Élelmezési Dolgozó, 1979 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
Üdvözöljük a határai . Dunántúl e délnyugati csücskében nagy az öröm, mert január elsején hivatalosan visszatér a hosszú ideig hűtlenkedő keszthelyi járás, ami a megye legnagyobb járása lesz. A megyehatárok által közrefogott terület 387 571 hektárra módosul. Ezt a vonzó, szolid szépségű tájat 310 ezer ember vallja szűkebb hazájának. A gyarapodás következtében a megye kilépett a legkisebbek közül. Az országban itt süt a legkevesebbet a nap, a talaj sem a legjobb minőségű, a mezőgazdaság fejlődése nem éri el az országos átlagot. Viszonylag „múlt nélküli” az élelmezésipar, amelyben mintegy hét és félezer ember dolgozik. Országos volt a hírneve az öreg Nagykanizsai Sörgyárnak, a Zala megyei Tejipari Vállalatnak, s egészen rövid idő alatt hódított a „ZALAHÚS”. Szokásunktól eltérően ezúttal nem közlünk részletesen adatokat az élet legkülönbözőbb területén tevékenykedőkről, mert a megnagyobbodott „család” tagjai még nem teljességgel ismertek. Joggal sértődhetnének meg azok, akiket nem vennénk számításba, mert már zalaiaknak vallják magukat. Szabó Sándor a megyebizottság titkára éppen 30 évvel ezelőtt lépett a szakszervezetbe. Néhány esztendő múltán ab-elnöknek, majd 1955-ben függetlenített titkárnak választották meg a Zalaegerszegi Tejipari Vállalatnál. 1958 januárjában a megyei SZMT közgazdasági osztályán kezdett, s 1964 áprilisától áll a Zala megyei ÉDOSZ megyebizottság élén. Elindult a m A Magyar Hűtőipar legfiatalabb gyára a zalaegerszegi, augusztus 19-én tartotta a gyáravatót. 830 millió forint volt az előirányzat, állami nagy beruházásként létesült. 11 500 tonna mélyhőmérsékletű tárolótérrel és 11 600 tonna gyorsfagyasztó árugyártó kapacitással rendelkezik. Feladata a Balaton-part és a Nyugat-Dunántúl lakosságának gyorsfagyasztott áruval való ellátása, valamint exportárutartalékok tárolása. Farkas Sándor igazgató és Megyesi Zsuzsanna szb-titkár beszélt arról, hogyan indul el az élet egy új gyárban. — A gyár vezetői az építés megkezdésétől itt voltak. Jó dolog ez — mondta az igazgató. — A termelőket öt kertészmérnökből álló termeltetési részleg készítette fel. Sikerült ehhez a próbaüzemelésből álló évhez biztosítani a nyersanyagot. Túl vagyunk a próbaüzem-sorozaton, a vártnál valamivel több gonddal. — Mi adja a legnagyobb gondot? — Még hiányzik a málnatelepítésből 200 hektár. Ha sikerül összesen 800 hektár bogyós gyümölcsöt telepíteni, akkor nálunk lesz az ország egyik legnagyobb diáképítő tábora, mintegy 1500 diák besegítene a málnaszüreti munkákba. — Még a kezdet kezdetén megszerveztük a szervezeti életet — veszi át a szót az szb-titkár. — Elindítottuk a munkahelyi kollektíváknál a munkaversenyt, megszerveztük a bizalmi hálózatot, a különböző fórumok működését. Szépen haladunk ebben. A próbaüzem időszaka alatt 350 vagon árut termeltek Zalaegerszegen. Az 1979. évi terv már 1160 vagon gyorsfagyasztott áru, amit mintegy 640 dolgozó termel meg. Dupla műszak - kétszeres eredmény A Zala megyei Baromfifeldolgozó és értékesítő közös vállalat avatása 1976. augusztus 24-én volt. Az építkezés két évvel ezelőtt vette kezdetét, 830 vagon kapacitásra tervezték. A beindulást követően csakhamar bebizonyosodott több emberre, árura van szükség. Ezt követően átszervezések folytán más megyékből is hozzácsatoltak tojásfelvásárló és feldolgozó üzemeket s 1978. október elsejétől nemcsak a saját, hanem Somogy megye teljes ellátásáról is ennek a vállalatnak kell gondoskodnia. A 800 dolgozót számláló vállalatnak több telephelye, üzeme van, s bizony gondjai is bőven akadnak. Például az iparszerű termelésre szoktatás. Bárki hiszi, hogy ez semmi, ez egyike a legnehezebb dolgoknak. Idős és fiatal dolgozók, többségében nők itt kóstolgatták a munkahelyi légkört, az egymáshoz való tartozást, Sárváron 90-en tanulták a baromfifeldolgozást, ők tanították a zalaegerszegi üzemben a munkát, amíg mindnyájan bele nem szoktak. Góczán Károlyné, a 23 tagú Hámán Kató brigád vezetője beszélte el: — Azt gondoltuk, hogy talán könnyebb lesz, ha kezdetben brigádot alakítunk. Jobban összeszokunk, odatartozónak érezzük magunkat. A legtöbb bajt a kezdési késések okozták. Nehezen értették meg a nők, hogy munkafegyelem is van. Aztán kedvük szerint túlóráztak. Ha úgy gondolták, nekik jó, maradtak, ha az egyik vásárolni akart, ment vele a többi is. A húszperces étkezési idő betartása mármár dühítő volt. 30—40 percig étkeztek. A jelen már más. Büszkék lehetünk fiataljainkra Az ifjúsági parlamenteket szerte az országban — így Zalában is — az év utolsó hónapjaiban tartották. A Zala megyei Tejipari Vállalat ifjúsági parlamentjének igen alapos beszámolója összegezte, mi történt a legutóbbi ifjúsági parlament megtartása óta. Töretlen volt az ifjúság fejlődése és tenniakarása, amelynek eredményeképpen három ízben nyerte el a KISZ-szervezet a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. Megoldódtak az elhangzott kérdések: bevezették a DH-munkarendszert, kiváló versenyformák szintjét emelték. Meghatározó tényezővé vált a vállalatnál az ifjúság, aktívan bekapcsolódik a társadalmi munkába, a közéleti tevékenysége jelentős és nem utolsósorban azért, mert mind több a fiatal. Leszögezi a beszámoló: „Szerénytelenség nélkül kell megemlíteni, hogy a nagy többséget képviselő zalaegerszegi fiatalokon kívül elismerésre méltó érdemeket szereztek a nagykanizsai és a zalaszentgróti fiatalok is__” Jó volt hallani, hogy a fiatalokra bizton lehet számítani, hogy munkájukban pontosak, megbízhatók, hogy töretlen lendülettel vették ki részüket a tejipar előtt álló feladatok megvalósításából. Ott találni a fiatalokat a brigádokban — 35 éven aluli brigádtag 226 —, az újítók közt, lelkesen készülnek az Alkotó Ifjúság pályázatra 14—16 pályamunkával. S örvendetes, hogy: „Az ifjúsági törvény megjelenése óta szélesedik a szocialista demokrácia, a fiatalok egyre többen élnek lehetőségeikkel. Részvételük a vezetésben minden szinten biztosítja a fiatalok érdekképviseletét Szabó Sándor, ÉBDSZ megyebizottság titkára: Kongresszusunk szellemében Előtérben a nevelőmunka — A megye élelmezésipara az utóbbi évtizedben indult dinamikus fejlődésnek. A IV. ötéves tervben épült a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat ezer vagonos szemestermény-tárolója. Az V. ötéves tervben épült és megkezdte a termelést a Zala megyei Baromfifeldolgozó és értékesítő közös vállalat, majd a Magyar Hűtőipar zalaegerszegi gyára. A korábbi, még meglevő üzemek fejlesztése, bővítése is fontos célunk volt. Bővült a Zala megyei Tejipari Vállalat tejpor- és citopán üzemmel, a Zala megyei Húsipari Vállalat több munkahelyén, éppen így a Sütőipari Vállalatnál javultak a munkakörülmények és bővült a termelés. A Nagykanizsai Sörgyár új főzőháza is elkészült. Teljesítettük az iparfejlesztési tervünket. Jelentős előrehaladást értünk el a foglalkoztatottság növelésében is. Az V. ötéves tervidőszakban az élelmezésiparban is elsősorban az intenzív fejlesztés útját kellett a vállalatoknak választani, mivel a szabad munkaerőforrás kimerülőben van. — Megyebizottságunk időben gondoskodott arról, hogy az iparfejlesztéssel párhuzamosan kialakuljon és fejlődjön a mozgalmi élet is. Meggyőződésünk, hogy a tanulás, az ügyintézés tisztán látása, a jó munkamódszerek alkalmazása a szakszervezeti munka kulcsa. Ezért még az alapszervezeti szinten, a oszttagok, a bizalmiak, a brigádvezetők oktatását is megnéztük. A propagandistákat az előkészítés megfelelő szintjén kiképeztük. — Jó érzés tapasztalni kint az üzemekben, hogy tisztségviselőink tudnak élni az üzemi demokrácia adta jogokkal, kötelességekkel. — Az ÉDOSZ 44. kongreszszusa szellemében mi előtérbe helyeztük a szakszervezeti nevelő munkát. Ez számos területen megnyilvánul, kezdve a brigádvetélkedőktől a munkaversenyek adta nevelési eszközök alkalmazásáig. Öröm számunkra, hogy a megyei szervek az KMP megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére vetélkedőt szerveztek, s a tíz döntőbe jutott csapat közül hat az élelmiszeriparban dolgozik. — A megye vezetői már több ízben tolmácsolták felsőbb szerveink vezetőinek azt a jogos kívánságot, hogy a keszthelyi járást kapja vissza Zala megye. Őszinte lelkesedéssel fogadtuk a hírt, hogy teljesült régi óhajunk, ezért sokat tettek a keszthelyiek is. Jól megtanulták a leckét Az újításokkal és magukkal az újítókkal rendszeresen foglalkoznak a Zala megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál. Valamikor, évek hosszú során alig volt újítás. Itt az illetékesek megtanulták a leckét: gondoskodás, biztatás, jó ügyintézés nélkül pang az újítómozgalom. Tudják, hogy a gondosan összeállított újítási feladatterv elgondolkodtatja az újítókat, s ha még megfelelő anyagi ösztönzésben is részesülnek, akkor aligha tudnak ellenállni. 1977-ben 57 újítást nyújtottak be (mikor ott jártunk, még egy hónap hiányzott az évből, tehát annyit mondhatunk, 1978-ban talán még ennél is többet., Igaz, a mozgalom 30. évfordulóját az ízigvérig újítók hozzájuk méltón gondolták megünnepelni. Bőven volt rá lehetőség, hiszen a vállalat az év elején kiadott egy figyelemkeltő felhívást. Az V. ötéves terv céljainak maradéktalan végrehajtására ösztönzött. Meghirdette az üzemek és a brigádok közti versenyt Az üzemek első három helyezettje 2000, 1500 és 1000 forint jutalomban részesül. A KMP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére a Gabona Tröszt és az ÉDOSZ ajánlására a vállalat minden egységénél 1978. október 1— 31. között újítási hónapot tartottak. Erre a versenyre külön kidolgoztak egy nyolc pontból álló felhívást, amit az újítókhoz eljuttattak. Fekécs Imre újítási előadó elmondta, hogy gyors ügyintézést biztosítottak. Buzdítóul hatott az, hogy a benyújtott újítási javaslatokra az újítási díjon felül — a javaslatok hasznosságát figyelembe véve — kétezer forintig terjedő külön jutalmat is adtak az újítóknak. A szakszervezeti bizottság pedig a legjobb munkavédelmi jellegű újítások benyújtóit külön jutalomban részesítette. Az 1979. évi újítási feladatterv nem a szokványos módon fog elkészülni. A kidolgozást megelőzően nemcsak a gazdasági vezetőktől, hanem a szocialista bigádvezetőktől is kérnek ötleteket, javaslatokat. Lehetőség szerint egyszerűsítik az ügyintézést. Az újítóval a javaslat kidolgozására előzetes szerződést köt a vállalat, így a bizonyos esetekben felmerülő viták elkerülhetők. Gondjuk van a nőkre A nők helyzetét vizsgálva a Nagykanizsai Sörgyár szakszervezeti bizottsága arra a megállapításra jutott, hogy „... az eltelt nyolc esztendő alatt vállalatunk mindenkor kiemelt feladatként kezelte a KB nőpolitikai határozatát, a megvalósításáért tervszerűen és eredményesen dolgozott...” Igen sok bepótolni valója volt a vállalatnak, amelynek négy megye területén öt fejtő és négy elosztó sörkirendeltsége van, ezenkívül a Somogyi Ásványvíz és Üdítőital gyáregység, amelyhez három termelő egység tartozik, s maga a nagykanizsai központi gyár. Az összdolgozók létszáma körülbelül 1100—1150, a nők részaránya 36,7 százalék. Mi tagadás, volt mit tenni. A bérek rendkívül alacsonyak, a munkavégzés igen nehéz volt. Sorolhatnánk mi is, amint azt az szb a 23 oldalas beszámolójában tette, hogy hol mit tettek. Elég talán annyi: következetesen, becsületesen igyekeztek a vállalatnál a nők hátrányos helyzetén változtatni. Ez sikerült. Létesítettek olyan munkahelyeket, amiket ma öröm látni. Korszerű berendezések könynyítik a munkát. Az iparban elsőként itt valósult meg, hogy a nők nem dolgoznak éjszakai műszakban. Mindezek ellenére az szb a zárszavában leszögezte: „A NŐPOLITIKAI HATÁROZAT MIND TELJESEBB MEGVALÓSULÁSA MÉG NEM VÁLT ÁLTALÁNOSSÁ...” És mi a tennivaló. Ezeket rögzítették az 1978. aug. 1-től 1980. dec. 31- ig szóló intézkedési tervbe. A nőknek többet kell tenniük saját érdekükben műveltségük, iskolai színvonaluk emelésért, ez a kulcsa annak, hogy a káderfejlesztési tervben mind többen „előjegyzésbe” vegyék őket. Egy sor dolog kerül felülvizsgálat alá, az egyenlő munkáért egyenlő bért erv betartása, minden munkahelyen (ahol többségében nők dolgoznak) a vegyi, zajártalom, védőruha-ellátottság, öltözők, mosdók biztosítása. Megvizsgálják az emelhető súlyhatár mértékét, az egészségre ártalmas munkaköröket és így tovább. Megyéről megyére A holnapnak élni és dolgozni ... ez a ZALAHÚS-nál a jelszó. A mánál megtapadni megbocsáthatatlan bűn — vallja Farkas Imre igazgató. Egy olyan vállalat, amely versenyképes akar maradni, amely tud és akar az élen haladni, nem élhet csak a mának. Annál az egyszerű oknál fogva ez a jelszó, mert a holnapban benne van a tegnap és a ma; „lázban” tartja a hasonló terméket gyártó versenytársakat; benne rejlik az új ízek, zamatok utáni sóvárgásunk; a saját dolgozók munka- és életkörülményeinek mind jobbá tétele; magának a vállalatnak a fejlesztési lehetőségének biztosítása, egyszóval: a holnapja. Pár évvel ezelőtt kis vállalat volt a Zala megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat. Megyehatáron túl aligha ismerték. Ma a ZALAHÚS ismert márka. A vállalatot „dunántúli nagyhatalomként” is emlegetik. Nem nagy ígérgetések révén vált naggyá, hanem ■termékei tették azzá. Húskészítmények egész sorát „profi” módra gyártja és szállítja a fővárostól kezdve sok helyre az országban. Legfőbb dolguk a minőségre ügyelni. S ebben nem adnak egymásnak engedményt sem vezetők, sem dolgozók. Fiatal, kezdeményező, tettrekész a vezető- és munkásgárda. Mindössze 28 év az átlagéletkor. A megyében még azzal is büszkélkedhetnek, hogy létszámhoz viszonyítva náluk a legtöbb a tanult ember, 55- nek van egyetemi, főiskolai végzettsége. A dolgozók 24 százaléka szakmunkás. A gazdasági és társadalmi szervek vezetői csaknem kivétel nélkül „kijárták a termelés nagy iskoláját”. Az igazgató 28 évvel ezelőtt kezdte Zalaegerszegen tanulni a szakmát. Tudta min, s hogyan kell változtatnia a dolgokon, hogy a munkás kedvvel, vezetőt segítve termeljen. Egyetlen döntés sem születik igazgatói székből úgy, hogy azt előzőleg meg ne vitatnák a legkülönfélébb fórumokon, elsősorban a szakszervezeti szervekkel. A nagykanizsai üzem rekonstrukciójából sem lett volna semmi, ha nincs a vezetők iránti bizalom. Még soha nem váltott ki a munkások közt oly nagy ellenszenvet egyetlen egy intézkedés sem, mint ez. S ma már mindenki tudja, hogy a jövő nem a húsnak, hanem a húskészítmény gyártásának kedvez. Az ottani helyzetet kis „ékszer”-dobozhoz hasonlítják. Csak a zalaegerszegi üzemben történik vágás, a nagykanizsaiban zömmel a feldolgozás. A Zalahúson kívül, most ismét újabbakkal, próbálkoznak. Most már mindenki örül. A húsiparban eredményeik végső összegzését saccolva elsők. Tavalyi munkájukkal elnyerték a Kiváló vállalat címet. Iparkodtak, hogy sikersorozatuk lánca el ne szakadjon. Sokszor mondjuk a magunk, vagy mások buzdítására, hogy tanulni sohasem késő. Még akkor sem, ha valaki családot alapított. Sőt talán ilyenkor gyakrabban kell, hogy a fejekben megforduljon, mit mond a gyerek az iskolában segédmunkás a szülője vagy betanított? Szebben hangzik, ha azt mondhatja: szakmunkás. Persze a felnőttkorban már nem olyan könnyen fog a fejünk, hangoztatjuk és ki sem próbáljuk! A Zala megyei Sütő- és Édesipari Vállalatnál jó módszert találtak a felnőttek tanulása serkentésére. Mindenekelőtt az erkölcsi elismerést említjük. Igen lényeges, hogy az az ember, akiit rábeszélnek a tanulásra, azt követően is érezze segítik, megdicsérik, esetleg példaként említik. Az anyagiakkal is bizonyítsák, jól járt a tanuló, nemcsak a tudása gyarapodott az évek során, hanem a pénztárcája is vastagabb lett. A vállalatnál a személyi órabéreket átlagosan 1—1,50 forinttal emelik. De mert szakmunkásokká válnak a dolgozók, változik a besorolási kategóriájuk is. Érdemes tehát bekapcsolódni a felnőtt szakmunkásképzésbe. A vállalat vezetői még 1973-ban szocialista szerződést kötöttek a Szombathelyi Élelmiszer Szakmunkásképző intézettel egyrészt az ipari tanulók, másrészt a felnőtt szakmunkásképzés biztosítására. Az iskolarendszerű oktatásban évente átlagosan 10 fiatal végez. A felnőttek részére a tapasztalat azt mutatja két-három évenként érdemes szakmunkásképző tanfolyamot indítani. A felnőtt szakmunkásoknak mintegy 40 százaléka ily módon szerezte meg a szakmunkásbizonyítványt. Mennyi izgalom, tanulás rejlik egy-egy osztályzat mögött. A felnőtt éppenúgy izgul, ha nem tudja jól a leckét, mint a kisdiák. A vállalatnál 1979-ben ismét indul — sütő- és édesipari szakon — felnőtt szakmunkásképző tanfolyam. Várják a jelentkezőket. Szakmunkásvizsga felnőtteknek AZ OLDAL ANYAGAIT ÍRTA: SZINCSÁK ANNA