Élet és Tudomány, 1973. július-december (28. évfolyam, 27-52 szám)

1973-11-02 / 44. szám

a Kaukázus hatalmas vonulata. A rop­pant sziklák meginogtak, s a csúcsok lá­bainál szakadékok nyíltak. Dagesztánban megállt az élet. Huszonkét falu teljesen elpusztult, 260 hegyi telepü­lésen emberek ezrei maradtak fedél nél­kül. Heteken át temettek. A főváros föld­szintes házai beomlottak, a kőépületek megrepedtek. A földrengések — kisebb­­nagyobb szünetekkel — egész májusban tartottak, s a helyreállítás gigászi munká­ját a jókora erejű lökések még 1971 nya­rán is zavarták, hátráltatták. A Szovjetunió népei sokféle formában siettek a dagesztániak segítségére, és az­óta Mahacskala, Kaszpijszk, Haszavjurt, Gunyik, Bujnakszk is szebb, elegánsabb, mint valaha. Ramadani „ki mit tud" S nemcsak szépek — vidámak is e vá­rosok. Hétvégeken a rajonközpontok, a falvak főterein kora reggeltől szól a zur­­na, ez a fülünknek kissé szokatlan han­gokat adó fúvós hangszer, zeng a kéthúrú tara és a háromhúrú khimancsa, s a tán­­colókat egyre gyorsabb ritmusra serkenti a baraban, a juhbőrből készült dob. A versenyláz minden alkalommal magasra szökik. Kolhozok és szovhozok, kumükok és avarok, tatok és tabaszaratnak kultúr­csoportjai vetélkednek egymással, majd előlépnek a legjobb táncosok és a leg­ügyesebb zenészek, s alkonyatig szóra­koztatják közönségüket és­­ önmagukat. A dagesztániak nemzedékeit az évszá­zadok során áthatotta az iszlám. A he­gyek lakói között e vallás bibliája, a ko­rán volt minden emberi érték mértéke, s így nem szabad csodálkozni azon, ha a mohamedán hagyományok tovább élnek. Ez nem feltétlenül függ össze vallásosság­gal, mint ahogy a karácsony megünnep­lése sem. A fiatalabb nemzedéktől rá­adásul mi sem áll távolabb, mint éppen a bigottság. (A köztársaság iskoláiban túl­nyomórészt éppen az iszlám által sok vo­natkozásban hátrányosan megkülönbözte­tett lányok tanulnak.) Ha a hagyományok tovább élnek is, új elemekkel gazdagod­nak, s átalakulnak. A hajdani vallási ösz­­szejövetelekből így lettek vidám, táncos vetélkedők; az őszi nagyböjtből, a rama­­dánból országra szóló, nagyszabású kul­­túrverseny, afféle „ki mit tud”. . . Ha Magyarországról erre vetődik egy­­egy külkereskedő vagy turista, a főváros repülőterén ne lepődjék meg a szívélyes, mediterrán hangulatú fogadtatáson, a vi­rágcsokrokon. A dagesztániak úgy érzik, rokonokat köszöntenek. Benedek István Gábor Gazdag fogás

Next