Élelmezési Dolgozó, 1988 (81. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Tasi Péter, az ÉDOSZ Zala megyei titkára. Az első napirendben tárgyaltak fontosságát külön kiemeli az, hogy a párt és kormány gazdasá­gi kibontakozási programjának, a MÉM munkaprogramjának, az élelmezésiparra vonatkozó felada­tait, gazdasági munka elvárásait, teljesítésük esetén anyagi, gazda­sági és pénzügyi alapjainak meg­teremtéséről és előrehaladásunk első lépéséről beszéltünk, tenni akarásunknak adva hangot.­­ A második napirend kiemelt fontosságát, aktualitását az adja, hogy gazdasági feladataink elvárt teljesítése mellett, a kibontakozá­si program társadalmi, politikai munkája elválaszthatatlan a mi mozgalmi munkánktól. Ma is helytálló állásfoglalás Számunkra Zalában, a napi­rend alapjául szolgáló bv-állás­­foglalás, az abban foglalt felada­tok alapvetően ma is helytállóak, további munkánkban is útmuta­tásként szolgálnak. A jelentés testületenként és szintenként jól tükrözi a folyama­tosságot, a fejlődést, erényeinket s a meglévő hiányosságainkat. Miben látok előrelépést? A tagság javaslatainak felkarolásában, a szakmai rétegekre, életkori sajá­tosságokra való még jobb odafi­gyelésben; az üzemi demokrácia fórumrendszerének korszerűsíté­sében, a küldöttek felkészítésé­ben; a nyitottságban, vitakészség­ben; az alapszervi visszaellenőr­zésekben; a dolgozók informálá­sában, tájékoztatásában, a válla­latok önállósodásával a dolgozók vezetésbe történő bevonásában, a szakszervezeti önállóság növeke­désében. Ami különösen fontos, és való­di hitelt ad a jelentésnek és az ál­lásfoglalás-tervezetnek, hogy az előző évek mozgalmi munkájá­nak tapasztalataiból merít. Mint például alapszervi munkánk önértékeléséből, a bizalmi beszél­getések értékeléséből. Ez is jelzi, hogy a jövőben csak­is ilyen szé­les alapokra épülhetnek fontos ál­lásfoglalásaink. Az állásfoglalás jól visszaadja a napjainkra megváltozott helyzet igényelte munkamódszerben és vezető-irányító munkában szük­séges új gondolkodás és cselek­vés igényét. Mindenhol beleépül­tek a jelentésbe hiányosságaink megszüntetésének gyakorlati végrehajtására tett útmutatások. Az állásfoglalás tartalmazza a módszereket és a felelősöket is megjelöli. Amiben tovább kell lépnünk Mindkét dokumentumból egy­értelműen kitűnik három alapve­tő, egymásra épülő, egymást fel­tételező munka, amely a mozgal­mi jövőnket eldönti. Az első a közgondolkodásban erősödően teret kapó nyíltság, nyilvánosság, korábbinál gyor­sabb, naprakészebb, széles körű és érdemibb információáramlás. Ez az előrehaladás, a társadalmi, gazdasági megújulás kulcscsomó­ja közé tartozik. Jól tájékozott, mélyen informált, együtt gondol­kodó és cselekvő tagság nélkül nincs mozgalom. Az informálás kötelesség, időbenisége adja, hogy ne azt tudjuk, mi történt, ha­nem milyen lehetőségek vannak. Érdemi bevonás döntés-előkészí­tésbe csak tájékoztatással, nyilvá­nossággal lehet. Az az szb vagy bizalmi testület, amely a jövőben nem tud a válla­latnál naprakész információhoz jutni és azt a dolgozók felé alkal­mazni, alkalmatlan funkciójára. Számunkra nem lehet kényes kérdés. S ehhez érvek, ismeretek kellenek! A második: önálló véleményal­kotás. Fel kell emelkednünk az új igényekhez. Kezdeményezésre van szükség, nagy felelősséggel. Vállalati szinten sem segédcsapa­ta kell hogy legyen a gazdasági vezetésnek a szakszervezet, ha­nem önálló álláspontú partnere, amely elkötelezett a szocializmus ügye iránt. Tagságunk figyelme ne csak feladat-végrehajtásra, ha­nem önálló kezdeményezésre is legyen alkalmas. Mi történik a döntés előtt? — ez ma egyik legfontosabb kérdése a mozgalomnak. A dolgozók rész­vétele saját sorsuk alakításában szintén a kibontakozási kulcscso­móra való. Az erősödő vállalati önállóság következménye és a he­lyi szakszervezeti vezetőség na­gyobb lehetősége és felelőssége, hogy befolyásolja, mi és hogyan történjék a munkahelyen. A való­di önálló véleményalkotásra kép­telen vezetőség nem tud befolyást gyakorolni. A harmadik: a nyilvánosság, információáramlás, az önálló vé­leményalkotás összefonódik a de­mokráciával. Ennek fejlesztésé­ben az állásfoglalás bővelkedik. A három kérdéskör velejében hordozza az érdekvédelmi és ne­velő tevékenységünk további fel­adatait is. Szakszervezeti törvényt! Látszatra nem napirendünkhöz tartozó, de mégis ide tartozik a társadalmi gazdasági kibontako­zási program intézményrendsze­rünk korszerűsítésére tett elhatá­rozásai. A SZOT jelenlévő képviselőjét kérem a tolmácsolásra: a Zala megyei élelmezési dolgozók nevé­ben, a dolgozó érdekében, a mun­kahelyi, munkavállalói érdekkép­viselet erősítése érdekében meg­érettnek tartunk egy szakszerve­zeti törvény megalkotását Ma­gyarországon. Ezt indokolja az utóbbi időszakban a szakszerve­zetekre nehezedő politikai felelős­ség, a tapasztalható sorozatos presztízs- és jogosítványveszté­sek, az állami szervek — egyéb­ként pozitívan értékelt —, önálló­ságának növekedése, az egyre több esetben a szakszervezetek beleegyezése nélkül hozott intéz­kedések (utazási áremelés, tőhó, nettó táppénz), valamint a szét­szórtan, különböző dokumentu­mokban szereplő jogosítványa­ink, partneri szinteken sokszor félreértelmezett jog-, hatásköre­ink, üzemi demokratikus fórumok rendjei, a tisztségviselők munka­idő-kedvezménye, és megcsorbí­tott munkajogi védettsége, a vt-k alakulásával bekövetkezett válto­zások, s a különböző szintű kap­csolatok egységes szerkezetű és értelmezésű dokumentálása. Jó volt magyarnak lenni Megtiszteltetés volt számomra, hogy a közelmúltban, a magyar delegáció tagjaként részt vehet­tem Prágában az Élelmezés-, Do­hány-, Vendéglátó-ipari és Rokon­szakmák Szakszervezetei Nem­zetközi Szövetsége IX. konferen­ciáján, ahol nagy horderejű témá­kat vitattunk meg és fontos doku­mentumokat fogadtunk el. Hogy miért szólok erről e napi­rend keretében? Mert nagy hatást tettek rám a hozzászólások, és át­tekintést kaptam a világ élelme­zésipari dolgozóinak szakszerve­zeti küzdelméről, amit másokkal is szeretnék megosztani. Latin-Amerikát, Afrikát, a fejlő­dő országokat kifosztott gazdasá­gok, hihetetlennek tűnő adóssá­gok, multinacionalisták által irá­nyított tervszerű fosztogatás, or­szágaikat eláruló bábkormányok, munkanélküliség, nyomor, egész­ségügyi ellátás hiánya feszíti. Megfélemlítés, erőszak, gyilkos­ságok érik küzdelmükben a szak­­szervezeti vezetőket. Peruban például több ezer politikai fogolyt gyilkoltak le egy szigeten. Jó volt szocialista ország képvi­selőjének és magyarnak lenni ezen a konferencián. Nagy kár, hogy nem vehetett részt rajta minden magyar élelmezési mun­kás. Elgondolkodhatott volna, ve­lünk együttesen, hogy a mi viszo­nyaink között milyen kedvező fel­tételekkel és körülményekkel rendelkezünk, hogy nagyon sok munkásosztály szemében miért vagyunk mi példaképek, hogy eredményeinket mostanában mi­ért nem becsüljük eléggé, s hogy hibáinkon mások miként okul­nak. Lehet, hogy a konferencián felszólaló munkatársaink közül többen nem térhetnek haza csa­ládjukhoz . .. A kv-ülés vitájából Vezetni — a tagsággal együtt Mi lesz a sorsa 610 családnak? Schwarcz Istvánná, Sátoraljaújhelyi Dohánygyár Áttanulmányozva az első napi­rendünk írásos anyagát, azt jónak tartom. Azonban van valami, ami engem és a vállalatom — a Sátor­aljaújhelyi Dohánygyár — dolgo­zókollektíváját egy ideje ugyan­úgy foglalkoztat, mint a személyi jövedelemadó bevezetése vagy az áremelések. Mielőtt erre kitérnék, szeretnék egy pár szót szólni vállalatomról, az 1987. év eddig eltelt időszaká­ról és a várható eredményről. Az első félévben 2891,1 millió darab­­cigarettát állítottunk elő, ezen be­lül a füstszűrős cigaretták rész­aránya 58,3 százalék. Vállalatunk állít elő az országban egyedül füstszűrő nélküli cigarettát, amire még mindig van igény, bár bizo­nyos mértékű fogyasztás-vissza­esés tapasztalható az árváltozá­sok és az egészségügyi propagan­da következményeként. Ezért igyekszünk a füstszűrős termé­kek gyártását növelni, amelyek kevésbé ártalmasak az egészség­re. A füstszűrös cigaretta, illetve a filtergyártás kapacitásbővítése, a termelés-visszaesés elkerülése évről évre megoldandó feladat. A korábbi importengedély-kérel­mek elutasítása miatt lízingbérlet útján tett kísérletet a vállalat, két kombinált filterrúdgyártó gép be­szerzésére — úgy néz ki sikerrel. Vállalatunk a súlyos népgazdasá­gi helyzetre való tekintettel az I. negyedévben nem hajtott végre bérrendezést. Az I. negyedévi nyereség alakulása, illetve a ter­vünkben meghatározott éves vár­ható nyereség alakulása alapján április 1-jétől tizenegy százalékos alapbér-növekedést valósítottunk meg. Az érdekeltségi alapunk ter­hére kétmillió forint nyereségré­szesedést képeztünk, amely közel tíz százalékkal több, mint az el­múlt évben kifizetett nyereségré­szesedés. Jelenlegi számításaink alapján minden forrás biztosítva van, hogy dolgozóink jövedelemadó miatti bérbruttósítását saját ha­táskörben, hitel felvétele nélkül megvalósítsuk. Ezáltal biztosít­juk, hogy a béralap terhére törté­nő nettó kifizetések jövőre nem csökkennek. Dolgozóink mégis nyugtala­nok, mert futótűzként terjedt a hír, hogy a Sátoraljaújhelyi Do­hánygyár megszűnik. Az Élelme­zésügyi Minisztérium ugyanis megjelentette „A mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság munkaprogramja 1988 — 1990” cí­mű úgynevezett „Zöld könyvet”, amelyben az áll, hogy „A vállala­tok jövedelemtermelő képessége iparági szinten jó, szükséges azonban a Sátoraljaújhelyi Do­hánygyár tevékenységének foko­zatos leépítése, illetve átprofilíro­­zása — filter-, alkatrész-, fóliase­­gédanyag-gyártás. ” Gyárunk 1980-tól önállóan gaz­dálkodik. Az azt megelőző tröszti irányítású időszakban elmaradt a vállalat rekonstrukciója. Az önál­ló gazdálkodás hét éve alatt a vál­lalat korszerű termékeinek ará­nyát 16-ról 60 százalékra növelte és a füstszűrő nélküli cigaretták iránti keresletet egyedül elégíti ki, melyeknek nyereségtartalma eddig igen alacsony volt. A füst­szűrös cigaretták műszaki felté­telrendszerét — és természetesen a személyit is — a vállalat önerő­ből valósította meg hitelfelvétel nélkül, használt gyártó- és filter­rúdgyártó gépek beszerzésével. Nem tartjuk reálisnak a MÉM említett munkaprogramjának azon előirányzatát, mely a Sátor­aljaújhelyi Dohánygyár fokozatos leépítésével, illetve átprofilírozá­­sával számol, a következők miatt: — Az országos igény kielégíté­sére szükség van a négy gyártó­­vállalat termelésére, ha az opti­mális nagyságrendekhez igazo­dunk.­­ Jelenleg minden vállalat há­rom műszakban termel. Egyre nagyobb gond az éjszakai mű­szak létszámszükségletét biztosí­tani minden vállalatnál, tehát a szociálpolitikai elvárásokon túl­menően is első lépcsőben az éj­szakai műszakot kell megszüntet­ni. — Még tröszti beruházásban épült a Debreceni Dohánygyár területén alkatrészgyártó műhely az összes gyár igényeinek kielégí­tésére. A tröszt megszűnésével ez a Debreceni Dohánygyár tulajdo­nába ment át. — Filterrudat minden vállalat magának akar termelni, mert így gazdaságos.­­ Az új vállalatirányítási for­mák, az önálló vállalati gazdálko­dás feltételezi, hogy rentábilis gazdálkodás esetén a vállalat döntsön további sorsáról, úgy, hogy a népgazdasági érdeket ne sértse. A Sátoraljaújhelyi Dohánygyár várható ez évi vagy­onarányos nyereségmutatója 44, amely nem rossz gazdálkodásra utal. A 93 éves gyárban munkásdinasztiák dolgoznak, a város legrégebbi üzeme és környezetünkben 610 családnak ad kenyeret, nem is rossz átlagkereset-színvonallal. Politikai, gazdaságpolitikai szem­pontból sem magyarázható a munkaprogram vállalatunkra vo­natkozó előirányzata. Kérdésem az volna a miniszter­­helyettes elvtárshoz, hogy mi in­dokolta a gyár megszüntetésének napirendre kerülését? Volt-e ezzel kapcsolatban valamilyen gazda­ságossági felmérés? Milyen távla­ti elképzelések vannak a dohány­ipar szerkezeti átalakítására, amelynek a vállalat megszünteté­se, illetve átprofilírozása esetleg része lehet? Figyelembe vettek-e foglalkoztatáspolitikai kérdése­ket, mivel köztudott dolog, hogy Borsod megyében ez most is ko­moly gondot okoz? Kérésem vállalatom dolgozó­kollektívája nevében, hogy a to­vábbiakban vegyék figyelembe ezen realitásokat, hogy az embe­reket megnyugtathassuk, hogy a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár mégsem szűnik meg, természetes, hogy akiket ez érint azok érzékenyebbek. Kijelenthetem: a minisztérium nem tervezi megszüntetni a Sá­toraljaújhelyi Dohánygyárat. Er­re nincs is egyelőre jogosítványa. A dolognak ez azonban csak az egyik oldala. A másik: látva a do­hányzás és a cigarettafogyasztás tendenciáit (és ezt én nem maga­mon mérem le sajnos), de azt vilá­­gosan kell látni, hogy Magyaror­szágon nem több, hanem keve­sebb cigarettát kell gyártani. Mert illúzió volna arra számítani — legalábbis az elkövetkezendő három évben — hogy nagyobb mennyiségben növeljük a cigaret­taexportot. Tehát elemi érdeke az iparág­nak, hogy felkészüljön a bekövet­kező változásokra. S nekünk kö­telességünk, hogy erre felhívjuk a figyelmet. Már most sincsenek a dohánygyári kapacitásaink kellő­en kihasználva. Nem lehet a kive­zető út az, hogy minden gyárunk egy vagy fél műszakba, vagy mű­szakszám csökkentésével dolgoz­zon. A megoldást bizonyára az adja majd, hogy a struktúrát, a gyártmánystruktúrát meg kell változtatni, s a mi megítélésünk szerint legnagyobb mértékben Sátoraljaújhelyet fogja érinteni ez, mint ahogy sajnos ma is érinti. Tulajdonképpen ezt kellett volna leírni a programban. Sajnáljuk, hogy nem így történt. Ezért meg szeretném ismételni: nincs szándékunkban, jogosítvá­nyunk sincs hozzá! Ám mindenki­nek, akinek ebben az ügyben le­hetősége van, tennie kell, mert a legrosszabb az, hogyha valakit az események felkészületlenül ér­nek. S bármennyire is az elkötele­zettjei vagyunk az iparágnak, nem bűn, ha úgy készülünk, hogy esetleg valami más terméket gyártunk a jövőben. De biztosít­suk az eszközök célszerű haszno­sítását, a dolgozók számára meg azt, hogy családjuk kenyerét eb­ben a gyárban kereshessék meg. A miniszterhelyettes válasza: A gyár marad, de ... Szeretném itt, a központi veze­tőség nyilvánossága előtt egy­részt elismerni, hogy az a fogal­mazás, ami az idézett munka­­programban benne van, az nem pontos. De még pontatlanabb az, ahogy azt olvassák, értelmezik. Mert abban nincs szó a Sátoralja­újhelyi Dohánygyár megszünteté­séről. Dehát ezt lehet így is érteni. Lehet életcél. Több várossal együtt Bada­csony is megkapta a „Bor városa” titulust. Ezen a nevezetes vidéken szentelte a borszakmának az éle­tét Németh Péter. Gyermekkorá­ban sok mindent elképzelt életcé­lul, de hogy felvásárló előadó le­gyen a Badacsonyvidéki Pince­gazdaság balatonfüredi egységé­ben? Mégis itt töltötte le munkás életének nagy részét. — Vas megyében egy falusi szövetkezetnél elnökként dolgoz­tam. 1953-ban összevonták a két szövetkezetét, s engedtem maga­mat „elcsábítani” onnan. Felvá­sárló előadó lettem. Bár a vállalat neve és kiterjedése változott, a beosztásom megmaradt. — Ez csak egy rövid ideig tar­tó szezonmunka — jegyeztem meg, mire Németh Péter sértődés nélkül felvilágosított, hogy téve­dek, mert, bár a szőlő felvásárlása valóban nem tart sokáig, viszont a munka ezzel nem ér véget. — A mi pincegazdaságunknál én irányítom a felvásárlókat. Évente 5-6 ezer egyéni gazdával kötünk termelési szerződést, sző­lő- vagy borfelvásárlásra, s mint­egy 45-50 nagyüzemmel tartunk korrekt, mindjobban kiszélesedő kereskedelmi jellegű kapcsolatot. Mi irányítjuk a szőlő-, a bor-, a mustfelvásárlást. Ez a munka nem sablonokkal végezhető, szin­te minden nap megújulva, fejlőd­ve, tájékozódva lehet nekilátni. — S a szakszervezethez a kö­tődése mikor kezdődött? — Úgy harminc esztendeje. Egyeztető bizottsági tagként kap­tam megbízást. Mit mondjak? Ak­kor ismertem fel magamban, hogy mennyire képes vagyok egy-egy dolgozói érdekért harcol­ni. Tapasztalták, látták ezt mások is, ezért az ellenforradalom után úgymond az emberek védelmét, a munkavédelmet bízták rám. A szakszervezeti tisztségek közt ez állt szívemhez a legközelebb. A korszerűtlen körülmények között dolgozók érdekében és vé­delmében bizony sokat kellett el­járni, intézkedni, biztonságosabb munkavégzést sürgetni. Küzdel­mes, érdekes terület a munkavé­delem. Mit említsek például: a dolgozók nem használták a védő­eszközöket, mert ők azt kényel­metlennek, rossznak tartották. A gazdasági vezetőnek a tervtel­jesítés számított, bizony gyakorta mindenáron hajtva azt. No de ilyen idők jártak akkor. — S ezt követően változott a helyzet? — Hogyan szoktuk mondani? — nézett rám kérdőn, felvonta sűrű fekete szemöldökét, s végig­húzta bal kezének ujjait csaknem hófehér haján. — Öregszik a Föld. Meg mi is. Ha az ember el szeretne érni egy célt, szándéka megvalósulása végett a legszük­ségesebbnél kissé magasabbra emeli a mércét. A korszerűsödő, fejlődő boripar eltüntette a régi „szegénység” szükségmegoldás nyomait, új létesítményeket, mo­dern szociálpolitikát hozott létre. S ha hiszi, ha nem, a munkavéde­lemben megjelentek az újabb em­beri életet, egészséget, testi épsé­get veszélyeztető eszközök, hely­zetek. Már, amikor kezdtem azt hinni, hogy megpihenhetek, rá kellett döbbennem, hogy egy szakszervezeti munkavédelmis a lemondása vagy a nyu­gdíjazása után gondolhat-e nyugalomra? Hisz ezer veszély leselkedik még a legnagyobb rendben is a dolgo­zó emberre, aki ha kissé felelőt­len, könnyelmű, vagy sietős mun­kája miatt nem körültekintő, ráfi­zetheti sajnos az életét is. — Történt megrázó esemény a megbízatása idején? — Régebben történt baleset. Talán az utóbbi két évtized meg­hozta azért a nagy fejlődést, a folytonos figyelemfelkeltéssel, ok­tatással. Csonkulásos balesetünk nem történt. A kisebb esetekkel szemben pedig úgy látszik még nem találtuk fel a gyógyírt. — Mi a legfontosabb a munka­­védelemmel foglalkozó szakszer­vezeti tisztségviselő részére? — Ne legyen megalkuvó. A hi­ányosságok megszüntetéséért el­szántan harcoljon. Arra kell töre­kedni, hogy a már megtörtént baleset, még egyszer ugyanolyan hiányosságból ne következhessen be. Őszintén el kell mondani, hogy a munkavédelmisnek nem mindenkor örülnek a gazdasági vezetők. Mi azonban nem azért kapjuk a megbízatásunkat, hogy kiérdemeljük a vezetők dicsére­tét. Bár ebben van már javulás, hisz többen álltak a pártunkra az­zal, hogy nem tartják okvetetlen­­kedésnek az esetleges hibafelve­téseket. Ha kevesebb a baleset, kevesebb a munkából kieső idő. Ezt a mi vállalatunk vezetői figye­lemmel kísérik, értékelik. — Hallottam, hogy a felesége is tagja a vszb-nek. — Igen. A feleségem munka­ügyi vezető ott, ahol én dolgozom, Balatonfüreden. Beválasztották a számvizsgáló bizottságba, én pe­dig még az szb-elnök tisztséget is megkaptam. Január elsejével mindketten nyugdíjba megyünk. Pihenni? Ki tudja! Félek, hogy a kertészkedés csak átmenetileg pótolja a hosszú éveken át folyta­tott munkát. Hogy jól éreztem magam a Badacsonyv­idéki Pince­­gazdaság balatonfüredi egységé­nél, arra bizonyíték az ott eltöltött 34 esztendő. Korábbi kitüntetései között van kétszer vállalat kiváló, egy mi­niszteri kiváló, ezúttal kapta a másodikat, szakszervezeti mun­káért ezüst fokozat, Veszprém megyéért arany-, ezüstérem. S amit nem hagyhatok szó nélkül, húsz éve az önkéntes rendőrök csoportvezetője. A Belügyminisz­térium ezen társadalmi tevékeny­ségéért kétszer is kitüntette. Sz. A. Balogh Károlyné, szakszervezetünk főtitkára átnyújtja a kitüntetést Németh Péternek A Baranya Megyei Tejipari Vállalatnál az ifjúsági tagozat kezdeményezésére és szervezésében névadó ünnepség megrendezé­sére került sor. A 12 egy éven aluli csöppség — 8 fiú és 4 lány — névadása alkalmából a gyerekek emléklapot és nevükre kiállított betétkönyvet, az édesanyák egy szál virágot kaptak. A jól sikerült rendezvényen közel ötvenen vettek részt. Novák Szilveszterné szb-titkár

Next