Élet és Tudomány, 2005. január-július (60. évfolyam, 1-26. szám)
2005-01-14 / 2. szám
MAMUTMENDEMONDÁK A mamutcsontok kiásása és illegális kereskedelme hasonlóan „nagy üzlet", mint a műkincsek jogtalan forgalmazása. Napjaink kincsvadászait legfeljebb az foghatná vissza, ha egyszer a mamutklónozás sikerrel járna. A Ludovika téren mindenesetre még „hagyományos múzeumi" módszerrel támadt életre 1996-ben egy életnagyságú mamut, azaz favázas dróthálóra kenderkóctakarót adtak rá. A múzeumban eredeti leletanyagot is őriznek meg rengeteg leírást és legendát. „A vidéket áradás borította, ameddig a szem ellátott... A folyó alámosta a lágy, szecskához hasonló partot, életveszélyes volt rálépni a szélére. Tisztán hallatszott lábunk alatt a vízcsobogás. Egyik emberem felkiáltott, és egy otromba tömegre mutatott, amely hol emelkedett, hol alábukott az örvénylő folyóban... Az ijesztő nagyságú, óriási fekete tömeg ismét felbukkant: iszonyú elefántfejnek néztük, rémséges agyarakkal; hosszú törzse rejtélyesen hullámzott a vízben, mintha csak keresne valamit, amit elveszített. A meglepetés belénk fojtotta a lélegzetet. Alig volt négy méterre tőlem, s láttam félig csukott szeme fehérjéjét. — Egy mammut! Egy mammut! - ordította valaki. — Kötelet és láncot! - üvöltöttem - Gyorsan!” Az idézet Benkendorffnak, az orosz földmérő hivatal egyik felügyelőjének leveléből származik, amelyet német barátjának írt 1846-ban Szibériából, a Léna és az Indigirka folyók torkolata közé eső partszakasz térképezése közben. Izgalma érthető volt, hiszen akkoriban már ismerték a gyapjas mamutokat, innen is, onnan is érkeztek híresztelések előkerült mamuttetemekről, de csontokon, szőrpamacsokon, bőrdarabokon, lábrészeken kívül soha nem sikerült megmenteni mást a tetemekből. Sajnos, az iménti leletet sem sikerült megóvni, miután partra vonszolták a mamutot, és kitörték az agyarait, a partszakasz a vízbe omlott, a hullámok örökre elnyelték az állatot, az emberek is csak az utolsó pillanatban tudtak felmenekülni hajójukra. Az első sikeres expedícióra, a híres berezovkai mamut maradványainak begyűjtésére még több mint ötven évet kellett várni. Rendkívül értékesek voltak a szibériai leletek, kutatók hada várta, hogy végre alaposabban megvizsgálhassák a jégkorban élt óriásokat, izomzatukat, belső szerveiket, gyomortartalmukat stb. A leletek azonban jelentős gazdasági értékkel is bírtak, főleg az agyarak. A fagy oly tökéletesen konzerválta ezeket, hogy minőségük vetekedett az elefántcsont minőségével. A cári Oroszországban az uralkodók kisajátították a mamutagyarakkal való kereskedelmet. A mamutcsontok értékesítése akkor vált rendszeressé, amikor Jermak 1582-ben meghódította Szibériát, majd főképp azután lendült fel, miután az oroszok és a szibériai bennszülöttek a Jeges-tengerben felfedezték az Új-szibériai-szigeteket (Kotyelnij-sziget, Ljahov-szigetek stb.), innen került elő a legtöbb maradvány. Már a XIX. század első felében - a leírások alapján - évente több mint száz mamut agyara került forgalomba! Persze, nem mindegyik volt jó minőségű. A jakutszki agyarakról jegyezték fel, hogy sok közöttük a silány, csupán elégetésre való darab. Az agyarcsontszénből Indiában jó minőségű tust készítettek. A XIX. században már tudták a mamutról, hogy kihalt elefántféle, s azt is, hogy a jégkorban élt. Érdemes szólni arról, hogy e csekélyke tudáshoz is milyen hosszú út vezetett. A legrégibb feljegyzések az ősi Kínából maradtak ránk. Krisztus előtt 4000-ben a kínaiak már tudták, hogy valamiféle szárazföldi négylábú állattal van dolguk. Ezt már nagy dolognak tarthatjuk, hiszen az ókori görögök óriások csontjait látták a maradványokban, s Európában egészen a XVII. századig kitartott ez a hiedelem. A mamut szó legnagyobb valószínűséggel észt eredetű, jelentése földi vakond’ (maasföldi, mutti vakond), s Észtországban gyakoriak voltak a mamutleletek. Számos nép mondái között megtalálhatjuk ezt az elemet, miszerint valamilyen föld alatt élő állatról, óriási patkányról vagy vakondról Ezek a láncos mamutcsontok Sopron városkapuja fölött „hozták a szerencsét", ma a múzeumban tekinthetők meg A déli elefánt foganok egyetlen leme-jtere, amelyet önmagában meg- 't találva megkövült majomkéznek véltek eleinte (BOJTÁR OTTÓ FELVÉTELEI) 52 ■ Élet És Tudomány ■ 2005/2 ■ IDŐÖSVÉNY :ill.