Élelmezési Dolgozó, 1970 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ít£LWEZE$IMrDOU.tZaK' KAKSIfRVElfTt* LAP3A LXTV. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM.ARA: 50 FILLÉR Biagwigw^arrigw 1976". JÚNIUS Küzdelem az árvízzel Elismerés és köztisztelet övezi az élelmezésipar dolgozóit Az ÉDOSZ Elnökségének álláshgalása Kora hajnalban indultunk, ezóta halljuk a rádió vészjeleit: „Súlyos a helyzet a Maros és a Tisza mentén. Makót is kiürítették ... Újabb árhullám fenyeget Szabolcsban ...” Nyíregyházára, a szakszervezetek székházába, a „Társadami segítséget szervező és koordináló bizottság” főhadiszállására igyekszünk. A Népszava első oldalán közli a hírt: Segít az ország, terebélyesedik a szakszervezeti mozgalom az árvízkárosultak megsegítésére. Az ÉDOSZ Elnöksége 100 ezer forint gyorssegélyt utalt át a Szakszervezetek Szabolcs megyei Tanácsa csekkszámlájára és május 26- tól 110 gyermek üdültetését vállalja Velencén. Nagy bajba került a Felső- Tisza szakaszán Szabolcs és Szatmár földje. Negyvenezer katasztrális hold vetést áztat az évszázad legnagyobb árvize, nem tudni még, mennyi gyümölcsös esik áldozatul. Alattomosan, orvul támadta a szennyes áradat Északkelet- Magyarország keleti csücskében fekvő településeinek tucatjait. Felmérhetetlen a kár: a száraz homokra tervezett — és épült vályogházak ezrei omlanak össze a víz roppant szorításának hatására — a kőépületekből is kevés marad használható. Autósebességgel tört a falvakra-községekre a vész. A szó értelmében kell venni: tízezreknek veszett oda mindenük, házuk, bútoruk, berendezési tárgyaik, szerszámaik, pénzük-takarékbetétkönyvük, jószáguk. Egy élet munkájának gyümölcse. Annyi idő sem volt, hogy személyi dolgaikat összeszedjék, hálóingben, vagy munkaruhában menekültek ezrek és ezrek az ámokfutó szőke habok elől. Az a néhány lélekjelenlétnyi pillanat, mely az életveszély fenyegetése nélkül adatott , a gyermekek, az öregek, a betegek kimentéséhez kellett. Szemtanúk mondják: Ha a szovjet helikopteres katonai egységek távolabb lettek volna a határtól, ma nagy volna a gyász... Hősi küzdelmet vívtak az emberi élet megmentéséért — családok százai ma sem tudják, ki hol él közülük. Távoleső, veszélyzónán kívüli községekben rakták le a kábult utasokat a szovjet és a magyar helikopteregységek — sok embert mentettek át a Szovjetunióba. Megmozdult az ország, a társadalom a bajbajutottak segítésére — annyit olvashatunk, hallhatunk erről. A szemtanú hadd szóljon másról. Arról, hogyan dobog az élelmezésipari munkások, dolgozók szíve. Szabolcs-Szatmár megye 40—45 községének lakosai szenvednek a pusztító elemi csapástól. Az ÉDOSZ megyebizottságán szinte éjjel-nappal dolgoznak — elárasztotta a víz a fehérgyarmati sütőüzemet, két tanácsi szeszfőzdénket, több malmunkat. A megyetitkár, Pur István jelenti: ezen üzemekből mintegy kétszáz dolgozónk árvíz sújtotta községekben lakik, kitelepítették őket, a károkat nem tudják még felmérni. A fehérgyarmatiak gyermekeit — 50—60- an lehetnek — a Mátészalkai Sütőipari Vállalat az irodahelyiségekben szállásolta el. A megye élelmezési üzemeinek dolgozói pénzt ajánlottak fel az árvízkárosultaknak, ruhaneműt gyűjtöttek. A szocialista brigádok kezdeményezésére mozgalom bontakozott ki: a sütőüzemben, a húsipari vállalatnál, a tejiparban és a malomiparban szabad szombaton is dolgoztak; a Nyíregyházi Konzervgyár egy vagon főzelékkonzervet ajánlott fel és ötven gyermek elhelyezését vállalta; a Sütőipari Vállalat nevéhez fűződik az „Egy vállalat egy lakás felépítése” mozgalom megindítása; mindent megtesznek a szaktársaikért és a megye dolgozóinak megsegítéséért. Idézek egy árvízhelyzetről adott jelentésből: Mert az a legfontosabb, hogy megteremtsük a nyugalmat Ehhez pedig tej, kenyér, hús, élelem, ivóvíz és ruhanemű kell. Az élelmezési dolgozók minden erejükkel gondoskodnak a lakosság ellátásáról. A pékek, a tejüzemiek, a húsosok, három műszakban dolgoznak, a szabad szombatot felfüggesztették, minden elismerést és köztiszteletet kivívtak a szakmának«. A helyszínre érkezett Putics József, szakszervezetünk főtitkára is. Ismertette az elnökség álláspontját: — Helyeseljük, hogy az árvíz sújtotta területeken, illetve annak közelében működő üzemek a rendelkezésükre álló eszközökből, saját keretük terhére segítségben részesítsék a lakosságot. A megyebizottságok, a szakszervezeti bizottságok nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy a társadalom aktív támogatása, a dolgozók szolidaritása, összefogása minél gyorsabban realizálódjon a kárt szenvedett területek megsegítésében. Megvizsgáljuk továbbá — mondotta a főtitkár —, hogy az azonnali segítségen túl, milyen eszközökkel járulhatunk hozzá a helyreállítási munkálatokhoz. Nézzék el a szakma dolgozói, az üzemek, vállalatok vezető testülete, e sorok írójának, hogy mindenekelőtt a szabolcsiak hőstettedről tudósít. A látottak kiváltotta hatásailól nehéz kivonnia magátaz embernek. S mégiscsak a gátakon az árral küszködőkön az ország tekintete. Nem jeleníti ez azt, hogy a gátak mögött, a többi száz és száz üzemben nem hasonló a helytállás. Szükség is volt rá, hiszen másutt is volt baj. Tízezrek és százezrek várták szorongva az élelmezésipar dolgozóinak segítését, az élelmet. Melyért hálás nemcsak az árvíz sújtotta lakosság, hanem az egész társadalom. B. J. Segítenek a budapesti üzemek Segíteni kell! Most mindnyájunknak a segítségére szükség van. Azt hiszem, egyszerre gondoltuk ezt, mert akkor sem és most sem tudjuk pontosan megmondani, hogy az élelmezésipar melyik gyári kollektívája határozta el először, hogy felajánlja egynapi keresetét az árvízsújtotta emberek megsegítésére. Ezt nem tanácsolták a szakszervezeti vezetők, hanem elsősorban a kezdeményezés regisztrálása, a lebonyolítás szervezése lett a feladatuk. Talán a Budapesti Konzervgyár húsüzemének egyik munkása mondta először, hogy: „Elvtársak! Hallottátok a felső-tiszai árvizet? Segítsünk!” Talán így történt Mi úgy éreztük, egyszerre mondták Budapest gyáraiban és vidéken. Egynapi keresetüket ajánlották fel a következő budapesti üzemekben: Budapesti Konzervgyár, ÉLGÉP, Magyar Országos Söripari V., Magyar Likőripari V., Budapesti Húsipari V., Bp. és Vidéke Tejipari V., MÉ. Budapesti Csokoládégyár, MÉ. Duna Csokoládégyár, Növ. Országos V. rákospalotai gyára, ÉLTERV, Tejipari Szállítási Vállalat, Fővárosi Sütőipari V., MÁP budafoki üzeme, Fővárosi Ascent- és Jégipari V., Hűtőipari Országos V. MIRELITE gyáregysége, Húsipari Kutató Intézet. Ezeken kívül több telefonhívást kaptunk, amelyben a gyárak szocialista brigádjai felajánlották, hogy személyes munkával részt vesznek az árvízvédelemben. Mások azt vállalták, hogy az árvízsújtotta családok gyermekeinek átmenetileg otthont adnak. 220 ezer forint 100 ezer zsák Megyebizottságunk kibővített ülésén szb-titkáradntt, üzemük nevében, felajánlásokat tettek az árvízkárosultak megsegítésére, öt Fejér megyei üzem dolgozói egynapi keresetüket ajánlották fel. Ez forintban igen jelentős. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó 70 ezer, az Ercsi Cukorgyár 50 ezer, a Székesfehérvári Hűtőház 25 ezer, a Fejér és Komárom megyei Tejipari Vállalat 35 ezer, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat pedig 40 ezer forintot ad az árvízkárosulttknak A Gabona Tröszt Szolgáltató Vállalat székesfehérvári kirendeltsége dolgozói 100 ezer zsákot társadalmi munkában kiválogatnak és eljuttatnak az árvízsújtotta területekre. Járosi Ferenc mb-titkár Negyedszázad eredményeiről adtunk számot a BNV* Huszonöt év eredményeiről tájékoztatta a sajtó képviselőit dr. Lenért Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes a BNV élelmiszeripari, erdészeti és faipari bemutatóján. — A fejlődés 1960-tól számottevő — mondotta. — Az elmúlt tíz évben átlagosan 6,7 százalékkal fejlődött évente az élelmiszeripar termelése, melynek eredményeként az ipar mintegy 60 százalékkal növelte a belföldi értékesítését, s az élőállatot is beleértve 50 százalékot meghaladó mértékben fokozta külkereskedelmi szíszállítását. Az élelmiszeripar negyedszázados fejlődését összefoglalva megállapítható: a termelés alakulását, az élelmiszergazdaság termelésfejlesztési lehetőségein túl, a lakosság életkörülményeiben bekövetkezett változások is befolyásolták és mindezek hatására az élelmiszeripar egyes ágazatainak fejlődési tendenciái a következők: A termelés növekedésének üteme a konzerv-, a hűtő- és a baromfiiparban volt a legnagyobb arányú. Tíz év alatt például főzelékfélékből ötszörösére, savanyúságból háromszorosára nőtt a termelés, a paradicsomkonzerv mennyisége megduplázódott, a vágott baromfi termelése pedig megháromszorozódott. Szorosan követte ezen iparágak fejlődését a tejipar és a pincegazdaság; átlagon felüli a fejlődés az élvezeti cikkeket gyártó iparágakban — az édes-, a likőr-, a sör- és a dohányiparban. A hazai piac telítettsége, az exportlehetőségek korlátozottsága miatt kisebb mértékben fejlődött a liszt és a cukor termelése, végül a mezőgazdaság korlátozta néhány ágazat, például a húsipar fejlődését. Lénárt elvtárs hangsúlyozta: " Alapvető, mással nem helyettesíthető szükségletek kielégítésére termel az élelmiszeripar, a lakosság minden forint felét élelmezésre és különböző élvezeti cikkekre fordítja, ezért kedvező jelenség, hogy az elmúlt évben az élelmiszerforgalom 8 százalékal növekedett, az idén pedig 8—10 százalékkal emelkedik. A minőség javítására, a választék bővítésére csupán egy szám: az elmúlt esztendőben 300 új terméket hoztunk forgalomba. Az 1850 légkörméretű kiállítási területen és a szabadban rendezett kiállításokon nagy sikert arattak az élelmiszeripari termékek, melyek közül hetvenkettőt most láthatott először a szakma , és tizet díjazott a zsűri. A negyedik ötéves terv időszaka újabb lendületet ad az élelmiszeripar fejlődésének. Ezt több tényező határozza meg: a belföldi fogyasztói igények, az exportlehetőségek, az ipari kapacitás és mindenekelőtt a mezőgazdaság tervszerű fejlődése. A minisztérium célja a korszerű élelmiszerfogyasztási szerkezet kialakítása, a minőség fokozása, a választék bővítése, a korszerűbb csomagolástechnika kialakítása és az áruterítés jobb megszervezése. Nagyobb ütemben kívánják növelni a hús-, a baromfi-, a tej-, a tejtermékek termelését és értékesítését; a közellátás javítását szolgálja a tartósítóipar fejlődési ütemének fokozása, továbbá a nem élelmiszeripari, kiszolgáló iparágak fejlesztése. A faipar, a ládagyártás, a farostlemezgyártás színvonala például a fejlődés egyik fontos tényezője. Az élelmiszeripari pavilon esztétikus, impozáns tárgyalóasztalánál megkötött exportüzletek sokasága, a hazai vásárlóközönség elismerő érdeklődése, a látogatók nagy száma mind azt bizonyítja: éberen figyeli a szakmát a hazai és a külföldi piac. A szoros versenyt új ötéves tervünk időszakában a BNV mottójával lehet állni, amelyet így fogalmazhatunk meg: Minőség, mennyiség, választék, esztétika. Ennek eléréséhez szív, szakmaszeretet és tudás kell Egyik sem hiánycikk a mi iparunkban. Ez az 1970. évi BNV mérlege. (b. J.) Díjnyertes termékek Ismét nagy sikert arattak a BNV-n az élelmiszeripar termékei. Budapest Főváros Tanácsa Nagydíjával tüntették ki a „Bontott kidolgozású broiler pulyka belsőséggel” elnevezésű keresett árut — a Baromfiipari Országos Vállalat termékét. Vásári díjat kapott: Csabai csípős kolbász (Békés megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, Gyula); Burgonyafőzelék, sertéshússzelettel (Nagykőrösi Konzervgyár); Gyorsfagyasztott szilvásgombóc (Magyar Hűtőipar Győri Hűtőháza); Gyümölcsvelővel ízesített joghurtok (Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat); BIO mosószersorozat (Növényolajipari és Mosószergyártó Országos Vállalat); SZTÁR narancs és citrom (Szeszipari Országos Vállalat); Egri bikavér (Magyar Állami Pincegazdaság, Eger, Gyöngyös vidéki üzeme); Jubileumi vegyes linzer (Zamat Keksz- és Ostyagyár); Pilvax szivar (Egri Dohánygyár); Füttyös barackpálinka (Magyar Likőripari Vállalat Unicum Likőrgyára). A díjnyertes termékeket előállító vállalatok dolgozóinak, gazdasági és mozgalmi vezetőinek ezúton is gratulál szakszervezetünk elnöksége. Pedagógusainkat köszöntjük A pedagógusnak alkalmából az élelmezésipar szervezett dolgozói nevében őszinte tisztelettel és szeretettel köszöntjük hazánk pedagógusait. Országunk népe, s így mi is minden évben június első vasárnapján megünnepeljük ezt a napot. A mostani pedagógusnap azonban kiemelkedik a többi közül, mert felszabadulásunk 25. évfordulójának évében zajlik le. Mindenki tudja, hogy az elmúlt 25 év eredményeiben pedagógusaink munkája is testet öltött. Nagy alkotásaink, de köznapi életünk a benne tevékenykedő megváltozott arculatú ember őket is dicséri. Azokat, akik a legfőbb értékkel akkor foglalkoznak, amikor az a legfogékonyabb, amikor az alapokat kapják meg az élethez. A jövő nemzedékét nevelik, oktatják, tanítják a szocialista embertípust formálják. A kulturális forradalom szükségletei, a gazdasági, társadalmi vezető munka megnövekedett jelentősége, a szocialista demokratizmus fejlesztésének szükségessége, az ideológiai harc, mind-mind megnövelték a pedagógusok tevékenységének jelentőségét. Érthető tehát, hogy országunk népe megkülönböztetett figyelemmel és megbecsüléssel fordul pedagógusaink felé. Szívből köszönjük fáradságot nem ismerő, eredményekben gazdag tevékenységüket, oktató-nevelő munkájukat. Külön köszöntjük az élelmezésipari szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek pedagógusait, szakoktatóit, akik társadalmunk vezető osztályának, a munkásosztálynak utánpótlását nevelik, oktatják. Köszöntjük a felsőfokú technikumok, tanári karát, akik a jövő műszaki értelmiség oktatásán fáradoznak. Köszöntjük az élelmezésiparban dolgozó óvónőket, akik kicsinyetekkel foglalkoznak, nevelik őket, hozzájárulnak ahhoz, hogy a szülők nyugodtan dolgozhassanak. Kívánjuk nekik, hogy erőben, egészségben, neveljenek továbbra is a jó emberi erényekben, tudásban gazdag, szakmailag sokoldalúan képzett, a szervezett munkásság haladó hagyományait becsülő és továbbfejlesztő fiatalokat. Az élelmezésipar pedagógusainak áldozatos munkáját méltatták azon a bensőséges ünnepségen is, melyet június 5-én a MÉM kultúrtermében tartottak meg. Dr. Dimény Imre miniszter köszöntötte az egybegyűlteket és kitüntetéseket adott át A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATÁT KAPTA: Dr. Zajk István igazgató (Diószeghy Sámuel Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet.) AZ OKTATÁSÜGY KIVÁLÓ DOLGOZÓJA KITÜNTETÉST KAPTAK: Dr. Bibó Istvánná tanár (Diószeghy Sámuel Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet), Funk Miklósné tanár (Soós István Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet), Kőszeghi Zoltán igazgatóhelyettes (Pesti Barnabás Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet), Lenkényi Jenőné igazgatóhelyettes (Irinyi János Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet). AZ ÉLELMISZERIPAR KIVÁLÓ DOLGOZÓJA KITÜNTETÉST KAPTAK: Blaskó István tanár (Diószeghy Sámuel Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet), Csikós Jánosné gazdasági vezető (Diószeghy Sámuel Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, Hámori Imre igazgatóhelyettes (Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet), Inkei István tanár (Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskolaés Szakmunkásképző Intézet), Mócsy Béla műhelyfőnök (Élelmiszeripari Esti- és Levelező Technikum), Pintér Gyuláné tanár (Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet), Varga László tanár (Újhelyi Imre Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet), Dr. Varró Tiborné docens (Felsőfokú Élelmiszeripari Technikum), D. G.-né