Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)
1871-05-04 / 230. szám
ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, május 3. A képviselőházat mai ülésének első felében a közelebb elfogadott három törvényjavaslat végmegszavazásán kívül, a mentelmi bizottságnak Miletics perbefoghatása iránti jelentése foglalkoztatta. A bizottság a kiadást javasolta, mi azon okoknál fogva, hogy a kereset elévült és Miletics a bevádolt czikkért felelősséget nem vállalt, a mennyiben ez iránt nem nyilatkozott határozottan, hanem a nyilatkozatra módot kért, mely neki megtagadtatok, heves ellenkezésre talált. Az ellenzék részéről számosan szóltak a bizottság eljárása ellen, míg a jobboldalról Hoffman előadó szerencsétlen érvelésén kívül, nyíltan csak Hodossy és a Tisza Kálmán árnyában mindig előbúvó Paczolay védelmezték a kiadási javaslatot. Hanem rászavazni azért rászavazott a többi is. A mentelmi bizottság mai napja tehát nem veszett kárba s emlékül Patay inventiójából uj nevet is kapott) s ez: „vádló bizottság.“ A telepítvényesekről szóló tvjavaslat rövid időtartamú tárgyalása után, mely a javaslat elfogadásával végződött az elsőfolyamodású bíróságok iránti tvjavaslat került szőnyegre. Tisza Kálmán tolmácsolta röviden és híven az okokat, melyeknél fogva az ellenzék ezen előterjesztést általánosságában sem fogadja el. A többség rászavazván a tvjavaslatra, ez a részletes vitánál nevezetesebb módosítás nélkül a központi bizottság által javasolt szövegezéssel a 7 szakaszig bezárólag elfogadtatott. Élénkebb eszmecserét csak ez utóbbi szakasz idézett elő, melynél Péch és indítványa szerint, a vizsgálatnak jegyzőkre való ruházása nem lett volna megengedendő. A többség azonban elejte e sok visszaélésnek elejét vevő módosítványt s a szerkezetet tette magáévá. A főrendiházban ma a képviselőház részéről a legutóbb megszavazott tvjavaslatok nyújtattak be s alkalmilag a jogügyi bizottság beterjesztette jelentését az úrbéri viszonyok, az irtványok és az erdélyi arányosításról szóló tvjavaslatok iránt. • A képviselőház ülése. Elnök Somssich Pál bemutatja a Nyiry Józsa megválasztásáról szóló jegyzőkönyvet. Kérvények. Elnök bejelenti Pozsonymegye kérvényét az iskolatanács hatáskörének kiterjesztése iránt. — Szakács Dániel (Jegus Dániel váltótörvényszéki bíró kérvényét terjeszti be kineveztetés végett. — Dobsa Lajos Szabó Benjámin örökösei részéről ad be kérvényt beadott kérelmek végleges elintézése tárgyában. — Rádi Kálmán Sárvár városától nyújt be felterjesztést törvényszék iránt. — A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Interpelláció: Lukáits Bódog a vadászati törvényjavaslat újbóli elhalasztása folytán interpellálja az igazságügyminisztert: szándékozik-e a törvény rendelkezéséig felmerülő sérelmek orvoslása mellett haladéktalanul akként intézkedni, hogy a földtulajdonjog tiszteletben tartassák, és senki feljogosítva ne legyen más földjén annak engedelme vagy beleegyezése nélkül bármikor is vadászni? — Közöltetni fog az igazságügy miniszterrel. Bizottsági jelentés. Horn Ede benyújtja a közp. bizottság jelentését a földhitelintézetről szóló törvényjavaslat tárgyában. Ki fog nyomatni. — Ezután harmadszori olvasás után megszavaztatnak a Spanyolországgal és Guatemalával kötött szerződések s a tengeri hajók költözéséről szóló tvjavaslatok s következik napirenden. A mentelmi bizottság jelentése Miletics Szevetozár pörbefoghatása tárgyában. A mentelmi bizottság, minthogy a közlött irományokból kitetszik : 1) miszerint a sajtóvétséget állítólag tartalmazó czikk írójául Miletics Szvetozár képviselő magát ugyan meg nem nevező, de az iránt a felelősséget határozottan magára vállaló, s a törvény értelmében elvállalni köteles is ; 2) miszerint a körülmények olyanok, mikből zaklatásnak legkisebb nyoma sem mutatkozik; 8) miszerint az 1. pontban mondottak szerint a sajtóvétséget állítólag tartalmazó tény és Miletics Szvetozár személye közt csakugyan összefüggés létezik , végre , miszerint az eljárás a törvényes bíróság előtt fog indíttatni, indítványozza, hogy a közvádló által kért perbefoghatási engedély megadassák. Maximovics Miklós szükségesnek tartja, hogy felolvastassanak azon irományok, melyekből kitűnik, hogy itt zaklatás csakugyan nincs, és hogy Miletics a czikk írásáért a felelősséget magára vállalta. Csanády Sándor: a képviselőház csak akkor hozhat ítéletet a felett, vájjon nem fordul-e elő zaklatás, ha azon tételek, melyekre a közvádló acióját alapítja, a képviselőház előtt felolvastatnak. Hoffman Pál, előadó olvassa a szóban levő közlemény („Zastava“ 33. sz.) bepanaszolt tételeit és Miletics levelét, melyben azt mondja, hogy a lapjában névtelenül megjelenő közleményekért magára szokta vállalni a felelősséget. Pavlovics István; a felolvasott irományból nem tűnik ki a jelentésnek azon állítása, mintha Miletics határozottan kijelentette volna, hogy a felelősséget elvállalja. Ami a dolog érdemét illeti, a bizottság jelentése csak vélemény, melynek minden alaposabb indokolása hiányzik, mert a bizottság semmit sem hoz följelentése indokolására. Ezenkívül a kereset már elévült, mert hat hónap alatt kellett volna beadni, ami nem történt meg. Ellenzi Miletics kiadatását. Németh Albert is úgy látja, hogy itt zaklatás forog fen. Azonfelül Miletics nem vállalta el a felelősséget, a bevádolt czikk pedig szerinte nem tartalmaz semmi olyant, mi más alakban már el nem mondatott volna. Végül felhívja a kormány figyelmét, hogy Lajthán túl is csak közelebb kegyelmeztetett meg minden sajtóvétségi fogolynak, hogy Miletics számára is eszközöljön ki kegyelmet. Péchy Tamás más nézetben van ugyan a képviselő zaklatása iránt, mint előtte szóló, de a felolvasott okmányokból ő sem szerzett megnyugvást az iránt, hogy a kiadatás helyén lenne. Nagyon fontosnak tartja, ha egy képviselő kiadatása fölött hozatik határozat, mert eltekintve attól, hogy az engedély megadása által lehet legtöbbnyire elnémítani az illetőt, hanem ennek következtében egy választókerület gyakran hosszú időre jut azon helyzetbe, hogy érdekeit nem képviselteti az országgyűlésen. Szóló éppen ellenkezőjét látja Miletics levelében annak, mit a mentelmi bizottság mond. M. szükségesnek tartja, hogy a vád egyes pontjai vele kezeltessenek, tehát egyátalán nem mondja, hogy ezekért is magára vállalta a felelősséget. Az ügyet jelen stádiumában nem tartja eldönthetőnek s kimondatni kívánja, hogy a ház ezen alapokon nem adja meg az engedélyt. Hoffman Pál előadó : ha Miletics nem is vállalta el a felelősséget, a törvény rója azt reá, miután nem akarta megnevezni a bepanaszolt czikk szerzőjét. Patay István helyén találná, ha a mentelmi bizottság neve „vádló“ bizottságra változtatnék. Maximovics Miklós: miután a kereset elévült, itt nem is lehet más mint zaklatás, mert a semmitőszéknek, ha következetes akarna lenni, meg kellene semmisíteni az ítéletet. Ő is indítványozza, hogy Miletics számára a minisztérium amnestiát szerezzen. Német Albert a Péchy T. által félremagyarázott szavait igazítja helyre. Hodossy Imre elismeri, hogy a mentelmi bizottság ma holnap csakugyan vádló bizottság lesz, de az ellenzék teszi azzá, mert követeli, hogy az előadó bizonyítsa be, hogy az illető csakugyan bűnös. Ezt a képviselőházban nem szabad vitatni. Simonyi Ernő: az érdemleges felszólalás nem a czikkek tartalma ellen történt, hanem a mentelmi bizottság eljárása ellen, és felhozattak oly okok, melyek egyenesen a törvénybe ütközve, nem engedik meg Miletics kiadatását. A mentelmi bizottság megalakulásánál bizonyos eljárási szabályzat állapíttatott meg. E szabályokban nemcsak az az egy indok van, hogy rendes bíróság fog ítélni, hanem az is, hogy a tényt az követte-e el, akinek kiadatása kéretik. Ez pedig itt bebizonyítva nincs, sőt az illető nem is követte el. Éppen azért, hogy kitudassék, ki ellen kelljen az eljárást intézni, kell kideríteni. Ami a törvényes bíróságot illeti, szóló minden eddigi sajtópernél mindenkor kétségbe vonta azt, hogy a sajtópörökre nézve törvényes bíróság létezik Magyarországon. Törvényes bíróság nem létezik, mert azon biróság, mely most fenáh, nem törvény, hanem országgyűlési határozat alapján miniszteri meghatalmazás folytán jött létre. Ez pedig egyenesen az 1848. 18. törvényczikkbe ütközik. Ez nem oly biróság, mint azt a törvény rendeli, a mit pedig a törvény nem rendel, az nem törvényes. Hiányzik tehát első kelléke annak, hogy ki lehessen adni bárkit is a sajtóbíróságnak. Csernátony Lajos tagadja, hogy az országgyűlésnek nincs joga egyúttal ítélni az inkriminált czikkek fölött azon szempontból, hogy zaklatás forog-e fen vagy sem. Különben csak tiszta papírt kellene küldeni, hogy a ház egyszerűen mondja ki, hogy kiadja az illető képviselőt vagy nem. Elismeri, hogy a czikkben vannak oly dolgok, melyek szóló nézetével sem találkoznak, de nem mondatik abban sem erősebb, sem kellemetlenebb dolog, mint ami akárhányszor mondatott és amit mondani jogos, habár némely embernek nem tetszik. Az országot és közérzetét ahoz kellene szoktatni, hogy nem tetsző vélemények ellenében az orvoslás az ellenvéleményre bizassék. Ez a leghathatósabb fegyver, mert a sajtó sebeit csak a sajtó gyógyíthatja meg. A sajtóperek indításával támasztatik mindenfelé izgalom, mely félhető azon ügy ellen fordul, melyet mindnyájan szívünkön hordunk. Amit a szerb vagy román túlzó párt mond, azt majd megbírálja és ellensúlyozza a mérsékelt hazafias párt s bízható ez főleg a magyar journalisztika, a képviselőház s a magyar nemzet életképességére. Ellenzi a kiadást. Madarász József zaklatást lát a keresetben, nem pártolja a bizottság véleményét. Babes Vincze három szempontból lát zaklatást ez ügyben. M. nem vállalta magára a szerzőséget, másodszor a kereset elévült, harmadik tekintet pedig a dolog lényege. A bevádolt czikkben az van, mi más hirlapokban minden nap elmondatott. Elég rosz, hogy igy van, de a tények megvannak. Szüntessenek meg a törvénytelen eljárások s akkor meg fognak szűnni az ily beszédek is. Mattyus Aristid az immunitást szuverén jognak tartja, melynek érvényesitése politikai indokokból történik, de ezen politikai indokokat tárgyalás alá nem lehet venni s azért a felolvasott czikk tárgyalásába a ház nem bocsátkozhatok. Ha M. nem nevezi meg a szerzőt, az esetben ő felelős, de miután ő eziránt még nem nyilatkozott, a keresetet nem lehet ellene megindítani. Tisza Kálmán két okból ellenzi a bizottság véleményét, először, mert Miletics nem vállalt felelősséget, hanem kérést intézett a mód iránt, mely szerint nyilatkozhassék, másodszor, mivel a bíróság M. kérését megtagadta, amely kérés megtagadására a törvény által nem volt kötelezve. Ezen körülményben tehát látja szóló a zaklatást, mert megtagadván tőle a lehetőséget, hogy nyilatkozhassék az iránt, elvállalja-e a felelősséget, vagy el fogja-e vállalni maga a szerző, erőszakosan az ő nyakára hozatott a felelősség, (ügy van) Paczolay János meggyőződését követi és M. kiadatása iránt a bizottság véleményéhez járul. Hoffman Pál előadó Simonyi és Csernátony érveit cáfolja végszavában, de mindkét képviselő szavait félremagyarázza, mi az illetők részéről helyreigazítást von maga után. — Szavazással a többség a bizottság véleményét fogadja el s ezután a megszavazott tvjavaslatokra vonatkozó jegyzőkönyv hitelesíttetik s a főrendekhez átküldetik. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter felel Dietrich Ignácznak a bírósági szervezés tárgyában tett interpellációjára. Arra nézve, hogy a megszavazott törvényt a jelen országgyűlési időszakban végrehajtja-e, felelete, hogy végrehajtja, ha nem lesznek leküzdhetlen akadályok, azonban rajta lesz, hogy már újévkor az új bíróságok működjenek. Azon kérdésre, hogy mikép fognak a hivatalok betöltetni, hogy az elnöki állomásokon kivül a többi birói székek pályázat útján fognak betöltetni. (Helyeslés.) — Az interpelláló távolléte miatt a ház tudomásvétele függőben marad. A telepítvényesettről szóló ideiglenes törvényjavaslat. — A központi bizottság ezen tvjavaslatot az osztályok egyhangú szavazatával átalánosságban elfogadásra ajánlja , a részletekre nézve is csak lényegtelen irányi módosításokat hoz javaslatba. — A tvjavaslat átalánosságában elfogadtatván, a részletes vitánál Huszár Imre és Lázár Ádám a közp.bizottságtól eltérőleg indítványoznak módosításokat, melyek azonban nem fogadtatnak el. A tvjavaslat 4. §-a a bizottság által ajánlott szerkezettel szavaztatik meg. Az első folyamodás a bíróságok rendezéséről, szóló törvényjavaslat. A központi bizottság e tvjavaslatot általánosságában elfogadásra ajánlja, részleteiben azonban többféle módosítást indítványoz. Tisza Kálmán az előterjesztést nem fogadhatja el. E tvjavaslat kifolyása azon elveknek, melyek majdnem két éve hosszas és beható vitatkozás után a házban a többség álal elfogadtattak, de az ellenzék által minden kitelhető erővel ostromoltattak. Miután azonban nincs remény, hogy a többség ezen elvektől most elálljon, óhajtja, hogy a bíróságok rendezése csak mielőbb történjék, mert nem lehet hazánk első folyamodású bíróságait azon keretben hagyni, melyben két év óta vannak, de másrészt meg van győződve, hogy ezen, szerinte nem helyes rendszer megváltoztatására a legbiztosabb eszköz, ha az mielőbb életbe léptetik. Igaz ugyan, hogy ha egyszer életbe lépett, sok irányban meg lesz nehezítve a változtatás, de az életbe léptetés meg fogja teremni azt, ami szükséges, hogy az átváltoztatás megteremtse az országban az általános elégületlenséget. Ha hatályba lép, elsőben is azok, kik látva és nagyító szemüvegen nézve a választásoknál történt hibákat, már azt hiszik, hogy a kinevezés által minden tökéletes lesz, meg fogják látni, hogy ha nem több, de legalább is annyi hiba fog történni, mint amennyi valaha a választásoknál elkövettetett és el fog követtetni, mert nem tartozik az emberileg lehető dolgok közé, hogy a bíróhivatalra szükséges közel hatezer tisztviselő egyszerre jól neveztethessék ki; másodszor megfognak győződni arról, hogy mennyire csalódásban ringatták és ringatják magukat ma is, ha azt hiszik, hogy az igazságszolgáltatás ez után olcsóbb és a felekre nézve hozzáférhetőbb lesz. Olcsóbb az államra, mint ilyenre nézve, nem lesz, mert hiszen mindenki tudja, hogy sokkal többe fog kerülni, de a felekre sem lesz olcsóbb, mert ezek különösen apróbb a járásbíróságra bízott ügyeikre nézve sokkal távolabb fogják feltalálni a bírót, mint ahogy eddig feltalálták. A magában helyes és mindenütt kimondandó elv, hogy a közigazgatás és törvénykezés egymástól külön választandó, túlságig és a legalsóbb fokig következetesen lévén keresztül vive, igen természetes, hogy oly területeken, hol eddig 4—5 olykor 6 szolgabiró volt, ki ezen apró birói teendőket végezhette, most egy járásbiró van s igy négyszer, néhol hatszor nagyobb területéről az országnak kell az embereknek a járásbirót felkeresni. Szóló nem fogadja el ajavaslatot, azonban nem mond le azon reményről, hogy annak egyes részeit, melyek amaz elveknek okvetlenül nem kifolyásai, a többség hozzájárulásával orvosolni lehessen. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter más indokból ugyan, de szintén óhajtja, hogy ejavaslatot mielőbb életbe lehessen léptetni. Igaza lehet Tisza Kálmánnak, hogy a felek távolabb fogják feltalálni a bíróságot, de legalább bizonyosan felfogják találni a birót, kit a mai körülmények közt hiába keresnek. A javaslat ezután általánosságában elfogadtatik. A részletes tárgyalásnál: Just József ad be módosítványt, mely szerint az első fejezet 1. §-a tehát igy hangzanék: Első folyamodásu bíróságok a) a királyi járásbíróságok b) a kir. törvényszékek; c) a budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszék. — A 2. §. végképen kimaradna. — A módosítás elfogadtatik s ezután a 3. most 2. §. észrevétel nélkül megszavaztatik. A 4. §-nál: Györffy Gyula ajánl módosítást, melynek értelmében e szakasz három utolsó sora maradjon ki és helyette önálló pont gyanánt tétessék. „Ha a járásbíró, vagy aljárásbíró akadályoztatása folytán helyettes szükségeltetnék a törvényszéknek, vagy más járásbíróságnak tagjai közül a törvényszék szemeli ki." — Ellenében Halmossy Endre ad be módosítványt, mely szerint a második bekezdésnek utólsó pontja kihagyatván, helyette önálló pont gyanánt tétessék. „Ha a járásbirónak vagy az aljárásbirónak akadályoztatása folytán helyettes szükségeltetnék, azt a törvényszéknek vagy más járásbíróságnak tagjai közül a törvényszék rendeli ki.“ Többek hozzászólása után Halmossy indítványa fogadtatott el, az 5. és 6. §. pedig a bizottság szövegezése szerint. A 7. §. harmadik bekezdésénél, mely így szól: „Vizsgáló bírákat rendszerint a törvényszéki bírák sorából, csekélyebb fontosságú esetekben a jegyzők közül a törvényszék elnöke nevez.“ Péchy Tamás a vizsgáló bírák fontosságára utalva indítványozza, hogy e bekezdés helyett következő szöveg tétessék : „A vizsgáló bírósági teendők rendszerint a járásbíróságok köréhez tartoznak (17. §.) rendkívüli fontosságú és bonyolódott bűnvizsgálati esetekben azonban a vizsgáló bírákat a törvényszéki bírák sorából a törvényszék is nevezheti ki.“ Hodossy Imre előadó nem fogadhatja el a módosítást, mert vannak oly bűnügyi vizsgálatok is, melyekkel egy törvényszéki ülnököt fárasztani kár volna. Az elnök tapintatától függ azt úgy beosztani, hogy mindenkire az bizatik, ami ő hozzá méltó. Ghyczy Kálmán nem osztja az előadó véleményét. Érvelése megállhatott volna talán addig, míg a törvényszék székhelyén külön járásbíróság megállapítva nem volt. Most azonban már azon helyeken is, amelyeken törvényszék fog létezni, rendszeres járásbíróság állapíttatván meg, valamint a törvényszék a kerületnek más járásában, úgy a törvényszék székhelye kerületében rendszerint a bűnvizsgálatot a járásbíróság teljesítheti. Azt, hogy bármely vizsgálatot jegyző végezhesse, szóló nem fogadja el, mert a bűnügyi vizsgálat a bírói teendők egyik legfontosabb részét képezi. Halmossy Endre időkímélés tekintetéből pártolja a szerkezetet. Várady Gábor előtte szóló indokait cáfolja és Péchy módosításához járul s e mellett nyilatkozik Móricz Pál is, mivel birói véleményt, nem bíróra ruházni nem lehet. Horvát miniszter a bizottság szerkezete mellett szól, hogy a jegyzők birói functiókban is gyakorolhassák magukat, Zsedényi Ede pedig új módosítványt ajánl a törvényszék tagjait illetőleg. Tisza Kálmán az igazságügyminiszter felhozott érvét cáfolja, mert bűnügyekben az ítélet alapja a vizsgálat. Ez tehát oly teendő, mely mind az egyes vádlottak érdekében, mind az államnak és a közerkölcsiség tekintetében csak a bírói tagra bízható, a jegyzőkre azonban soha nem ruházható. Szóló azt, hogy a vizsgálat teljesítéséből a jegyzők kizáratlanak, az igazságszolgáltatás nélkülözhetlen kellékének tekinti. Csanády Sándor ugyanez okból röviden Péchy módosítása mellett nyilatkozik. A Szavazásnál a többség a módosítás mellőzésével az eredeti szöveget tartja meg. Zsedényi módosítványa szintén elesett. Ezzel az ülés véget ért s a tárgyalás folytatása holnapra tűzetett ki, több bombát küldtek Issybe. A varrási erőd, mely kevesebb kárt szenvedt mint az issy-i, hathatósan tüzelt és a châtillon-i fensikra és a meudon-i magaslatra egyidőben lődözött. A fensik ütegei éjjel úgyszólván, egészen elhallgattak és csak reggel kezdtek ismét tüzelni. Már reggel 4 óra tájban történt egy előőrsi csata Clamartnál, hol a szövetségesek szilárdan helyt állottak. Az indóház képezi e helyen állomásuk központját. Nem tudjuk mi idézte elő a mai reggeli ütközetet, de tény az, hogy 4 órakor nagyon dühösen csatáztak Clamartnál a vasúti vonalon és az indóház körül. Délután újra kezdtek harczolni ugyan a helyen. A körvasút tornyáról látni lehetett a füstöt, mely az erdő kezdetéig terjedt. Az ütközetnek fő részét három torlasz körül vivták. A hadibizottság azon ezredek szervezése és kiegészítésével foglalkozik, melyek hadilábra fognak állíttatni. Éjjel-nappal osztanak ki ruhát és tábori eszközöket a községnek legújabban besorzott újonczai közöt. 2 órakor a nagy boulevardokon vonult végig két szövetséges ezred fegyveresen, podgyászszal ellátva. A katonák egészen porosak voltak , fáradtaknak látszottak. A nép azt mondá, hogy ezek az Issy erődből érkeztek. A menet élén három községi tagot láttunk pompás lovakon, veres szalaggal diszitve. Utánok ment. 3 halottas kocsi, melyek lila csokrok és zöld levelekkel voltak elfödve. E kocsikban, mint mondják, az Issy erődben elesett tisztek tetemei feküdtek. A menet Belleville felé tartott. Aszerdáról csütörtökre menő éj, írja a „Mot d’Ordre“, nagyon komoly volt. Nyugatról délre, Asniéres és Belle-Epmne környékén vette kezdetét az ütközet. Mindkét oldalról hevesen csatáztak. 10 ezer katona vett benne részt. A veszteség szerfelett nagy. Saját tudósításaink szerint elesett 185 szövetséges és 315 királypárti (royalista); sebet kapott 224 szövetséges és 310 királypárti. Utóbbiak nagyon sokat szenvedtek Issynél. A golyószórók rendkívül megritkították soraikat, midőn kettős oszlopokká alakultak és fegyvereikkel négy soronkint tüzeltek. Az iparosok 54 és a munkások 24 kamrájának nemzeti egyesülete a következő új kiegyezési javaslatot hozta indítványba: „A polgármestereket egy-egy bizottság helyettesítse." „Paks községe maga készíthesse választási törvényét.“ „A községnek hagyjanak némi jogkört az adók beszedésénél.“ „A hadsereg újjászervezésekor mondassék ki, hogy minden polgár katona.“ „Páris községe maga intézkedjék az elemi és iparoktatás felett.“ A párisi commune a svájczi szövetséghez ily tartalmú manifestumot intézett . A franczia köztársaság a svájczi szövetségnek hálával tartozik. Árulás 80 ezer császári alattvalót vetett svájczi területre, mely azokban ugyanannyi republikánust adott nekünk vissza. A svájczi köztársaság a legrégibb s a köztársaságok ősi mintaképe mindkét világrészben; örök és tiszta vesztaszüző, mikép havasai, melyeken trónol, s melyek őt megvédelmezik. A velenczei, hollandi, angol köztársaság letűnt, a franczia kétszer megbukott. A svájczi köztársaság egyedül áll fen, mint tanulság és remény mindnyájunkra nézve. Miért? A Svájcz kitartása által bebizonyította, hogy egy nemzet nagysága nem tagjainak nagy számától, de jogaitól függ, s hogy a legkisebb nemzet is a legnagyobb és a legerősebb lehet, ha saját királya tud lenni „a szabadság kegyelméből.“ Hármas néptörzse, hármas nyelve és hármas vallása által egyszersmind azt is bebizonyította, hogy Európa valamennyi nemzetei, bárhonnan vegyék is eredetüket, s bármily nyelvűek és vallásúak legyenek, szabadság által egyesülhetnek. Pár is. A déli erődök közül, írja a „Siécle“ múlt hó 29-éről, a montrouge-i és issy-i szenvedi legtöbb kárt; különösen az utóbbiban éjjel kellett kiigazítani az ágyuk helyeit, melyeket a bombák nappal szétrongáltak. Tegnapelőtt reggel 4 órakor az issyben tanyázó ezredeknek egyik parancsnoka ágyában megöletett. Míg az ágyuk dörögnek néhány száz méternyire a főváros körfalától, sok munkás dolgozik a bástyáknál a sánczok kijavításán és azon ütegek felállításán, melyeket a kapitulatió alkalmával elvittek. A Breteuilben elhelyzett tengeri ágyúk és a Moulin de-Pierre-nek 24 fontosai úgyszólván egész éjjel bombázták Issy községét és erődjét. Az erőd katonai laktanyái és néhány melléképület, melyek már azelőtt is sokat szenvedtek, újabb károkkal voltak veszélyezve. A bástyák körfalai sok löveg nyomát mutatják. Az erődből aránylag gyengén tüzeltek. E helyett a communisták tüzéri parkja, mely igen jól volt fedezve, szüntelen felelt a versaillesi tüzérségnek. A rendes csapatok ez ütegre czélozva Versailles. — Apr. 27. 28. — Alig szükséges mondanom, hogy a bombázás minden borzasztósága mellett is nagyon érdektelen dolog, de nagyon kevesen várták, miszerint türelmök ily módon tétetik próbára ilyen rövid idő alatt, írja a D. News levelezője apr. 27-ről. Azonban nem marad egyéb hátra, mint elfogadni az elkerülhetlent s bevárni, mig mindennek vége lesz. Ez pedig úgy látszik, nem fog pár nap alatt megtörténni. A versaillesi ostromlók ugyanis oly tervtelenséget és kapkodást árulnak el műveleteikben, hogy mi, kiknek alkalmunk volt a németek hason eljárását figyelemmel kisérni, fájdalommal vagyunk kénytelenek megvallani, miszerint ha Moltkenak lehetetlennek látszott Parist bombázás által bevenni, Mac-Mahonnak még álmodni sem lehet ily eshetőségről. A versaillesiak ostromütegei mindenütt azon állomásokat foglalták el, melyeket a németek választottak volt, tehát készen állott minden az ágyuk befogadására s mégis úgy látjuk, hogy a déli erődök ellen nyitott ostromuk szakadozott és folytonosan fenakad, minek oka abban rejlik, hogy mig a németek teljes hat hetet fordítottak a kellő mennyiségű lőkészlet felhalmozására az ütegek körül, a francziák minden előintézkedés nélkül kezdettek hozzá a bombázáshoz s mig lőszerük tart, eszeveszett dühhel lődöznek, a roppant füsttől magok sem látván, minő hatással, ha pedig készletök elfogy, ismét pihennek sokszor egész napokon át. A versaillesiak legújabban két üteget állítottak fel: az egyiket Sévres alatt, a másikat Breteuil mellett. E két üteg három nap óta Point du Jour ellen működik, még pedig oly sikerrel, hogy a párisi körfalak tüzét egészen beszüntette. A st.-cloudiak azonban azt beszélik, hogy a breteuili üteg bombái fejek fölött süvöltvén el a városon kívül berendezett állandó táborhelyiségre hullottak, sőt tegnap este ez üteg egy hatalmas bombája a st.-chudi kórházba csapott le, melyet már a poroszok halomra lőttek, de amelynek 2 szobáját ideiglenesen mégis lehetett kórodául használni. A katastrófa pillanatában a szobák egyikében épen az apácza-fejedelemnő egy nővérrel együtt állott egy beteg gyermek ágya felett, s a szobában szétpattant bomba az apáczának mindkét lábát elszakította, a fejedelemnőt messze vetette s a gyermeket halálosan megsebzette. Tegnap reggel óta ez már az ötödik hasonló eset St.Cloudban. Boulogne még mindig a felkelők kezében van; a Szajna déli oldalán egész hosszában őrök állanak, kiknek meg van hagyva, hogy tüzeljenek minden férfiúra,aki a folyó túlsó oldalán mutatkoznék. Puteaux mellett a hajóhíd elkészült s Chinchant tbk. tegnap ment át rajta még hátramaradt csapataival és néhány tábori ágyuüteggel. Eszerint hihetőleg rövid időn hallani fogunk a boulognei csatáról. A nemzetgyűlés elnöke a mai ülésben Trochu tk. levelét olvasta fel— írják ugyanazon lapnak ápr. 28-áról — melyben hosszas távollétét azzal indokolja, hogy lováról leesvén, komoly sérüléseket szenvedett. Egy képviselő Rhone departementből egy kérvényt nyujott be, melyben kéri a nemzetgyűlést, miszerint Francziaország szerencsétlensége miatt átalános imákat rendeljen el. E kérvényt a Hráz némi elégületlenséggel fogadta. Azon javaslat ellen, mely Thierst azon joggal ruházza fel, hogy a különböző departementokat saját belátása szerint ostromállapotba helyezhesse, egyedül Tolain szólalt fel, mint mondá, nem bizalmatlanságból Thiers iránt, de mivel az ily eljárás átalában hatalmat ad az ily felruházottaknak az államcsínyekre. A baloldal hangos tetszéssel fogadta Tolain szavait; mind a mellett roppant többség szavazta meg a javaslatot. Pouyet-Quertier pénzügyér újabb hitelt kérvén a nemzetgyűléstől a franczia departementokat megszállva tartó német csapatok ellátási költségeinek fedezésére, indokul a párisi szomorú események hosszúra nyúlását hozta fel. Majd Bismarcknak a német kir. gyűlésen tartott beszédére czélozva oda nyilatkozott, miszerint a német kanczellár bizonyosan roszul volt értesülve a midőn azt mondotta, hogy Francziaország nem tartotta meg kötelezettségeit. A dolog ugyanis úgy áll, hogy Fabrice tábornokkal a franczia kormány újabb egyezményre lépett ugyan, de miután ez Berlinben nem szentesítetek, az első egyezségben kikötött april és május elseje maradt változatlanul fizetési határidőül. Az első határidő pontosan megtartatott s a második szintén meg fog tartatni. A párisi commune apr. 27-ki ülése. Elnök: Aliix, ülnökök:Vésinier, Valles. Elnök megnyitván az ülést felolvassa Councet következő interpellációját: A versaillesi kormány e hó folyamában tudatta a communevel, hox háborút minden tekintet nélkül époly szigorral fogja folytatni, aminőt Északamerika a déli államokkal szemben kifejtett. E szerint Thiers nem akar bennünket hadviselő félül elismerni. — Azonban ideje, hogy Európa elismerje jogainkat s Grousset polgárnak az összes czivilizált államoktól követelnie kell hadviselői jogaink elismerését. Mes 11et polgár a Bréa templom lerombolását , az előtte fekvő térnek „junius“ névvel leendő ellátását hozza indítványba. Vésinier megjegyzi, hogy nem csak a bakóval, de egyszersmind az áldozattal is kell foglalkozni s eszerint kijelentetni kéri, miszerint a commune megkegyelmez Nourri polgárnak, ki az áruló Bréa kivégzése miatt huszonkét év óta Cayenneban ül. Vésillier indítványa elfogadtatik. Miot elrendeltetni javasolja, hogy az orvosnövendékek az ötödik, doctori vizsga letétele után felvehessék az orvostudor czimet s egy évi gyakorlat után mint orvosok működhessenek . Protot feleslegesnek tartja ezt rendeletben kimondani minthogy a dolog eddig is igy állott; végül a kérdés eldöntése a tanügyi bizottsághoz utasittatott. Ezután Vésinier mint a Rigault, Gambon és Langevin polgárokból álló küldöttség egyik tagja jelentést tesz a vizsgálatról, melyet Bicêtreben tettek azon négy nemzetőrre vonatkozólag, kiket a versaillesi lovas vadászok az előőrsi állomáson megleptek és lemészároltak. A négy nemzetőr közül egyedül a szintén veszélyesen megsebesült Scheffer polgár van életben s ez igy adta elő a dolgot. Az előőrsön túlnyomó számú vadászok által körül fogatván, megadták magukat; a vadászok nem bántalmazták őket, de a midőn Versailles felé indultak volna, egy vadászkapitány dühösen feléjök nyargalt s revolverét minden szó nélkül reájuk sütötte, hármat agyonlőtt, Scheffert pedig mellén veszélyesen megsebesítette. Ez megtörténvén, a szerencsétlen lemészároltak magukra hagyattak. Vésinier erre azt indítványozza, hogy miután tény, hogy a versaillesi katonák akaratuk ellen harczolnak a párisi polgárok ellen s hogy csak a tisztek halálos ellenei a communenek, az ez utóbbi részéről eszközlésbe veendő megtorlások egyedül a versaillesi tisztek ellen alkalmaztassanak. Courbet a Vandôme-szobor lerombolására vonatkozó rendelet eszközlésbe vételét indítványozza ; az alap szerinte megmaradhatna, minthogy a köztársaságra vonatkozó féldomborművekkel van borítva, s egyedül Napóleon alakja helyett kellene a márcz. 8-ki forradalmat ábrázoló alakot tetejébe felállítani. — Clément sürgeti, hogy a szobor a földig romboltassék. Andreu tudatja, hogy a végrehajtással megbízott küldöttség legközelebb megkezdi a szobor eltávolítását. Grousset pedig oda nyilatkozik, miszerint a küldöttség a szükséges munkák megtételét két jeles mérnökre bízta. Proudhon a socialista forradalomról. A mérsékeltebb párisi lapok intve a communet socialistikus irányzatától, többszörösen felemlítik most Proudhonnak a híres forradalmi látnoknak következő jóslatszerű elmélkedését a socialista forradalom fölött. A socialista forradalom végeredményében nem lehet egyéb, mint roppant vízözön, melynek rögtöni hatása abban nyilvánulna, hogy a föld elvesztené termékenységét s a társadalom mintegy kényszeringbe szorittatnék. Midőn a kormány segédforrások nélkül marad; midőn az ország nem termelhet többé s kereskedése tönkre jut; midőn Páris kiéhezve, a departementektől elzárva, fizetését nem teljesíthetve, termékein túl nem adhatva — minden beviteltől megfosztottan áll. Midőn a klubbok politikája s a gyárak tétlensége által demoralisált munkások, minden tekintet nélkül különböző módokat keresnek a megélhetésre; midőn az állam elkobozza a polgárok ezüst-arany neműit és ékszereit, hogy a pénzverdébe küldje ; midőn éhes csapatok járják be az országot és szervezkednek rablóbandákká ; Midőn a földmivelőnek fegyverrel kezében kell őrt állani vetése mellett; midőn az első kévét erőszakosan elviszik, az első házat feltörik, az első templomot megszentségtelenitik, az első Üszköt meggyujtják, az első hajadont megfertőztetik. Midőn az első vért kiontják, s az első holttest összerogyik, midőn egész Francziaországot a pusztulás borzadalma futja át. Akkor meg fogjátok tudni, miben áll a socialista forradalom. — Egy lánczatról elszabadult tömeg, fegyverrel kezében, dühtől és boszuvágytól ittasan, ásókkal, kapákkal, kaszákkal, pörölyökkel fegyverkezve . A városok elhagyottan és zajtalanul, a rendőrség a család szentélyébe behatva, a vélemények gyanúsítva, a szavak kémfülek által felfogva, a könyök szemmel kisérve, a sóhajuk megszámlálva. Könyörtelen requisitiók, fokozatosan emelkedő kényszerkölcsönök, elértéktelenült papírpénzek, beti polgárháború, a határon külellenség, kegyetlen prokonsulok s kőszívű közjóléti bizottságok . Ezek az úgynevezett demokrata-socialista forradalom gyümölcsei! Én egész erőmből visszautasítom a tehetetlen, erkölcstelen és csak a csalódottak és naplopók számát szaporító socialismust! Kimondom ezt szemben ezen titkos propagandával, ezen szemérmetlen érzékiséggel, ezen piszkos irodalommal.