Irodalmi Ujság, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-02 / 22. szám - Szabó Pál: A magyar könyv ünnepére (1. oldal) - Szerkesztőség: A könyvhét programja (1. oldal) - Hriszto Botev: Botev távirata a párizsi Kommünhöz. A bolgár kommuna hitvallása (1. oldal) - Hriszto Botev: Első szerelmemhez • vers • Fordította: Képes Géza (1. oldal)
ÁRAJ FORINT Irodalmi Újság AH. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM. A MAGYAR ÍRÓK LAPJA __________ 1956. JÚNIUS 2. Szabó Pál A magyar könyv ünnepére lgy új könyv megjelenése a házban, vagy a csa- ládban az első könyv megjelenése óta változatlanul és változhatatlanul ünnepet jelent mindmáig. Olyan ünnepet, amely semmiképpen nem külsőségekben, vagy harangzúgásban jelentkezik, hanem csöndben, s a lélekben. Még egy kölcsönkönyvtári könyv felnyitásakor is valami egészen sajátos hangulat borítja be a szobát, amelyben élünk, ülünk, vagyunk, s a vélt, vagy való könyvbéli szépségek, jóságok, igazságok újra és újra derűs nyugodalomba ringatják eleve a szíveket. Hány, meg hány jó ízzel telített éjszakán hanyatlik le kezünk könyvünkkel együtt a párnára elalvás előtt, s mennyire megszépül a könyvtől az álmunk, s szép álom nélkül egy kicsit mindig idegen lesz tőlünk az ébredés. Az éjszaka s az álom a miénk volt, de a nappal már nem a miénk. Minden reggelen ismeretlen erők sodrába kerül a könyvnélküli ember, s a léthez, munkához való viszonyában minden nap újra és újra el kell végeznie tájékozódását, meg kell harcolnia harcát a dolgok és összefüggések megismeréséért, és ez soha nem sikerül egészen. A könyvnélküli ember java ideje arra pazarlódik el, hogy felszínen tartsa magát abban a szédületesen fejlődő társadalomban, amely társadalom ma már nemcsak a mát, hanem a holnapot is jelzi. A könyvnélküli ember az élet elég gyakran előforduló súlyos dolgaiban teher lesz önmaga számára, aztán pedig annak a társadalomnak a számára, amelyben él. De méginkább: amelyből él. A mi társadalmunk (s ez nemcsak a már szocialista országok társadalmára érvényes, hanem az egész emberi társadalomra), soha nem álmodott eredményekkel halad a szocialista világrend megvalósítása felé. S a szocialista társadalom, a művelt emberek társadalma. Ez a műveltség semmi esetre sem az élet látható jelenségeinek a műveltsége, mint például „művelt ember nem lép a gyepre”, de jelen esetben, hogy hogyan kell kezelni étkezéskor a kést, s villát, milyen ruhát, milyen alkalmakra kell felvenni, és így tovább, hanem: a szocialista műveltség az erkölcsi ember műveltsége. Az erkölcsi emberél egyre több szó esik a szocialista erkölcsről, a szocialista erkölcsiségről, de valahogy olyanformán, mintha ez az erkölcs valamilyen barlangba lenne bezárva, és majd csak elfordulnak a bejárattól azok a sziklák, ha újra és újra mormoljuk magát a szót, mint a varázsigét. De nem fordulnak meg a sziklák. Nem tódul ki a varázslatos kincs a barlangból. A szocialista erkölcsiséget meg kell teremteni, fel kell építeni először az egyes emberben, hogy az egyes emberek összerakhassák belőle a magyar társadalom összességét. Ha a régi társadalmakban az erkölcsi ember lehetett volna a társadalomformáló tényező, nem vadultak volna el a kétkezi dolgozók rovására az anyagi dolgok. Törvény ez, a nagy, világot és társadalmakat formáló törvények alól a szocializmus sem kivétel. A szocializmusnak tehát jobban és igazabban törvényei mindazok, amelyek a modern, a fejlett, tehát a szocialista társadalmat alkotják: a kultúra, a szeretet, a humánum, a mások gyengeségeinek, sőt hibáinak elfogulatlan megértése, megítélése és segítése. „A tudás hatalom!” — tanít ilyképpen a régi tétel, nos, ennek a tanításnak az első szakaszán már túl vagyunk. A második szakasza, hogy tudni a hatalom megtartásáért, de így ma már ez sem elég. Ha nem tudni a hatalom áldásos gyakorlásáért, ez itt a feladat. S ez a feladat egyetemes, mindenkire érvényes, aki valamit cselekszik, teszen, akár ha egy téglacsomót rak átal az udvar, vagy a telek egyik sarkáról a másikra. A tudás, persze, könyvekben van meg, a könyvekben, amelyek annyi örömet, annyi szépséget, s annyi emberséget visznek be ma már a családi hajlékokba. Már csak azokba persze, amelyek ezt várják, ahol szívesen kinyitják előttük a lélek ajtaját. A magyar könyv ez évi ünnepén sokkal több könyv kéri a bebocsájtatást a magyar dolgozók szívébe, mint az előző években. Valósággal elárasztják az országot a mostani kiadványok, mint a jó, országos nyári eső. Mind érték ez? Meganynyiban benne van a tudásnak, a műveltségnek, az új ember új erkölcsiségének legalább egy parányi csírája? Ezt persze, teljes tömegében nem hiszem, hogy el lehetne megannyiról mondani, de egyelőre ez nem is nagyon lényeges. Legalább is nem ez a legfontosabb. A fontos az, hogy immár könyvünk van, dehát az is műveltség kérdése, hogyan tudunk köztük eligazodni. A régi, nagy magyar irodalom minden időben politikai irodalom is volt, olykor forradalmi irodalom volt, olykor „sorsirodalom” volt. Hogyan lehetne az irodalom ma más, mint sors, forradalom, politika? Egyre biztatóbban és diadalmasabban éled fel a nagy magyar irodalom a múltból, elfelejtett írók és könyvek kelnek útra a könyvtárak, levéltárak polcairól, a múltakkal tehát már nincs semmi baj. Legalább is nem sok. De annál több zűrzavar van a jelennel. A ma irodalma a régi, nagy irodalom folytatására törekszik, annak semmi megalkuvást nem ismerő forradalmiságára, az emberség legmagasabb kiművelésére, hogyan is lehetne ez másképpen? Mindazok, akik ezt gátolni, akarnák, valami olyasmit próbálnék, mintha ketté akarnának választani egy folyót. Mondván és mutatván, hogy ez, eddig folyjon, s ez meg innen, csak innen folyjon. Egy folyót ketté szelni nem lehet, a magyar irodalmat ketté választani nem lehet. Amit el lehet terelni, ki lehet szakítani, az nem irodalom. A múltból sem hozott le a mába minden könyvet, amit magyarul írtak a történelmi áradás sora. •Télen könyvnapi ünnepünk talán először jelentkezik felszabadulás óta a forradalmi munka és művészet teljes igényével a legszélesebb mederben és a legigényesebben. Ennek tudatában ünnepeljük tehát a könyvnapok ünnepét. ...... " --- Budapesten, június 3-án vasárnap délelőtt a Nemzeti Színházban tartják a könyvhét ünnepélyes megnyitóját. A Nemzeti Színházi megnyitó ünnepségen Veres Péter, a Magyar Írók Szövetségének elnöke mond bevezetőt. A műsorban legnevesebb előadóművészeink szerepelnek. Június 7-én, a „Költők napján”, a könyvsátrakban előadóművészek szavalják a mai magyar költészet legszebb alkotásait. Ezen a napon Budapest Főváros Tanácsának kultúrtermében megrendezik a költészet estjét is. Június 10-én a Zeneakadémián lesz a könyvsorsjáték húzása. A sorsolás előtt vidám műsort rendeznek. A jegyeket csak a könyvsorsjegy-tulajdonosok kapják, díjtalanul. Az idei ünnepi könyvhét megnyitó napján mintegy negyven feldíszített sátorban és számos könyvárusító asztalon sok ezer kötet várja a vásárlókat. Néhány különlegesen szép sátrat is felállítanak: a Calvin-téren „Mesekastélyt” építenek, az ifjúság könyvsátrát, amelyben fiatalok árusítják majd a könyveket. A Múzeumkertben meséket mondanak a gyermekeknek. A Moszkva-téren, a technikai ismereteket terjesztő könyvek sátránál, a légkörkutatás tudományos munkáját szemléltetik. A könyvheti művek írói a sátraknál dedikálják majd műveiket. Vidéken előkészítő bizottságok alakultak az ünnepi könyvhét megrendezésére. Húsz írónk utazik a vidéki városokba, hogy olvasóival találkozzék. Zalaegerszegen és Nagykanizsán a könyvhét során ifjúsági, könyvkiállítást rendeznek. A megye több más helységében szakkönyv-kiállítást létesítenek. Nyíregyházán, június 2-án irodalmi esttel kezdődik az ünnepi könyvhét. Szabolcs megye harminc nagyobb helységében ugyancsak irodalmi esteket tartanak. A megye huszonkét termelőszövetkezetében, illetve üzemében előadást rendeznek irodalmi kérdésekről és ankétokon vitatnak meg egy-egy alkotást. Szabolcsban a könyvhét során 80 könyvkiállítást rendeznek. Több helyen szavalóversenyt tartanak, s az iskolákban pedig dolgozatokat írnak a könyvhét jelentőségéről. Komárom megyében is megkezdték működésüket a könyvhetet előkészítő munkabizottságok. Tóth Árpád költészetét, Illés Béla, Veres Péter műveit ismertető előadásokat tartanak. A Magyar Írók Szövetsége szombathelyi csoportjának kiadásában Vasi élet és irodalom címmel 320 oldalas könyv jelenik meg, amely a megyei népköltészetet s a környék legnevesebb íróit ismerteti. A könyv feltárja a nyomdászat helyi történetét, áttekintést nyújt a megyében ma élő írók és költők munkásságáról is. Baranyában félszáz műsoros esttel ünnepüik a könyvhetet. A járási székhelyen irodalmi esteket tartanak. Megyeszerte mintegy háromszáz könyvkiállítást nyitnak. Pécsett, június 4-én a tiszti klubban, fővárosi és pécsi írók közreműködésével nyitják meg az ünnepi könyvhetet. A szakszervezetek megyei művelődési otthonában szavalóverseny lesz, a megyei könyvtár pedig az írók és olvasók találkozóját rendezi meg. A Magyar Írók Szövetsége pécsi csoportjának tagjai baranyai községekbe látogatnak, s előadásokat, könyvankétokat tartanak. A megyeszékhelyen az Írószövetség külön könyvsátrat épít, ahol pécsi és más dunántúli írók műveit árusítják. Hazafias Népfront Fejér megyei bizottsága, a könyvhét megrendezésére alakult bizottsággal együttműködve, június 3-án irodalmi estet rendez a székesfehérvári városi művelődési házban. Az irodalmi esten Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke mond ünnepi beszédet. Palotai Erzsi és Bodor Tibor előadóművészek működnek közre az esten. Az irodalmi estet megelőzően, vasárnap délután, a székesfehérvári értelmiségi klubban Szabó Pál részvételével az olvasók megvitatják az író Most és mindörökké című elbeszélés gyűjteményét. A könyvhét programja --------------------------------------------- Könyvheti árleszállítás Sok könyvtárátvágya teljesült: az Irodalmi Újság javaslatára a Kiadói Főigazgatóság és az Állami Könyvterjesztő Vállalat elhatározta, hogy a könyvhét tartamára több mint száz kötet könyv árát 15 százalékkal leszállítja. Könyvheti áron vásárolhatjuk meg június 3 és 10 között a listán szereplő politikai és ideológiai műveket és valamennyi a könyvhétre megjelenő új magyar szépirodalmi alkotást. BOTEV lrost 80 éve annak, hogy Hriszto Botev kétszázfőnyi forradalmár társával Romániából visszatért hazájába és a sztara planinai harcokban török golyótól találva elesett. Forradalmi tevékenysége miatt kellett elhagynia hazáját és ötévi emigráció után azért kötött ki Bulgária partjain, hogy fellázítsa népét az ötszázéves török elnyomás ellen. A maroknyi csapatot vezére eleste után megsemmisítette a török túlerő. Amit Botevék vártak és reméltek, hogy partraszállásuk puszta híre fellázítja az egész bolgár népet, nem következett be. De a négy napig tartó szörnyű küzdelem nem maradt hatástalan: felrázta a népet a tompult tétlenségből és a költő halála után két évvel a bolgár népnek sikerült is leráznia a török jármot. Botev 27 éves korában esett el. Petőfire kell gondolnunk: Botev születésének évében ő is így halt meg népe ügyéért. Botev forradalmi hitvallásában kommunistának nevezi magát. Milyen különös, hogy az 1871-i párizsi Kommünre Európa költői közül csak ő válaszolt igazán nagy művekkel. De mint politikus is megnyilatkozott, táviratban üdvözölte a párizsi Kommünt, a Bolgár Kommuna nevében, amit ő alakított meg Galacban. És milyen különösek a világirodalom útjai: a párizsi forradalom barikádjain harcolt önkéntesként a francia líra ifjú óriása, Artur Rimbaud Botev Bulgária legnagyobb költője. Költeményeit rajongva szereti és énekli a nép, — a népi költészet csodálatosan izzó gyöngyszemei ezek. Prózáját ugyanaz a lobogó szenvedély és erő, egyszerűség és közvetlenség jellemzi, mint Petőfiét. Az új Bulgária útjára Botev hazaszeretettől égő életének, hősi halálának és nagyszerű művészetének fénye hull BOTEV TÁVIRATA A PÁRIZSI KOMMUNHOZ A BOLGÁR KOMMUNA HITVALLÁSA Hiszek a földgolyón élő emberi nemnek a jó megalkotására irányuló egyesült, általános erejében. És a társadalom megbonthatatlan kommunista rendjében, mikor a testvéri munka, a szabadság és egyenlőség megszabadítja az összes népeket százados kínjaiktól és mindennemű gyötrelmeiktől. És az ész világos, életet fakasztó szellemében, amely megerősíti valamennyi nép szívét, hogy a kommunizmust forradalmi győzelemre vigye és megvalósítsa. És az egész emberiség egységes és oszthatatlan hazájában és az összes javakközös birtoklásában. Vallom az egyedüli szent kommunizmust, a társadalmi betegségek megszüntetőjét. Várom a népek felébredését és az egész világ eljövendő kommunista rendjét. Galac, 1871. április 20. HRISZTO BOTEV ELSŐ SZERELMEMHEZ Hriszto Botev verse Ily küzdelemről s ily mosolyról van-e, ki méltó dalba kezdjen? Pohár kezemben, vérpiros bor habzik benne. — Hallgatsz, szerelmem? Most én gyújtok vad harci dalra, hogy lángra gyűljön, aki hallja ... Képes Géza fordítása. Hagyd e szerelmes dalt, a hangod édes mérget csurgat fülembe, — ifjú vagyok, de ifjúságom már nem táncol vidám ütemre: játékait mind meggyűlöltem, mikért rajongtam elbűvölten. Felejtsd el most: hányszor zokogtam, ha rám szemed vágyón tekintett: rab voltam akkor ■— láncot hordtam, ha rám nevettél s ujjad intett: az egész világról lemondtam s önérzetem is sárba dobtam. Felejtsd el, ó, mindez bolondság, a szerelem nem él e szívben s nem keltheted életre roncsát: helyén sötét kín lángol itt benn — szívem belül száz sebtől vérzik s kinn: gyűlölet tüskéi védik. Csudás a hangod, ó, ifjú vagy még. De halld: az erdők hogy dalolnak és hallgasd meg, hogy sír a rab nép, amíg a lelke, teste sorvad — Közéjük vágyom: hív a másik világ, hol minden vérben ázik. Hagyd a dalt — minden szava méreg, hallgasd, hogy zúg az erdő lombja, mit viharok dühöngve tépnek, figyeld: az ősregéket mondja: régmúlt időkről szól az ének s új kínokról, mik bennem égnek. Lánykám, te is ily dalba kezdjél, kesergő dalt zendítsen ajkad, arról: testvért hogy ád el testvér, a hősökről, kik ifjan haltak — a gyászoló özvegy-seregről s a sok hajléktalan gyerekről. Erről dalolj, vagy hallgass, — menj el Én már kiszállnék szűk körömből és szállók is, ha int a szent jel, oda, hol a föld reng, dörömböl s reszket a jég közelbe s távol, halálba indulók dalától... Ott... ott ágakat tép az orkán, mint villám, villannak a szablyák, vak mélység tátogatja torkát és puska szórja gyilkos magját; ott a halál, mosoly az ajkon, nem rémít ott a síri alkony. Ezredik kiadványát jelenteti meg a közeljövőben az 1950- ben alakult Ifjúsági Könyvkiadó. A kiadó létrehozása előtt gazdátlan terület volt az ifjúsági irodalom kiadása. 1945 és 1950 között igen kevés és vitatható értékű gyermek- és ifjúsági könyv jelent meg, azok is igénytelen külső kiállításban. Több fontos sorozatot indított el a kiadó egyéb kiadványai mellett, így A magyar költészet gyöngyszemeinek és A világirodalom gyöngyszemeinek kis alakú, finom papíron, gondos szedéssel, ízléses külsővel megjelenő sorozatát. Az utóbbi kitüntető oklevelet kapott az „év legszebb könyvei“ versenyben. Népszerűek a fiatalabbak részére kiadott Kispajtások Mesekönyve, a Mesemondó Kiskönyvtár, a rajzregényeket tartalmazó Szivárvány-füzetek és az Ifjúsági Kiskönyvtár sorozat is. A most megjelenő ezredik kiadvány Garai János Az obsitosa lesz. Ebből az alkalomból további sikereket kívánunk az Ifjúsági Könyvkiadónak.