Ellenőr, 1870. szeptember (2. évfolyam, 1-15. szám)
1870-09-16 / 1. szám
Egész Szip Félévre . Előfizetési árak: 20 ft. — kr. I Évnegyedre 5 ft. — kr. 10 » — » I Egy hónapra . 1„80 „ Szerkesztési iroda: Pestien., országút 38. szám. Semit sem közlünk, ha nem tudjuk, lstől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. 1. SZ. ■ *-* 1 "7 Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Leveleit csak bérmentesen fogadtatnak el. Péntek, September 16. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri beigtatásért . . . . 10 kr. A nyílt tér egy petit sora 30 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz. és Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. 1870. A tisztelt közönséghez. „Az Ellenőr létrejöttét azon elvbarátaimnak köszönöm, akik bizalmukra méltatanak, midőn a törvényszabta biztosíték letételét lehetségesitik. Neveiket —engedelmükkel — tudatni fogom a közönséggel később, ha e lapot, hazánk ügyébe teendő szolgálatai folytán, némi büszkeséggel fogják álltaluk alapitottnak ismerhetni el. Addig csak hálaérzetem emléklapján leend feljegyezve e névsor, ámbár nem titok most sem.“ Ezen sorokkal kezdte meg pályáját az „Ellenőr“ másfél évvel ezelőtt, 1869-ben mártius első napján. S ha idézem most ama beköszöntő nyilatkozatot, teszem azért, mert nem vélek csalódni, midőn megérkezettnek látom a perczet, hogy az „Ellenőr“ alapítóinak névsorát hálaérzetem emléklapjáról a nyilvánosság részére is lemásoljam. Az „Ellenőr“ biztosítékához járultak : Móricz Pál, Tisza Kálmán, Lovassy Ferencz, báró Simonyi Lajos, Ghyczy Kálmán, herczeg Odescalchi Gyula, Somossy Ignácz, Domahidy Ferencz, Beniczky Gyula, Szontagh Pál, Jókai Mór, Beniczky Ödön, Ivánka Imre, Pap Lajos. Sajnálom, hogy nem egészíthem ki ezen tisztelt névsort azon barátaim neveivel, kik a megindítandó lap előleges költségeinek fedezésére 2300 forintot adtak, kik azonban — épen mert ily módon támogatták vállalatomat — áldozatkészségük titokbantartását kívánták. Fogadják mindnyájan őszinte köszönetemet a szívélyes készségért, melyet támogattak, midőn tenni óhajtottam valamit én is azon elvek győzelmesitésére, melylyek hazánk jogainak érvényesitésével ugyanazonosak. S fogadják őszinte köszönetemet, továbbá, mindazon tisztelt barátaim, kik az „Ellenőr“ küzdterén helyet foglaltak s ennek fennállására, sikerére és ma már megnagyobbodására szellemi fegyvereik tekintélyével erősíték saját igyekezetemet. De bármennyi bizalommal és támogatással környeztek is barátaim, az Ellenőr csak úgy akart élni s csak azon esetben számíthatott sikerre, ha önálló maradhat, vagyis a közönség által tartatik. S mert megélt és megnőtt e lap, azért a közönséget illeti egész hálaérzetem és ezt szívem mélyéből nyilvánítom iránta. De hát mi szerezhető meg e támogatást a nagy közönség részéről is egy lapnak, mely határozott pártközlöny ugyan, de egyedül és kizárólag az én vezetésem alatt áll? !. Nem lehet az egyéb, mint előfizetőink és olvasóink tapasztalása, miszerint az Ellenőr a nemzet legbüszkébb érzelmeinek, legjogosultabb követeléseinek, legszentebb érdekeinek hű és tántoríthatatlan tolmácslására megtalálja a férfias hangot, az illetékes szavakat és a kellő modort, s megtalálván ebeket, szólt kötelessége szerint, minden mellék tekintet nélkül. Aztán tapasztalta a közönség azt is, • j i politika, melyet az Ellenőrzés hirdet, sp oly távol van a gyáva£ “habozásait , mint a hetvenkedés kap- 3 %itól, s gyenlő erélylyel küzd mind ne ***%uir'szkodás, mind a kalandszerűségetzelvedélyeztető tanai ellen. . .Ez lesz politikai állása jövendőre is, ez álláspontból minden kérdést hazánk érdeke szerint ítélünk meg. Önérzetünk mondja s az eredmény tanúskodik, hogy helyesen ítéltünk az európai vihart illetőleg is, midőn teljes erőnkből ellene voltunk a botor izgatásnak, mely államunk gyarló hajóját vesztének küldte volna. S ha Útmutatásunk nem tévedett a jelenlegi háborúra vonatkozólag sem, tán igényelhetünk bizalmat azon nagy és bonyolult kérdések feletti véleményezéseink iránt is, melyek a háború után kerülnek az átalakult világ elé. Úgy hiszem, legkevesebbet kell mondanom azon belügyi irányról, melyben e kp működni fog, s a czélról, melyet elérni Önait. Mert hogy az Ellenőr nem elveinek megtagadására nagyobbítá meg alakját, sőt fölteszik róla tán nézetellenei is. Maradunk egyik önálló közlönye azon alkotmános ellenzéknek, mely hazánk önkormányzai jogteljességének érvényesítését követeli a érvényszabta után, de egyszersmind pol,gási kötelességnek tartja az országgyűlés által hozott azon törvényeknek is engedelmeskedni, amelyeknek módosítását s illetőleg eltörlését sürgetni minden constitutionális alkalmat felhasznál. És maradunk egyik közlönye azon szabadelvű pártnak, mely barátja és védnöke minden javításnak és haladásnak nemzetünk anyagi és szellemi érdekeinek felvirágoztatására. S mint ilyen közlöny, tartozásunknak ismerjük megtámadni ezután is minden olyan tényt és egyént, amely és aki által az ország jóllétének megrövidítését kellene látnunk. A mi modorunkat illeti, az is marad a régi, vagyis változik — mint olvasóink észlelhették — a tárgy fontossága, az egyének politikai jelleme, a viszonyok követelményei, egy szóval, a körülmények szerint, melyekhez alkalmazkodni szokott irányunk, mint bebizonyítottuk, a háború kitörése óta is, a kormány irányában. Ennél többet az Ellenőr politikai magatartásáról mondani nem szükséges. Arra nézve azonban, mit terünk megnagyobbodása folytán várhat tőlünk a közönség, megemlítem röviden a következőket. Az országgyűlési tudósításokban teljes pártatlansággal, terjedelmesen és (amennyiben a gyorsiroda képessé teend) halasztás nélkül fogjuk adni mindkét oldal beszédeit. A gazdasági rovatra különös gondot fordíthat most már az Ellen-ters reményem, hogy igyekezetünk sikeres is leend, ha nem is rögtön de rövid időn. Az irodalom és művészet termékeit is bővebben ismertethetjük ezután , a tárca pedig hosszabb műveket is adhat. Ma már megkezdve van Zadig története Voltairetől. Utána fog jönni — od. közepe felé — egy nagyszerű regény, mely az angol irodalom régibb remekei közé tartozik, de állandó becsű s most épen alkalmivá is lett, mert Sómára vonatkozik. Külföldi levelezéseink tőlünk nem függő okok miatt megszakadtak, de gondoskodunk, hogy — jelesen Paksból — rendes tudósítást adhassunk, mihelyt lesz rá postai rés. A laptársainkkal közös távirataink mellett lesznek eredeti sürgönyeink is minden mérvadó hatalom központjából. A többire nézve egyleti, tarsalmi, bírósági, vasúti s több más ügyekre nézve — nem ígérgetünk semmit, hanem törekedni fogunk laptársainknál hátrább nem állani. Egy szóval, az Ellenőr reményű bebizonyítani, hogy nagy alakjában is megfelel nevének és hivatásának s érdemes azon érdekeltségre, melylyel iránta kisdedségében viseltetett a t. ez. közönség. Pest, sept. 16. 1870. Csernátony Lajos, kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő. Az Ellenőr ára: ety évre........................20 frt — kr. félévre . . . . . . 1 (X „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra..........................1 ., 80 kr. Az előfizetési pénzek intézendők az Ellenőr kiadóhivatalához, Két sas utcza, 14. sz. Pest, Geszt, sept. 12. Az elmúlt hetek eseményei oly meglepők nagyszerűségük mellett, hogy azok horderejét megítélni ma még teljesen lehetetlen. Hogy a franczia hadsereg egyetlen nagy ütközetet se bírjon megnyerni, míg a német hadsereg győzelemről győzelemre hágva Páris közelébe érkezik, azt — úgy hiszem, — nem hitték maguk a porosz hadvezérek és államférfiak sem. Hogy Napóleon előbb legyen a porosz király foglya, mint az első elvesztett ütközet után Frankhon elűzött császára, azt is nehezen gondolta volna bárki is e világon. És mégis megtörtént mindez. A franczia nemzet keservesen bűnhődik azért, hogy egybeolvadt 36,000,000 népessége mellett az önkény uralmát oly sokáig tűrte nyakán. Keservesen bűnhődik azért, mert dicsőség utáni vágyában a helyett hogy visszautasítom volna a háborút, mely minden erkölcsi alknt nélkülözve, egy szomszéd nemzet fejlődési folyamának meggátlása czéljából kezdetett, örömmel, lelkesedéssel üdvözölte azt. És neveli bűnhődött az, hogy ma is, midőn már a köztársasága, kikiáltotta, ha magába száll, nem érezheti a lánczait széttört nemzet nemes büszkeségét. Nem a nemzet szabadságszeretete buktatta meg az önkény uralmát. Ha Napóleon győz, a dicsőség mámorában az összes Frankhon feledte volna, ho gyalázat egy nagy nemzetnek rabján azokat viselni. Csak midőn Napóleont a német hadsereg leverte, midőn már a porosz király foglya volt, csak akkor detronisálta őt Páris, s igy ha szerencse a francziákra, ha szererencse a szabadságra nézve a Napoleonidák bukása, Páris, sept. 10. (Eredeti levél.) Megkísértem, kimehet-e még e levelem Paksból, s elmegy-e Pestre. Holnap talán már nem lesz lehetséges. Köztársasági kormányunk van, s én, ki Napóleon bukásáig a németek győzelmeit óhajtottam, most már azt óhajtom, vajha e nemzet férfiassá válnék, s egy nagy tömeges fölkelés által űzné haza a németeket. Ha csakugyan védnék magukat itt a párisiak csak két hétig is, s ezalatt a megyékben szervezkednék a nemzeti, erő, még lehetne remény győzelemhez. De fájdalom a tettek nagyon elmaradtak a felhéjázó kiabálások mögött. A kormány — t. i. az új — az első per, ezekben nem mutatta azt a szükséges, mindent magával ragadó erélyt, mely a gyöngéket exaltatióba sodorja, a gonoszokat pedig rémülésbe hozza. A legóriásibb gazemberek, mint Pietri, Cassagnac, Roucher, Ollivier, Gramont, Dávid stb. menekülhettek küföldre vagy meglapultak, s az örök igazság meg van csalva. Már most, ha az utczát és a lapokat tekintjük, a legerélyesebb ellentállást kellene várni — ámde mi történik négy fal között a kor? EffV TCSZ© -----^ • i Orleans csalaa Ilivel, uu^^rsasagiak. A köznéptől félnek, pedig csak az volna kész meghalni a falakon. A bourgeois boltos békét köt, bármily gyalázatos legyen az. Nagyon kiváncsi vagyok a legközelebbi napok történetére, midőn majd a csúcsos sisakok a Notre-Dameról láthatók lesznek, s az ágyú megdördíti. Félek, hogy Stassburg megszégyeníti Párist. A drágaság még nem érezhető nagyon. Párist mindig több ember hagyja el, s a boulevardok egész nap üresek. Én a mairie-nél voltam, rue de la Banque, s ajánlkoztam nemzetőrnek, de nem fogadtak el, mivel nem vagyok franczia. Azt mondják, hogy francziák számára sincs elég fegyver. Na, ezért is első helyen a győztes német fegyvereket illeti a dicsőség. . Mennyi ok a magábaszállásra, az önmegaláztatásra a francziáknak, és mennyi ok az önérzetre, a nemes büszkeségre a német nemzetnek, mely bebizonyította, hogy jogos aspiratióiban gátoltat, magát nem engedi, mely győzelmei által bár maga is absolut kormány által vezettetett, egy szomszéd nagy államban a szolgaság lánczait szétzúzni segített. Az, hogy ez utóbbi eredmény bizonynyal nem volt Vilmos király és nem Bismark szándékában, nem csökkenti fontosságát az eredménynek, melyet — fordulhat még úgy a koczka — ők magok fognak sietni saját érdemekül róni fel, de a mely épen úgy, mint a másik — saját egyesülésének kül megtámadás ellen biztosítása — fő büszkesége lehet a német nemzetnek egy föltétel alatt. Méltán nemes büszkeséggel fog tekinthetni a német nemzet e küzdelemre, ha ma, midőn az ellene indított megtámadást oly dicsőségesen visszaverte, midőn Frankhonban a caezarizmusé helyett a szabadság zászlója lobog, nem engedi magát a nemzeti hiúság, a hódítási vágy által elragadtatni, de egy méltányos vitéz ellenségének meggyalázását nem czélze békekötésre kényszeríti a porosz kormányt, biztosítva ily módon Európának a békességet, mely más körülmények között, ha Frankhon területének megcsorbítása, vagy a belügyeibe avatkozás által meggyaláztatik, rövid fegyverszünetnél egyéb alig lehetne. Megérti-e ezt a német nemzet, s ha megérti is, lesz-e ereje érvényesíteni a dicsősége tetőpontján álló porosz kormánynyal szemben ? tudni nem lehet. Nekem, ki nem csak Európa békéjének, de a német egységnek is nem érzelgésből, nem rajongásból, de általában az emberiség és különösen hazám érdekébeni politikából barátja vagyok, ezt óhajtanom kell. Reménytem-e , az más kérdés. Reményem ezt alig lehet ma, midőn azon túlságokból, melyekre magokat épen ezen háborúban a világ legcivilizáltabb nemzeteihez tartozó két nemzetnek még miveltebb fiai is ragadtatni engedték, kiderült mily felületes még az annyira híresztelt civilizátió, mily erősek még az emberi nem vadabb ösztönei. Pedig ha a mai nap hatalmasai a pillanatnyi hiúság helyett azon nemesebb hiúsággal bírnának, mely a történelem ítélőszékének döntvényét veszi figyelembe, a mérsékletet kellene irányadóul venniök. E mérséklet biztosíthatná számukra legjobban az elért eredményeket is, de arról talán máskor. Tisza Kálmán. Apróságok. — Mondtam ugye, hogy Petit poisson deviendra grand, Si le bon dieu lui donne la vie. „ — Igaz,, kis halból nagy hal lett, a jó Isten adván neki életet.“ Csakhogy a kis Ellenőr nem hallgatott mint a hal, mely akkor lesz legnagyobb, ha sok ideig úszkálhat némán. Gondom lesz egyébiránt, hogy a nagy Ellenőrben meglegyen a kicsi is. Nem azért nőttünk meg, hogy unalmassá lehessünk, hanem hogy több tere legyen ^munkásságunknak mind a komoly, mind a vidám tárgyalásokra. * A kik részint féltenek, részint pedig reményük, hogy most már „rátartósak“ leszünk s más hangon beszélünk mint eddig, azokat kérjük higyjék el, hogy sem modorunkra, sem hangunkra nem gyakorolt és nem ^«ívmind, egyéb, mint érzelmünk őszintesége az illető tárgyi, egyén vagy tény irányában. A meggyőződés szava nem a termettől függ. Az Ellenőr épen az lesz ezentúl is, ami eddig volt. A különbség csak az, hogy negyedrét helyett egész idén beszél úgy, mint elvei, nézetei, a helyzet és kedélye sugallják. De vájjon nem jár-e úgy, mint a gyerek, ki hosszabb nadrágot húz fel, mint amilyent alkata igényelne? Vájjon nem fog-e megbotlani nagyságában ? Reményljük, hogy nem, daczára, hogy láttuk mennyiszer esett orrára a szegény Reform, mely úgy halad, mintha zsákban lépne. Igaz, hogy amit magunkra vettünk, az nem csekély feladat, de majd megsegít ennek kidolgozásában is : igyekezetünk valódisága, elvbarátaink bátorítása, a közönség támogatása és a tudat, hogy az ügy, melyet szolgálunk, jó és szent, mert hazánké. Pest, sept. 15. A bécsi reichsváth ma sept. 15-én tartja első gyűlését. Ez első gyűlésnek csak egy eredménye lehet. Az,hogy amint összegyűlt,úgy ismét szétmenjen. Törvényszerűen, alkotmányosan e gyűlés a képviselőház alakításához nem kezdhet, annál kevésbé bocsátkozhatik törvények tárgyalásába. A reichsrabnak, valamint minden képviselőtestületnek első feladata az, hogy teljes legyen, hogy képviselve legyenek benne mindazon országok vagy tartományok, melyek felett intézkedni a fenálló törvények értelmében hivatva van. Csehország ma nincs képviselve a reichsrathban. Nincs képviselve egy oly ország, melynek odaküldendő képviselői meghaladják az összes reichsrathi képviselők egynegyedét. Most nem lehet azzal a kifogással élni, hogy Csehország nem akart képviselőket küldeni, tehát megalakul a reichsrath a csehországi képviselők nélkül is. Csehországnak eddig, még ha akart volna sem volt ideje és alkalmas követeket választani. A felirat csak tegnap készült el, s a feliratra adandó császári válaszról eddig mit sem tudunk. A feliratban, igaz, ki van mondva a követek el nem küldése a reichsrathba, de ha a csehek a feliratban kijelölt határozathoz még a császári válasz után is ragaszkodni fognak, ami kétségtelen, úgy még akkor is alkotmányellenes eljárást követne a reichsrath, ha csonkán, kiegészítetlenül törvények tárgyalásába bocsátkoznék. Ott van a decz. alkotmány alaptörvényeinek 7-ik paragrafusa. E paragrafus 4-dik kikezdése azt mondja: „A császárnak fönhagyatik, a választásokat területek, városok és testületek szerint közvetlenül rendelni el, azon esetre, ha kivételesen oly viszonyok állnának elő, melyek lehetetlenné tennék, hogy a képviselőházba az országgyűlés küldjön követeket. Mondanunk sem kell, hogy a csehek legkevésbé sem lesznek megnyugtatva a törvény ezen pontjának foganatba vétele által, miután nekik nem csak ezen pont, de egyátalán az egész törvény nem kell, de legalább a kormány megtett minden lépést, mit megtenni a most uralkodó törvények eléje szabtak. Valóban bámulni kell a józan észnek, hogy ezek az osztrák úgynevezett „államférfiak“ mint akarnak egy államot organizálni. Négy hónap előtt feloszlatnak minden országgyűlést, kivéve a cseh országgyűlést. Gondolták ezt nem kell bizgatni, még roszabb lesz. Maradjon így, amint van, míg maradhat. Hirtelen kiüt egy európai háború, nagy a zűrzavar, rajta, próbáljunk szerencsét, gyorsan fel kell oszlatni az országgyűlést, most talán sikerül -----Jjik. Nem sikerült. Mert vai egy nemű, igainak öntudatával bír, nem ijeszthető meg oly könnyen. És miután nem sikerült, elvesztették lábuk alól a földet, nem törődnek most már alkotmánynyal, sem törvénynyel, csak találjanak valami módot: megválasztatni a delegátusokat s a delegátusok által megszavaztatni a költségvetést, így legalább egy esztendeig biztosítva lesznek. Ausztria polgárai, reméljük, nem fognak ily szerepre vállalkozni. Csávolszky Lajos, Mitrailleuse. Egy bécsi távirat szerint Poroszország nem alkudozik a köztársasággal. Én még nem hiszek e bécsi táviratnak, de ha alaposnak bizonyul utoljára is, akkor Poroszország eltalálta a leghatályosabb utat arra, hogy republikánussá tegye a franczia nép azon falusi részét is, mely még a jelenlegi burkus betörést is a császár elleni republikánus ármánynak tulajdoníá. Sőt köztársasági propagandát csinálna Vilmos király magában Németországban is, hol már fordulóban van a közérzelem, s nem a Junkereermék felé legkevésbé is. A cseh országgyűlés tegnapi üléséről következő távirati tudósítás érkezett: A minoritás előadója, dr. Herbst az 1848-ki választási módot bírálja. Szerinte az alkotmányos pártnak sajnálattal kell visszautasítani az ellenpárt azon ajánlatát, hogy tiltakozás mellett vegyen részt a feliratban indítványozott követségi értekezletekben. A majoritás előadója dr. Rieger az eddigi alkotmányos állapotot illiberálisnak nevezi s a munkás kérdésre utal, melyet az úgynevezett feudálisok, ha kormányra jutnának illiberális szellemben fognának, a szavazati jog tágításával megöl-Ha a távirat igazat mond, a vérontás tartani fog, Páris romba dőlhet vagy capitulálhat, a napóleoni császárság Wilhelmshőhéről a Tuileriákba escortiroztathatik s a béke — akár milyen — meglesz kétségtelenül; de a franczia nemzet nem fogja elfeledni, hogy leveretése idejében a respublika volt az, melylyel halálos ellensége nem akart szóba állani. XVvituv,____ hogy annyira megzavarodjélc’tölél "a diadal^ mikép ne lássa, mennyit használ a republikánus hit terjedésének épen az által, a mivel neki ártani akart.* Egy jó barátom írja nekem a vidékről: „A franczia köztársaság* igaz, hogy proclamálva van, de én ezt a mai nap még csak úgy tekintem, mint bárányt a farkasok közt : szeretem és életét óhajtom s igy aggódom érette. De jöjjön bár most közelebbről akármi, az én hitem és reményem a szabadság és humanitás ügyének győzelmében meg nem rendül. Tudom, hogy e tekintetben egy eklézsiához tartozol velem, ezért kívánok én megnagyobbított lapodnak hosszú és hatásos életet. ... Az európai népek és kormányok mostani maguktartásáról eszembe jut az a spanyol püspök, ki, egy nagy tengeri vész alkalmával a mindenrendű és korú utasokkal teli hajón, felfohászkodott: „Uram isten! nem akarlak sokkal terhelni, csak arra kérlek, hogy ments ki a veszedelemből egyedül engemet.“ — Én nem imádkozom, de óhajtom, hogy a folyamatban levő nagy emberkaszálásnak legyen annyi eredménye, hogy mindazok az institution, melyek már csak szurony és terhes budget által tarthatók fel, a civilizált világon megsemmisüljenek.“ Amen. ** Egyik pesti német lapban azt olvassuk, hogy a pestvárosi telekkönyvi hivatalban többi közt a következő átíratások történtek aug. havában:. „A magyar belga gépgyárat a kőbányai út mellett megvette a magyar állm 625000 frtért, a magyar-svejezi gépgyárat ugyancsak a magyar állam megvette 425.000 frtért. Az átiratások már megtörténtek.“ Különös. Minderről a magyar törvényhozás mit sem tud. Egy millió ötvenezer frt árugyárat vásárol a minisztérium, s még csak tudomására sem hozza az országgyűlésnek. Hát mire való a nemzet képviselő testülete ? Parádénak, melytől fölhatalmazást kérni a miniszter urak csak akkor látják szükségesnek, mikor kedvük tartja? Az nem lehet kifogás, hogy az országgyűlés jelenleg nincs együtt, mert a gyárak megvételét már akkor emlegették, midőn a képviselőház még együtt volt, de senki soha egy szóval sem tett jelentést, hogy vajon a törvényhozás czélszerűnek találja-e azok megvételét vagy beleadja egyezését a vásárlásba. Nem az ellen akarunk itt kikelni, hogy az állam mért vette meg a gyárakat; az majd más kérdés tárgya lesz, ha vajon a megvett gyárak megérik-e az érték kiadott pénzt, most egyedül a miniszteri önkényeljárás ellen szólunk fel, mely még mindig azt hiszi, hogy a törvényhozás feladata utólagos jóváhagyások által szentesíteni a miniszterek alkotmányellenes cselekedeteit. A mácsaecskendi és valkoszi, lászlói birtokok megvételénél, melyekre a minisztérium szintén előre megkötötte az alkut, anélkül, hogy aziránt a törvényhozást megkérdezte volna, világosan értésére adta a képviselőház a kormánynak, hogy alkotmányos országban nem szokás így cselekedni és egyszersmind meg is hagyta a minisztériumnak, hogy minden ilynemű vásárlásra nézve, melyet az állam részére tesz, ezután az országgyűlés előleges beleegyezését kérje ki. Hogy mennyire tiszteli a kormány az országgyűlés határozatát, új példa rá a felebbi gyárak megvásárlása. — Hogy Skéne úr a közös hadsereg riteránsa mily szépen gazdálkodik, azt már tudjuk régen, legújabban pedig kimutatja a bécsi „Wehr Ztg.“ ban egy katonatiszt: „Itt van helyben, úgymond, egy tartalék s egy kiegészítési század egy dragonyos ezredből, valamint egy mérnökkari ezred tartalék százada, melyek legénysége ruha hiányában még most is, behivatása után harmadik héten kénytelen szabadságos ruhájában vagy saját polgári ruhájában járni. A fehérneműről s a kaperákról, melyek pedig a katonánál szintén igen fontos ruhadarabot képviselnek, nem is akarok szólani, mivel e ruhaneműekben oly hiány van, hogy az ezredek az idén nem képesek a helyi létszámnak sem kiadni a szabályszerű illetéket és kénytelenek más kiegészítési kerületektől fehér ruhát kölcsönözni, csakhogy a legégetőbb szükségen segítsenek. A behívott szabadságosoknak ily körülmények között természetesen semminemű fehérnemű sem jut. Ha már most az idén, amidőn csak a lovascsápatő£na trnészk ,a aggkerészeti és műszaki tank képesek, úgymond a katonatiszt, ruhabiránya miatt a szabadságosokat három hét alatt felruházni; ugyan mennyi időbe kerülne, míg e consortium az egész hadsereget, ha ez mozgósíttatnék, képes lenne felszerelni ? Lótakarók hiánya miatt az ágyraktárak kénytelenek voltak a legénység ágytakaróit a lovasezredek vontató lovai számára átengedni. Ami továbbá a szállított ruházati és lófelszerelési tárgyakat illeti, egy tiszttársam beszélte, hogy egy lovasezrednél 300 szállított nyereg közül 220 nyerget a farészek repedezettsége miatt ki kellett cserélni, s hogy egy pár csizmáról, mely ugyanezen consortium egy gyárában készült, a talp 48 órai használat után levált.