Ellenőr, 1915. július-december (9. évfolyam, 104-194. szám)
1915-07-01 / Rendkívüli kiadás
■bOvisnx»»! Ama ж · й*1?9** a*y #vvs . . Sál . . „ ««BT** . ‘ • „ ®*V »6**1 . Viták*» «g? évss . m . I . . mbv*« . . • . «И М» • Felek» serkentfe i OROSVÁIY BÁBOK Ы Rendkívüli kiadás. Marosvásárhely, 1915. Julius 1. CSÜTÖRTÖKIX. évfolyam. tfUtJÖBTLBfc POLITIKAI UJSAfe Q 3|?»| Hál 4 fillér© XlBKlIXVfil«« BK XláDOIkAVA ~= во1де яв«» 9 **•» E », esa»kM«teai|lEkltfóhlv»No ■— ï»ïite«iS HS B*á>S I— f Mniel «lie»*. «*v*al»iH evetekre a»iai vitesvnlaak feaptiajdeies éc kladái»! BELN iÁMUB? 31 Lapunk július 1-től kezdődőleg mindenna£ délelőtt 11 órakor jelenik meg. Erdély. Már mi másutt meg sem tudnánk élni !... Hegyekkel körülvett, folyókkal átszelt szép országunkat két dolgos kezünkkel építettük ki... Az erdők rengetegének búgó szarvasa, a tavasszal visszatérő madár, a fenyvesek őszi dalosa, a mezők pitypalattyja, a hegyek és völgyek lakói mind jó ismerőseink. Fenn a legmagasabb hegyek tetején és lenn, mélyen a völgyben mi magyarok csináltuk a kultúrát. Az Istenházát, az iskolát a mi piros tégláinkból építettük, az utakat székelyemberek kavicsolták, a földet mi miveltük — a földet, a melyben Erdély nagy és retteget fejedelmei és dicső őseink nyugszanak. Erdély. Büszkén mondjuk ki e szót. És komolyan egymás szemébe nézünk mi, erdélyi magyarok. Nem vagyunk gőgösek és kiabálók. Nyugtalanok és idegesek. Szavainkat senki se hallja. És mi mégis megértjük egymást. Egy erőteljesebb dobbanás — benne szívünk és lelkünk mélyén— ez a mi toborzónk. Békében éltünk és békében akarunk ezután is élni. A ki a magyar hazához hív volt, jó volt — azt megbecsültük, annak rangot adtunk és magunkhoz öleltük. Testvéreinkké fogadtunk mindenkit, a ki a jogot szerette és az igazságot tisztelte. Erdély minden népe az Unióval beleolvadt Szent István koronájának szent keresztjébe. Aki ezt a keresztséget fel akarja bontani — az nem lehet oly jól vértezve, hogy életét megóvhassa. Nincs erdélyi ember, aki e szónak nagyszerű jelentőségét ne érezné. Nincs politikai párt, mely ebben egyet ne értene. Erdély. Úgy csüngünk e szón, mint Mária Jézus szivén. Erdély. Ez a mi jövő örömünk, jövendő boldogságunk, az életünk, a vérünk, a mindenünk. Erdély. Már mi másutt meg sem tudnánk élni ! 1.. O. G. Nyomatott GRÜNN SÁMUEL könyvnyomdájában Marosvásárhelyt ! LEGÚJABB. Saját tudósítónktól Érkezett délelőtt N amkor A Pápa elleni merénylők, A Müncheni Abendzeitung Írja: Rómában szerzetes ruhába öltözött emberek végigvonulnak az utcákon. A Pápától elszakadást követelnek, valamint utódjának azonnali megválasztását. A Pápa helyzete veszedelmessé vált Rómában. Merénylettől tartanak, (m. t. i.) Bukovinai harcok, Csernovitzból táviratozzák, az oroszoknak bu-kovinai és besszarábiai vereségeik folytán — támadásaikban lanyhulás állott be. A Dnyeszter és a Pruth közötti síkságon a harcok tovább folynak. (T. T. T.) A cár nem békül. Pétervári távirat szerint a cár leiratot intézett a miniszterelnökhöz, mely szerint az ország minden részéből jelentések érkeznek hozzá, hogy a nép a háború folytatását óhajtja A cár így végzi leiratát: — Isten segítségével az orosz hadsereg végleges győzelméig a háborút, folytatni fogjuk, az ellenséget le kell vernünk, különben a béke lehetetlen. Oroszország kimeríthetetlen erejében bízva, óhajtom, mikép a nemzet minden polgára szolidárisan dolgozzon, hogy a hadsereg szükségleteit kielégíthessük Olasz tehetetlenség. A Kölnische Zeitung írja. Salandra olasz miniszterelnök azért volt a főhadiszálláson, hogy az offenzíva sürgős sikerét kérje, mert a közvéleményben nagy elkeseredés tapasztalható. Lelőtt repülőgép Kolomeában. A sajtóhadiszállásról jelentik: jún. 28-án Kolomen felett egy orosz repülőgép jelent meg. Egy osztrák-ma-gyar europlán üldözni kezdte Zaleseykitől északra és 2000 méter magasságban lelőtte. A miénk sértetlenül visszatért. Mi lesz a háború után? — Ш— Szakemberek véleménye. Érdekes probléma, amely unos untalan fölmerül, vájjon háború után egyes foglalkozás ágak javulnak-e, vagy romlanak ? Hivatott emberek meghallgatása után a következőkben összegezhetjük a várható helyzetet: A háború után egyes pályákon nagy lesz az emberkereslet, míg más foglalkozási ágak rosszabbodni fognak, még nehezebb lesz rajtuk a boldogulás, mint volt a hajdani békében. A hivatalnoki pálya a legkeservesebb lesz. Különösen a kishivatalnoki pálya. A háború után — nagyon helyesen — kiszolgált altisztek és rokkantak nyernek alkalmazást, különösen segédhivatali szolgálatra. De a részben rokkant katonatisztek közül is sok szakít a tiszti, fizikailag is nehéz pályával és a könnyebb tisztviselői életre tér. A kereskedői pálya aránylag nehéz lesz, különösen kezdetben. Az ipari pálya viszont rendkívüli fejlődést követel, ha nem is minden egyes iparágban. Elsősorban a vas és fémipar mutat majd hallatlan föllendülést, valamint a technikai csoportok. Legjobb dolguk aránylag az ácsoknak és kőmíveseknek lesz, különösen olyan vidéken, amelyen háborús területek voltak. A tanári és tanítói pálya kivételes lendületet vesz. de tekintetbe vesszük még azt a histórai tényt, hogy háború után a gyermekek száma rohamosan emelkedik, úgy érthető a tanári és tanítói pálya lendületes fejlődése. Az orvosi pálya szintén kedvező lesz a boldogulásra, mert igen sok orvos áldozatul esik a frontokon és ragályok leküzdési munkájában, rendkívül megnő azok száma, akik állandóan orvosi kezelést várnak. Egy pálya azonban hihetetlenül megjavul : a gazdasági. Kiváltképen a magasabb képzettségünk között lesz kereslet és jövedelem nagyobbodás. A mezőgazdasági üzemeket alaposan reformálni fogják, modern értelemben belterjessé tesznek egyes ágakat, melyeket addig elhanyagoltak, kifejlesztenek, az állattenyésztés egészen más rendszerűvé válik, hatalmas arányúvá az egész országban. A könnyű gazdasági ágakban, így erdészet, kertészet, ispáni teendők, évtizedekig nem lesz hiány, sőt fölösleg lesz, mert a rokkantak is használhatók lesznek. Érdekes, de természetes tünet, hogy a nők el fogják özönleni az egyes pályákat, különösen azért, mert sokan existenciákat akarnak teremteni, arra gondolván, hogy nem mennek férjhez.