Élet és Irodalom, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-21 / 8. szám - Kardos László: Kardos Pál hetven éves • köszöntő (2. oldal) - Soltész Katalin: Frivolitás • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • Abody Béla: Frivolitáshoz hajócska. ÉS, február 14. (2. oldal) - Antal András: Fa • kép (2. oldal) - P. T.: Negyed század • kiállítás • 25 éves a szabad Magyarország, Szépművészeti Múzeum (2. oldal)
ÉLET ÉS!# IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Megjelenik minden szombaton 16 oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Főszerkesztő-helyettes: GARAI GÁBOR A szerkesztőség tagjai: Abody Béla (főmunkatárs) Faragó Vilmos (olvasó szerkesztő) Gyertyán Ervin (könyvkritika) Kardos G. György (művészetkritika) Koroknai Zsuzsa (információ) Lázár Ervin (széppróza) Ú Lengyel Péter (interjú) Mezei András (vers) Molnár Zoltán (publicisztika) Nagy László (képszerkesztő) Pintér Tamás (nyomdai szerkesztő) Varga Domokos (riport) SZERKESZTŐSÉG: Budapest, V., Alpári Gyula u. 22. Telefon: 111-424 310-920 314-164 111-087 113-221 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest, VII., Lenin krt. 9/11. Tel.: 221—285 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomda: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél a Posta , hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp., V., József nádor tér 1.) Külföldiek részére előfizethető: Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat Budapest, 62. P. O. B. 149 ELŐFIZETÉSI DU: 1 hónapra: 10 forint negyedévre: 30 forint félévre: 60 forint egész évre: 120 forint KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT 'NEM ŐRZÜNK MEG ' ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA INDEX: 25 244 KARDOS PÁL HETVEN ÉVES ötven évvel ezelőtt találkoztunk először, a debreceni egyetemen. Azóta barátok vagyunk. Úgy érzem, a baráti kapcsolat nem vesztegeti meg tollamat, mikor a hetvenedik születésnapját ünneplő irodalomtörténészről néhány sornyi arcképvázlatot próbálok papírra vetni. Kardos Pálban a tudós, a művész és a pedagógus ritka egységét kell becsülnünk. Ez az egység teszi emlékezetessé volt tanítványai számára az egykori gimnáziumi tanárt, a későbbi professzort. S ez az egység emeli magasra irodalomtörténészi munkásságát is. Két nagy munkája közül a Nagy Lajos-monográfiát ismeri — sajnos, nem eléggé! — a közönség, a Babits költői világa című újabb műve most van sajtó alatt. Mindkét mű kitűnő alkotás, s plasztikusan reprezentálja a magyar marxista kutatás fejlődésének két, határos korszakát. A monográfia tüzetesen és hangsúlyosan elemzi azokat a társadalmi erőket, amelyeket Nagy Lajos életműve tükröz, s lankadatlan figyelemmel tapogatja ki az elemzett alkotások politikai határvonalait. De nem elégszik meg a művek szemléleti kategorizálásával, hanem lendülettel és teljes vértezetben vizsgálódik a szorosabb értelemben vett esztétikai szférában is. Górcsöves vizsgálat alá veszi azokat a hol szembeszökő, hol imponderábilisan rejtett művészi eszközöket, amelyekkel Nagy Lajos a maga szemléleti vallomásait áttételesen megformálta, a maga politikai meggyőződését hirdette. Ilyen szintű széppróza-elemzést nem sokat találni nyelvünkön, s kivált nem sokat addig az időpontig — 1958-ig —, amikor Kardos Pál monográfiája megjelent. A Babits költői világáról írt testes kötet, amely tudtommal ez év folyamán jut el az olvasókhoz, de amelynek jó részét módomban volt kéziratban megismerni, a Babitskutatásnak jelentős mérföldköve, s eddig legátfogóbb terméke. Alkalmas és hivatott ez a könyv arra, hogy meggyőzze a makacs kételkedőket: a marxista módszerű irodalomelemzés izgalmasabb és sugallatosabb lehet minden másnál, ha méltó erő és tudás vállalkozik alkalmazására. Új könyvében Kardos Pál még hajlékonyabban, árnyaltabban és bátrabban szálazza szét az élet, a világ és a költői mű kapcsolatát, mint az előzőben. A babitsi életmű gondolati és formai analízise friss eredményeket hoz itt, eredményeket, amelyek Babits-képünk sok részletének új látására ihletnek. A monográfia is, a Babitsról írt tanulmányok kötete is olyan tiszta nyelven szól, amelyet példaként emelhetünk sok kutatónk, esztétánk elé. Ez a nyelvi tisztaság, ez a kifejezésbeli világosság a gondolkodás rangját mutatja, a mondatok nemes művészi kelleme a gondolatok kiérlelt hiteléről is vall. Gyöngédség, erély és egyensúly — ezeknek a fogalmaknak a jegyében születtek Kardos Pál gondolatai és mondatai. S ezek a vonások ütköznek ki legvonzóbban a debreceni tudós emberi arculatán is. Újabb termékeny, szép lusztrumokat kívánok-kívánunk Kardos Pálnak, őrizze a magyar irodalomtudomány jó hagyományait, mint eddig is tette — és törje az utat az új szellemű tudománynak —, mint eddig is tette! Kardos László Csak a kabátomat, táskámat tettem le a ruhatárban, a bizalmatlanságot, a kiállításnak szóló előzetes fenntartásaimat nem. A kabátot is kár volt otthagyni: igen-igen hűvösek a Szépművészeti Múzeum tágas termei. Szokványos, sablonos látnivalókra számítottam. Történelmi, dokumentációs kiállításaink eddig nem sok újat, „érdekeset” kínáltak. E tekintetben nem vagyunk elkényeztetve. Mindig ugyanazokkal a fotókkal, fakszimilékkel, ugyanazokkal a plakátokkal találkozhattunk. Ráadásul évről évre közlik őket a lapok, mondhatni, unalomig ismerjük mindet, nem csoda, ha már nemigen kavarnak érzelmeket. Ezek a közismert dokumentumok a „25 éves a szabad Magyarország” című kiállításon is helyet kaptak. Szkepticizmusom mégsem volt egészen jogos. Mert merőben más ez a kiállítás, mint bármelyik előbbi. A rendezőket dicséri, hogy kísérletet tettek a mai embert jobban befolyásoló, asszociációkat keltő, ellenpontozó megoldások alkalmazására. A makettek, modellek, diorámák, grafikonok, „élő” térképek, magnetofonok, automatikus vetítő berendezések komplex felhasználásával modern, korszerű kiállítást igyekeztek lét- Negyed század re hozni. (Magyar módra korszerűt, persze, mert több berendezés nem működik zavartalanul.) Egy ilyen kiállítás célja, azt hiszem, nemcsak egyszerűen a puszta dokumentálás. Sokkal inkább az, hogy impulzusokat adjon, emlékeket ébresszen, hasson az érzelmekre. Erre pedig minden fotónál, szövegnél alkalmasabbak a tárgyak. És itt viszonylag sok van belőlük. (Az előző, ilyen jellegű kiállítások anyagához viszonyítva sok.) Néztem a csoportosan, zajongva érkező fiatalokat, a technikai berendezéseken kívül azok a tárlók érdekelték őket legjobban, amelyekben a megfogható, valóságos emlékeket, eszközöket találták: az SS- és hungarista karszalagokat, csúcsos rendőrsisakokat, bilincseket, fegyvereket, majd a földosztók cölöpeit, kézzel hímzett zászlókat, könyveket, kém-léggömbök maradványait, autók, hajók, vasúti kocsik modelljeit, jelvényeket, kitüntetéseket, iratokat, igazolványokat és így tovább. Az emlékek felélednek az emberben. Igen, sok mindenre vissza kellett gondolnom. Kellett, mondom, akár akartam, akár nem. De én úgyszólván felnőtt fejjel éltem át az elmúlt negyedszázadot. A tizennöt-húsz éveseknek viszont mindez már holt történelem, iskolai tananyag. Talán inkább hozzájuk kellett volna szólni, még közvetlenebbül, még érthetőbben, még szemléléletesebben. Nekik valószínűleg nem hiányzik, hogy a keserves, nyomasztó ötvenes évekről alig-alig beszél ez a kiállítás. Nekem hiányzik. Mert ez is az elmúlt huszonöt évhez tartozik. Az első teremben Teleki Pál felnagyított kéziratának sorai olvashatók: ... „A gazemberek oldalára álltunk ... Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet...” Az utolsó teremben — ahová a szomszédos, az ifjúságnak szentelt helyiségből áthallatszik a vad beat-zene — csípős karikatúrák adnak képet erről az eltelt, nehéz negyedszázadról. Közben van mire gondolni. Ésez elég. P. T. HOZZÁSZÓLÁS AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKÉHEZ Frivolitás Bizonyára van nálam illetékesebb, aki felvilágosíthatja Abody Bélát a frivolitás és a hozzá való hajócska mibenlétéről. Gondolom, annak idején azt is megtudta hivatott szakembertől, hogy mi az a lisztharmat, valamint másik kiváló és szellemes író-publicistánk, Tahi László is, hogy mi fán terem a busa. Én csak véletlenül tudom — egy „Fürge ujjak könyve” című, nemrég megjelent kiadványban való lapozgatás révén —, hogy a frivolitás egyfajta csipkeszerű kézimunka, s olyasféle eszközzel csinálják, mint a szövéshez használt vetélő, amit szintén neveznek hajónak, hajócskának. Bizony, az információknak olyan özöne zúdul szegény fejünkre, hogy szókincsünk alig tud vele lépést tartani. „A Mester és Margaritá”-ban például sereget esznek, ki hallott már róla? (Hal ez is, a tok, viza, kecsege rokonságából). De sebaj! Gondoljunk arra, hogy csak az utóbbi néhány évben mi mindent ismertünk meg az eszkalációtól és a buzgártól kezdve a motelen és az inzerten át a bodicsekig és a holdkompig. Ha a szükség úgy hozza magával, még azt is megtanuljuk, hogy mi a turgor, a zagy, a vonszalék, a sancincor, a hypallage és a küszvágó csér. Több dolgok vannak földön és égen: Horatio... Soltész Katalin Antal András: Fa A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek DEMÉNY OTTÓ: Ég föld ég. Új versek. (Szépirodalmi) SZÉPPRÓZA, RIPORT GERŐ JÁNOS: A megtizedelt osztály — Kicsi Biri királysága — Borisz. Kisregények. (Kozmosz) ILLÉS BÉLA: Honfoglalás. Regény. (Szépirodalmi) KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Füst. Hírlapi cikkek, 1914—1920. (Szépirodalmi) ÉLETÜNK TÜKÖRBEN. Irodalmi riportok 25 év terméséből. (Kossuth) GYÖRGY ISTVÁN: Kétezerötszázan voltak. Riportkönyv a Budai önkéntes Ezredről. (Magvető) FÜLÖP JÁNOS: Angyalföldi krónika. Fejezetek egy munkáscsalád életéből. (Kossuth) Filmbemutatók AZ ISMERETLEN LÁNY. Magyarul beszélő szovjet film Jevdokimov novellájából. Bemutató: február 26-án. A BÁBU. Boleslaw Prus regényének kétrészes, színes lengyel filmváltozata. Bemutató: február 26-án. Színházak CHAUCER—COGILL—STARKIE: Canterbury mesék. Musical változat. Bemutató a József Attila Színházban, február 21-én. BRITTEN: A pagodák hercege. Táncjáték. Bemutató az Állami Bábszínházban, február 21-én. ZORIN: Varsói melódia. Bemutató az Állami Déryné Színházban, február 21-én. HUBAY MIKLÓS:Szfinx —Lélegzetvisszafojtva. Két egyfelvonásos. Bemutató az Irodalmi Színpadon, február 23-án. HAJNAL ANNA ÉS KESZI IMRE szerzői estje a Kossuth Klubban, február 25-én. OSZTROVSZKIJ: A művésznő és hódolói. Bemutató a Kaposvári Csiky Gergely Színházban, február 27-én. Hangversenyek VLADO PERLEMUTER zongoraestje, február 21-én, a Zeneakadémián. KOVÁCS DÉNES ÉS BÄCHER MIHÁLY Beethoven szonátaestje, február 22-én, a Zeneakadémián. SZENDREY—KARPER LÁSZLÓ gitárestje, február 22-án, a Zeneakadémián. THEO ADAM dalestje, február 24-én, a Zeneakadémián. PERTIS ZSUZSA cembala-estje, február 25-én, a Zeneakadémia kis termében. A MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR ÉS A MAGYAR RÁDIÓ ÉNEKKARA hangversenye, február 26-án, az Erkel Színházban. Vezényel: Ferencsik János. KOVÁCS ENDRE orgonaestje, február 27-én, a Zeneakadémián. BARDOS LAJOS emlékest, február 28-án, a Zeneakadémián. SZEGEDI ANIKÓ zongoraestje, február 28-án, a Zeneakadémia kis termében. Kiállítás GÁBOR MARIANNE festőművész kiállítása a Csók István galérián. Megnyitó: február 27-én.