Élet és Tudomány, 1949 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1949-01-02 / 1. szám
A hazai lehetőségek tegyük, szemügyre már most a hazai viszonyokat is. Fenyőfaállományunk úgyszólván nincs, ezért tért át az egyetlen hazai cellulózgyárunk, a csepeli „48-as üzem“ más nyersanyagokra, nevezetesen a nyárfa felhasználására. Mivel azonban zárt nyárfaerdőink nincsenek, más nyersanyag után kellett nézni. A válogatáskor figyelemmel kell lenni arra, hogy a növény rostfelépítése jó legyen, a mezőgazdaság nélkülözni tudja s nagy tömegben álljon rendelkezésre. E hármas szempont alapján terelődött a figyelem a gabonaszalma s a kukoricaszár, továbbá a nád felé. Bár a legjobb cellulózt a gyapotnövény szolgáltatja (magszőrei 98%-ban tiszta cellulózból állnak), bizonytalan éghajlatunk nem biztosítja a gyapottermesztéshez szükséges nyári melegmennyiséget. A hazai gyapottermesztés még a kísérleti előtanulmányok állapotában van. Jobb a helyzet a náddal kapcsolatban. Három nagyobb tavunkat nagy kiterjedésű nádasok szegélyezik. A Fertő évi 4000 vagon, a Balaton 2,5 ezer, a Velencei tó pedig évi 2000 vagon nádat szolgáltat. A nádból jó minőségű cellulóz gyártható, mely még műselyem előállítására is alkalmas. Begyűjtése és szállítása azonban jóval költségesebb mint a gabonaszalmáé, egymagában pedig nem elegendő a hazai cellulózszükséglet fedezésére. A kukoricaszár már jobb lehetőségeket nyújt. Magyarország évi kukoricaszártermelése mintegy 30 millió mázsa. Ez 40% cellulóz tartalmával az évi 4.500.000 mázsa hazai cellulóz-fogyasztás szükségleteit bőségesen fedezné. A fenyőfánál hosszabb rostjai elsőrendű cellulózt adnak, de begyűjtése és tárolása ennek is nehezebb és költségesebb is, mint a gabonaszalmáé. Marad tehát mint utolsó lehetőség a gabonaszalma.A hazai termés szerint egy évi 300.000 vágon, vagyis 30 millió mázsa, tehát annyi, mint a kukoricaszár. Cellulóztartalma szintén 40%, tehát a hazai szükségletet ez is fedezi. Minősége nem olyan jó, mint az előbbieké, de a legkönnyebben begyűjthető, könnyen szállítható s a megfelelő mennyiséget a mezőgazdaság könnyen nélkülözi. A szalma, nevezetesen a búza- és rozsszalma, elsősorban hullámpapír, karton-, újság- és csomagolópapír gyártására alkalmas cellulózt biztosít. A budapesti Pázmány Péter tudományegyetem kolloidkémiai intézetének kísérleti eredményei alapján a csepeli gyár a gabonaszalma feldolgozására rendezkedett be. Érdekes cikket olvashatunk erről lapunk III. évfolyamának 22. számában a csepeli cellulózgyár vezető főmérnökének tollából. Ez a csepeli gyár ma már havi 30—40 vágón, tehát mintegy 3—4000 mázsa nyersanyagot szolgáltat a papírgyártás céljaira. Ez a hazai szükségletnek csak tized része, de a hároméves terv végén ez a mennyiség is jelentékenyen emelkedni fog. További cél a hazai nyersanyag feldolgozása terén cukor előállítása a cellulózból. A megoldás nem lehetetlen, mert a cellulóz cukormolekulákból épül fel, amelyek vízkilépéssel láncokká kapcsolódnak. A kivitel azonban még a jövő terve. A kaposvári cukorgyárban kukoricaszárból való cukorelőállítási kísérletek már folynak, összegezve az elmondottakat, a hazai cellulózipar nyersanyagai a szükségletet hasznosítható erdők hiányában is fedezik. Ezek között elsősorban a búza- és rozsszalma, a kukoricaszár és a nád jön tekintetbe. A csepeli gyár a nyárfa és gabonaszalma feldolgozására rendezkedik be. A tervgazdálodás során azonban a jobb minőségű cellulózt adó kukoricaszár és nád feldolgozását is programmba veszi. Ma már e nyersanyagok feldolgozására kipróbált vegyi eljárások állanak rendelkezésünkre. Ezzel is közelebb jutottunk az ipari önellátás végső célkitűzéseihez. Dr Haraszty Árpád guitműfejű kazánok zellulózritik szalmából való előállítására