Élelmezési Dolgozó, 1997 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
1997. JANUÁR ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ Magyar-osztrák szakszervezeti találkozó az ÉDOSZ székházban A korábban Ausztriában megkezdett tárgyalások folytatásaként 1996. december 11-én Budapesten, az ÉDOSZ székházban találkozott az Osztrák Élelmiszeripari Szakszervezet (ANG) és az ÉDOSZ Szövetség tárgyaló delegációja. Az ANG delegáció tagjai: Werner Bayer elnök, Gerhard Gobi titkár, Erwin Macho titkár, Karl Demler pénzügyi vezető, Harald Toth cukoripari titkár. Az ÉDOSZ Szövetség delegációjának tagjai: Sóki Gyula elnök, Steer Lajosné alelnök, Szalay Gyula, a GMDSZ titkára, Farkas András, az NDSZ titkára, Kanizsai László az NDSZ elnöke, Vidéki Imréné, a HDSZ elnöke, M. Gaál László, az FDSZ elnöke, Kádas Sándorné, az ÉDSZ, Kő Lajos, a Mosonmagyaróvári Konzervgyár szb-titkára, Tari Józsefné söripari ügyvivő, Nagy Kálmán a Soproni Sörgyár szb-titkára, Baumann László főszerkesztő. A formaságokat mellőző, mindkét fél által előzetesen elfogadott program alapján bonyolított találkozón elsőként a delegációk vezetői adtak tájékoztatást az előző találkozó óta a két szakszervezet által végzett fontosabb munkákról, eredményekről, megoldott és megoldatlan problémákról, jövőbeni tervekről. Sóki Gyula, az ÉDOSZ Szövetség elnöke többek között az alábbiakról tájékoztatta - a láthatóan nemcsak udvariasságból - nagy figyelmet és érdeklődést tanúsító vendégeket: Az élelmezésiparban nem sikerült mérsékelni a munkahelyek és következményeként a szakszervezeti tagság számának csökkenését. Egyre többek számára válik keserű valósággá a munkahely átmeneti, vagy végleges elvesztésének réme. Mindezt súlyosbítja a szociális juttatások eddig is elégtelen mértékének és körének folyamatos nyirbálása, amely a parlament és a hatalmon lévő kormány szociális érzéketlenségére és szolidaritásának hiányára utal. A gazdaság és a lakosság többségét sújtó infláció mértékét nem sikerült érdemben mérsékelni. A szakszervezet megítélése szerint a kormány nem tudja, vagy nem akarja a problémák valódi okainak feltárását elvégezni. A nyilvánosságra kerülő elemzések gyakran téves megállapításokon alapszanak. Ilyen tévedésnek tartjuk azt az állítást, mely szerint az inflációt jelentős mértékben az élelmiszeripar gerjeszti. Sajnálatos módon a gyakorlat ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A mezőgazdaságban megvalósult felvásárlási árak jelentősen meghaladták az infláció mértékét, amelyet az élelmiszeripar termékeinek áralakításában nem tudott érvényesíteni. Az élelmiszeripari termékek árnövekedése meg sem közelítette az infláció mértékét, amely kedvezőtlenül befolyásolta az élelmiszeripari beruházásokat, a munkanélküliséget és a munkavállalók reálbérének alakulását. Általános vélemény, hogy a további romlásokhoz a szakszervezet már nem asszisztálhat, a változások kikényszerítésére az eddigieknél határozottabb és hatékonyabb módszerek alkalmazására van szükség. Az ÉDOSZ elnöke kitért eredményeink ismertetésére, amelyek közül az egyre izmosodó és már jelentős sikereket is felmutatni tudó bér- és KSZ tárgyalási gyakorlatunk váltott ki a vendégek körében különleges figyelmet és elismerést. Werner Bayer az ANG elnöke tájékoztatójából megtudhattuk, hogy kisebb mértékben ugyan, de Ausztriában is folyamatosan csökken a munkahelyek, így a szakszervezeti tagság száma is. Az előző évhez viszonyítva nyolc százalékkal. Elszomorodva mondta, hogy szinte minden héten bezárnak valahol egy-két élelmiszeripari üzemet. Szomszédainknál is folyik a privatizáció, amelynek ott is szintén kísérő jelensége a munkahelyek megszűnése. Az élelmiszeripart bekebelező multinacionális cégek - a magyarországi gyakorlathoz hasonlóan - a kezdeti lelkes ígérgetések után fokozatosan kivonulnak a termelésből, de annál nagyobb agresszivitással uralják tovább a piacot. Az osztrák munkáltatók a tőke koncentrációjából és nemzetközivé válásából eredő erőfölényét - más nyugateurópai példák alapján - a szakszervezetek egyesülésekkel, szervezeti és anyagi eszközeik összevonásával, nemzetközi szakszervezeti szervekben betöltött szerepük erősítésével és azok fokozatosabb igénybevételével kívánják ellensúlyozni. A kölcsönös tapasztalatok figyelembevételével a tárgyaló felek igyekeztek jó megoldásokat találni a privatizáció során multinacionális és osztrák érdekeltségbe került élelmiszeripari vállalatoknál megvalósítható szakszervezeti együttműködés lehetőségeire. Hasonló módon alapos elemzésekkel megvitatásra került a nemzetközi szervezetekben való együttműködés és támogatás legeredményesebb formái. Kocsis István Sóki Gyula az osztrák delegáció vezetőivel HÁT KÉREM, nem tagadható, hogy könyörtelen világban élünk, amelyben a vadkapitalizmus farkastörvényei uralkodnak. És ez nem egy öröm. Annál nagyobb öröm, ha mindezen körülmények ellenére a szerencsétlen, együgyű állampolgár azt tapasztalja, hogy törődnek vele. Ha például nem elégszenek meg azzal, hogy mondjuk csaknem huszonöt százalékkal felemelik a villamosenergia árát, hanem azt is hozzáfűzik: nem csupán a külföldi tulajdonosok nyeresége miatt teszik ezt, hanem azért is, hogy megváltoztassák az áramfogyasztási szokásokat. Mivel áramfogyasztó vagyok, tehát az enyémet is. Ne csodálkozzanak azon, hogy szemem könnybe lábadt ekkora törődéstől, s elkezdtem tennivalóimon gondolkodni. Tény, hogy fogyasztom az áramot azzal, hogy hajnali négykor, midőn felébredek, bekapcsolom az éjszakai lámpát, majd a rádiót. Kérdem én: minek ehhez villany? A sötétben talán nem hallom az időjárásjelentést? Le lehet szokni a hajnali olvasásról, kérem. Az eszkimók sem olvasnak hajnalban az ágyban, hanem fölkelnek, teleeszik magukat fókaszalonnával, és bár tudják, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka, mégis fókavadászatra indulnak. Én ellenben fölkelek, kimegyek a konyhába, főzök egy teát. Persze, eközben ég a villany. Hát süket vagyok én? Minek kell ehhez villanyt gyújtani? Talán nem hallom meg a sötétben, amikor a víz zubogni kezd? És, ha süket lennék? Beledugom a vízbe az ujjamat, s ha lejön a köröm, máris forrázhatom a teát. PERSZE, a hűtő is árammal működik. De kérem, minek a hűtő ezekben a téli napokban? Több áramot fogyaszt, mint amennyibe a benne lévő hús került. Aztán meg úgyis rátérek a szójafasírtra, azt meg nem kell hűteni, eláll a dobozában hónapokon keresztül. Aztán a tévé! Kell ez nekem? A Dallas, meg a többiek? Nem kapcsolom be, kérem, nem ám, de azért leülök elé, kinyitom a fülemet, a szöveg áthallatszik a szomszédból, a látványt odaképzelem a képernyőre. Ha elunom a tévézést, mehetek fürödni. Fürdeni sötétben is lehet, csak arra kell vigyázni, nehogy lenyeljük a szappant, mert akkor bizony habzik a szánk napokon keresztül. Aztán zsupsz, bele az ágyba, és ismét elölről. Lehet itt spórolni kérem, csak akarni kell. S AMIKOR az első félig égett gyertyát zsebrevágom valamelyik temetőben, akkor már bizonyos, hogy áramfogyasztási szokásaim megváltoztak, s a legsötétebb éjszakában is derűs bizakodással tekinthetek a magyar jövőbe, áramfogyasztási szokásainkat megváltoztatott állampolgárok millióival egyetemben. (gy.) A ra - szokások 3. OLDAL