Élet és Irodalom, 2014. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-03 / 1. szám
Köszönjük a szerkesztőségbe érkezett karácsonyi és újévi jókívánságokat. Az első megjelenés alkalmából ismételten szerencsés és sikeres új évet kívánunk olvasóinknak! ÉLET ÉS# IRODALOM Tarnói Gizellaemlékdíj Az Élet és Irodalom munkatársai díjat alapítottak munkatársuk, Tarnói Gizella emlékére, a gazdasági újságírás területén kiemelkedőt alkotó újságírók elismerésére. Az idén ötödik alkalommal meghirdetett díjra 2014. február 3-ig lehet pályázni. A pályázatnak kötelező formai kellékei (űrlap, formanyomtatvány, igazolás, pályázati díj stb.) nincsenek, a pályázati anyagot a szerkesztőség címére kell eljuttatni (1450, Budapest, pf. 84.) A díjat alapítók fenntartják a jogot, hogy a kuratórium, melynek tagjai Bokros Lajos, Losoncz Miklós és Várhegyi Éva, pályázatot be nem nyújtó újságírót is díjazhasson. A díjazott százezer forintot és Fehér László alkotását kapja. Részletes kiírás a lap honlapján: www.es.hu. Kiegészítés Cserba Júlia kifogásolta, hogy a Rozsda-centenárium megemlékezéseiben nem esik szó a festőművész zsidóságáról (Hamisítás, 2013/48., nov. 29.) Nem tudom, Rozsda Endre hogyan gondolkodott zsidóságáról, származásáról. Ahogy én látom, művészetében nincs utalás erre a személyes vonatkozásra. Amikor leírom tehát, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint milyen családban született Rozsda Endre, és mi történt ezzel a családdal a holokauszt idején, nem tudom, hogyan viszonyulna mindehhez az ünnepelt művész. Normális viszonyok között egy ember származására vonatkozó információk magánügynek minősülnének. Magyarország azonban ma, még mindig, nem normális ország. Rozsda Endre 1913. november 18-án született Mohácson, Zentai Gompecz Olga és Rosenthál Ernő téglagyáros fiaként. Nagyapja, Rosenthál Sámuel alapította az első gőztéglagyárat a városban. Édesapja a gazdasági világválság következtében a csőd közelébe került téglagyár miatti kétségbeesésében öngyilkos lett 1934-ben, ezután édesanyja vezette a részvénytársasággá alakult vállalkozást, sikeresen. A család a Széchenyi, később Városház utcában lakott, az 1926-ban elkészült új városháza az addig a Fő térre néző utcasor elé épült. Rozsda Endre nővére, Éva Magdolna Budapestre ment férjhez, ott vészelte át a holokausztot, húga, Erzsébet Mohácson házasodott, őt és gyermekeit szüleik volt téglagyári munkásai bújtatták, így megmenekültek a deportálástól. Édesanyjukat a többi mohácsi zsidóval együtt 1944 májusában gettóba zárták, június 29- én Pécsre, majd július 6-án Auschwitzba vitték, ahol meggyilkolták. Apai ágról három nagybátyja, feleségeik és gyermekeik egy része a holokauszt áldozata lett. Rozsda Endre a Vichy- Franciaország megszállását követően 1943-ban visszatér Budapestre, abban a reményben, hogy itt nagyobb biztonságban lesz. Mohácson a német megszállásig a zsidóellenes törvények és különböző rendeletek betartása mellett nem voltak zsidóellenes atrocitások, a Rosenthal család közismert és megbecsült tagja volt a kisváros polgárosult társadalmának. Nincsenek információim arról, mi történt Rozsda Endrével Budapesten, a vészkorszak idején; a Várfok Galéria katalógusa csupán annyit közöl: „A háború utolsó évében egy hónapig fogságban tartják.” 1957-ben visszatért Párizsba, ott halt meg 1999-ben. Vörös István Károly Igazság a Piavénál Érdeklődéssel olvastam Tibori Szabó Zoltán Keresztény magyarok vitája című szövegét (ÉS, 2013/50., dec. 13.). A szerző holokauszttal kapcsolatos állításaival egyetértek. Azonban amit az I. világháborúról ír, vitára késztet, íme: „Mi a fenét kerestünk mi a Piavénál? (...) az 1,1 millió magyar több mint háromnegyede a mindenkori nemzeti határokon kívül esett el. (...) nem honvédő háborút vívtunk, hanem katonai agresszió résztvevői voltunk.” Nos, a II. világháború esete erkölcsi szempontból egyszerűbb. Itt vannak „jó fiúk” és „rossz fiúk”. Az egyik szövetségi rendszer, a tengelyhatalmak, a náci, fasiszta diktatúrák, vitán felül az agresszív fél szerepét töltötték be, míg a másik fél - az antifasiszta koalíció - a megtámadott és védekező, igazságos háborút folytató szerepét. (Ez a sztálinista diktatúrára, a Szovjetunióra is igaz, hiszen Németországgal és szövetségeseivel szemben hazáját védelmezte.) Más a helyzet az I. világháborúval. Itt nincsenek jók és rosszak. Két agresszív, imperialista koalíció állt egymással szemben. Ebben a relációban az Osztrák-Magyar Monarchia nem volt jobb, de rosszabb sem, mint Oroszország, mellyel részben Galíciában (a Monarchia területe!), részben orosz felségterületen, éveken át harcolt. Ami viszont az olaszokat illeti, némileg más a helyzet. 1915-ben Olaszország támadta meg a Monarchiát. Annak ellenére, hogy a két állam között szövetségi szerződés volt érvényben. És annak ellenére, hogy a Monarchia olasz lakta területek átadásának ígéretével próbálta megbékíteni. Ausztria- Magyarországnak nem volt területi (vagy bármilyen) követelése Itáliával szemben, nekik viszont volt a Monarchiával szemben. Ezért, ha az I. világháború egészét tekintve nem is, az olasz fronton speciel nem voltunk agresszorok, és valóban honvédő háborút folytattunk. Más kérdés, mit kerestünk a Piavénál. Bár a nagy háború egészében nem, az olasz fronton történetesen mi voltunk a jobbak: 1917-ben az osztrák-magyar-német csapatok a caporettói áttörésnek elnevezett csatában nagy vereséget mértek a támadóra, így kerültek bakáink a Piavéhoz. Hogy a „nemzeti határokon” kívül harcoltunk, annak további oka, hogy ekkor nem rendelkeztünk saját országgal, hanem egy nagyobb, nemzetietlen vagy nemzetek feletti politikai egység, a már említett Monarchia résztvevői voltunk. Ezért „a nemzeti határokon kívül elesett többség” ténye itt semmit nem bizonyít, az adott állami keretek következménye. Mindamellett, úgy gondolom, a hősi emlékművek felállítása nem érdemtelen. Bízom benne, hogy Tibori éppúgy képes téves álláspontjának revideálására, mint szövegében idézett, rokonszenves vitapartnere. Ujlaky István Igaz jelentések Régi emlékek idéződtek fel bennem, amikor a karácsonyi számban Standeisky Évának főleg Sándor Andrással foglalkozó cikkét olvastam. Ugyanis néhány éven át ugyanazon a munkahelyen dolgoztunk a Szerzői Jogvédő Hivatal nemzetközi osztályán. A nagy amnesztia után három, forradalom alatti magatartása miatt szabadságvesztésre ítélt értelmiségit helyeztek az osztályra: Erdős Pétert, Márkus Istvánt és Sándor Andrást. A cél nyilvánvalóan az volt, hogy a munkahelyben távol a politikától, legyenek „szem itt”, biztosítson szerény megélhetést. Erdős és Márkus előbb-utóbb elkerült máshová, sőt előbbi elvégezte közben a jogot, és később ő lett a Hanglemezgyártó Vállalat nagy hatalmú jogtanácsosa. Sándor András kitartott. Sokszor derültünk azon, ahogyan - megjátszva a paraszti kádert - így vette fel a telefont: én vanok Sndor András. Sokat beszélgettem vele. Kellemes modorú, értelmes, művelt ember volt. A rendszerváltozás után derült ki, hogy szorgalmas munkatársa volt a III/III- nak. Irodalmi vonalon működött, de olykor kollégáiról is jelentett rólam biztosan. Sárdiként megállapította egyszer, hogy el vagyok ragadtatva a csehszlovákiai fejleményektől (1968 tavasza), valamelyik libanoni válság idején azt, hogy szerintem az oroszok meghátráltak az amerikaiak elől. Igazat jelentett, nem ő találta ki - ez is valami. Azt hiszem, hogy az ilyen Sándor Andrásokról mintázta Rejtő Buzgó Mócsingot. Del Medico Imre Bácskára emlékezzünk Az 1944-45-ös délvidéki magyar áldozatokra emlékezés szép gesztus, de ellenkezőjére fordul, ha a mi felelősségünket elhallgatjuk. Szerbhorváth György jó helyen tapogatózik, amikor azt szorgalmazza, az 1942-es újvidéki razzián túl nézzük meg azt is, mi történt ott a magyar megszállás három és fél évében (Fehér ing vörös föld, ÉS, 2013/50., dec. 13.). Mert a bevonuló magyarok már az első héten statáriumot hirdettek, s a második héten elrendelték mintegy másfél millió szerb kitelepítését. S mivel ez utóbbit a felfordulás elkerülése érdekében a németek leállították, a Trianon után bejeleült szerbeket a magyar hatóságok elvben internálták. A Délvidék azonban különbözött a Felvidéktől vagy Észak-Erdélytől, és már az első hónapokban komoly ellenállás bontakozott ki, amely főleg szabotázsakciókban mutatkozott meg, és amelyet az ott hagyományokkal rendelkező kommunista mozgalom szervezett. Később hiába dobták át ide az Észak-Erdély kommunistátlanításában sikeres nyomozókat, addigra az ellenállás nemzeti lett, és polgárháború képét vette fel. Mögöttük a stabil partizánmozgalommal a szerbek nem hunyászkodtak meg, és a nemzetiségi megosztás halálossá vált. Amikor egy falu lakosságának egyik része partizánokat bújtat, míg a másikból az önkéntes partizánvadászok kerülnek ki, nem nehéz megjósolni a következményeket. Ilyenkor lenne szerepe a megszállók felelősségtudatának, hogy a leszámolások és bosszúk ne kaphassanak teret, és a lakosság a hatóságokkal együttműködjön. Ezzel szemben Sombor-Schweinitzer József, a rendőrség főparancsnok-helyettese, aki a helyszínről készített beszámolót, így fogalmaz: „alig van ember, aki a szerbek közül a magyar érdekek szolgálatába volna állítható”. A szerbeket - bár egyes nagybirtokosok lojálisnak mutatkoztak - később sem lehetett már együttműködésre késztetni, Bácskát nem sikerült úgy integrálni Magyarországhoz, ahogyan a Felvidéket vagy Észak-Erdélyt. A közelmúltban szovjet levéltári anyagokból ismertük meg a „magyarok cselekedeteit” a megszállt Ukrajnában, Belorussziában. Jó lenne, ha a bácskait mi írnánk meg. Nagy György VISSZHANG [UNK] Civil Kurázsi díj Horváth Andrásnak A Nyilvánosság Klub Civil Kurázsi díjat adományoz Horváth Andrásnak, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal volt dolgozójának, aki - saját egzisztenciáját és személyi biztonságát is kockára téve - bátran kiállt a nyilvánosság elé, hogy felhívja a figyelmet az évek óta következmények nélkül zajló áfacsalás-sorozatra. Horváth András - annak ellenére, hogy a jelenkori Magyarországon kialakult közállapotok egyre kevésbé kedveznek a közügyek, közpénzek sorsát a demokratikus nyilvánosság elé táró közhivatalnoki, jogkövető magatartásnak, az egyetlen olyan eszközhöz folyamodott, amelynek segítségével esély lehet a nemzetgazdaságnak okozott hatalmas kár feltárására. Horváth András nyilvánosságra hozta azt a megfigyelését, hogy a határokon átnyúló adócsaló hálózatok alapját olyan, valós gazdasági tevékenységet nem folytató kereskedőcégek képezik, amelyeket szervezett bűnözői hálózatok kifejezetten csalárd ügyletek lebonyolítása céljából működtetnek. Bár a cégek egy részénél valós ügyletek is keveredhetnek a csalárd ügyletekkel, az értékesítések túlnyomó része mögött jelentős, összességében ezermilliárd forintot is meghaladó költségvetési károkozás áll. Horváth András szerint a magyar adóhatóság tabuként kezeli ezeknek a nagy érdekérvényesítő képességgel rendelkező konglomerátumoknak a megkülönböztetés nélküli ellenőrzését, egy jól kiépített rendszer védi őket a NAV-on belül. A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete 2013. karácsony „Fontos leszögezni: az állam maga nem állítja elő a jólétet, csak annak kialakulását tudja előmozdítani jó közösségi politikákkal, szabályozással, ösztönzéssel, jól definiált kiegyenlítő mechanizmusok működtetésével. De nem az állam a jólét forrása! Persze, ha nagy nyersanyagkincsen »ül«, az más, az abból termelődő állami jövedelmeket belátása szerint oszthatja tovább. Alapesetben azonban az állam csak az adószedés monopóliumából fakadó jövedelmek tulajdonosa.” (Jövő heti számunkban Magas István írása: Ideológiák és jólét) E heti számunk 15 200 példányban jelent meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők megrendelése alapján országosan 4060 példány jut előfizetőinkhez, 11 080 pedig áruspéldányként kerül forgalomba. A hirdetések technikai feltételeiről részletes információt ad Andóné Váczi Gabriella a 210-5149 és a 210-5159-es telefonon és a hirdetes@es.hu címen. 7/3 álló 105x421, fekvő 270x135 152 184 264 7/4 álló 160x205, fekvő 270x100 126 162 215 1/6 álló 105x205, fekvő 270x70 89,5 106 138 1/8 csík 270x50, fekvő 160x100, álló 105x145 71 85 112 Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelője, az 1084 Budapest, Auróra u. 11. Tel.: 303-4738, fax: 303-4744 »OBSERVER« E-mail: marketing@observer.hu A MÉDIAFIGYELŐ http://www.observer.hu 1 1 Hirdessen az ÉS-ben! Hirdetési tarifák Méret (mm) F-1 ÉS kísérőszín 4 szín (eFt) (eFt) (eFt) 2/7 (egyedileg egyeztetett) 655 1050 1/1270x433 396 490 670 1/2 álló 130x421, fekvő 270x205 225 280 390 2/770 105x100 49 7/700 50x100 25 2/50105x50 25 7/50 50x50 12,5 ÚJ - 4 szín - címlapcsík (270x50 mm) 440 eFt, fekete-fehér - címlapcsík (105x25 mm) 63 eFt (előzetes egyeztetés alapján), 4 szín - Junior page (215x305 mm) 475 eFt. Elhelyezés a hátlapon: + 20%. Az árak az áfát nem tartalmazzák. ÉLET ÉS irodalomI Kiadja az Irodalom Kft.: ÉS Alapítvány ÉS Baráti Társaság Megjelenik minden pénteken a tarnói gizellaJ Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: KÁROLYI CSABA Feuilleton, könyvkritika: kedd 10-13 karolyi@es.hu VÁNCSA ISTVÁN vancsa@es.hu Olvasószerkesztő: RUFF BORBÁLA Művészetkritika, ruti@es.hu Szerkesztők és fogadóórák: Feuilleton, próza: GRECSÓ KRISZTIÁN kedd 10-13, grecso@es.hu Vers: CSUHÁI ISTVÁN kedd 10-13, csuhai@es.hu Interjú: RÁDAI ESZTER csütörtök 13-14 Külföld: SZÉKY JÁNOS csütörtök 13-15 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13, szikszai@es.hu Tervezőszerkesztő: KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET Korrektor: VILCSEK ANDREA Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25-44 HU-ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Gaál Mózes utca felől) 1450 Budapest, Pf.: 84 Telefon: 303-9211, 210-2157, 303-9210 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Interneteim: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők. Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ Székhely: 8200 Veszprém, Házgyári út 12. Felelős vezető: Horváth Gábor Köszönetet mondunk olvasóinknak, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány adószáma: 18001776-1-42 bankszámlaszáma: 11786001-20043393 Lapzárta, kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. Előfizetési információk Az Élet és Irodalom című hetilapot előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Levél Üzletág, Központi Hírlap Iroda (1900 Budapest, Fax: 303-3440). Előfizethető az ország valamennyi postahelyén, valamint a hírlapot kézbesítőknél és az egyesített kézbesítőknél, továbbá e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu. További információ: 06 80/444-444 Előfizetési díj 2013-ban egy évre 18 720 Ft, fél évre 9750 Ft, negyedévre 5655 Ft, egy hónapra 1920 Ft. Kedvezményes kiadói előfizetés 1 évre 18 000 Ft. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149 és a 210-5159-es telefonszámokon, a 303-9241-es faxszámon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető. Kiadói előfizetés és éves ajándékutalvány: Atlantisz Könyvsziget (Bp., VI., Anker köz 1-3., bejárat a Király utca felől). Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül, a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). Előfizetési díj európai országokba elsőbbségi levélként 260 euró (kézb. idő 2-3 munkanap), normál küldeményként 200 euró (kézb. idő 7-8 munkanap) Egyéb országokba 283 euró További előfizetési információk a honlapunkon (www.es.hu). Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. MAGYAR BRANDS 2012 2014. JANUÁR 3.