Ellenőr, 1871. augusztus (3. évfolyam, 313-338. szám)
1871-08-01 / 313. szám
vonala hosszában Pest mellett rendezési pályaudvar állíttatik, mely azon ponttól, hol e vasút a kerepesi utat metszi, azon pontig terjed, hol a pestlosonczi vasút Kőbánya közelében az osztrák államvasút vonalán átmegy. E rendezési pályaudvar természetesen csak terhek számára lesz berendezve. Itt rendezik az árukat és az egész kocsikat, melyek a losoncziról az államvasútra, vagy viszont, vagy a kettőről a déli vasútra átteendők E pályaudvar, mint a kitűzött két pontból látják olvasóink, igen nagy terjedelmű lesz. E pályaudvarból indul ki az összekötő vasút, mely még az osztrák államvasút kőbányai állomása előtt, néhány száz öllel, nyugatnak kanyarul, áthalad a városi bérföldeken, metszi a létesítendő új népkert délnyugati sarkát, tovább haladva metszi a befásított legelő délnyugati sarkát és a tábori kórháztól délre a városi fatér s a szappan- és gyertyagyár között a Dunához ér s a Dunán áthaladva s elhaladva a nádorkert széle mellett megkerüli a Gellérthegy déli sarkát és a déli vasút budai alagutjának torkolata előtt egyesül a déli vasúttal. A vasút nem halad a földdel egy szinten, hanem töltésen. Minden közlekedési út számára a töltésben átjárók hagyatnak, úgy hogy a közlekedés minden veszély nélkül lesz eszközölhető. Az Összekötő vasút legnagyobb műve kétségtelenül a dunai híd lesz. Az áthidalási ponton a Duna körülbelől még egyszer oly széles, mint a Gellérthegy déli sarkánál, de a tervbe vett Dunaszabályozás a Dunát itt előbbi szélességének 2/5-ére fogja összeszorítani. Ha a Dunaszabályozás már készen volna, a híd itt sokkal olcsóbban volna előállítható, de mivel a kormány e híd építésével nem várhat a Dunaszabályozás befejezésére, kénytelen leendő hidat több mint kétszer oly hosszúra építtetni. A lehető költségkímélés szempontjából a kormány mindazáltal e hidra nézve oly értelmű tervet fogadott el, hogy a híd azon része, mely a szabályozás után is fenállandó a legmassivabb anyagból készüljön. A híd ezen része vasból építve, ívek nélkül a vízben álló három és a parton álló két oszlop (a Dunaszabályozás befejeztéig ezen két oszlop is a vízben áll) által tartatik, a híd azon része pedig, mely a Dunaszabályozás után elesik, fából épül szintén a vízben nyugvó számos faoszloppal. Ha a Dunaszabályozás befejezése után a híd ezen utóbbi része feleslegessé válik, töltés által fog pótoltatni. Az összekötő vasút egészen államköltségen épül, az üzletkezelést az államvasutak igazgatósága vinné, az érdekelt vasúttársaságok pedig használati díjat fizetnének. A minisztertanács végül az iránt is megállapodott, hogy Pesten központi személyfelvételi pályaudvar létesítessék. Ezen pályaudvar ott állíttatik fel, ahol a tervezett új második körút a kerepesi utat metszi, vagyis ahol most a kerepesi út, sertéskereskedő és bodzafa utczák a Rókus kórház mögött összejönnek. Ezen nagyszerű pályaudvar homlokzata az új körútra nézne. Ide is emelkedett vonalon jő a vasút és pedig viaduktokon, mivel azonban e viaduktok városbeli telkeket is veendenek igénybe, hogy ezek értéke kárba ne vesszen, tervben van e viaduktok üres boltalját vékony falakkal kitölteni és kereskedőboltok alakjában értékesíteni. E közp.pályaudvarban szállanának ki s be úgy a Bécs, mint a Czegléd, Hatvan felől vagy a déli vaspályával érkező illetőleg ezen pontok felé induló utasok. Ezen terveket a kormány az országgyűlés összeülése után előterjeszti a törvényhozásnak, és ha a törvényhozás elég jókor elfogadja a javaslatot, az építés még októberben kezdetét veszi. A nagyszerű mű költségeit pontosan alig lehet meghatározni, de közel 10 millió forintra fog menni. párt is hozzájárult, hogy a különböző néptörzsek egy közös uralkodó alatt az átalános jóllét érdekében egyeshessenek. Bármily osztrákkormány „mindenkor csak egy és ugyanazon osztrák politikát követheti“ és „minden körülmények közt csak ugyanazon osztrák állameszmét akarhatja megvalósítani.“ Azon szemrehányások tehát, melyekkel az alkotmánypárt a Hohenwart minisztérium irányában él, alaptalanok s az ellentét a párt és a minisztérium közt kiengesztelhetően nem lehet. Innen és onnan a legtisztább osztrák érzület“ uralkodik. Honnan tehát a harcz a két tényező között „a midőn mindegyiket egy és ugyanazon hazafias érzelem lelkesíti“ ? Az eltérés legfőbb oka az alkotmánypárt és a minisztérium között azon autonómia kimérésében rejlik, amely az egyes királyságoknak és tartományoknak adandó avagy adható. Az alkotmánypártnak tökéletesen igaza van, ha az államerők összetartását követeli; gyakorlatban egész máskép áll a dolog : itt úgy kell az államokat venni, amint épen vannak. Azt mondják az alkotmánypártról, hogy ez franczia értelemben centrálisaim akar; úgy állítják oda Ausztriát, mint centralisaltat, mint Északamerikánál és Svájcznál sokkal centralisáltabbat s e ferde adat alapján erősítik, hogy Hohenwart szintén centrálisait akar, de csak a mennyire lehetséges. Másképen az alkotmánypárt sem akarja ezt. Második ok az eltérésre, hogy Hohenwartot az alkotmány ellenségének tartják. Ez azonban ismét téves felfogás ; ő legbuzgóbb előmozdítója az alkotmánynak, mely most a nemnémetek ellenállása által szétzüllik. Hohenwart azonban ismét helyre akarja azt állítani és megszilárdítani, amidőn a szlávokat magának megnyeri. Tehát e kérdésben is egy szív és egy lélek a minisztérium az alkotmánypárttal. A villongás alapja továbbá az lehet, hogy az alkotmánypárt, amely annyi honfiságot és értelmet foglal kebelében,a tárczák után törekszik; most még azonban e párt, mint a miniszterelnök bebizonyítani iparkodik, képtelen a kormányra s nincs meg „erkölcsi ereje, melynél fogva magát az állam érdekeivel azonosíthatná.“ Nem pártember, de államférfin kormányozhatja Ausztriát. Szemére vetették továbbá a minisztériumnak, hogy a föderalismus életbeléptetését czélozza. E vád megcáfolására a galicziai előterjesztésre történik hivatkozás, mely Rechbauer indítvány mögött maradt. Végül tiltakozik a kormány az ellen, hogy a német nemzetiséget legkevésbé is megbántani akarná. „Szünetlen odaadás az állam czéljai iránt és fáradhatlan művelődési tevékenység a német elemnek oly állást vívtak ki, mely elválhatlan az állam jelentőségétől és mondhatni közkincsesé az összeség közös javává vált. Mit a németek tettek és teremtettek, azt Ausztriáért tették és teremtették és az öröksége az állam minden népeinek. Nem volna tehát osztrák érdek a németek ezen állását megrendíteni akarni. A németek állása Ausztriában egy szikla, melyet megingatni nem lehet. Az független azon formuláktól, melyeket a pártpolitika szappan buborékokként hoz felszínre. Nincs utalva az alkotmányczikkelyek kegyére, és nem fél azok ellenszenvétől sem.“ „Az alkotmányhű párt és a Hohenwart minisztérium“ czím alatt a napokban Bécsben egy röpirat fog megjelenni, melyet hir szerint Hohenwart miniszterelnök egyik legbensőbb barátja irt, s mely egészen Hohenwart nézetét tartalmazza. A röpiratból az is látszik, hogy mily nagy súlyt fektet a kormány, a német párttal való jó egyetértésre. A N. fr. Presse a röpirat tartalmát röviden a következőkben adja elő. A röpirat mindenekelőtt elismeri, hogy az alkotmányhű pártban sok az intelligencia és nem kevés azon egyének száma, kikre minden habozás nélkül el lehet mondani, hogy jó osztrák érzelműek. Ennélfogva minden kormány mélyen sajnálhatja, hogy nemcsak nem támogattatik ilyen párt által, hanem mint ellenségét, épen szemközt találja Hohenwart, kinek programmja a slovének és a kis bukovinai tartománygyűlés iránt is előzékeny ; nem lehet, hogy a német szabadelvűek nagy pártjával ellenségeskedésben akarjon élni. A mellett a jelenlegi kabinettel nincs ellenkezésben az osztrák politikának amaz elve, melyhez a német TÁRCZA. XV. Lajos udvara. (Szokoly Viktornak a „Zsarnokok titkai“ czimű közleményének rajzó alatt levő második kötetéből.) Chateauroux herczegnő méreg által történt halála után XV. Lajos egy hétig még siratta kegyenczét, aztán pedig az udvar ledér szépségei közt keresett vigaszt, s a herczegnő helyére Lenormand d'Étoiles asszonyságot, a rokkantak mészárosának leányát iktatta, ki később Pompadour néven oly szomorú nevezetességre tett szert. Ezen asszonyt édesanyja, ki szépségével nyilvánosan kereskedett, s feslett életű atyja, Poisson mészáros már régóta unszolta, hogy igyekezzék az udvarba s ott a király szemei elé jutni. Nem juthatván másként czéljához, elhatározta meglátogatni azon álarczos tánczvigalmat, melyet Paris városa a király tiszteletére adott a dauphinnek, a spanyol infánsnővel való házassága alkalmából. D'Etoiles asszonyság az ünnepélyt vadászó Diána jelmezében látogatta meg, meztelen kebellel, részben leplezetlen ágyékkal, amiért is sikerült magára vonnia a király figyelmét. Lajos a kíváncsiság által ingereltetve, feléje közeledik, néhány szót intézett hozzá, s végre kérte, hogy emelné föl álarczát. A hölgy engedelmeskedett, pirult s tetette magát, mintha menekülni vágynék. A király, kit ennyi kellem és szépség lángra lobbantott, hozzája csatlakozott; menekvése közben a ravasz nő elejtette zsebkendőjét, XV. Lajos fölvette, s minthogy ekkor már kissé távolabb volt tőle, oda dobta neki. A király ezen tette után a terem minden részéből ezen egyetlen fölkiáltás hangzott: „A zsebkendő oda van dobva!“ S valóban, a mészáros leánya már azon éjtől igazgatta Francziaországot. Ezen pillanat óta Francziaországban új uralkodás támadt, a n. Cotilloné, még siralmasabb, mint volt Chateauroux herczegnőé ki az első Cotillon (alsó szoknya) volt. A kegyencznő első hatalmas ténye gyanánt férjét száműzte birtokaira s mert ez nem akart neki engedelmeskedni, lerázta őt nyakáról. Több történész szerint ezen férj bujában halt volna meg, mások szerint azonban méreg következtében. Öz- Tegygyá lévén D'Étoiles asszony, mire sem volt tekintettel, ő lett minden kegy osztogatója; ő parancsolt királyi szeretője nevében s a legkorlátlanabb hatalmat gyakorola az ország bel- és külügyei intézésében. Ő volt az is, ki bűnös szeszélyből, csakhogy Soros Ágneshez hasonlítson, fölidézte az osztrák örökösödési viszályokat s Francziaországot kézzel foghatólag e jogtalan had viselésébe döntötte. XV. Lajos nem mervén kegyencznőjének ellene szegülni, kitépte magát a versaillesi gyönyörök közül, a szász gróf parancsai alatt álló sereghez csatlakozott s behatott az osztrák németalföldi tartományokba, mindig a társzekerek között tartózkodva. Változó hadakozás után az egyesült angol-németalföldi seregek a francziákkal Fontenoy falai alatt ütköztek, a győzelem ez utóbbiaké lévén. Ő felsége s a trónörökös jelen volt ez isszonyu látványnál, hanem egy domb tetején s az ágyuk horderején kívül. Miután az ellenség teljesen szétszóratott, alászállottak állomásukról szemlélni a mészárlás színhelyét, hol bokáig kellett embervérben gázolni. Hanem többrendbeli győzelem daczára is a nemzet napról napra mindinkább kimerülni láthatta segédforrásait, s fogyni az ellenség ágyúitól leterített fiainak számát. Győzelmes lévén az osztrák németalföldi tartományokban, Francziaország nem látszott észrevenni olaszországi fegyverei vereségét, tönkre tett tengerészetes roncsait, Indiában elvesztett gyarmatait, sőt még németalföldi hódításai is veszélyeztetve voltak annak következtében, hogy Oroszország Mária-Terézia pártjára állott és sereget küldött a a Rajna partjaira. XV. Lajos végre belátta, hogy a mészáros lányának harcziai szenvedélye saját koronáját is veszélyeztetheti s azért alkudozásokba bocsátkozott, melyek az aix-le-chapellei békére vezettek. Ily módon tehát Francziaország nyolcz évig tartott háborúkban Európa száraz földjén s a tengereken patakokban ontott vére dijában csak gyalázatos békét nyert, mert XV. Lajos bizonyos tekintetben Anglia hűbéresének ismervén be magát elég gyáva lévén ezen hatalom követelésére föláldozni Eduárd hget, ki Saint-Georges lovag néven ismeretes s ki trónköveteléssel lépett föl Angliában, akarata ellenére Itáliába vitetvén őt, daczára, hogy Francziaországnak hasznos szolgálatokat tett a Britaniában felidézett zavarok által. E magaviselete mind a királyt, mind kegyencznőjét gyűlöltté tette. Elfogatási parancsok; intéztetének azok ellen, kik az uralkodót gáncsolni merték s ezer számra vettetének a szerencsétlenek a vincennesi toronyba, a Bastille tömlöczeibe s a Sains-Michel iszonyú vas-ketreczeibe. A kegyencznő különösen hallatlan szigort tanúsított a röpiratok szerzői és terjesztői ellenében és ezek közül senkinek sem kegyelmezett meg, lett legyen bár az udvar leghatalmasabb főura. Gróf Maurepas tengerészeti miniszter s a királynak eddig elé legkegyeltebb udvaroncza száműzetett birtokaira azon egyszerű gyanúra, hogy ő készité azon gúnyverset, melyet a király terítéke alatt találtak azon napon, midőn kedvesét Pompadour őrgrófnévá nevezte ki. Hanem igaz, hogy ezen gúnyvers igen veszélyes volt, mert Pompadour oly betegségét leplezte föl, mely elidegeníthette tőle a királyt; de a kegyencznő tudta kikerülni a veszélyt s fenntartotta teljes uralmát királyi szeretője fölött, napról napra mindjobban belementvén őt a kicsapongásokba, feslett orgiákban denerválván őt s seraljt alakítván számára, melynek igazgatását maga számára tartotta fenn, hogy igy megmenekülhessen a veszélyes versenytársnéktól. A nép véres verejtékéből kisajtott pénzen Versailles közelében egy zárt helyet építtetett, mit a Szarvas-parknak nevezett, egy titokteljes palotát,amelynek háremül kellett szolgálnia az uj Sai danapal számára ;a gyalázat helye volt ez, melyen az ifjúság, ártatlanság és erény feláldoztaték a koronás satyr állatfi ösztöneinek. Marigny marquis Pompadour fiatal öcse volt megbízva a két ezen temploma felékesítésével s carta blancát kapott a költségek fedezésére. Különösen a titkos szobák felékesítésén remekeltek a rendezők. Pompadour festett képzelme itt kimerítette magát a szörny találmányokban; a falakat remek exoticus festmények borították. Az ünnepélyek termeiben gazdag állványokra hosszunyaku, phallus alaku aranyvázák voltak helyezve s a szögletekben zuhataggal ellátott ugrókutak, melyek vize kristálymedenczékbe hujlott alá, melyekben ragyogó szemű darádok játszottak; az indiai fából készült mennyezet gerendái ki voltak rakva gyöngyökkel, gyöngyházzal, elefántcsonttal és ébenfával s leleményes mechanismussal voltak ellátva úgy, hogy az itt mulatóknak nem volt szükségük kiváncsi szolgákra, mert a megtérített asztalok egy szögfej megnyomására tűntek elő a padlatból avagy a mennyezetből. Ezen remek és kellő helyeken a székeket virágokkal behintett nyugágyak helyettesítették. Gazdagságuk és csinyukra nézve a boudoirok még a termeken is túltettek; ezek egymásba nyíltak , alakjuk és díszítményeikre nézve mindannyian különböztek egymástól. Mindegyik csillogott a gyöngyöktől és aranyzástól, a drágakövektől, a porphyr és jáspis oszlopoktól; mindeegyik tele volt a leghiresb festészek által készített obscén műremekkel, melyek szemlélése elégséges volt, hogy a leghidegebb anachoréta érzékeit lángra gyalaszsza s a legtisztább Vesta-szüzet becstelen Messalinává változtassa. A csillárok kicsapongó isteneket s istennőket ábrázolták s hatalmas arany-friapok által tartanának. A szarvas-park palotájának hálószobái más nagyszerűséget tüntetenek föl; ezek az álom és szerelem templomai valának. A falakat ezüsttel hímzett kék selyemkárpitok födték, melyek fölé indiai kelméket feszitettek ki, mik drágakövekből készült csillagok és rózsákkal valának elhintve. Az ajtók függönyeit a legdrágább brabanti csipkék képezték, félig arany, félig ezüst bojtok által fölemelve, miket Ámorok tartottak. A szögletekben fehér márvány szobrok állottak, karjaik között művészileg csinált virágfüzéreket tartva vázáikban; a mennyezetet mámorító képek borították: Phebe a játék és nevetés által követve, vagy Venus pongyola Bacchantinek társaságában. A hálófülke még fényűzőbben volt berendezve, mert ebből Pompadour asszony a szentek szentélyét készítette. Egy faragott malachit, — labrador — jáspis és agát emelvényen két roppant nagy, mindenféle színnel zománcozott kagyló állott, melybe arany- és ezüstkosarakból minden irányba művészien készült virággirlandok nyúltak ki; egy könnyed rács választotta el az illatszerekkel bemntett ágyat, melynek a sultánt és oldaliszkjait kellett magába fogadnia. Az ágy két oldalán porphyr talapzatokon állottak az álom, a hallgatás, Morpheus és az éj szobrai egyik kezükben arany mécsest tartva, a másikkal félig fölemelve az ágy függönyeit: ezen szobák bútorainak magyar nevet nem is adhatunk; voltak itt chaises-longues ok, bergerek, cabriolet mouvantes-ok, chaises volantes-ok, arany- s ezüst szövetű kelmékből rózsa- és ébenfából; a szekrények s állványok tele voltak rakva a nemrég alapított sevresi gyár drága porczellánjaival, bronczművekkel, szobrocskákkal, bizarr szerszámokkal. Ezen rejtélyes helynek fürdőtermei is valának ; ezek kupolák által világított rotondák voltak, fekete márvány oszlopok által tartva, melyek porphyr talapzatokon nyugodtak; a fürdőkádakat satyrok tartották ; a kristály csapok coryatid alakjára lévén kifaragva, phatúsokon át szökdeltettek föl tejes, illatos vizeket és szagos párákat. Ilyen volt ez a híres Szarvas-Park, mely nyerte az ország vagyonát. Azon korszak emlékiratai szerint azon gyalázatos hely 1752-ben épült. Udvari emberek állíttották, hogy Pompadour aszszony itt XV. Lajos számára 9—10 éves leánykákat nevelt. Midőn a franczia szultán eltelt öleléseikkel a kegyencznő eltávolította őket a Szarvas parkból, hozományt ajándékozott nekik s nemes családok ifjabb fiaihoz vagy tönkrejutott őrgrófokhoz adta férjhez, mely nemtelen szerep viselésére a király mellett minden időszakban kész volt a franczia nemesség. Ezen fiatal leányok vissszatérvén a társadalomba, magukkal vitték oda a romlottság s a legrutább fejlettség iránt való hajlamaikat. Nem tekintve azon küzhödt fekélyeket, mikkel a Szarvaspark a közerkölcsiséget elborította, ezen kívül még egy borzasztó sebet ütött, az ország pénzügyét az örvény szélére sodorta. Soha sem lehetett pontosan fölszámítani azon hallatlan összegeket, miket a kisebb-nagyobb keritők okozának, kik a fővárosban s a tartományokban folytonosan hemzsegtek, az ország legvégső határain is kutatva s eltántorítva az asszonyokat és leányokat, kiket a Francziaország fölött uralkodó satyr baromi vágyainak számára hurczoltak. Sohasem lehetett a milliók összegét összeszámítani, miket el kellett pazarolni, hogy ezen áldozatok szüleiktől elragadtathassanak, vagy a romlott erkölcsű anyák, apák vagy férjektől megvásároltathassanak. Ha megközelítőleg számba akarják venni azon összegeket, melyekkel XV. Lajos háremébe zárt azon leányok kárpótoltattak, kik nem valának szerencsések szenvedélyét fölgerjeszteni s kiket szenvedett rabságuk, hallgatásuk s mindenek fölött gyalázatuk miatt mégis díjazni kellett; ha hozzá adjuk ehhez azon kiadásokat, miket azon nymphák okozának, kik forgásba hozták a vultán ereiben a szerelem tüzét s azok tartásdijait, kik bűnök gyümölcsét viselték szivük alatt; ha tekintetbe vesszük átomköltségeket, miket egy ilyetén külföldi szemle. Pest, jul. 31. A német ultramontánpárt fenyegető fellépése átalános ellenhatást kezd szülni Németországban. A porosz szabadelvű lapok sürgetik, hogy azonnal hozassák be a kötelező polgári házasság. Kétségkívül ez súlyos csapás lenne az ultramontán pártra nézve. A „Germania", a klerikális fractió közlönye, most épenséggel forradalommal fenyegeti a kormányt, és feltűnő, hogy a jámbor ultramontánok erősen kezdenek kaczérkodni a sociáldemokrata párttal. A nevezett lap többek között ezeket mondja: „Mi nem vagyunk anynyira begyakorolva a forradalom csinálásba, de ami késik, nem múlik. Különben a nép gyakran igen gyorsan fölfog valami ügyet.“ Francziaországból nem sok figyelemreméltó hír érkezett. A háború eseményeinek megvizsgálása végett kiküldött bizottság nagy buzgalommal folytatja működését, és sorra kihallgat minden egyéniséget, kik kiválóbb szerepet vittek a háború alatt. A múlt hó végén Benedett jelent meg a bizottság előtt, ki híszerint igen élesen nyilatkozott Grammont hg. ellen. Duvernois is megidéztetett a bizottság elé. E férfiú múlt augusztusban kereskedelmi miniszter volt, és neki köszönhető, hogy Paris oly nagymérvben ellátatott élelemmel. Gonosz nyelvek állítása szerint azonban Duvernois ez alkalomból rendkívüli összegeket is tett félre a maga zsebe számára. A kölni lap úgy Rómában nagy fontosságot kölcsönöz a közvélemény Minghetti ismeretes olasz államférfia odaérkezésének. Újra fölmerült ennek folytán a hír, hogy a Vatikán s az olasz kormány között újabb kiegyezkedési kísérletek fognak történni. Minghetti régi ismerőse a pápának, miután részt vett azon szabadelvű minisztériumban, melyet Pius 1848-ban alakított Rómában. Az új spanyol minisztérium, melynek élén Zorilla áll. f. hó 27-dikén közzétette a cortes gyűlésben programmját. Eszerint az új minisztérium a törvények s az alkotmány szigorú kivitelét akarja, ígéri, hogy tisztelni fogja az alkotmányban foglalt jogokat, és hogy mindenáron föntartandja a rendet. Egyház és állam között harmóniát akar helyreállítani, anélkül, hogy lelépne e reformok teréről. Előterjesztendő a legközelebbi ülésben a költségvetést, és föntartandja Spanyolország jó viszonyát minden nemzettel, főleg Portugállal s a spanyol származású amerikai köztársaságokkal. Végre ígéri, hogy minden áron helyre fogja állítani a rendet Cuba szigetén. — A Cortesgyűlés nagy tetszéssel fogadta a programmot. Károly román fejedelem helyzete ismét megnehezült, miután a mostani kamra és kormány is ellenkezésbe helyezték magukat a fejedelemmel a Strousberg féle vasútkérdésben. Károly fejedelem vonakodik szentesíteni a kamra által hozott s a senatus által is elfogadott törvényt e vasút ügyben. Hogy ily körülmények között maholnap teljesen tarthatlan lesz a fejedelem állása, az kézzelfogható dolog. A párisi lapokból. — Jul. 28. — Jules Favre előre is kijelentette, írja a »Temps“, hogy ha a püspökök kérvényeit a külügyérséghez utasítják, azonnal beadja lemondását s ez meg is történt, Favre visszatér a magánéletbe. Mondják, hogy utóda egyelőre nem lesz, mert Broglie hg., akire legelőbb is gondoltak, nem igen hajlandó belépni oly minisztériumba, melynek tagjai oly különböző nézetet követnek, sem pedig átvenni a külügyéri tárczát oly pillanatban, midőn a kormány oly határozottan lemond a pápa világi hatalmának ügyében közvetítő lépéseket tenni. E szerint Thiers a külügyéri tárczát Goulard államtitkárra, a nemzetgyűlés egyik tagjára bízza, ki a békealkudozásokban is tevékeny részt vett. A „Siécle“ ugyane kérdésről szólván megjegyzi, hogy a miniszteriális kicsisről szóló hírek folyvást tartanak. Jules Favre odahagyná a külügyérséget, Dufaure pedig az igazságügyi tárczát egy másikkal cserélné fel. Jules Simon lelépne a közoktatási miniszterségről, míg Lambrecht végkép oda hagyná a minisztériumot. Pouvert Quertier lemondásáról nem beszélnek, noha a közte és a pénzügyi bizottság közt fenforgó egyenetlenségek mindenki előtt ismeretesek. Az Union még ezzel sem elégszik meg s azon meggyőzdését fejezi ki, hogy Thiers miniszelnökségének sem lehet örök időket ígérnünk. Kevésbé foglalkozik a közvélemény azon differentiákkal, melyek a minisztérium és a nemzetgyűlés többsége között léteznek. A parlamentáris kormányforma hagyományai azt követelik, hogy a kormány tökéletes egyetértésben éljen a többséggel azt azonban feledik, hogy ugyanazon hagyományok szerint a kamara többségének is tökéletesen az ország többségét kell képviselnie. Mert hogy ez nálunk jelenleg így volna, azt senki sem állíthatja; más volt Francziaország febr. 8 án és más jul. 2-án. Egy republikánusokból álló kormány képtelenség oly kamara kebelében, melynek többsége hidegen és ellenséges hangulattal áll vele szemben. — E szerint a kormánynak és a kamarának új választást kellene sürgetni, hogy szabályos és normális állapotba juthasson. De lehetséges-e átalános választás az ország jelen kimerült állapota mellett ? Pedig míg a választók ismét egybe nem hivatnak, a jó egyetértés a kormány és a majoritás között nem fog helyreállni. Wolowski nem fogja egyelőre benyújtani a nemzetgyűlésnek Párisba leendő átvitelére vonatkozó indítványát s bevárja, míg tárgyalás alá kerül Ravinel javaslata, mely szerint a kamara Versaillesban lenne állandósítandó , mivel azonban ez eljárás legalább negyven millió frankba kerülne, Wolowski Ravinel javaslatában a legkedvezőbb argumentumokat látja saját indítványának előnyére. Az újonczozási albizottság ma kezdette meg tárgyalásait, holnap pedig a hadsereg újjászervezésének ügyében kinevezett bizottság tartja közgyűlését, melyben ajavaslat előszava olvastatik fel, hogy aztán elfogadás végett a nemzetgyűlés elé terjesztessék. A tegnapi ülés előtt „Az Egyesült Államok adórendszere“ czímű röpiratot osztottak szét a nemzetgyűlés tagjai között, mely azon jelentést foglalja magában, amelyet Wells, államjövedelmi biztos 1869-ben az elnöknek benyújtott volt. E kiosztás czélja az volt, hogy a képviselők egybehasonlíthassák az 1872-i budgetet az Egyesült Államokéval. A gyarmatok képviselői legközelebb nyújtják be azon tervet, mely szerint a departementalis tanácsok intézménye a franczia gyarmatokra is kiterjesztetnék. A „Sair"-ban olvassuk, hogy az invasio által szenvedett departementek ügyében ülésező bizottság múlt pénteken hallgatta ki Thierst és Pouyer Quertiert. A kormányelnök a helyzet gyors és sommás leírása után legalább is 920 millió frankra teszi a külháború és, a commune által okozott pusztításokat s kijelentette, hogy az országos kincstárra különben is nehezülő roppant terhek mellett, ily tartozást a kormány magára nem vállalhat. A kormányt különben nem is lehet átalános kártérítésre kényszeríteni, mert ha tartoznék is megfizetni az általa védelmi szempontból szánszándékkal tett pusztításokat, a háború véletlene, a rablás és a tűz által okozott károkért nem lehet felelős. Kijelente azonban Thiers, hogy ő mindamellett is tehetsége szerint segíteni kíván a szerencsétlen departementek lakosain s felkéri a nemzetgyűlést, hogy vagy közvetlenül segítse a károsultakat, vagy pedig adóikból bizonyos részt engedjen el, s hogy a poroszok által beszedett, mintegy 35 milliónyi összeget, az adózók javára tudja be. A bizottság tagjai azonban nem elégesznek meg ez engedményekkel s újabb lépéseket fognak tenni Thiersnél figyelmeztetvén sőt különben a poroszok az 1011 eljárásain, mely szerint az elsassiakiés lotharingiaknak teljes kárpótlást nyújtanak. Az államhivatalnokok fizetésének alábbszállítása. évi júl. 1-étől lép életbe s csak az 5000 frankos vagy annál magasabb állomásokra terjed ki, még pedig az 5000 frankos fizetésnél 5°/0-kot s a miniszterek 40,000 frankjára nézve 25 °/C-ot fog tenni. E levonási rendszabály Thiers nyilatkozata szerint három, négy évig tart. Assi levelet irt Rouherhez börtönéből m. hó 6-áról, melyben előre bocsátván, hogy most mint communetag börtönben ül, egykor pedig ismeretlen bár, de kérlelhetlen ellensége volt a császárságnak, mind a mellett is, mivel azon vádat hozták fel ellene, hogy ő Creuzusban Roucer ügynöke volt, kéri a vicecsászárt, jelentse ez ki határozottan és világosan, hogy közöttük soha semmi összeköttetés nem állott fen sem közvetve, sem közvetlenül. Az elfogatások még folyvást tartanak Párisban. Legközelebb Piot és Abadie, a Vendôme szobor ledöntésére vállalkozott két egyen került kézre, kik e munkájukért 38.000 frank díjban részesültek volna a communetől, mivel azonban a szerződés értelme szerint máj. 4-ke után minden napi késedelemért 500 frank bírságot kellett fizetniük, az általuk tényleg átvett összeg 6000 frankra olvadt le. A hivatalos lapból. Magyar belügyminiszerem előterjesztésére Balogh Kornélt Esztergom, Győr és Komárom ; Dáni Ferenczet Arad, Kecskemét és Szeged; Fülöp Sámuelt, Kolozsvár sz. kir. város helyettes polgármesterét Kolos, Kolozsvár, Szamosujvár, Saék és Zilah; Goldbrunner Sándort Selmecz és Bélabánya szabad királyi városok polgármesterét, Bakabánya, Körmöczbánya, Selmecz és Újbánya ; Kuba Jánost, országgyűlési képviselőt és Szakolcza szabad királyi ■várók polgármesterét, Szakolcza és Trencsén ; Lázarevics Bazil királyi tanácsost, Temesvárié. Versecz ; Lázár Mihály országgyűlési képviselőt, Bereczk, Csíkszereda, Illyefalva,Kézdivásárhely, Oláhfalu, Sepsi Szent -György és Székely-Udvarhely ; Nagy Ignáczot, Felsőbánya, Nagybánya és Szathmár-Németi ; Neszter Józsefet, Bazin, Modor, Nagy-Szombat, Pozsony és Szent-György ; Patay András, Szabolcs megye alispánját, Debreczen és Nagyvárad; Planchy Lajos országgyűlési képviselőt; Beszterczebánya, Breznóbánya, Korpona, Libetbánya és Zólyom; Török Dániel gyulafehérvári polgármestert s országgyűlési képviselőt, Abrudbánya, Hátszeg, Károlyfehérvár, Vajda-Hunyad és Vízakna ; Thúry Gergely országgyűlési képviselőt, Erzsébetváros, Fogaras, Maros-Vásárhely és Szászrégen; gr. Zichy Rezsőt, Bártfa, Eperjes, Kassa és Kis-Szeben, végre Zuber József -Fehérmegye alispánját, Pécs és Székesfehérvár törvényhatósági joggal felruházott városok főispánjává ezennel kinevezem. Kelt Laxenburgban, 1871. évi július hó 17-én. Ferencz József, s. k. Tóth Vilmos, 8. k. Az igazságügyminister Vezekényi Gyula királyi ügyigazgatósági irodatisztet a kir. ügyek igazgatóságához helyettes ügyésznek, ideiglenes minőségben nevezte ki, értesül, hogy Duvernois vád alá fog helyeztetni. Duvernois azzal szándékozik kikerülni e kellemetlen eshetőséget, hogy néhány exminisztertársával kérvényt fog intézni a nemzetgyűléshez, sürgetve az Ilivier- Paikao-minisztériumok valamennyi tagjainak vád alá helyeztetését. Az algíri lázadás, daczára a hivatalos győzelmi jelentéseknek, komolyabb jelleget ölt. Az algíri „Moniteur“ két rendeletet tartalmaz, melyek arról tanúskodnak, hogy a felkelés leveréséről szóló hírek alaptalanok voltak. E rendeletek egyike ostromállapotba helyezi a Millanach tartomány egyik részét, a második pedig fegyver alá szólítja e tartomány népfelkelését, hogy a hadsereggel egyetemben küzdjön a felkelők ellen. Mindinkább megerősbül a hír, hogy Vilmos császár és Ferencz József király találkozni fognak Gasteinban. Bismarck herczeg, Beust, Andrásy és Hohenwarth grófok szintén részt fognak venni a találkozásban. Münchenből azon figyelemreméltó hírt hozza a távirda, hogy Döllinger 54 szavazattal 6 ellenében megválasztatott a müncheni egyetem rektorává. Ezen választás nagy elégtétel a bátor és szabadelvű férfiúra nézve, ellenben annál kellemetlenebb vereség az ultramontánokra. A bajor miniszterválság még nincs eldöntve. Az augsburgi lap szerint eddigelé csak Hegnenberg gróf szólitatott föl, hogy lépjen be a minisztériumba, amit azonban visszautasított. Ama hír, hogy Hohenlohe herczeg meghivatott a királyhoz, teljesen alaptalan. Nemcsak a bajor, de a bádeni ultramontánokat is igen kellemetlenül és fájdalmasan érinti Bray gróf visszalépése. A franczia nemzetgyűlésben közelebb indítvány fog létetni, hogy a végrehajtó hatalom további két évre Thiers-re ruháztassék. A jobboldal azonban egyik pártértekezleten megtagadta támogatását ezen indítványtól. Nagyon lehetséges, hogy a nemzetgyűlés augusztus vége felé el fogja napolni magát, anélkül, hogy a provizórium kérdése tisztába hozatnék. Favre és Simon érzik, hogy nincs többé már helyük a minisztériumban, azonban Thiers tartóztatja őket, mert nélkülök teljesen jobboldali befolyás uralkodnék a kabinetben. Sohá nem tarthat e visszás állapot. Párisban az elfogatások szakadatlanul tartanak. 26 án a strassburgi boulevardon Charton Eduárd fogatott el, a 133-diki zászlóalj ezredese, ki a commune idejében Raoul Rigault rendőrfőnök mellé volt rendelve, s e minőségben számtalan nyilvános épületet foglalt el. Ő volt az, ki a commune megbízásából a bankot is hatalmába akarta ejteni, azonban e terve köztudomásúlag meghiúsult a bank igazgatójának erélyes ellenállásán. Ugyanaz nap egy M ich aut nevű énekes is elfogatott, mivel részt vett a commune által rendezett nyilvános hangversenyekben. A „Siécle“ gúnynyal jegyzi meg, miért nem fogatnak el e hangversenyek hallgatói is ? Hirek. Pest, jul. 31. — Szalay László emléke Zütrichben. A zürichi magyar egylet kegyeletteljes kötelességet teljesített, midőn ama házat, melyben kitűnő történetírónk Szalay László az 50-es években lakott, emléktáblával jelölte meg. Az emlék fölállítása — egy kis ünnepéllyel — múlt szombaton történt. A márványlap felirata magyar és latin. — A tűzoltók ünnepélyt rendeznek szept. utolsó napjaiban. Ez alkalomkor az ország minden tűzoltó testülete egybegyül Pesten s valószínű, hogy a külföld is képviselve lesz. Nagy gyakorlatokat fognak tartani az új épület udvarán, s ezen kívül lesz tűzoltó értekezlet, bál, stb. A tűzoltó ünnepély napjai szept. 17. 18.és 19-re vannak kitűzve. — Az árvízkárosultak részére rendezett bazár jövedelme eddig kamatozásra volt elhelyezve, mert a bazárbizottság úgy gondolkozott, hogy a nyári munkaidő alatt a szerencsétlenek úgy is megkeresik élelmüket s inkább hasznát vehetik a segélyösszegeknek őszszel, mikor félérevalókról kell gondoskodni. Az összegek mikénti kiosztása ügyében holnap lesz a tanácskozmány gr. Csekonits Jánosné elnöklete alatt. A pesti temetéseknél nagy ár az „Entreprise“ vagyis a temetkezési egylet, mely a halottas kocsikból valóságos monopóliumot űz. A halottas kocsik ugyanis a város tulajdonait képezik s e tulajdonjog a nevezett társulatnak van bérbe adva. Az „Entreprise“ aztán él is e joggal, kivált ha a temetés rendezése nincs rá bizva. Ha kell 15 frtos kocsi, nincs csak 30 frtos, ha 30 frtos kell, nincs, csak 120 frtos. így történt Hollós László írótársunk nejének temetésénél, ki a temetést Wessel József temetési ügynökre bízta, s az „Entreprise“ ezúttal is alkalmazta rendes eljárását. Már pénteken reggel bejelenték nála, hogy szombat délután 5 órakor 30 fitos gyászkocsira van szükség, s a pénzt ki is fizették. Az Entreprise egyet gondol, s a kifizetett összeget letéteményezi a városi kapitányságnál, miután akkorra nincs a