Irodalmi Ujság, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-08-13 / 33. szám - Mátyás Ferenc: Törökszentmiklós • vers (8. oldal) - Lázár István: Míg csiga percek telnek… • vers (8. oldal) - Takács Tibor: Határerdő • vers (8. oldal) - (L-r): Realizmus vagy naturalizmus • glossza (8. oldal) - L. I.: Jugoszláv szépirodalmi művek a könyvkiadók tervében • könyv (8. oldal) - Dutka Mária: Magyarország néprajza - Egy új magyar gobelin • kiállítás • Magyarország népművészete gobelin, Csók István Galéria, tervező Pekáry István (8. oldal)

8 Mátyás Ferenc Törökszent­mi­kiós Szél kerekedik, forog a kazal, mintha villával hányná a vihar, a cséplőknél a pelyva, mint madár, a boruló ég­hajlatára száll. Mintha ágyúznák a kereszteket, a feltört tallón futásnak ered a kévesor, s hull, megfutamodik, s meg se fog állni ítéletnapig. Meg se állna tán, ha a katonák nem segítenék a riadt határt. De jönnek, s szinte eláll ,a vihar, megfékezi a sok katonákar. A kazlakat, mint nyáját a juhász összeterelik, tengernyi kalász dugja egymáshoz szép kövér fejét. S elcsendesül, vigyázzban áll az ég. Lázár István Míg csiga percek telnek... A fejem alatt párna van s paplan takarja testem. Kinyújtózkodhatom magam és heverhetek testen, de mégis­ mégis nyugtalan vagyok. Az ágyam keskeny, úgy hánykolódom. Szüntelen éget, hogy nem vagy itt velem. Helyed is bőven volna még, kihúzódnék a szélre. Ugy­e, ha mit se mondanék, te nem értenéd félre? Tudnád: némaságom a rég szomjazó száj szemérme, mely kérni restell. Hallgatag keresi társát, ajkadat. Lassan már pirkad. A Napot hiába rejti felleg! Én az öklömbe harapok, míg csiga percek telnek. Felizzik bennem alakod, a vágy úgy énekel meg, hogy lángod s vonzásod nagyobb: a Nap csak holdadként ragyog. A távolság részvétlenül különített el minket, de vágyunk tüze így hévül edzeni szíveinket, amíg láttodra felderül a most borús tekintet s ha arcodat simogatom,­­ ki sem kell nyújtani karom. Takács Tibor HATÁRERDŐ Ez is erdő, — az is erdő, tölgyes-fenyves mind akettő; de ez hazámnak darabja, ici-pici erdő sarka. Az meg ottan — osztrák erdő, szép is, hűs is, szélbelengő, mégis nekem ez a szebb itt, susogása jobban tetszik. Ez az erdő: Magyarország! Beszéljetek szép magos fák. Szép magos fák, hazám nyelvén, hull a nyári, hűs eres fény! Ez a föld Jurisich földje, ez a szín Paál László zöldje, ez a hazám, itt még értik Juhász Gyula szép igéit. Ez is erdő — az is erdő, ez is, az is ólmot rejtő, mégis itt élünk halálig, utolsó szívdobbanásig! Tízszer ilyen szép magos fák, száz ekkora erdős dombhát, nem ér annyit, mint a szellő beszédétől hangos erdő! Ez a hazám, ez a földem, felhő­madár száll fölöttem, száll, repül otthoni tájra, idehajlik a zúgása. Madár röppen a határon, hadd repüljön könnyű szárnyon, te meg határmenti fenyves hajolj ide a szívemhez... Kőszeg-Hétforrás, 1955. aug. 4. (Folytatás a 7. oldalról.) pirosszemű kisnyula. — Szelíden el­mosolyodott az öreg pici, tömött ba­jusza alatt. — Öt éves a Piri. Eddig a lovat szerette, a hintalovat. A múltkor hozott neki a takarítóasz­­szony egy kisnyulat. Hogy adjuk oda érte a hintalovat, úgyse való már ilyen nagy lánynak, az ő unokájának meg éppen jó lesz... Jani figyelte az utat é­s a hold, s az első taxi fényében egy magas, szikár asszonyt vett észre, aki nagykendővel csontos vállain, sie­tett szembe velük, a város felé... Csak nem ...? Meghökkent. A második taxi is elsuhant mel­lette. Igen, kétség nem fér hozzá, Tündér Nagyné! Érte jönne? Veszettül dolgozott benne a sok alkohol s a visszafojtott gyűlölet. Ha úgy lehetne elsuhanni mellette a ko­csival ... és el lehet mellette úgy su­hanni, mert most megáll, s éppen amellett a kicsi, fénylő pocsolya mel­lett, amin keresztülgázolva ... Meg­érdemelné, mert a szíve helyén is földet hord ... — Kerüljön! — ordított a sofőrre. — Nem látja...? Az öreg hirtelen­ ívben kerülte ki a pocsolyát. Az asszonynak a cipőjére sem fröccsent belőle. Jani csodálkozva nézett vissza rá s érthetetlen szánalom szorította össze torkát: igen, meg kellene állni, be­venni az autóba, most már ne men­jen a városba, minek? A tehenek ára... — Lucerna! — ujjongott fel a so­főr. — Lucerna, ugye? Nézze csak! Erről a villámsújtott fáról megisme­rem majd. Jani kihúzta magát az ülésen. Azért sem állok meg! Holnap úgyis újra kezdődik a szolgaélet. De a mai napot hadd emlegessék ...! — Dudáljon! — utasította a sofőrt. — Szakadatlanul dudáljon, míg haza nem érünk. A három taxi vakítóan és har­sány dudaszóval suhant be a nyug­talan álmú faluba. Mint riadó jelére az alvó tábor, úgy kezdett nyüzsög­ni az éjszaka. Ablakok nyíltak, utca­ajtók csapódtak, szaladó lábakon csettegtek a sebtében felrántott pa­pucsok. Száz kíváncsi és elismerő pillantás láthatatlan kereszttüzében szállt ki Jani a taxiból a házuk előtt. Először a Morzsa bicegett ki elébe a f eldobott lába nagy viharok emlé­két őrizte. Aztán elnehezedett fele­sége borult a nyakába, szeme egészen bedagadt már a sírástól. Végül a kö­vér exbarát cammogott ki lógó fej­jel, rosszkedvűen. Egész este nem volt kedve harmóniumozni. — Jaj­, hol jártál ennyi ideig? — siránkozott az asszony. — Ides már elment eléd. Jani bárgyú mosollyal nyújtotta a hatalmas csokor őszirózsát. — No, kisbogaram, megjöttem. Neked hoztam ... Az asszony most vette észre a há­rom taxit. Szeme kerekre nyílt a ré­mülettől. — A pénz ...? — sikította. — Jé­zus Mária! Tudtam! Tudtam! Ides... Jaj, mi lesz velünk, uramisten...! Jani átölelte, betámogatta, de az ő lába is remegett. Feleségét a sezlon­­ra fektette, maga egy székre ros­­kadt. Elgyöngült ujjaiból a padlóra csúszott a rózsa. Dániel felvette. — M­in­denszanteki szaga van — elfintorította arcát, s a vizesvödörbe állította a csokrot. Lassan visszajött, Janira nézett, arcán együgyű cso­dálkozás. — Elittad? — kérdezte, szinte tisz­telettel. — El. — Mindet? Jani bólintott. Az asszony jój veszé­­kelt. — Mért nem szóltál? — kérdezte Dániel szemrehányóan. — Mi-l­i? — Mért nem szóltál nekem is? Ha úgyis el akartad inni...! Jani azt hitte, megzavarodik. — Marha! A barát vállat vont, visszament a harmonium mellé,, fújtatni kezdte s lenyomott két hangot. — Csönd! — ordította Jani. A harmonium elnémult. Csak az asszony szipogása hallatszott. — Neked is szól! — Mit tettél, Jani, mit tettél! Mi lesz velünk, istenem...! Ides...! — Azt tettem, amit jónak láttam. Elegem van abból, hogy egy rossz biciklit, meg három rossz nadrágot hoztam a házasságba. A bicikli vado­natúj volt — már ordított a férfi — és a három nadrághoz hoztam két ka­bátot, meg három inget is, és az egyik nadrág nem is volt rossz, abba esketett össze veled a pap és hoztam két dolgos kezet is, meg egy buta, marha fejet a kutya szentségit, de el is viszem innen, mintha soha itt se lettem volna!... No! Pakolj! Mire vársz? A biciklire fölpakolták Jani sokat emlegetett staférungját s az anyjá­nál kértek erre az éjszakára szállást. Lefeküdtek az egyik ágyba, amely még meleg volt az öccse testétől. De nem tudtak aludni. Mariska, párnát szorítva a szájára, igyekezett visszatartani zokogását. — Ne bőgj! — súgta a férje. — Megárt a gyereknek. — Mi lesz velünk? Jüan, mi fez velünk? Jani dacosan megrántotta a vállát. — Legalább nem lép ki az anyád. A jószágot most már úgysem tudja kiváltani... Mély hajnalelőtti csönd. A kaka­sok elsőt kukorékoltak faluszerte. Egyszeresak erős kaparászás hal­latszott az ajtón. A férfinak a szívve­rése is megállt. Kiment. Morzsa, a farkaskutya ugrott boldog vinnyogás­sal a mellére. Jani elmosolyodott. — No. Elgyüttél utánunk? Jól van. Hát akkor őrizd az álmunkat. Visszafeküdt, de még ébren volt, amikor a kakasok másodikat kuko­rékoltak faluszerte. Egyszercsak óvatosan megkopog­tatták az ablakot. — Ki az? — kérdezte Jani meg­rettenve. — Én vagyok — hangzott Dániel selymes hangja. — Elalhatok itt a pajtában? — És hát — könnyebbült meg Jani. — Elkergetett az öregasszony? — Dehogy. Még nem jött haza. Nem merem megvárni. — Úgy? Jól van, eredj. A jászol­ban találsz pokrócot... Lassan hígult a sötétség. Vajon milyen nap virrad erre az áldatlan éjszakára? Hajnalban megjelent az udva­­ron Tündér Nagyné. Jani már mosa­kodott a tornácon — csodálkozva né­zett az asszonyra. Pedig külsőleg semmit nem változott — csak mint­ha a lelket szívták volna ki belőle. — Jóreggelt — köszönt csöndesen. — Jóreggelt — vetette oda a férfi, támadástól tartva, s támadásra ké­szen. — Hát eljöttem ... megmondani... van hely nálam is... az én házamban is... az én házamban is ... fiam ... Jani szívét megütötte a sosem hal­lott szó: fiam ... Nézte a könnyeivel küzdő öregasz­­szonyt s iszonyúan megsajnálta. Hi­szen ő is, ő is az elaggott parasztok sorsától, a konyhasaroktól és a ke­gyelem­ levestől fél! Nem adja ki ke­zéből a földet, a gyeplőt, az ostort is — mert régi törvény, hogy csak addig él, míg ki nem adja. Ez a menedéke — s az álma is! Micsoda könyörtelen az élet! Elve­szi az emberektől a régi álmokat — s az új álmokat olyan nehéz elfogad­ni! Álmok nélkül pedig összeroppan, elpusztul az ember. Még a legerősebb akaratból kovácsolt is! » Irodalmi Újság Maik Raj Anand, a Magyarországon tartózkodó kiváló indiai író (Sándor Károly rajza) REALIZMUS , VAGY NATURALIZMUS? J­ólesett látni a múltheti filmhír­adóban, amint a SZÖVOSZ mozgóboltjai bejárják a határt, hogy a jövő évi kenyerünkért hajnaltól napestig dolgozó parasztoknak a cséplőgéphez vigyék a kolbászt, a sört és a cigarettát, viszont nem esett jól, amikor az egyik legény, jót húzva a sörösüveg­ből, átadta azt társának, aki azon­mód szájához emelte és fenékig ürí­tette az üveget. Amikor népegészségügyünk dolgo­zói fáradhatatlan felvilágosító mun­kával harcolnak az ilyen és hasonló káros és ártalmas, begyökerezett szo­kások leküzdéséért, akkor a minden más műfajnál szélesebb tömegekhez eljutó, emberek millióit befolyásoló, sőt: nevelő filmhíradónak nem lenne szabad ilyen akaratlan, nyilván csak ügyetlenségből és felületességből származó ellenpropagandával ezt az amúgy sem könnyű feladatot hátba­­támadnia. A szocialista realizmus elvei a híradó műfajára is vonatkoz­nak: nem a statisztikai átlag a ti­pikus! (L—r) A MOST LÉTESÍTETT egri Gár­donyi Géza Színház augusztus 8-án tartotta színház- és évadnyitó társu­lati ülését. 1955. augusztus 1I. Irodalmi Ujság JÓZSEF ATTILÁRÓL meleghan­gú, lelkes cikket ír Vilém Závada, a magyar irodalom kitűnő ismerője a Literárni Noviny c. csehszlovák lap egyik legutóbbi számában. * BARTÓK BÉLA EMLÉKBIZOTT­SÁG alakult Debrecenben. A bizott­ság kidolgozta a helyi ünnepségek tervezetét. Az ünnepséget szeptem­berben díszhangversennyel nyitják meg. Az ünnepi heteken a debreceni népi együttes és a debreceni MÁV filharmonikusok Bartók legszebb műveinek előadásával szerepelnek. ★ SOPRON LAKOSSÁGÁNAK régi kívánságára a színház korszerűsítése után most ismét megkezdődnek a városban a rendszeres színielőadá­sok. A győri Kisfaludy Színház 80, az Állami Faluszínház pedig 40 elő­adást tart majd Sopronban. ★ A DUBROVNIKI jugoszláv szín­házi fesztiválon augusztus közepéig 65 állandó jugoszláv színháznak 1000-nél több művésze lép fel 90 előadáson. A klasszikusok közül a többi között Shakespeare, Goethe, Corneille, Goldoni művei kerültek színre. Dubrovnikban az előadásokat díszletek nélkül tartják, háttérként a középkorból fennmaradt épületek, utcák és terek szolgálnak. „MOZDUL A FÖLD” címmel iro­dalmi antológiát ad ki a Hazafias Népfront Fejér megyei bizottsága az alkotmány ünnepe alkalmából. Az antológiát a Fejér megyében élő és az onnan származott írók műveiből állították össze.★ DOSZTOJEVSZKIJ összes műveit új kiadásban jelenteti meg a moszk­vai Szépirodalmi Könyvkiadó 1956 elején, a nagy író halálának 75. év­fordulója alkalmából. ■k A KANADAI ADY IFJÚSÁG­ NÉPI EGYÜTTES Torontóban nagy sikerrel mutatta be az „Ecseri lako­­dalmas”-t. Az együttes ugyancsak szép sikert ért el az Ontarioi Ifjú­sági Fesztivál díszelőadásán is, ame­lyet Kanada nemzetté alakulásának 88. évfordulója alkalmából rendez­tek.★ A SZOVJET ÚJSÁGOK ÉS FO­LYÓIRATOK 1956. évi számaira a Horizont vállalatnál szeptember 1— 30. között lehet előfizetni. A díjta­lan katalógust és a megrendeléshez szükséges szelvényeket a Horizont Külkereskedelmi Vállalat folyóirat­­osztályától (VII., Gorkij fasor 45.) le­het igényelni. A szovjet lapok meg­rendelésével kapcsolatban a 224— 411 telefonszámon is felvilágosítást nyújtanak. Jugoszláv szépirodalmi művek a könyvkiadók tervében I­­önyvkiadóink a jugoszláv klasz­­szikus és élő irodalom több ér­tékes alkotásiénak megjelentetését vették tervbe. Az Új Magyar Könyvkiadó a Világ­irodalom Klasszikusai sorozatban már a közeljövőben kiadja Ivan Can­­kar (1876—1916) „A szegénysoron“ és „Jernej szolgalegény” c. kisregé­nyeit. Ugyancsak rövidesen megje­lennek Goran Kovacsics válogatott költeményei, köztük a költő „Tömeg­sír“ c. verses elbeszélése a német fa­siszták elleni harcok idejéből. Kova­­csics maga is a népi felszabadító küzdelem során halt hősi halált. A kiadó távolabbi tervében szere­pel egy antológia jugoszláv klasszi­kus írók elbeszéléseiből, és a világ­szerte ismert Braniszlav Nusics (1864—1938) „A község gyermeke“ c. regénye. Nusicsnak jelenleg két szín­művét is játsszák a Szovjetunióban. Fenti regényének első magyar nyelvű kiadása már évekkel ezelőtt nagy sikert aratott. Előreláthatólag sor kerül Miroszlav Krilezsan „Grem­­jcayak“ c. művének és egy másik ma is élő író, Ivó Andrics egyik re­gényének kiadására. Ivó Andrics neve nem ismeretlen a magyar ol­vasók előtt: „Híd a Drinán“ c. re­génye a felszabadulás után már meg­jelent magyarul. A Katonai Kiadó három antológiát készít elő. Az egyik délszláv népbal­ladák gyűjteménye lesz, míg a másik kettő a délszláv népek ajkán élő Hunyadi- és Zrínyi-hagyományokat, mondákat foglalja kötetbe. L. L MAGYARORSZÁG NÉPRAJZA — EGY ÚJ MAGYAR GOBELIN — Valamikor, már a korai közép­­­­kortól kezdve, fejedelmi és főúri kastélyok reprezentatív termei­nek s a fényűző fogadásoknak, szer­tartásoknak nélkülözhetetlen kelléke volt: a gobelin, a szövött falkárpit. Az egykori források, inventárok sok­szor emlékeznek meg gobelin­sorozatokról, melyekhez tulajdono­saik annyira ragaszkodtak, hogy utazásaikra is magukkal vitték és előfordult, hogy elcserélték, áruba­­bocsátották, ha éppen szükség volt rá. Az első világháború után Auszt­riát a császári gobelin-sorozat men­tette meg az éhínségtől, gabonáért zálogosította el Hollandiának. Mindez és sok minden jutott eszünkbe, mikor a Magyar Népköz­­társaság Képzőművészeti Alapjának Váci utcai Csók Istvánról elnevezett galériájában a bevett szokástól el­térően, csupán egyetlen művészi al­kotást tárnak a közönség elé. Ez az alkotás — s mindjárt hozzátehet­jük, derűs, optimista szellemében, megkapóan összehangolt, könnyed színezésében, stilizáltságának mér­téktartásában, a játékosságban, s nem utolsósorban magas színvonalú technikai kivitelében — mai ipar­művészetünk kimagasló teljesítmé­nye. A mecénás, aki ezúttal a négy és fél négyzetméteres, téglaalakú szö­vött falkárpitot megrendelte, a sztálinvárosi Sztálin Vasmű igaz­gatósága. A hely, ahová kerül, nem fejedelmi, főúri, vagy főpapi kas­tély, környezete nem nagystílű ud­vari élet, hanem a sztálinvárosi Arany Csillag Szálló meghitt olvasó­szobája. „Magyarország népművészete“ — ezt a feliratot olvashatjuk a Pekáry István tervezte eleven, friss színek­ben ékeskedő gobelin bal felső sar­kában. Tulajdonképpen egy nép­rajzi térkép szövött kárpitban való megoldása volt a feladat, melyet Pekáry István több évtizedes festői és néprajzi tudásának fölényes vér­­tezetében, rajzának és előadásmód­jának jellegzetes bájával oldott meg. Az élet derűje, mosolya, ar­­tisztikuma árad ebből a falkárpit­­ból,­ melyet még változatosabbá, elevenebbé tesz az, hogy Pekáry az emberi alakokon kívül az egyes vidékek évszázados hagyományú néprajzi termékeit is felsorakoztatja. A gobelin mindezek ellenére még­sem zsúfolt, remekül áttekinthető s minden részlet újabb és újabb meg­­lepetés, melyben sokáig elgyönyör­­ködhet a szem. A legújabb magyar gobelinnek van még egy nevezetessége. A Képzőművészeti Alap iparművészeti vállalatának nemrég alapított Hun­gária nevű gobelin-szövő műhelye szőtte, a műhely első munkája ez, de egyáltalán nem viseli magán az „első művek” fogyatékosságait. Két, nagy­ gyakorlatú, művészi ér­zékű szövőnő, Ungár Klára és Turner Gitta érdeme a technikai kivitelezés, a finom, apró lánc­szemű, sűrű textúrából szőtt gobe­lin, melyen nagy hozzáértéssel ad­ták vissza a karton közvetlenségét, mai szellemet lehelő tartalmát, s az árnyékoló színcsíkokkal lágy át­menetű, egységes hangú, pompás, dekoratív hatást értek el. Dulka Mária Irodalmi Újság » Magyar­ írók Szövetségen»!« lapja Megjeleníti szombaton Szerkesztőbizottság: Hámos György (felelős szerkesztő), Illés Béla (főszerkesztői Kónya Lajos, Kutzka Péter, Molnár Miklós Rajcsányi Károly, Szabó Pál. Szerkesztőség- V) Gorkij Fasor 10­1­em­ Telefon: 428—805, 425 —645 A kiadásért felel: a Lapkiadó Vállalat igazgatója Kiadóhivatal- Vk­. Lenin körút 8—1) Telefon­ 221—280 Egyes szám ára 1 — forint Előfizetés egész évre 48 — forint Terjesztik Budapesten 9 Főposta Hír­lapterjesztő (Szemét vidéken * helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahiva­talok Előfizetés a Posta Központi Hír­lap Iroda vállalatnál Budapest V. Jó­zsef nádor tor t­rávb IPO—PSO Ne­gyedévi előfizetési díj 12.— Ft. Csokkszámi-t'zam til 109 Megjelent 18 650 példányban. Nyomatott a Szikra l­apnyomda teorror- Ci Bérein Felelős nyomdavezető:­ Kulcsár Mihály.

Next