Élet és Tudomány, 1958. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-24 / 34. szám
a szpumm-m/tc Az égitestek korát általában évmilliókban mérjük. Még ritka látogatóink, a fényes üstökösök vagy a világűrben kóborló meteorok is sokkal idősebbek, mint az egész emberi civilizáció. Ellenben a jelenlegi mesterséges holdak élete rövid, úgyhogy mozgásuk elvileg az első pillanattól az utolsóig szünet nélkül nyomon követhető. Persze ez azért nem könnyű feladat. S különösen ritka dolog, hogy valamelyik holdacskának a pusztulása, látványos szétrobbanása éppen a szemünk előtt játszódjék le. Ezzel a szerencsével ez ideig még csak néhány ember dicsekedhet, azok, akik április 13-án éjjel, nem messze Brazília partjaitól tanúi voltak a második szputnyik „tűzhalálá”-nak. Kfsy mesterséges hold „végnapjai” Lajka kutya féltonnás lakhelye, a második szovjet hold, mint köztudomású, november 3-án kezdte pályafutását a Föld körül. Ekkor még átlagosan 948 km magasan haladt, és 103,75 perc alatt tett meg egy teljes fordulatot. A levegő ellenállása azonban lassan, de szüntelenül fékezte a mozgását, egyre közelebb húzva a Földhöz az ellipszis alakú pályát. A szputnyik sorsát már januárban előre lehetett jelezni. Vártuk, hogy április közepére érkezik le az alsó légkörbe, ahol minden bizonnyal fényes tűzgolyóként robban majd szét. De hogy pontosan mikor és hol, ezt akkor még nem tudta senki. Április elejére Közép-Európa a szputnyik-megfigyelés szempontjából kedvező helyzetbe került. Április 11-én és 12-én este Budapestről ismét szabad szemmel is lehetett látni a „haldokló” mesterséges holdat, amely akkor sokkal fényesebb volt, mint a csillagok. (Annyira, hogy 12-én például erős felhőzeten keresztül is sikerült megfigyelni!) A meudoni (Franciaország) csillagászok ezekben a napokban minden este látták az áthaladó szputnyikot. Tapasztalták, hogy a keringési idő rohamosan — naponta több mint egy perccel! — csökken, vagyis a mozgás erősen gyorsul. A szputnyik átlagos magassága 11-én 280, 12-én 260, 13-án pedig már csak 215 km volt. Számításaik szerint a holdnak április 13-án este kellett elérnie a száz kilométeres magassághatárt, ahol a szétrobbanás már elkerülhetetlen. S valóban, éppen a jelzett időben, Dél-Amerika északi partvidékéről és a környező szigetekről többen tanúi voltak egy lassan haladó „fényes meteor” szétrobbanásának. Látták a Karibi-tengeren haladó hajókról, Calm Trinidad nevű városából, a Barbados-szigetről, sőt a Claude Bernard postagőzhajó 5000 km távolságban volt, amikor utasai a jelenséget észrevették. A legérdekesebb tanú talán egy Louard nevű francia építész, aki Guadeloupe szigetéről a következő levelet intézte a párizsi obszervatóriumhoz: — Április 13-án 21 óra 50 perckor (helyi időben) olyan jelenséget láttunk, amely föltehetően azonos volt a második szovjet mesterséges hold pusztulásával. A tüneményt Guadeloupe szigetéről (északi szélesség 16° 12', nyugati hosszúság 61° 38'), a Lézarde a Petit Bourg magaslatról figyeltük meg. Egy fa koronája felett, körülbelül 10 foknyira kelet felé és 15 fok magasságban, fényes pont jelent meg, amelyet először A második szputnyik útjának vine az Atlantióceán felett. Szaggatott vonal Jelzi a számított, folytonos vonal a megfigyelt pályát