Irodalmi Ujság, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-24 / 12. szám - Bóka László: Szisszenetek (10. oldal) - Ortutay Gyula: • reflexió • Bóka László: Szisszenetek, március 17. (10. oldal) - Pális Pál: Levéltár - a patkányok birodalmában (10. oldal) - Kristóf Károly: Pán József • nekrológ • 55 éves volt. (10. oldal)
to SZISSZENETEK 1. Palotai Erzsi előadóestje méltán keltett rendkívüli örömöt a verskedvelők körében. Előadóestje nagy eseménye volt irodalmi életünknek. De az meglep, hogy ő maga esetté vált. A Csillag kritikusa ugyanis ezt írta róla: „Palotai Erzsi klasszikus esete a jó versmondónak.“ Emberről ezt ritkán, talán soha sem hallottam. (Igaz, hogy azt sem olvastam még előadóművészről, amit ugyanebben a cikkben leltem: „nem időzik a valóság lankáin, fölfelé tör, a magasság felé“. Hepehupás valóság lehet!)*nagyon szeretem az apáskodó ~ kritikust, aki nem tud belenyugodni abba, ha az író hőseinek sorsát rossz útra tereli. Major Ottó „Idők rostáján“ című regényének hőseit így veszi védelmébe a Csillag műbírálója. Ha Dalházy Katinka azt írja a regényben egy levelében, hogy élete hazug és számító volt, a kritikus fejcsóválva helyesbít: „Ezt a Katinkát mi nem ilyen lánynak ismertük meg.“ Ha Darházy Katinka és Kovács Bence nem házasodik öszsze, a kritikus rámordul az íróra: „És Katinka szereti Bencét, Bence is őt? Ha igen, mire jó erőszakkal (írói erőszakkal) elválasztani őket?“ Szerencsétlen sorsú hősök! ne tűrjétek az írói erőszakot! Forduljatok a jószívű kritikusihoz! Fogadjunk, hogy Dante és Beatrice, Petrarca és Laura, Toldi és Piroska egymásra találnak s reggelig táncolunk a lakodalmukon.• Azt már tapasztaltam, hogy a múlt század füzetes regényeinek írója az ötvenedik folytatásra elfelejtette, hogy mit írt a huszadik folytatásban. De az feljegyzésre érdemes jelenség, hogy valaki egy négysoros strófán belül, a harmadik és negyedik sorra már elfeledje, mit írt az első és második sorban! M. E. költővel ez történt, amint az a Csillag márciusi számában olvasható: A gyermekem még álmában se lássa az elviharzott, súlyos éveket, s csak rossz álomként háborgassák olykor a ma még fájó, eleven sebek. He egy baráti nép kitűnő tudósának könyvét ismerteti az Irodalmi Figyelő recenzense. Az alapos, részletekbe hatoló kritikai ismertetésben van egy sajátos mondat, mely meghökkenti az olvasót. Azt írja a jeles recenzens: „ ... meg kell mondanunk, hogy elvei, ha nem is tekinthetők iránymutatóknak, kibírják a marxizmus részéről jelentkező kritikát ..Mi biztosak vagyunk abban, hogy az ismertetett mű szerzője „kibírja“, mert a marxizmus részéről jelentkező kritika általában nem kibírhatatlan. De szeretnék tudni, hogy a recenzens minek a részéről írta meg recenzióját. Reméljük, csupán a maga részéről.A pap Károly válogatott elbeszéléseiről emlékezik meg az Irodalomtörténet című folyóirat kritikusa. Ismertetését így fejezi be: „Világosan látjuk, hogy Pap Károly nem különös »outsider« író, hanem olyan egyéniség, akinek mondanivalója, stílusa, életműve a magyar irodalom mindnyájunk számára közös talajából sarjadt: magyar író.“ Ejnye, hát a recenzens eddig azt hitte, hogy Pap Károly, akit Móricz Zsigmond mutatott be az irodalmi közvéleménynek, botokud néger író, vagy talán a nyilas sajtóból értesült Pap Károly irodalmi hovatartozásáról? S ha a recenzes ekkorát botlik, hát aludt a szerkesztő!? Töredelmesen bevallom: bóbiskoltam. Mert a folyóirat szerkesztője, sajnos, alulírott: Bóka László. 2. Póka László az Irodalmi Újság március 17-i számában a többi tanulságos „szisszenet“ között Katona Imrével közösen gondozott új népmese-kötetünk feladói reklámját bírálja. Jogosan. Nemcsak azért a felületes mondatért jár ki a bírálat, magam egyébért is felszisszentem, mikor a könyvet először kezembe vettem. Kurta bevezetőmben van egy mondat, amely szerint „évtizedek, sőt évszázadok óta“ lappanganak kiadatlan magyar népmesék kéziratban. Ha ezt írtam volna,s ez igaz lenne, a magyar mesekutatás legnagyobb felfedezésével büszkélkedhetnék. Több évszázadados népmesék kéziratai közt ha válogathatnék! Ilyen álmokról le kell tennünk. Magam annyit írtam „évszázada“ kéziratban lappangott mesék közül válogattunk — nagy különbség. Az lenne a jó, a kiadói korrektor — ha már nem tetszik neki a szerző mondata — engedélyt kérne a javításra. Végül az sem ártana, ha az emilyen hibákat a nyilvánosság előtt a kiadó korrigálná: magam nyomban ezt kértem , hogy máig nem történt meg, ezért kellett megpótolnom Bóka László szavait. C ha már a meséknél tartunk, hadd *“* említsek meg egy valósággal anekdotikus történetet. Nemrégiben értesültem arról, hogy egy kitűnő perzsa folklorista. Szobhi több mesegyűjteményem alapján készítette el a magyar és perzsa mesék közös kötetét. Szobhit nem ismerem, kötetét is az ottani magyar követség szerezte meg számcímrn — s abba a nagy tudós ékes iráni kézírással dedikációt rajzolt. Rajz az, valósággal — de nem ez a történet. Megtudtam, hogy az első kiadást elkobozta az iráni cenzúra. Szerepelt a kötetben ugyanis egy magyar mese: Kaszor. Ez a Kaszor a mi Kacor királyunk. Hiába maradt el a fordításban, a címben a Kacor mellől a király, a mese szövegében többször előfordult. Márpedig az iráni cenzor csak az oroszlánt tűri meg királynak — ha közönséges kandúr törne erre a méltóságra, ki kell azt a cenzori éberségnek irtani. Pedig, hogy is van csak? Az oroszlán is macska. Csak egy kicsit nagyobbacska. Ortutay Gyula Levéltár — a patkányok birodalmában A kultúra forradalmára hivatkozva véteni a kulturális értékeknek, lehetséges ez? Igen, íme: 1953-ban a Győri Városi Tanács vezetői elhatározták, hogy — kultúrforradalom van, mondották, tehát — klubhelyiséget és egyéb szórakozási alkalmat adó szobákat kell biztosítani a tanács dolgozói számára. Dicséretes elgondolás! De hogy-hogy nem, a legnagyobb utánjárással sem találtak megfelelő helyiségeket a klubszobák számára. Azaz találtak, csakhogy azokat a levéltár anyaga foglalta le. „Ócska kacatok” vélekedtek az illetéktelen illetékesek és így is bántak el a levéltár anyagával. A Megyei Levéltár dolgozóinak tiltakozása ellenére fehordatták a városi levéltár teljes anyagát a tanácsháza alagsorába, a patkányok birodalmába. Vessünk egy futó pillantást erre az anyagra, mi mindent száműztek a méltatlan helyre? Röviden: négyötszáz évre visszamenőleg Győr város gazdasági, politikai, közigazgatási, kulturális és tudományos életének teljes írott emlékét. Így többek között Győr telekkönyvi bejegyzését 1567-től. A városi tanácsülések jegyzőkönyveit 1600-tól. A Kisfaludy Irodalmi Kör iratait, a céhek könyveit. Lehet, hogy valaki ezt mondja erre a felsorolásra — mint ahogy Győrött mondták is — mi szükség ezekre a régi vacakokra, amikor egy letűnt, soha vissza nem térő rendről beszélnek? Jó. Tegyük fel, hogy elfogadjuk ezt az elfogadhatatlan érvelést. De mit mondanak arra Győrött és az így gondolkodók máshol is, hogy az alagsorba került az 1919-es proletárdiktatúra alatt Győrött működött forradalmi direktórium minden meglévő írott emléke is? Ez sem becses számunkra? Immáron lassan három esztendeje emészti az alagsor nedves levegője, fogyasztja a patkányok rágcsálása a pótolhatatlan és felbecsülhetetlen értékű okmányokat. Pedig kissé több jóérzéssel, hozzáértéssel és a múlt emlékeinek kijáró tisztelettel megfelelőbb helyet is találhattak volna a tanácsházán az irattár anyagának. Találhattak volna, hiszen azóta több kereskedelmi vállalat kapott körülbelül húsz szobát a nagy, kétemeletes épületben. De a levéltár még mindig pusztul. Miért? Nincs megfelelő épület Győrött az elhelyezésére? Van. Ott áll a Káptalan -dombon a volt papi szeminárium hatalmas épülete, amelyben tudomásom szerint mindössze hatvan—hetven ipari tanuló lakik, őket máshol is el lehetne helyezni és akkor a most majdnem üresen álló nagy épületbe költözhetne nemcsak a városi levéltár, hanem a megyei is. Akkor aztán megkezdődhetne az anyag átnézése és meg tudnánk állapítani, mit sikerült megmenteni Győr múltjának leírt, oklevelekben és gyönyörűséges bőrkötésű könyvekben fennmaradt tanúiból. Reméljük a Városi tanács most — ha már 1953-ban elkövette a hibát — erélyt és megértést mutat és segít megfelelő helyet találni azoknak az írott emlékeknek, amelyek a múltról beszélve segítik a jelen és a jövő építő munkáját. Pális Pál Irodalmi Újság irodalmi Újság A CSEHSZLOVÁK ÍRÓK II KONGRESSZUSÁNAK időpontja: 1956. április 22—29. A főreferátumot Jan Orda, az írószövetség elnöke tartja, A csehszlovák irodalom helyzete és feladatai címmel. Beszámolnak még: Marie Majerova, Josef Kozák, Vitézslav Nezval, dr. Alexander Matuska, dr. Karel Rosenbaum, Peter Karvas és mások. A kongresszuson — melyet Prágában tartanak meg — 30 ország irodalmának képviselői vesznek részt. ★ ELSA TRIOLET francia írónő terjedelmes cikkben foglalkozik Mihail Solohovnak, az SZKP XX. kongreszszusán elhangzott felszólalásával, a Les Lettres Françaises múlt heti számában. Triolet a beszéd számos megállapításával vitába száll. ★ A SZOVJETUNIÓ ÁLLAMI NÉPI TÁNCEGYÜTTESE Igor Mojszejev vezetésével kéthónapos amerikai vendégszereplésre készül ez év őszén, hogy viszonozza az Everyman operaegyüttes szovjetunióbeli szereplését. ★ SIMON ISTVÁN szerzői estjét március 22-én rendezte meg a Szépirodalmi Könyvkiadó és az Állami Könyvterjesztő Vállalat az Írók Könyvesboltja klubtermében. Simon István munkásságát Bodnár György méltatta, közreműködött Surányi Ibolya és Gáti Pál. ★ A MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK Országos Szövetsége baráti találkozót rendezett március 15-én az Új Szó, a szovjet hadsereg magyarországi lapja volt szerkesztőivel és munkatársaival.★ GERGELY SÁNDOR mindazoknak, kik újabb Kossuth-díjjal való kitüntetése alkalmából baráti-elvtársi jókívánságaikkal keresték fel, ezúton mond igaz köszönetet. ★ RIDEG SÁNDOR szerzői estjét március 29-én rendezik az írók Könyvesboltja klubtermében. Az esten a szerző készülő új könyvéről számol be a közönségnek. Meghívó igényelhető az Állami Könyvterjesztő központjában. • CZÓBEL BÉLA Kossuth-díjas festőművész párizsi kiállítását a Figaro Littéraire rendkívül elismerő hangon méltatja.★ AZ ORSZÁGOS SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM az idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. A jubileum alkalmából reprezentatív kiadvány jelenik meg. Ebben a múzeum munkatársai ismertetik a múzeum történetét, kiállításait, gyűjteményeit. Az albumot a múzeum tulajdonában levő háromszáz legszebb műalkotás képével illusztrálják. ★ KÖNYVSORSJÁTÉKOT rendez az idén is az Állami Könyvterjesztő Vállalat. A második sorsjáték főnyereménye egy 16 500 forint értékű zeneszekrény. A főnyereményen kívül mintegy 1400 nyereményt sorsolnak ki. A nyeretlen sorsjegyek névértékben szabadon választott könyvekre beválthatók. A sorsjegyek április első napjaitól vásárolhatók, a húzás 10-én lesz.★ MIKSZÁTH KÁLMÁN Beszterce ostroma című regényét cseh nyelven a prágai Szépirodalmi Kiadó Az utolsó várúr címmel adta ki, L. Hradsky fordításában. A PÁRTOSSÁG KÉRDÉSE AZ IRODALOMBAN címmel a Magyar Tudományos Akadémia nyelv- és ir°dalomtudományi osztálya és a Magyar Irodalomtörténeti Intézet március 26-án, hétfőn 17 órakor vitaülést rendez az Eötvös Lóránd Tudományegyetem aulájában. ★ A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGÉNEK győri csoportja elhatározta, hogy az Emberek című antológiájának eladásából befolyó összeg egy részét felajánlja az árvízkárosultak segítségére.★ REMENYIK ZSIGMOND a Hardi és kocka egy előadásának szerzői jogdíját teljes összegében felajánlotta az árvízkárosultak javára. ★ ZALAMENTÉN címmel antológia jelent meg a Zala megyei Írók Munkaközössége szerkesztésében, mely több mint 80 oldalas válogatást nyújt a megye költőinek és elbeszélőinek írásaiból. A kötetben több verssel szerepel Bajor Jenő, Kiss Dénes és Pál József, s elbeszélés jelent meg többek között Horváth László, Morvay Gyula és Rákosy Gergely tollából. • MEGJELENT A SZÉPHALOM, az írószövetség Miskolci Csoportja folyóiratának ez évi első száma, mely a többi között Holdi János, Egri Lajos, Szekrényesi Lajos elbeszéléseit, Borsodi Gyula, Szigethy Ferenc, András Sándor, Farikas László, Káldi János, Kovács Lajos, Bihari Sándor verseit tartalmazza. A folyóiratot több tanulmány, színházi rész és könyvismertetés teszi változatossá. ★ A NÉMA LEVENTE: Heltai Jenő verses vígjátéka húsz esztendős. 1936. március 20-án mutatta be a Magyar Színház, nagy sikerrel. A mind erősebben fasizálódó kormányok kultúrpolitikája eltávolította a színpadról és csak a felszabadulás után újították fel. 1946-ban a Magyar Színház és a múlt esztendőben a Déryné (József Attila) Színház, nagy sajtó- és közönségsikerrel. Onnét — a nagy érdeklődés kielégítésére — átvitték a Néphadsereg Színházba. Húsz esztendő alatt a vígjáték négyszázhuszonöt budapesti előadást ért meg. Ebből százhetvenötöt az utolsó év folyamán. A jubileumi előadáson a színház ünnepséget rendezett. Értesülésünk szerint a vígjátékot most fordítják oroszra — a leningrádi Drámai Színház készül bemutatni. ÚJ KÖNYVEK MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ: BENYOVSZKY MÓRICZ: Emlékiratai. DARÁZS ENDRE: Erűd utca, versek. FEKETE GYULA: Ismerősök, novellák. KNIGHT: Sam Small csodálatos élete, vidám regény. SOMLYÓ GYÖRGY: Ablakban, tanulmányok és kritikák. SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ: HEGEDŰS GÉZA: Az írástudó, regényciklus. MOCSÁR GÁBOR: Forró napok, regény. ÚJ MAGYAR KÖNYVKIADÓ. GÁSPÁR ENDRE: Válogatott műfordítások. SZOLOVJOV: A csendháborító, regény. ALEKSZEJ TOLSZTOJ: Elbeszélései. VAZOV: Rabigában, regény. A realizmus kérdései a magyar irodalomban, az Irodalomtörténeti kongresszus vitaanyaga. IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ: Hősök voltak, antológia. KÁNTOR ZSUZSA: Rügyecske, ifjúsági regény. SZIKRA KÖNYVKIADÓ: DORNEMANN: Jenny Marx, életrajz. IRODALMAI ÁLNÉV-LEXIKON JELENIK MEG — Úgy, Jenő, hát te Rodostói álnéven is írsz?! És a honoráriumok?!’! Szűr-Szabó rajza. 1956. március 24. I Pán József i .i .m.f .M. Jóskának szólították barátok, idegenek egyaránt. Pesten éppen úgy, mint Berlinben, sőt Bulgáriában is, amikor az ottani új operai épületben megalkotta a magyar vendéglőt. Pán Jóska az örökké szájában lógó cigarettával, vagy pipával, nyakában az elmaradhatatlan sállal — már nem ragadja meg az ember starját, hogy rábeszélje: — Gyere ki hozzám az Árnyas útra!... Dehogy is van messze!... Olyat mutatok, hogy elámulsz!... Kész a bábfilmem! Három újat is tervezek!........ Már nem hív többé senkit műtermébe, ahol éjt nappallá téve dolgozott, bábfilmen, festményen. Igen, festményen, ugyanis bármilyen sikerrel fogadták filmjeit, szíve mélyén a piktúra volt igazi művészi ideálja. Soha nem izgult jobban, mint amikor a „Vörös Csillag“ mozi előcsarnokában végre miniatűr kollektív kiállítást rendezhetett akvarelljeiből, olajképeiből, s pasztelljeiből. Iyenkor gyufát nem használt, egyik cigarettáról gyújtott a másikra . . . Pán József még berlini iparművészeti tanulmányai idején szerette meg a filmet Páratlan ügyességgel tudott kis pénzből is „mutatós“ kulisszát elővarázsolni. Ezt aztán észrevették a vendéglátó vállalkozók is és sorra bízták meg nagy vendéglők, kis kávéházak tervezésével. Egy percet sem maradt el az élettől. Bújta a szakkönyveket, újságokat. A „Föltámadott a tenger“ előkészületei idején minden ismerősétől korabeli könyveket, metszeteket kért. Száz és száz könyvet olvasott át a Széchenyi könyvtárban. Búvárkodott a levéltárban, átböngészte a Nemzeti Múzeum szabadságharcanyagának nagy részét. A Pilvax kávéház tervezésekor régi folyóiratokat vásárolt, ódon képeket a Múzeum körúti antikváriumokban, hogy hiteles hangulatot teremtsen. Állandóan visszajárt az általa tervezett helyiségekbe. Meghívta barátait a Budagyöngye vendéglőbe (erre különösen büszke volt), mindenkit vendégei látott, mert otthon érezte magát. A régi Belvárosi Színházban tervezett díszleteitől, utolsó játékfilmje, a Gázolás kulisszájáig egyegy darab szívét adta a munkájába. Látszólag mindig olyan könnyedén dolgozott, mintha játszott volna. Vidám, mosolygósarcú Pán Jóska!... Egymaga Pestre tudta átplántálni a párisi Quartier Latin-t, amikor mappájával a hóna alatt valóban úgy járkált a filmgyár hatalmas műtermeiben, mint egy vérbeli francia. Egyszer asztalos, másszor kárpitos szakértőként igazított még gyorsan valamit a bevilágított színen, mielőtt a felvételt jelző duda megszólalt volna. „Gyorsan!“ ... így élt, így dolgozott s így halt meg 55 éves korában. Kristóf Károly ÁLLANDÓ IRODALMI KIÁLLÍTÁS nyílik a szegedi Móra Ferenc múzeumban március 24-én. Címe: Szeged és a magyar irodalom 1848- tól napjainkig. A kiállítás többek között bemutatja Tömörkény István, Móra Ferenc, Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós és a mai szegedi írók és költők közül Nagy Sándor, Dér Endre, Lődi Ferenc, Petrovácz István és mások munkáit. ★ ASCHER OSZKÁR Kossuth-díjas előadóművész két könyvön dolgozik. Az egyik: tanulmány a szavalás művészetéről és versgyűjtemény 20 íves terjedelemben az Ifjúsági Könyvkiadó számára. A másik: A szavalás története című úttörő munka, amelyet Hont Ferenccel együtt ír. Irodalmi Újság a Magyar Írók Szövetségének lapja Megjelenik szombaton Szerkesztőbizottság: Cseres Tibor, Enczi Endre (felelős szerkesztő), Földes Mihály Illés Béla (főszerkesztő), Sándor Kálmán Tamás Aladár, Tamási Lajos, Tolnai Gábor. Szerkesztőség VI Gorki Fasor 10 l. em. Telefon: 428—305 425—545 Kéziratot nem őrzünk meg. Minden igényes írásra levélben válaszolunk. A kiadásért felel: a Lapkiadó Vállalat Igazgatója Kiadóhivatal: VH Lenin körút 9—11. Telefon 221—280 Egyes szám ára — forint. Előfizetés egész évre 48.— forint, negyedévre 12.— forint. Terjesztik: Budapesten a Főposta Hírlapterjesztő Üzeme vidéken f a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatalok Előfizetés: a Posta Központi Hírlap Iroda Vállalatnál Budapest. V József nádor tér 1 távk : 180—850 Csekkszámlaszám: 61 210 Megjelent 20 660 példányban.. Nyomatott a Szikra Lapnyomda körforgó gépein Felelős nyomdavezető: Kulcsár Mihály.