Élelmezési Dolgozó, 1979 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

Üdvözöljük a határai . Dunántúl e délnyugati csücskében nagy az öröm, mert január elsején hivatalosan visszatér a hosszú ideig hűtlenkedő keszthelyi járás, ami a megye legnagyobb járása lesz. A megyehatárok által közrefogott terület 387 571 hektárra módosul. Ezt a vonzó, szolid szépségű tájat 310 ezer ember vallja szű­­kebb hazájának. A gyarapodás következtében a megye kilépett a legkisebbek közül. Az országban itt süt a legkevesebbet a nap, a talaj sem a legjobb minőségű, a mezőgazdaság fejlődése nem éri el az országos átlagot. Viszonylag „múlt nélküli” az élelmezésipar, amelyben mintegy hét és félezer em­ber dolgozik. Országos volt a hírneve az öreg Nagyka­nizsai Sörgyárnak, a Zala megyei Tejipari Vállalatnak, s egészen rövid idő alatt hódított a „ZALAHÚS”. Szokásunktól eltérően ezúttal nem közlünk részle­tesen adatokat az élet legkülönbözőbb területén tevé­kenykedőkről, mert a megnagyobbodott „család” tagjai még nem teljességgel ismertek. Joggal sértődhetnének meg azok, akiket nem vennénk számításba,­ mert már zalaiaknak vallják magukat. Szabó Sándor a megyebizottság titkára éppen 30 évvel ezelőtt lépett a szakszervezetbe. Néhány esztendő múltán ab-elnöknek, majd 1955-ben függetlenített tit­kárnak választották meg a Zalaegerszegi Tejipari Vál­lalatnál. 1958 januárjában a megyei SZMT közgazdasá­gi osztályán kezdett, s 1964 áprilisától áll a Zala megyei ÉDOSZ megyebizottság élén. Elindult a m A Magyar Hűtőipar legfia­talabb gyára a zalaegerszegi, augusztus 19-én tartotta a gyáravatót. 830 millió forint volt az előirányzat, állami nagy beruházásként létesült. 11 500 tonna mélyhőmérsékle­­tű tárolótérrel és 11 600 tonna gyorsfagyasztó árugyártó ka­pacitással rendelkezik. Felada­ta a Balaton-part és a Nyu­­gat-Dunántúl lakosságának gyorsfagyasztott áruval való ellátása, valamint exportáru­tartalékok tárolása. Farkas Sándor igazgató és Megyesi Zsuzsanna szb-titkár beszélt arról, hogyan indul el az élet egy új gyárban. — A gyár vezetői az építés megkezdésétől itt voltak. Jó dolog ez — mondta az igaz­gató. — A termelőket öt ker­tészmérnökből álló termelte­tési részleg készítette fel. Si­került ehhez a próbaüzeme­­lésből álló évhez biztosítani a nyersanyagot. Túl vagyunk a próbaüzem-sorozaton, a várt­nál valamivel több gonddal. — Mi adja a legnagyobb gondot? — Még hiányzik a málna­telepítésből 200 hektár. Ha si­kerül összesen 800 hektár bo­gyós gyümölcsöt telepíteni, ak­kor nálunk lesz az ország egyik legnagyobb diáképítő tábora, mintegy 1500 diák be­segítene a málnaszüreti mun­kákba. — Még a kezdet kezdetén megszerveztük a szervezeti életet — veszi át a szót az szb-titkár. — Elindítottuk a munkahelyi kollektíváknál a munkaversenyt, megszervez­tük a bizalmi hálózatot, a kü­lönböző fórumok működését. Szépen haladunk ebben. A próbaüzem időszaka alatt 350 vagon árut termeltek Za­laegerszegen. Az 1979. évi terv már 1160 vagon gyorsfagyasz­tott áru, amit mintegy 640 dolgozó termel meg. Dupla műszak - kétszeres eredmény A Zala megyei Baromfifel­dolgozó és értékesítő közös vállalat avatása 1976. augusz­tus 24-én volt. Az építkezés két évvel ezelőtt vette kezde­tét, 830 vagon kapacitásra ter­vezték. A beindulást követően csakhamar bebizonyosodott több emberre, árura van szük­ség. Ezt követően átszervezé­sek folytán más megyékből is hozzácsatoltak tojásfelvásárló és feldolgozó üzemeket s 1978. október elsejétől nem­csak a saját, hanem Somogy megye teljes ellátásáról is en­nek a vállalatnak kell gon­doskodnia. A 800 dolgozót számláló vállalatnak több telephelye, üzeme van, s bizony gondjai is bőven akadnak. Például az iparszerű termelésre szokta­tás. Bárki hiszi, hogy ez sem­mi, ez egyike a legnehezebb dolgoknak. Idős és fiatal dol­gozók, többségében nők itt kóstolgatták a munkahelyi légkört, az egymáshoz való tartozást, Sárváron 90-en ta­nulták a baromfifeldolgozást, ők tanították a zalaegerszegi üzemben a munkát, amíg mindnyájan bele nem szoktak. Góczán Károlyné, a 23 tagú Hámán Kató brigád vezetője beszélte el: — Azt gondoltuk, hogy ta­lán könnyebb lesz, ha kezdet­ben brigádot alakítunk. Job­ban összeszokunk, odatartozó­­nak érezzük magunkat. A leg­több bajt a kezdési késések okozták. Nehezen értették meg a nők, hogy munkafegyelem is van. Aztán kedvük szerint túlóráztak. Ha úgy gondolták, nekik jó, maradtak, ha az egyik vásárolni akart, ment vele a többi is. A húszperces étkezési idő betartása már­­már dühítő volt. 30—40 percig étkeztek. A jelen már más. Büszkék lehetünk fiataljainkra Az ifjúsági parlamenteket szerte az országban — így Za­lában is — az év utolsó hó­napjaiban tartották. A Zala megyei Tejipari Vállalat ifjú­sági parlamentjének igen ala­pos beszámolója összegezte, mi történt a legutóbbi if­júsági parlament megtartása óta. Töretlen volt az ifjúság fej­lődése és tenniakarása, amely­nek eredményeképpen három ízben nyerte el a KISZ-szer­­vezet a KISZ KB Vörös Ván­dorzászlaját. Megoldódtak az elhangzott kérdések: bevezették a DH-munkarendszert, kiváló ver­senyformák szintjét emelték. Meghatározó tényezővé vált a vállalatnál az ifjúság, aktívan bekapcsolódik a társadalmi munkába, a közéleti tevékeny­sége jelentős és nem utolsó­sorban azért, mert mind több a fiatal. Leszögezi a beszá­moló: „Szerénytelenség nélkül kell megemlíteni, hogy a nagy többséget képviselő zalaeger­szegi fiatalokon kívül elisme­résre méltó érdemeket szerez­tek a nagykanizsai és a zala­szentgróti fiatalok is__” Jó volt hallani, hogy a fia­talokra bizton lehet számíta­ni, hogy munkájukban ponto­sak, megbízhatók, hogy töret­len lendülettel vették ki ré­szüket a tejipar előtt álló fel­adatok megvalósításából. Ott találni a fiatalokat a brigá­dokban — 35 éven­ aluli bri­gádtag 226 —, az újítók közt, lelkesen készülnek az Alkotó Ifjúság pályázatra 14—16 pá­lyamunkával. S örvendetes, hogy: „Az ifjúsági törvény megjelenése óta szélesedik a szocialista demokrácia, a fia­talok egyre többen élnek le­hetőségeikkel. Részvételük a vezetésben minden szinten biztosítja a fiatalok érdekkép­viseletét Szabó Sándor, ÉBDSZ megyebizottság titkára: Kongresszusunk szellemében Előtérben a nevelőmunka — A megye élelmezésipara az utóbbi évtizedben indult dinamikus fejlődésnek. A IV. ötéves tervben épült a Gabo­naforgalmi és Malomipari Vál­lalat ezer vagonos szemester­­mény-tárolója. Az V. ötéves tervben épült és megkezdte a termelést a Zala megyei Ba­romfifeldolgozó és értékesítő közös vállalat, majd a Magyar Hűtőipar zalaegerszegi gyára.­­ A korábbi, még meglevő üzemek fejlesztése, bővítése is fontos célunk volt. Bővült a Zala megyei Tejipari Vállalat tejpor- és citopán üzemmel, a Zala megyei Húsipari Válla­lat több munkahelyén, éppen így a Sütőipari Vállalatnál ja­vultak a munkakörülmények és bővült a termelés. A Nagy­­kanizsai Sörgyár új főzőháza is elkészült. Teljesítettük az iparfejlesztési tervünket. Je­lentős előrehaladást értünk el a foglalkoztatottság növelé­sében is.­­ Az V. ötéves tervidőszak­ban az élelmezésiparban is el­sősorban az intenzív fejlesztés útját kellett a vállalatoknak választani, mivel a szabad munkaerőforrás kimerülőben van. — Megyebizottságunk idő­ben gondoskodott arról, hogy az iparfejlesztéssel párhuza­mosan kialakuljon és fejlőd­jön a mozgalmi élet is.­­ Meggyőződésünk, hogy a tanulás, az ügyintézés tisztán látása, a jó munkamódszerek alkalmazása a szakszervezeti munka kulcsa. Ezért még az alapszervezeti szinten, a oszt­­tagok, a bizalmiak, a brigád­vezetők oktatását is megnéz­tük. A propagandistákat az előkészítés megfelelő szintjén kiképeztük. — Jó érzés tapasztalni kint az üzemekben, hogy tisztségvi­selőink tudnak élni az üzemi demokrácia adta jogokkal, kötelességekkel. — Az ÉDOSZ 44. kongresz­­szusa szellemében mi előtérbe helyeztük a szakszervezeti ne­velő munkát. Ez számos terü­leten megnyilvánul, kezdve a brigádvetélkedőktől a munka­versenyek adta nevelési esz­közök alkalmazásáig. Öröm számunkra, hogy a megyei szervek az KMP megalakulá­sának 60. évfordulója tisztele­tére vetélkedőt szerveztek, s a tíz döntőbe jutott csapat közül hat az élelmiszeriparban dol­gozik. — A megye vezetői már több ízben tolmácsolták fel­sőbb szerveink vezetőinek azt a jogos kívánságot, hogy a keszthelyi járást kapja vissza Zala megye. Őszinte lelkese­déssel fogadtuk a hírt, hogy teljesült régi óhajunk, ezért sokat tettek a keszthelyiek is. Jól megtanulták a leckét Az újításokkal és magukkal az újítókkal rendszeresen fog­lalkoznak a Zala megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál. Valamikor, évek hosszú során alig volt újítás. Itt az illetékesek megtanulták a leckét: gondoskodás, bizta­tás, jó ügyintézés nélkül pang az újítómozgalom. Tudják, hogy a gondosan összeállított újítási feladatterv elgondolkodtatja az újítókat, s ha még megfelelő anyagi ösztönzésben is részesülnek, akkor aligha tudnak ellenáll­ni. 1977-ben 57 újítást nyúj­tottak be (mikor ott jártunk, még egy hónap hiányzott az évből, tehát annyit mondha­tunk­, 1978-ban talán még en­nél is többet., Igaz, a mozga­lom 30. évfordulóját az ízig­­vérig újítók hozzájuk méltón gondolták megünnepelni. Bő­ven volt rá lehetőség, hiszen a vállalat az év elején kiadott egy figyelemkeltő felhívást. Az V. ötéves terv céljainak mara­déktalan végrehajtására ösz­tönzött. Meghirdette az üze­mek és a brigádok közti ver­senyt Az üzemek első három helyezettje 2000, 1500 és 1000 forint jutalomban részesül. A KMP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére a Gabona Tröszt és az ÉDOSZ ajánlására a vállalat minden egységénél 1978. október 1— 31. között újítási hónapot tar­tottak. Erre a versenyre kü­lön kidolgoztak egy nyolc pontból álló felhívást, amit az újítókhoz eljuttattak. Fekécs Imre újítási előadó elmondta, hogy gyors ügyintézést bizto­sítottak. Buzdítóul hatott az, hogy a benyújtott újítási javaslatokra az újítási díjon felül — a ja­vaslatok hasznosságát figye­lembe véve — kétezer forintig terjedő külön jutalmat is ad­tak az újítóknak. A szakszer­vezeti bizottság pedig a leg­jobb munkavédelmi jellegű újítások benyújtóit külön ju­talomban részesítette. Az 1979. évi újítási feladat­terv nem a szokványos módon fog elkészülni. A kidolgozást megelőzően nemcsak a gazda­sági vezetőktől, hanem a szo­cialista bigádvezetőktől is kér­nek ötleteket, javaslatokat. Lehetőség szerint egyszerűsí­tik az ügyintézést. Az újítóval a javaslat kidolgozására elő­zetes szerződést köt a vállalat, így a bizonyos esetekben fel­merülő viták elkerülhetők. Gondjuk van a nőkre A nők helyzetét vizsgálva a Nagykanizsai Sörgyár szak­­szervezeti bizottsága arra a megállapításra jutott, hogy „... az eltelt nyolc esztendő alatt vállalatunk mindenkor kiemelt feladatként kezelte a KB nőpolitikai határozatát, a megvalósításáért tervszerűen és eredményesen dolgozott...” Igen sok bepótolni valója volt a vállalatnak, amelynek négy megye területén öt fejtő és négy elosztó sörkirendeltsége van, ezenkívül a Somogyi Ás­ványvíz és Üdítő­ital gyáregy­ség, amelyhez három termelő egység tartozik, s maga a nagykanizsai központi gyár. Az összdolgozók létszáma kö­rülbelül 1100—1150, a nők részaránya 36,7 százalék. Mi tagadás, volt mit tenni. A bérek rendkívül alacso­nyak, a munkavégzés igen ne­héz volt. Sorolhatnánk mi is, amint azt az szb a 23 oldalas beszámolójában tette, hogy hol mit tettek. Elég talán annyi: következetesen, be­csületesen igyekeztek a válla­latnál a nők hátrányos hely­zetén változtatni. Ez sikerült. Létesítettek olyan munkahe­lyeket, amiket ma öröm látni. Korszerű berendezések köny­­nyítik a munkát. Az iparban elsőként itt valósult meg, hogy a nők nem dolgoznak éjszakai műszakban. Mindezek ellenére az szb a zárszavában leszögezte: „A NŐPOLITIKAI HATÁROZAT MIND TELJESEBB MEGVA­LÓSULÁSA MÉG NEM VÁLT ÁLTALÁNOSSÁ...” És mi a tennivaló. Ezeket rögzítették az 1978. aug. 1-től 1980. dec. 31- ig szóló intézkedési tervbe. A nőknek többet kell tenniük saját érdekükben műveltsé­gük, iskolai színvonaluk eme­lésért, ez a kulcsa annak, hogy a káderfejlesztési tervben mind többen „előjegyzésbe” vegyék őket. Egy sor dolog kerül felülvizsgálat alá, az egyenlő munkáért egyenlő bért erv betartása, minden munkahelyen (ahol többségé­ben nők dolgoznak) a vegyi, zajártalom, védőruha-ellátott­ság, öltözők, mosdók biztosí­tása. Megvizsgálják az emel­hető súlyhatár mértékét, az egészségre ártalmas munkakö­röket és így tovább. Megyéről megyére A holnapnak élni és dolgozni ... ez a ZALAHÚS-nál a jelszó. A mánál megtapadni megbocsáthatatlan bűn — vallja Farkas Imre igazgató. Egy olyan vállalat, amely ver­senyképes akar maradni, amely tud és akar az élen ha­ladni, nem élhet csak a má­nak. Annál az egyszerű oknál fogva ez a jelszó, mert a hol­napban benne van a tegnap és a ma; „lázban” tartja a ha­sonló terméket gyártó ver­senytársakat; benne rejlik az új ízek, zamatok utáni sóvár­gásunk; a saját dolgozók munka- és életkörülményei­nek mind jobbá tétele; magá­nak a vállalatnak a fejlesztési lehetőségének biztosítása, egy­szóval: a holnapja. Pár évvel ezelőtt kis vál­­lalat volt a Zala megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat. Megyehatáron túl aligha is­merték. Ma a ZALAHÚS is­mert márka. A vállalatot „du­nántúli nagyhatalomként” is emlegetik. Nem nagy ígérgeté­sek révén vált naggyá, hanem ■termékei tették azzá. Húské­szítmények egész sorát „profi” módra gyártja és szállítja a fővárostól kezdve sok helyre az országban. Legfőbb dolguk a minőség­re ügyelni. S ebben nem ad­nak egymásnak engedményt sem vezetők, sem dolgozók. Fiatal, kezdeményező, tettrekész a vezető- és munkásgárda. Mindössze 28 év az átlagéletkor. A megyében még azzal is büszkélkedhetnek, hogy lét­számhoz viszonyítva náluk a legtöbb a tanult ember, 55- nek van egyetemi, főiskolai végzettsége. A dolgozók 24 százaléka szakmunkás. A gaz­dasági és társadalmi szervek vezetői csaknem kivétel nél­kül „kijárták a termelés nagy iskoláját”. Az igazgató 28 év­vel ezelőtt kezdte Zalaegersze­gen tanulni a szakmát. Tud­ta min, s hogyan kell változ­tatnia a dolgokon, hogy a munkás kedvvel, vezetőt se­gítve termeljen. Egyetlen dön­tés sem születik igazgatói székből úgy, hogy azt előzőleg meg ne vitatnák a legkülön­félébb fórumokon, elsősorban a szakszervezeti szervekkel. A nagykanizsai üzem re­konstrukciójából sem lett vol­na semmi, ha nincs a vezetők iránti bizalom. Még soha nem váltott ki a munkások közt oly nagy ellenszenvet egyetlen egy intézkedés sem, mint ez. S ma már mindenki tudja, hogy a jövő nem a húsnak, hanem a húskészítmény gyártásának kedvez. Az ottani helyzetet kis „ékszer”-dobozhoz hasonlít­ják. Csak a zalaegerszegi üzemben történik vágás, a nagykanizsaiban zöm­mel a feldolgozás. A Zalahúson kívül, most is­mét újabbakkal, próbálkoznak. Most már mindenki örül. A húsiparban eredményeik végső összegzését saccolva el­sők. Tavalyi munkájukkal el­nyerték a Kiváló vállalat cí­met. Iparkodtak, hogy siker­­sorozatuk lánca el ne szakad­jon. Sokszor mondjuk a magunk, vagy mások buzdítá­sára, hogy tanulni sohasem késő. Még akkor sem, ha valaki családot alapított. Sőt talán ilyenkor gyakrab­ban kell, hogy a fejekben megforduljon, mit mond a gyerek az iskolában segédmunkás a szülője vagy be­tanított? Szebben hangzik, ha azt mondhatja: szakmun­kás. Persze a felnőttkorban már nem olyan könnyen fog a fejünk, hangoztatjuk és ki sem próbáljuk! A Zala megyei Sütő- és Édesipari Vállalatnál jó módszert találtak a felnőttek tanulása serkentésére. Mindenek­előtt az erkölcsi elismerést említjük. Igen lé­nyeges, hogy az az ember, akiit rábeszélnek a tanulásra, azt követően is érezze segítik, megdicsérik, esetleg pél­daként említik. Az anyagiakkal is bizonyítsák, jól járt a tanuló, nemcsak a tudása gyarapodott az évek során, hanem a pénztárcája is vastagabb lett. A vállalatnál a személyi órabéreket átlagosan 1—1,50 forinttal emelik. De mert szakmunkásokká válnak a dolgozók, változik a besorolási kategóriájuk is. Érdemes tehát bekapcso­lódni a felnőtt szakmunkásképzésbe. A vállalat vezetői még 1973-ban szocialista szerző­dést kötöttek a Szombathelyi Élelmiszer Szakmunkás­­képző intézettel egyrészt az ipari tanulók, másrészt a felnőtt szakmunkásképzés biztosítására. Az­ iskolarend­szerű oktatásban évente átlagosan 10 fiatal végez. A felnőttek részére a tapasztalat azt mutatja két-három évenként érdemes szakmunkásképző tanfolyamot indí­tani. A felnőtt szakmunkásoknak mintegy 40 százaléka ily módon szerezte meg a szakmunkásbizonyítványt. Mennyi izgalom, tanulás rejlik egy-egy osztályzat mö­gött. A felnőtt éppenúgy izgul, ha nem tudja jól a lec­két, mint a kisdiák. A vállalatnál 1979-ben ismét indul — sütő- és édesipari szakon — felnőtt szakmunkáskép­ző tanfolyam. Várják a jelentkezőket. Szakmunkásvizsga felnőtteknek AZ OLDAL ANYAGAIT ÍRTA: SZINCSÁK ANNA

Next