Ellenőr, 1871. március (3. évfolyam, 167-197. szám)
1871-03-27 / 193. szám
Előfizetési árak: Egész évre . 20 ft. — kr. Évnegyedre . 5 ft. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra ! 1980 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak ts Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) Intézendők. 193. szám. Hétfő, márczius 27. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt tér egy petit sora 30 kn. beigtatásáért . . . , 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légridy testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám, III. évfolyam. Awa 991llevaei*éé áru egy évre .... 20 forint — kr. félévre.........................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni postai utalványozás által. Külföldi szemle. Pest, márcz. 26. Párisban nem történt újabb összeütközés a felkelők s a rendpárt emberei között. A legújabban érkezett sürgönyök egyedül annyit jelentenek, hogy mind a felkelők, mind a Saisset admiral parancsnoksága alatt álló rendpártoló nemzetőrzászlóaljak eltorlaszolva tartják magukat. A rendpárt főhadiszállása a börzetéren van, míg a felkelők a Vedeme-téren vannak összpontosulva. A központi bizottság eddigelé nem mert még támadást intéztetni a rendpárt zászlóaljai ellen, mi azt tanúsítja, hogy nem bízik a végleges sikerben. A párisi városrészek polgármesterei szilárdul ellenszegülnek a felkelőknek, s a ma érkezett sürgönyök egyátalán azt jelentik, hogy remény van a békés kiegyezkedésre. A rendpárt erélyes föllépése zavarba hozta a felkelőket, kik között állítólag meghasonlás uralkodik. Másrészről a nemzetgyűlés elfogadott egy törvényjavaslatot, mely előreláthatólag jó benyomást fog gyakorolni a párisi elégedetlen elemekre. E törvényjavaslat szerint Párisban új községtanács fog választatni, a nemzetőrség maga választhatja meg főparancsnokát, a váltómoratórium meghosszabittatik, s a lakbérekkel hátralevő lakóknak elengedtetik a fizetés. S as s e t admiral a nemzetgyűlés e határozatát falragaszok által tudatta a párisi lakossággal, melyekben azt mondja, hogy őrködni fog e törvények kivitele fölött. Másrészről azt sürgönyözik, hogy Saisset teljes bocsánatot ígért mindazoknak, kik részt vettek a lázadásban. A felkelők hivatalos közlönye azt mondja, hogy a bonapartisták s az orléanisták bizottságai rajtakapattak, amint pénzt osztottak ki a párisi lakosság között. Mindazon egyének, kikre rábizonyul a vesztegetés, a központi bizottságnak fognak átadatni. A felkelők központi bizottsága egy tegnapelőtt este kelt proclamatióban tudatja, hogy Garibaldi egyhangúlag megválasztatott főparancsnoknak. Egy másik proclamáció azt mondja, hogy a központi bizottság elfogadta Lyon, Bordeaux, Marseille és Rouen városok küldötteit. E küldöttek azért jöttek — mondja a kiáltvány — hogy meggyőződjenek forradalmunkminőségéről és a lehető legsürgősebben visszautaztak, hogy jelt adjanak egy hasonló mozgalom kitörésére, mely mindenütt elő van már készítve. A városház téren, mely erős torlaszokkal van körülvéve, számos ágyú van. A felkelők még mindig föltartóztatnak minden Párisba érkező vonatot, elkobozván a törvényes kormány minden rendeletét. — V e rsail- esban a felkelőpárt több ügynöke fogatott el, kik hűtlenségre csábították a katonaságot. A törvényes kormány belügyminiszterének egy f. hó 23 -án este kelt proclamatiója a következőket mondja: A párisi lakosság s a nemzetőrség között keletkezett komoly súrlódások megkövetelik, hogy a tartományok lépjenek közbe ez ügyben. Ennélfogva a prefektek fölhatalmaztattak, hogy szervezzenek önkéntes csapatokat, melyek a törvényes kormány rendelkezése alá fognak bocsátkozni. A versailles-i kormány egy f. hó 24-dikén kelt sürgönye lényegileg így szól: A helyzet némileg javult. A rendpárt szervezkedett Párisban és elfoglalva tartja a főváros kiválóbb, főleg a nyugati városrészeket. A rendpárt folytonos közlekedésben áll a törvényes kormánynyal. A sereg hasonlólag szervezkedik, nem különben sok helyen zászlóaljak alakulnak a törvényes kormány s a nemzetgyűlés védelmére. A lyoni rendpártoló nemzetőrség helyre készül állítani az itt megzavart rendet. Francziaország, mely joggal fölindult, ismét megnyugodhatik. A német seregek magatartása ismét békéssé jön, midőn az ellenség látta, hogy a törvényes kormány szilárdul áll. Párisból még a következő híreket kaptuk: Menotti Garibaldi megérkezett, s a városházában szállt le. — A bank épületében lőrések alkalmaztattak. Az érczkészlet köztudomásúlag szerencsésen Versailles-ba szállíttatott. — A felkelők között meghasonlás jelei vehetők észre. Két nagy lőszerküldemény elvétetett a felkelőktől. (A távirat nem teszi hozzá, kik vették el e küldeményt). Egy elégületlen zászlóalj elhagyta Parist és egy mitrailleuse telep kíséretében az Issy erődbe vonult. — Parisból folyvást roppant sok ember vándorol ki s az északi vasút pályaudvarán leirhatlan a tolongás. Egy helyért a vaggonokban 200 frankot is kínálnak. A bécsi új „Presse“ egyik magántávsürgönye azt állítja, hogy Saisset admirálnak sikerült a felkelők s a törvényes kormány között kiegyezkedést létrehozni. — Bármennyire szeretnék is, ha e hir valósulna, egyelőre még kétségbe merjük vonni hitelességét. Berlinből sürgönyzik, hogy valótlan ama hir, mintha a koronaherczeg, Moltke, vagy Frigyes Károly herczeg elmentek volna Francziaországba. A Francziaországban levő német tábornokok a párisi élményekkel szemben, eléggé föl vannak hatalmazva a netán szükségesnek látszó rendszabályok megtételére. A brüsse li végleges békealkudozások megnyitása elhalasztatott egy hétre. Német birodalmi gyűlés. — Második ülés márcz. 13 dikán. — Frankenberg-Ludwigsdorff korelnök déli 12 órakor megnyitja az ülést. Napirenden az elnök s a jegyzők választása áll. 284 képviselő közül 276 dr. Simsonra adja szavazatát, ki korelnök kérdésére késznek nyilatkozik elfogadni a megtiszteltetést. Frankenberg-Ludwigsdorff korelnök : Már 21 év előtt Erfurtban szerencsém volt dr. Simson urat az elnöki széken látni. Ma szerencsém van kinyilatkoztatni, hogy megválasztatott az első német birodalmi gyűlés elnökévé. Fölkérem tehát dr. Simson urat az elnöki szék elfoglalására. Simson elnök: A legszívélyesebb köszönettel fogadom el, uraim, a választást, mely által önök a legközelebbi négy hétre engem e helyre állítottak. Le kell mondanom arról, hogy érzelmeimet csak gyengén kifejezzem. Mi Poroszországban valamennyien szerencséseknek tartjuk magunkat, hogy oly napokat élünk, melyek sejtelem és vágy helyett végre a valót hozták meg nekünk. A jelen s a múlt egész sulylyal foly össze érzelmeimre nézve, midőn nemzetünk visszaállított egységét, képviselőinek összeségében látom kifejezve. Feladatunk megóvni és előmozdítani a német államközösséget azon szellemben, melyben életbelépett. E föladat felkölti minden erőnket. Vajha uraim nekem is sikerülne e magas ház akaratát mindenkor tisztán kipuhatolnom s amennyire föladatom, azt végrehajtani. Támogassanak abban uraim egész jóakaratukkal, és engedjék meg, hogy köszönetemet nyilvánítsam az önök által nyújtott megtiszteltetésért. (Bravo): — A ház a korelnök úrnak bizonyára ki fogja fejezni tiszteletét azáltal, ha fölemelkedik. (Megtörténik.) A ház ezután az első alelnök megválasztásához fog. 289 szavazat közül Hohenlohe Schillingsfürst herczegre 222 esik, s e szerint Hohenlohe herczeg meg van választva első alelnöknek. A herczeg elfogadja a megtiszteltetést és köszönetet mond a háznak az iránta tanúsított bizalomért. Páris. Mi lesz mindennek vége ? kezdik kérdezni egymástól a párisiak. A jobbérzelműek baszankodnak önmagukra, hogy tétlenségük s közönyösségök ennyire hagyta menni a dolgot, de hevesen kelnek ki a kormány ellen is, mely meggondolatlan fellépésével bőszítette ennyire a kedélyeket. Az utczák különben ma is ugyanazon békés képet nyújtják, amelyet tegnap, írja a D. News levelezője 21-éről. Mindenki künn van, hogy láthassa a torlaszokat, főleg pedig a városház felé hullámzik a tömeg, hol mindegyik torlasz előtt nagy csoportok alakulnak élénk vitába ereszkedve s lábujhegyre állva, hogy jobban láthassák a torlaszok mögött felállított ágyukat. A párisiak valóságos ünnepet látszanak ülni, s az ágyuk és torlaszok nem egyebek, mint a kormány költségén a nép mulattatására felállított látványosságok. Természetes, hogy ily körülmények között az üzletek aztán teljesen szünetelnek. Este felé a 9. városnegyed polgármesteri hivatala felé vezető Drouot utczán mentem végig s azt három csapat nemzőr által megszállva találtam. Miért történik mindez, a nemzetőrök nem tudták megmondani, s mindnyájan panaszkodtak a szigorú bánásmód fölött, melyet a közp.bizottság részéről tapasztalniok kell. Mindenfelé őrt kell államok napról napra, úgy hogy alig marad valami szabad idejük ; sokan tiltakoznak is és vonakodnak illető negyedeiken kívül szolgálatokat teljesíteni; a közp. bizottság azonban nem érti a tréfát s a legszigorúbb fegyelmet gyakorolja, bebörtönzéssel büntet minden ilyen esetet. Ugyancsak eme nemzetőröktől hallottam, hogy a 7- zászlóalj egyik csapata lefegyvereztetett, mivel nem akart engedelmeskedni a közp. bizottságnak. — A lázongók a Rothschild palotába is betörtek, nem ugyan rablás végett, de a hallomás szerint ottan felhalmozva levő burgonyáért, melyet el is vittek. A jobbérzelműek ellentüntetésekre készülnek, már tegnap belátták, hogy magatartásuk gyáva, hogy tenniök kell valamit, kezdeményezni azonban egyiknek sem volt bátorsága, míg estefelé a kapuczinus boulevardon egy szabó, Bonne, felhívást intézett a józan polgársághoz összetartásra s erélyes fellépésre szólitván fel mindenkit a lázongók ellen, felhívása tetszéssel fogadtatott s csakhamar embereket lehetett látni a boulevardokon apró lobogókkal kezükben, melyen e felirás állott: „A rend embereinek revulója.“ Chanzy tbk. szabadon bocsáttatott, mit főleg a legvörösebb republikánusoknak köszönhet, kik őt emberüknek tartják. Tegnap délután egy kis körutat tettem a városban. A Clichy térről kiindulva a külső boulevardokon mentem egész Pere la-Chaise temetőig a legérdekesebb jelenetekkel utamon. A boulevardok nem igen népesek s kevésbbé fenyegető kinézésüek voltak, mint a korábbi napokon. Férfiak és nők jártak ide stova; a torlaszok résekkel voltak ellátva a szekerek számára. A torlaszokon többnyire apró vörös lobogók lengtek itt-ott nemzeti szintekkel felváltva. Montmartret elhagyván, La Chapelleban nem találtam oly számos torlaszt, míg annál több volt aztán La Villetteben és Bellevilleben. Valódi élénkség azonban csak a boulevardokról a La Roquette utczába befordultamban tűnt elém, hol számtalan nemzetőrségi csapat állomásozott három vagy négy hatalmas torlasz körül, melyek mögött nagyszámú ágyú állott. A La Roquette téren szintén nagy néptömeget találtam. A St. Antoine külvárost s az oda vezető boulevardokat erős torlaszok zárják el. A Voltaire tér (előbb Eugen hg.) még inkább meg volt szállva, mint maga a Bastille tér. A St. Antoine és Rivoli utczán borzasztó néptömeg hullámzott minden zavargás nélkül. A nép szabadon járhatott a Rivoli utczán a városház körül, melyelőtt több ütegágyú s hatalmas torlasz szemlélhető. Innen a Vendôme térig nem találtam több torlaszt ; a Louvre és a Guilleria palotát, mint rendesen, nemzetőrök őrzik, hasonlóan a Vendôme tért is, hol négy ágyú van felállítva. Nyugaton, vagyis a Champs-Élysées környékén s a St Honoré külvárosban semmi változás, minden a régi s a zavargásoknak semmi nyoma. A közp.bizottság zavartalan birtokában van a nemzeti nyomdának s a városháznak, valamint Páris erődeinek. Vasárnap éjjel azonban aggály szállotta meg a bizottság tagjait, a midőn megtudták, hogy azon tiszt, ki birtokában volt a városházból a város különböző stratégiai pontjaihoz vezető földalatti folyosóknak — Versaillesba szökött. Legújabb felfedezés szerint ugyanis a városház nemcsak a közpárticsarnokkal s a Lobba és Napoleon laktanyákkal, de Pépiniére utczai, a Prince Eeugenie, Chateau d’ Eau laktanyákkal, a Tuileriákkal, a St-Germain-Auxerrois polgármesteri hivatallal is összeköttetésben áll. E titkos folyosók létezésére egy kőmives nemzetőr figyelmeztette a közp. bizottságot, ki maga is dolgozott azokon, de útmutatást nem tudott adni. A közp. bizottság tudva, hogy e folyosókon át bármely pillanatban elragadhatják tőle a városházat, átalános riadót vezetett s roppant fegyveres tömeget állított fel a városház körül, valamint annak pincezeiben és udvarában. Szorgalmas kutatás után három folyosó bejáratára ráakadtak, de a többi ötét hiában keresték. A nemzetgyűlés legújabb kibocsátványa. A nemzetgyűlés a következő kibocsátványt intézte a franczia néphez és a hadsereghez: Polgárok és katonák! A legnagyobb merénylet, mely egy szabadságra vágyó népnél elkövethető, a nyilt lázadás a nemzet fennségjoga ellen, mint egy új szerencsétlenség szaporítja hazánk eddigi bajait. A bűnösök, az érzéketlenek közvetlenül vereségeink után, midőn még alig hagyta el az idegen feldúlt mezőinket, nem átallották Párisban, melyet ők állítólag tisztelnek és védnek, nemcsak zavart és romlást, hanem gyalázatot is csinálni. Beszennyezték azt oly vérrel, mely felkelti ellenök az emberi lelkiismeretet és megtiltja nekik a köztársaság magasztos nevének kiejtését, mely csak akkor bir valódi értelemmel, ha a jog és szabadság sérthetlen és tiszteletben tartatik. Máris, jól tudjuk, egész Francziaország indignatioval utasítja vissza e gyűlöletreméltó kísérletet. Ne higyjétek, hogy erkölcsi gyengeségünknél fogva a vétkesekkel alkattozva, súlyosbítani fogjuk a bajt. Mi sértetlenül megőrizzük letéteményteket, melyet ránk biztatok, hogy megmentsük, szervezzük és ujjáalkossuk az országot; a nemzetfennségnek eme nagy és gyámszerű kiváltságát szabad, sőt mondhatjuk mindeddig a legszabadabb módon adott szavazataitok által nyertük; mi vagyunk a ti képviselőitek és egyedüli megbízottjaitok ; általunk és nevetekben kell földünk legkisebb részét is kormányozni, leginkább pedig e hősies várost, Francziaország szivét, mely nincs hivatva egy áruló kisebbség által sokáig meglepetve lenni. Polgárok és katonák! Először jogaitokról van szó, tőletek függ ezeknek megvédése. Képviselőitek egyhangúlag igénybe veszik erőiteket, kívánják erélyes segélyteket. Mi mindnyájan nézetkülönbség nélkül kérve kérünk titeket: szorosan csatlakozzatok e gyűléshez, mely a ti művetek, a ti képetek, a ti reménytek és egyedüli üdvözök. Éljen Francziaország!“ A franczia nemzetgyűlés ülése márcz. 21-én. Ülés kezdete, 1 órakor. Louis Blanc felel Juiqué szavaira: Ön avval vádol, hogy én voltam egyik indítója a 1848-iki júniusi s a mostani napoknak. Én visszautasítom e kettős vádat, mely az igazságot megtámadja. Ünnepélyesen meghazudtolom és azok, a melyeket jövőre tenni fognak, jelen nyilatkozatom által lesznek megdöntve. Egy tag: 1848-ik. évi máj. 15-ről volt szó. Botlik. tiltakozik az ellen, hogy a lázadók főparancsnokságát elfogadni akarná. Kijelenti a gyászoló haza nevében, hogy megbélyegzi a párisiaknak utálatra méltó zavargásait, mint a köztársaság legkomolyabb megtámadását. Bamberger (moseli képviselő) egy levélben visszaveszi lemondását. T ro h u javaslatot tesz a két meggyilkolt tábornokra nézve. Gaslonde kívánja, hogy a Gambetta által feloszlatott főtanácsok ismét összehivassanak. Picard nem ellenzi ezen intézkedést. Tudatja egyúttal a nemzetgyűléssel, hogy a vidéki közigazgatási tisztviselők és a választott testületek készek fegyveres segélyt adni; hogy Párison kivnl sehol nem történt zavargás és végül, hogy következő napon fogja a községtanács megújításáról szóló törvényjavaslatot előterjeszteni. A gyűlés ezután felolvastatja Laseyre indítványára készített kibocsájtványt, mely a franczia néphez és a katonákhoz van intézve. Elfogadtatik. A baloldal , egyedül e szavakat kívánja végéhez csatolni : „Éljen a köztársaság!“Erre nagy zaj támad. A jobboldali képviselők azt kiáltják : „Nem ! nem ! Le a köztársasággal ! „M i 1 é r e szólni akar. Thiers is csak hosszas kitartás után jut szóhoz: „ Ha mi egyetértünk, úgy egész Francziaország egyetértőleg fog fellépni a rablópárt ellen. Ne hagyja magát a gyűlés a pártok viszályai által uralni.“ A jobboldaliakhoz fordulva feddi azoknak türelmetlenségét mások nézetei iránt; ő maga sem osztja Maiére nézeteit, de midazonáltal meg kell őt halgatni, ha beszélni akar.“ Thiers ellen is zúgnak a jobboldalról és azt kiáltják: „szavazzunk !“ — »Kérem hallgasanak meg !“ mondja Thiers. „Hogyan,“ önök még azt sem akarják meghallgatni, kiről még nem is tudják, hogy mit akar mondani ? (Félbeszakítás.)Higyék el, hogy nem nő tekintélyök az országban, ha a végrehajtó hatalom elnökét félbeszakítják.“ Milliére végre a szószékre mehet, hol röviden kijelenti, hogy a kibocsájtvány oly rosszul választott kifejezéseket tartalmaz, melyeket mellőzni kellene. Vacherot azt véli, hogy a köztársasági párt tekintetbe véve a jelen súlyos helyzetet, fogadja el a kibocsájtványt úgy, amint szerkesztve van, nehogy a szükséges egyesség megzavartassék. L. Blanc hasonló véleményben van, de azt hiszi, hogy e hozzátétel „éljen a köztársaság a kibocsájtvány végén az egyességet jobban, mint bármi más fentartani és megerősíteni képes. Ezzel véget ért az incidens. Schveicher jelentést tesz az ő és Clemenceau küldetéséről, mely szerint ki kellett eszközölnie a központi bizottságtól Chanzy tbk. szabadonbocsáttatását. E küldetés siker nélkül maradt. A bizottság többsége Chanzy kibocsájtása ellen nyilatkozott. Schveicher erélyes eljárást javasol a felkelők ellen. Saisset tengernagy, mint a nemzetőrség parancsnoka, tartson hadiszemlét a Marsterén, ott bizonyára meg fog jelenni 200,000 nemzetőr, kik készek lesznek a lázadás elnyomására. Clemenceau és Langlois más nézetben vannak: a községi választásokat meg kell engedni, ezáltal véget lehet vetni az egész zavarnak vérontás nélkül. E javaslat sok ellenmondást idéz elő ; egy lázadó város nem tartozik a közönséges jog alá. Párisban mindennek előtt a rendet kell visszaállítani, aztán következik a többi. Ezután a következő napirend adatik elő : „Tekintetbe véve, hogy a letett (bonapartista) kormány helyébe egy másik lépett, határozza a nemzetgyűlés, hogy Páris városa községi szervezetét illetőleg ismét közönséges jogállapotába tér vissza.“ Thiers időt kíván ama törvényjavaslat kidolgozására, mely Párisnak jövő jogállapotát szabályozni fogja. Laisset tengernagy kéri a gyűlést, hogy Páris eme kívánságának eleget tegyen; a késedelem veszélylyel jár; házmotozások történnek; a polgárok elfogatnak . Allard tbb, mint tiszt, nejével együtt elfogatott. 2 napig voltam ez események közepette, pirulok, hogy kénytelen voltam köztük lenni. Én kész vagyok önökkel a lázadók ellen harczolni, de 500.000 ártatlan nőre és gyermekre kell gondolnunk. Talan is a legaggasztóbb módon ecsetli Páris helyzetét, ha meg akarjuk menteni a lakosságot , engedjük meg a polgármestereknek és képviselőknek, hogy kihirdessék, miszerint néhány nap múlva meg fognak tartatni a közs. választások. Jules Favre erélyes fellépést kíván. »A sarcolást már megkezdték Párisban. A polgári társaság romba dőlhet azoknak hibája miatt, kik nem a kellő időben ragadják meg a fegyvert. Nem szabad kímélni azon embereket, kik minket megbuktatni akarnak.“ Erre felolvassa Thiers a forradalmi „Journal officiel“ czikkét, mely Clément Thomas és Lecomte tirkok megyilkoltatásáról szól- „És" kérdés’“ mit nem tettünk mi?A poroszok lefegyverezni akarták a nemzetőrséget, és mi csak a legnagyobb megerősödéssel eszközöltük ki, hogy fegyvereiket megtarthatták!“ Végül közvetve visszautasítja a nemzetgyűlés a Párisban rögtön közlendő választásokat e határozattal: „A nemzetgyűlés a végrehajtó hatalommal egyetértőleg kijelenti, hogy a párisi megyei, közigazgatási testületek a választott testületek módjára alakítandók, és a napirendre tér át.“ Napóleon a német védrendszerről Az excsászár fogsága idejét Wilhelmshöhén egyéb munkálatok mellett az északnémet védszervezet tanulmányozásával töltötte s ennek eredményéül : „Az északnémet szövetség katonai szervezete. Wilhelmshöhe 1871 január“ czim alatt Brüsselben egy 85 lapból álló munka jelent meg tőle, melynek nagyobb része az északnémet hadszervezet alapelveit sorolja fel, s átnézetet nyújt a különböző hadtestek erejéről béke és háború idején. Átalános érdeket nyer azonban e munka az itt ott beszúrt megjegyzések és azon következtetés által, melyet szerző azokból levon. A munkához csatolt előszó így hangzik : „Nagy szerencsétlenségek felette gazdagok tanulságokban, komoly igazságokat hoznak felszínre, melyeket a szerencse napjaiban a szokás és a rövidlátás nagyon gyakran figyelmen kívül szokott hagyni. Míg végzetteljes tapasztalások fel nem nyitják szemeinket, megvetjük a hideg ész szavát s a szomszéd népek által elért haladás példája észrevétlenül halad el előttünk. Az 1870-ik szerencsétlen hadjárat előtt legcsekélyebb súly sem fektetett Francziaországban azok véleményére, kik oda nyilatkoztak, hogy hazánk katonai szervezete semmi arányban nem áll poltikai állásával; tagadták a porosz szervezet előnyeit, mely az átalános hadkötelezettségen, számos, jól begyakorolt tartalékok rendszerén s az országnak a hadtestek számát illetőleg territoriális felosztásán nyugszik. Az 1870 iki hadjárat előtt a tüzérségi bizottság be nem akarta ismerni, hogy a porosz tüzérség anyaga a miénknél tökéletesebb s nagyobb hatást képes gyakorolni. — E hadjárat előtt a katonai mérnöki bizottság azt állította, hogy elődeink nem számosak, hogy az uj tüzérségnek ellenállhatnak ; nem akart beleegyezni, hogy erődeink fele lehordassék, s a másik fele azon rendszer szerint építtessék át, mely Antwerpet a világ egyik leghatalmasabb erődévé varázsolta. Ama szomorú eseményekre volt szükség, amelyeknek tanúi volánk, hogy a mérnöki kar egyik tábornoka, Coffiniéres egy haditanács előtt bevallja, miszerint Metz 14 napi ostromot sem képes kitartani, ha Bazaine hadserege nem fogja támogatni. Az 1870-ks hadjárat előtt konokul ellenszegült a katonai adminiszatió azok nézeteinek, kik az országot több hadtesti kerületre osztani tanácsolták, hogy mindenik ellátassék a hadjárathoz szükséges anyagokkal. Ennélfogva főfontosságu dolog jelenleg szervezetünk hiányait beható vizsgálat tárgyává tenni, hogy azokat konstatálván elhárítsuk s katonai erőnk jövő elemeit tökéletesíthessük. Legjobban feltüntethetjük pedig a nálunk mutatkozó hiányokat, ha figyelemmel tanulmányozzuk a porosz rendszert, mely folytonos javítás mellett már több mint hatvan év óta fenáll. Ez célja jelen munkámnak is. Minden józan kormánynak oda kell irányoznia legfőbb törekvését, hogy béke idején minél kevesebb katonát tartson fegyverben s a háború kitörésével minél több jól iskolázott katonát állítson síkra. Hogy e két feltétel teljesülhessen, évenkint minél nagyobb számban kell az ifjakat besorozni, de csak annyi ideig megtartani, amennyi kiképzésekre okvetlenül megkívántatik, hogy a fegyverben álló hadsereg állománya a budget erejét túl ne szárnyalja. Azon szükségesség, hogy évenként nagyszámú fiatalság gyakoroltassák a fegyverforgatásban, természetesen átalános hadkötelezettségre vezet, mert noha az állam takarékossági szempontból az ifjaknak csak egy részét t. i.kik huszadik életévüket betöltötték vonja is be évenkint, mindamellett méltányos, hogy mindnyájan megfeleljenek e kötelezettségnek s mindegyik védelmezhesse hazáját háború idején. Poroszország alapelvül az átalános hadkötelezettséget fogadta el s ezzel eleget tett az emberi szívvel vele született egyenlőség érzetének. A szegény megnyugvással hajlik meg a törvény előtt, látván, hogy a gazdag is ugyanazon határozatnak van alávetve. A hadsereg alkata javul ez által; erkölcsi nivealja emelkedik, minthogy a társadalom minden osztálya ott van soraiban. Az egymás után következő nemzedékek ebből felváltva a hazafiság, fegyelem és becsület érzetét merítik úgy, hogy a nemzet nagyobb része ily módon férfias nevelést nyer, mely nem maradhat befolyás nélkül az ország sorsára. A hadsereg Poroszországban, mint már gyakorta megjegyezték, valóságos iskola, melyben sorban mindenki megtanulja a fegyverforgatást s megszilárdul a kötelesség érzetében. — Az ifjú, fegyverbe szólítva, nem csak hadakozni, de egyszersmind hűséget a király s odaadást a haza iránt tanul. „A király akarata a legfőbb törvény. A katonának nincs semmi magasabb kötelezettsége, mint a királynak adott eskü.“ Oly hadsereg, mely nem zsoldosokból, de a nemzet virágából áll s a tekintély alapelvén nyugszik, mely nem áll ellentétben a polgárság jogaival : az oly hadsereg legerősebb támasza az állam szilárdságának. Ez alsúlya a hajónak, mely képessé teszi azt daczolni a viharokkal. Ez alapelvet széles út választja el ama káros maximáktól, melyek nálunk divatoznak, mióta az országot oly gyakori forradalmak rázták fel. Mit hallunk minden alkalommal ? „Én nem egy embert, én hazámat szolgálom“, és e beszédmód, melynek segélyével az egyéni méltóságot vélik emelni, alapjában véve csak ürügy mindenféle hűtlenségre, skepticismusra és esküszegésre. Minden államban a fejedelem feje a hadseregnek, a zászló alatt álló minden ember őt szolgálja s engedelmességgel és hűséggel tartozik neki, mert a fejedelem az egész nemzetet képviseli. Ezen elv nélkül nincs sem fegyelem, sem rangkülönbség sem biztonság a társadalomra nézve. Montesquieu helyesen jegyzi meg, hogy az emberek először az intézményeket hozták létre s csak azután idomultak emez intézmények után. Valóban mi sem érdekesebb, mint vizsgálni, minő befolyást gyakoroltak bölcs törvények, ha hűen megtartattak, a nemzetek sorsára, és erre a legczélszerűbb mód az, ha kibetűzzük a törvények szellemét, melyek mellett egy kis nemzet nagggyá növekedett.“ A nemzeti torna- és tűzoltó-egylet közgyűlése. (Martius 25.) A közel 100 tagból álló gyűlést Matolay Elek nyitja meg d. u. fél 4 órakor. A lefolyt évről örvendetes haladást konstatál. Eddig egy órában csak 819 csapat tornászott, most 11 csapat gyakorolja magát. Tavaly az összes tagok száma 58 volt, most 640 alapító és rendes taggal rendelkezik az egylet. Növendékek számára még rendes iskolák nincsenek, de kilátásba vannak helyezve. A tornatanítói tanfolyamban múlt év novembertől fogva 30 egyén vett részt. A minisztérium tornászati vezérkönyv készítésére a választmányt is meghívta. Szóba jött egy elv-tornászkar létesítése is. Az építési költségek még nem fejeztethettek be. Újabb eredmény, hogy az országgyűlés a rendes 5000 frtnyi segély mellett az építési költségekhez 30,000 frtnyi törlesztési kölcsönnel járult. Értekezlet tartatott egy tornászszövetség megalakítására és határozatba ment, hogy a tornászszövetség első gyűlése Pestre legyen összehiva f. év augusztus havában. A tűzoltók külön tartottak értekezletet egy tűzoltó szövetség megalakítására. Ami a pénzügyi kezelést illeti erre nézve a következő adatokat vettük ki: bevételi többlet 1639 frt; a valóságos kiadás kevéssel fölülhaladta az előirányzatot. A tűzoltó egylet összes kiadása 4000 frt. Az egylet nincs biztosítva arról, hogy jövőre a tűzoltó-osztály költségei fedeztetni fognak. A terjedelmes elnöki jelentést a közgyűlés megéljenezte. Dr. Gebhard a közgyűlés nevében jegyzőkönyvileg köszönetet nyilvánít az elnöknek és az építési bizottságnak. (Éljenzés.) A lemondott Novelli helyébe a választmány által kinevezett König Géza, pénztárnok előterjeszti a múlt évi mérleget. E szerint bevételi főösszeg kerek számban 11,000 frt. Ehez járul az országgyűlés által megszavazott 5,000 frt, amely összeg azonnal az építésre fordíttatott. Kiadási főösszeg 10,434 frt. Fönmarad 566 frt. Ez a tornaosztály pénztári kimutatása. A tűzoltóosztály összes bevétele 4,440 frt, kiadása 4,250. Pénztári maradvány 194 frt. Márkus István hat javaslatot nyújt be: a