Élet és Irodalom, 1996. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1996-04-19 / 16. szám - Vándor Ágnes: Törvény által szabályozatlanul • interjú • Deutsch Tamás, Fidesz. Révész T. Mihály, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke. György Gábor, a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriumának elnöke. Keller László, a Költségvetési Bizottság alelnöke (MSZP). Bihary Zsigmond, az Állami Számvevőszék Költségvetési Ellenőrzési Igazgatóságának igazgatója. (6. oldal)

ÉLET ÉS# IRODALOM Törvény által szabályozatlanul - Vándor Ágnes összeállítása - Friderikusz Sándor helyében mindent bedobnék, hogy rávegyem a Magyar Televízió ügyvezető elnökét, hozza nyilvánosságra, mennyit fizettek neki a Horn Gyulával készült interjúért. Bármi derülne ki ugyanis, csak kevesebb lehet, mint az a hét millió, amennyiről a tévé háza táján a szóbeszéd járja. S bár mindannyian tudjuk, hogy nincsenek játékszabályok, csak egyedi alkuk, hogy nincsenek normák, csak érdekek, s hogy nincs az a pénz, amit ne lehetne megszerezni, egyszer azonban minden véget ér. S ha valaki hosszú távra tervez, illik gondolnia a jövőre is. Például arra, mi lesz most, hogy már van törvény. Mit törvény! Kuratórium is! Sőt, a kuratórium már dolgozna is, ha láthatná például a Friderikusz-szerződést. Deutsch Tamás, ellenzéki fideszes képviselő szóvá is tette a Parlamentben, hogy a Magyar Televízió vezetése nem enged betekintést a gazdálkodásába. Saját, jól felfogott érdekében szabotálja a médiatörvényt - állította Deutsch, miközben más, aggasztó jelenségeket is megnevezett, melyek mind a médiatörvény végrehajtásának problémáira utalnak. Mi történik, ha az anarchia után jön a törvényes állapot; kell-e, lehetséges-e utólagos felelősségrevonás, vagy söpörjünk be mindent a kelet-európai átmenet szükségeszerű csúnyaságának mindent elfedő kalapja alá? Az alábbi beszélgetések erről is szólnak. Deutsch Tamás, FIDESZ - Ön a Parlamentben kijelentette, hogy szabotálják a médiatörvényt. Mit értett ezen? Már a törvény elfogadásakor világosan lehetett látni, hogy lesznek gazdasági illetve politikai csoportok, melyeknek az érdekeit a törvény hatályba léptetése súlyosan sérti. Például azoknak a politikai tényezőknek az érdekeit, amelyeknek nem tetszik, hogy a médiatörvénnyel megszűnik a direkt kormányzati befolyásolás addigi lehetősége. Tudtuk, hogy lesznek a médiaszférán belül olyan újságírói körök, amelyek farizeus módon, számonkérték ugyan a médiatörvény hiányát, de igazából soha nem akarták annak megalkotását, hiszen csak a törvény hiánya tudta garantálni számukra annak a direkt politikacsináló újságírói gyakorlatnak az érintetlenségét, melyet ők mindenfajta törvényes és intézményi kontroll nélkül tudtak folytatni a rendszerváltást megelőző egy-két évtől kezdve napjainkig. A törvény számukra ebből a szempontból végzetes. A törvény végrehajtásával szemben ellenérdekelt csoportok politikai törekvései az elmúlt hetekben olyan határozottakká váltak, ami már a törvényben meghatározott menetrend felborulásának a veszélyét vetítette előre, mivel a kormány részben az említett törekvéseknek engedve nem tesz eleget a törvény, illetve egy kormányhatározat által megszabott feladatoknak. Nekem úgy tűnt, hogy ön ezért a törvényért Jánosi Györggyel vállvetve küzdött - Vállalom. Azt gondolom, hogy a törvényt megalapozó politikai kompromisszum kialakításában négy parlamenti képviselőnek volt kitüntetett szerepe: Jánosi Györgynek, Magyar Bálintnak, Zsigmond Attilának és nekem. Az 1994-es választások után kialakult politikai erőviszonyok között megítélésem szerint a legoptimálisabb politikai kompromisszumot sikerült megtalálni. Ha ‘95 végéig nem született volna meg a törvény, akkor a törvény megalkotásának az esélye az egész mostani parlament ciklusra veszett volna el, ami egy 28 százalékos parlamenti reprezentációval bíró ellenzék szempontjából életveszélyes helyzetet eredményezett volna. Lányi András sokak véleményének ad hangot, amikor a 2000 című lap januári számában azt írja, hogy a médiatörvény arról tanúskodik, hogy az új politokrácia milyen gátlástalanul költi az ország vagyonát saját klientúrájának javadalmazására, mert számításai szerint „a médiatörvény rendelkezései nyomán megalakuló testületeknek körülbelül százötven tagja lesz, többségük a törvényben megállapított magas javadalmazást élvez, a testületek tagjainak tiszteletdíja évente mintegy százmillió forintba fog kerülni, irodáik és hivatalaik fenntartásának költségei ennél, szerény számítás szerint is, még valamivel többek. Hazugság, hogy a törvény ésszerű módon ne lenne takarékos. A 29 illetve 31 fős közalapítványi kuratóriumoknak egyenként csupán 6 fős apparátusuk lesz. A közalapítványi kuratóriumoknak pedig azért nagy a létszáma, mert két funkciót látnak el. Ebben a rendszerben a közalapítvány egyrészt tulajdonosa a műsorszolgáltató részvénytársaságoknak (MTV, MR, Duna TV), másrészt ellátja a közszolgálati műsorok utólagos felügyeletét is. Ez utóbbi alkotmányos kötelezettség, amely minden nyugat-európai országban gyakorlat, s amit az Alkotmánybíróság korábbi döntései értelmében egy széles társadalmi reprezentáció alapján összeálló testületnek kell végeznie. Szerintem optimális megoldást sikerült találni, mert a kuratóriumi elnökségek feladata az intézmények gazdálkodásának folyamatos ellenőrzése, miközben az alapvető tulajdonosi döntéseket a teljes kuratórium hozza meg, másrészt ez a széles reprezentációra épülő kuratórium egyúttal a műsorfelügyeletet is el tudja látni. Az ORIT tagjainak államtitkári fizetés és infrastruktúra jár. A kuratóriumi elnökségek tagjainak tiszteletdíja is a képviselői fizetés 140 százaléka. Ez utóbbi hozzávetőleg bruttó 120.000 forint. Tudom, hogy nem népszerű állítás, de szerintem ezek nem tekinthetők csillagászati öszszegeknek. Az új médiarendszer összesen hét új államtitkár hivatalbalépését jelenti, szerintem ezt túl fogja élni Lányi András. - Kétségtelen, a demokráciának ára van. Kérdés, hogy ezért az árért megfelelő emberek kerülnek-e a megfelelő helyekre? - Ez valóban komoly kérdés. Azt gondolom, hogy a létrejött kuratóriumi elnökségek, illetve az ORTT összetétele ugyan vegyes képet mutat, de összességében egyértelműen cáfolja azt a vélekedést, hogy a pártok pártkatonákat, politikai komisszárokat ültettek a médiatestületekbe. A Fidesz által jelölt személyiségek nem a politikától finnyásan félrehúzódó intellektuelek, de nem is kockafejű, vastagnyakú pártkomisszárok, hanem több nyelven beszélő, ismert értelmiségiek. Úgy látom, hogy más pártok esetében is, többségében ilyen emberekről van szó. Szerintem a médiatestületek megválasztása az elmúlt hat év hasonló jellegű döntéseinek az átlagát messze felülmúló személyi döntéseket jelentett - Bokros Lajos szeretett volna még a törvényen dolgozni, mert gondjai voltak például a finanszírozhatóságot illetően. Az utóbbi hetek eseményei mintha őt igazolnák. Bokros Lajossal egyáltalán nem értek egyet. Nem igaz, hogy az átmenet jogi, szervezeti és gazdasági feltételei nincsenek pontosan szabályozva a törvényben. Ugyanakkor soha nem állítottam, hogy nem lehetnek nagyon komoly finanszírozási problémák az átalakulás során. Ezek azonban nem a törvény hatályba lépése miatt álltak elő, hanem az elmúlt 3-4 év alatt felhalmozódott adósságok miatt. Ezek a problémák egy módon oldhatók meg, ha a törvény hatályba lépése után a kormány megállapodik az intézményekkel az adósságok rendezéséről. A felhalmozódott adósságok kezelésének ügyét illetően én kormányzati tehetetlenséget látok. A jelek szerint Ön differenciáltabban látja a helyzetet, mint az a hozzászólásából kiderült. És a kormányzati ügyefogyottság sem azonos a szabotázzsal. Lehet, hogy a szabotázs kifejezés retorikai szempontok érvényesülése miatt nem elég differenciált, de azt azért megerősíteném, hogy amennyiben az elkövetkezendő napokban - most április 11-et írunk, tehát ha április 15-20-ig nem születnek meg hiánytalanul azok a döntések, amelyek a törvényből következnek, akkor már nem tehetetlenségről, hanem olyan hallgatólagos kormányzati támogatásról van szó, ami a törvény elszabotálását szolgálja, azoknak a médián és politikán belüli erőknek a törekvéseit segítve, akik nem akarják a törvény érvényesülését, és ezért azt állítják, hogy a törvény nem működik. Ha pedig a törvény nem működik, akkor ugye rendkívüli intézkedésekre van szükség, ami jelentheti akár a médiatörvény felfüggesztését, jelentheti a jelenleg hivatalban lévő televíziós és rádiós vezetés hivatalban maradását, és jelentheti a televízión és a rádión belüli gazdasági és médiahatalmi pozíciók érintetlenül maradását. Erre szerintem van esély, mert ezek a törekvések nem gyenge törekvések. - Minek kell véleménye szerint bekövetkeznie az elkövetkezendő néhány napban ahhoz, hogy a médiatörvény működni kezdjen? - Mindenekelőtt a közbeszerzési törvénynek megfelelő módon meg kell kezdeni a Magyar Televízió és a Magyar Rádió vagyonának értékelését, a vagyon auditálását kettő: a kormánynak azonnal el kell végeznie azt a munkát, amely a harmadik országos tévé-frekvencia kiépítéséhez szükséges. A törvény értelmében ‘96 végére egy 70 százalékos lefedettséget elérő, megfelelő műsorszóró berendezésekkel működő országos tévéhálózatot kell kiépíteni, mert erre lesz kiírva az egyik országos televíziós pályázat. Ennek a beruházási költsége körülbelül 2 milliárd forint, amit a kormány csak meghitelez, mert ez az összeg az egyelőre még nem létező, úgynevezett műsorszolgáltatási alapból lesz majd visszafizetve. Jelentéktelen kérdésnek látszik, de meg kellene végre oldani a médiaszféra alkotmánybíróságának, az Országos Rádió és Televízió Testületnek az elhelyezését. Nem csupán arról van szó, hogy a hét ORTT tag nem tud hol dolgozni, hanem arról is, hogy szükség van például megfelelő műsorfigyelő apparátusra, az ORTT-nek mielőbb létre kell hoznia a panaszbizottságot, hiszen amíg a tévénézők, rádióhallgatók panaszainak elbírálására nincs megfelelő intézmény, mert nincs meg a panaszbizottság, addig az egész törvény fél lábon áll. Sürgősen véget kell vetni annak az elsősorban a Magyar Televízió vezetése által tanúsított magatartásnak, hogy a törvénnyel ellentétesen egyszerűen nem enged betekintést az intézmény gazdálkodásába a kuratóriumi elnökségnek, mondván, hogy erre nézve a kuratórium elnökségének nincsen jogosítványa, illetve a TV szerződései üzleti titkot képeznek. A törvény egyértelműen kimondja, hogy amennyiben az Országgyűlés nem nevez ki biztost ezekhez az intézményekhez - és országgyűlési biztos nincs kinevezve akkor a kuratóriumi elnökség megválasztásától kezdve a részvénytársaság megalakulásáig terjedő időszakban is gyakorolja a Magyar Televízió és a Magyar Rádió mint költségvetési intézmények gazdálkodása fölött az ellenőrzést. Ezzel szemben az intézmények vezetői nem adnak semmilyen, a gazdálkodásukra vonatkozó információt, miközben - egy barátom kifejezését használva -, a várakozással ellentétben, nemhogy csökkent volna, hanem a hírek szerint még nőtt is, például a Magyar Televízió háza táján az „aranyláz”. Mindenki rohan, hogy még az utolsó aranyrögöket kivigye onnan. S ha ezek a vádak megalapozatlan állítások - ahogy az MTV vezetése ezt folyamatosan állítja-, akkor itt a lehetőség a Magyar Televízió számára, hogy a szerződéseket, a mindenféle kötelezettségvállalásokról szóló dokumentumokat odaadják a kuratóriumi elnökségnek. - A parlamenti biztos kinevezését miért nem sorolta fel az április 20-ig megoldandó kérdések között? - Azért, mert lassan úgy néz ki, hogy a kinevezés okafogyottá válhat. Nagyon gyors parlamenti eljárás esetén is csak április végén lehet kinevezni biztosokat, akiknek a megbízatása a részvénytársaságok létrejöttéig csupán kettő hónapra szólna — és ez rendkívül kevés idő. Mire összefüggésében átlátnák a biztosok az intézmények gazdálkodását, megbízatásuk már le is járna. Ami ebben az ügyben történt, az az előző rendszerből jól ismert politikai módszer, tehát hosszan elhúzni a kérdés megválaszolását, hogy legyen vagy ne legyen országgyűlési biztos, hosszú idő után meghozni az elvi döntést arról, hogy legyen, majd az elvi döntés megszületése után hetekig megint nem történik semmi. Két parlamenti bizottság, a kulturális és a költségvetési úgy döntött, hogy legyen biztos. Vártuk a 72 százalékos többséggel rendelkező koalíció személyi javaslatait. Ma is várjuk. Mit gondol, miért fűződnek jelentős érdekek ahhoz, hogy a Magyar Televízió gazdálkodásába senki ne nyerjen betekintést? ‘94 nyarán, amikor kinevezték az új tévévezetőket, mindenki azt mondta, hogy szűnjön meg az az áldatlan médiaháborúskodás, ami odáig volt, a politika, a kormány a továbbiakban ne avatkozzon bele a média ügyeibe. És innentől kezdve az új médiavezetők politikai beavatkozásnak minősítettek - vagy minősítettek volna - mindenfajta természetes gazdasági ellenőrző tevékenységet is. Tehát a Horváth-Székely vezetés „a politika ne avatkozzon bele a tévé ügyeibe’’jelszó zászlaja alatt el tudta érni, hogy a politikai be nem avatkozás együtt járjon a gazdasági ellenőrzés elmulasztásával. Azt gondolom, hogy ez nem véletlen, hanem nagyon tudatos manőver volt a televízió vezetése részéről. Ami pedig manapság történik, csak erősíti azt a gyanút, hogy az MTV vezetésének a gazdálkodási kérdésekben van takargatnivalója. Abban a kérdésben, hogy Székely Ferenc nem enged betekintést a kuratórium elnökségének a Magyar Televízió gazdálkodásába, a törvény értelmében vitán felül a kuratóriumnak van igaza. Országgyűlési biztos hiányában ugyanis a kuratóriumi elnökség gyakorolja az intézmény gazdálkodásával kapcsolatos ellenőrzési jogosítványokat. Azt gondolom, hogy a televíziós vezetés elképzeléseivel egybevág a törvényi menetrend felborítása, a törvény elszabotálása, mert ezzel megtarthatják pozíciójukat, a múltban esetleg elkövetett ilyen-olyan lépéseik takargatására alkalmas helyzetüket. Nagyon veszélyes, ha a legnagyobb közszolgálati intézményben ilyen vezetés van. És a mai TV-vezetés sajnos jól gondolja: ha most, az átalakulás idején nem lehet belelátni a kártyákba, akkor az új tévévezetés már nem fog a Székely-féle tévévezetés ügyeivel foglalkozni, mert kisebb gondja is nagyobb lesz már akkor, mintsem hogy visszamenőleg ezekkel törődjön. És akkor sajnos a közép-európai rendszerváltások gyakorlatának megfelelően megint az fog történni, hogy a múltban elkövetett mulasztásokról, visszaélésekről sohasem lebben fel a fátyol, mert a változás bekövetkezése után már nem érdemes a múlttal foglalkozni, így a korábban elkövetett bűnök is szépen a homályban maradnak. Szerintem ezért is jó modell a Magyar Televízió: jellemző politikai mozgásokat és trendeket tükröz. Miközben jellemzőnek tartom azt is, hogy az ellenzék sem foglalkozik vele. Ennek egyik oka, hogy nem mindegyik ellenzéki pártban volt illetve van ezzel a kérdéssel legalább elemi szinten foglalkozó politikus. Másrészt, ha valamelyik ellenzéki párt szóvá teszi a tévé vagy a rádió, vagy bármelyik sajtóorgánum zavaros ügyeit, rögtön azt állítják, hogy mindez csak azért van, mert az ellenzék keveset szerepel. Ezzel az állítással pedig sokszor eleve hiteltelenítik az ellenzék kritikáját. Véleményem szerint a Magyar Televízió egy sor külső céggel van zavaros gazdasági kapcsolatban. Ezek a cégek igen nagy számban a mai kormánypártokhoz állnak közel. Ezért gondolom, hogy a Magyar Televízió gazdálkodásával kapcsolatos kormányzati lépéseket önmagukban vizsgálni nem érdemes, mert ezek az ügyek mindig belehelyeződnek a kormánypártokon belüli, illetve a kormánypártok között a szürke zónában zajló gazdasági-politikai érdekkonfliktusokba. Ez általában úgy néz ki, hogy az egyik MSZP-SZDSZ érdekcsoport itt a másik, az MSZPSZDSZ mögött álló érdekcsoporton, mire a másik érdekcsoport viszonzásképp üt az egyik érdekcsoporthoz tartozókon. - Azért tragikus, amit mond, mert ezek szerint nem lehet mást tenni, mint megvárni, míg ezek az érdekcsoportok elkezdik egymást kinyírni. - Nem ezt kell megvárni, hanem szabályozni kell a helyzetet. Ezért óriási jelentőségű a médiatörvény, amely bizonyos szempontból nem más, mint a gordiuszi csomó átvágása. De ilyen politikai erőviszonyok mellett, ilyen erősen összefonódó politikai és a gazdasági érdekek hálójában még a törvénnyel sem biztos, hogy a szükséges mértékű tisztázás megtörténhet. Révész T. Mihály, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke - Valóban szabotálják a törvényt? - A tudatos munkalassítást költői túlzásnak tartom, de megértem a törvényhozó indulatát, aki a törvény teljes és azonnali hatályosulását várja. Azonban ezer év magyar törvényeinek ismeretében állíthatom, hogy törvényeink 90 százaléka nehezen hatályosult. Ami pedig konkrétan a médiatörvényt illeti: a politikában még mindig van egyfajta csodavárás a törvénnyel kapcsolatban - azt mondják: tessék, megalkottuk, legyen ennyi elég, innentől kezdve működik az magától is. Ami tévedés, mert a törvény létrejöttének feltételeit most kell megteremteni. Tisztázatlan még a frekvenciahelyzet, sok a bizonytalanság az Antenna Hungáriával kapcsolatban, de mindebben semmi tudatosság sincs. Mindez a kelet-európai átmenetek politikai állapotainak tünete. - Az ORTT-nek mi a feladata a törvény végrehajtásával kapcsolatban, és mi az érdeke? - Az ORTT érdeke a törvény megvalósulása, és amit ennek érdekében meg tud tenni, azt meg is teszi, például a frekvenciahelyzet tisztázása, az Antenna Hungária jogi státuszának a megerősítése, a kuratóriumoknak a társadalmi szervezetek képviselőivel való kiegészítése érdekében. - Egyetért Ön azzal, hogy ha április 20-ig nem történik lényeges fordulat, az egyenlő a törvény elszabotálásával? 1996. ÁPRILIS 19.