Élet és Tudomány, 2007. január-június (62. évfolyam, 1-24. szám)
2007-03-09 / 10. szám
FŐVÁROSUNK SZEMÉTLOGISZTIKÁJA BBHHHHHHnHHHHHHMHHHBHBBHnHHBBBMMHHnnHHBHMHnHHHHHBHnHnBi LERAKNI ÉS/VAGY ÉGETNI? Budapest életének, lakói közhangulatának, az idelátogatók első benyomásainak meghatározó és sokszor kifogásolt eleme a tisztaság és a rend, amelyen a kétmilliós világváros vezetői a „hulladékgazdálkodás" eszközeivel kívánnak úrrá lenni. Vajon mit észlelünk ebből a kukásautók hajnali, ébresztő neszén kívül? A főváros hulladékgazdálkodását alapvetően az Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT), illetve az ennek alrendszerét képező Fővárosi Hulladékgazdálkodási Terv (FHT) határozza meg hosszú távon. Mindkettő már az európai uniós előírások és szabályozások figyelembevételével készült. Ám ma még Magyarországon, sajnos, nem minden településen van rendszeres, szervezett hulladékgyűjtés. Remélhetőleg ez már nem sokáig mondható el. Az OHT-nak (lásd: Élet és Tudomány 2000/37.) fontos célkitűzése — az ipari üzemek, gyárak hulladékát nem tartalmazó, legföljebb építési törmelékkel vegyes lakossági szemét, szakszóval a települési szilárd hulladékok gyűjtésének hazánk egész területére kiterjedő kötelező megszervezésén kívül — az is, hogy a szelektív hulladékgyűjtésre lehetőleg minél több városban és faluban mód legyen. A Fővárosi Hulladékgazdálkodási Terv az utóbbival már mint általános lehetőséggel számol. Sőt, részletesen tárgyalja a különböző hulladékfajták tervezett „sorsát”, így a folyékony- és szilárd-, az építési és bontási, valamint az elektronikai hulladékok, a szennyvíziszap, a kiselejtezett gépjárművek, akkumulátorok és szárazelemek „második életét”. Tekintettel arra, hogy ez a terv az ország lakossága egyötödének évente keletkező több mint 4 millió köbméter (körülbelül 600 ezer tonna) hulladékának sorsát határozza meg, tartalmában és részletességében eltér az ország több mint 3000 településének hasonló elképzeléseitől. A szakemberek úgy számolnak, hogy a szelektíven gyűjtött és anyagában hasznosított szilárd hulladék 2004. évi 540 ezer tonnás mennyisége 2009-re 1,1 millió tonnára nő, 2016-ra pedig eléri az 1,9 millió tonnát. Az ekkorra már 3,9 millió tonnát kitevő összegyűjtött hulladékból a lerakandó mennyiség 2,5 millió tonnára csökkenthető szervesanyag-tartalmának komposztálásával. (Az OHT azt tervezi, hogy 2014-ig a napjainkban átlagosan 55 százalékot kitevő biológiailag lebomló szervesanyag-mennyiséget komposztálással 35 százalékra csökkenti a lerakással ártalmatlanított szilárd hulladékban.) A stratégia két 150 ezer tonna/ év kapacitású új égetőmű létesítésével számol, amelyhez egy meglévő erőműben létrehozott 200 ezer tonnás együttégetési kapacitás járulna (vélhetően a Mátrai Erőműben, ahol a közelmúltban korszerű füstgáztisztító berendezéseket telepítettek). A fejlesztés iránya tehát adott, a célokhoz vezető út részletei még kidolgozatlanok... A terv megvalósításának legbizonytalanabb pontja a finanszírozás. A különgyűjtött hulladékok — immár potenciális másodnyersanyagok — feldolgozása ma már nem okoz problémát, de a bevételek messze nem fedezik a kiadásokat. Ártalmatlanítás - dombépítéssel A főváros elmúlt évtizedének két legnagyobb környezetvédelmi beruházása a hulladékgazdálkodás hosszú távú megoldását biztosító nagy kapacitású Regionális Hulladékkezelő Központ létrehozása Pusztazámoron és a rákospalotai égető, hivatalos nevén a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű rekonstrukciója volt. A Hulladékkezelő Központ 1999-2000-ben létesült 6 milliárd forint költséggel, s a fővároson kívül 30 környékbeli település hulladékát is fogadja. A 91 hektáros területen létesített Hulladék tömörítése, előtérben egy gázgyűjtő kút Pusztazámoron