Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)

1844-12-28 / 26. szám

Jaj, ha úgy van, hogy kis Ámor Gyilkoló hegyes nyilát Mindig ollyan szembe önti, Melly legforrób lángot ád: 836 Velem volt ő, mig a’ hazában Bujdosva jártam, mint a’ vad , És ittam a’ forrás vizéből, ’S alvám a’ szabad ég alatt. Velem volt ő, mig a’ hazán túl Naponti négy krajczár díjért Híven fogyasztám a’ katonák Sületlen , sótlan kenyerét. Velem volt ő, mig a’ könyvvel Sózott színészi kenyeret Megpaprikázták bosszúsággal Ármánykodó gazemberek Ez egy barátom — a’ költészet; Ez volt mindenkor én velem. Verseltem én minden bajom közt, A’ színpadon ’s az őrhelyen. Leend-e haszna verseimnek? Túlélik-e majd apjokat ? Ragyognak - e holdként felettem, Ha sírom éje befogad? — — De már derűs; szivárvány támad Amott a’ rákosi mezőn .... Sétára hát! csak el ne csípjen Valamellyik hitelezőm R Á J Ö V É S. Én még eddig legtüzesbnek Láttam Emma szemeit — Ah, ki győzze így szivemnek Gyógyitgatni sebeit!! Eördögh Dániel Petőfi.

Next