Ellenőr, 1870. december (2. évfolyam, 77-107. szám)
1870-12-01 / 77. szám
Előfizetési árak: Egész fm • . 20 ft. — kr. Évnegyedre . . 5 ft. — kr. Félévre • . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1980 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 77. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvéreit Irodájába (2 Vas-utcza 34. sz.) Intézendők. Csütörtök, december 1. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri A nyílt tér egy pont sora 30 kr. beigtatásáért . . . 10 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 . Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légridy testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. II. évfolyam. vetkezők : A szent részvét nevében. (Harmadik gyűjtés.) Francziaország tiábornyert vidékeinek éhező népességét segélyezni adakoztak: frt.kr A múlt kimutatás összege 21 franc, 2 frt, 3 db 124 fitos, 4 db 5 kros ezüstben és............................................... 142.94 Gerle Jakab Nyitrán működő színtársulata a franczia ínség enyhítésére előadást rendezett, melynek tiszta jövedelme 10 fitot tett; ez összeget a szinigazgató nevelte .1, s a zenekar 1 írttal. Összesen 12.— A táviratok zűrzavara: úgy vagyunk a ma érkezett táviratokkal, mintha egy jégvihar rohamát szemlélnék a csapás utján kivül maradt álláspontból. Tudjuk, hogy elvert sok termést s elpusztította több ismerősünk s tán jó emberünk gazdaságát, de nem tudjuk, melyikét. Hogy nyomort hozott valakire, az bizonyos, de hogy kire, aziránt még nem vagyunk tisztában. Igaz, hogy a porosz király távirata szerint a francziák északi hadseregét kellene szétvertnek ítélni, de megvalljuk, hogy ő felségét is fallibilisnek találtuk nem egyszer, mióta Versaillesból lesi a postagalambok repülését. Amíg állandó szerencse követé a német fegyverek mozdulatát mindenfelé, addig dicséretes igazmondás jellemző a német táviratokat. Mihelyt azonban Orléans visszavétele által elvitázhatatlanná lön a tore-i hadsereg tagadott tétele, sőt meseszerűnek gúnyolt győzelemképessége is: a burkus távírdák sem állhatták meg a fillentést s alighanem vélték ezt jónak a kegyes Vilmos jelenlegi használatára is. Midőn ő felsége csak annyit mondhat egy „győzedelmes csatázás“ ismertetésére, hogy „700 fogoly és egy mozgóőri zászló “maradt kezei közt akkor bizony szabadságot vehetünk magunknak némi kételylyel lenni a fejedelmi hit minéműsége felől. Mert azon „néhány ezer ember“ ellenében, kik Vilmos király határozatlan számítása által franczia veszteség gyanánt említtetnek, felhozhatni az ő felsége által nem kevesebb határozatlansággal megengedett tényt, miszerint „veszteségünk nem jelentéktelen.“ Ha az a burkus győzelem valami jelentékeny nyeremény lett volna, akkor többet és részletesebben szólna róla a király is. Ágyuk elvételéről azonban szó sincs, s így valószínű, hogy a francziák, ha bizonyos tekintetben vesztesek voltak is, teljes rendben vonultak vissza. Tagadhatóan azonban, hogy egy és lényeges szempontból ítélve meg a helyzetet, a németek győzelem és fontos előny gyanánt hirdethetnek minden lépést, melylyel a Páris felmentésére törekvő francziák előnyomulását késleltetik, gátolják vagy épen visszavetik s igy meghiúsítják. Mert a francziáknak csak úgy lehet kilátásuk a szerencse teljes megfordítására, ha északi és déli hadseregeik olyan közel jutnak Párishoz, hogy ennek hadereje kirohanást tehetne s ez által a németeket két tűz közé szoríthatnák. Másként számitni a sikerre nem igen lehet. Azon csatázást tehát, mely Amienstől délre, 28- án történt, nem jogtalanul nevező győzelmesnek Vilmos király, ha mindjárt csak annyit ért is el vele, hogy a francziák északi serege távolabb vonult a párisi czéltól és a loire-i hadsereggel való egyesülhetés vonalától. Bár miként álljon is az északi hadállapot, a Loire előtti csatahelyekről nem kapott diadalmas táviratot Auguszta királynő sem. Pedig ott is verekednek folytonosan és sok felé. Igaz, hogy mi a Tours városából jövő győzelemhíreknek sem adhatunk teljes hitelt s Károly Frigyes „érzékeny veresége“ felől jobb tudósítást óhajtunk, mint amilyent Bécsből nyerhetni , de annyi bizonyos, hogy a D' Aureille de Paladin tábornok vezérlete alatti franczia nagy haderő mozdulatairól úgy hallgatnak a porosz távírdák és lapok, mintha nem lenne örömhírük felőle. Egészben véve a táviratok szerint jelezhető helyzetet, tény gyanánt csak anynyit látunk, hogy az orkán üvölt ismét s rombol és öl a merre csak rohan. Kit juttatott tönkre ádáz hatalma? az még talány. Ha nem félti mindenki azokat, akik iránt rokonszenvvel viseltetik. A magyar delegátió hadügyi albizottsága nov. 30-án tartott ülésében, elnöke. Wenckheim Béla jelenté, hogy a közös külügyminiszternek az albizottság kívánságát előadta, minek folytán a külpolitikát illető felvilágosítások megadása végett a közös kül és hadügyminiszterek, és a magy. kir. miniszterelnök az albizottság dec. 2-án tartandó ülésében meg fognak jelenni. Ezután folytattatott a múlt delegáció által hozott határozatok és a közös hadügyminiszternek ezekre adott válasza feletti tárgyalás. Az ezekre hozott fontosabb határozatok köz 109 cik czikkre nézve, hogy t. i. a közös hadügyminisztérium alatt álló összes ingó vagyon, felszerelési és fegyverzeti szerekről egy tökéletetes leltár készíttessék, mely határozatnak a hadügyminiszter az 1869. végével létezett állapot szerint megfelelt. Jövőben is leltárak készíttessenek, vagy legalább is változtassék át olyanná, mint a Skene szerződése, így a szerződésbén azonban azt hiszem, kár volna nekünk cseberből vederbe lépni. Ez alkalommal indítványoztatott, hogy ezen leltáraknak a valságos állapottal való összehasonlítása végett egy bizottság küldessék ki. Az albizottság ezen indítványt annak idején figyelembe fogja venni. Továbbá a hadügyminiszter fel fog szólítatni, hogy a felszerelési tárgyak, fegyverzeti szerek stb jelen állapotáról az albizottságnak jelentést tegyen. A ludoviceumi alapra vonatkozólag az albizottság, mely ez alapnak és a ludoviceumi épületnek eredeti rendeltetésének megfelelő alkalmazását erélyesen sürgeti, fel fogja szólítani a közös hadügyminisztert és a magyar honvédelmi minisztert az alap épület átadása iránt folyó tárgyalások jelen stádiumában előadására, hogy az átadást gátló körülmények elhárításáról gondoskodjék s a ludoviceumi intézet eredeti rendeltetéséhez képest életbe is léptethessék. Ezután az előirányzatba felvett illetményfelemelések hoszasb beható vita után az albizottságtöbbsége által elfogadtattak, mihez képest az ezredesek és alezredesek is az ezekkel hasondíjosztályban álló hadbírák és orvosok fizetései a közös hadügyminiszter által ajánlott tételek szerint felemeltettek. A szárazföldi hadsereg rendes költségvetésének felvétele előtt határoztatott, hogy a közös hadügyminiszter az albizottság üléseiben a tárgyalások folyama alatt vagy személyesen, vagy képviselője által részt vegyen. Egyúttal a tárgyalások megkezdése előtt a hadügyminiszter felszólíttatni határoztatott, adja elő: a jelen hadszervezet mellett hány harczképes embert képes és minő idő alatt egy bizonyos ponton felállítás, úgy szintén a hadügyminiszter a hadsereg állandó hadi szervezetének és állandó elhelyezése tervének előadására is felszólíttatott. Legközelebbi ülés dec. 1. d. e. 10 órakor. Az igazságügyminiszter előterjesztése a Fiuméban felállítandó ideiglenes törvénykezés szervezete,s költségvetése tárgyában. A fiumei kérdés tárgyában a képviselőháznak I. 1870. évi márczius hó 15-én hozott határozatával felhatalmaztatott a minisztérium, hogy addig is, mig a függő kérdések véglegesen megoldatnának, egy provisoriumot állítson fel. Midőn a minisztérium a fiumei ideiglenes törvénykezés rendezését a nyert felhatalmazás alapján munkába vette, nemcsak Fiume városának az anyaországgal való minél szorosabb csatlakozására irányuló óhaját kell e tekintetbe vennie, hanem szem előtt kellett tartania a horvát-slavon országok országgyűlésének azon nyilatkozatát is, amelyben az autonóm jogok épségben tartása lön hangsúlyozva; valamint azon körülményt is, hogy Fiuméban majdnem két évtized óta a polgári és büntető törvénykezés terén ugyanazon törvények vannak tényleg hatályban, amelyek horvát-slavon országokban, — ami ez utóbbi országok és Fiume közt a jogfogalmakban és szokásokban bizonyos közösséget eredményezett, s a törvénykezés ideiglenes szervezésére nagy befolyást gyakorol. Ezen tekintetek figyelembe vétele mellett két szempont volt a minisztériumra nézve irányadó: az első az, hogy a Fiuméban felállítandó törvénykezési hatóság hatásköréből kizárassanak mindazon ügyek, melyek az 1868 : XXX t. sz. szerint törvénykezési tekintetben horvát-slavonországok autonóm ügyeinek sorába tartoznak; a másik pedig az, hogy mivel a provisoriura feladata úgyis csak átmeneti intézkedésekből áll, ezen átmeneti korszakban a törvénykezés rendezésénél a fősúly a gyors és pontos igazságszolgáltatás biztosítékaira fektetendő. A minisztérium ennélfogva a horvát bán hozzájárulásával a fiumei törvénykezést illetőleg az alábbi ideiglenes szervezetet alkotta, mely ő Felsége legmagasabb helybenhagyását is kinyerte, és pedig: I. Fiuméban egy elsőfolyanodású bíróságállíttatik fel, mely áll egy elnökből, négy rendes bíró, — köztük egy tengerészeti előadóból, egy ügyészből, két jegyzőből, kik szavazati joggal ruháztatván fel , szükség esetére, mint előadók és szavazók fognak alkalmaztatni, végre a kellő segélyszemélyzetből. Ezen bíróság hatásköre kiterjed: a) tengerészeti ügyekben, melyek az 1868. 30. t. ez 9. és 48. §§-ai értelmében mind törvényhozás, mind pedig törvénykezés szempontjából a magyar birodalom közös ügyei közé tartoznak, — az összes magyar-horvát tengerpartra; ellenben: b) egyszerű kereskedelmi és váltó ügyekben, melyek az 1868. 30. t. ez. 9. és 48. §§-ainak egybevetése szerint csak törvényhozási tekintetben vehetők a magyar birodalom közös ügyeinek, — valamint c) a polgári és büntető ügyekben is, amelyek ugyanazon törvény szerint Horvát Slavonország autonóm hatásköréhez tartoznak, — csak Fiume városára és kerületére. Megjegyzendőnek tartom e helyen, hogy a létszámba felvett négy bíró közül az egyik az egyes bírósági teendőket is el fogja látni, s hogy a költségvetésben az „átalános kiadások“ czime alatt előforduló pénzalapból ezen egyes bíróság költségei is fedezendők lesznek, s hogy ezen, inkább politikai, mint törvénykezési tekintetek által igényelt első bíróság költségeinek előirányzatánál a lehető legnagyobb takarékosság tartatott szem előtt. II. Ami a felebbviteli perfolyamot illeti, ez iránt következő megállapodás jött létre, éspedig: a fentebbi a) pont alatt említett tengerészeti ügyekre nézve: másodfolyamodásu biróság a pesti kir. Ítélő tábla, melynél ezen ügyek előadása végett egy tengerészeti előadó-birói állomás 3000 frt. fizetéssel és a szabályszerű lakbér-illetménynyel rendrízererittetik ; a b) és e) pont alatt elsorolt minden egyéb ügyekre nézve pedig másodfokú biróság a báni tábla. IH. Végre harmad-folyamodása vagyis legfőbb biróság az I. szakasz a) b) c) pontjai alatt előszámlált minden ügyekre nézve a magyar kir. kúria legfőbb itélőszéki osztálya, melynél ezen ügyek ellátása végett két horvát és egy fiumei tag számára összesen három új bírói állomás és pedig kettő a magasabb fizetéssel s a szabályszerű lakbér-illetmén nyel rendszeresíttetik. Ami a tengerészeti ügyeket illeti, miután ezek mind törvényhozási, mind pedig törvénykezési tekintetben a magyar birodalom közös ügyei közé tartoznak; ezekre nézve az előadottól eltérő intézkedés nem is képzelhető, csakhogy miután ezen ügyek előadása különös szakképzettséget igényel, e végett egy szakértő bírói állomás rendszeresítéséről kellett a pesti királyi táblánál gondoskodni. Ami pedig az egyszerű kereskedelmi és váltó , továbbá a polgári és büntető ügyeket illeti, hogy azok másod folyamodásilag a horvátországi báni tábla és nem a pesti kir. ítélő tábla hatáskörébe vonattak: ezen intézkedés azon körülményben leli indokolását, hogy a Fiuméban érvényben levő osztrák polgári és büntető, továbbá kereskedelmi és váltótörvények oly mérvű ismerete, amely az igazságszolgáltatás magas feladatának megfelelne, a pesti kir. tábla tagjaitól alig volna követelhető , ami a kir. kúria legfelsőbb itélőszéki osztályára nézve nem áll, mert ezen fórum illetősége Erdély területét is magában foglalja, hol legnagyobb részben még szintén az osztrák törvények állanak fenn, és így e fórum egybeállításánál kellő tekintet volt azon ismeretekre, melyek a pusztán Magyarországra kiható pesti kir. táblánál nem szükségesek. Minthogy pedig az előadottak szerint Fiume összes törvénykezési ügyei harmad,folyamodásilag a kir. kúria legfőbb itélőszéki osztályánál összepontosulnak, s ez által ezen legfelsőbb fórummal tetemes munkaszaporodás várható, ezek feldolgozása végett, megfelelő személyszaporításról is kellett gondoskodni, s pedig olyképen, hogy a bírói karban úgy maga Fiume, mint Horvát- és Slavonország is megfelelőleg képviselve legyenek. Szükségesnek tartom még felemlíteni, hogy a fiumei elsőfolyamodású bíróság hatáskörébe tartozó minden ügyekre nézve a felebbvitel minden stadiumaiban s igy a báni táblánál is a magyar bírói ügyviteli szabályok lesznek kötelezők, s hogy: a fiumei első folyam, biróság fegyelmi tekintetben a pesti kir. Ítélő tábla alatt fog állani, mint a mely biróság tengerészeti ügyekben amúgy is Nod folyamodása fóruma lesz a fiumei törvényszéknek ; végre hogy a Fiumében felállítandó első biróság szervezése s alakítása, valamint a pesti kir. ítélő tábla, s a kir. kúria legfőbb itélőszéki osztályánál szaporítandó bírói egyének kinevezése iránt kizárólag a magyar központi kormány van feljogosítva a kellő intézkedéseket megtenni, az ezen alapelvek nyomán egybeállított költségvetés tesz összesen 51.800 irtot. A VI. osztály decs. 1-jén d. e. 10 órakor az országházban szokott helyiségében ülést tart. Tárgy : az irtványokról szóló törvényjavaslat. A huszonötös bizottság eddig a következő öt megyére nézve állapodott meg a törvényszékek, s nagyobb és kisebb bizottságok székhelyeit illetőleg : 1. Mosony megyében lesz egy tvszék Magyaróváron, és három bíróság, u. m. Magyaróváron, Rajkán és Nezsideren. Ezek közül egyelőre egy sem ruháztatott fel telekkönyvi hatósággal, tehát ez az egész megyére nézve Óváron lesz. 2. Sopron megyében egy tvszék — Sopronban, 8 biróság: Kis-Márton, Kapuvár és Csorna t. k. hatósággal; Sopron, Nagy-Mádon, Felső Pulya, Ságh, Eszterház pedig anélkül. 3. Győrmegyében 1 tvszék , t. k. hatóság Győrben. Jr. bíróságok Szentmártonban, Győrött és Téthen. 4. Komárommegyében 1. tvszék Komáromban. T. k. hatósággal is felruházott biróság Pesmetén és Tatán. 2 kisebb jrbiróság Komáromban és Kocson. 5. Székesfejérmegyében 1. tvszék : Sz. Fejérvárott. Öt jrbiróság, melyből Bicske és Sárbogárd t. k. hatósággal, Székesfejérvár, Moór és Ercsi a nélkül. A horvát országgyűlés nov. 26-iki ülésében nagy zajt költött dr. Berlics interpellátiója. Berlics ugyanis felhozza, hogy átalánosan kire jár, miszerint Rauch dr. Lupcina jószága után már négy éve tartozik az adóval, úgy hogy ez összeg 17000 írtra rúg, mig más polgárok és lakosoktól az adót azonnal executió útján hajtják be. Ennélfogva kérdi : e hit igaz- e vagy sem, s ha igaz, e moratórium mily privilégiumon alapszik. A lakosság megnyugtatására szeretné e privilégiumot kihirdettetni. Az interpelláló példátlan zajjal fogadtatott s heves vitát idézett elő, melynek vége az jön, hogy Zlatorovics indítványára az interpellátiót a ház visszautasította s arról tudomást sem vett. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése nov. 1z-ím. Somssich elnök bemutatja Fálk Miksa Kőszeg kerületi képviselő megbízó levelét. Kérvények Kállay Ákos benyújtja N. Kalló községe kérvényét, melyben a kis törvényszék ott hagyását kérik. Csiky Sándor Egr város részéről három kérvényt nyújt be. Egyikben a törvényszék ott hagyását, a másikban pedig azt kéri a háztól, hogy Egernek szab. királyi várossá emelését pártolja ; a harmadikban pedig azt kéri, hogy a Gyöngyösre tett sóhát ismét Egerbe helyeztessék. Komárommegye Nagy Megyeri városa egy Zámory K. által beadott kérvényben járásbíróság fölállítását kéri ; hasonlót kér Duna-Vecse is a Jankovich Miklós által beadott kérvényben. Szirmay Ödön a tolcsvai izr. hitközség részéről ad be kérvényt, melyben kijelenti, hogy az izr. községek szervezése ellen a tolcsvaiak részéről a házhoz beadott kérvény aláírásai hamisak. A pénzügyi bizottság jelentése: Széll Kálmán jegyző olvassa a pénzügyi bizottságnak a czukoradóról, a bor és húsfogyasztási adóról, a pénzügyi törvényszékek ideiglenes fentartásáról, a bélyeg és illeték, valamint a díjak iránt fönálló szabályok meghosszabbításáról, a házközösségnek Horvát és Slavonországokban rendezése alkalmával felmerülő okiratok bélyegmentességéről, a közadók biztosítása és behajtására vonatkozó törvény némely rendeletének módosításáról és a vasutak és csatornák állami kamatbiztosításából eredő fizetések fedezésére szolgáló tartalékalapról szóló miniszteri törvényjavaslatok tárgyában beadott jelentéseit. A bizottság az adótörvényeket általánosságban elfogadja, a részletekre nézve némely módosításokat ajánl, melyek legfontosabbikka az, hogy miután a jelenleg fenálló adótörvényekre nézve a törvényhozás — a pénzügyi bizottság kezdeményezése folytán — azt határozta, hogy érvényünk csak egy évre terjesztendő ki, ezen adótörvények hatálya is csak 1871 év végéig maradjon érvényben. A kamatbiztosítási alapról szóló törvényjavaslatot a bizottság elfogadásra nem ajánlja, mert nézete szerint oly alapnak felállítását, amelynek nemcsak jövedelmei költhetők el, de melynek egész álladéka is felhasználható, a pénzügyi bizottság nem tartja helyes és indokolt intézkedésnek, miután előre látható, hogy ezen alap a legközelebbi néhány év altat teljesen kimerittetnék és akkor az állam folytonos dotatiójára szorulna. Ennélfogva inkább a pénzügyminiszternek az 1868 LI. t. sz.-ben kimondott kötelezettség alól való fölmentetését hozó javaslatba. Új törvényjavaslatok Kerkapoly K. pénzügyminiszter következő törvényjavaslatokat mutat be: a földadó, lázadó, jövedelmi, személyes kereseti adó, és a dohány-egyedáruságra vonatkozó törvények hatályának egy évvel továbbra leendő meghosszítása, (Mozgás a baloldalon) és az első háromnak némi módosítása iránt. Az állandó igazoló bizottság előadója jelenti, hogy gr. Szapáry Gyula és Farkas Gyula a szabályszerű 30 nap fentartása mellett igazoltattak. A tegnapi szavazás eredményét Majláth I. jegyző olvassa föl, mely szerint jegyző lett Parcsetich Sándor, csanádi Szontagh Pál pedig a könyvtári. Mitoslay Sándor a közalapítványi bizottság tagja, és Parcsetich póttagja. Irányi Dániel kéri a házat, hogy engedje meg, mikép egyik közelebbi ülésben indokolhassa azon határozati javaslatát, melyet a múlt ülésszak alatt adott be, s mely szerint a kormány köteleztetnék, hogy az ország állapotáról minden évben minisztériumonként jelentést adjon be. Ghyczy K. Múlt ülésszakban beadott indítványokat szükség újra beadni. Legczélszerűbb volna, ha Irányi újólag beadná, s annak fölvétele iránt akkor lehetne határozni. Iványi: habár az előbbi ülésszak alatt a felnőttek oktatására beadott indítványánál e szempont nem használtatott, s a miniszterekkel szemközt sem áll, kész a javaslatot újra beadni. Csanády S. arra hivatkozik, hogy épen ma osztották ki nyomtatásban a felnőttek iskolázásáról szóló, még a múlt ülésszak alatt Irányi által benyújtott javaslatot, tehát a legutóbbi idők gyakorlatát óhajtja tekintetbe venni. Szavazásra bocsáttatván, hogy kívánja-e a ház Irányi indítványát napirendre tűzni, a többség tagadólag határozott. Elnök a legközelebbi ülés napirendjére a vadászati törvényjavaslat tárgyalását indítványozza. Ghyczy K. ellenzi ezt, mert valószínű, hogy tárgyalásra hosszabb időt vesz igénybe, holott a pénzügyi bizottság által beadott törvények sokkal fontosabbak. A községek rendezéséről szóló javaslat fölötti jelentés is be fog adatni rövid idő alatt. Fölkérendő tehát a központi bizottság, hogy e jelentést adja is be mielőbb. (Helyeslés.) Horváth Boldizsár igazságügyet- szintén a vadászati törvényjavaslat tárgyalásának elhalasztását kéri. Ennek tárgyalásával az osztályok tárgyalásai is háborítva lennének, s a miniszterek is alig képesek arra, hogy osztályüléseken és nyilvános üléseken is jelen legyenek. Kéri a házat, ne tartson addig ülést, míg az osztályok az ugyanezen jogviszonyokra vonatkozó úrbéri birtokviszonyokról szóló javaslat tárgyalását be nem végezték. A legközelebbi ülés napját tehát az elnök nem tűzte ki. ja, hogy a szerbek és románok őszinte jóindulatát csak akkor vehetjük majd számításba, ha Muszkaország nagyhatalma meg lesz törve. Az Egyház az autonomikus 9-es bizottságot oly intézmények mondja, mely megfosztja a katolikusokat, papokat és világiakat egyaránt, törvényhozási, ellenőrködési, felelősségre vonhatási joguk gyakorlásától. Lapszemle. A Reform. Ha diplomatánk most, úgymond, midőn Poroszország le van kötve, könnyelműen megy a kongressus hálójába, úgy ne is kisértse meg cseresnyét enni Bismarckkal egy tálból oly időben, midőn ennek mindkét keze szabad. Az I. Lloyd a pánslavistikus törekvésekkel szemben megelégedéssel látja, miként Szerbiában á átalában a délszlávoknál mindinkább erős gyökeret ver az önállóság érzete. A Hon szerint legjobban megakasztja az osztromagyar diplomatát, hogy többé semmi hagyományos politikát nem követhet s valami újat kell kitalálnia. A P. Lloyd csak azon esetben látja helyén a konferenciát, ha Oroszország világosan kijelent, hogy annak határozataiban teljesen meg fog nyugodni, míg ha ezt nem teszi, nagyon valószínű, mikép csak időt akar nyerni további készülődésekre. A P. Napló úgy látja, hogy Oroszország a konferencia elfogadása által csak nyerhet s néhány hóval később, különösen a franczia háború befejezése után még hatalmasabban léphet fel. A N. fr. Lloyd a magy. földhitelintézetre vonatkozó 1. javaslatról szólván megjegyzi, hogy a baloldali kör kész elfogadni az ezen intézetnek biztosított előnyöket, de azokat egyszersmind valamennyi földhitelintézetre kiterjesztetni kivánja. A M. Újság szerint a terjeszkedési vágy megrögzött politikája az orosz uralkodó családnak s e terjeszkedés sikeresitésére bármikor szívesen teszi szlávkérdéssé a keleti kérdést. A M. Állam a keleti ügyről szólván úgy lát Déli posta. Páriából Jules Favret ismét Versaillesban várják újabb fegyverszüneti alkudozások végett; a poroszok hajlandók Parisnak kapitulatió esetére ugyanazon feltételeket biztosítani, mint Verdunnek, t. i., hogy a békekötés után hadiszereit mind visszaadják. A Loirenál a helyzet kedvező a francziákra nézve s Frigyes Károly 28-án érzékeny vereséget szenvedett. Közelebb ismét nagy csata várható e helyütt, az ellenség Vendôme mellett szándékozik a franczia sereg balszárnyát bekeríteni. Ké t art hir szerint beadta lemondását s Bourbaki neveztetett ki a 19. hadtest parancsnokául. Crémieux és Glais-Bizoin a loirei hadsereghez indultak. Manteuf fél 27-én Amienstől délre előnyösen harczolt, a királynak nejéhez intézett sürgönye szerint, a francziák ellen, kik néhány ezer embert vesztettek s 700 foglyot s egy zászlót hagytak hátra, de a poroszok vesztesége sem jelentéktelen. Toursi hírek szerint a németek 25- kén St Calaist megszállván, Cosme felé indultak. 27-én Tourstól 27 kilométernyire egy porosz csapatot jeleztek, mely hihetőleg a nagy ködben eltévedt. Brüsselben az a hír, hogy Eugenia császárné oda érkezett. A német nemzeti liberális párt német Ausztriát csatlakozásra kívánja felszólítani az egységes Németországhoz. Az észt német hadügyminisztérium a Landwehr zászlóaljak létszámát az őrzésekre bízott foglyok nagy számának következtében 800-ról 1000 re rendelte felemeltetni. Granville válasza a keleti kérdésben ma indíttatott Pétervárra. A korábbi tiltakozáshoz szigorúan ragaszkodik, de mindamellett békülékeny s az ügy békés elintézésére nyújt kilátást. Gortschakoff pedig tudatta Brunow londoni orosz követtel, hogy Oroszország kész Bismarck javaslatát elfogadni Egy toursi sürgöny némi felvilágosítást nyújt a loireihadsereg stratégiai mozdulatairól s a német haderőkről, melyek Yonne és Eure departementek közt terjeszkednek ki. Montargis és Gien felől a francziák megtartották állásukat, de az ellenség megváltoztatván támadási tervét, központját jobb szárnyának erődítésére Mans felé mozdította, mely manoeuvre a francziákat arra kényszeritette, hogy szélső bal szárnyukat a központ felé vonják s igy a Loire fedezése végett Clateaudint hihetőleg ismét oda fogják hagyni. — A poroszok Mondoubleau felé nyomulnak. Az ukránok Freteválnál Vendôme mellett a vasutat fenyegetik. Evreuxnél a poroszok erős ellenállásra találtak. — A garibaldisták a németeket Auxonneban meglepték és megfutamították, 30-at leöltek s 9-et elfogtak közülök. St. - Omerben, Cherbourg, Conlie, Nevers, La Rochelle, Bordeaux, Clermont-Ferrand, Toulouse és Lyonban az ujonczok kellő begyakorlása végett táborok rendeztettek be. A Chaudordy versaillesi útjáról keringett hírek koholmányok, ő ez ideig ki sem mozdult Toursból. A poroszok 25-én elfoglalták Vibrayt és Savignyt s rendeltetések hihetőleg magukat Mans és Tours közé ékelni. A poroszok roppant éberséget fejtenek ki; éjjel táboraik sodronynyal vannak körülkerítve, melyekre vészharangok alkalmazvák. Chateaudunból egy franczia csapat ,Brou felé indulván Yennesnél poroszokra bukkant s azokat megtámadván, megfutamította. — Lilléből szintén ütközetről írnak Bover mellett, hol a poroszok szuronynyal vezettek vissza s veszteségük háromszor fölülmúlta a francziákét. Németország, Berlin, nov. 27. A porosz képviselőház ülésében e hó 26 án egy újabb hadikölcsön felett vitatkoztak. A kormány javaslatát az új kölcsönre nézve felhasználta négy socialdemocrata egy hathatós tüntetésre. A „Noidd. Allgem.“ mely, mint tudnivaló, Bismarck orgánuma, ironikus módon „social quartet“ és „négyes fogat“-nak nevezte el Bebel és Liebknecht beszédeit, melyet Schweitzer és Hasenclever szavazatukkal támogattak. A socialdemokraták erélyes ellenzései mit sem használtak. Bár Bebel és Liebknecht megvetve a roppant nagy többség kegyét élénken roszalták a háború folytatását a franczia köztársaság ellen és megbuktak határozati javaslatukkal, mely szerint „a kívánt engedély a háború további folytatására meg nem adandó és a szövetségi kanczellár odaműködjék, hogy lemondva franczia terület annexiójáról, mielőbb békét kössenek a franczia köztársasággal.“s kétségtelen, hogy az eszmék nyilvános kihirdetése meghozza illő gyümölcsét annál is inkább, mivel eddigelé a béke megkötését és az annexionális tervek elejtését egész Németországban Jakobin kívül ki sem merte hangosan sürgetni. Röviden ecsetelem ama jelenetet, melyet a porosz képviselőházban Bebel és Liebknecht szónoklatukkal előidéztek. „Néhány hét elég volt arra, — úgymond Bebel — hogy egy hatalmat megtörjünk, mely bukásával Francziaországot és minden szabadelvű mozgalmat elnyomott. Bukásával mellőzve lett az, ki a háborút okozta. Bonaparte Lajos, ki egykor fejedelmek, herczegek és herczegnők hódolatának tárgya volt, fogoly, német földön van. Őt nevezte ama trónbeszéd, melylyel a porosz király júliusban az országgyűlési üléseket megnyitotta, az egyedüli bűnösnek s politikája következményeinek a szerencsétlen háborút. Tisztelettel emlékezett meg a megnyitó beszéd a nagy franczia népről. Tisztán és világosan jön kiderítve, hogy a mi kormányunk a franczia uralomnak és nem a népnek tulajdonba a háború okát. Nos hát! miért nem kötöttünk békét .Sedan után? Miért buzognak még