Élet és Tudomány, 1961. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
KÉRDEZZ — FELELEK Patakfalvi Zsigmond romániai olvasónk kérdezi : Mióta használják a harangot vallási célokra , Jakabffy Imre muzeológus válaszol : Kínában már kétezer évvel ezelőtt szerepelt a harang vallási szertartások keretében. A keresztény egyház a VI. században alkalmazta először a bronzból öntött harangokat Észak-Afrika templomaiban. A nyugati keresztény világban a VIII—IX. század idején terjedt el, a görög-keletieknél a X. században. 1300 körül veszi kezdetét Olaszországban a művészi harangöntés. A következő évszázadban már egész Európában általános az a követelmény, hogy a templomokat haranggal szereljék fel. A harangöntők ekkor tömörültek külön céhekbe. Dobos Pál budapesti olvasónk kérdezi : Milyen terjedelmű az emberi hang ! Hány oktávot énekel Ima Sumac ? Molnár Antal Kossuth-díjas zenetudós válaszol: Mivel az emberi hangszálak rugalmasak, rendkívüli körülmények között az átlagosnál nagyobb hangterjedelemre is képesek. Ijedtség alkalmával például olyan magas hangok szökhetnek ki a sikoltozó ember torkából, aminek éneklésnél semmiképpen sem használhatók. A normális terjedelmet kibővíti a mindenkinél lehetséges ,,fejhang”(fisztula)terület (regiszter) is. Ez úgy keletkezik, hogy a hangszálaknak csak a széle rezeg. A fejhangok körülbelül öt diatonikus hanggal (kvinttel) bővítik ki a normális énekhang-terjedelmet. Ez a rendes terjedelem átlagosan két oktávnyi, de képzett énekesnél, kivált a kivételes „csoda’’-hangúaknál több is lehet. A koloratúra-szoprán énekesnők nagyon magas hangokra is képesek , ellenben az alsó regiszterük többnyire erőtlen, színtelen. Ima Sumac esetében különös szervezettel számolhatunk. E dél-amerikai énekesnőben szinte két különböző hangképesség egyesült. Felső hangjai megfelelnek a koloratúra-szopránnak, az alsók viszont az allnak, így aztán három és fél oktávnyi a hangterjedelme, de olyképpen, hogy a kétféle hangvétel között bizonyos törés mutatkozik, mintha egyiket és másikat is két különböző énekes hallatná. Régebben is voltak hasonló tehetségek, például Malibran (1808—1836), aki férjének, Bériot-nak a hegedűversenyeit (azok magánszólamát) le tudta énekelni ; természetesen csak az egyszólamú meneteket. Ez is három és fél oktávnak felel meg, azzal a különbséggel, hogy Malibran regiszterei között nem volt törés. Németh Gizella szilágypusztai olvasónk kérdezi : Megváltozhat-e felnőtt korban a szem színe ? Dr. Radnót Magda egyetemi tanár, az I. Szemklinika igazgatója válaszol : A szem szivárványhártyájának színe az első életév idején alakul ki, de később is változhat. Általában sötétebb lesz, éppúgy, mint a haj színe is, mert több pigment rakódik le benne. Idősebb korban azonban a sötét írisz megvilágosodhat, mint ahogy a haj is megőszül, mert kevesebb lesz benne a festékanyag. Egyéb színváltozás csupán kóros körülmények között keletkezik. Főszerkesztő: Kocsis Ferenc A szerkesztő bizottság elnöke: Csürös Zoltán A szerkesztő bizottság tagjai:, Ács Miklós, Ákos Károly, Fáth János, Fényes Imre, Futó József, Haraszty Árpád,Haraszti István, Harsányi István, Jantsky Béla, Jánossy Andor, Kulin György, Makkai László, Malón Mihály, Matolcsi János, Mihalik Sándor, Németh Béla, Öveges József, Székely Sándor, Szlameniczky István, Tangl Harald, Tarján Rezső, Tasnádi Kubacska András, Vécsey Zoltán, Zách Alfréd. Kiadja: a Gondolat Könyv-, Lapkiadó és Terjesztő Vállalat, Budapest, VIII., Bródy Sándor utca 16. Felelős kiadó: Havas Ernő, a Gondolat Kiadó igazgatója. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi, Budapesten a kerületi kézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj negyedévre 13,50 Ft. Külföldiek a „Kultúra” Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál (Budapest, 62. postafiók) vagy külföldi képviseleteinél és bizományosaiknál fizethetik elő. Szerkesztőség: Budapest, VII., Lenin körút 5. Telefon: 223-899. Kéziratokat nem érzünk meg. Megjelent 178 000 példányban: 60.12541 Egyetemi Nyomda, Budapest — F. v.: Janka Gyula igazgató ■ -úr “ CÍMKÉPÜDIK ! A dolmányos varjú figyelmvetető hangját hallatja !á „A madarak beszéde” című cikkünkhöz ' CQ - REVÍZIÓ 2011. REVÍZIÓ J) 1997. }