Élet és Tudomány, 1983. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-25 / 12. szám
ASZTSZÍNHÁZ! környék paraszti népéből verbuválódott. Megfordult ott Bródy Sándor és a román konzul, a híres Keletkutató Stein Aurél és Jászai Mari is. 1894 legnagyobb eseménye az új színház megnyitása volt. A műsort ismerjük — Moliére Botcsinálta doktorát, André Theuriet Jean Marie című darabját és Plautus komédiáját, A kincset játszották, de az épületről az alaprajzon kívül nem maradt fenn más ábrázolás. A 2. képünkön egy olyan vázlat látható, amely a színházat a nézőtér felől mutatja, a 3. képünkön pedig a nézőteret a színpadról láttató, az albumból most megismert fotót (pontosabban: rajzosan javított fotót) látunk. Justh nem sokkal az új színház elkészülte után meghalt. Az volt a kívánsága, hogy koporsóját kedves színészei vigyék a vállukon, s hogy a színház földjébe temessék. A koporsó később a gádorosi temetőbe került. Ma már az épület sincs meg. Csak az irodalom és az itt bemutatott fénykép őrzi az emlékét. Konrádyné dr. Gálos Magda Az ÉT kérdezi: MIRE JÓ A KÍSÉRLETI TANKÖNYV? § A világ könyvtermésének harmada iskolai tankönyv. Hazánkban mintegy háromezerkétszáz-féle általános és középiskolai s még ennél is több fajta felsőoktatási tankönyv van forgalomban. E sokféle tankönyv közül csak néhánynak a címlapján áll ez a megjelölés: kísérleti tankönyv, mégis sokszor indokolatlanul nagyobb vihart kavarnak, mint a többiek. Mi lehet ennek az oka? Egyáltalán, miért van rájuk szükség? — kérdeztük Dürr Bélától, a Tankönyvkiadó Vállalat irodalmi vezetőjétől. Kísérleti tankönyvnek nevezzük azokat a tankönyveket, amelyeket — mielőtt végleges formában elkészülnének — az ország néhány megyéjében az erre a célra kijelölt mintegy 20 osztályban egy éven át használnak. A kísérleti tankönyvekből tanító tanárok észrevételeit felhasználják a végleges tankönyvek elkészítéséhez. Korábban még soha nem folyt ilyen nagyarányú kísérletezés a tankönyvekkel, mint most. Talán egy kicsit erőltetett is ez a program, mert sokszor nem marad elég idő a tapasztalatok összegezésére. Sokszor a vélemények ki is ütik egymást, van aki a könyvnek éppen azt a részét dicséri, amelyiket más meg kifogásol. Az Országos Pedagógiai Intézet a kísérleti tankönyveket hatásvizsgálatnak is aláveti. Ezek eredményét a felelős szerkesztők is megkapják és a végleges tankönyvek kialakításában fel is használják. Előfordul, hogy a kísérleti tankönyvről kiderül: nem jó, ilyenkor új szerzővel kötünk szerződést. Miért éppen a kísérleti tankönyvek körül támadnak mégis a legnagyobb viharok? A kísérleti tankönyveket általában csak a szakmai körök ismerik. Azok, akik e körből a tantervről folyó demokratikus vitákban alulmaradtak, új támadásba lendülnek, amikor megjelennek a kísérleti tankönyvek. Nem tartják be a demokráciának azt a játékszabályát, hogy ha a többség valamit elfogadott, annak alá kell vetnie magát a kisebbségnek is. A kísérleti tankönyvekből gondosan kiválogatott, az új iránt fogékony tanárok tanítanak. Amikor viszont elkészül a végleges változat, minden tanárnak abból kell tanítania, azoknak is, akik idegenkednek az újtól. Valóban. Ha a „konzervatív” tanárnak nehézsége támad a tanításban, könnyen rámondja, hogy a tankönyvben van a hiba. Bírálni mindig könnyebb. Jó példa erre, hogy a legerőszakosabb kritikusok — amikor azt mondjuk nekik, hogy akkor most velük kötünk szerződést, írjanak ők tankönyvet —írásra nem vállalkoztak. Egyes tantárgyakból úgynevezett alternatív tankönyvek is születtek. Erre miért volt szükség? Az elméleti indoklás úgy szól, hogy a tanterv kötelező, de a tanárnak meg kell adni a módszertani szabadságot, s választási lehetőséget a különböző felfogásban készült tankönyvek között. Ha ez így van, akkor nem csak kettő, hanem akár három, négy vagy még több tankönyvre is igény lehet. Ez azonban rettentő drága lenne. Valójában az egymással szembenálló tudományos iskolák kapják meg a maguk tankönyveit... A jó tanárnak persze — lehet bármilyen könyve — úgyis azt tanítja, amit ő jónak lát. Azt mondja a diákoknak, itt van a tankönyv, ezt megtanulhatjátok, de azt is próbáljátok megjegyezni, amit én mondok. Igaz, a munkatankönyvekben a kérdések és a feladatok szinte programozva vannak, de azok mindegyikét sem kötelező feldolgozni. A kényelmes tanár persze sokszor csak azt mondja, na, töltsétek ki! De igaz, hogy egyre kevesebb a régi értelemben vett tanár egyéniség, aki függetleníteni tudja magát a tankönyvektől. Megváltoztak a tanárok életkörülményei, több órában tanítanak, és más tevékenységekkel is igyekeznek a jövedelmüket gyarapítani. 35.