Élet és Irodalom, 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-12 / 2. szám - Benkő Loránd: Bárczi Géza nyolcvanéves • köszöntő (2. oldal) - Vidor Miklós: Írásgyakorlat (2. oldal)

ÉLET ÉS IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP INDEX* 25 244 Megjelentik minden szombaton 16 oldalon Főszerkesztő: NEME? GYORGY Helyette? főszerkesztő: FARAGÓ VILMOS SZERKES­ZTOS­ÁG : 1054 Budapest, Széchenyi utca 1 Telefon: 111-424 310-920 314-164 14 óra után: 113-221 Nyomta: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető­ a helyi­­Budapesten a kerületi­ kézbesíttthivataloknál és kéz­besítőknél Külföldön terjeszti a ,.Kultúra” Könyv* és Hírlap Külke­reskedelmi Vállalat H—1389 Budapest. Postafiók 149 Kiadja­­LAPRIA DO VALLA LAT Budapest VT!.. Lenin krt 9—11 Levélcím 1906 Postafiók: 223 Telefon: 221-285 Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT Igazgató Előfizetési díj- 1 hónapra 16 forint, negyedévre­ 30 forint fél évre 60 fo­rint egész évre: 120 forint KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA HÉTFŐTŐL HÉTFŐIG minden nap sokoldalúan tájékoztat a bel- és külpolitikai eseményekről a MAGYAR HÍRLAP Külön rovataink: VASÁRNAP ESTE £*T'i X'.’- • *•). r ' 1 ^ • sín HÉTFŐ Két- és féloldalas sport-, totó-, lóversenyeredmények A Centrum Hétfő titkai KEDD Rádió- és televíziónapló ^ Jogi tanácsadás Magyar Hírlap postája SZERDA Kiállításokról Budapesti moziműsor — Sakk — Filatélia CSÜTÖRTÖK Tanácsadó kirándulóknak Lóverseny-eredmények PÉNTEK Jövő heti rádió- és televízióműsor Nyugdíjasok melléklete Horgászat SZOMBAT Tudomány Hét vége melléklet Bérlakások cseréje Piaci tájékoztató A hét rendeletei Mit fizet a lottó? VASÁRNAP Vasárnapi levél Irodalom — Művészet Keresztrejtvény Sport Család-oldal Ingatlanforgalom út Ha valaki azt kérdezné tőlem, miben látom Bárczi Géza mun­kásságának legjellemzőbb, leg­fontosabb, leginkább például szol­gáló vonását, habozás nélkül azt felelném: nyel­vszemléletében. Abban a módban, ahogyan a nyelvet tekinti és vizsgálja. És rögtön hozzátenném, hogy ezt a nyelv általános vonatkozásai mellett különösen a nemzeti nyelv, az anyanyelv viszonylatá­ban értem: az anyanyelvében, amelynek minden ország, nép nyelvtudományában különleges, sajátos szerepe, jelentősége van, s amelynek vizsgálatában Bárczi Géza munkássága is kiteljesedett. Bárczi Géza egész tudományos tevékenysége példázza, hogy sze­rinte a nyelv, különösen pedig az anyanyelv, sokkal több, mint egyszerű közlési eszköz, mint a mindenkori jelenben funkcionáló rendszer. Szerinte a nyelv az em­beri életkörülmények és az em­beri tudás fölhalmozódásának tárháza is, amely fényt vet az anyagi és szellemi műveltség messzi korok óta kibogozható fej­lődésére. A nyelv esztétikum is, amelynek funkciójához az ember szebbre, jobbra vágyásának a ki­elégítése is hozzátartozik, s amely így — legalábbis bizonyos szinteken — művészi eszköz is. A nyelv — különösen az anya­nyelv — érzelmi szálakkal is kö­tődik hozzánk, jóval többet aka­runk tudni róla, mint amit min­dennapi beszédtevékenységünk­ből ismerünk; az anyanyelv a nemzeti tudat egyik letétemé­nyese, tehát sem múltbeli előz­mények, sem jövőbeli alakulása nem lehetnek közömbösek szá­munkra Bárczi Géza azt vallja, hogy a nyelv működési törvényei megismerésének — a rendszerbeli összefüggések mellett — lényegi feltétele egyrészt fejlődésében,­­ mozgásában való látása, más­részt térbeli és társadalmi kö­töttségeinek, jellemzőinek tekin­tetbe vétele is. A nyelv az egész és a részek kölcsönös meghatáro­zásának színtere, megismerésében a szintetikus és az analitikus vizsgálatoknak egymást kiegé­szítő szerepük van. A nyelvi meg­ismerésben — miként magában a nyelvfejlődésben is — a konkrét­től az absztrakt felé vezet az út; érvényes, helyes nyelvészeti ál­talánosítások tehát csak a tény-ADí jl­iuyh. W (k )'JvJ £­­ .. ■ ..... ..— ... ' BÁRCZI GÉZA nyolcvanéves­ leges nyelvi anyag vizsgálatából fakadhatnak. Bárczi Gézának ezek a nyelv­szemléleti alapelvei az ő tényle­ges működésében, munkáiban va­lóságosan is testet öltenek (mint ahogy — személyes vallomásain kívül — onnan is hámozhatók ki.) Ő a magyarországi nyelvé­szetben a nyelvtörténeti elv egyik legkiemelkedőbb megszemélyesí­tője, bármilyen tárgyról ír, meg­állapításaiban mindig ott van a történeti gondolkodásmód tükrö­ződése. Művei a nemzeti múlt, a nemzeti művelődés megismerésé­nek valóságos tárházát alkotják; ez az épület ragyogó szintézisben áll előttünk A magyar nyelv életrajzában. Nyelvesztétikai fel­fogása nemcsak kimondottan ilyen tárgyú tanulmányaiban mu­tatkozik meg, hanem a belső nyelvtípusok, az irodalmi nyelv kérdéseihez való hozzászólásai­ban és nem utolsósorban nyelv­művelő elveiben és tevékenysé­gében. A nemzeti nyelv iránti hajlandósága, belső, érzelmi fű­töttsége tárgyválasztásainak val­lomásán túlmenően is mindig ki­tűnik mondanivalójából. Annak, hogy a nyelvet térbeli és szocio­lógiai szempontból látja, kiváló példái nyelvjárási, valamint cso­port- és rétegnyelvi tanulmányai. A tér és az idő nyelvtudományi kapcsolata realizálódik iskolát teremtő nyelvjárástörténeti kuta­tásaiban. Bár se szeri, se száma részlettanulmányainak, összefog­laló művei nyelvtudományunk legjobb szintézis-alkotójává eme­lik. Munkássága nagyon sok ál­talános vonatkozást tartalmaz, de ezek mindig a konkrét nyelvi anyag vizsgálatából adódnak, ab­ból vannak kibontva. Munkásságában a kitűzött cé­loknak, eszményeknek és a tény­leges megvalósításnak, az elvek­nek és a gyakorlatnak a harmó­niája ritka egységben ötvöződött össze. Ez az egység munkásságá­nak időbeliségére is érvényes. Annak ellenére, hogy immár ha­todik évtizedében tartó nyelvé­szeti munkásságának korai ter­mékei már szinte tudománytör-ItOáLí* JjöiüXJ* JJOfiiiOJ­i&JlOSijt/tr­téneti távlatnak, alkotó tevékeny­sége ma is töretlen. Annak elle­nére, hogy az egyes nyelvészeti kérdések megközelítésének mód­ja, metódusai, szokásai magától értetődően nála is módosultak az évek folyamán, hogy­­ tevékenysé­gének tematikai gazdagodása az idő haladtával egyre újabb és újabb, igen széles területekre ki­terjedt, nyelvszemléletének imént kiemelt, leglényegesebb vonásai mindmáig változatlanok maradtak, alapvető nyelvészeti eszményeihez való hűsége soha­sem rendült meg Legújabb munkáinak friss hangja, magas tudományos szintje, lényegbevá­gó tematikája, új eredményei is mutatják, hogy a tudományos ha­ladás szempontjából nincs e té­nyekben semmi ellentmondás. Ismeretes, hogy a tudományos teljesítmény nagysága nemcsak belső, egzakt értékeiben nyilvá­nul meg, hanem igen nagy rész­ben abban is, mennyire válik is­mertté, hatékonnyá. Nos, Bárczi Géza e tekintetben is nyelvtudo­mányunk élén halad. Műveinek tudományos színvonala és jó ér­telemben vett ismeretterjesztő jellege sem áll egymással ellen­tétben ; különösen kéz­ikönyvsze­­rű, összefoglaló munkáit írta olyan stílusban, hogy a szakem­berek széles rétegén kívül min­den művelt magyar ember meg­érthesse. De tág körben ismert és használt művein kívül elter­­jedtté és hatékonnyá váltak tu­dományos eredményei sok évti­zedes tanári működése következ­tében, a közvetlen emberi, pe­dagógiai érintkezés színterein is. Hatalmas anyagismerete, lényeg­látása, választékosain, színesen előadott mondanivalója, emberi közvetlensége, a tudományhoz illő szerénysége, önmagával és másokkal szemben való igényes­sége tette tanári egyéniségét egé­szen rendkívülien vonzóvá s egyúttal tudományának igen hat­hatós terjesztőjévé. Túlzás nél­kül mondhatjuk- kevés olyan művelője volt eddig nyelvtudo­mányunknak, aki egy személyben úgy megtestesítette volna a nyel­vészet magas, tudományos szin­tű továbbfejlesztését és egyúttal széles körben tanítva terjesztését, mint ő. Ben­cő Loránd VIDOR MIKLÓS: Próbálta már ballal? Csak úgy játékból, kíváncsian, hogy megy? Tessék, átélheti újra az öt-hatéves kori első ákombá­­komok gyakorlását. Persze, nem ugyanaz. Akkor ismeretlen még az egész jelrendszer. Nemcsak a pont, vessző, egyenes, hajlított vo­nal kézügyességi feladata okozza a fejtörést, de meg kell tanulni a betűk hangértékét, a formák ér­telmét is. Hát ezen most már túl van, be­­idegzett folyamatossággal megta­nult olvasni, de a saját közlését — mit, közlését, egyszerűn csak a névaláírását, a szignóját — ballal, igen, ballal! Fura, mi? A tudata, az agya, a szemlélete azonos az életkorával, csak ez az iskolázatlan, buta kéz viszi vissza a szamárpadba. Egyszerre éli át a füzet fölé hajló felnőtt mosoly­gós elnézését, a lassan fötámadó türelmetlen bosszúságot, meg a boldogtalan kisgyerek verejtékes igyekezetét, amint riadtan fölsan­dít, talán még a nyakát is behúz­za, mert mindjárt lecsap rá a ma­gasból a hatalmas tenyér és bele­nyomja orrát a szörnyű macska­kaparásba, amit görcsösen mar­kolt ceruzájával a papírosra vé­sett. — Sosem tanulsz meg írni! Ilyet még nem is láttam! Fortés­em! Hová tűntek az ott­honos, biztos vonások, a beideg­­zett, leegyszerűsítő átkötések, hol az egész kézírás lendülete, rit­musa, amely nemcsak a személyi­ségből őrzött meg valamit, de még az is kiolvasható volt belőle, hogy nyugodt vagy ideges pilla­natban vetette oda! Semmi. A megnyomorított betűk elveszítet­ték folyamatosságukat, alig kap­­csolódnak egybe, a szóképek he­lyett elgörbült hurkok, idétlen szálak dülöngélnek össze-vissza; egy erőfeszítéstől eltorzult arc, a száj sarkában kibuggyanó nyelv kísért a háttérben, az analfabetiz­mus határán. Ennyi maradt ab­ból, amit úgy tartott számon: a kezem írása. Vagy az egyéniségét a jobb kezében hordta, és nélküle fölbomlott? ... Képtelenség! Látja, kár volt annyiszor zseb­­revágni a balt, míg a jobb kéz szórakozottan firkált, játszogatott a terítő rojtjaival vagy finom fa­­ragású női ujjakon babrált! Mi lesz, ha a jobbat csúsztatja zsebre, és a másiknak kell elvé­geznie helyette akár csak egy rá­gyújtást? Nehézkes dolog: lefeszí­teni az élére állított gyufaskatu­lyát és ugyanannak a kéznek két legértékesebb ujjával erélyesen végigrántani a dörzslapon a gyúj­tószálat. Harmadjára ha sikerül. — Különben tudja, hogy az ön­gyújtó olyan első világháborús hadirokkant találmánya, akinek a fél karja odaveszett? És — balról fogadni a világot, a jobb kezes tenyérnyújtásokat üd­vözléskor, bemutatkozáskor. Mert a másikat óvni kell, dugdosni esetleg. Vagy éppenséggel úgy tenni, mintha megvolna, akár a többieké, csak minek tüntetni ve­le! Nem próbálná ki — egy fél napra legalább? A kézmosástól az öltözködésig — a cipőfűző meg a gombok! —, az étkezés minden­napos mozdulatai — a kenyérsze­­lés, egy keménytojás meghámozá­­sa, félbevágása­­, vagy épp a karóra fölcsatolása: igen, ahhoz már a fogait is segítségül kell hívnia, bármilyen megalázó a vi­selkedési és higiéniai szabályok szerint. Hirtelen megkísértik a derűs történetek, saját elismert kétbal­kezességének csúcsteljesítményei, de most semmi mulatságosat nem talál bennük, ha egyetlen meg­maradt bal kezével kínlódva igyekszik pótolni a másikat, és már nemcsak megérti, de átéli nyelvünk tökéletesen érzékletes félkezű kifejezését : az idő­ egy-egy cselekvés tar­tama riasztón megsokszorozódik, az élet lelassul és elkörülménye­­sedik. Az ösztönös, figyelmet sem igénylő kis mozdulatokból végre­hajtandó feladat lesz. Egyszerre idegen közegbe került, melyet az ingerlékenység villámai hasogat­nak keresztül, minden csupa in­dulat és feszültség, s ha irányát keresi, visszafelé mutat, saját ma­gára. Pedig még csak a legelején tart, a valóban bonyolult teendőket el­képzelni sem merte. Hol van ettől a valóban megszenvedett élmény? Az ezentúl mindig így lesz berög­zülő tudata? A változhatatlansá­­gé, amelynek mégis túl kell ver­gődnie a megszokhatatlanon ? A szembenézés azzal a fityegő ka­bátujjú emberrel, akiben önma­gára kell ismernie! S aztán az utca, a világ, az is­merősök és ismeretlenek, az oda­tévedő és ijedten elkapott pillan­tások. Vagy az otromba, meg új­­ra fölhorzsoló tapintat. A hóna­pok, évek, mire túlnő a próbán valaki, és már ő vizsgáztatja hiányzó jobb kezén szűkebb és tá­­gabb környezetét, az egész társa­dalmat. Hogyan férhetne bele mindez abba a fél napba! Ne is kísérle­tezzen. Vegye ki inkább a zsebéből a jobb kezét, így, a megszokott mó­don. A ballal igazítsa maga elé a papirost, úgy, hogy kényelmes le­gyen. És lásson neki, hátha mégis sikerül. ÍRÁSGYAKORLAT A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek SZÉPIRODALOM GENNADIJ AJGI: A SÁMÁN FIA. Versek. (Magvető) NÓGRÁDI GÁBOR: KÉTHATÚ ÉLE­TÜNKBEN. Szonettek. (A szerző kiadása) ARTHUR KOPIT: INDIÁNOK. Drá­ma. (Európa) KARINTHY FRIGYES: ÍGY ÍRTOK TI. (Szépirodalmi) BURKUS VALÉRIA: IRÁNY A TEN­GER. Ifjúsági regény. (Móra — Fó­rum, Újvidék) MARIA DUBICKOVA: A HÓFEHÉR HERCEGNŐ. Mesék. (Mladeletá, Bratislava — Móra) MIRNICS ZSUZSA: ELLOPOTT CSILLAGOK. Ifjúsági regény. (Mó­ra — Fórum, Újvidék) NÉMETH ISTVÁN: KI I­ÁTTA AZT A KISFIÚT. Mesék. (Móra — Fó­rum, Újvidék) EMLÉKIRAT, ALBUM, ÚTIRAJZ DE GAULLE: HÁBORÚS EMLÉKIRA­TOK. (Gondolat) GARAS KLÁRA: OLASZ RENE­SZÁNSZ PORTRÉK. (Corvina) SZÁSZ IMRE: SZÁRAZ MARTINI KOKTÉL: Útirajzok. (Szépirodalmi) MAGYAR FESTÉSZET A XX. SZÁ­ZADBAN. (Képzőművészeti Alap) TANULMÁNYOK, ESSZÉK ARADI NAGY ZOLTÁN: SWIFT, A SZATIRIKUS ÉS A TERVEZŐ. (Akadémiai) ERDEI FERENC: PARASZTOK. Ha­sonmás kiadás. (Akadémiai) KAVASSY SÁNDOR: LATINCA SÁN­­DOR. (Akadémiai) ROZSA GYÖRGY: MAGYAR TÖRTÉ­­NETÁBRÁZOLÁS A 17. SZÁZAD­BAN. (Akadémiai) KORNYEJ CSUKOVSZKIJ: KÉT ÉV­SZÁZAD TANÚJA. (Európa) SÁROSI BÁLINT: ZENEI ANYA­NYELVÜNK. (Gondolat) FORGÁCS LÁSZLÓ: A MINDENS­ÉG­GEL MÉRD MAGAD. Válogatott ta­nulmányok. (Magvető) Filmbemutatók JELSZÓ: A PUSZTÁK ANGYALA. Szélesvásznú szovjet film. Bemuta­­tó: január 17- én. ÉVA ÉS ADAM. NDK-film. Bemuta­tó: január 17-én. VOLT EGYSZER EGY VADNYUGAT. Színes, szélesvásznú USA—olasz film. Bemutató: január 17-én. Színház ILLÉS ENDRE: NÉVTELEN LEVE­LEK. Bemutató a Madách Színház­ban, január 18-án. PETER WEISS: HÖLDERLIN. Bemu­tató a Nemzeti Színházban, január 18-án. HUSZKA JENŐ: GUL BABA. Bemu­tató a Pécsi­­Nemzeti Színházban, január 18-án. LEHÁR FERENC: A VÍG ÖZVEGY. A Miskolci Nemzeti Színház előadá­sának bemutatója az egri Gárdonyi Géza Színházban, január 17-én. Hangversenyek KERTÉSZ LAJOS zongoraestje a Ze­neakadémia kistermében, január 12-én. ANA SAV­ARAIN BUSTILLO csemba­lóhangverseny­e a Zeneakadémia kistermében, január 13-án délelőtt 11 órakor. KISS ANDRÁS hegedűestje a Zene­­akadémia kistermében, január 13- án este. Zongorán közreműködik: Lakatos Katalin. A BUDAPESTI KÓRUS hangversenye a Zeneakadémia nagytermében, január 14-én. Vezényel: Forrai Miklós. Közreműködik: Pászthy Jú­lia, Tokody Ilona, Keönch Boldi­zsár, Gáti István, Rohmann Imre, Schiff András, Kerecsényi László, Varsányi László. FALVAI SÁNDOR zongoraestje a Ze­neakadémia nagytermében, január 15- én. PERTIS ZSUZSA csembalóestje a Ze­neakadémia nagytermében, január 16- án. A MAGYAR RADIO ÉS TELEVÍZIÓ SZIMFONIKUS ZEnEKARÁNAK hangversenye a Zeneakadémia nagytermében, január 17-én. Vezé­nyel: Milan Horvat. Közreműködik: Szabó Csilla. A MÁV SZIMFONIKUSOK hangverse­nye a Zeneakadémia nagytermé­ben, január 18-án. Vezényel: Lu­kács Miklós. Közreműködik: Tusa Erzsébet, ,Barlay Zsuzsa, Bartha Alfonz, Rozsos István, Jámbor László, Molnár Miklós, Ujlaky László és a Néphadsereg Művész­­együttesének Férfikara. Karigazga­tó: Kis István. Kiállítások RADÓCZY GYARMATHY GÁBOR grafikus kiállítása a Stúdió Galériá­ban. Megtekinthető: január 19-ig. PATAKI MIHÁLY festményeinek, tusrajzainak és kisplasztikáinak ki­állítása a Mélyépterv Központi Kultúrtermében. Megtekinthető: január 16-ig. PAJER EMILIA textiltervező kiállítá­sa a Fészekben. Megtekinthető: január 19-ig. KORNIS PÉTER fotóművész kiállítá­sa a Műcsarnokban. Megnyitó: ja­nuár 19-én. ELEDDNÉ PÁSZTHY MAGDA textil­tervező kiállítása a Fényes Adolf-te­­remben. Megnyitó: január 18-án. [ÉLET És j^l l IRODALOM]1974. JANUÁR 12.

Next