Élet és Tudomány, 2008. július-december (63. évfolyam, 27-52. szám)
2008-12-19 / 51-52. szám
Zrínyi Ilona Boldogasszony-képének a származása bizonytalan. Értékéről egy 1707. július 5-én keltezett leltár tájékoztat: „A Boldogságos Szűz, koronája hét nagyobb s meg ugyan tíz kisebb rubintokkal és öt öreg (vagyis nagyobb) smaragdokkal, s négy apró gyémántokkal, tizenegy öregebb s meg ugyan ötszázharminchat apróbb szem gyöngyökkel.” Továbbá „tizennyolc sor nyakra való gyöngye, mely is áll nyolcvanöt öregebb, kétezer hétszáz hetvenegy szem apróbbakból.” Továbbá tudjuk, hogy „a kisded Jézus koronája, mely is két öregebb s meg kilenc apróbb rubintokkal és három öreg smaragdokkal, s négy apró gyémántokkal, tizenegy öregebb s meg ugyan háromszáz huszonhét apró gyöngyökkel rakott.” Ládába rakták Bécsben a kép egyéb tartozékait is, ékszereket, gyöngyöket és más hozzá tartozó holmikat. Ezek között például 19 sor gyöngyöt, 29 aranyboglárt, „képre való selyemmel van ott nagy ruhát”, „meggyszínatlacz-superfal, aranynyal és színes selyemmel varrott, úszta arany- és ezüstrojtból álló koszorúja.” Sőt „egy képtisztító fejér kezkenőt” is leltárba vettek. Thököly Imre Zrínyi Ilonát Bécsből két, a zernyesti csatában elfogott császári tiszt ellenében váltotta ki. S mi sem járt nagyobb kockázattal, minthogy viszi magával a kincset érő képet a nagy bizonytalanságba. Hosszú út várt rá, végig a háborúk dúlta Magyarországon, ahová a haditudósítók is többnyire csak Pozsonyig merészkedtek, a rablócsapatok és a kóborló katonák miatt. Lent délen a török határon állt a front, és Thököly fejedelem hadseregének töredéke, régi tekintélyének az árnyéka maradt. Az iszlám világ pedig elveti a képi ábrázolást, s amilyen szokatlan, olyan veszélyes lehet a török elleni harc emlékeivel átitatott kultusztárgy megjelenése. A IV. század óta — amint Csukovits Enikő kimutatta — a Mária-kegyhelyek, testi ereklyék hiányában, képek, szobrok körül jöttek létre. A kegyképek a századokkal együtt változtak, átalakult művészi megformálásuk, és változatosan ábrázolták a rézmetszők a nyomtatott lapokon. Változtak a Mária-énekek, imák, átalakultak a zarándokok, búcsújárók szokásai. Az oszmán hatalom támadásai óta Szűz Mária kultuszában uralkodóvá vált a török háborúk képzete, úgy, hogy a konkrét hadtörténeti esemény helyett a mentalitás, a hitvilág toposzait, legendaképző erejét mutatták ki a kutatók. így kapcsolta össze a hagyomány a Celli Szűz Máriát Nagy Lajos király török elleni csatájával, bár azt máig nem sikerült pontosan beazonosítani. (Kerny Teréz- Serfőző Szabolcs) így alkotta meg a szakrális képzelet a Lepantói ütközetben a holdsarló jelvényes gályákat legyőzőkkel együtt harcoló Tengerek Királynéjának látomását. Magyarországon egy harminc évvel a mohácsi csata után, 1556-ban kinyomtatott térképen Szent István és Szent László királyok kérik, köpenyét széthúzva, Madonna segítségét, miközben a kompozícióban jelen van Herkules és Venus, az erő és a humánum antikvitásból örökölt szimbólum ZRÍNYI ILONA ELVESZETT KEGYKÉPE BUJDOSÓ BOLDOGASSZONY 1691-ben Magyarország nádora, Esterházy Pál, római szent birodalmi herceg feleségével, Thököly Évával zarándoklatot szervezett Mariazellbe, hogy az oszmánok által 1683-ban ostromolt Bécs felmentéséért, s Budavár visszafoglalásáért ismét lerója háláját a Gyermeket tartó Istenanya híres csodatevő kegyképe előtt. A magyar történelem megosztottságát és egységét mi sem fejezi ki jobban, mint hogy ugyanekkor a bécsi államfogoly, különben a nádor sógorasszonya, Zrínyi Ilona - Thököly Imrének, ideig-óráig Felső-Magyarország és Erdély török földre szorult fejedelmének a felesége - azon fáradozott, hogy a saját Boldogasszony-képét magával vigye az Oszmán Birodalomba. A mariazelli kegyszobor baldachin alatt (Olajfestmény, Samobor) 1606 ■ Élet és Tudomány ■ 2008/51-52