Életképek, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)

1846-08-08 / 6. szám

BELFÖLDI LEVELEZÉSEK. BALATON FÜRED,jul. 23-án. A’ nagyszerű Kisfaludy gőzös készül erősen; azonban alig fogja October előtt szeldelltetni a’ magyar tó-király hánykódó kék hullámait. A’ pesti zenekar elég ügyesen működik nem-nemzeti művek előadásában. Vannak ugyan, kik ebben gyönyört találnak, de azt legalább mi is igényelhetjük , hogy magyar helyen magyar nótákat is hallhassunk. Thalia papjai és papnői naponként jóformán megtöltik tűrhető játékaikkal a’ nem legtisztább , de elég tágas színházat. Vendég — arszlán és tigris — annyi van, mennyi csak kell és nem kell. Szállást csak úgy kaphat az érkezendő vendég, ha kevéssel érkezése előtt valaki, áldást vagy átkot mondva a’ szép vidékre — eltávozott. De nem használja ezt senki sem jobban, mint a’ vendéglők, kik utolsó táplálékát is nadályként szívják ki az egyszer dagadt erszényeknek. Alig van nagy város , mellyben jobban divatozhatnék az áltolvajság — kártya és koczka — mint itt. Múlt napokban is reménysugár-körözte arczczal ült le egy középidejü egyén koczkaasztalhoz , előtte heverő puffadt tárczája töltelékében bizakodva de óranegyed múlva halálsápadtan emelkedők fel székéről’s miután üres tárczáját belzsebébe retté, ezt suga háta mögött álló inasának ,egy óra múlva haza megyünk.4 . Pár nappal ezelőtt egy szolga, ki ura pénzét és köpönyegét eljátszá , agyonlőni akarván magát, a’ roszul irányzott lövés következtében életben maradt. Némellyek ugyan kaczagnak; de a’ közmondás daczára is, hogy t. i. ,hiába átkozzák a’ csirkehordó kányát, átkot mond az illy veszélyes mulatságok szerzőire a’ Füredi Híradó. GYŐR. (zászlószentelési ünnepély). Elérkezett a’várva várt idő , mellyben városunk nemeskeblü polgárainak első rendű osztálya zászlószentelési ünnepét tartá f el az óhajtott nap, mellyben ezek megmutaták, hogy a’ nemzetiségünk iránti forró szeretet magvai kebleikből ki nem vesztek, hanem mindnyájokban a’ haza javát és boldogságát emelni törekvő reményteljes növényekké magasultak, hála ezért és köszönet a’ hökeblü Zichy Ottó grófnak, mint örseregünk nemtetének az egész haza színe előtt. — Julius 25-ke volt a’ kitűzött nap, mellyben hazánk néhány városinak (Pest, Esztergom, Komárom) érdemdús polgárai , a’ gőzhajó-társaság által ingyen) ajánlott Buda gőzösön megjelenendők, több hajókori taraczk-lövések harsogó moraja közt, városunk minden rendű és felekezetű hullámzó sokaságától kétes habozással várattak. Megjelenésök határideje, az esti 8 óra, 11-re változók, melly késedelem azonban, mint hallók, egy helyeni fenakadás szüleménye, nem kevés fényül vala a’ meglepő jelenetnek ; ugyanis lenyugodván a’ nap, azaz színnel festé a’ felhőtlen ég boltozatát, mellyen milliárd csillagok áraszták kölcsönzött fényöket a’mindenségre , a’ Duna szőke vizén álló hajókról hosszú póznákra kötött lámpák , mint mindannyi Syriusként ragyogók, lövelték sugáraikat a’ csendes habokra, a’ taraczkok tüzei kétes homálylyal czikáztak át az esthomályon, hatalmas durranásokkal mennydörögvén örömöket, a’kürülállók víg kedélyét első osztályú örseregünk zenekara még inkább emelé ; —• végre nagy morajjal hasitá fölfolyónk hullámait a’ kis Buda, 's eljut a városunkhoz; roppant taraczkok, éljenek ’s nyájas baráti ölelésekkel lőnek fogadva a’ szives honfiak, kiket fáklya-világgal kisértek kijelölt szállásukra derék polgáraink. 25-kén esti nyolczkor érkezők meg a’ magyar szellemű lelkes gr. Zichy Manóné , a’ haza leghűbb leányainak egyike , ez ünnepély legkitűnőbb személye — a’ keresztanya, számos diszfogatok kíséretében; felérvén a’ püspökvárba, ott hazánk több városinak néhány polgáritól ’s a’ városi tanácstól fogadtaték. Vége lévén a’ tisztelgésnek, mindnyájan elszéledénk , kilenczkor a’ várban ismét megjelenendők, hol az ügyes Morelli zenekara, tiszteletül a’ keresztanyának, válogatott darabokkal egész tizig mulattató a’ nagyszámú közönséget; ekkor az egész zenekarral városunk főutczáit bebarangoltuk. Jul. 21-án az ünnepély legnagyobb napja vala, a’ szentelésnek szánt. Már reggi négykor harsogó örömzaj vala hallható minden utczában ’s zenével üdvözlék a’ felkelő napot ; később kimenvén a’ szentelés helyére, melly a’ városon kívüli puszta téren volt, megyés püspökünk ’s a’ keresztanya nagy ünnepélylyel fogadtattak; következést a’ nagy mise a’szenteléssel, mit az egyes polgárok általi szegek beütése válta fel , ennek vége lévén, a’ zászló gr. Zichy Manótól, hazánk érdemes fiától, ,éljen, kiáltások ’s hazafiui érzelmek ömledezési közt a’ vivőnek átadatott; ezután jött a’ polgári eskü, mellynek alakja korunk kivonatához képest vala kidolgozva; különösen kiemelték azon szavakat, mellyekkel igérék, hogy városunkat készek leendnek utóló csepp vérökig minden veszélytől oltalmazni, mi bizonnyal honfiúkéélességüknek legdrágább gyöngye Ennek vége szakadván , tartatott az egyházi szónoklat; szónok (N. Tóth József város plébános ’s apát) körül négyszeget képezve állott a’ mindkét rendű polgári örhad ; díszesen elkészített sátoralaku emelvényen ült a’ keresztanya , hosszú uszályos, nehéz kék selyem, magyar ízlésre készült, ezüsttel gazdagon hímzett, pompás De e’ szívességért a’ liberális polgárok pár ezer forintnyi összeggel járultak az iparegylet közhasznú czéljai fölsegítéséhez. * 1-