Életképek, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)
1846-10-10 / 15. szám
ERDÉLYORSZÁGI LEVELEK. II. KOLOZSVÁR, October elején. Szerencsés jó napot kívánok önöknek ott túl a’ Királyhágón, édes hazámfiai! Hát hogy mint érzik magukat ? Bezzeg, mi nem a’ legjobban vagyunk ám, min ugyan, tudom, egy cseppet sem fog csudálkozni, ki a’két testvérhazát ismeri; mert, hiszen, önök már annyira felvilágosodtak, hogy néhol még többet is látnak, mint bizonyos urak szeretnék , míg ellenkezőleg, a’ mi félszemünkön folyvást fekete tapasz áll. Bizony, boldog emberek legkivált önök, kik lakoznak fővárosában a’magyar hazának, hol már annyira megkedvelték a’vágtatva haladást, hogy nem is liberális bérkocsis, ki esztendőn át csak egypár embert tapostat el, mi rettenetesen elvagyunk maradva. Ha a’fensőbb ranguak nyájas leereszkedéssel közelitnek azokhoz, kikre tán nem bársony ablak-kárpitok közt mosolygott az első napsugár, — ezt önök magas műveltségnek nevezik nemde ? a’ mieink illyen szabályt nem ismernek. — Önöknek ezer nemű élvezet kínálkozik itt és amott, ’s hogy többet ne említsek, esténkint legalább remeknél remekebb színi előadásokban gyönyörködhetnek, mig bennünket egyetlen vándorcsapat sem méltat bengalai tüzére ’s rémletes és borzasztó jelenetekkel spékelt hatásos mimi-comico-tragicus darabjainak felmutatására. És mert ezentúl már a’ népkert dudvacsomói közé nem járhatunk ki fris levegőt színi, majd csak meleg szobában olvasgatjuk a’vasárnapi újságot. — Önök finomul rakott sima járdáknak örvendhetnek: mi minden séta után először is lábvizet veszünk, aztán pedig hálát adunk Istennek, hogy orrunk betörése nélkül juthattunk haza. — Ott már attilás rendőrszolgák szivaroznak az utcza-sarkokon : itt fakó frakkba bujtatott pofoncsapott kalapú csodabogarak bukdácsolnak térdig érő csizmáikban az utczák szemete közt, ’s még csak nem is pipáznak. — A’ pesti bérkocsisok nálunk arszlánoknak is beillenének ; mert a’ mieink még pőre ingben gatyában szoktak a’ bakon szundikálni.------Csalódnék azonban, ki azt hinné, hogy mi erdélyiekül mindenben olly szörnyű hátra volnánk: bizonyos dolgokban sokkal előbb állunk a’ magyarországiaknál. Önök például, igen szükközűek a’czímek osztogatásában; már mi itt liberálisabbak vagyunk, nálunk még a’ megyetisztek is, és a’kinek egy tenyérni birtoka van , méltóságosak ; a’ mágnásokat meghagyták nagyságosoknak; és a’ tekintetes urak ? .... Egyszer, midőn a’feketetói fogadóban voltam szállva, egy cseléd jött az öreg német csaplároshoz, ’s félverdung pálinkát kért a’ „tekintetes úrtól“, tehát a’ feketetói és bállá - vásári, úgy szintén minden nadrágos korcsmáros Erdélyben tettes úr! Gyermekkoromban gyakran szokta mondani atyám: tanulj, fiam, még teins úr is lehet belőled! szegény jó atyám, deh megjárta volna, ha legmagasabb reményét, a’ „teiis“ czímet, mint erdélyi fogadós nyertem volna el. — Már azok a’ magyarok kinevetnék az embert, ha frakkban és sarkantyús Jopánban jelennek meg az utczán; pedig ez nálunk divat, ’s rajta megütközni senkinek sem jut eszébe. Aztán mostanában erősen terjed itt a’ műveltség a’ kézműves osztálynál. Bizonyos ismerősöm egy szabólegényt szólított meg a’minap. ,Itt jártam — felelt ez nagybúsan — Náni kisasszonynál fizintában, de én nem tudom, mi lelte, csak ollyan funkjánk módra beszélt hozzám ; azt hiszem, tán azért volt ollyan zsenéres, hogy englizsében találtam. Kell-e hozzá commentár ? hiszen e’pár sorban a’társalgási műveit nyelv egész szótára ki van merítve. Azonban én csak beszélek, a’ papiros csak fogy előttem , és még nem szóltam a’legérdekesebbről, az országgyűlésről. Azt hittem , hogy ha majd a’ „méltságos kir. és rr.“ begyülnek Kolozsvárra, tán egy kis élénkséget majd csak öntenek e’vén városba: de biz ez maradt úgy, a’ mint volt, egy 70 esztendős vén asszony megrongyolt ködmönben, kinek hiába öntik torkába a’bort, hogy vére sebesebben forogjon, mert tőle legfölebb is — elalszik. Hanem egy nagy dolgot mondok: a’ mirgos ki. és rr. csoportiban a’ magyar ruhának szörnyű szűke van; — minden tréfán kívül a’ „Honderű“ egész évre elláthatná magát nálunk torzképekkel, miknek azon különösen méltánylandó érdemök is meglenne , hogy legalább honiak volnának. Bizony valahányszor illyeket és még számtalan botránkoztató dolgokat látok — miket pedig nálunk nem szükség nagyon kutatni — mindig valami sajátszerű kedvet érzek magamban, mit én megnevezni bátor nem vagyok, de mit Széchenyi már rég „kefélési gyönyörűségnek“ keresztelt. És én olly nagy hajlamot érzek magamban illyes kefélési, vagy— ha úgy tetszik — gyomirtó szerepre, ha tudnám, hogy nem fogom kivágni önnek szorgalmas kolozsvári tudósítóját, de én tisztelem az ő majorátusát, ’s ezennel vérző szívvel lépek le a’ levelezések rózsaszínű mezejéről; hanem ha ön úgy akarja, oda beljebb, a’ fehér papiroson nem sokára találkozandunk. — Notabene! ne vélje ön, hogy e’ sorokat Ausztriából veszi, azért, mert levelem boritékán német postabélyeget lát; majd a’huszadik század elején tán , — ha Isten megengedi érnünk — a’ „clau s e n b u r g i“ posta is „Kolozsvárra“ fog átköltözni. Az ég áldja meg önt! Szathmáry Károly. GYŐR, October 6-án. Mint tudva van, nálunk egy szinészetbiztositó egylet létezik, melly évenkint a’ négy utolsó hóra magyar színész-társasággal lát el bennünket Volt is eddig a’győri színházlátogató közönségnek ezekkel nagy megelégedése, de — miért, miért nem? — az idén megszüntették ezt ’s a’ társaságot, különösen ennek hölgyszemélyzetét elhatározottan gyengének nyilatkoztatták. Az igaz : a’ közönség is évről évre magasb igényeket vesz számba, ’s a’ társaságnak is megvannak az ő gyengéi. Eddig a’ győri minden egyéb színpadot felülmúlta’ vidékiek között, de az idén — bár Hetényi igazgató meglett, a’ mit tehetett — a’ kolozsvári társasághoz húzódott, a’ ki csak húzódhatott a’ vándortársaságok közül. Rebesgetik azt is, hogy a’ biztosító egylet szét akarná bontani a’ színigazgatóval kötött szerződést, — ez azonban bár ne lenne való; de ha mégis volna a’dologban valami, ajánlanám Hetényinek, egyesüljön Feleki társaságával, ’s olly biztos lábon fog állani, mint senki az igazgatók közül — A’férfiszereplők közt Hegedűsnek legnagyobb ártalmára van, hogy jó játékát maga is tudja , holott ezen tudat többnyire elzárja a’ töké-