Élet és Tudomány, 1958. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-24 / 34. szám

a szpumm-m/tc Az égitestek korát általában év­milliókban mérjük. Még ritka látogató­ink, a fényes üstökösök vagy a világűr­ben kóborló meteorok is sokkal idősebbek, mint az egész emberi civilizáció. Ellen­ben a jelenlegi mesterséges holdak élete rövid, úgyhogy mozgásuk elvileg az első pillanattól az utolsóig szünet nélkül nyomon követhető. Persze ez azért nem könnyű feladat. S különösen ritka dolog, hogy valamelyik holdacskának a pusz­tulása, látványos szétrobbanása éppen a szemünk előtt játszódjék le. Ezzel a szerencsével ez ideig még csak néhány ember dicsekedhet, azok, akik április 13-án éjjel, nem messze Brazília partjaitól tanúi voltak a második szputnyik „tűz­­halálá”-nak. Kfsy mesterséges hold „végnapjai” Lajka kutya féltonnás lakhelye, a második szovjet hold, mint köztudomású, november 3-án kezdte pályafutását a Föld körül. Ekkor még átlagosan 948 km magasan haladt, és 103,75 perc alatt tett meg egy teljes fordulatot. A levegő ellenállása azonban lassan, de szüntelenül fékezte a mozgását, egyre közelebb húzva a Földhöz az ellipszis alakú pályát. A szputnyik sorsát már januárban előre lehetett jelezni. Vártuk, hogy április közepére érkezik le az alsó légkörbe, ahol minden bizonnyal fényes tűzgolyó­ként robban majd szét. De hogy pontosan mikor és hol,­­ ezt akkor még nem tudta senki. Április elejére Közép-Európa a szput­nyik-megfigyelés szempontjából kedvező helyzetbe került. Április 11-én és 12-én este Budapestről ismét szabad szemmel is lehetett látni a „haldokló” mesterséges holdat, amely akkor sokkal fényesebb volt, mint a csillagok. (Annyira, hogy 12-én például erős felhőzeten keresztül is sikerült megfigyelni!) A meudoni (Franciaország) csillagászok ezekben a napokban minden este látták az áthaladó szputnyikot. Tapasztalták, hogy a keringési idő rohamosan — naponta több mint egy perccel! — csökken, vagyis a mozgás erősen gyorsul. A szputnyik átlagos magassága 11-én 280, 12-én 260, 13-án pedig már csak 215 km volt. Számításaik szerint a holdnak április 13-án este kellett elérnie a száz kilométeres magassághatárt, ahol a szétrobbanás már elkerülhetetlen. S valóban, éppen a jelzett időben, Dél-Am­erika északi partvidékéről és a kör­nyező szigetekről többen tanúi voltak egy lassan haladó „fényes meteor” szét­robbanásának. Látták a Karibi-tengeren haladó hajókról, Calm Trinidad nevű városából, a Barbados-szigetről, sőt a Claude Bernard postagőzhajó 5000 km távolságban volt, amikor utasai a jelen­séget észrevették. A legérdekesebb tanú talán egy Louard nevű francia építész, aki Guadeloupe szigetéről a következő levelet intézte a párizsi obszervatóriumhoz: — Április 13-án 21 óra 50 perckor (helyi időben) olyan jelenséget láttunk, amely föltehetően azonos volt a második szovjet mesterséges hold pusztulásával. A tüneményt Gua­deloupe szigetéről (északi szélesség 16° 12', nyugati hosszúság 61° 38'), a Lézarde a Petit Bourg magaslatról figyeltük meg. Egy fa koronája felett, körülbelül 10 foknyira kelet felé és 15 fok magasságban, fényes pont jelent meg, amelyet először A második szputnyik útjának vine az Atlanti­­óceán felett. Szaggatott vonal Jelzi a számított, folytonos vonal a megfigyelt pályát

Next