Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)
1871-05-01 / 227. szám
Előfizetési árak: figém ívre • 220 ft. — kr. I Évnegyedre .25 ft. — kb Félévre . . . 100 — . | Egy hónapra 180 , Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési Iroda, Pesten, bálványutcza 4. szám, 1. emelet* Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez Intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a finnepre következő napon. A lapot illető reklamátiól a Légrády testvérek irodájába (2 eas utera 24. is.) intézendő!*. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri ! A nyilt tér egy petit sora 80 ks. beigtatásáért . . » . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 80 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas utcza 14« •■ám« Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadóhivatalában kétsasutcza 14. sz., Légridy testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. 227. szám. Hétfő, május 1. 1871. III. évfolyam. A delegatió-választás. (M.) Jókai Mór azt is érintette tegnapi czikkében, mit tenne a baloldal azon esetre, ha többségre jutna. Azt tenné szerinte ugyanis, hogy szinte csak saját tagjaiból alkotná össze a delegátiót. Tisza Kálmánnak mai czikkében, mely, mint hiszem, már korábban volt megírva, erre nincs semmi vonatkozás; nem tudom kívánt volna-e e tárgyra kiterjeszkedni; legyen szabad nekem egy pár észrevételt kockáztatni. Mit tenne a baloldal azon esetre, ha többségre jutna ezt vitatni, nézetem szerint, felesleges, miután meglehet, hogy akként fordulnak akkorára a viszonyok, hogy nem is állunk szemben azon feladattal, hogy választani kell delegátiót. Megeshetik, hogy a Lajtán túl nem választanak, sőt az sincs a lehetlenség határán kívül, hogy az osztrák birodalom úgy, mint most áll, létezni megszűnik. Mire való volna tehát előre programmot készíteni oly eventualitásra, melynek bekövetkeztetése még kétséges. S mire való e miatt most már kétféleképen beszélő emberek csoportjába osztani pártunkat, azokéba t. i., kik azt mondják, hogy semmi esetre sem mennének a delegatióba, s azokéba, kik azt mondhatnák, hogy mi tűrés tagadás, el kellene lesz oda menni. Elvi szempontból a baloldal tagjai közt a delegatióra nézve nincs differencia , az azonban, micsoda eljárás volna legczélszerűebb egosz intézmény megszüntetésére, azon körbe tartozik, hol már azt mondjuk: a politika az exigenciák tudománya. Annyi bizonyos, hogy baloldali kormány és országgyűlési többség legelső feladatának tartaná a delegatió megszüntetését eszközölni. Lehetnének azonban oly körülmények, melyek közt kormány és országgyűlés szükségesnek tartaná választani még egyszer utoljára delegatiót, nehogy a folyó ügyek fennakadást szenvedjenek, míg az új helyzet által szükségessé lett változtatások elintéztetnek. Lehetnek azonban oly körülmények, hogy a baloldal a delegáció eltörlésétől függeszti fel kormányra léptét, s ha ennek folytán más pártból vett kormánynyal akarják folytattatni a kormányzást, ez provokálja az országgyűlést, hogy egyenesen megtagadja a delegátió-választást. Forradalmi lépés volna-e ez ? Nem, ez csak egy abnormis állapot volna. Az abnormis állapotoknak pedig Magyarország és Ausztria valóságos classicus földe, az abnormis helyzetek nekünk megszokott dolgunk. Abnormitás maga az, hogy több önálló ország létezik közös dynastia alatt; abnormitás maga a dualizmus; ily alap mellett lehetetlen, hogy nálunk oly rendes legyen az államélet, különösen az alkotmányos élet folyama, mint más egységes államokban. Azért nem is csoda, hogy két évtized óta történnek itt oly dolgok, melyekhez hasonlókat más országok államtörténetében hiába keresnénk. Mi Magyarországban még csak annyira mennyire fentartottuk azt, hogy az ügyek rendes alkotmányos kerékvágásban maradjanak, nálunk az alkotmányos ösztön a hosszas gyakorlat folytán erősen ki van fejlődve s a pártok helyes értéke minden oldalról közrehatott mindeddig arra, hogy államéletünk mozgalmában rendet tartsunk. De nézzünk Lajtán túl, s a legnagyobb caost látjuk már-már mint rendszert meghonosítva, úgy, hogy nem vagyunk képesek követni figyelemmel és megértéssel az ottani mozgalmak fonalát. Ennek következtében a delegátió választásának megtagadása nem is tenné a birodalomban azt a benyomást, hogy Magyarország a forradalom terére lépett. De hát mindez a körülményektől függ, s én nem tartom szükségesnek, hogy azon eventualitás esetére, ha pártunk többségre jut, már előre szabjuk ki teendőinket s kössük meg kezeinket. Ami pedig a most követendő eljárást illeti, hogy a jobboldal csak saját tagjaiból válassza meg a delegációt, azt tökéletesen helyesnek tartom. Több kilátás van ugyanis arra ily eljárás mellett, hogy a magyar delegatió mint egy ember áll a magyar érdekek mellett, szemben az osztrák delegatióval; könnyen megtörténhetnék az ellenkező akkor, ha a magyar delegatió tagjai közt is differentiák léteznének, melyek — mert emberek vagyunk — átvihetnék az egyeseket a közösen respectálandó, de nem mindig tisztán körvonalazható közös hazai érdekek korlátain. Ezért nem tanácsos, hogy pártunk tagjai elvállalják a megválasztatást. A párt azonban nem mondhatja ki, hogy ezt tőlük követeli, mert akkor oly valamit követelne, mit mint alkotmányos párt helyesen nem követelhet, miután alkotmányos párt nem követelheti azt tagjaitól, hogy ne teljesítsenek oly feladatot, mely a fenálló törvények kifolyása. Azon esetre pedig, ha a jobboldal eltérve eddigi eljárásától, bármi okból baloldali tagokat választana be, részemről nem osztom azon nézetet, hogy a megválasztottak kötelesek vagy elfogadni a választást, vagy lemondani képviselői állásukról. Mit mond az 1867. XII. törvény a lemondásról? A 48. § így szól: „Ha az egyik vagy másik bizottságnak valamely tagja időközben meghalna vagy törvényes ítélet által fosztatnék meg szabadságától, úgyszintén, ha állásáról alapos okoknál fogva lemondana, az ekkér megüresedett állás az illető országgyűlés részéről azonnal betöltendő." (Ez esetre választatnak a póttagok.) A 49. §. szerint ,,a lemondás okainak alaposságáról s a lemondás elfogadásáról az illető országgyűlés, vagy annak együtt nem létében az illető bizottság fog ítélni.“ Az ,,időközben" szóból világosan látszik, hogy a lemondás akadályozása csak a delegáció ülésezésének idejére vonatkozik. Nem is lehetett más a törvény meghozóinak intenziója mint az, hogy a két delegáció tagjainak egyenlő száma a közös szavazás esetére biztosítva legyen. Se a törvény betűje, se annak szelleme nem vonatkozhatik arra, ha a megválasztott tagok a tagsági állás el nem vállalását mindjárt megválasztatásuk után s a delegáció ülésezésének megkezdése előtt kijelentik. Akkor nem „időközben“ történik a lemondás (különben is különböző két fogalom a lemondás és a föl nem vállalás) az országgyűlésnek pedig módjában áll mindjárt másokat választani. Ha kényszerítést akart volna a törvény alkalmazni, ki kellett volna azt is mondani, hogy a delegációba menni vonakodó képviselő képviselői állásától megfosztatik, mert kényszerbüntetés nélkül nem létezhet; ily büntetést szabni azonban természetesen nem lehetett. Ez nézetem a választatás elvállalásáról. Ami pedig azon kérdést illeti, részt kell-e venni a választásban, vagy nem? nézetem szerint a képviselőnek állása különböző, midőn valamely javaslatra szavaz, és midőn valamely személyt egy vagy más functióra választ. Midőn valamely törvényre, vagy határozatra szavaz, szem előtt tartja az ember, mi volna legjobb a közjóra nézve, s miután azt tartja a közjóra nézve legjobbnak, mit pártállásánál fogva mint elvet vagy nézetet elfogad, szavaz a pártállás szerint. Midőn választ, szeme előtt tartja, melyik személy volna legalkalmasabb azon functióra, melyre választatik; s ha már most alkalmasabbnak vél bizonyos functióra oly személyt, ki nem tartozik pártjához, azt kell megválasztania. És miután a jelen esetben a felemlített körülményeknél fogva a többség tagjai alkalmasabbak a delegátusi functiók teljesítésére, igen természetes, hogy baloldali képviselőknek nemcsak lehet szavazniok jobboldali tagokra, de épen csakis olyanokra kell szavazniok. Arról tehát nézetem szerint kétség nem lehet, hogy mi, ha választunk, milyen pártbelieket válaszszunk s ez tisztában lévén, már félig meg van oldva azon kérdés, kell-e átalában a választásban részt venni, vagy nem. S erre nézve azt tartom, hogy azért szükséges legalább a párt egy részének a választásban részt venni, nehogy úgy látszassák, mintha a párt abstenzióra kötelezné tagjait, mit nem tehetne helyesen, törvényben lévén a delegatió s így törvény szerinti képviselői feladat és functió a delegatió-választás. Hogy sokan, vagy kevesen vesznek-e részt ezen functióban, az közönyös ; részemről azért veszek benne részt, mivel képviselőtársaim magammal együtt oly legyőzhetlen ellenszenvvel viseltetnek ezen átkos institutió iránt, hogy a tömeges abstentió egyszer csakugyan úgy fogna kinézhetni, mint ha pártmegállapodás volna. Mocsáry Lajos: Bécsi levél. — April 29. — Ha magyar ember Bécsbe érkezik, magánügyei mellett sem mulaszthatja el a politikai körülmények vizsgálásait; én is ezt tevem, s nemcsak hogy minden alkalmat megragadtam az irányadó körök véleményének kitudására, de a pártok állásának megfigyelése végett tegnap az alsóház tanácskozását is végighallgattam. Ki a pártok állását az alsóházi szavazásokból kívánná megítélni, igen tévedhetne, mert itt csak töredékek és nem pártok léteznek. Az elnök Hopfen úr, kinek erőteljes férfias hangját, értelmes előadását a ház minden zugában meg lehetett érteni, megnyitotta az ülést s több rendbeli jelentéseket tett. Azután Jirecsek miniszter egy hozzá intézett interpellatióra felelt, bár a miniszteri padokkal szemben levő karzaton az első sorban ültem, alig vehettem ki egypár szó értelmét, — azt azonban tapasztaltam,hogy a közlött interpellatióra írásban válaszolt — mint különben én igen helyesnek tartok, — mert különösen fontosabb interpellációk alkalmával adandó feleletek, nem nyújthatnak alkalmat a visszatetsző szavak vagy kitételek kiigazítására — vagy a gyorsírók elferdítésére. Ezen felelet után kérdést tett az elnök, hogy a ház a landtagok jogainak szélesbítésére vonatkozó ú törvényjavaslatot miként óhajtja tárgyalni. Amit e tárgyban a kormány szándékáról a legmegbízhatóbb körökben hallottam, körülbelül ide megy ki. A kormány ezen törvényjavaslatot nem veszi egészen komolyan. Nem csinál belőle kabinetkérdést. Ha elvetik, azt fogja mondani: ezen az úton nem lehet semmire se menni s elő fogja terjeszteni a lengyelekkel való kiegyezkedést, mint megtörtént factumot. A lengyelek sokkal kevesebbel megelégednek, mint a mennyit mi p. o. Horvátországnak nyújtottunk : nem kívánják az administrate teljes különválasztását, — egy tárcza nélküli miniszterrel is megelégedtek, — kívánalmaik: „a fő törvényszéknek Lembergbe áttétele, belügyeik kezelése iskolai ügyeik felett való rendelkezés s több csekélyebb jelentőségű kívánalmak; a direct választásokat ők sem óhajtják. Nem igy azonban a csehek, kik az októberi diplomával már ma be nem érnék s ragaszkodnak a declaratiójukban kifejezett követelményekhez, nevezetesen : Minden Csehországot illető törvény hozatala és megváltoztatása iránt egyedül a cseh országgyűlés illetékes. , Az adó minden nemeinek meghatározása, beszedése, ellenőrzése, a cseh képviselőházat illetné, továbbá: A katonaság számának meghatározása és annak mozgósítása, kölcsön felvétele és minden pénzügyi operatiónak elfogadása vagy visszautasítása. A csehek hozzájárulása nélkül csinált adósságok elfogadása vagy visszautasítása. Nemzetgazdászati intézkedések, nevelésügy, igazságügy, közigazgatás és végre a pragmatica sanctióban kijelölt esetekben a cseh Korona felőli rendelkezési joga a nemzetnek. Egy ily hatáskörrel felruházott országgyűlésből keletkezendő felelős cseh minisztérium kezelné a fenebbi ügyeket. Ezekben vonhatók össze a cseh követelések. Ennyit a jelenlegi minisztérium sem szándékozik megadni, hanem miként fentebb említem, a galicziai kiegyezkedést a ház elébe terjesztik s annak elfogadására már a többség meglenne. (?) Akkor ezután ugyanannyi joggal megkinálandják a cseheket is s ha meg nem tlégesznek, mint kisebbséggel, mit sem gondolnak velők hanem a kormány folytatni fogja az általa választott utat; innét magyarázható meg az, hogy a kormány, melyet igyenkint, és egészben az összes pártok, az öszszes sajtó elitélt már tetemes pártot szerzett a nem igen consequens pártárnyalatokból. Sokszor szólaltak f fel a jobboldali lapok s a jobboldal tagjai a magyar ellenzék kíméletlensége miatt, de ha figyelemmel kísérték a bécsi lapokat, midőn a minisztereket most is „ismeretlen semmiségek‘‘-nek nevezik, el kell ismerniök, hogy mi a személyeskedést soha ennyire nem vittük s hogy, ha mi támadásokat intézünk, azoknak rendesen tárgya és alapja van. Én ugyan azt tartom, hogy a magánéletben lehetünk jóbarátok, tisztelhetjük, becsülhetjük egymást, de a politikai pártok, melyek egymás tételére, életére törnek, kíméletet nem ismerhetnek, mindamellett azonban a szükségtelen személyeskedést, becsmérlő, fitymáló gorombaságokat, melyekkel a bécsi lapok telvék, részemről nem helyeselhetem. Visszatérvén az alsóház tárgyalásaira, a napirend szerint: „ A közjegyzők rendszeresítésére s bizonyos jogi ügyek és az aláírások hitelesítésére vonatkozó törvényjavaslat részletes tárgyalása lévén szőnyegen, a tárgyalást dr. Zaillner hosszú, unalmas, kevéssé érthető előadással, melynek nagy részét miként maga említé, az átalános tárgyalásnál is felhozta, nyitotta meg. Mellőzve dr. Knoll, dr. Hautsch jelentéktelen beszédjét, Fux képviselő előadását kell kiemelnem. Beszéde, modora egy kissé sebes, de igen érthető; hangja erőteljes és emelkedett, áthatva a meggyőződés érzetétől; kiejtése igen szép, ment minden provincialismustól. Előadta, hogy a törvényeknek a nép szokásaiból, a közvéleményből kell fejlődni s a szükségnek megfelelni; hogy a parlamentarismus hazájában, Angliában soha sem hoz a minisztérium oly törvényt a ház elé, melyet a közvélemény nem követel. Az aláírások hitelesítése vexatiónak fogja kitenni a feleket, s hogy ezt Ausztriában sehol se követelik, s bár a minisztérium nagyon coquettiroz a landtagokkal, mégis ezen törvényt egy landtag sem sürgette. Gunyuval folytatta tovább, hogy a mostani erős minisztérium magának rémképeket alkot s azon rémképektől féltében hoz javaslatba oly törvényeket, melyeknek sem szükségessége, sem gyakorlati haszna fen nem forog. Az igazságügyminiszter dr. Habietinek felelt halkan, sokszor érthetetlenül hosszasan, a törvényjavaslatok ellen felhozott érvekre; felemlíté, miszerint az eddigi törvények hiányosak, a közforgalom nagyságának meg nem felelnek ; az aláírások hitelesítése által a csalásnak még eshetőségét is ki kell zárni, s különösen a házastársak között keletkezett okmányok s azoknak a nagy közönséget sokszor tetemesen kárositó következményei miatt, múlhatlan szükség van a tárgyalás alatt levő törvényre. A halk előadás vége felé emelkedettebbé válván, annak érthetőséget kölcsönzött, á átalában Habietineknél a logikai gondolkozást helyes érvelést és beszéde helyes beosztását fel kellett ismernem. A ház a javaslat 4 szakaszát egy szó többséggel elfogadta s a módositványok elestek. A szavazások alkalmával minden oldalán voltak a háznak felkelők, s igy a pártok állásáról nem bírtam magamnak tájékozást szerezni. Hétfőn magánügyeimet végzem s megnézem a Pest, április 30. A 25-ös bizottság mai ülésében felvétetett a bizottság részéről beadandó törvényjavaslat. Lényeges helyreigazítás a helyek lajstromában (mely az 1. §-t képezi) abban történt, hogy a kimaradt kőrös-ladányibiróság mint Debreczenhez tartozó beigtattatott. Ezután némi módosításokkal az eredeti szerkezeten, a törvényjavaslat többi szakaszai következőleg állapíttatnak meg. 2. §• Bányaügyekben a következő törvényszékek ruháztattak fel birói hatósággal: 1) A pesti kir. törvényszék: a pesti, budai, kecskeméti, kalocsai, kis-kun-halasi, székesfehérvári, esztergomi, egri, gyöngyösi, szolnoki, jászberényi, karczagi, szegedi, hold-mező-vásárhelyi, soproni, győri, magyaróvári, szombathelyi, kőszegi, szent-gotthárdi, zalaegerszegi, nagy-kanizsai, Csáktornyai, pécsi, szegszárdi, veszprémi, pápai, kaposvári, és komáromi törvényszékek területein ; 2) A selmeczi kir. törvényszék: a selmeczi, ipolysági, pozsonyi, nagy-szombati, nyitrai, szeniczai, pöstyéni, trencséni, zsolnai, turócz-sz.mártoni, aranyosmaróti, beszterczebányai, balassagyarmati és losonczi törvényszékek területein; 3) A rosnyói kir. törvényszék : a rosnyói, rimaszombati, tornai, kassai és miskolczi törvényszékek területein; 4) A lőcsei kir. törvényszék: a lőcsei, késmárki, eperjesi, sátoraljaujhelyi, homonnai, tokaji, ungvári, liptó-sz.-miklósi és alsó-kubini törvényszékek területein; 5) A nagybányai kir. törvényszék: a nagybányai, szatmárnémeti, nagykárolyi, debreczeni, nagyváradi, belényesi, nagyszalontai, székelyhídi, békés gyulai, szarvasi,aradi, borosjenői, makói, nyíregyházi, hajdúböszörményi, beregszászi, nagyszöllősi, mármarosszigeti jiuszti, szilágysomlyói, zilahi és nagysomkuti törvényszékek területein; 6) az oraviczai kir. törvényszék: az oraviczai, lugosi, temesvári, verseczi, nagybecskereki, nagykikindai, zombori, szabadkai, bajai újvidéki, és a becsei törvényszékek területein. 7) Az abrudbányai kir. törvényszék: a marosvásárhelyi királyi tábla s a kőrösbányai királyi törvényszék területein. 3. §. Az esküdtszékek rendezéséről szóló törvény megalkotásáig. Sajtó utján elkövetett oly büntetendő cselekvények felett, a melyek esküdtszékekbe utalvák, a következő törvényszékek ruháztatnak föl birói hatósággal: 1. A pesti kir. törvényszék: a pesti budai, kecskeméti, kalocsai, kiskunhalasi, balassagyarmati, losonczi, székesfehérvári, esztergomi, komáromi, selmeczbányai, ipolysági, egri, gyöngyösi, szolnoki, jászberényi, karczagi, szegedi, holdmezővásárhelyi, szabadkai, zombori, bajai, újvidéki és a becsei törvényszékek területein ; 2. A pécsi kir. törvényszék: a pécsi, kaposvári, és szegszárdi törvényszékek területein ; 3. A szombathelyi kir. törvényszék: a szombathelyi, szigethárdi, kőszegi, soproni, zalaegerszegi, nagykanizsai és Csáktornyai törvényszékek területein ; 4 A győri kir. törvényszék, a győri magyaróvári, veszprémi és pápai törvényszékek területein. 5. A pozsonyi kir. törvényszék, a pozsonyi, nagyszombati, beszterczebányai, aranyosmaróthi, nyitrai, szendrei, pöstyéni, trencséni, zsolnai, alsó-kubini, turócz sz. mártoni törvényszékek területeire. 6. Az aradi kir. törvényszék: az aradi, borosjenői, békés-gyulai, szarvasi, makói, körösbányai, lugosi, oraviczai, temesvári, verseczi, negybecskereki és nagykikindai törvényszékek területein. 7. A debreczeni kir. törvényszék: a debreczeni, nagyváradi, belényesi, nagyszalontai, székelyhídi, marmarosszigeti, huszti, szathmár-némethi, nagykárolyi, nagybányai, szilágy-somlyói, zilahi, nagysomkuti nyiregyházi és hajdúböszörményi törvényszékek területein. 8. A kassai kir. törvényszék: a kassai, miskolczi, lőcsei, késmárki, liptószentmiklósi, rimaszombati, rosnyói, tornai, eperjesi, sátoraljaújhelyi, homonnai, tokaji, beregszászi, ungvári és nagyszöllősi törvényszékeit területein; 9. A kolozsvári kir. törvényszék: a kolozsvári, tordai, szamosujvári, enyedi, gyulafehérvári, abrudbányai, és deési törvényszékek területein. 10. A nagyszebeni kir. törvényszék a nagyszebeni fogarasi, brassói, segesvári, medgyesi, dévai és hátszegi törvényszékek területein. 11. A marosvásárhelyi kir. törvényszék : a marosvásárhelyi, szászrégeni, naszódi, bszterczei, erzsébetvárosi, sepsiszgyörgyi, kézdivásárhelyi, Csíkszeredai, gyergyósztmiklósi és székely-udvarhelyi törvényszékek területein§ 4 §• A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék kerülete a pesti és budai első folyamodású kir. törvényszékek kerületével ugyanazonos. 5. §. A mely törvényhatóságok területén egynél több törvényszék állíttatik fel, ha ezek közül egyik vagy másik, akár a helyiségek teljes hiánya, akár pedig az ezek beszerzésére s átalakítására megkívántató hosszabb idő miatt nem volna azonnal életbeléptethető , annak hatáskörét, az igazságügy miniszter ideiglenesen, egy más, ugyanazon törvényhatóság területén létező törvényszékre fogja átruházni. 6. §. Az egyes jóságok területét az illető törv. hatóságoknak s azok által az érdekelt községeknek meghallgatása után az igazi. miniszter határozza meg. A járásbíróságok rendesen ugyanazon tervhatóság községeiből alakítandók, amelyekhez azok székhelye tartozik; területük körei azonban mindenesetre olykér kerekitendők ki, hogy azoknak minden egyes részei egymással közvetlen kapcsolatban álljanak. Ha e miatt, vagy egyes községek folyamodása folytán kivételesen egyik vagy másikbíróság területe többatóságból lenne alakítandó, a miniszter ez iránti intézkedése ideiglenes leendő azt jóváhagyás és beczikkelyezés végett az orsz. gyűlésnek bejelenteni tartozik. 7. §• Az igazságügyminiszter az első folyamodású kir. bíróságok tettleges működésének megkezdésétől számítandó két év lefolytával, pontos statistikai adatokat fog a törvényhozás elé terjeszteni, minden egyes törvényszék s járásbíróság ügyforgalmáról, hogy azok alapján akkor, a törvényhozás mind a bíróságok számát, mind azok kerületét és beosztását, mind pedig a bírói létszámot véglegesen megállapíthassa. Az első folyamodási kir törvényszékek,ügyészségek és járásbíróságok személyzetének járandóságai következőleg állapíttatnak meg: (rovatos kimutatás) 9. §• Az első folyamodást törvényszékek, ügyészségek és járásbíróságok részére a következő átlagok állapíttatnak meg: (rovatos kimutatás) 10. §. Ezen törvény végrehajtásával az igazságügyminiszter bizatik meg. Buda és Pest egyesítése kérdésében, melyről mai lapunkban mi is szólottunk, a „Pesti Napló“ az enquete tagjától egy levelet közöl, melyben elősorolja az egyesítés mellett az enquete tárgyalásoknál fölmerült hatalmas érveket, melyek minden kétségen kívül helyezik, hogy nagy és virágzó fővárost csak úgy teremthetünk, ha Budát Pesttel haladék nélkül egyesítjük. A pesti Dunapartot már most is teljesen ellepte a kereskedelem, ugyanez fog történni, ha a budai Dunapart rendezve lesz; mesés gyorsasággal fognak ott is fölemelkedni a nagy és szép házak, s a Duna két partját oly házsorok fogják beszegni, melyek a kereskedelemnek gyálhelyet, a szemnek élvezetet fognak nyújtani. A Pesten kikötő hajók már most sem találnak gyakran helyet, hová vonuljanak később, ha majd a kereskedelem még nagyobb mérveket fog ölteni, ha nem a budai partra? Budának vannak oly tulajdonai, melyek a fejlődést nemcsak nem akadályozzák, hanem egyenesen biztosítják. Ezek közül megemlíttettek 1. a budai hegyek; 2. a számos gyógyforrás; 3. hogy Buda az uralkodó és a kormány székhelye , ott van a minisztérium nagy része. Egy nagy szép főváros közel fekvő hegyek nélkül nem is gondolható, s e mulatós üdítő helyek a legjobb visszahatással vannak a szomszéd városra. A gyógyforrások valóságos kincsbányát képeznek, fájdalom, azonban olyat, melyet távolról sem aknáznak ki eléggé. Maguk e gyógyforrások, ha Németország valamely városában léteznének, már rég világvárossá emelték volna e helyet. Nálunk a termézetadta kincset nem használják föl a gazdagodás és fejlődés hatalmas tényezőjelns. — A slavoniai s ezekkkel kapcsolatos határőr vidéki vasutak ügye, mint a hirlap mai száma írja, a legközelebbi napokban az eddiginél kedvezőbb stádiumba lépett,és pedig nemcsak az eszék-sziszeki, mitrovitz-gradiskai pályák ügye, melyekről az 1870. törvény rendelkezik, hanem egyátalában mindazon vonalaké, melyek a polgári s határőrvidéki területet együttesen vagy csak az utolsót magában érintik. E vasutak létesítése s jelesül az eszék-sziszek-károlyvárosi, gradiska-mitroviczi vonalaké, magában a törvényben oly feltételekhez volt kötve, melyek betöltése nem csupán a magyar kormány, s jelesül a közlekedési minisztériumtól függött. E feltételek legnagyobb része, s különösen az állam járulékok módozata a legközelebbi napokban megoldást nyert. Mindezek folytán az engedélyezési tárgyalások a napokban hivatalosan meg fognak indíttatni, mindenekelőtt az 1870. törvények által kijelölt vonalakra, névszerint az eszék-sziszekire s mitroricz-gradiskaira egyeitessen. Azt hisszük, hogy az örvendetes hit nemcsak a slavoniai megyékre, hanem az egész országra nézve kedvező benyomást fog gyakorolni, mivel nemcsak a kereskedelmi érdekeknek létezik elég, hanem azért is, mert a közvélemény megszokta kedvesen tekinteni mindazt, miáltal a társországok óhajtásai kielégíttetnek. Hasonlólag kedvezőknek mutatkoznak a kilátások keleti pályáink csatlakozására nézve a dunafejedelemségi határokon. A múlt őszi és téli hadviselések által előidézett pénz- és politikai krízisek, s utoljára a fejedelemségekben egymást követő miniszteri válságok után a jelenlegi romániai kormány aláírta a csatlakozási szerződést, melynek tervezetét a magyar kormány Bukarestbe már régebben küldötte meg. A szerződés aláírva már a külügyminisztériumban van. E hírre — jelesül a temesvár-orsovai vonalra nézve — az erre hivatott 2 nagyobb társulat — értjük az osztrák állam- s a tiszavidéki vasutat — egyenként vagy? együttesen, — komolyan foglalkoznak az engedély megnyerésére nézve. A tárgyalások remélhetőleg ez utolsó csatlakozásra nézve is legközelebb meg fognak indíttatni, s kétség nincs benne, hogy úgy a tárgyalások eredménye valamint maga a csatlakozási szerződés, ha nem is ezen ülésszak alatt, de a legközelebb megújítandó ülésszakban a képviselőháznak a kormány által elő fog terjesztetni. 8. §. Prater-Fabriot, és kedden reggelre Pesten leszek, remélvén, hogy akkorára az országgyűlési tanácskozások megkezdődnek. Móricz Pál, Páris, ápril 21. (Saját levelezőnktől.) A commune programmja nem elégítette ki a kedélyeket, kivévén pártosait, kikért felesleges volt a fáradság. Mindenki azt kérdi: ha ily szépen szól a commune hivatalos lapjának egyik hasábja, miért nyomatta az azt meghazudtoló be-t