Élet és Irodalom, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-08 / 19. szám - Huszárik Zoltán: Kakas • kép (2. oldal) - Hajnal Anna: Hárs László köszöntése • köszöntő • Hárs László hatvanéves (2. oldal) - Horgas Béla: Törött váza (2. oldal)
ÉLET ÉS IRODALOM ! Megjelents minden szombaton Ti oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY (Poszerkesztői-helyettes: GARAI GÁBOR SZERKESZTŐSÉG: Budapest. v„ Alpári Gyula u. n. Telefon: 111—424 810—920 314—164 111—087 113—221 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest. VH„ Lenin krt 9/11. Tel: 221—282 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomja: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp V, József nádor tér 1.). Külföldiek részére előfizethető: Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest. 12. P. O. B. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forit, negyedévre: 90 forint, félévre: 60 forint, egész évre: 120 forint. KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA! INDEX: 25.244 Huszárik Zoltán: Kakas HÁRS LÁSZLÓ KÖSZÖNTÉSE Hárs László hatvanéves. Nem rövid idő, elviselni mellőzést, félreállítást, betegséget, még mindazon felül, amit mindanynyian elviselünk. Ő mindvégig szó nélkül, haragtartás nélkül nézte barátok elfordulását, elvek eltorzulását. Maga nem fordult és nem torzult el: járta tovább fiatalkora útját. És írt. Meséket, gyerekverseket, dalszövegeket, hangjátékot, filmet, minden műfajban kiválót, újat, kifogyhatatlanul ötleteset, emberit, emberségre nevelőt. Hárs László hatvanéves. De van-e, aki nála otthonosabb a gyerekek világában? Ismeri őket, kifogástalanul beszéli a nyelvüket, mindent ki tud fejezni, ami a gyerekleiket foglalkoztatja. Érzi és érezteti szívdobogásukat. Útitársuk azon a sűrűből mindig újra kibukkanó ösvényen, amely a titkok országába vezet, azon a nagyok világába vivő erdei tündérösvényen, amelyen együtt közlekednek a mesék hősei és a mindennapokban lépkedő példaképek, akik a fenyegető sárkányokat és a hétköznapok áskálódóit- egyszerre győzik le. Soroljuk a címeket? A „Majd a gyerekek”, hősi trilógiája, a gyerekek harca az új országért és honfoglalása a kivívott győzelem után. És a bájos, ötletteli, angolos humorú nonsens regények, amelyek a felnőtt számára sem kevésbé mulatságosak és eredetiek, mint azok számára, akiknek írójuk szánta: a „Fordított esztendő, „Az égből pottyant nagyapa” és a tündérmesét és valóságot egymáson át is áttükröző „Jutka és a cseretündér”. Mégis úgy érzem, minden műfajának gerince, tartóoszlopa a benne élő költő, az a fatörzs, amelyet a többi műfajok csak körülindáznak. Mert Hárs László költő. Az volt akkor is, amikor fiangját nem lehetett hallani. Költő, keserű gyümölcsöket termő fa, és magányos toronyőr is, akit körülvesz a múlt hullámmoraja: a fénysugár kigyúl kihúny és élével a régi tovatűnt hajók alakját * a semmiből kivési És ő a fényért reszkető inda, amely „áttetsző zöld tenyérrel” a napért nyúl. És ő az elmúlhatatlan önmagát feltépő seb. A szenvedés árán is a létet akaró költő, aki tudja, hogy ami van, megismételhetetlen: megismételhetetlen a domb kibomló bokra s a fény amint lecseppen az elfutó habokra. Soha, egyetlen alkalommal sem tapasztaltam vagy gondoltam, hogy van nemzedékem. Volt ugyan olyan „irodalmár” kortársam, aki hangoztatta ezt, volt úgy: szerettem volna, hogy legyen, de valójában mindig üresnek éreztem ezeket a megjegyzéseket és vágyakat. Nekem nem volt, és most már attól tartok — nem is lesz „nemzedékem”. Amikor lehetett, kialakulhatott volna, akkor a történelem és a társadalom nem produkált olyan alkalmat, amelyben — induló költők, írók, kritikusok — megmutathattuk volna bontakozó erőinket, odatapadhattunk volna köréje, hogy vereségek és győzelmek sorozatában teremtsük meg önmagunkat, nemzedékünket. A korombelieknek és a nálam néhány évvel fiatalabbaknak legfeljebb az a meghatározó „tény” kínálkozott, hogy nem vettek részt, nem voltak felnőttként jelen valamiben, a világháborúban, mert gyerekfejjel-szívvel élték át, 1956-ban, mert értetlenül — érzelmesen, csodálkozva és iszonyodva — sodródtak benne. A két mozzanat azonban nemcsak azért alkalmatlan a meghatározó szerepére, mert valaminek a hiánya, hanem mert hiány mivoltában is szinte személyenként más és más, közös vonás alig található. Van, akinek a háború csak homályos emlék, van, akinek mitikus borzalom vagy személyes tragédia, és ugyanígy 1956, de a megelőző korszak is a maga föllángolásával, eltorzulásával — személyenként változó, máig formálódó metszeteket, utólagosan megvilágosodó vonulatokat, hajszálrepedéseket mutat. Semmi értelme sincs hát azt mondani például: „az 1960 után indult költők, írók”, mert ez olyan tág meghatározás, hogy legfeljebb a szakma ismerőiben idéz föl bizonytalan ködképeket, néhány jellemző vonást De azért sem létezik ez a nemzedék, mert mi nem ismertük és még ma sem ismerjük egymást sem személyesen, sem a művekben. Nem volt alkalmunk közös munkára, nem éltük át az együttes támadás és védekezés összeolvasztó és szétválasztó — hajszálgyökereket fejlesztő — kalandjait Nem szakadtunk el egymástól, mert valójában sohasem tartoztunk össze, nem gyorsítottuk föl egymás gondolatait mert senki sem volt kíváncsi a gondolatainkra (és gondjainkra). Nem nyitt számunkra ilyen lehetőség — másmilyen is keservesen —, nem tudtunk ilyet teremteni. HORGAS BÉLA: TÖRÖTT VÁZA Sully-Prudhomme-nak van egy híres verse a kristályvázáról, amely megrepedt, méghozzá észrevétlenül. Senki sem sejti, mikor s hogyan történt a dolog — talán egy legyező súrolta —, a kicsi karc miként fejlődött repedéssé, melyen át elcsöpögött a verbénát éltető víz. A költő a férfiszív szimbólumaként ír a törött vázáról, melyet a „drága” karcol meg hirtelen, és a stílszabályoknak megfelelően az utolsó szakaszban levonja a tanulságot: „Az emberek azt vélik, ép még, / de benn szívünk , sír és sajog, / mert érzi mély-mély repedését. / Törött: hozzá ne nyúljatok.” Mostanában egyre jobban izgat a vers, persze nem költői értelemben. Sully- Prudhomme-nak egy olyan folyamatot sikerült megfogalmaznia húsz sorban, amely általános érvényű, somomra pedig konkrét és aktuáiis Vagy itt van, még nyíltabb, közelibb variációnak Semprun Az ájulás című regénye. Egy helyütt három próbakisasszonyról ír, akik barátnőjükről, Mercedesről beszélgetnek: „Mercedes, mondták, roppant sovány, olyan, mint tulajdon árnyéka, önnön fájdalmas árnyéka. Miért? Nem volt világos. Elképzeltem Mercedest, barna és sápadt lány, valami összetört benne — ez az előregyártott fordulat többször is visszatért, valami összetört benn» rettenő*'»szerencsétlenség érte.” A törött váza és a törött lány összehozása valamiféle szentimentális alapon, nevetséges lenne, és az esztétikai síkon is csak erőltetve találnék összekötő szálakat: míg az egyik komolyan, önmagában használ egy közhelyet, a másik funkciót, jelentést ad neki — de a törés általános elvont rétegében, mint a törés két szélsőséges válfaja, a kettő összetartozik. Mercedesben egy határozott mozzanat, szerelmének tragikus halála okozza a törést, a költemény viszont éles határokkal nem jelzett, jól megragadható eseményekkel nem indokolt törésről beszél. A két végpont között mozog Az ájulás vonatból kizuhanó hőse, aki megérzi, hogy a kizuhanás csak külsődlegesen és drasztikusan jelzi azt, ami mélyebbről és messzebbről való, és ezért kutat az első hajszálrepedések után. Mert a végeredményt a folyamat ismerete nélkül metafizikus homály lebegi körül, az ember hökkenve és szorongva veszi tudomásul, hogy kizuhant a dolgok menetéből, és semmiképpen sem érti, hogy miképpen történhetett ez meg vele, éppen vele. Különösen érzékenyen érinti ez a helyzet, ha éppen arra törekszik, hogy minél hathatósabban avatkozzék bele mindabba, ami benne, körülötte , és a társadalomban történik. Dühöngve és kétségbeesetten tapasztalja, hogy minél nagyobb erővel tör az igazi, társadalmi cselekvésre, annál több csapdát talál maga körül, annál jobban szorul a peremek felé, törekvésétől és személyiségétől egyre idegenebb és ellenszenvesebb szerepekbe, oppozíciókba kényszerülve. Fokozatosan romlik közérzete, halványodik erőfeszítéseinek értéke és értelme, anélkül, hogy e fokozatokat képes lenne megragadni a magunk konkrétságában. A hajszálrepedések összeadódnak végül, és a meddő harcok, fölösleges csatározások után természetesen még a hősies vereség illúziója is szertefoszlik, az ember magára marad meg sem született ügyeinek a hullájával. ★ Idézeteket (és történeteket) persze mindenki tud mondani. Csak lassan tehát az idézetekkel és a történetekkel, mert könynyen kiszakadnak az éltető háttérből, és akkor végük. Akár a szimbólumok és az allegóriák, amelyek üres kesztyűként kelletik magukat bármilyen kéznek. Én többre tartom az apróságokat és az állapotokat, a tárgyak és közérzetek, közbülső helyzetek teremtményeit A részleteket melyek megmutatják a hajszálrepedéseket is. Persze nem veszélytelen ez sem. De micsoda különbség veszedelem és veszedelem között A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek VERSEK A NAGY HEGYI TOLVAJ. tragy a nép balladák. Antológia. (Magyar Helikon) FRANCOIS VILLON: ÖSSZES VERSEK (Magyar Helikon) VASVÁRI ISTVÁN: HÁROM FŰZFA, HÁROM NYÍRFA. Gyermekversek. (Móra) HEJ, JODERES LOVACSKAKI Ukrán népi mondókák. (uzsgorodi Kárpát Könyvkiadó , Móra) SZÉPPRÓZA CERVANTES: AZ ELMES NEMES DON QUIJOTE DE LA MANCHA. Regény. (Európa, Diákkönyvtár) ALBERTO MORAVIA: AZ UNALOM. Regény. (Európa) JEAN RHYS: SZELES SARGASSOTENGER. Regény. (Európa) MOLNÁR ANTAL: A HAL ALLATO. Boethius, a nagyhírű római zenész és államférfi regényes önéletrajza a VI. századból. (Magvető) ORMAY IMRE: A GRÓF VÍZBE FÜL... ÉS EGYÉB ZENEI TÖRTÉNETEK. (Zeneműkiadó) Filmbemutatók A KARBONARIK. Színes szinkronizált olasz—francia film. Bemutató: május 13-án. BÚCSÚ A PÁLYÁTÓL. Szovjet film. Bemutató: május 13-án. HOGYAN ROBBANTOTTAM KI A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚT. Kétrészes széles vásznú lengyel filmvígjáték. Bemutató: május 13-án. Színház VÉGH ANTAL: A TEKOZLO LÁNY. A Déryné Színház ősbemutatója Csesztregen, május 8-án. LOPE DE VEGA: DACBÓL TEREM A SZERELEM. Bemutató a békéscsabai Jókai Színházban, május 11-én. TEJ.ESSEE WILLIAMS: NYÁR ÉS FÜST. Bemutató a Vígszínházban, május 14-én. SCSERBACSOV: DOHÁNYON VETT KAPITÁNY. Bemutató a győri Kisfaludy Színházban, május 14-én. ÖRKÉNY ISTVÁN: MACSKA JÁTÉK. Bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban, május 14-én. KÁLLAI ISTVÁN: SEGÍTSÉG, NYERTÜNK! ősbemutató a Miskolci Nemzeti Színházban, maiájus 14-én. Hangversenyek SZIKLAI ERIKA dalestje a Zeneakadémia kistermében, május 8-án. Közreműködik: Szűcs Lóránt, Lajos Attila. A GYŐRI LEÁNYKÁK romantikus kórusestje a Zeneakadémia Kistermében, május 9-én. Vezényel: Szabó Miklós. Közreműködik: Bikfai Júlia, Németh Zsuzsa, Kurcsinka Erzsébet. A LISZT FERENC ZENEMŰVÉSZETI FŐISKOLA nyilvános intézeti hangversenye a Zeneakadémián, május 10-én. Közreműködik: Bartha Mihály, Bálint Mária, Szenthelyi Miklós. A BUDAPESTI FILHARMÓNIAI TÁRSASÁG ZEnEKARÁNAK hangversenye az Erkel Színházban, május 12-én. Vezényel: Kórodi András. Közreműködik: Bruno Leonard Gelber. A POSTAI SZIMFONIKUS ZENEKAR hangversenye a Zeneakadémián, május 12-én. Vezényel: Vasady-Balogh Lajos. Közreműködik: Eszenyi Irma, Melis György, Réti József, Kovács Endre, Bitskey Tibor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Énekkara (karigazgató: Baross Gábor) és a Horváth Mihály téri általános iskola gyermekkara (karigazgató: Lukin László). A MAGYAR RADIÓ ÉS TELEVÍZIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARÁNAK hangversenye a Zeneakadémián, május 13-án. Vezényel: Lovro von Matach. Közreműködik: Ránk Dezső. Kiállítások HIRADI ERZSÉBET festőművész kiállítása a Csók István Galériában. Megnyitó: május 7-én. BARABÁS LÁSZLÓ festőművész kiállítása a győri Képcsarnokban. Megnyitó: május 7-én. MOLNÁR C. PÁL festőművész kiállítása a miskolci Képcsarnokban. Megnyitó: május 14-én.