Élet és Irodalom, 2006. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)

2006-07-21 / 29. szám - Péter László: Domokos Mátyás utolsó levele • reflexió | Visszhang • Lengyel Balázs: Ami igazán különös. ÉS, 28. szám (2. oldal) - Szécsi Éva: Nem mindegy • reflexió | Visszhang • Esterházy Péter, Vitray Tamás, ÉS, 28. szám (2. oldal) - Grád András: Pofátlanság • reflexió | Visszhang • Bokor István: Ingyenes felsőoktatás? ÉS, 28. szám (2. oldal) - dr. Gellért Andor: Minek is? • reflexió | Visszhang • Kozma György, Szegő Péter, ÉS, 27. szám (2. oldal)

Domokos Mátyás utolsó levele Megdöbbent Lengyel Balázs Do­mokos Mátyás hirtelen halálán (Ami igazán különös, ÉS, 2006/28.). Hét­főn beszélt vele, pénteken már nem élt... Én is megdöbbentem. Szombaton, június 9-én jelent meg a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjá­­ban ismertetésem a Domokos Má­tyás szerkesztette gyűjteményes kö­tetről, Illyés Gyula József Attiláról. Előt­te telefonon értesítettem, hogy el ne kerülje a figyelmét, s meg is beszél­tük a könyv néhány tanulságát. Ma­gam levél helyett inkább nyúlok a kagylóhoz, Matyi csak akkor telefo­nált, ha üzenetrögzítőn találta kere­sésemet, olyankor visszahívott. Más­kor szívesebben írt levelet. Szép, sza­bályos sorközzel, margóval, friss sza­laggal, formás levelet. Most is: Budapest, 2006. június 12-én. Kedves Laci, hadd köszönjem meg írásban is, aho­gyan foglalkoztál a Magyar Nemzet hasábjain az Illyés Gyula József Attilá­ról c. kiadvánnyal kapcsolatos szerkesz­tői munkámmal. Köszönöm. S hadd térjek vissza néhány szó erejéig telefonbeszélgetésünk egyik témájára, a monogramok feloldásának a problémájá­ra. Egyáltalán nem vagyok benne bizo­­nyos, hogy helyesen jártam el, de úgy gondoltam, hogy mivel nem kritikai jelle­gű kiadványról van szó, tiszteletben tar­tom Illyés eredeti szándékát, aki hol kiír­ta, hol csak monogrammal jelölte, mikor, kiről beszél, vagy kikre céloz. Ennek a szerzői kettősségnek vagy következetlen­ségnek a belső indítékait ugyan ki tudná hitelt érdemlő módon interpretálni? - De van bennem egy vulgárisabb megfontolás is: a kor irodalmában járatos olvasók jegyzet nélkül is megfejthetik, kire, kikre utal Illyés; vannak azonban olyan mo­nogramok is, amelyekről - én legalábbis­­ nem tudom, nem tudnám kideríteni, kit, kiket takarnak, már­pedig, ha ezek feloldatlanul maradnának, akkor - fi­gyelembe véve az Illyés emléke körül ter­jengő általánosan mondható rosszindula­tot - az a nemkívánatos látszat is kelet­kezhetnék, hogy­ a feloldatlanul mradt jelölések „sötét titkokat” takarnak, s nem hinné el senki, hogy ezek csak az ártatlan tudatlanság természetes következményei. Ami pedig a névmutatót illeti: erre valóban nem gondoltam, ezért nem is mentegetem magam azzal, hogy az ilyes­minek jobbára csak azok örülnek, akik meg akarják spórolni e nem túl terjedel­mes könyvecske elolvasását. (S mikor ezt írom, groteszk módon az irodalom „szak­embereire” gondolok elsősorban.) Még egyszer köszönöm írásodat. Ba­rátsággal üdvözöl: Domokos Matyi A levelet szerdán, 14-én délelőtt kézbesítette Szőregen a posta. Most is a telefon után nyúltam. Matyit ott­hon találtam. Megvitattuk nézetelté­réseinket, és sikerült meggyőznöm, hogy a betűjegyeket ma még mi job­ban föl tudjuk oldani, mint húsz év múlva az utókor, s a névmutató minket is szolgál majd egy év múlva, amikor vissza akarunk keresni vala­mit, de már nem emlékszünk, hol olvastuk, s ezért nem kell végigla­pozni újból a könyvet... ígérte, ha új kiadás lesz, pótolja a névmutatót. S mint annyiszor, most is elmél­kedtünk kicsit a halálról. Magam nyolcvanon túl, Matyi még valami­vel innen, abban megegyeztünk, hogy dolgoznunk kell, alkotnunk, „míg föl nem fordulunk...” Dum spiro, spero. Ő sem gondolta, hogy ez számára már nem adatik meg. Péter László Bank ban I-IV. az ÉS honlapján Ószabó Attila és Vajda Éva Élet és Irodalom-beli, 1997-98-as riportso­rozata a Postabank romlásáról az ÉS honlapján (www.es.hu) olvas­ható, és ugyanott a Sipos Zoltán­nal együtt írt Posta(va)bank című írásuk is. Az emlékezetes riportok feltárták a bank meggyengülésé­nek történetét, a Postabank és a politika összefonódását, a téves könyvvizsgálói jelentések hátte­rét. A feltáró munka során tudo­másukra jutott VIP-listás névsor közlése miatt a szerzőpáros is ügyészi megrovást kapott. Csak laikus nézőként, aki nem ért a labdarúgáshoz, de a kékeknek druk­kolt (allez les bleus!) merem állítani: nem mindegy, hogy mit mondott Materazzi Zidane-nak. Az sem mindegy, hogy hányszor. (Előz­mény az M,L’-ben: Esterházy Péter és Vitray Tamás írása, 2006/28.) És ma már tudjuk, mit mondott - nem egyszer, hanem amikor csak módja volt rá. Elemezték a jelenetet száj­ról olvasók, futball-szakértők, pszi­chiáterek. Nyelvészeket nem láttam a felsorolt elemzők között. Nos, egyetlen szó van, amely olaszul és franciául csaknem azonos. Csak a kiejtése más. Puttana (olaszul) - pu­­tain (röviden: put) (franciául) - szajha, keményebb megfogalmazás­ban. Nyugodtan leírhatom, hiszen a magyar nyomtatott sajtóban, min­den műfajban (publicisztika, riport, kommentár stb.) vaskosabb szavak, trágárságok is megjelennek, az elektronikus médiában elhangza­nak riportban, reggeli műsorok­ban, Heti Hetesek­ben. Nincs közbe­széd trágárság nélkül. Mi „anyázunk”. Káromkodása­ink legtöbbször a nőket sértegetik. A franciáknál nem. Az olaszok a Madonnát káromolják: madonna put...na, porca mad..na. Az anyju­kat, a húgukat nem sértegetik. Mate­razzi kijelentette: „nálunk az anya szent”. Továbbá: ,,Nem vagyok egy kulturált ember, azt sem tudom, mi az, hogy iszlám terrorista.” Meggyőző, Zidane a francia televízióban sem volt hajlandó kimondani a szidal­makat, amelyek pedig elhangzottak. A szerepek ki voltak osztva: már az első perctől ott kell rúgni a franciá­kat, ahol lehet, a szavakkal pedig nem kell takarékoskodni. Zidane-nak nem az első k...-ra borult el az agya. Camus mondta az algériai háború idején: „jobban szeretem az anyámat, mint Algériát”. Ezzel iszonyú vihart váltott ki minden létező oldalon, de nem veszített el egy világbajnokságot. Zidane marseille-i születésű, családja algériai és muzulmán, ő pedig elve­szítette a vb-t. Nagyon kellett ez a győzelem az olaszoknak, akiknek korrupciós bot­rányait most a bajnoksággal igyekez­nek elfeledtetni. És nagyon kellett volna a győzelem a franciáknak, akik­nek csapatában a feketék a kevés fe­hérrel együtt oly lelkesen énekelték a Marseillaise-t. A franciák gyönyörűen fogadták a csapatot, amely - Chirac elnök szerint - a multikulturális Franciaországot (is) jelképezi. Ki be­szél itt fociról? Zidane nem bánta meg tettét, csak Minek is? Pofátlanság Nem mindegy VISSZHANG□ „A tanulmány bemutatja, hogy létezik egy második legjobb megoldás is: az euró a hivatalos bevezetés nélkül is terjed, és to­vább terjedhet, így közel kerülhetünk ahhoz az állapothoz, mintha hivatalosan is bevezetnénk.” _____________(Jövő heti számunkban Kun János írása: Lopakodó euró - az euró magyarországi bevezetődésének lehetősége) ÉLET ÉS IRODALOM] Kiadja az Irodalom Kft., ÉS Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő - művészetkritika: SZIRA PÉTER Szerkesztők és fogadóórák: Vers, feuilleton: CSUHAI ISTVÁN csuhai@es.hu kedd 10-13 Széppróza: DÉRCZY PÉTER kedd 10-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA kedd 10-13 Interjú: RÁDAI ESZTER kedd 11-13 Külföld: SZÉKY JÁNOS csütörtök 13-15 Tárlat, színház, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Tervezőszerkesztő: BORSOS SZVETLÁNA KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET RAJNAI ATTILA Korrektor: GAJDÓ ÁGNES, RUFF BORBÁLA Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25­ 44 HU­ ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Gaal Mózes utca felől) 1450 Budapest, Pf.: 84 Telefon: 303-9211, 210-0969, 210-5861 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Interneteim: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. , ,, Felelős kiadó: ! ' a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 ;,; Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ Nyomdaigazgató: Jens Danhardt Köszönetet mondunk olvasóinknak, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány adószáma: 18001776-1-42 bankszámlaszáma: 11786001 -20043393 Az Élet és Irodalom a­ll P MfiMwnn ^ 2004. évi díjazottja. Az Élet és Irodalom kommunikációs partnere: ■T · -Mobile-Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. A lap internetes változatának frissítése a pénteki megjelenést követő hétfőn történik. Előfizetési információk A Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ (1089 Bp., Orczy tér 1.) eés kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban, illetve a hírlapkézbesítőknél. Az előfizetési díj 2006. január 1-jétől egy évre 15 912 Ft, fél évre 8424 Ft, negyedévre 4560 Ft, egy hónapra 1580 Ft. Kedvezményes kiadói előfizetés 1 évre 15 500 Ft, valamint a szerkesztőségben. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149, 210-5159-es telefonon, a 303-9241-es faxon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül. 2006. januártól az éves előfizetési díj: 180 euró, a környező országokba 150 euró a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). További előfizetési információk a honlapunkon www.es.hu. Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. Bokor István érdekes eszmefuttatást közölt Ingyenes felsőoktatás? címmel (ÉS, 2006/28.) az egyetemi oktatás ál­lítólagos extraprofit-termelő voltáról. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy írását humornak szánta, vagy egysze­rű dilettantizmus vezérelte. A cikk nem kevesebbet sugall, mint hogy a felsőoktatás nemhogy kiadást jelente­ne az állam számára, hanem ellenke­zőleg, hatalmas, sok milliárdos (hall­gatónként évi több százezer forint) bevételt. Álláspontját zavaros, mate­matikailag is hibás számításokkal igyekszik alátámasztani, amelyeket az olvasók mentális egészségének kímé­lése végett nem idéznék. Azt a mo­solyra késztető okoskodást ellenben nehéz lenne szó nélkül hagyni, mi­szerint amennyiben egy felsőoktatás­ban tanuló gyermek teljes eltartása havi átlag ötvenezer forintba kerül, akkor ez az összeg és járulékai teljes egészében az államot, illetve a felső­­oktatást gazdagítják. Bokor István „logikája” szerint ebből a pénzből kellene a felsőoktatást finanszírozni, sőt, abból még profit is képződik. Nagyon eredeti gondolat. Eddig úgy tűnt, hogy ha valaki élelmiszert, ruhát, tanszert stb. vásárol a gyerme­kének, az a pénz elsősorban az élel­miszer, ruha, tanszer stb. gyártójá­hoz, illetve a kereskedőhöz kerül, közvetve és kisebb részben pedig ré­szesül belőle adók formájában a költ­ségvetés. Egy dolog viszont bizonyos, hogy abból a felsőoktatás közvetlenül egy fityinget sem kap, közvetve pe­dig a költségvetés elosztórendszerén át egy pici töredéket, hiszen ugyan­ezekből az adókból finanszírozza az állam a teljes költségvetést. A szerző­ szerint ezzel szemben aki úgy általá­ban elkölt a hazai piacon havi ötven­ezer forintot hamburgerre, albérlet­re stb., az innentől bőségesen megfi­zette gyermeke felsőoktatását, a pár ezer forintos tandíj bevezetése csak továbbá növelné ezen extraprofitot. (Mindezt még viccesebbé teszi, hogy ezen eszmefuttatás kapcsán a szerző holmi „keményen kopogó tényeket” em­lít.) E keretek között nem részletez­ném a tandíj bevezetésének közgaz­dasági, pedagógiai és pszichológiai indokoltságát alátámasztó érveket, ezt megtették már nálam hivatottab­­bak. Ez teljességgel politikafüggetlen kérdés (kellene legyen), miként nincs baloldali vagy jobboldali egyetem (és ne is legyen), valószínűleg a rektorok tanácsa is ezért értett egyet egyhan­gúlag a koncepcióval. Az, hogy a hallgatók nem értenek egyet a tan­díjjal, emberileg teljesen érthető, tes­sék mutatni bárkit, aki szívesen adó­zik, de tárgyilagosan nézve ettől még az adó mint olyan szükségessége nem változik. Az első indulatokat kö­vetően valószínűleg a hallgatók is fel­ismerik majd hosszabb távú tényle­ges érdekeiket. A szerző zárókonklúziója, ha lehet, még az eddigieknél is érdekesebb: „Ne tessék lesajnálni azokat, akik a tandíj bevezetését szégyenletesnek tartják, hisz csak rosszul fejezték ki magukat, pofát­lanságot akartak mondani..." Minden jel arra utal, hogy a szerző szerint az Dr. Gellért Andor Amikor Heinétől azt kérdezték, hogy a zsidó vallás-e vagyó nép, a nagy né­met költő úgy válaszolt „zsidónak len­ni se nem vallás, se nem nép, hanem pech”. A magam részéről én ezt úgy élem meg, mint százszázalékosan ma­gyarnak született, a magyar kultúrán felnőtt, héberül még olvasni sem tu­dó­ zsidó vallású egyén. Mint ilyen, annyiban különbözők a magyar kato­likusoktól, mint amennyire különbö­zik a református, a baptista, a görög katolikus és így tovább. Súlyos kijelen­tés, de leírom: aki bennem a zsidót és nem a magyart látja, az antiszemita. Akik a kisebbségi lét parlamenti el­fogadásáért aláírást gyűjtenek, azok akarva-akaratlanul ezt a társadalmi előítéletet erősítik, engem pedig, fele­lőtlenül, a saját hazámban, saját ma­gyarságomban, saját kultúrámban ki­sebbségi létbe erőltetnek. Hol van ak­kor az igazi hazám? Izraelben? A zsi­dó országot tisztelem és becsülöm, mint a világ bármely országát tisztelő és becsülő kultúrember, de semmine­mű egyéb kötődésem nincs hozzá. Aggódva figyelem a létéért folytatott élethalálharcot, amely sajnos, még messze nem dőlt el, és reményke­dem, hogy a távoli béke megnyugvást hoz mind a zsidók, mind az arabok életében. Én azonban Izraelre mint anyaországra nem tudok gondolni. Hónapok óta figyelem, mi lehet az oka itt és most a zsidó kisebbségi lét törvényi erőltetésének? Talán csak nem az, hogy zsidó nyelvkönyvet ol­csóbban lehetne kiadni? (Kozma György: Nemzetiség? Minek is?, ÉS, 2006/27.) Hiszen ezt százezer zsidótól gyűjtés útján is meg lehetne oldani. Vagy az, hogy a zsidó kisebbség is ál­lami támogatásban részesülhetne? Ezt ennél rosszabb időben senki nem vethetné fel. Azt hiszem, a válasszal Szegő Péter szolgál (A zsidóság kisebb­ség is, ÉS, 2006/27.) Azt írja: „Az etni­kai kisebbségé válás mellett szól, hogy a le­endő Országos Zsidó Kisebbségi Ön­­kormányzat potentátjai remélhetőleg felemelik szavukat... ” (kiemelés tőlem -G. A.). Erről van szó: néhány mai hétköznapi foglalkozású egyén azon töri a fejét, miként lehetne ő is poten­tát, miként oszthatna szét néhány milliót a zsidó kultúrára, amely egyéb­ként az önjelölt potentátok nélkül ed­dig is megvolt. Ezt, az elszólás ellené­re, nyilván tagadják. De az Örökké­való az embert nemcsak a felszín megértéséhez szükséges ésszel áldotta meg, hanem azzal a képességgel is, hogy a dolgok és szavak mögé lásson. Amennyiben az ötlet keresztények­től származna, most mélységesen fel lennénk háborodva. Heinének igaza volt, Ungvári Ta­más (A walesi bárdolatlanok, ÉS, 2006/25.) pedig stílusában is udvari­as, mindahhoz képest, amit minder­ről én (is) gondolok. Hirdessen az ÉS-ben! Hirdetési tarifák E heti számunk 20 814 példányban je­lent meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők megrendelé­se alapján országosan 6243 példány jut előfizetőinkhez, 14 430 pedig áruspél­dányként kerül forgalomba. A hirdetés technikai feltételeiről, valamint 99 ezres olvasótáborunk (Szonda Ipsos-Gfk. 2006. I. negyedévi adat) összetételéről további részletes információt ad Andóné Váczi Gabriella a 210-5149 és a 210-5159-es telefonon és a hirdetes@es.hu címen. (az árak az áfát nem tartalmazzák) Méret Fekete-fehér Színes (mm) (eFt) (eFt) 1/1 270x420 345 560 1/2 álló 130x407, fekvő 270x200 195 325 1/3 álló 105x407, fekvő 270x135 132 220 1/4 álló 160x200, fekvő 270x100 110 180 1/6 álló 105x200, fekvő 270x70 78 115 1/8 csík 270x50, fekvő 160x100 62 94 2/100 105x100 43­ 1/100 50x100 220 2/50105x50 22-1/50 50x50 11- ÉLET ÉS|#N­­ a gyerekeknek akarja megmagyaráz­ni, hogy a sport nem ilyen. Nálunk általános vélemény, hogy Zidane tettére nincs sem mentség, sem bocsánat. Sértegették az anyját. Na és?! A franciák többsége szerint viszont megérthető és van bocsánat. Nézőpont és stílus kérdése. Szécsi Éva összes hazai rektoron és a felsőokta­tásban dolgozók zömén stb. kívül jó­magam is eme „pofátlanok” halmazá­ba tartozom. Kicsit szégyellem ma­gam emiatt, de hát nem mindenki képes a jeles szerző szellemi és erköl­csi magasságába emelkedni. Én pél­dául már húsz éve teljesen földhözra­gadtan, gyakorlatilag ingyen, öröm­ből tanítok évi sok száz egyetemi hall­gatót. Úgyhogy ideje visszatérnem óvodai szintre, oda illő rigmusokat skandálva, mint például: Aki mond­ja más-ra, az mond-ja ma-gá-ra! Grád András Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelője az 1084 Budapest, Auróra u. 11. Tel.: 303-4738, fax: 303-4744 E-mail: marketing@observer.hu http://www.observer.hu »OBSERVER« BUDAPEST MfOlAÍ KiYFtő KFT. __________________2 IRODALOMILm2006. JÚLIUS 21.

Next