Irodalmi Ujság, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1956-06-02 / 22. szám - Szabó Pál: A magyar könyv ünnepére (1. oldal) - Szerkesztőség: A könyvhét programja (1. oldal) - Hriszto Botev: Botev távirata a párizsi Kommünhöz. A bolgár kommuna hitvallása (1. oldal) - Hriszto Botev: Első szerelmemhez • vers • Fordította: Képes Géza (1. oldal)

ÁRA­­J FORINT Irodalmi Újság AH. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM. A MAGYAR ÍRÓK LAPJA __________ 1956. JÚNIUS 2. Szabó Pál A magyar könyv ünnepére­ l­­gy új könyv megjelenése a házban, vagy a csa- ládban az első könyv megjelenése óta válto­zatlanul és változhatatlanul ünnepet jelent mindmáig. Olyan ünnepet, amely semmiképpen nem külsőségek­ben, vagy harangzúgásban jelentkezik, hanem csönd­ben, s a lélekben. Még egy kölcsönkönyvtári könyv felnyitásakor is valami egészen sajátos hangulat bo­rítja be a szobát, amelyben élünk, ülünk, vagyunk, s a vélt, vagy való könyvbéli szépségek, jóságok, igaz­ságok újra és újra derűs nyugodalomba ringatják ele­ve a szíveket. Hány, meg hány jó ízzel telített éjsza­kán hanyatlik le kezünk könyvünkkel együtt a pár­nára elalvás előtt, s mennyire megszépül a könyvtől az álmunk, s szép álom nélkül egy kicsit mindig ide­gen lesz tőlünk az ébredés. Az éjszaka s az álom a miénk volt, de a nappal már nem a miénk. Minden reggelen ismeretlen erők sodrába kerül a könyvnél­küli ember, s a léthez, munkához való viszonyában minden nap újra és újra el kell végeznie tájékozódását, meg kell harcolnia harcát a dolgok és összefüggések megismeréséért, és ez soha nem sikerül egészen. A könyvnélküli ember java ideje arra pazarlódik el, hogy felszínen tartsa magát abban a szédületesen fej­lődő társadalomban, amely társadalom ma már nem­csak a mát, hanem a holnapot is jelzi. A könyvnél­küli ember az élet elég gyakran előforduló súlyos dol­gaiban teher lesz önmaga számára, aztán pedig annak a társadalomnak a számára, amelyben él. De mégin­­kább: amelyből él. A mi társadalmunk (s ez nemcsak a már szocia­lista országok társadalmára érvényes, hanem az­ egész emberi társadalomra), soha nem álmodott eredmé­nyekkel halad a szocialista világrend megvalósítása felé. S a szocialista társadalom, a művelt emberek társadalma. Ez a műveltség semmi esetre sem az élet látható jelenségeinek a műveltsége, mint például „művelt ember nem lép a gyepre”, de jelen esetben, hogy hogyan kell kezelni étkezéskor a kést, s villát, milyen ruhát, milyen alkalmakra kell felvenni, és így tovább, hanem: a szocialista műveltség az erkölcsi ember műveltsége. Az erkölcsi emberé­­l egyre több szó esik a szocialista erkölcsről, a­­ szocialista erkölcsiségről, de valahogy olyan­formán, mintha ez az erkölcs valamilyen barlangba lenne bezárva, és majd csak elfordulnak a bejárattól azok a sziklák, ha újra és újra mormoljuk magát a szót, mint a varázsigét. De nem fordulnak meg a sziklák. Nem tódul ki a varázslatos kincs a barlang­ból. A szocialista erkölcsiséget meg kell teremteni, fel kell építeni először az egyes emberben, hogy az egyes emberek összerakhassák belőle a magyar társadalom összességét. Ha a régi társadalmakban az erkölcsi ember lehe­tett volna a társadalomformáló tényező, nem vadultak volna el a kétkezi dolgozók rovására az anyagi dolgok. Törvény ez,­­ a nagy, világot és társadalmakat for­máló törvények alól a szocializmus sem kivétel. A szo­cializmusnak tehát jobban és igazabban törvényei mindazok, amelyek a modern, a fejlett, tehát a szocia­lista társadalmat alkotják: a kultúra, a szeretet, a hu­mánum, a mások gyengeségeinek, sőt hibáinak elfogu­latlan megértése, megítélése és segítése. „A tudás ha­talom!” — tanít ilyképpen a régi tétel, nos, ennek a tanításnak az első szakaszán már túl vagyunk. A má­sodik szakasza, hogy tudni a hatalom megtartásáért, de így ma már ez sem elég. Ha nem tudni a hatalom áldásos gyakorlásáért, ez itt a feladat. S ez a feladat egyetemes, mindenkire érvényes, aki valamit cselek­szik, teszen, akár ha egy téglacsomót rak átal az ud­var, vagy a telek egyik sarkáról a másikra. A tudás, persze, könyvekben van meg, a könyvekben, amelyek annyi örömet, annyi szépséget, s annyi emberséget visz­nek be ma már a családi hajlékokba. Már csak azokba persze, amelyek ezt várják, ahol szívesen ki­nyitják előttük a lélek ajtaját. A magyar könyv ez évi ünnepén sokkal több könyv kéri a bebocsáj­tatást a magyar dolgozók szívébe, mint az előző években. Való­sággal elárasztják az országot a mostani kiadványok, mint a jó, országos nyári eső. Mind érték ez? Megany­­nyiban benne van a tudásnak, a műveltségnek, az új ember új erkölcsiségének legalább egy parányi csírája? Ezt persze, teljes tömegében nem hiszem, hogy el le­hetne megannyiról mondani, de egyelőre ez nem is nagyon lényeges. Legalább is nem ez a legfontosabb. A fontos az, hogy immár könyvünk van, dehát az is műveltség kérdése, hogyan tudunk köztük eligazodni. A régi, nagy magyar irodalom minden időben poli­tikai irodalom is volt, olykor forradalmi irodalom volt, olykor „sorsirodalom” volt. Hogyan lehetne az iroda­lom ma más, mint sors, forradalom, politika? Egyre biztatóbban és diadalmasabban éled fel a nagy magyar irodalom a múltból, elfelejtett írók és könyvek kelnek útra a könyvtárak, levéltárak polcai­ról, a múltakkal tehát már nincs semmi baj. Legalább is nem sok. De annál több zűrzavar van a jelennel. A ma irodalma a régi, nagy irodalom folytatására törekszik­, annak semmi megalkuvást nem is­merő forradalmiságára, az emberség legmagasabb ki­művelésére, hogyan is lehetne ez másképpen? Mind­azok, akik ezt gátolni, akarnák, valami olyasmit pró­bálnék, mintha ketté akarnának választani egy folyót. Mondván és mutatván, hogy ez, eddig folyjon, s ez meg innen, csak innen folyjon. Egy folyót ketté szelni nem lehet, a magyar irodalmat ketté választani nem lehet. Amit el lehet terelni, ki lehet szakítani, az nem iro­dalom. A múltból sem hozott le a mába minden köny­vet, amit magyarul írtak a történelmi áradás so­ra. •Télen könyvnapi ünnepünk talán először jelentke­zik felszabadulás óta a forradalmi munka és művészet teljes igényével a legszélesebb mederben és a legigé­nyesebben. Ennek tudatában ünnepeljük tehát a könyv­­napok ünnepét. ...... " ---­ Budapesten, június 3-án vasárnap délelőtt a Nemzeti Színházban tart­ják a könyvhét ünnepélyes megnyi­tóját. A Nemzeti Színházi megnyitó ünnepségen Veres Péter, a Magyar Írók Szövetségének elnöke mond be­vezetőt. A műsorban legnevesebb előadóművészeink szerepelnek. Június 7-én, a „Költők napján”, a könyvsátrakban előadóművészek sza­valják a mai magyar költészet leg­szebb alkotásait. Ezen a napon Bu­dapest Főváros Tanácsának kultúr­termében megrendezik a költészet estjét is. Június 10-én a Zeneakadémián lesz a könyvsorsjáték húzása. A sorsolás előtt vidám műsort rendeznek. A je­gyeket csak a könyvsorsjegy-tulaj­­donosok kapják, díjtalanul. Az idei ünnepi könyvhét megnyitó napján mintegy negyven feldíszített sátorban és számos könyvárusító asz­talon sok ezer kötet várja a vásárló­kat. Néhány különlegesen szép sát­rat is felállítanak: a Calvin-téren „Mesekastélyt” építenek, az ifjúság könyvsátrát, amelyben fiatalok áru­sítják majd a könyveket. A Múzeum­­kertben meséket mondanak a gyer­mekeknek. A Moszkva-téren, a tech­nikai ismereteket terjesztő könyvek sátránál, a légkörkutatás tudományos munkáját szemléltetik. A könyvheti művek írói a sátraknál dedikálják majd műveiket. Vidéken előkészítő bizottságok ala­kultak az ünnepi könyvhét megren­dezésére. Húsz írónk utazik a vidéki városokba, hogy olvasóival találkoz­zék. Zalaegerszegen és Nagykanizsán a könyvhét során ifjúsági, könyvkiállí­­tást rendeznek. A megye több más helységében szakkönyv-kiállítást lé­tesítenek. Nyíregyházán, június 2-án irodal­mi esttel kezdődik az ünnepi könyv­hét. Szabolcs megye harminc na­gyobb helységében ugyancsak iro­dalmi esteket tartanak. A megye hu­szonkét termelőszövetkezetében, il­letve üzemében előadást rendeznek irodalmi kérdésekről és ankétokon vitatnak meg egy-egy alkotást. Sza­bolcsban a könyvhét során 80 könyv­kiállítást rendeznek. Több helyen szavalóversenyt tartanak, s az isko­lákban pedig dolgozatokat írnak a könyvhét jelentőségéről. Komárom megyében is megkezdték működésü­ket a könyvhetet előkészítő munka­­bizottságok. Tóth Árpád költészetét, Illés Béla, Veres Péter műveit ismer­tető előadásokat tartanak. A Magyar Írók Szövetsége szom­bathelyi csoportjának kiadásában Vasi élet és irodalom címmel 320 oldalas könyv jelenik meg, amely a megyei népköltészetet s a környék legnevesebb íróit ismerteti. A könyv feltárja a nyomdászat helyi történe­tét, áttekintést nyújt a megyében ma élő írók és költők munkásságá­ról is. Baranyában félszáz műsoros esttel ünnepüik a könyvhetet. A járási szék­helyen irodalmi esteket tartanak. Megyeszerte mintegy háromszáz könyvkiállítást nyitnak. Pécsett, június 4-én a tiszti klub­ban, fővárosi és pécsi írók közremű­ködésével nyitják meg az ünnepi könyvhetet. A szakszervezetek me­gyei művelődési otthonában szavaló­verseny lesz, a megyei könyvtár pe­dig az írók és olvasók találkozóját rendezi meg. A Magyar Írók Szövet­sége pécsi csoportjának tagjai bara­nyai községekbe látogatnak, s előadá­sokat, könyvankétokat tartanak. A megyeszékhelyen az Írószövetség kü­lön könyvsátrat épít, ahol pécsi és más dunántúli írók műveit árusítják.­­ Hazafias Népfront Fejér megyei bi­zottsága, a könyvhét megrendezésére alakult bizottsággal együttműködve, június 3-án irodalmi estet rendez a székesfehérvári városi művelődési házban. Az irodalmi esten Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának elnöke mond ünnepi beszédet. Palotai Erzsi és Bodor Tibor előadó­­művészek működnek közre az esten. Az irodalmi estet megelőzően, va­sárnap délután, a székesfehérvári értelmiségi klubban Szabó Pál rész­vételével az olvasók megvitatják az író Most és mindörökké című el­be­­szélés gyűjteményét. A könyvhét programja ---------------------------------------------­ Könyvheti árleszállítás Sok könyvtárát­vágya teljesült: az Irodalmi Újság javaslatára a Kiadói Főigazgatóság és az Állami Könyvterjesztő Vállalat elhatározta, hogy a könyvhét tartamára több mint száz kötet könyv árát 15 százalékkal leszállítja. Könyvheti áron vásárolhatjuk meg június 3 és 10 között a listán szereplő politikai és ideológiai műveket és valamennyi a könyvhétre meg­jelenő új magyar szépirodalmi alkotást. BOTE­V l­r­ost 80 éve annak, hogy Hriszto Botev kétszázfőnyi forradal­már társával Romániából visszatért hazájába és a sztara planinai har­cokban török golyótól találva elesett. Forradalmi tevékenysége miatt kel­lett elhagynia hazáját és ötévi emig­ráció után azért kötött ki Bulgária partjain, hogy fellázítsa népét az ötszázéves török elnyomás ellen. A maroknyi csapatot vezére eleste után megsemmisítette a török túlerő. Amit Botevék vártak és reméltek, hogy partraszállásuk puszta híre fel­lázítja az egész bolgár népet, nem következett be. De a négy napig tar­tó szörnyű küzdelem nem maradt hatástalan: felrázta a népet a tom­pult tétlenségből és a költő halála után két évvel a bolgár népnek si­került is leráznia a török jármot. Botev 27 éves korában esett el. Petőfire kell gondolnunk: Botev szü­letésének évében ő is így halt meg népe ügyéért. Botev forradalmi hitvallásában kommunistának nevezi magát. Mi­lyen különös, hogy az 1871-i párizsi Kommünre Európa költői közül csak ő válaszolt igazán nagy művekkel. De mint politikus is megnyilatkozott, táviratban üdvözölte a párizsi Kom­­münt, a Bolgár Kommuna nevében, amit ő alakított meg Galacban. És milyen különösek a világirodalom út­jai: a párizsi forradalom barikád­jain harcolt önkéntesként a francia líra ifjú óriása, Artur Rimbaud­ Botev Bulgária legnagyobb költő­je. Költeményeit rajongva szereti és énekli a nép, — a népi költészet csodálatosan izzó gyöngyszemei ezek. Prózáját ugyanaz a lobogó szenve­dély és erő, egyszerűség és közvet­lenség jellemzi, mint Petőfiét. Az új Bulgária útjára Botev haza­­szeretettől égő életének, hősi halálá­nak és nagyszerű művészetének fé­nye hull BOTEV TÁVIRATA A PÁRIZSI KOMMUN­HOZ A BOLGÁR KOMMUNA HITV­ALLÁSA Hiszek a földgolyón élő emberi nemnek a jó megalkotására irányuló egyesült, általános erejében. És a társadalom megbonthatatlan kommunista rendjében, mikor a testvéri munka, a szabadság és egyenlőség megszabadítja az összes népe­ket százados kínjaiktól és mindennemű gyötrelmeiktől. És az ész világos, életet fakasztó szellemében, amely megerősíti vala­mennyi nép szívét, hogy a kommunizmust forradalmi győzelemre vigye és megvalósítsa. És az egész emberiség egységes és oszthatatlan hazájában és az összes javak­­közös birtoklásában. Vallom az egyedüli szent kommunizmust, a társadalmi betegségek megszüntető­jét. Várom a népek felébredését és az egész világ eljövendő kommunista rendjét. Galac, 1871. április 20. HRISZTO BOTEV ELSŐ SZERELMEMHEZ Hriszto Botev verse Ily küzdelemről s ily mosolyról van-e, ki méltó dalba kezdjen? Pohár kezemben, vérpiros bor habzik benne. — Hallgatsz, szerel­mem? Most én gyújtok vad harci dalra, hogy lángra gyűljön, aki hallja ... Képes Géza fordítása. Hagyd e szerelmes dalt, a hangod édes mérget csurgat fülembe, — ifjú vagyok, de ifjúságom már nem táncol vidám ütemre: játékait mind meggyűlöltem, mikért rajongtam elbűvölten. Felejtsd el most: hányszor zokogtam, ha rám szemed vágyón tekintett: rab voltam akkor ■— láncot hordtam, ha rám nevettél s ujjad intett: az egész világról lemondtam s önérzetem is sárba dobtam. Felejtsd el, ó, mindez bolondság, a szerelem nem él e szívben s nem keltheted életre roncsát: helyén sötét kín lángol itt benn — szívem belül száz sebtől vérzik s kinn: gyűlölet tüskéi védik. Csudás a hangod, ó, ifjú vagy még. De halld: az erdők hogy dalolnak és hallgasd meg, hogy sír a rab­ nép, amíg a lelke, teste sorvad — Közéjük vágyom: hív a másik világ, hol minden vérben ázik. Hagyd a dalt — minden szava méreg, hallgasd, hogy zúg az erdő lombja, mit viharok dühöngve tépnek, figyeld: az ős­regéket mondja: rég­múlt időkről szól az ének s új kínokról, mik bennem égnek. Lánykám, te is ily dalba kezdjél, kesergő dalt zendítsen ajkad, arról: testvért hogy ád el testvér, a hősökről, kik ifjan haltak — a gyászoló özvegy-seregről s a sok hajléktalan gyerekről. Erről dalolj, vagy hallgass, — menj el Én már kiszállnék szűk körömből és szállók is, ha int a szent jel, oda, hol a föld reng, dörömböl s reszket a jég közelbe s távol, halálba indulók dalától... Ott... ott ágakat tép az orkán, mint villám, villannak a szablyák, vak mélység tátogatja torkát és puska szórja gyilkos magját; ott a halál, mosoly az ajkon, nem rémít ott a síri alkony. Ezredik kiadványát jelenteti meg a közeljövőben az 1950- ben alakult Ifjúsági Könyvkiadó. A kiadó létrehozása előtt gazdátlan terület volt az ifjúsági irodalom ki­adása. 1945 és 1950 között igen kevés és vitatható értékű gyermek- és if­júsági könyv jelent meg, azok is igénytelen külső kiállításban. Több fontos sorozatot indított el a kiadó egyéb kiadványai mellett, így A magyar költészet gyöngyszemei­nek és A világirodalom gyöngysze­­mei­nek kis alakú, finom papíron, gondos szedéssel, ízléses külsővel megjelenő sorozatát. Az utóbbi ki­tüntető oklevelet kapott az „év leg­szebb könyvei“ versenyben. Nép­szerűek a fiatalabbak részére ki­adott Kispajtások Mesekönyve, a Mesemondó Kiskönyvtár, a rajz­regé­nyeket tartalmazó Szivárvány-füze­tek és az Ifjúsági Kiskönyvtár soro­zat is. A most megjelenő ezredik kiad­vány Garai János Az obsitos­a lesz. Ebből az alkalomból további sikere­ket kívánunk az Ifjúsági Könyvki­adónak.

Next