Élet és Tudomány, 2004. július-december (59. évfolyam, 27-53. szám)

2004-07-09 / 28. szám

ZÁZOLTATÓBAN ■ Három fotós, két város — William Klein, Milorad Kristie és Vancsó Zoltán - Párizs és Budapest. Semmi konvencio­­nális, semmi megszokott, semmi ke­resett turisztikai látványosság, ám mégis csupa megragadó szépség, vagy meglepő csúfság, harsány színesség, fekete-fehér fényesség. Drabális ala­kok, festményeket mímelő portrék, rendhagyó épületrészletek, különös beállásból kibontakozó hidak, város­részek, utcaszegletek. Egy szobor alul­nézetből, egy középület megkérdője­lezett komolysága, felvonuló transz­vesztiták és ünneplő akadémikusok, fürdőző amazonok, versengő pincé­rek, tétova gyerekek, kiürített gyár­telepek, sejtelmesen világított belső című, július 28-áig láto­gatható kiállításán. William Klein magyar emigráns családban szü­letett New Yorkban. A magyarul már nem be­szélő, ám kiállítása meg­nyitásán személyesen megjelenő 76 éves mester most sajnálta igazán, hogy nem ismerte Budapestet. Ám Párizst, annál jobban, ahova a szobrásznak ké­szülő ifjú Fernand Léger festő vonzásá­ra költözött át Amerikából. Pillanato­kon belül élvonalbeli divatfotós lett, de képzőművészeti látásmódját a fotó­zásban is érvényre juttatja. New York­ról, Rómáról, Moszkváról, Tokióról jelennek meg kötetei. Majd váratlanul félbehagyja a fényképezést, és filmeket készít, s csak a nyolcvanas években tér vissza a fotózáshoz. 75 nagyméretű, rikítóan színes és mértéktartóan feke­te-fehér képet állítottak ki, Párizsról, ahogyan Klein látja... A szlovéniai Milorad Kristie tizenöt éve szeretett bele a magyar főváros­ba, azóta itt él és dolgozik, festőként. Színházi jelmezek, látvány- és díszlet­tervek, filmforgatókönyvek, grafikák, animációk, illusztrációk, filmrende­zések is fűződnek nevéhez, és ter­mészetesen fényképezés is. Budapes­tet bensőséges szeretettel és festői lá­tásmóddal ábrázolja: a havas Városli­get Brueghelt idézi, a budai Skála áruházat különös fény fonja körül, a Szabadság híd alulnézetben, részekre „szedett” szoboralakok... És itt van a fiatal, ízig-vérig buda­pesti Vancsó Zoltán fekete-fehér so­rozata: lepusztult épületek, árnyékos utcafordulók, betett kapu, egy surra­nó macska... K. M. terek. Mindez a MEO­­Kortárs Művészeti Gyűj­temény (Budapest, IV., József Attila u. 4—6.) Párizs+Klein+ +Budapest+ +Vancsó+Kristic Élet és Tudomány ■ 2004^28 ■ 889

Next