Ellenőr, 1871. március (3. évfolyam, 167-197. szám)

1871-03-27 / 193. szám

Előfizetési árak: Egész évre .­­ 20 ft. — kr. Évnegyedre . 5 ft. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra ! 1­9­80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak ts Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók­ Légrády testvérek irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) Intézendők. 193. szám. Hétfő, márczius 27. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt­ tér egy petit sora 30 kn­. beigtatásáért . . . , 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó­ hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légridy testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám, III. évfolyam. Awa 991­llevaei*éé áru­ egy évre .... 20 forint — kr. félévre.........................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két­ sas utcza 14. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő meg­rendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni p­o­s­t­a­i utalványozás által. Külföldi szemle. Pest, márcz. 26. P­á­r­i­s­ban nem történt újabb összeütközés a felkelők s a rendpárt emberei között. A legújab­ban érkezett sürgönyök egyedül annyit jelentenek, hogy mind a felkelők, mind a S­a­i­s­s­e­t admiral parancsnoksága alatt álló rendpártoló nemzetőr­zászlóaljak eltorlaszolva tartják magukat. A rend­­párt főhadiszállása a börzetéren van, míg a felke­lők a Vedeme-téren vannak összpontosulva. A központi bizottság eddigelé nem mert még táma­dást intéztetni a rendpárt zászlóaljai ellen, mi azt tanúsítja, hogy nem bízik a végleges sikerben. A párisi városrészek polgármesterei szilárdul ellenszegülnek a felkelőknek, s a ma érkezett sürgönyök egyátalán azt jelentik, hogy remény van a békés kiegyezkedésre. A rendpárt erélyes föllépése zavarba hozta a felkelőket, kik között állítólag meghasonlás uralkodik. Másrészről a nemzetgyűlés elfogadott egy törvényjavaslatot, mely előreláthatólag jó benyomást fog gyakorolni a párisi elégedetlen elemekre. E törvényjavaslat szerint Párisban új községtanács fog választatni, a nemzetőrség maga választhatja meg főparancs­nokát, a váltómoratórium meghosszabittatik, s a lakbérekkel hátralevő lakóknak elengedtetik a fizetés. S a­­­s s e t admiral a nemzetgyűlés e határozatát falragaszok által tudatta a párisi lakossággal, melyekben azt mondja, hogy őrködni fog e tör­vények kivitele fölött. Másrészről azt sürgönyözik, hogy Saisset teljes bocsánatot ígért mindazoknak, kik részt vettek a lázadásban. A felkelők hivatalos közlönye azt mondja, hogy a bonapartisták s az orléanisták bizottságai rajtakapattak, a­mint pénzt osztottak ki a párisi lakosság között. Mindazon egyének, kikre rábizonyul a vesztegetés, a központi bizott­ságnak fognak átadatni. A felkelők központi bizottsága egy tegnapelőtt este kelt proclamatióban tudatja, hogy Garibaldi egyhangúlag megválasztatott főpa­rancsnoknak.­­ Egy másik proclamáció azt mondja, hogy a központi bizottság elfogadta Lyon, Bor­deaux, Marseille és Rouen városok kül­dötteit. E küldöttek azért jöttek — mondja a kiáltvány — hogy meggyőződjenek forradalmunk­­minőségéről és a lehető legsürgősebben vissza­utaztak, hogy jelt adjanak egy hasonló mozgalom kitörésére, mely mindenütt elő van már készítve. A városház­ téren, mely erős torlaszokkal van körülvéve, számos ágyú van. A felkelők még mindig föltartóztatnak min­den Párisba érkező vonatot, elkobozván a törvé­nyes kormány minden rendeletét. — V e r­s­a­i­l-­­ esban a felkelőpárt több ügynöke fogatott el, kik hűtlenségre csábították a katonaságot. A törvényes kormány belügyminiszterének egy f. hó 23 -án este kelt proclamatiója a követ­kezőket mondja: A párisi lakosság s a nemzetőr­ség között keletkezett komoly súrlódások megkö­vetelik, hogy a tartományok lépjenek közbe ez ügyben. Ennélfogva a prefektek fölhatalmaztattak, hogy szervezzenek önkéntes csapatokat, melyek a törvényes kormány rendelkezése alá fognak bocsátkozni. A versailles-i kormány egy f. hó 24-dikén kelt sürgönye lényegileg így szól: A helyzet némileg javult. A rendpárt szervezke­dett Párisban és elfoglalva tartja a főváros kivá­lóbb, főleg a nyugati városrészeket. A rendpárt folytonos közlekedésben áll a törvényes kormány­nyal. A sereg hasonlólag szervezkedik, nem külön­ben sok helyen zászlóaljak alakulnak a törvényes kormány s a nemzetgyűlés védelmére. A lyoni rendpártoló nemzetőrség helyre készül állítani az itt megzavart rendet. Francziaország, mely joggal fölindult, ismét megnyugodhatik. A német seregek magatartása ismét békéssé jön, midőn az ellenség látta, hogy a törvényes kormány szilárdul áll. Pá­risból még a következő híreket kaptuk: Menotti Garibaldi megérkezett, s a városházában szállt le. — A bank épületében lő­­rések alkalmaztattak. Az érczkészlet köztudomású­lag szerencsésen Versailles-ba szállíttatott. — A felkelők között meghasonlás jelei vehetők észre. Két nagy lőszerküldemény elvétetett a felkelőktől. (A távirat nem teszi hozzá, kik vették el e külde­ményt). Egy elégületlen zászlóalj elhagyta Parist és egy mitrailleuse telep kíséretében az Issy erődbe vonult. — Parisból folyvást roppant sok ember vándorol ki s az északi vasút pályaudvarán leir­hatlan a tolongás. Egy helyért a­ vaggonokban 200 frankot is kínálnak. A bécsi új „Presse“ egyik magántávsür­­gönye azt állítja, hogy Saisset admirálnak si­került a felkelők s a törvényes kormány között kiegyezkedést létrehozni. — Bármennyire szeretnék is, ha e hir­ valósulna, egyelőre még kétségbe merjük vonni hitelességét. Berlinből sürgönyzik, hogy valótlan ama hir, mintha a koronaherczeg, Moltke, vagy Frigyes Károly herczeg elmentek volna Francziaországba. A Francziaországban levő német tábornokok a párisi élményekkel szemben, eléggé föl vannak ha­talmazva a netán szükségesnek látszó rendsza­bályok megtételére. A b­r­ü­s­s­e l­i végleges békeal­kudozások megnyitása elhalasztatott egy hétre. Német birodalmi gyűlés. — Második ülés márcz. 13 dikán. — Frankenb­erg-Ludwigsdorff kor­elnök déli 12 órakor megnyitja az ülést. Napi­renden az elnök s a jegyzők választása áll. 284 képviselő közül 276 dr. Simsonra adja szavazatát, ki korelnök kérdésére késznek nyilatkozik elfogadni a megtiszteltetést. Frankenberg-Ludwigsdorff korelnök : Már 21 év előtt Erfurtban szerencsém volt dr. Simson urat az elnöki széken látni. Ma szerencsém van kinyilatkoztatni, hogy megválasztatott az első né­met birodalmi gyűlés elnökévé. Fölkérem tehát dr. Simson urat az elnöki szék elfoglalására. Simson elnök: A legszívélyesebb kö­szönettel fogadom el, uraim, a választást, mely ál­tal önök a legközelebbi négy hétre engem e hely­re állítottak. Le kell mondanom arról, hogy érzel­meimet csak gyengén kifejezzem. Mi Poroszország­ban valamennyien szerencséseknek tartjuk ma­gunkat, hogy oly napokat élünk, melyek sejtelem és vágy helyett végre a valót hozták meg nekünk. A jelen s a múlt egész sulylyal foly össze érzel­meimre nézve, midőn nemzetünk visszaállított egy­ségét, képviselőinek összeségében látom kifejezve. Feladatunk megóvni és előmozdítani a német ál­lamközösséget azon szellemben, melyben életbe­lépett. E föladat felkölti minden erőnket. Vajha uraim nekem is sikerülne e magas ház akaratát mindenkor tisztán kipuhatolnom s amennyire föl­adatom, azt végrehajtani. Támogassanak abban uraim egész jóakaratukkal, és engedjék meg, hogy köszönetemet nyilvánítsam az önök által nyújtott megtiszteltetésért. (Bravo): — A ház a korelnök úrnak bizonyára ki fogja fejezni tiszteletét azáltal, ha fölemelkedik. (Megtörténik.) A ház ezután az első alelnök megválasztásá­hoz fog. 289 szavazat közül Hohenlohe Schil­­lingsfürst herczegre 222 esik, s e szerint Hohenlohe herczeg meg van választva első alel­­nöknek. A herczeg elfogadja a megtiszteltetést és köszönetet mond a háznak az iránta tanúsított bizalomért. P­á­r­i­s. Mi lesz mindennek vége ? kezdik kérdezni egymástól a párisiak. A jobbérzelműek baszan­­kodnak önmagukra, hogy tétlenségük s közönyös­­ségök ennyire hagyta menni a dolgot, de hevesen kelnek ki a kormány ellen is, mely meggondo­latlan fellépésével bőszítette ennyire a kedélyeket. Az utczák különben ma is ugyanazon békés képet nyújtják, a­melyet tegnap, írja a D. News levelezője 21-éről. Mindenki künn van, hogy láthassa a torlaszokat, főleg pedig a városház felé hullám­zik a tömeg, hol mindegyik torlasz előtt nagy csoportok alakulnak élénk vitába ereszkedve s lábujhegyre állva, hogy jobban láthassák a torla­szok mögött felállított ágyukat. A párisiak valósá­gos ünnepet látszanak ülni, s az ágyuk és torla­szok nem egyebek, mint a kormány költségén a nép mulattatására felállított látványosságok. Ter­mészetes, hogy ily körülmények között az üzletek aztán teljesen szünetelnek. Este felé a 9. városnegyed polgármesteri hi­vatala felé vezető Drouot utczán mentem végig s azt három csapat nemz­­őr által megszállva ta­láltam. Miért történik mindez, a nemzetőrök nem tudták megmondani, s mindnyájan panaszkodtak a szigorú bánásmód fölött, melyet a közp.­bizottság részéről tapasztalniok kell. Mindenfelé őrt kell államok napról napra, úgy hogy alig marad va­lami szabad idejük ; sokan tiltakoznak is és vo­nakodnak illető negyedeiken kívül szolgálatokat teljesíteni; a közp. bizottság azonban nem érti a tréfát s a legszigorúbb fegyelmet gyakorolja, be­börtönzéssel büntet minden ilyen esetet. Ugyan­csak eme nemzetőröktől hallottam, hogy a 7- zász­lóalj egyik csapata lefegyvereztetett, mivel nem akart engedelmeskedni a közp. bizottságnak. — A lázongók a Rothschild palotába is betörtek, nem ugyan rablás végett, de a hallomás szerint ottan felhalmozva levő burgonyáért, melyet el is vittek. A jobbérzelműek ellentü­ntetésekre készülnek­, már tegnap belátták, hogy magatartásuk gyáva, hogy tenniök kell valamit, kezdeményezni azonban egyiknek sem volt bátorsága, míg estefelé a kapu­­czinus boulevardon egy szabó, Bonne, felhívást inté­zett a józan polgársághoz összetartásra s erélyes fellé­pésre szólitván fel mindenkit a lázongók ellen, felhívása tetszéssel fogadtatott s csakhamar embe­reket lehetett látni a boulevardokon apró lobogók­kal kezükben, melyen e felirás állott: „A rend embereinek revulója.“ Chanzy tbk. szabadon b­ocsáttatott, mit főleg a legvörösebb republikánusoknak köszönhet, kik őt emberüknek tartják. Tegnap délután egy kis körutat tettem a városban. A Clichy térről kiindulva a külső bou­­levardokon mentem egész Pere la-Chaise temetőig a legérdekesebb jelenetekkel utamon. A boulevar­­dok nem igen népesek s kevésbbé fenyegető kiné­­zésüek voltak, mint a korábbi napokon. Férfiak és nők jártak ide s­tova; a torlaszok résekkel voltak ellátva a szekerek számára. A torlaszokon több­nyire apró vörös lobogók lengtek itt-ott nemzeti szintekkel felváltva. Montmartre­t elhagyván, La Chapelleban nem találtam oly számos torlaszt, míg annál több volt aztán La Villetteben és Bellevilleben. Valódi élénk­ség azonban csak a boulevardokról a La Roquette utczába befordultamban tűnt elém, hol számtalan nemzetőrségi csapat állomásozott három vagy négy hatalmas torlasz körül, melyek mögött nagyszámú ágyú állott. A La Roquette téren szintén nagy nép­­tömeget találtam. A St. Antoine külvárost s az oda vezető boulevardokat erős torlaszok zárják el. A Voltaire tér (előbb Eugen hg.) még inkább meg volt szállva, mint maga a Bastille tér. A St. Antoine és Rivoli utczán borzasztó néptömeg hullámzott minden zavargás nélkül. A nép szabadon járhatott a Rivoli utczán a városház körül, mely­­előtt több üteg­ágyú s hatalmas torlasz szemlélhető. Innen a Ven­­dôme térig nem találtam több torlaszt ; a Louvre és a Guilleria palotát, mint rendesen, nemzetőrök őrzik, hasonlóan a Vendôme tért is, hol négy ágyú van felállítva. Nyugaton, vagyis a Champs-Élysées környé­kén s a St Honoré külvárosban semmi változás, minden a régi s a zavargásoknak semmi nyoma. A közp.­bizottság zavartalan birtokában van a nemzeti nyomdának s a városháznak, valamint Páris erődeinek. Vasárnap éjjel azonban aggály szállotta meg a bizottság tagjait, a midőn meg­tudták, hogy azon tiszt, ki birtokában volt a vá­rosházból a város különböző stratégiai pontjaihoz vezető földalatti folyosóknak — Versaillesba szö­kött.­­ Legújabb felfedezés szerint ugyanis a városház nemcsak a közp­­árticsarnokkal s a Lob­ba és Napoleon laktanyákkal, de Pépiniére utczai, a Prince Eeugenie, Chateau d’ Eau laktanyákkal, a Tuileriákkal, a St-Germain-Auxerrois polgármes­teri hivatallal is összeköttetésben áll. E titkos fo­lyosók létezésére egy kőmives­ nemzetőr figyel­meztette a közp. bizottságot, ki maga is dolgozott azokon, de útmutatást nem tudott adni. A közp. bizottság tudva, hogy e folyosókon át bármely pillanatban elragadhatják tőle a városházat, áta­lános riadót vezetett s roppant fegyveres tömeget állított fel a városház körül, valamint annak pinc­ezeiben és udvarában. Szorgalmas kutatás után há­rom folyosó bejáratára ráakadtak, de a többi ötét hiában keresték. A nemzetgyűlés legújabb kibocsátványa. A nemzetgyűlés a következő kibocsátványt intézte a franczia néphez és a hadsereghez: Polgárok és katonák! A legnagyobb merénylet, mely egy szabad­ságra vágyó népnél elkövethető, a nyilt lázadás a nemzet fennségjoga ellen, mint egy új szerencsét­lenség szaporítja hazánk eddigi bajait. A bűnösök, az érzéketlenek közvetlenül vereségeink után, mi­dőn még alig hagyta el az idegen feldúlt mező­inket, nem átallották Párisban, melyet ők állítólag tisztelnek és védnek, nemcsak zavart és romlást, hanem gyalázatot is csinálni. Beszennyezték azt oly vérrel, mely felkelti ellenök az emberi lelkiis­meretet és megtiltja nekik a köztársaság magasz­tos nevének kiejtését, mely csak akkor bir valódi értelemmel, ha a jog és szabadság sérthetlen és tiszteletben tartatik. Már­is, jól tudjuk, egész Francziaország in­­dignatioval utasítja vissza e gyűlöletreméltó kísér­letet. Ne higyjétek, hogy erkölcsi gyengeségünknél fogva a vétkesekkel alkattozva, súlyosbítani fog­juk a bajt. Mi sértetlenül megőrizzük letétemény­­teket, melyet ránk biztatok, hogy megmentsük, szervezzük és ujjáalkossuk az országot; a nem­­zetfennségnek eme nagy és gyámszerű kiváltságát szabad, sőt mondhatjuk mindeddig a legszabadabb módon adott szavazataitok által nyertük; mi va­gy­unk a ti képviselőitek és egyedüli megbízott­jaitok ; általunk és nevetekben kell földünk legki­sebb részét is kormányozni, leginkább pedig e hősies várost, Francziaország szivét, mely nincs hivatva egy áruló kisebbség által sokáig megle­petve lenni. Polgárok és katonák! Először jogaitokról van szó, tőletek függ ezeknek megvédése. Képviselőitek egyhangúlag igénybe veszik erőiteket, kívánják erélyes segély­­teket. Mi mindnyájan nézetkülönbség nélkül kérve kérünk titeket: szorosan csatlakozzatok e gyű­léshez, mely a ti művetek, a ti képetek, a ti re­ménytek és egyedüli üdvözök. Éljen Francziaország!“ A franczia nemzetgyűlés ülése márcz. 21-én. Ülés kezdete, 1 órakor. Louis Blanc felel Juiqué szavaira: Ön avval vádol, hogy én voltam egyik indítója a 1848-iki júniusi s a mostani na­poknak. Én visszautasítom e kettős vádat, mely az igazságot megtámadja. Ünnepélyesen meghazudto­lom és azok, a melyeket jövőre tenni fognak, jelen nyilatkozatom által lesznek megdöntve. E­gy tag: 1848-ik. évi máj. 15-ről volt szó. B­­­­­o­­­tlik. til­takozik az ellen, hogy a lázadók főparancsnoksá­gát elfogadni akarná. Kijelenti a gyászoló haza nevében, hogy megbélyegzi a párisiaknak utálatra méltó zavargásait, mint a köztársaság legkomo­lyabb megtámadását. Bamberger (moseli képviselő) egy le­vélben vissza­veszi lemondását. T r­o h u javaslatot tesz a két meggyilkolt tábornokra nézve. Gas­­lo­nde kívánja, hogy a Gambetta által feloszla­tott főtanácsok ismét összehivassanak. Picard nem ellenzi ezen intézkedést. Tudatja egyúttal a nemzetgyűléssel, hogy a vidéki közigazgatási tiszt­viselők és a választott testületek ké­szek fegyveres segélyt adni; hogy Párison kivnl sehol nem tör­tént zavargás és végül, hogy következő napon fogja a községtanács megújításáról szóló törvény­­javaslatot előterjeszteni. A gyűlés ezután felolvas­tatja L­a­s­­­e­y­r­­­e indítványára készített kibocsájt­­ványt, mely a franczia néphez és a katonákhoz van intézve. Elfogadtatik. A baloldal , egyedül e sza­vakat kívánja végéhez csatolni : „Éljen a köztár­saság!“­Erre nagy zaj támad. A jobboldali képvise­lők azt kiáltják : „Nem ! nem ! Le a köztársaság­gal ! „M i 1­­ é r e szólni akar. Thiers is csak hosszas kitartás után jut szóhoz: „ Ha mi egyet­értünk, úgy egész Francziaország egyetértőleg fog fellépni a rablópárt ellen. Ne hagyja magát a gyűlés a pártok viszályai által uralni.“ A jobbol­daliakhoz fordulva feddi azoknak türelmetlensé­gét mások nézetei iránt; ő maga sem osztja Mai­ére nézeteit, de midazonáltal meg kell őt halgat­­ni, ha beszélni akar.“ Thiers ellen is zúgnak a jobboldalról és azt kiáltják: „szavazzunk !“ — »Ké­rem hallgasanak meg !“ mondja Thiers. „Hogyan,“ önök még azt sem akarják meghallgatni, kiről még nem is tudják, hogy mit akar mondani ? (Félbe­­szakítás.)Higyék el, hogy nem nő tekintélyök az országban, ha a végrehajtó hatalom elnökét fél­beszakítják.“ Milliére végre a szószékre mehet, hol rö­viden kijelenti, hogy a kibocsájtvány oly rosszul választott kifejezéseket tartalmaz, melyeket mellőz­ni kellene. Vacherot azt véli, hogy a köztár­sasági párt tekintetbe véve a jelen súlyos helyze­tet, fogadja el a kibocsájtványt úgy, a­mint szer­kesztve van, nehogy a szükséges egyesség meg­­zavartassék. L. Blanc hasonló véleményben van, de azt hiszi, hogy e hozzátétel „éljen a köztársa­ság­ a kibocsájtvány végén az egyességet jobban, mint bármi más fentartani és megerősíteni képes. Ezzel véget ért az incidens. Schveicher jelentést tesz az ő és Cle­­menceau küldetéséről, mely szerint ki kellett esz­közölnie a központi bizottságtól Chanzy tbk. sza­­badonbocsáttatását. E küldetés siker nélkül maradt. A bizottság többsége Chanzy kibocsájtása ellen nyilatkozott. Schveicher erélyes­ eljárást javasol a felkelők ellen. Saisset tengernagy, mint a nem­zetőrség parancsnoka, tartson hadiszemlét a Mars­­terén, ott bizonyára meg fog jelenni 200,000 nem­zetőr, kik készek lesznek a lázadás elnyomására. Clemenceau és Langlois más nézetben vannak: a községi választásokat meg kell engedni, ez­által véget lehet vetni az egész zavarnak vér­ontás nélkül. E javaslat sok ellenmondást idéz elő ; egy lázadó város nem tartozik a közönséges jog alá. Párisban mindennek előtt a rendet kell visszaállítani, aztán következik a többi. Ezután a következő napirend adatik elő : „Tekintetbe véve, hogy a letett (bonapartista) kormány helyébe egy másik lépett, határozza a nemzetgyűlés, hogy Pá­ris városa községi szervezetét illetőleg ismét kö­zönséges jogállapotába tér vissza.“ Thiers időt kíván ama törvényjavaslat ki­dolgozására, mely Párisnak jövő jogállapotát sza­bályozni fogja. Laisset tengernagy kéri a gyűlést, hogy Páris eme kívánságának eleget tegyen; a kése­delem veszélylyel jár; házmotozások történnek; a polgárok elfogatnak . Allard tbb, mint tiszt, ne­jével együtt elfogatott. 2 napig voltam ez ese­mények közepette, pirulok, hogy kénytelen voltam köztük lenni. Én kész vagyok önökkel a lázadók ellen harczolni, de 500.000 ártatlan nőre és gyer­mekre kell gondolnunk. Tala­­n is a legaggasz­­tóbb módon ecsetli Páris helyzetét, ha meg akar­juk menteni a lakosságot , engedjük meg a pol­gármestereknek és képviselőknek, hogy kihirdes­sék, miszerint néhány nap múlva meg fognak tartatni a közs. választások. Jules Favre eré­lyes fellépést kíván. »A sarc­olást már megkezd­ték Párisban. A polgári társaság romba dőlhet azoknak hibája miatt, kik nem a kellő időben ragadják meg a fegyvert. Nem szabad kímélni azon embereket, kik minket megbuktatni akarnak.“ Erre felolvassa Thiers a forradalmi „Jour­­nal officiel“ czikkét, mely Clément Thomas és Le­­comte tirkok megyilkoltatásáról szól- „És" kérdé­s’“ mit nem tettünk mi?A poroszok lefegy­verezni akarták a nemzetőrséget, és mi csak a legnagyobb megerősödéssel eszkö­zöltük ki, hogy fegyvereiket megtarthatták!“ Végül közvetve visszautasítja a nemzetgyűlés a Párisban rögtön közlendő választásokat e hatá­rozattal: „A nemzetgyűlés a végrehajtó hatalom­mal egyetértőleg kijelenti, hogy a párisi megyei, közigazgatási testületek a választott testületek mód­jára alakítandók, és a napirendre tér át.“ Napóleon a német védrendszerről Az excsászár fogsága idejét Wilhelmshöhén egyéb munkálatok mellett az északnémet védszer­vezet tanulmányozásával töltötte s ennek ered­ményéül : „Az északnémet szövetség katonai szer­vezete. Wilhelmshöhe 1871 január“ czim alatt Brüsselben egy 85 lapból álló munka jelent meg tőle, melynek nagyobb része az északnémet had­szervezet alapelveit sorolja fel, s átnézetet nyújt a különböző hadtestek erejéről béke és háború ide­jén. Átalános érdeket nyer azonban e munka az itt ott beszúrt megjegyzések és azon következtetés által, melyet szerző azokból levon. A munkához csatolt előszó így hangzik : „Nagy szerencsétlenségek felette gazdagok tanulságokban, komoly igazságokat hoznak felszín­re, melyeket a szerencse napjaiban a szokás és a rövidlátás nagyon gyakran figyelmen kívül szo­kott hagyni. Míg végzetteljes tapasztalások fel nem nyitják szemeinket, megvetjük a hideg ész szavát s a szomszéd népek által elért haladás példája észrevétlenül halad el előttünk. Az 1870-ik szerencsétlen hadjárat előtt leg­csekélyebb súly sem fektetett Francziaországban azok véleményére, kik oda nyilatkoztak, hogy ha­zánk katonai szervezete semmi arányban nem áll po­­ltikai állásával; tagadták a porosz szervezet előnyeit, mely az átalános hadkötelezettségen, számos, jól begyakorolt tartalékok rendszerén s az országnak a hadtestek számát illetőleg territoriális felosztá­sán nyugszik. Az 1870 iki hadjárat előtt a tüzérségi bizott­ság be nem akarta ismerni, hogy a porosz tüzér­ség anyaga a miénknél tökéletesebb s nagyobb hatást képes gyakorolni. — E hadjárat előtt a katonai mérnöki bizottság azt állította, hogy elő­­deink nem számosak, hogy az uj tüzérségnek el­lenállhatnak ; nem akart beleegyezni, hogy erő­­deink fele lehordassék, s a másik fele azon rend­szer szerint építtessék át, mely Antwerpet a vi­lág egyik leghatalmasabb erődévé varázsolta. Ama szomorú eseményekre volt szükség, a­me­lyeknek tanúi volánk, hogy a mérnöki kar egyik tábornoka, Coffiniéres egy haditanács előtt bevall­ja, miszerint Metz 14 napi ostromot sem képes kitartani, ha Bazaine hadserege nem fogja tá­mogatni. Az 1870-ks hadjárat előtt konokul ellensze­gült a katonai adminiszatió azok nézeteinek, kik az országot több hadtesti kerületre osztani taná­csolták, hogy mindenik ellátassék a hadjárathoz szükséges anyagokkal. Ennélfogva főfontosságu dolog jelenleg szer­vezetünk hiányait beható vizsgálat tárgyává tenni, hogy azokat konstatálván elhárítsuk s katonai erőnk jövő elemeit tökéletesíthessük. Legjobban feltüntethetjük pedig a nálunk mutatkozó hiányo­kat, ha figyelemmel tanulmányozzuk a porosz rend­szert, mely folytonos javítás mellett már több mint hatvan év óta fenáll. Ez c­élja jelen munkám­nak is. Minden józan kormánynak oda kell irányoz­nia legfőbb törekvését, hogy béke idején minél kevesebb katonát tartson fegyverben s a háború kitörésével minél több jól iskolázott katonát ál­lítson síkra. Hogy e két feltétel teljesülhessen, évenkint minél nagyobb számban kell az ifjakat besorozni, de csak annyi ideig megtartani, a­mennyi kiképzésekre okvetlenül m­egkívántatik, hogy a fegyverben álló hadsereg állománya a budget erejét túl ne szárnyalja. Azon szükségesség, hogy évenként nagy­számú fiatalság gyakoroltassák a fegyverforgatás­­­ban, természetesen átalános hadkötelezettségre ve­­­zet, mert noha az állam takarékossági szempont­ból az ifjaknak csak egy részét t. i.­kik husza­dik életévüket betöltötték vonja is be évenkint, mindamellett méltányos, hogy mindnyájan megfe­leljenek e kötelezettségnek s mindegyik védel­mezhesse hazáját háború idején. Poroszország alapelvül az átalános hadköte­lezettséget fogadta el s ezzel eleget tett az emberi szívvel vele született egyenlőség érzetének. A sze­gény megnyugvással hajlik meg a törvény előtt, látván, hogy a gazdag is ugyanazon határozatnak van alávetve. A hadsereg alkata javul ez által; erkölcsi nivealja emelkedik, minthogy a társa­dalom minden osztálya ott van soraiban. Az egy­más után következő nemzedékek ebből felváltva a hazafiság, fegyelem és becsület érzetét merítik úgy, hogy a nemzet nagyobb része ily módon fér­fias nevelést nyer, mely nem maradhat befolyás nélkül az ország sorsára. A hadsereg Poroszországban, mint már gya­korta megjegyezték, valóságos iskola, melyben sorban mindenki megtanulja a fegyverforgatást s megszilárdul a kötelesség érzetében. — Az ifjú, fegyverbe szólítva, nem csak hadakozni, de egy­szersmind hűséget a király s odaadást a haza iránt tanul. „A király akarata a legfőbb törvény. A ka­tonának nincs semmi magasabb kötelezettsége, mint a királynak adott eskü.“ Oly hadsereg, mely nem zsoldosokból, de a nemzet virágából áll s a tekintély alapelvén nyug­szik, mely nem áll ellentétben a polgárság jogai­val : az oly hadsereg legerősebb támasza az ál­lam szilárdságának. Ez alsúlya a hajónak, mely képessé teszi azt daczolni a viharokkal. Ez alapelvet széles út választja el ama ká­ros maximáktól, melyek nálunk divatoznak, mióta az országot oly gyakori forradalmak rázták fel. Mit hallunk minden alkalommal ? „Én nem egy embert, én hazámat szolgálom“, és e beszédmód, melynek segélyével az egyéni méltóságot vélik emelni, alapjában véve csak ürügy mindenféle hűt­lenségre, skepticismusra és esküszegésre. Minden államban a fejedelem feje a hadse­regnek, a zászló alatt álló minden ember őt szol­gálja s engedelmességgel és hűséggel tartozik neki, mert a fejedelem az egész nemzetet képviseli. Ezen elv nélkül nincs sem fegyelem, sem rangkü­lönbség sem biztonság a társadalomra nézve. Montesquieu helyesen jegyzi meg, hogy az emberek először az intézményeket hozták létre s csak azután idomultak emez intézmények után.­­ Valóban mi sem érdekesebb, mint vizsgálni, minő befolyást gyakoroltak bölcs törvények, ha hűen megtartattak, a nemzetek sorsára, és erre a leg­­czélszerűbb mód az, ha kibetűzzük a törvények szellemét, melyek mellett egy kis nemzet nagggyá növekedett.“ A nemzeti torna- és tűzoltó-egylet közgyűlése. (Martius 25.) A közel 100 tagból álló gyűlést Matolay Elek nyitja meg d. u. fél 4 órakor. A lefolyt év­ről örvendetes haladást konstatál. Eddig egy órá­ban csak 819 csapat tornászott, most 11 csapat gyakorolja magát. Tavaly az összes tagok száma 58­­ volt, most 640 alapító és rendes taggal ren­delkezik az egylet. Növendékek számára még rendes iskolák nincsenek, de kilátásba vannak he­lyezve. A tornatanítói tanfolyamban múlt év no­vembertől fogva 30 egyén vett részt. A miniszté­rium tornászati vezérkönyv készítésére a választ­mányt is meghívta. Szóba jött egy elv-tornász­­kar létesítése is. Az építési költségek még nem fejeztethettek be. Újabb eredmény, hogy az or­szággyűlés a rendes 5000 frtnyi segély mellett az építési költségekhez 30,000 frtnyi törlesztési köl­csönnel járult. Értekezlet tartatott egy tornászszövetség meg­alakítására és határozatba ment, hogy a tornász­szövetség első gyűlése Pestre legyen összehiva f. év augusztus havában. A tűzoltók külön tartottak értekezletet egy tűzoltó szövetség megalakítására. A­mi a pénzügyi kezelést illeti erre néz­ve a következő adatokat vettük ki: bevételi több­let 1639 frt; a valóságos kiadás kevéssel fölülha­­ladta az előirányzatot. A tűzoltó egylet összes ki­adása 4000 frt. Az egylet nincs biztosítva arról, hogy jövőre a tűzoltó-osztály költségei fedeztetni fognak. A terjedelmes elnöki jelentést a közgyűlés megéljenezte. Dr. Gebhard a közgyűlés nevében jegy­zőkönyvileg köszönetet nyilvánít az elnöknek és az építési bizottságnak. (Éljenzés.) A lemondott Novelli helyébe a választmány által kinevezett König Géza, pénztárnok elő­­­­terjeszti a múlt évi mérleget. E szerint be­­­vételi főösszeg kerek számban 11,000 frt. Ehez járul az országgyűlés által megszavazott 5,000 frt, a­mely összeg azonnal az építésre fordíttatott. Kiadási főösszeg 10,434 frt. Fönmarad 566 frt. Ez a tornaosztály pénztári kimutatása. A tűzoltó­­osztály összes bevétele 4,440 frt, kiadása 4,250. Pénztári maradvány 194 frt. Márkus István hat­ javaslatot nyújt be: a

Next