Élet és Irodalom, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-21 / 8. szám - Kardos László: Kardos Pál hetven éves • köszöntő (2. oldal) - Soltész Katalin: Frivolitás • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • Abody Béla: Frivolitáshoz hajócska. ÉS, február 14. (2. oldal) - Antal András: Fa • kép (2. oldal) - P. T.: Negyed század • kiállítás • 25 éves a szabad Magyarország, Szépművészeti Múzeum (2. oldal)

­ ÉLET ÉS!# IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Megjelenik minden szombaton 16 oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Főszerkesztő-helyettes: GARAI GÁBOR A szerkesztőség tagjai: Abody Béla (főmunkatárs) Faragó Vilmos (olvasó szerkesztő) Gyertyán Ervin (könyvkritika) Kardos G. György (mű­vészetkriti­ka) Koroknai Zsuzsa (információ) Lázár Ervin (széppróza) Ú­ Lengyel Péter (interjú) Mezei András (vers) Molnár Zoltán (publicisztika) Nagy László (képszerkesztő) Pintér Tamás (nyomdai szerkesztő) Varga Domokos (riport) SZERKESZTŐSÉG: Budapest, V., Alpári Gyula u. 22. Telefon: 111-424 310-920 314-164 111-087 113-221 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest, VII., Lenin krt. 9/11. Tel.: 221—285 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomda: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél a Posta , hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp., V., József nádor tér 1.) Külföldiek részére előfizethető: Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat Budapest, 62. P. O. B. 149 ELŐFIZETÉSI DU: 1 hónapra: 10 forint negyedévre: 30 forint félévre: 60 forint egész évre: 120 forint KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT 'NEM ŐRZÜNK MEG ' ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA INDEX: 25 244 KARDOS PÁL HETVEN ÉVES ötven évvel ezelőtt találkoz­tunk először, a debreceni egyetemen. Azóta barátok va­gyunk. Úgy érzem, a baráti kapcsolat nem vesztegeti meg tollamat, mikor a hetvenedik születésnapját ünneplő iroda­lomtörténészről néhány sornyi arcképvázlatot próbálok pa­pírra vetni. Kardos Pálban a tudós, a művész és a pedagógus ritka egységét kell becsülnünk. Ez az egység teszi emlékezetessé volt tanítványai számára az egykori gimnáziumi tanárt, a későbbi professzort. S ez az egység emeli magasra iroda­lomtörténészi munkásságát is. Két nagy munkája közül a Nagy Lajos-monográfiát is­meri — sajnos, nem eléggé! — a közönség, a Babits költői vi­lága című újabb műve most van sajtó alatt. Mindkét mű kitűnő alkotás, s plasztikusan reprezentálja a magyar mar­xista kutatás fejlődésének két, határos korszakát. A monog­ráfia tüzetesen és hangsúlyo­san elemzi azokat a társadalmi erőket, amelyeket Nagy Lajos életműve tükröz, s lankadat­lan figyelemmel tapogatja ki az elemzett alkotások politikai határvonalait. De nem elég­szik meg a művek szemléleti kategorizálásával, hanem len­dülettel és teljes vértezetben vizsgálódik a szorosabb érte­lemben vett esztétikai­­ szférá­ban is. Górcsöves vizsgálat alá veszi azokat a hol szembe­szökő, hol imponderábilisan rejtett művészi eszközöket, amelyekkel Nagy Lajos a maga szemléleti vallomásait áttételesen megformálta, a maga politikai meggyőződését hirdette. Ilyen szintű szép­próza-elemzést nem sokat ta­lálni nyelvünkön, s kivált nem sokat addig az időpontig — 1958-ig —, amikor Kardos Pál monográfiája megjelent. A Babits költői világáról írt testes kötet, amely tud­tommal ez év folyamán jut el az olvasókhoz, de amelynek jó részét módomban volt kéz­iratban megismerni, a Babits­­kutatásnak jelentős mérföld­köve, s eddig legátfogóbb ter­méke. Alkalmas és hivatott ez a könyv arra, hogy meggyőzze a makacs kételkedőket: a marxista módszerű irodalom­elemzés izgalmasabb és sugal­­latosabb lehet minden másnál, ha méltó erő és tudás vállal­kozik alkalmazására. Új köny­vében Kardos Pál még hajlé­konyabban, árnyaltabban és bátrabban szálazza szét az élet, a világ és a költői mű kapcsolatát, mint az előzőben. A babitsi életmű gondolati és formai analízise friss eredmé­nyeket hoz itt, eredményeket, amelyek Babits-képünk sok részletének új látására ihlet­nek. A monográfia is, a Babits­ról írt tanulmányok kötete is olyan tiszta nyelven szól, ame­lyet példaként emelhetünk sok kutatónk, esztétánk elé. Ez a nyelvi tisztaság, ez a kifeje­zésbeli világosság a gondolko­dás rangját mutatja, a mon­datok nemes művészi kelleme a gondolatok kiérlelt hiteléről is vall. Gyöngédség, erély és egyensúly — ezeknek a fogal­maknak a jegyében születtek Kardos Pál gondolatai és mondatai. S ezek a vonások ütköznek ki legvonzóbban a debreceni tudós emberi arcu­latán is. Újabb termékeny, szép lusztrumokat kívánok-kívá­­nunk Kardos Pálnak, őrizze­ a magyar irodalomtudomány jó hagyományait, mint eddig is tette —­ és törje az utat az új szellemű tudománynak —, mint eddig is tette! Kardos László Csak a kabátomat, táská­mat tettem le a ruhatárban, a bizalmatlanságot, a kiállítás­nak szóló előzetes fenntartá­saimat nem. A kabátot is kár volt otthagyni: igen-igen hű­vösek a Szépművészeti Mú­zeum tágas termei. Szokványos, sablonos látni­valókra számítottam. Törté­nelmi, dokumentációs kiállítá­saink eddig nem sok újat, „érdekeset” kínáltak. E tekin­tetben nem vagyunk elké­nyeztetve. Mindig ugyanazok­kal a fotókkal, fakszimilék­kel, ugyanazokkal a plakátok­kal találkozhattunk. Ráadásul évről évre közlik őket a lapok, mondhatni, unalomig ismerjük mindet, nem csoda, ha már nemigen kavarnak érzelmeket. Ezek a közismert dokumen­tumok a „25 éves a szabad Magyarország” című kiállítá­son is helyet kaptak. Szkepti­cizmusom mégsem volt egé­szen jogos. Mert merőben más ez a kiállítás, mint bármelyik előbbi. A rendezőket dicséri, hogy kísérletet tettek a mai embert jobban befolyásoló, asszociá­ciókat keltő, ellenpontozó megoldások alkalmazására. A makettek, modellek, diorámák, grafikonok, „élő” térképek, magnetofonok, automatikus vetítő berendezések komplex felhasználásával modern, kor­szerű kiállítást igyekeztek lét- Negyed század­ re hozni. (Magyar módra kor­szerűt, persze, mert több be­rendezés nem működik zavar­talanul.) Egy ilyen kiállítás célja, azt hiszem, nemcsak egyszerűen a puszta dokumentálás. Sokkal inkább az, hogy impulzusokat adjon, emlékeket ébresszen, hasson az érzelmekre. Erre pe­dig minden fotónál, szövegnél alkalmasabbak a tárgyak. És itt viszonylag sok van belőlük. (Az előző, ilyen jellegű kiállí­tások anyagához viszonyítva sok.) Néztem a csoportosan, za­­jongva érkező fiatalokat, a technikai berendezéseken kí­vül azok a tárlók érdekelték őket legjobban, amelyekben a megfogható, valóságos emlé­keket, eszközöket találták: az SS- és hungarista karszalago­kat, csúcsos rendőrsisakokat, bilincseket, fegyvereket, majd a földosztók cölöpeit, kézzel hímzett zászlókat, könyveket, kém-léggömbök maradványait, autók, hajók, vasúti kocsik modelljeit, jelvényeket, kitün­tetéseket, iratokat, igazolvá­nyokat és így tovább. Az emlékek felélednek az emberben. Igen, sok mindenre vissza kellett gondolnom. Kel­lett, mondom, akár akartam, akár nem. De én úgyszólván felnőtt fejjel éltem át az el­múlt negyedszázadot. A tizenn­­öt-húsz éveseknek viszont mindez már holt történelem, iskolai tananyag. Talán inkább hozzájuk kellett volna szólni, még közvetlenebbül, még ért­hetőbben, még szemléléleteseb­­ben. Nekik valószínűleg nem hiányzik, hogy a keserves, nyomasztó ötvenes évekről alig-alig beszél ez a kiállítás. Nekem hiányzik. Mert ez is az elmúlt huszonöt évhez tarto­zik. Az első teremben Teleki Pál felnagyított kéziratának sorai olvashatók: ... „A gaz­emberek oldalára álltunk ... Hullarablók leszünk! A leg­pocsékabb nemzet...” Az utolsó teremben — ahová a szomszédos, az ifjú­ságnak szentelt helyiségből át­­hallatszik a vad beat-zene — csípős karikatúrák adnak ké­pet erről az eltelt, nehéz ne­gyedszázadról. Közben van mire gondolni. És­­ez elég. P. T. HOZZÁSZÓLÁS AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKÉHEZ Frivolitás Bizonyára van nálam illetéke­sebb, aki felvilágosíthatja Abody Bélát a frivolitás és a hozzá való hajócska mibenlétéről. Gondolom, annak idején azt is megtudta hi­vatott szakembertől, hogy mi az a lisztharmat, valamint másik kiváló és szellemes író-publicistánk, Tahi László is, hogy mi fán terem a bu­sa. Én csak véletlenül tudom — egy „Fürge ujjak könyve” című, nemrég megjelent kiadványban való lapozgatás révén —­, hogy a frivolitás egyfajta csipkeszerű kézimunka, s olyasféle eszközzel csinálják, mint a szövéshez hasz­nált vetélő, amit szintén nevez­nek hajónak, hajócskának. Bizony, az információknak olyan özöne zúdul szegény fejünkre, hogy szókincsünk alig tud vele lé­pést tartani. „A Mester és Marga­­ritá”-ban például sereget esznek, ki hallott már róla? (Hal ez is, a tok, viza, kecsege rokonságából). De sebaj! Gondoljunk arra, hogy csak az utóbbi néhány évben mi mindent ismertünk meg az eszka­lációtól és a buzgártól kezdve a motelen és az inzerten át a bodi­­csekig és a holdkompig. Ha a szük­ség úgy hozza magával, még azt is megtanuljuk, hogy mi a turgor, a zagy, a vonszalék, a sancincor, a hypallage és a küszvágó csér. Több dolgok vannak földön és égen: Horatio... Soltész Katalin Antal András: Fa A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek DEMÉNY OTTÓ: Ég föld ég. Új versek. (Szépirodalmi) SZÉPPRÓZA, RIPORT GERŐ JÁNOS: A megtizedelt osztály — Kicsi Biri királysága — Borisz. Kisregények. (Kozmosz) ILLÉS BÉLA: Honfoglalás. Re­gény. (Szépirodalmi) KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Füst. Hírlapi cikkek, 1914—1920. (Szép­irodalmi) ÉLETÜNK TÜKÖRBEN. Irodal­mi riportok 25 év terméséből. (Kossuth) GYÖRGY ISTVÁN: Kétezeröt­­százan voltak. Riportkönyv a Bu­dai önkéntes Ezredről. (Magvető) FÜLÖP JÁNOS: Angyalföldi krónika. Fejezetek egy munkás­család életéből. (Kossuth) Filmbemutatók AZ ISMERETLEN LÁNY. Ma­gyarul beszélő szovjet film Jevdo­­kimov novellájából. Bemutató: február 26-án. A BÁBU. Boleslaw Prus regé­nyének kétrészes, színes lengyel filmváltozata. Bemutató: február 26-án. Színházak CHAUCER—COGILL—STARKIE: Canterbury mesék. Musical válto­zat. Bemutató a József Attila Szín­házban, február 21-én. BRITTEN: A pagodák hercege. Táncjáték. Bemutató az Állami Bábszínházban, február 21-én. ZORIN: Varsói melódia. Bemu­tató az Állami Déryné Színház­ban, február 21-én. HUBAY MIKLÓS:Szfinx —Lé­legzetvisszafojtva. Két egyfelvoná­­sos. Bemutató az Irodalmi Szín­padon, február 23-án. HAJNAL ANNA ÉS KESZI IMRE szerzői estje a Kossuth Klubban, február 25-én. OSZTROVSZKIJ: A művésznő és hódolói. Bemutató a Kaposvári Csiky Gergely Színházban, feb­ruár 27-én. Hangversenyek VLADO PERLEMUTER zongo­raestje, február 21-én, a Zene­­akadémián. KOVÁCS DÉNES ÉS BÄCHER MIHÁLY Beethoven­ szonátaestje, február 22-én, a Zeneakadémián. SZENDREY—KARPER LÁSZLÓ gitárestje, február 22-án, a Zene­­akadémián. THEO ADAM dalestje, február 24-én, a Zeneakadémián. PERTIS ZSUZSA cembala-estje, február 25-én, a Zeneakadémia kis termében. A MAGYAR ÁLLAMI HANG­VERSENYZENEKAR ÉS A MA­GYAR RÁDIÓ ÉNEKKARA hang­versenye, február 26-án, az Erkel Színházban. Vezényel: Ferencsik János. KOVÁCS ENDRE orgonaestje, február 27-én, a Zeneakadémián. BARDOS LAJOS emlékest, feb­ruár 28-án, a Zeneakadémián. SZEGEDI ANIKÓ zongoraestje, február 28-án, a Zeneakadémia kis termében. Kiállítás GÁBOR MARIANNE festőmű­vész kiállítása a Csók István galé­rián. Megnyitó: február 27-én.

Next