Élet és Irodalom, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-24 / 26. szám - Kondor Béla: Várvédők (A Dózsa-sorozatból, rézkarc) • kép (1. oldal) - Alföldy Jenő: Dózsa György híre • Heti jegyzet (1. oldal)
heti jegyzet DÓZSA GYÖRGY HÍRE „Nem hallottátok Dózsa György hírét?” — vágta oda Petőfi a kihívó kérdést a nemességnek 1847-ben, nem sokkal azután, hogy báró Eötvös József, a kiváltságos osztály élő lelkiismerete, közreadta Dózsaregényét, a Magyarország 1514- ben-t, a tárgyilagosság és az ellenlábas társadalmi osztály iránti szenvedélyes rokonérzés művét. Úgy támadt föl irodalmunkban a parasztvezér alakja az 1848—49-es forradalom és szabadságharc előestéjén, mint a reformlehetőségek szakadékpártjáig eljutott nemesség és arisztokrácia baljós rémlátása Eötvös József szellemidézésében, s mint a nép 1514 óta először, mindenre szántan fenyíteni kész ökle, Petőfi fenyegetésében. Nem ismerhetjük pontosan életrajzát, arcvonásait; nem tudhatjuk bizonyosan, vajon csakugyan ez évben van-e az ötszázas számjeggyel kerek Dózsa-évforduló. Azt hiszem, tudatunkban élő szellem alakja is inkább nemzedékről nemzedékre hagyományozódó örökség, semmint a történelem megingathatatlan tényrögzítése. Nemcsak történelmi alak — egy kicsit a hiányzó magyar népi eposz egyik eleven hőse; volt korszak, amikor puszta hírneve valóságos forradalmi erővé vált. 1848. március 15-én felröppent a hír: Petőfi vezetésével negyvenezer népfölkelő gyülekezik Rákos mezején, hogy leszámoljon a nyolc évszázada jogbitorló „dicsőséges nagyurakkal”. S abban, hogy a nemesség függetlenségi törekvései találkozhattak a reformértelmiség demokratikus szándékaival — valószínűleg Dózsának Petőfire, a soros népvezérre átszállt, félelmes híre is segített. A történettudomány talán végérvényesen válaszol majd arra a kérdésre: ki volt valójában Dózsa György, s tárgyilagosan föltárja a parasztháború jelentőségét. De talán a történelmi hagyatéknál — a tényeknél — nem kevésbé fontos a legendás hagyomány, melyből annyiszor merítettek Magyarország haladó társadalmi mozgalmai. Kölcsey, Eötvös, Petőfi, Ady, Szántó Kovács János, Áchim András, Derkovits, Illyés Dózsája, a magyarság Dózsája mindig ugyanaz marad: a legnemesebb dühök és a legjogosabb fölháborodás hétköznapról hétköznapra érvényes jelképe, az elszánt jobbítás magatartásszimbóluma. S ha Szapolyai János országát szétszabdalhatta is török, osztrák — Dózsa országát semmi hatalom nem ítélhette halálra, semmiféle „tűz nem égett meg”. Alföldy Jenő 4) jö ‘0> Ott kiolöc 2 •O JQ O NOw < 8aou% M ■O o < o-a »«* >k. ‘0> • • 8k.O JÉ N Iszlai Zoltán: A BŰVÖS FORRADALMÁR (13. old.) Máriássy Judit: A KATEDRÁN (13. old.) / ia ÉLET ÉS|»| IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP, XVI. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM 1972. JÚNIUS 24. DÓZSA GYÖRGY EMLÉKEZETE Barta Gábor, Cseres Tibor, Csoóri Sándor, Domonkos Sámuel, Käfer István, Tornai József és Vujicsics D. Sztoján írása (3-4-5. o.) ÁRA: 2.50 Ft Serfőző Simon és Brády Zoltán RIPORTJA (8. és 16 old.)