Élet és Irodalom, 2000. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-14 / 2. szám - Kiss Zsuzsanna: Pontosítás • reflexió | Visszhang • Lengyel Balázs: Egy írótábor ürügyén. ÉS 1999. december 10. (2. oldal) - Boros Géza: Horthy szobra • reflexió | Visszhang • Kántor Lajos: Gödreink és szobraink. ÉS 1999. december 22. (2. oldal) - Huszár Ágnes: Tágra zárt szemek • reflexió | Visszhang • Stőhr Lóránt: Ébredés után. ÉS 1999. 47. szám (2. oldal) - Bán Zsófia: Hibaigazítás • reflexió | Visszhang • Közben. Révész László László munkáiról. ÉS 1999. december 10. (2. oldal) - Gréczy Zsolt: A levélváltás hozadéka • reflexió | Visszhang • Tar Sándor és Kenedi János levélváltása. ÉS 1999. november 12. (2. oldal) - Révbíró Tamás: Malícia. Azt kiáltsa minden torok: éljenek a korrektorok! • reflexió | Visszhang • A nulladik Messiás. ÉS 1999. 47. szám (2. oldal)
Mint azt pontosan egy éve, 1999. januárjában jeleztük, ez évben kénytelenek leszünk a lap árát emelni. Ez már egy éve is indokolt lett volna, hiszen a legutolsó áremelés 1995-ben történt, akkor lett a lap ára 96 forint. Úgy gondoltuk azonban, hogy várunk még egy évet, s csak azt követően változtatunk. Ez az idő eljött, és igazán legnagyobb sajnálatunkra, megtörtént az áremelés. Ezt ellensúlyozandó, számos előfizetési kedvezmény-akciót dolgoztunk ki, ezeket hetente ismertettük, s ezekről folyamatosan olvashatnak a lap 2. oldalán, az impresszum mellett. További ellentételezésként hétről hétre igyekszünk lehetőségeinkhez képest a legérdekesebb és legszínvonalasabb számot összeállítani. Mindezt abban a reményben, hogy továbbra is vásárolják az Élet és Irodalmat. Pontosítás Örömmel olvastam az ÉS 1999. december 10-i számában Lengyel Balázs Egy írótábor ürügyén című cikkét Lengyel Balázs az immár tavalyinak mondható tokaji írótábor kapcsán elismeréssel illeti (többek között) a marosvásárhelyi Látó 1999. augusztus-szeptemberi összevont számát. Lear király-tanulmányom méltatását igen megtisztelőnek érzem, s köszönöm. A Lear-fordításokkal kapcsolatban azonban szükségesnek tartok két megjegyzést közzétenni. Vörösmarty Mihály először valóban a németre fordított Learrel találkozott, s azt (Heinrich Voss Learfordítását) mindvégig használta, segítségül hívta munka közben. De Shakespeare-t eredetiből fordítani már az 1820-as évektől ambíciója, hiszen ezt tőle már elvárják a kortársak is. A „miből fordította” kérdést tulajdonképpen már a Julius Caesarfordítása fogadtatásakor lezajlott sajtóvita lezárta, az angol forrás javára. Tény, hogy a Lear fordításakor az angol és a német szöveget sokszor párhuzamosan használta (ld. Ruttkay Kálmán Vörösmarty drámafordításainak kritikai kiadását). Második megjegyzésem: az első fennmaradt magyar Lear király-fordítást valóban 1811-ben állították színpadra Kolozsvárott; a fordítás azonban minden valószínűség szerint 1794-ben vagy azelőtt egy-két évvel készült Sófalvi József teológiai tanár, író és fordító tollából. Sófalvit rokoni szálak fűzték a kolozsvári társulat egyik nagy egyéniségéhez, gidófalvi Jantsó Pálhoz, így lehetett tudomása a tragédiafordítások szükségességéről. A színház híján volt gyors és pontos fordítóknak, fűtőifától rendelt darabot, fordítást. Sófalvi pedig gyarapodó családjával, segédtanári fizetésével nagy pénzszűkében volt, s bár azelőtt elsősorban bölcseleti műveket fordított, elvállalta a Lear német nyelvű színpadi változatának fordítását. A magyar Lear a társulat csekély létszáma miatt nem kerülhetett azonnal színpadra. Az 1811-es színpadi súgópéldányra 1992 kora tavaszán bukkantam a Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályának egyik kartotékosdobozában, amikor Géher István buzdítására, az ELTE vendéghallgatójaként Shakespeare mindenféle „feldolgozása” után szaglásztam. A kéziratot 1993-ban böngésztem ki először, s írtam meg tanulmányomat. Értekezésem egyik opponense volt Székely György, aki azonnal utánanézett adataim pontosságának, a kéziratot maga is elolvasta, az izgalmas téma őt is kutatásra késztette. Kiss Zsuzsanna Horthy szobra Kántor Lajos Gödreink és szobraink című cikkében (ÉS, dec. 22.) az Antonescu marsall kolozsvári szoborterve körüli vita kapcsán Andrei Pippidi román történész publicisztikájára hivatkozva írja: „Franciaor ÉLET ÉS ÍR IRODALOM VISSZHANG□ szágban nincs szobra Pétainnek, Magyarországon sincs Horthynak.” A feltételezés túl hízelgő ránk nézve -józan számítás szerint egy ilyen szobornak talán tényleg nem kellene léteznie -, a helyzet azonban az, hogy Horthy Miklósnak már van köztéri szobra Magyarországon. Kenderesen állították 1993-ban. (Az ÉS 1993. szept. 17-i számában magam is írtam róla.) Gödreink és szobraink nekünk is vannak, ahogy Funar sem pusztán kolozsvári jelenség. Boros Géza Tágra zárt szemek Stőhr Lóránt lelkendező kritikája Stanley Kubrick utolsó filmjéről (Ébredés után, ÉS, 1999/47.) csak a mű felszínét karcolgatja, mit sem árul el a kritikus által „egyszerű gondolatkísérletként” nézett film bonyolult struktúrájáról. Figyelmen kívül hagyja például azt a lényeges tényt, hogy a forgatókönyv Arthur Schnitzler Traumnovelle című kisregényének alapján készült. A film mai New York-i környezetbe helyezi a századelős Bécsben játszódó írást, egyébként azonban rigorózus pontossággal megőrzi még a mellékesnek tűnő részleteket is. Csak egy példa: még a főhős medikusból bárzongoristává vált barátjának neve is megmarad angolra fordítva: Schnitzlernél Nachtigallnak, Kubricknál Nightingale-nek hívják azt a figurát, akit követve a főhős a titokzatos rituálé részesévé válik. A Schnitzler-novellában az üzeneteket küldöncök, szobalányok közvetítik, a filmben a hősök mobiltelefonon kapott hívásokat követnek. Bécsben a sötét fasorban hallgatag kocsis hajtja a fiúkért, a nem kevésbé lidérces New Yorkban sárga taxi viszi az orvost a félre vágyott kaland felé. A tudattalan kapuját tágra nyitó rettenet azonban egyként megborzongatja az olvasót és a nézőt. Mindössze két, dramaturgiailag azonban nagyon fontos ponton tér el a rendező az irodalmi alapanyagtól. A szelíd kis prostituált alakját megkettőzi: így válik a kábítószeres szépségkirálynő a főhős megmentőjévé, amiért aztán életével kell fizetnie. A másik lány estik eltűnik, megtalálhatatlan, akárcsak Nachtigall/Nightingale. A Sidney Pollack megformálta szereplő viszont teljes egészében Kubrick leleménye. Az orvoson kívül ő az egyetlen, aki tanúja és átélője az események jó részének, így dramaturgiailag elmélyíti, többdimenzióssá teszi a történetet. A novella még megengedi az ártalmallanító „csak egy álom volt” olvasatot, a film ennek a szereplőnek nyugtalanító jelenlétével már nem. Schnitzler kisregényének címével is utal a századelős Bécs nagy hatású gondolkodójára. Idén van a századik évfordulója annak, hogy először megjelent Freud Alomfejtése. Erre a centenáriumra készült el Kubrick hattyúdala. Egy ennyire tudatos rendezőnél ez sem lehet a véletlenek egybeesése. Huszár Ágnes jóvoltából sajnos nem juthatott el az ÉS múlt év, december 10-i számának olvasóihoz, holott az ebben a számban közzétett Közben című írásom elsődleges célja éppen ez lett volna. Továbbá: írásom konkrétan ennek a kiállításnak a képeiről szólt (mint ahogyan azt a leadott írásom alcíme is világosan jelezte), s nem pedig Révész László László munkáiról (úgy általában), ahogy a szerkesztő és/vagy az olvasószerkesztő által önkényesen odakanyarított alcím állítja. Továbbá: írásom (a címétől kezdve) végig a kiállítás címére („Közjáték”) reflektál, ezt a fogalmat járja körbe, evvel játszik. Minthogy azonban a megjelentetett szövegből hiányoznak a kiállítás adatai (így a címe is), írásomnak ez az aspektusa elvész, s bizonyos mondatok (látszólag) öncélúvá, értelmetlenné válnak. Továbbá: írásomban két, Paul Viriliótól származó idézet van, melyeknek forrását, filológiai adatait lábjegyzetekben közöltem, ezek azonban a szerkesztő és/vagy az olvasószerkesztő jóvoltából eltűntek. Azt lehet mondani, hogy lábjegyzeteket nem kérünk, tessék szíves a szövegtestben pótolni az adatokat, de önkényesen eltüntetni a lábjegyzeteket, s az idézeteket szabadon lebegtetni nem lehet, ha a szerző szándéka nem ez volt (nem ez volt). Továbbá (és nem utolsósorban): nem először fordul elő, hogy az olvasószerkesztő úgy nyúl bele a szövegbe („javít”), hogy hol egy szójátékot, hol egy ritmikai képletet, hol egy szándékolt egybeírást vagy más egyéb, grammatikailag, illetve stilisztikailag „hibás”-nak vélt szófordulatot, mondatszerkezetet üt agyon, mintegy robotszerűen, automatikusan javítva. Erre itt most nem fogok részletesen kitérni, ám ezúton szeretném az Élet és Irodalom (!) figyelmét felhívni arra, hogy ha (mint ahogyan ezt minden ilyen eset után állítják) az idő rövidsége nem teszi a korrektúra intézményét lehetővé, elképzelhető, hogy egy irodalmi vagy irodalmi jellegű szövegek iránt érzékenyebb olvasószerkesztőt kellene keresni. Itt, ebben az esetben, a szerkesztői és/ vagy olvasószerkesztői figyelmetlenség, illetve belenyúlások miatt mindjárt három emberrel tettek ,rosszat: a művésszel, a galériással, valamint a leközölt írás szerzőjével. Az olvasókról nem is beszélve. Bán Zsófia A levélben megírtakat a Magyar Hírlapban próbáltam feldolgozni, megszólaltatva Kenedit és Czilit. A történész állította Czili bűnösségét, a volt bíró mindent cáfolt. Azt gondoltam, ezzel az ügyet lezártnak tekinthetem. Néhány nap múlva azonban csörrent a telefonom, és az azóta elhunyt Komáromi Kornélia lánya keresett. Azt mondta, az MH-ból tudta meg, hogy édesanyja miért volt börtönben, mert a család előtt sosem beszéltek a múltról. Azt ugyan sejtették, hogy Komáromi Kornélia valamilyen, nem köztörvényes ügy miatt került rács mögé, de a történetet, nyilván a család védelmében, sosem beszélték meg, még az édesapa, Kornélia férje sem tudhatta, mi miért alakult úgy, 1957-ben. A lány, a vonal túlsó végén azt mondta, örökre hálás a Magyar Hírlapnak s az ÉS-nek, hogy végre utánanézhet, miért ítélték el az édesanyját. A telefonbeszélgetésről azonnal tájékoztattam Kenedi Jánost, aki a hölgy rendelkezésére bocsátotta a nála levő dokumentumokat. Számomra ez is tanulság. Egy ember negyvenkét év elteltével deríthette ki a börtönből írt levelekből soha ki nem olvasható történetet. Tisztázhatta a maga számára édesanyja és tulajdonképpen önmaga múltját. Hogy miért voltak tabu témák a vasárnapi ebéd idején évtizedeken keresztül. Komáromi Kornélia lánya azt mondta, bár nem volt kétsége anyja tisztességét illetően, most alszik igazán nyugodtan. Kenedi pedig azt mondta, az ilyen katarzisokért harcol. Örülök, hogy én is tehettem ezért egy kicsit. Gráczy Zsolt Hibaigazítás A lényeggel kezdem: Révész László László Közjáték című kiállítása a Dória Galériában 2000. január 12-ig volt látható. Ez az információ azonban a szerkesztő és/vagy az olvasószerkesztő A levélváltás hozadéka Bár néhányan megkérdőjelezik, mégis volt értelme Tar Sándor és Kenedi János levélváltásának az Élet és Irodalomban. Az egyik, hogy Tar - nyilván hosszú vívódás után - önvallomást tett, a másik pedig az, hogy Kenedit sem minden szabad demokrata szereti, noha egykor együttműködtek a Demokratikus Ellenzékben... (Ez valami liberális átok lehet...) Számomra a legfontosabb pillanat azonban csak az ÉS-beli publikáció után érkezett el. Kenedi ugyanis a Tarnak írt válaszában megemlítette Komáromi Kornélia és Czili Gyula ügyét, amelyben a Kenedi rendelkezésére álló iratok szerint - Czili mint a Közgáz egyik KISZ-vezetője, aktív szerepet vállalt a forradalom leverése után lázadó egyetemista társa letartóztatásában, s hogy a lányt börtönbe csukták. Ef Ait Malícia Azt kiáltsa minden torok: éljenek a korrektorok! Talán a hiúság teszi, talán az önkínzás vágya, mindenesetre el szoktam olvasni az írásaimat olyankor is, amikor már megjelentek, így észleltem meglepődve A nulladik Messiás című, (ÉS, 1999./47.) glosszámban ezt a részletet: „Pál levele a galíciabeliekhez”. Ráadásul ezt mintha helyes megoldásként ajánlottam volna egy másik, rossz helyett. Tán csak nem buggyantam meg hirtelen. Sebtében előkaptam a saját szövegemet, és megnyugodva észleltem, hogy ott még „galáciabeliek” olvasható, ugyanúgy, ahogy a Károli-bibliában. Helyes, ezek szerint velem egyelőre nincs baj. De akkor mi történhetett? Az inkriminált szóval pontosan egy vonalban, a szomszédos hasábon találtam meg a választ. Ott ugyanis ez a mondat olvasható: „Valaha fordítók, lektorok, szerkesztők, kontrollszerkesztők együttes munkája emelte a könyvet az olvasó magas színe elé.” Szent Isten. A korrektorokat, a kiadói szakma névtelen hőseit kifelejtettem a felsorolásból. Ez bizony súlyos vétség, valóban büntetést érdemlek érte. A nemes céh egyik képviselője — nem állítom, hogy tudatosan — ekként állt bosszút figyelmetlenségemért. E levelem alcímével igyekszem őt kiengesztelni, mert használt a lecke. Jól megtanultam: egy kis Galíciáért a korrektor nem megy a szomszédba. Révbíró Tamás ÉLET ÉS irodalom] Kiadja az Irodalom Kft., ÉS Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő: SZIRA PÉTER Szerkesztők és fogadóórák: Széppróza: DÉRCZY PÉTER kedd 10-13 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA csütörtök 9-13 Irodalomtörténet: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10-13 Vers: KÁNTOR PÉTER kedd 11-13 Interjú: SERES LÁSZLÓ hétfő 11-13 Tervezőszerkesztő: BORSOS SZVETLÁNA Munkatársak: BAKÁCS TIBOR SETTENKEDŐ DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET ORBÁN OTTÓ Riporterek: KÓCZIÁN PÉTER ÓSZABÓ ATTILA VAJDA ÉVA Index: 25-44 HU ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Rezső utca felől) Budapest 1443. Pf. 274 Telefon: 303-9211, 210-0969, 210-5861 Telefax: 303-9241 E-mail: irodalom@westel900.net Internet-cím: http://es.westel900.net Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Mester Nyomda Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: Veszprémi Nyomda Rt. Felelős vezető: Erdős András igazgató A lap a Soros Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap és az Inertia Kft. támogatásával készül. További támogatóink: EGIS Rt., valamint olvasóink, akik adóforintjaikkal támogatták a lapot. Az ÉS kommunikációs partnere: uiesters A KAPCSOLAT Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. Előfizetési információk A Magyar Posta Rt. Levél és Hírlapüzletági Igazgatóságnál (1089 Bp., Orczy tér 1.) és kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban illetve a hírlapkézbesítőknél az előfizetési díj Előfizetési díj 2000 január 1-től: egy évre 7894 Ft, fél évre 4200 Ft, negyedévre 2244 Ft, egy hónapra 780 Ft. Kedvezményes éves előfizetés 7400 Ft - az írók Boltjában (Budapest, VI. Andrássy út 45.) - a Pont Könyvesboltban (Budapest V. Nádor u. 8) valamint a szerkesztőségben. Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül. Éves előfizetési díj: 110 USA-dollár, környező országokba 90 USA- dollár a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). További előfizetési információk a honlapunkon www.es.hu Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. 2000. JANUÁR 14.