Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-10 / 41. szám
A város földrajzi fekvése folytán már felszabadulásának ténye is túlnőtt a pusztán helyi jelentőségen, hiszen ezzel a szovjet hadsereg, a 2. Ukrán Hadseregcsoport átlépte a Tisza vonalát és birtokába vehette az ott összefutó fontos közlekedési hálózatot. Emellett Szeged valójában az egész Dél-Alföldnek olyan központi jelentőségű nagy városa volt, amely gazdasági, kulturális és nem kevésbé politikai bázisnak számított, jelentékeny munkásmozgalmi hagyományokkal, nagy- * számú ipari munkássággal. Mindezek a körülmények kedvező lehetőségeket teremtettek a már említett országos mozgalmak kibontakozásához. De érdemes sorba vennünk őket, visszapillantó tükörben. Kommunisták, üzemi tanácsok 1944. október 11: az új élet kezdete Szegeden, a felszabadulás napja. Még egy hónapja sem volt, hogy a szovjet csapatok magyar földre léptek. Szeptember 23-án elsőként egy viharsarki községet, Battonyát szabadították föl, azután szeptember 26-án az első várost, Makót, majd október 6-án Békéscsabát. Ekkor jelentek meg Szegeden a fasiszta közigazgatási hatóságok plakátjai, hogy felszólítsanak a város elhagyására. Az utolsó vonat október 8-án indult. Többnyire azok utaztak rajta, akik ugyan nem vittek magukkal közpénzeket, értékeket, mint a város autókon elmenekülő urai, de megtévesztve a hazug propagandától, mégis nekivágtak a bizonytalanságnak. A szegediek túlnyomó többsége azonban a város néhány vezető tisztviselőjével együtt a helyén maradt. Ezért is már szinte az első napon újból megpezsdült az élet a városban. Megszűnt az előző napok néma riadtsága, és tömegesen mentek az emberek az utcákra. Különösen sokan csoportosultak a városháza körül. A tornyára fölvont vörös lobogó mellett a nemzetiszínű zászló szemmel láthatóan hirdette, hogy a szovjet hadsereg felszabadítóként érkezett, és az ország függetlenné válását kívánja elősegíteni. Erről tanúskodott nyomban az a felhívás is, amelyet a Vörös Hadsereg magyarországi parancsnoka plakátokon tett közzé a házak falain, így szólt egyebek között: „A hitlerista rablók és magyar bérenceik rémítgetnek benneteket a Vörös Hadsereg bevonulásával Magyarországra. Semmi okotok a félelemre. A Vörös Hadsereg nem mint hódító jön Magyarországra, hanem mint a magyar nép felszabadítója a német fasiszta iga alól. A Vörös Hadseregnek nincs más célja, mint az, hogy összezúzza az ellenséges német hadsereget, és megsemmisítse Hitler-Németország uralmát az általa leigázott országokban ... Polgárok! A Vörös Hadsereg parancsnoksága felszólít benneteket, hogy őrizzétek meg nyugalmatokat, tartsatok rendet és teljesítsétek pontosan a szovjet katonai hatóságok által a háborús viszonyok figyelembevételével kibocsátott rendeleteket. Maradjatok helyeteken és folytassátok békés munkátokat. . .” Az emberek hallgattak a felhívásra, és mindennap többen és többen láttak munkához. A reggelenként egyelőre csak úgy gyalogosan, kerékpárokon munkára induló dolgozókra kedvesen, derűsen tekintett a házak faláról az a fiatal, sapkát lengető szovjet harcost ábrázoló kép, amely rövidesen bejárta az egész felszabaduló országot. A híressé vált plakát alatt ez a biztató mondat állt: „Magyarok! A Vörös Hadsereg felszabadítja hazátokat a fasiszta iga alól." A gyárak vezetői, tulajdonosai elmenekültek ugyan, de a munkások nem vártak a termeléssel. A gyárak vezetésére és a termelés megszervezésére, az 1919-es Tanácsköztársaság gyakorlata alapján, új testületeket hívtak életre, az üzemi tanácsokat. Az ország legelső üzemi tanácsa a nagy múltú Szegedi Kenderfonógyárban — ahogyan akkoriban még hívták: a Bakaygyárban alakult, és példáját követte a többi üzem is. Amint egy korabeli jegyzőkönyv leírja, „az üzemi tanács nem tulajdonosa, csak vezetője a vállalatnak, s mint ilyen, felelősségteljesen vezeti és intézi a vállalat tulajdonjogi jogviszonyát, amely fölött az állam vagy a város illetékes szervének van joga dönteni”. A termelés, az új élet megindulása természetesen elképzelhetetlen lett volna politikai vezetés, irányítás nélkül. A kommunistáknak volt a legnagyobb szerepük abban, hogy helyreállt a rend, megalakult a polgárőrség, a viszonyoknak megfelelően folyamatos volt a közellátás, kigyulladt a villany és egyre inkább eltűntek a háború maradványai. Kiáltvány a pestiekhez Egy héttel a felszabadulás után, október 18-án a zsúfolásig megtelt színházban már gyűlésre jöttek össze Szeged dolgozói. Az ország első szabad nagygyűlése volt ez.