Élet és Irodalom, 2006. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)
2006-07-21 / 29. szám - Péter László: Domokos Mátyás utolsó levele • reflexió | Visszhang • Lengyel Balázs: Ami igazán különös. ÉS, 28. szám (2. oldal) - Szécsi Éva: Nem mindegy • reflexió | Visszhang • Esterházy Péter, Vitray Tamás, ÉS, 28. szám (2. oldal) - Grád András: Pofátlanság • reflexió | Visszhang • Bokor István: Ingyenes felsőoktatás? ÉS, 28. szám (2. oldal) - dr. Gellért Andor: Minek is? • reflexió | Visszhang • Kozma György, Szegő Péter, ÉS, 27. szám (2. oldal)
Domokos Mátyás utolsó levele Megdöbbent Lengyel Balázs Domokos Mátyás hirtelen halálán (Ami igazán különös, ÉS, 2006/28.). Hétfőn beszélt vele, pénteken már nem élt... Én is megdöbbentem. Szombaton, június 9-én jelent meg a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában ismertetésem a Domokos Mátyás szerkesztette gyűjteményes kötetről, Illyés Gyula József Attiláról. Előtte telefonon értesítettem, hogy el ne kerülje a figyelmét, s meg is beszéltük a könyv néhány tanulságát. Magam levél helyett inkább nyúlok a kagylóhoz, Matyi csak akkor telefonált, ha üzenetrögzítőn találta keresésemet, olyankor visszahívott. Máskor szívesebben írt levelet. Szép, szabályos sorközzel, margóval, friss szalaggal, formás levelet. Most is: Budapest, 2006. június 12-én. Kedves Laci, hadd köszönjem meg írásban is, ahogyan foglalkoztál a Magyar Nemzet hasábjain az Illyés Gyula József Attiláról c. kiadvánnyal kapcsolatos szerkesztői munkámmal. Köszönöm. S hadd térjek vissza néhány szó erejéig telefonbeszélgetésünk egyik témájára, a monogramok feloldásának a problémájára. Egyáltalán nem vagyok benne bizonyos, hogy helyesen jártam el, de úgy gondoltam, hogy mivel nem kritikai jellegű kiadványról van szó, tiszteletben tartom Illyés eredeti szándékát, aki hol kiírta, hol csak monogrammal jelölte, mikor, kiről beszél, vagy kikre céloz. Ennek a szerzői kettősségnek vagy következetlenségnek a belső indítékait ugyan ki tudná hitelt érdemlő módon interpretálni? - De van bennem egy vulgárisabb megfontolás is: a kor irodalmában járatos olvasók jegyzet nélkül is megfejthetik, kire, kikre utal Illyés; vannak azonban olyan monogramok is, amelyekről - én legalábbis nem tudom, nem tudnám kideríteni, kit, kiket takarnak, márpedig, ha ezek feloldatlanul maradnának, akkor - figyelembe véve az Illyés emléke körül terjengő általánosan mondható rosszindulatot - az a nemkívánatos látszat is keletkezhetnék, hogy a feloldatlanul mradt jelölések „sötét titkokat” takarnak, s nem hinné el senki, hogy ezek csak az ártatlan tudatlanság természetes következményei. Ami pedig a névmutatót illeti: erre valóban nem gondoltam, ezért nem is mentegetem magam azzal, hogy az ilyesminek jobbára csak azok örülnek, akik meg akarják spórolni e nem túl terjedelmes könyvecske elolvasását. (S mikor ezt írom, groteszk módon az irodalom „szakembereire” gondolok elsősorban.) Még egyszer köszönöm írásodat. Barátsággal üdvözöl: Domokos Matyi A levelet szerdán, 14-én délelőtt kézbesítette Szőregen a posta. Most is a telefon után nyúltam. Matyit otthon találtam. Megvitattuk nézeteltéréseinket, és sikerült meggyőznöm, hogy a betűjegyeket ma még mi jobban föl tudjuk oldani, mint húsz év múlva az utókor, s a névmutató minket is szolgál majd egy év múlva, amikor vissza akarunk keresni valamit, de már nem emlékszünk, hol olvastuk, s ezért nem kell végiglapozni újból a könyvet... ígérte, ha új kiadás lesz, pótolja a névmutatót. S mint annyiszor, most is elmélkedtünk kicsit a halálról. Magam nyolcvanon túl, Matyi még valamivel innen, abban megegyeztünk, hogy dolgoznunk kell, alkotnunk, „míg föl nem fordulunk...” Dum spiro, spero. Ő sem gondolta, hogy ez számára már nem adatik meg. Péter László Bank ban I-IV. az ÉS honlapján Ószabó Attila és Vajda Éva Élet és Irodalom-beli, 1997-98-as riportsorozata a Postabank romlásáról az ÉS honlapján (www.es.hu) olvasható, és ugyanott a Sipos Zoltánnal együtt írt Posta(va)bank című írásuk is. Az emlékezetes riportok feltárták a bank meggyengülésének történetét, a Postabank és a politika összefonódását, a téves könyvvizsgálói jelentések hátterét. A feltáró munka során tudomásukra jutott VIP-listás névsor közlése miatt a szerzőpáros is ügyészi megrovást kapott. Csak laikus nézőként, aki nem ért a labdarúgáshoz, de a kékeknek drukkolt (allez les bleus!) merem állítani: nem mindegy, hogy mit mondott Materazzi Zidane-nak. Az sem mindegy, hogy hányszor. (Előzmény az M,L’-ben: Esterházy Péter és Vitray Tamás írása, 2006/28.) És ma már tudjuk, mit mondott - nem egyszer, hanem amikor csak módja volt rá. Elemezték a jelenetet szájról olvasók, futball-szakértők, pszichiáterek. Nyelvészeket nem láttam a felsorolt elemzők között. Nos, egyetlen szó van, amely olaszul és franciául csaknem azonos. Csak a kiejtése más. Puttana (olaszul) - putain (röviden: put) (franciául) - szajha, keményebb megfogalmazásban. Nyugodtan leírhatom, hiszen a magyar nyomtatott sajtóban, minden műfajban (publicisztika, riport, kommentár stb.) vaskosabb szavak, trágárságok is megjelennek, az elektronikus médiában elhangzanak riportban, reggeli műsorokban, Heti Hetesekben. Nincs közbeszéd trágárság nélkül. Mi „anyázunk”. Káromkodásaink legtöbbször a nőket sértegetik. A franciáknál nem. Az olaszok a Madonnát káromolják: madonna put...na, porca mad..na. Az anyjukat, a húgukat nem sértegetik. Materazzi kijelentette: „nálunk az anya szent”. Továbbá: ,,Nem vagyok egy kulturált ember, azt sem tudom, mi az, hogy iszlám terrorista.” Meggyőző, Zidane a francia televízióban sem volt hajlandó kimondani a szidalmakat, amelyek pedig elhangzottak. A szerepek ki voltak osztva: már az első perctől ott kell rúgni a franciákat, ahol lehet, a szavakkal pedig nem kell takarékoskodni. Zidane-nak nem az első k...-ra borult el az agya. Camus mondta az algériai háború idején: „jobban szeretem az anyámat, mint Algériát”. Ezzel iszonyú vihart váltott ki minden létező oldalon, de nem veszített el egy világbajnokságot. Zidane marseille-i születésű, családja algériai és muzulmán, ő pedig elveszítette a vb-t. Nagyon kellett ez a győzelem az olaszoknak, akiknek korrupciós botrányait most a bajnoksággal igyekeznek elfeledtetni. És nagyon kellett volna a győzelem a franciáknak, akiknek csapatában a feketék a kevés fehérrel együtt oly lelkesen énekelték a Marseillaise-t. A franciák gyönyörűen fogadták a csapatot, amely - Chirac elnök szerint - a multikulturális Franciaországot (is) jelképezi. Ki beszél itt fociról? Zidane nem bánta meg tettét, csak Minek is? Pofátlanság Nem mindegy VISSZHANG□ „A tanulmány bemutatja, hogy létezik egy második legjobb megoldás is: az euró a hivatalos bevezetés nélkül is terjed, és tovább terjedhet, így közel kerülhetünk ahhoz az állapothoz, mintha hivatalosan is bevezetnénk.” _____________(Jövő heti számunkban Kun János írása: Lopakodó euró - az euró magyarországi bevezetődésének lehetősége) ÉLET ÉS IRODALOM] Kiadja az Irodalom Kft., ÉS Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő - művészetkritika: SZIRA PÉTER Szerkesztők és fogadóórák: Vers, feuilleton: CSUHAI ISTVÁN csuhai@es.hu kedd 10-13 Széppróza: DÉRCZY PÉTER kedd 10-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA kedd 10-13 Interjú: RÁDAI ESZTER kedd 11-13 Külföld: SZÉKY JÁNOS csütörtök 13-15 Tárlat, színház, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Tervezőszerkesztő: BORSOS SZVETLÁNA KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET RAJNAI ATTILA Korrektor: GAJDÓ ÁGNES, RUFF BORBÁLA Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25 44 HU ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Gaal Mózes utca felől) 1450 Budapest, Pf.: 84 Telefon: 303-9211, 210-0969, 210-5861 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Interneteim: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. , ,, Felelős kiadó: ! ' a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 ;,; Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ Nyomdaigazgató: Jens Danhardt Köszönetet mondunk olvasóinknak, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány adószáma: 18001776-1-42 bankszámlaszáma: 11786001 -20043393 Az Élet és Irodalom all P MfiMwnn ^ 2004. évi díjazottja. Az Élet és Irodalom kommunikációs partnere: ■T · -Mobile-Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. A lap internetes változatának frissítése a pénteki megjelenést követő hétfőn történik. Előfizetési információk A Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ (1089 Bp., Orczy tér 1.) eés kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban, illetve a hírlapkézbesítőknél. Az előfizetési díj 2006. január 1-jétől egy évre 15 912 Ft, fél évre 8424 Ft, negyedévre 4560 Ft, egy hónapra 1580 Ft. Kedvezményes kiadói előfizetés 1 évre 15 500 Ft, valamint a szerkesztőségben. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149, 210-5159-es telefonon, a 303-9241-es faxon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül. 2006. januártól az éves előfizetési díj: 180 euró, a környező országokba 150 euró a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). További előfizetési információk a honlapunkon www.es.hu. Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. Bokor István érdekes eszmefuttatást közölt Ingyenes felsőoktatás? címmel (ÉS, 2006/28.) az egyetemi oktatás állítólagos extraprofit-termelő voltáról. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy írását humornak szánta, vagy egyszerű dilettantizmus vezérelte. A cikk nem kevesebbet sugall, mint hogy a felsőoktatás nemhogy kiadást jelentene az állam számára, hanem ellenkezőleg, hatalmas, sok milliárdos (hallgatónként évi több százezer forint) bevételt. Álláspontját zavaros, matematikailag is hibás számításokkal igyekszik alátámasztani, amelyeket az olvasók mentális egészségének kímélése végett nem idéznék. Azt a mosolyra késztető okoskodást ellenben nehéz lenne szó nélkül hagyni, miszerint amennyiben egy felsőoktatásban tanuló gyermek teljes eltartása havi átlag ötvenezer forintba kerül, akkor ez az összeg és járulékai teljes egészében az államot, illetve a felsőoktatást gazdagítják. Bokor István „logikája” szerint ebből a pénzből kellene a felsőoktatást finanszírozni, sőt, abból még profit is képződik. Nagyon eredeti gondolat. Eddig úgy tűnt, hogy ha valaki élelmiszert, ruhát, tanszert stb. vásárol a gyermekének, az a pénz elsősorban az élelmiszer, ruha, tanszer stb. gyártójához, illetve a kereskedőhöz kerül, közvetve és kisebb részben pedig részesül belőle adók formájában a költségvetés. Egy dolog viszont bizonyos, hogy abból a felsőoktatás közvetlenül egy fityinget sem kap, közvetve pedig a költségvetés elosztórendszerén át egy pici töredéket, hiszen ugyanezekből az adókból finanszírozza az állam a teljes költségvetést. A szerző szerint ezzel szemben aki úgy általában elkölt a hazai piacon havi ötvenezer forintot hamburgerre, albérletre stb., az innentől bőségesen megfizette gyermeke felsőoktatását, a pár ezer forintos tandíj bevezetése csak továbbá növelné ezen extraprofitot. (Mindezt még viccesebbé teszi, hogy ezen eszmefuttatás kapcsán a szerző holmi „keményen kopogó tényeket” említ.) E keretek között nem részletezném a tandíj bevezetésének közgazdasági, pedagógiai és pszichológiai indokoltságát alátámasztó érveket, ezt megtették már nálam hivatottabbak. Ez teljességgel politikafüggetlen kérdés (kellene legyen), miként nincs baloldali vagy jobboldali egyetem (és ne is legyen), valószínűleg a rektorok tanácsa is ezért értett egyet egyhangúlag a koncepcióval. Az, hogy a hallgatók nem értenek egyet a tandíjjal, emberileg teljesen érthető, tessék mutatni bárkit, aki szívesen adózik, de tárgyilagosan nézve ettől még az adó mint olyan szükségessége nem változik. Az első indulatokat követően valószínűleg a hallgatók is felismerik majd hosszabb távú tényleges érdekeiket. A szerző zárókonklúziója, ha lehet, még az eddigieknél is érdekesebb: „Ne tessék lesajnálni azokat, akik a tandíj bevezetését szégyenletesnek tartják, hisz csak rosszul fejezték ki magukat, pofátlanságot akartak mondani..." Minden jel arra utal, hogy a szerző szerint az Dr. Gellért Andor Amikor Heinétől azt kérdezték, hogy a zsidó vallás-e vagyó nép, a nagy német költő úgy válaszolt „zsidónak lenni se nem vallás, se nem nép, hanem pech”. A magam részéről én ezt úgy élem meg, mint százszázalékosan magyarnak született, a magyar kultúrán felnőtt, héberül még olvasni sem tudó zsidó vallású egyén. Mint ilyen, annyiban különbözők a magyar katolikusoktól, mint amennyire különbözik a református, a baptista, a görög katolikus és így tovább. Súlyos kijelentés, de leírom: aki bennem a zsidót és nem a magyart látja, az antiszemita. Akik a kisebbségi lét parlamenti elfogadásáért aláírást gyűjtenek, azok akarva-akaratlanul ezt a társadalmi előítéletet erősítik, engem pedig, felelőtlenül, a saját hazámban, saját magyarságomban, saját kultúrámban kisebbségi létbe erőltetnek. Hol van akkor az igazi hazám? Izraelben? A zsidó országot tisztelem és becsülöm, mint a világ bármely országát tisztelő és becsülő kultúrember, de semminemű egyéb kötődésem nincs hozzá. Aggódva figyelem a létéért folytatott élethalálharcot, amely sajnos, még messze nem dőlt el, és reménykedem, hogy a távoli béke megnyugvást hoz mind a zsidók, mind az arabok életében. Én azonban Izraelre mint anyaországra nem tudok gondolni. Hónapok óta figyelem, mi lehet az oka itt és most a zsidó kisebbségi lét törvényi erőltetésének? Talán csak nem az, hogy zsidó nyelvkönyvet olcsóbban lehetne kiadni? (Kozma György: Nemzetiség? Minek is?, ÉS, 2006/27.) Hiszen ezt százezer zsidótól gyűjtés útján is meg lehetne oldani. Vagy az, hogy a zsidó kisebbség is állami támogatásban részesülhetne? Ezt ennél rosszabb időben senki nem vethetné fel. Azt hiszem, a válasszal Szegő Péter szolgál (A zsidóság kisebbség is, ÉS, 2006/27.) Azt írja: „Az etnikai kisebbségé válás mellett szól, hogy a leendő Országos Zsidó Kisebbségi Önkormányzat potentátjai remélhetőleg felemelik szavukat... ” (kiemelés tőlem -G. A.). Erről van szó: néhány mai hétköznapi foglalkozású egyén azon töri a fejét, miként lehetne ő is potentát, miként oszthatna szét néhány milliót a zsidó kultúrára, amely egyébként az önjelölt potentátok nélkül eddig is megvolt. Ezt, az elszólás ellenére, nyilván tagadják. De az Örökkévaló az embert nemcsak a felszín megértéséhez szükséges ésszel áldotta meg, hanem azzal a képességgel is, hogy a dolgok és szavak mögé lásson. Amennyiben az ötlet keresztényektől származna, most mélységesen fel lennénk háborodva. Heinének igaza volt, Ungvári Tamás (A walesi bárdolatlanok, ÉS, 2006/25.) pedig stílusában is udvarias, mindahhoz képest, amit minderről én (is) gondolok. Hirdessen az ÉS-ben! Hirdetési tarifák E heti számunk 20 814 példányban jelent meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők megrendelése alapján országosan 6243 példány jut előfizetőinkhez, 14 430 pedig áruspéldányként kerül forgalomba. A hirdetés technikai feltételeiről, valamint 99 ezres olvasótáborunk (Szonda Ipsos-Gfk. 2006. I. negyedévi adat) összetételéről további részletes információt ad Andóné Váczi Gabriella a 210-5149 és a 210-5159-es telefonon és a hirdetes@es.hu címen. (az árak az áfát nem tartalmazzák) Méret Fekete-fehér Színes (mm) (eFt) (eFt) 1/1 270x420 345 560 1/2 álló 130x407, fekvő 270x200 195 325 1/3 álló 105x407, fekvő 270x135 132 220 1/4 álló 160x200, fekvő 270x100 110 180 1/6 álló 105x200, fekvő 270x70 78 115 1/8 csík 270x50, fekvő 160x100 62 94 2/100 105x100 43 1/100 50x100 220 2/50105x50 22-1/50 50x50 11- ÉLET ÉS|#N a gyerekeknek akarja megmagyarázni, hogy a sport nem ilyen. Nálunk általános vélemény, hogy Zidane tettére nincs sem mentség, sem bocsánat. Sértegették az anyját. Na és?! A franciák többsége szerint viszont megérthető és van bocsánat. Nézőpont és stílus kérdése. Szécsi Éva összes hazai rektoron és a felsőoktatásban dolgozók zömén stb. kívül jómagam is eme „pofátlanok” halmazába tartozom. Kicsit szégyellem magam emiatt, de hát nem mindenki képes a jeles szerző szellemi és erkölcsi magasságába emelkedni. Én például már húsz éve teljesen földhözragadtan, gyakorlatilag ingyen, örömből tanítok évi sok száz egyetemi hallgatót. Úgyhogy ideje visszatérnem óvodai szintre, oda illő rigmusokat skandálva, mint például: Aki mondja más-ra, az mond-ja ma-gá-ra! Grád András Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelője az 1084 Budapest, Auróra u. 11. Tel.: 303-4738, fax: 303-4744 E-mail: marketing@observer.hu http://www.observer.hu »OBSERVER« BUDAPEST MfOlAÍ KiYFtő KFT. __________________2 IRODALOMILm2006. JÚLIUS 21.