Élelmezési Dolgozó, 1988 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Tasi Péter, az ÉDOSZ Zala megyei titkára. Az első napirendben tárgyaltak fontosságát külön kiemeli az, hogy a párt és kormány gazdasági kibontakozási programjának, a MÉM munkaprogramjának, az élelmezésiparra vonatkozó feladatait, gazdasági munka elvárásait, teljesítésük esetén anyagi, gazdasági és pénzügyi alapjainak megteremtéséről és előrehaladásunk első lépéséről beszéltünk, tenni akarásunknak adva hangot. A második napirend kiemelt fontosságát, aktualitását az adja, hogy gazdasági feladataink elvárt teljesítése mellett, a kibontakozási program társadalmi, politikai munkája elválaszthatatlan a mi mozgalmi munkánktól. Ma is helytálló állásfoglalás Számunkra Zalában, a napirend alapjául szolgáló bv-állásfoglalás, az abban foglalt feladatok alapvetően ma is helytállóak, további munkánkban is útmutatásként szolgálnak. A jelentés testületenként és szintenként jól tükrözi a folyamatosságot, a fejlődést, erényeinket s a meglévő hiányosságainkat. Miben látok előrelépést? A tagság javaslatainak felkarolásában, a szakmai rétegekre, életkori sajátosságokra való még jobb odafigyelésben; az üzemi demokrácia fórumrendszerének korszerűsítésében, a küldöttek felkészítésében; a nyitottságban, vitakészségben; az alapszervi visszaellenőrzésekben; a dolgozók informálásában, tájékoztatásában, a vállalatok önállósodásával a dolgozók vezetésbe történő bevonásában, a szakszervezeti önállóság növekedésében. Ami különösen fontos, és valódi hitelt ad a jelentésnek és az állásfoglalás-tervezetnek, hogy az előző évek mozgalmi munkájának tapasztalataiból merít. Mint például alapszervi munkánk önértékeléséből, a bizalmi beszélgetések értékeléséből. Ez is jelzi, hogy a jövőben csakis ilyen széles alapokra épülhetnek fontos állásfoglalásaink. Az állásfoglalás jól visszaadja a napjainkra megváltozott helyzet igényelte munkamódszerben és vezető-irányító munkában szükséges új gondolkodás és cselekvés igényét. Mindenhol beleépültek a jelentésbe hiányosságaink megszüntetésének gyakorlati végrehajtására tett útmutatások. Az állásfoglalás tartalmazza a módszereket és a felelősöket is megjelöli. Amiben tovább kell lépnünk Mindkét dokumentumból egyértelműen kitűnik három alapvető, egymásra épülő, egymást feltételező munka, amely a mozgalmi jövőnket eldönti. Az első a közgondolkodásban erősödően teret kapó nyíltság, nyilvánosság, korábbinál gyorsabb, naprakészebb, széles körű és érdemibb információáramlás. Ez az előrehaladás, a társadalmi, gazdasági megújulás kulcscsomója közé tartozik. Jól tájékozott, mélyen informált, együtt gondolkodó és cselekvő tagság nélkül nincs mozgalom. Az informálás kötelesség, időbenisége adja, hogy ne azt tudjuk, mi történt, hanem milyen lehetőségek vannak. Érdemi bevonás döntés-előkészítésbe csak tájékoztatással, nyilvánossággal lehet. Az az szb vagy bizalmi testület, amely a jövőben nem tud a vállalatnál naprakész információhoz jutni és azt a dolgozók felé alkalmazni, alkalmatlan funkciójára. Számunkra nem lehet kényes kérdés. S ehhez érvek, ismeretek kellenek! A második: önálló véleményalkotás. Fel kell emelkednünk az új igényekhez. Kezdeményezésre van szükség, nagy felelősséggel. Vállalati szinten sem segédcsapata kell hogy legyen a gazdasági vezetésnek a szakszervezet, hanem önálló álláspontú partnere, amely elkötelezett a szocializmus ügye iránt. Tagságunk figyelme ne csak feladat-végrehajtásra, hanem önálló kezdeményezésre is legyen alkalmas. Mi történik a döntés előtt? — ez ma egyik legfontosabb kérdése a mozgalomnak. A dolgozók részvétele saját sorsuk alakításában szintén a kibontakozási kulcscsomóra való. Az erősödő vállalati önállóság következménye és a helyi szakszervezeti vezetőség nagyobb lehetősége és felelőssége, hogy befolyásolja, mi és hogyan történjék a munkahelyen. A valódi önálló véleményalkotásra képtelen vezetőség nem tud befolyást gyakorolni. A harmadik: a nyilvánosság, információáramlás, az önálló véleményalkotás összefonódik a demokráciával. Ennek fejlesztésében az állásfoglalás bővelkedik. A három kérdéskör velejében hordozza az érdekvédelmi és nevelő tevékenységünk további feladatait is. Szakszervezeti törvényt! Látszatra nem napirendünkhöz tartozó, de mégis ide tartozik a társadalmi gazdasági kibontakozási program intézményrendszerünk korszerűsítésére tett elhatározásai. A SZOT jelenlévő képviselőjét kérem a tolmácsolásra: a Zala megyei élelmezési dolgozók nevében, a dolgozó érdekében, a munkahelyi, munkavállalói érdekképviselet erősítése érdekében megérettnek tartunk egy szakszervezeti törvény megalkotását Magyarországon. Ezt indokolja az utóbbi időszakban a szakszervezetekre nehezedő politikai felelősség, a tapasztalható sorozatos presztízs- és jogosítványvesztések, az állami szervek — egyébként pozitívan értékelt —, önállóságának növekedése, az egyre több esetben a szakszervezetek beleegyezése nélkül hozott intézkedések (utazási áremelés, tőhó, nettó táppénz), valamint a szétszórtan, különböző dokumentumokban szereplő jogosítványaink, partneri szinteken sokszor félreértelmezett jog-, hatásköreink, üzemi demokratikus fórumok rendjei, a tisztségviselők munkaidő-kedvezménye, és megcsorbított munkajogi védettsége, a vt-k alakulásával bekövetkezett változások, s a különböző szintű kapcsolatok egységes szerkezetű és értelmezésű dokumentálása. Jó volt magyarnak lenni Megtiszteltetés volt számomra, hogy a közelmúltban, a magyar delegáció tagjaként részt vehettem Prágában az Élelmezés-, Dohány-, Vendéglátó-ipari és Rokonszakmák Szakszervezetei Nemzetközi Szövetsége IX. konferenciáján, ahol nagy horderejű témákat vitattunk meg és fontos dokumentumokat fogadtunk el. Hogy miért szólok erről e napirend keretében? Mert nagy hatást tettek rám a hozzászólások, és áttekintést kaptam a világ élelmezésipari dolgozóinak szakszervezeti küzdelméről, amit másokkal is szeretnék megosztani. Latin-Amerikát, Afrikát, a fejlődő országokat kifosztott gazdaságok, hihetetlennek tűnő adósságok, multinacionalisták által irányított tervszerű fosztogatás, országaikat eláruló bábkormányok, munkanélküliség, nyomor, egészségügyi ellátás hiánya feszíti. Megfélemlítés, erőszak, gyilkosságok érik küzdelmükben a szakszervezeti vezetőket. Peruban például több ezer politikai fogolyt gyilkoltak le egy szigeten. Jó volt szocialista ország képviselőjének és magyarnak lenni ezen a konferencián. Nagy kár, hogy nem vehetett részt rajta minden magyar élelmezési munkás. Elgondolkodhatott volna, velünk együttesen, hogy a mi viszonyaink között milyen kedvező feltételekkel és körülményekkel rendelkezünk, hogy nagyon sok munkásosztály szemében miért vagyunk mi példaképek, hogy eredményeinket mostanában miért nem becsüljük eléggé, s hogy hibáinkon mások miként okulnak. Lehet, hogy a konferencián felszólaló munkatársaink közül többen nem térhetnek haza családjukhoz . .. A kv-ülés vitájából Vezetni — a tagsággal együtt Mi lesz a sorsa 610 családnak? Schwarcz Istvánná, Sátoraljaújhelyi Dohánygyár Áttanulmányozva az első napirendünk írásos anyagát, azt jónak tartom. Azonban van valami, ami engem és a vállalatom — a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár — dolgozókollektíváját egy ideje ugyanúgy foglalkoztat, mint a személyi jövedelemadó bevezetése vagy az áremelések. Mielőtt erre kitérnék, szeretnék egy pár szót szólni vállalatomról, az 1987. év eddig eltelt időszakáról és a várható eredményről. Az első félévben 2891,1 millió darabcigarettát állítottunk elő, ezen belül a füstszűrős cigaretták részaránya 58,3 százalék. Vállalatunk állít elő az országban egyedül füstszűrő nélküli cigarettát, amire még mindig van igény, bár bizonyos mértékű fogyasztás-visszaesés tapasztalható az árváltozások és az egészségügyi propaganda következményeként. Ezért igyekszünk a füstszűrős termékek gyártását növelni, amelyek kevésbé ártalmasak az egészségre. A füstszűrös cigaretta, illetve a filtergyártás kapacitásbővítése, a termelés-visszaesés elkerülése évről évre megoldandó feladat. A korábbi importengedély-kérelmek elutasítása miatt lízingbérlet útján tett kísérletet a vállalat, két kombinált filterrúdgyártó gép beszerzésére — úgy néz ki sikerrel. Vállalatunk a súlyos népgazdasági helyzetre való tekintettel az I. negyedévben nem hajtott végre bérrendezést. Az I. negyedévi nyereség alakulása, illetve a tervünkben meghatározott éves várható nyereség alakulása alapján április 1-jétől tizenegy százalékos alapbér-növekedést valósítottunk meg. Az érdekeltségi alapunk terhére kétmillió forint nyereségrészesedést képeztünk, amely közel tíz százalékkal több, mint az elmúlt évben kifizetett nyereségrészesedés. Jelenlegi számításaink alapján minden forrás biztosítva van, hogy dolgozóink jövedelemadó miatti bérbruttósítását saját hatáskörben, hitel felvétele nélkül megvalósítsuk. Ezáltal biztosítjuk, hogy a béralap terhére történő nettó kifizetések jövőre nem csökkennek. Dolgozóink mégis nyugtalanok, mert futótűzként terjedt a hír, hogy a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár megszűnik. Az Élelmezésügyi Minisztérium ugyanis megjelentette „A mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság munkaprogramja 1988 — 1990” című úgynevezett „Zöld könyvet”, amelyben az áll, hogy „A vállalatok jövedelemtermelő képessége iparági szinten jó, szükséges azonban a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár tevékenységének fokozatos leépítése, illetve átprofilírozása — filter-, alkatrész-, fóliasegédanyag-gyártás. ” Gyárunk 1980-tól önállóan gazdálkodik. Az azt megelőző tröszti irányítású időszakban elmaradt a vállalat rekonstrukciója. Az önálló gazdálkodás hét éve alatt a vállalat korszerű termékeinek arányát 16-ról 60 százalékra növelte és a füstszűrő nélküli cigaretták iránti keresletet egyedül elégíti ki, melyeknek nyereségtartalma eddig igen alacsony volt. A füstszűrös cigaretták műszaki feltételrendszerét — és természetesen a személyit is — a vállalat önerőből valósította meg hitelfelvétel nélkül, használt gyártó- és filterrúdgyártó gépek beszerzésével. Nem tartjuk reálisnak a MÉM említett munkaprogramjának azon előirányzatát, mely a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár fokozatos leépítésével, illetve átprofilírozásával számol, a következők miatt: — Az országos igény kielégítésére szükség van a négy gyártóvállalat termelésére, ha az optimális nagyságrendekhez igazodunk. Jelenleg minden vállalat három műszakban termel. Egyre nagyobb gond az éjszakai műszak létszámszükségletét biztosítani minden vállalatnál, tehát a szociálpolitikai elvárásokon túlmenően is első lépcsőben az éjszakai műszakot kell megszüntetni. — Még tröszti beruházásban épült a Debreceni Dohánygyár területén alkatrészgyártó műhely az összes gyár igényeinek kielégítésére. A tröszt megszűnésével ez a Debreceni Dohánygyár tulajdonába ment át. — Filterrudat minden vállalat magának akar termelni, mert így gazdaságos. Az új vállalatirányítási formák, az önálló vállalati gazdálkodás feltételezi, hogy rentábilis gazdálkodás esetén a vállalat döntsön további sorsáról, úgy, hogy a népgazdasági érdeket ne sértse. A Sátoraljaújhelyi Dohánygyár várható ez évi vagyonarányos nyereségmutatója 44, amely nem rossz gazdálkodásra utal. A 93 éves gyárban munkásdinasztiák dolgoznak, a város legrégebbi üzeme és környezetünkben 610 családnak ad kenyeret, nem is rossz átlagkereset-színvonallal. Politikai, gazdaságpolitikai szempontból sem magyarázható a munkaprogram vállalatunkra vonatkozó előirányzata. Kérdésem az volna a miniszterhelyettes elvtárshoz, hogy mi indokolta a gyár megszüntetésének napirendre kerülését? Volt-e ezzel kapcsolatban valamilyen gazdaságossági felmérés? Milyen távlati elképzelések vannak a dohányipar szerkezeti átalakítására, amelynek a vállalat megszüntetése, illetve átprofilírozása esetleg része lehet? Figyelembe vettek-e foglalkoztatáspolitikai kérdéseket, mivel köztudott dolog, hogy Borsod megyében ez most is komoly gondot okoz? Kérésem vállalatom dolgozókollektívája nevében, hogy a továbbiakban vegyék figyelembe ezen realitásokat, hogy az embereket megnyugtathassuk, hogy a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár mégsem szűnik meg, természetes, hogy akiket ez érint azok érzékenyebbek. Kijelenthetem: a minisztérium nem tervezi megszüntetni a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárat. Erre nincs is egyelőre jogosítványa. A dolognak ez azonban csak az egyik oldala. A másik: látva a dohányzás és a cigarettafogyasztás tendenciáit (és ezt én nem magamon mérem le sajnos), de azt világosan kell látni, hogy Magyarországon nem több, hanem kevesebb cigarettát kell gyártani. Mert illúzió volna arra számítani — legalábbis az elkövetkezendő három évben — hogy nagyobb mennyiségben növeljük a cigarettaexportot. Tehát elemi érdeke az iparágnak, hogy felkészüljön a bekövetkező változásokra. S nekünk kötelességünk, hogy erre felhívjuk a figyelmet. Már most sincsenek a dohánygyári kapacitásaink kellően kihasználva. Nem lehet a kivezető út az, hogy minden gyárunk egy vagy fél műszakba, vagy műszakszám csökkentésével dolgozzon. A megoldást bizonyára az adja majd, hogy a struktúrát, a gyártmánystruktúrát meg kell változtatni, s a mi megítélésünk szerint legnagyobb mértékben Sátoraljaújhelyet fogja érinteni ez, mint ahogy sajnos ma is érinti. Tulajdonképpen ezt kellett volna leírni a programban. Sajnáljuk, hogy nem így történt. Ezért meg szeretném ismételni: nincs szándékunkban, jogosítványunk sincs hozzá! Ám mindenkinek, akinek ebben az ügyben lehetősége van, tennie kell, mert a legrosszabb az, hogyha valakit az események felkészületlenül érnek. S bármennyire is az elkötelezettjei vagyunk az iparágnak, nem bűn, ha úgy készülünk, hogy esetleg valami más terméket gyártunk a jövőben. De biztosítsuk az eszközök célszerű hasznosítását, a dolgozók számára meg azt, hogy családjuk kenyerét ebben a gyárban kereshessék meg. A miniszterhelyettes válasza: A gyár marad, de ... Szeretném itt, a központi vezetőség nyilvánossága előtt egyrészt elismerni, hogy az a fogalmazás, ami az idézett munkaprogramban benne van, az nem pontos. De még pontatlanabb az, ahogy azt olvassák, értelmezik. Mert abban nincs szó a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár megszüntetéséről. Dehát ezt lehet így is érteni. Lehet életcél. Több várossal együtt Badacsony is megkapta a „Bor városa” titulust. Ezen a nevezetes vidéken szentelte a borszakmának az életét Németh Péter. Gyermekkorában sok mindent elképzelt életcélul, de hogy felvásárló előadó legyen a Badacsonyvidéki Pincegazdaság balatonfüredi egységében? Mégis itt töltötte le munkás életének nagy részét. — Vas megyében egy falusi szövetkezetnél elnökként dolgoztam. 1953-ban összevonták a két szövetkezetét, s engedtem magamat „elcsábítani” onnan. Felvásárló előadó lettem. Bár a vállalat neve és kiterjedése változott, a beosztásom megmaradt. — Ez csak egy rövid ideig tartó szezonmunka — jegyeztem meg, mire Németh Péter sértődés nélkül felvilágosított, hogy tévedek, mert, bár a szőlő felvásárlása valóban nem tart sokáig, viszont a munka ezzel nem ér véget. — A mi pincegazdaságunknál én irányítom a felvásárlókat. Évente 5-6 ezer egyéni gazdával kötünk termelési szerződést, szőlő- vagy borfelvásárlásra, s mintegy 45-50 nagyüzemmel tartunk korrekt, mindjobban kiszélesedő kereskedelmi jellegű kapcsolatot. Mi irányítjuk a szőlő-, a bor-, a mustfelvásárlást. Ez a munka nem sablonokkal végezhető, szinte minden nap megújulva, fejlődve, tájékozódva lehet nekilátni. — S a szakszervezethez a kötődése mikor kezdődött? — Úgy harminc esztendeje. Egyeztető bizottsági tagként kaptam megbízást. Mit mondjak? Akkor ismertem fel magamban, hogy mennyire képes vagyok egy-egy dolgozói érdekért harcolni. Tapasztalták, látták ezt mások is, ezért az ellenforradalom után úgymond az emberek védelmét, a munkavédelmet bízták rám. A szakszervezeti tisztségek közt ez állt szívemhez a legközelebb. A korszerűtlen körülmények között dolgozók érdekében és védelmében bizony sokat kellett eljárni, intézkedni, biztonságosabb munkavégzést sürgetni. Küzdelmes, érdekes terület a munkavédelem. Mit említsek például: a dolgozók nem használták a védőeszközöket, mert ők azt kényelmetlennek, rossznak tartották. A gazdasági vezetőnek a tervteljesítés számított, bizony gyakorta mindenáron hajtva azt. No de ilyen idők jártak akkor. — S ezt követően változott a helyzet? — Hogyan szoktuk mondani? — nézett rám kérdőn, felvonta sűrű fekete szemöldökét, s végighúzta bal kezének ujjait csaknem hófehér haján. — Öregszik a Föld. Meg mi is. Ha az ember el szeretne érni egy célt, szándéka megvalósulása végett a legszükségesebbnél kissé magasabbra emeli a mércét. A korszerűsödő, fejlődő boripar eltüntette a régi „szegénység” szükségmegoldás nyomait, új létesítményeket, modern szociálpolitikát hozott létre. S ha hiszi, ha nem, a munkavédelemben megjelentek az újabb emberi életet, egészséget, testi épséget veszélyeztető eszközök, helyzetek. Már, amikor kezdtem azt hinni, hogy megpihenhetek, rá kellett döbbennem, hogy egy szakszervezeti munkavédelmis a lemondása vagy a nyugdíjazása után gondolhat-e nyugalomra? Hisz ezer veszély leselkedik még a legnagyobb rendben is a dolgozó emberre, aki ha kissé felelőtlen, könnyelmű, vagy sietős munkája miatt nem körültekintő, ráfizetheti sajnos az életét is. — Történt megrázó esemény a megbízatása idején? — Régebben történt baleset. Talán az utóbbi két évtized meghozta azért a nagy fejlődést, a folytonos figyelemfelkeltéssel, oktatással. Csonkulásos balesetünk nem történt. A kisebb esetekkel szemben pedig úgy látszik még nem találtuk fel a gyógyírt. — Mi a legfontosabb a munkavédelemmel foglalkozó szakszervezeti tisztségviselő részére? — Ne legyen megalkuvó. A hiányosságok megszüntetéséért elszántan harcoljon. Arra kell törekedni, hogy a már megtörtént baleset, még egyszer ugyanolyan hiányosságból ne következhessen be. Őszintén el kell mondani, hogy a munkavédelmisnek nem mindenkor örülnek a gazdasági vezetők. Mi azonban nem azért kapjuk a megbízatásunkat, hogy kiérdemeljük a vezetők dicséretét. Bár ebben van már javulás, hisz többen álltak a pártunkra azzal, hogy nem tartják okvetetlenkedésnek az esetleges hibafelvetéseket. Ha kevesebb a baleset, kevesebb a munkából kieső idő. Ezt a mi vállalatunk vezetői figyelemmel kísérik, értékelik. — Hallottam, hogy a felesége is tagja a vszb-nek. — Igen. A feleségem munkaügyi vezető ott, ahol én dolgozom, Balatonfüreden. Beválasztották a számvizsgáló bizottságba, én pedig még az szb-elnök tisztséget is megkaptam. Január elsejével mindketten nyugdíjba megyünk. Pihenni? Ki tudja! Félek, hogy a kertészkedés csak átmenetileg pótolja a hosszú éveken át folytatott munkát. Hogy jól éreztem magam a Badacsonyvidéki Pincegazdaság balatonfüredi egységénél, arra bizonyíték az ott eltöltött 34 esztendő. Korábbi kitüntetései között van kétszer vállalat kiváló, egy miniszteri kiváló, ezúttal kapta a másodikat, szakszervezeti munkáért ezüst fokozat, Veszprém megyéért arany-, ezüstérem. S amit nem hagyhatok szó nélkül, húsz éve az önkéntes rendőrök csoportvezetője. A Belügyminisztérium ezen társadalmi tevékenységéért kétszer is kitüntette. Sz. A. Balogh Károlyné, szakszervezetünk főtitkára átnyújtja a kitüntetést Németh Péternek A Baranya Megyei Tejipari Vállalatnál az ifjúsági tagozat kezdeményezésére és szervezésében névadó ünnepség megrendezésére került sor. A 12 egy éven aluli csöppség — 8 fiú és 4 lány — névadása alkalmából a gyerekek emléklapot és nevükre kiállított betétkönyvet, az édesanyák egy szál virágot kaptak. A jól sikerült rendezvényen közel ötvenen vettek részt. Novák Szilveszterné szb-titkár