLII. kongresszusa óta az ipar dől(Folytatás a 3. oldalon.) Genács három hónap A termelékenységről A részesedési alap felosztása A dolgozó nők Helyzetéről Nagyobb megbecsülést! KÖSZÖNTŐ Is. Mezőgazdasági is jffi Élelmezésügyi Misaiisztérium vezetői, az ÉDOSZ Központ Vezetősége nevében az új év kezdetén meleg szeretettel és tisztelettel köszöntjük az élelmezésipar minden dolgozóját és vezetőjét, a társadalmi tisztségviselőket és aktivistákat. Pártunk és kormányunk helyes politikája alapján dolgozó népünk szorgalmas, alkotó munkával sikerekben gazdag évet zárt le. Az eredményekből méltóan vették ki részüket az élelmezésipar dolgozói is. Teljesítették és számos területen túlteljesítették az 1969. évi termelési programot, hatékonyan dolgoztak annak érdekében, hogy a lakosság élelmiszerellátása tovább javuljon. Az 1969-es esztendőben a célkitűzéseknek megfelelően nőtt a termelés vrzenynyisége, és javult a termékek minősége is. Az iparágak gazdaságosabban, szervezettebben dolgoztak és tovább javult a termelés műszaki színvonala is. Az eredmények elérésében nagy szerepe volt a dolgozók és vezetők összefogásának, a szervezettebb munkának, és nem utolsó sorban a szocialista munkaversenymozgalom további szélesedésének, ezen belül a szocialsta brigádmozgalom lendítő erejének. Az elért eredmények örömmel tölthetnek el valamennyiüket, és bizalommal nézünk a jövő elé. Ugyanakkor ismerve a megnövekedett feladatokat, a meglévő gondokat, egy percig sem lehetünk önelégedettek. Amikor elismerésünket és köszönetünket fejezzük ki az eredményes és felelősségteljes munkáért, bízunk abban, hogy az ipar minden dolgozója az 1970- es esztendőben a megnövekedett feladatok eredményes végrehajtásával készül hazánk felszabadulása huszonötéves évfordulójának méltó megünneplésére. Az új esztendőben az élelmezésipar minden dolgozójának, vezetőjének és társadalmi munkájának az eddiginél nagyobb feladatokat kell megoldania. A magasabb előirányzatokat az eddiginél nagyobb termelékenységgel, gazdaságosabban, nagyobb szervezettséggel kell megoldani. Köszönet és elismerés mindazoknak, akik szorgalmas munkájukkal, alkotó kezdeményezésükkel, a szocialista munkaverseny nagyszerű sikereivel hozzájárultak az élelmezésipar 1969. évi termelési eredményeihez. Feladataink, az 1970-es esztendőben tovább növekednek, de az élelmezésipar dolgozóinak lelkesedése, a szakma szeretete eddigi munkájuk eredményessége a biztosíték arra, hogy a megnövekedett feladatukat is sikeresen megoldjuk. Ehhez kívánunk a szakszervezet központi vezetősége és a minisztérium vezetői részéről az élelmezésipar minden dolgozójának sikerekben gazdag új esztendőt és jó egészséget, magánéletükben pedig sok boldogságot. Dr. DIMÉNY IMRE mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter PUTICS JÓZSEF a szakszervezet főtitkára