Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-06-11 / 26. szám

ARAD, május 20-kán; de csak istenben bízzunk, mint bizánk! — Emberségünkből álljon fön hazánk! — Petőfi. Politicai mozgalmainkról nem sokat irhatok, mert népünk aluszékonyságát eléggé tanú­sítja a’ városi tanács atyai gondoskodása, melly egy népgyűlés alkalmával a’ hon érdekében el­­mulaszthatlan kötelességének ismeré , a’ szunnyadt polgárságnak tudtára adni, hogy az ébre­dés olly rég várt órája valahára már ütött! — És hogy a’ tény természetesb legyen, a’ ,,sive quod erat démonstrandum“-ot ónos botok hatályos közremunkálásával kinek a’ fejére, kinek a' hátára véres betűkkel örök emlékül ráiraták! — Ezt csak mintegy elökészitéseúl annak, a’ mi ezután következik. — Brrr! szinte a’ hátam borsódzik belé , ha rágondolok; tanácslom is szép olvasónő, ha gyenge idegzetű, méltóztassék megtámaszkodni, mert bizony isten, semmiről jót nem állok! — Most olly tényt fogok leírni, melly a’ két magyar hazában aligha megtörtént, és történni fog , melly erélyes tanácsunkat is ollyannyira megzavard, hogy az eseményről gyors postával a’ ministeriumot tudósítani szükségesnek látta ! — ’S a’ tény ebből áll: A’ nép a’ szín­házban, rémitő zaj között, a’ — Rákóczyt eljátszatni bátorkodott! — Hah! szinte elakadt, a' lélekzetem, a’ míg leírtam, tudom, hogy nem fogja a’ tisztelt olvasó elhinni, hogy Aradon illy rémitő botrányok történhetnek; de becsületemre mondom, ez szóról szóra igaz történet! ■— Igaz ugyan, hogy már kissé elkéstem e­ hírrel, de hogy valót irok, bizonyságom a’ városi ta­nácsnak a’ ministeriumhoz gyors postán küldött tudósítása! — 31 ennyire visz az ostoba­ság! De hiszen ütött a’ váltság órája, küszöbön a’ tisztujitás! és ha isten úgy akarja, mint polgárságunk, elmondandjuk : ,,Uram, dicsértessék a’ te neved, mert megszabadítottál a’ go­nosztól ! Amen.“ A’ tisztújitásról, annak bevégeztével bővebben szólandok; most azonban tér­jünk szinházunkhoz, mint a’ nemzetiség egyik legfőbb terjesztőjéhez. M múlt évi november elején, mint színházunk megnyittatásának szakában , szólottam Goes Ede biztosított igazgatóról; megjósoltam, hogy Goes az aradi szinügyet nemcsak hogy kom­­promittálni fogja , hanem azt is hozzá­tevem, hogy ha az aradi szinügy ismét régi sorompóiba visszagördülend, azt egyedül Goes taszította oda! — Feltámadt ekkor ellenem az aradi levele­zők egész légiója, és a’ postasíp rágalmazó hangját Goes úr irányában hamisnak nyilvániták! — Ennek következtében jónak láttam a’ színi tudósitásokkal felhagyni, annyival is inkább, minthogy némellyek szavaimban az elpalástolt önérdeket keresék, 's hagyám a’ szinügyet sér­tetlenül a’ maga medrébe folyni. — Hogy jóslatom valósult-e ? a’ következés mutatta meg. — Színészeink majdnem mind kitűnők voltak, és mégis annyira csökkent az eleinte szinte a’ túl­­ságig buzgón pártoló közönség részvéte , hogy daczára annak, hogy a’ zártszékek és páholyok mind kibérelve valának, az utósó bérletben könnyen meg lehete olvasni a’ jelenlevő közönség számát, és a' színészek majdnem csak a­ puszta színfalaknak játszottak. — Sőt annyira nőtt a’ gyülölség Goes irányában, hogy több ízben harsány kiáltások Goes nevét hangoztaták, ’s csak szinpadon nem létének köszönheté ki nem fütyültetését! M Miért tehát e’ gyülölség? — Korán­­sem szándékom Goes úr társaságának érdemeiből, melly mindnyájunk megelégedésére működött, (a’ drámai személyzetet értem) csak legkisebbet is levonni (sőt az operai tagok között is igen jeles egyének valának néhányan), csak annyit akarok röviden mondani, hogy egy olly ügynek élére, mint az aradi színügy, nem egy neje szeszélyei után hajladozó nádszál, hanem egy erélyes és szilárd férfiúra van szükségünk; egy szóval: nekünk igazgat­ó és nem papucs­­hős kell! — És egy illy férfiút nyertünk mi Havi 3 M­ihály úrban, ki legközelebb egy ma­gyar népdal-társasággal a’ külföldön tett dicsőséges utazása után visszatérvén , jövő november elején Goes Ede úrral együtt veendi át a’ színházat, és így remélem, hogy mindenik igazgató a’ maga helyén, Goes úr egyszersmind mint jeles karmester, nemcsak kipótlandják azt, minek eddig hiányával valánk, sőt bizton hisszük , hogy az aradi színügy állását az első helyre eme­­lendik. — Tehát azon jó remény fejében, hogy az egész Európát megszállott reformvágy Goes úr személyét sem kerülte ki, ’s nem késend az illető királynéhoz a’ jó ügy érdekében egy proclamatiót terjeszteni, melly ha el nem fogadtatnék, számolhat segélyünkre, ’s kikiáltandjuk : ,,Le a’ p­apacskor­mányt nyal !“ — A’ társaság e’ hó elején Nagyváradra utazott nehány hétre, ’s onnan Szathmárra veendi útját. — Színházunk szakában igen sok új színmű adatott, közöttök három aradi szerzőktől, jelesen : Az idegenek Aradon, vígjáték Sárosy Gyulától; 31 o­s­­toba és fia, dráma Or’bán Petőtől és A’be­tyár, népszínmű Lukácsi Miklóstól, ítéljen fe­lettük­­a’ közvélemény. •­ Az aradi Hirdető, vulgo petreselyemlap, szerkesztőjének az Ungar­­ban legközelebb annyira elevenére tapintottak, hogy utósó számú lapjában egész komolysággal állítja, hogy sajtószabadságunk már sajtóarczátlansággá aljasult , és egész el­keseredéssel a’ censura után fohászkodik. — Ennek az embernek emlékoszlopot kell állítani. — Egyébiránt, hallomás szerint, lapja legközelebbi számában szerkesztői tapasztalásait akarja rajz­ban közrebocsátani. — Szép egy kis fresco lesz, mondhatom! — Azonban, t. szerkesztő urak engedelmével, ezután gyakrabban értesítendi tisztelötök LUKÁCSI MSIKLOS, VÁCZ, junius 6-án. E‘ városban ’s vidékén mindenütt csak két tárgy foglalkoztatja je­lenleg a’ polgártársakat, t. i. a’ képviselők választása és a’ nemzetőrség szerkesztése. Vácz vá­­lasztóhelyül van kitűzve; természetes tehát, hogy az itteni választók iránya fog határozni. Az akaratokat, vágyakat már meglehetősen ki lehet ismerni. Egy nagy többség ismeretes polgár­társunkat Hajnik Pált tűzte ki jelöltéül. Ezen férfiúnak egész élete egy nyílt bizonyíték a’ pol­­gárhazafiuság, szabadelvűség és becsületesség mellett. Az utóbbi években különösen nagy, ál­dozatokkal is párosult küzdelmet vívott a’ szabadelvű ellenség diadaláért a’ megyei életben, társalmi helyeken, tiszt- é s követválasztásoknál. Ő volt a’ martiusi napokban a’ boldogult KK. és RB. országgy­űlésére a’ pesti küldöttségnek szónoka. — Azok, kik őt az egyház emberének mondják lenni, nemcsak egy parányi tényt sem képesek e’ mellett felhozni, de nem is ismerik gondolkozását, lefolyt életviszonyait ’s elveit, mint nem ismerik a’ táblabirák a’ szabadelvűsé

Next