Élet és Irodalom, 2012. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-13 / 2. szám - Megyesi Gusztáv: Melegek élén (1. oldal) - Arnulf Rainer: Rajzok • Bemutató szám (1-24. oldal)

­ Lakner Zoltán: A demokratikus ellenzéki térfél * Bozóki András: A magyar demokrácia válsága * Standeisky Éva: Tétova újraértelmezések - a második világ­háború utáni évek * Interjú: Dalos Györggyel beszélget J. Győri László * Vágvölgyi B. András: Macerás ügyek (romagyilkosságok) * ÉS Irodalom: Benedek Szabolcs, Csehy Zoltán, Egressy Zoltán, Fekete Vince, Tamás Zsuzsa _______________Tárcatár: Tompa Andrea [ÉLET ÉS |­RODALOM| IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LVI. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM ÁRA: 495 FT 2012. JANUÁR 13. Arnulf Rainer munkája ! ViUli JAN I 0.vac,... MEGYESI GUSZTÁV: Melegek élén Amint az józan ésszel előre kiszámítható volt, a magyar kormány mi­niszterei, ha némi késedelemmel is, de az árfolyamtáblázatokat és a tőzs­deindexeket látva stílust váltottak a civilizált világgal való érintkezés­ben, s ennek megfelelően az elkövetkező hetekben átszellemült arccal látjuk majd térdepelni őket az IMF és az EU nevű képződmények előtt, s ne legyenek kétségeink, hogy a miniszterelnök is követni fogja őket. A kérdés csak az, hogyan fogják itthon megmagyarázni a híveknek, hogy nem azt látják, amit látnak, s hogy ez a hirtelen támadt odaadás a szabadságharc része, sőt végkifejlete. Tudjuk, hogy a szabadsághar­cot nem csak fegyverrel vívják, így most se csupán a szemmel látható­an elrugaszkodási pályára lépett magyar gazdaság harcol a hanyatló Nyugattal, hanem ideológiai küzdelem is folyik. Most nem csupán arra gondolunk, hogy a hét elején, nagyjából akkor, amikor Martonyi külügyminiszter épp a Guardian újságírója előtt határolódott el Matol­­csy minisztertől, fölhíva a figyelmet arra, hogy a magyar kormányfő voltaképpen a fejlett világ legnyitottabb politikai vezetője, akinek ki­zárólagos mozgatórugója a szerénység és a kompromisszumkészség, szóval e meghitt órában Csepel kormánypárti polgármestere arra szó­lította fel a sziget lakóit, hogy mivel „az ellenzék újra brutális táma­dást intézett Orbán Viktor ellen”, „vegyük fel a harcot”, és „minél többször mondjuk el a keresztény áldó imádságot Orbán Viktorért”. Nem fogom most az ES ókeresztény fohászokban amúgy is jártas ol­vasóit terhelni az áldó imádság szövegének közzétételével, legyen elég annyi, hogy a miniszterelnököt, illetve a képében megjelenő Fellegi mi­nisztert immáron az Úr mellett a Vörös Csepel is vezetni fogja a brüsz­­szeli tárgyalásokon, hitet és erőt adva neki az ellenség legyőzéséhez. Korábban kollégáimmal már többször jeleztük e hasábokon, hogy a fejlett kereskedelmi és pénzügyi kultúrának legalapvetőbb vonása, hogy mielőtt pénzügyi nehézségeink okán kölcsönért folyamodunk hitelező­inkhez, jól leteremtjük őket, kirúgjuk házunkból, különféle rágalmak­kal illetjük, a feleségüket tájékozatlan, kedves szajhának nevezzük, majd amikor pénzünk végzetes mértékben fogytán, fölkeresve otthonában berúgjuk az ajtaját, és jól megköpdösve őt nagylelkűen azt mondjuk neki, hogy rendben van, adhatsz nekünk kölcsön, elfogadjuk. Feltéve, ha. A feltételek igen fontosak. Mint tudvalevő, ez idáig az IMF, majd nyomában az Európai Unió gyakorlatilag egy cinikusan szivarozó, a füstöt arcátlanul a magyar nép arcába fújó, elhízott burzsuj képében jelent meg, aki közép-európai nemzetek szuverenitását zabálta regge­lire, és szittya vért ivott hozzá; a Valutaalap volt a mai hatvanévesek gyermekkori rémképének, az imperialistáknak a megtestesítője. Ez azonban kevés. A magyar kormány bajban van. Az ugyan nem kétsé­ges, hogy a szabadságharcot megnyerte, maga alá gyűrte az IMF-et és az egész Uniót, a vesztesek most vinnyognak a tehetetlenségtől, és megregulázva adnak kölcsön az általuk megszabott feltételek mellett, ám ezt a hirtelen váltást még a legodaadóbb Orbán-híveknek sem köny­­nyű megemészteni. A nagyjából még mindig egymilliós tábornak a történelmi múltjá­ból és jelenlegi szellemi állapotából adódóan a hívek amúgy is maxi­mum félévenkénti pálfordulást tudnak befogadni és úgy-ahogy meg­érteni, 2012 elejére azonban a ciklusok lerövidültek, s akár másnapon­kénti alapvető vélemény- és magatartásbéli változások állhatnak be a kormány tevékenységében. Martonyi külügyminiszter, példának oká­ért, amikor elkezd egy nyilatkozatot, még maga sem tudja, hogy mi­vel fejezi be. Ezt a problematikát áthidalandó a Magyar Nemzet a hét elején jelen­tette uniós forrásokra hivatkozva, hogy „a pénzügyi segítségnyújtás­ról szóló sikeres EU-tárgyalások érdekében Brüsszel a Gyurcsány Fe­renc elleni eljárás megszüntetését, valamint a férfi és nő közötti házas­ság törvényi rögzítésének elhagyását várná el”. A hírből természete­sen egyetlen szó sem igaz, Olli Rehnnek, az EU pénzügyi biztosának szóvivője meglepetésében nem is tudott hirtelenjében mit mondani, csak azt, hogy nonszensz. Miként arra szakértők rámutattak, az EU már minden létező gazdasági témába beleszólt, ám házassági ügyek­től mindig is távol tartotta magát, felőle eddig is férfipárok ülhettek gyémántlakodalmat Dániában, miközben Máltán a legutóbbi időkig még a heteroszexuális házaspárok válása is tiltva volt; ami pedig Gyur­­csányt illeti, épp az EU-nak lett belőle elege. Mindentől függetlenül a Magyar Távirati Iroda a hamis hírre hivat­kozva még aznap megszólaltatta Harrach Péter kereszténydemokra­ta frakcióvezetőt, aki lényeglátó, tömör mondatokban fejtette ki, hogy miért nem helyes az, ha Brüsszel egy korrupt exkormányfőt akar vé­deni, illetve, hogy ha a mai demográfiai problémák idején a melegek házasságát forszírozza. Európa még nem tudja, de Magyarország már igen: az Unió és az IMF immáron nem szimpla imperialista vérszívó, hanem személyesen Gyurcsány Ferenc, aki melegek élén vonul be Ma­gyarországra, hogy végérvényesen szálláscsinálója legyen magának a Sátánnak; de facto ez az, amit a magyar nép még a jegybanki függet­lenségnél is jobban rühell. Ugyanakkor mindez jól mutatja, hogy mi az, ami a kormánypárt mai milliós táborát összeköti: a gyurcsányozás és a buzizás mint legfőbb nemzeti kovász; nem is érti az ember, hogy miért nincsen benne már mindjárt a nemzeti hitvallás első sorában, hogy ki ne menjen a fejekből egy pillanatra sem. Martonyi külügyminiszter mindenesetre az Európai Bizottságnak írt levelében nem véletlenül figyelmeztette az Uniót, hogy ne felejtsék el, „politikai családunk, ha akarja, tízszer annyi embert tud utcára vin­ni, mint ők”. Európa most pár napra visszavonult, s nyilván átgondol­ja esélyeit, főleg, hogy hét elején az Operaház épülete előtt az MTI jelentése szerint hetven kormánypárti nyugdíjas tartott szimpátiatün­tetést Orbán Viktor kabinetje mellett, s mondott áldó szép imádságot végül is Gyurcsány és a melegek ellen. 9 770424 884005 FIZESSEN ELŐ AZ ÉLET ÉS IRODALOMRA, s lapunkat minden pénteken házhoz viszi Önnek a Magyar Posta munkatársa! Kedvezményes kiadói előfizetés egy évre 18 000 Ft Megrendelhető a szerkesztőségben. Telefon: 210-5149, 210-5159 Fax: 303-9241, e-mail: lapterjesztes@es.hu­­ 2002

Next