Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)
1847-04-17 / 16. szám
508 Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más, Enyhítsük mi költők, daloljunk számára, Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás. Egy édes álom a’ kemény nyoszolyára ! — Ezen gondolatok elmém környékezték, Midőn a’ költői szent hegyre jövök fel ; Mit én nem egészen dicstelenül kezdék, Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel! Petőfi Sándor: KÉNYTELEN BETEG. (Gyula barátom kalandjainak fekete könyvéből.) Hogy Pestnek sok szép hölgyei vannak, ez régi igazság — ’s hogy a’ legszebbeket este a’ nemzeti színházban láthatni, napnál világosabb. Lehet, hogy ezen bók az igazság rovására történt; mindegy, csak minél több hölgyet csaljon a’ nemzeti színházba. Bizony magam se hinném el, ha azt mondanám, hogy a’ szép hölgyeket gyűlölöm, ’s hogy egypár barna szemet, melly életvidorul kacsint ki a’ kedves arczból, mint két fénybogárka a’ rózsabokorból, ’s egy átölelésre méltó csinos termetet nem soroztam volna mindég azon gyöngy tulajdonok közé , mellyek annál bájolóbbak, minél csábítóbb ingerrel birnak. Szeretném ismerni azt a’ philistert, ki ifjúságában semmi bohóságot el nem követett, ’s vénségében meg nem bánta, hogy többet már el nem követhet ! Ments Isten a’ képmutatóktól; én nem akarok közéjök soroztatni, kivált miután olly korban ’s irigylésre méltó helyzetben vagyok, hogy nőmnek példás elnézése mellett még sok illy bohóságra legszebb kinézésem van . . . A’ színház pitvarában állék — augustus közepe táján volt, azt tudom ; de a’ napra nem emlékezem — midőn egy sok ízléssel öltözött csinos hölgyecske surrant el mellettem, ’s a’ pénztárnál jegyet váltván, felsietett a’ második emeletbe. Szép kéz, szép fogak és szép láb az achilles-sark, mellyen tizenötödik évemtől fogva megsebesíthető vagyok : a’ lépcsőkön föllebegő hölgynek fekete atlasztopánba szorított gyönyörű lába volt . . . . — lássuk , ki dobja rám az első követ, hogy kétszer tizenöt ’s még egypár év után illy kitűnő tulajdonok holmi ártatlan kalandocskára buzditanak ! Kolosy úr gyanús mosolylyal nyujtá oda a’ hölgy mellett váltott zártszéki jegyet : két perez múlva tőszomszédságában ültem. A’ néma köszöntések ’s néhány jelentéktelen bevezető szavak után — miközben szemeimet vizsgálgatva legeltetém szomszédném kedves alakján — hozzáfogtam az úgynevezett arszlános ostromhoz. Sikere fölött, annyi privátleczkék után, nem estem kétségbe.------Archimedes egy pontot keresett, hogy a’ világot sarkaiból kiforgassa; nekem csak egy félórai határidő kellett, hogy a’ legkegyesebb hölgyet meghódítsam. — Nagy szó, az igaz; de nem élünk-e arany korában a’ nagy szavaknak ? Idő és helyzet kedvezőnek. — Operát adtak, ’s Hollósy kisasszony énekelt, a’ közönség méltó kegyencze. A’ folytonos taps érthetetlenné tévé mások előtt párbeszédünket ; néha olly erős volt a’ lárma, hogy kénytelen valék közelébb simulni szomszédnémhoz, mit ő példás engedékenységgel látszott tűrni. — A’ kénytelenség már sok kényes situatiót mentett ki az életben ! Soha sem voltam nagyobb barátja az öregdobnak ’s harsány trombitatusoknak, mint ezen estve, és soha sem örültem jobban az óriási tapsoknak, mik-