Ellenőr, 1871. augusztus (3. évfolyam, 313-338. szám)
1871-08-08 / 319. szám
Előfizetési árak Egész árra . . 20 frt. — kr. Évnegyedre .’ ; 5 frt. — kr. Félévre ... 10 n — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ ügyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 319. szám. ...... Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) Intézendő!*.. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri ! A nyilt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában) Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest két-sas utcza 14. sz. alá intézendők. Kedd, augusztus 8 1871. m. évfolyam. Mx „Ellenőr** ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre ..... 10 ^ ^ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Százaléka könyvárusi uton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni postai utalványozás által. Az ellenzék szervezkedéséhez. A zempléni baloldali kör felhívása, melyet lapunk tegnapi száma hozott, két főrészből áll. Először, hogy az egyes megyék és városok szervezkedését megelőzőleg egy országos értekezlet tartassák, melyre a hazai összes ellenzék, körök és egyletek képviselőket küldjenek avégből, hogy ott főbb vonalaiban megállapíttassék az eljárás, mely követendő lenne az ellenzék szervezkedése körül. Másodszor, hogy az ellenzék ne külön árnyalatokra szakadva, hanem együttesen, tömören és összetartóan jelenjék meg a választások előtt, miáltal az ellenzéki elvek győzelemre jutása tetemesen megkönnyíttetnék. Az elsőnek czélszerűségét lehetetlen kétségbe vonni, és csak azt óhajtjuk, hogy pártunk vezérei kezükbe vegyék az ügy vezetését és ekkér biztosítsák a megindított szervezkedési mozgalom sikerét; a másodikra nézve pedig már tegnap megjegyeztük, hogy az ellenzék erejének szétforgácsolása csak a közügy rovására történhetnék. Abból, hogy az ellenzék bizonyos kérdések vitatásánál két árnyalatra szakadt az országházban, még korántsem következik az, hogy a választóknak is két pártra kell szakadni az országban akkor, midőn csak egy kérdés eldöntéséről, az ország önállóságának helyreállításáról van szó. Ha viszonyunk az osztrák örökös tartományokkal odavitetik vissza, ahova azt visszavinni mindkét állam önállósága követeli, a tiszta personal unió alapjára, akkor majd beszélgethetünk egyébről is, akkor lehetnek eltérő nézetek, pártszakadások az ország belügyeinek rendezését illetőleg, de addig kisebb kérdéseknél fölmerülő nézetkülönbségek miatt kockáztatni a közösen óhajtott czél elérését, nem szabad. Hazánk jelenlegi viszonyai olyanok, hogy a választók még mindig csak egy föltételtől tehetik függővé szavazatukat; ez az egy föltétel: oly jelöltre adni szavazatukat, ki programmja első pontjául az ország önálló államiságának kivívását tűzte. A választók egyedüli törekvése oda irányuljon, hogy az a párt, mely hazánknak állami ügyekben függetlenséget, társadalmi téren szabadelvű institutiókat, egyénileg szabadságot, s pénzügyileg jólétet kíván adni, többségben legyen. S ez a párt az ellenzék. Az ellenzék árnyalatairól a választásoknál ne legyen szó. Hanem szó legyen arról, hogy ki akarja a kormánypolitikát továbbra is föntartani, s ki nem; szó legyen arról, hogy ki akarja hazánk legfőbb államügyeiben az ország és törvényhozás önállóságát visszaszerezni és ki nem. Míg a kormány és pártja meg nem bukott, addig az ellenzék különböző árnyalatai hiába vitatkoznak egymás között, mert e vitatkozásoknak eredménye úgysem lehet — sem az egyik sem a másik árnyalatra nézve — a mostani kormány és kormányrendszer fönállása mellett. Első és legfőbb czélja tehát a nemzetnek : többségre juttatni az ellenzéket és így kisebbségben hagyni azt a pártot, mely az álhazafiság politikájával megmételyezte az igazi nemzeti érzületet, mely quótát csinált a nemzeti vagyonosodás megakasztására, mely a szabadelvűség hamis czégére alatt becsempészte az elavult, reactionárius intézményeket, mely delegátiót és közös minisztériumot teremtett a nemzeti önállóság kikomédiázására, mely megpensiózta a muszkavezetőkben a hazaárulást és mely most minden kitelhető módon — hivatalok, concessiók és mindenféle penziók által — ismét arra törekszik, hogy többséget szerezzen magának az országban és így arra bírja a nemzetet, miszerint ez önnön maga jelentse ki szavazata által a világ előtt, hogy szereti a quotát, imádja a delegációt, hive akar maradni az álhazafiság politikájának és fizetni akarja az adót tovább is a muszkavezetők nyugdíjazására. Nem hihető, hogy a négy évi tapasztalás után újra tévútra engedje magát vezettetni Magyarország választópolgárainak többsége. Bizalommal tekintünk a jövő választások elé. A nemzet, mely választáskor kezében tartja sorsát, nem fogja többségre juttatni ismét azt a pártot, mely még a kiegyezkedés megkötésénél rutul visszaélt a ráruházott bizalommal, azóta is a hazafiatlan közönyösség fenhangú kaczaja közt vetette vissza mindannyiszor úgy a nemzet, mint a felvilágosult kor szabadelvű követelményeit. De hogy e pártot kisebbségben hagyjuk, oda erő kell. Az ellenzék minden árnyalatú hívének egész ereje. A kormánypárt a nép szavazatának kicsikarására tömérdek eszközzel rendelkezik. Itt a jóhiszeműség elámításával, ott az üzérkedés megvesztegetéseivel, itt egy jellemtelen, ott egy ravasz és hatalmas facióval fogunk szemben állani. Ezekkel az ellenzék csak hazafias szilárdság és tömörülés által számíthat győzelemre. Azért jelszavunk összetartás ! Csávolszky Lajos. — A pest megyei szervező bizottság albizottságának ma d. e. tartott ülésében Zlinszky György elnöklete alatt a járásbíróságok székhelyei állapíttattak meg, úgyszintén az is el len határozva, hogy az egyes községek mely járásbíróságokhoz tartozzanak. Hosszabb vitára adtak alkalmat Péteri és Tószeg községek. Az volt a kérdés: Félegyházához vagy II. Kőröshöz tartozzék-e Péteri ? Tószeg Czeglédhez, vagy Szolnokhoz? A többség a mellett nyilatkozott, hogy Péteri Félegyházához s Tószeg Czeglédhez tartozzék. Pest, aug. 7. — 7. — Francziaország a divat hazája volt mindenkoron úgy a politikai életben, mint a társadalmi téren. Legújabban a paradicsomi fügefalevél lett a rendszerek és elvek divatos öltözéke. A világ megszokta Francziaországtól a merész kezdeményezést, a tartózkodástól ment vállalkozás szellemét várni, de úgy látszik, a mai francziák már megizlelték a tudás almáját, és szükségesnek látják szemérmes lepellel fedni be az atyáik forradalmi szelleme által annyira kedvelt meztelen igazságokat. Fügefalevelet visel respublikátok, mely még lételét is szégyelni látszik, fügefalevelű szenteskedéssel igyekeznek takarni kényszerűen szabadelvű politikájokat Olaszország irányában és nem mellőzhetik az etiquette szabta toilettet az önkormányzati intézmények kísérletbe vett megalapításánál sem. Ismertettük olvasóinkkal a departementális törvény részleteit, a nemzetgyűlési pártok szellemét és cselekvési indokait, és bemutattuk a kormány követett magatartását e fontos kérdés körül. Kik a tárgyalások folyamát figyelemmel kísérték, tudni fogják, hogy az új törvény egészben véve a reactionárius többség műve, és annak tagjai között találja leghevesebb védelmezőit. Mi azon nézetben vagyunk, hogy az önkormányzat és a decentralisatió alkalmazása csak a legáldásosabb hatásokat szülheti, és azért örömmel kell fogadni azt, bármily gyanús legyen a kéz, mely az ajándékot nyújtja. Ily életbevágó reformmal szemben nem tartanók helyesnek a kiáltást: Timeo Danaos et dona ferentes. A franczia törvényhozókat a legnagyobb felelősség terhelné, ha elmulasztanák legalább az első lépést vagy némi kísérletet megtenni. Természetszerűleg mi sem vitatjuk, hogy a majoritás műve számos tekintetben viseli magán az azt alkotott szellem bélyegét, és minthogy különben is tudjuk, minő ferde nézetek uralkodnak a decentralisatióról a franczia politikusok között, vallják magukat bár az elv híveinek, épenséggel nem csodálkozhatunk, ha a törvény számos merőben tévesztett intézkedést és átalában nagyon kevés összhangzatot tüntet föl. Nem szenved előttünk kétséget, hogy a törvény sarkalatos tétele, a departementi állandó bizottságok teremtése nem valósítja a hirdetett czélt, létesíteni tevékeny helyi életet és biztosítani a polgárok részvétét saját ügyeik intézésében. A departementi bizottság nem valamely végrehajtó testület, de nem is egy pusztán ellenőrző fórum. A bizottság a departementet illető ügyekben határozatokat hozhat, de azok végrehajtása az állam közegeinek a prefectura kinevezett hivatalnokainak marad kezeiben. E viszony csak kétértelműséget és ellentétet hoz be a közigazgatásba, csakis viszályok magvát rejti magában, és a bizottság határozathozatali jogát teljesen illusóriussá teheti. A dolgok természetében fekszik, hogy a praefet, kinek kinevezése és elmozdítása a kormánytól függ, még az összeütközéseket sem fogja kerülni, ha csak szolgálhatja a fölötte rendelkező kormány érdekeit. Márpedig nem lehet várni a kormánytól, hogy nem fog igyekezni hatalmi jogkörét a bizottságok illetékességének rovására terjeszteni, mert e terjeszkedési vágy alaptulajdonsága minden emberi hatalomnak. De ha ettől eltekintünk is, ha fölteszszük is, hogy a departementi bizottság a praefektúra tisztjeiben megannyi kész eszközt fog találni, lényeges hibája marad a törvénynek, hogy nem nyújt semmi biztosítékot a bizottság eljárásának jogszerűsége és helyessége felől. Egy részről nem gondoskodik, hogy végrehajtassanak a bizottság határozatai, de más részről a bizottságot is meglehetősen függetlenné teszi a departementi tanácstól, melytől mandátumát nyeri. A bizottság ugyan felelős a departementi tanács előtt a törvény szavai szerint, de rég bebizonyult igazság, hogy a testületi felelősség csak fictió, és hogy Bentham kifejezésével éljünk oly spanyollal, mely minden egyes felelősségét eltakarja, így tehát azon esetben is, ha sikerülne a bizottságnak a vele szemben álló praefecturát kellő alárendeltségbe helyezni — és bizonyára a municipális élet érdekében ez az óhajtandóbb eshetőség, csak egy újabb discretionárius hatalom teremtetett volna, mely kevéssé ellenőrzött visszaéléseiben egy megyei oligarchia zsarnokságává fajulhatna. A departementi bizottság hatalom gyakorlata mellett értéktelen időtöltésekké törpülnének a conseil général évi ülései. Magyarországban mindig az volt az uralkodó elv, melyen a legújabb megyeszervezési törvény is csak csorbát ütött, de mit nem változtatott meg egészen, hogy az önkormányzati testületek maguk választják végrehajtó közegeiket és a nekik felelős tisztviselőket. És e rendszer határozottan jobb s előnyösebb, mint az administratív bizottságok Francziaországban létesítendő szevezete. Ily választott tisztviselők, midőn kiki szorosan elkülönített jogkörében és illetékességének határai között működik, épen úgy biztosítják a végrehajtáshoz szükségelt, akarategységet, mint lehetővé teszik a teljes felelősséget megbízóik irányában. Ha a franczia nemzetgyűlés e helyes rendszert fogadta volna el, és megadta volna a departementi nagytanácsoknak a jogot saját végrehajtó közegeik megválasztására, teljesen fölöslegessé válik az állandó bizottságok nagyon problematicus értékű intézménye és csak a nagytanácsok évi üléseinek számát kellett volna a megfelelő ellenőrzés létesítése végett szaporítani. E helyett az új törvény az állandó bizottságokba pontosítja össze egész terjedelmében a municipális életet, és így elszigeteli az önkormányzati tevékenységet, körülveszi azt oly ellenséges elemekkel, melyeket a természettanban rész hővezetőknek nevezünk és melyek tökéletesen paralysálhatják áldásos kihatását. A törvény harmadik olvasásánál valóban a bizottságokra vonatkozó pont képezte azon Achilles sarkot, mely ellen irányozták nyilaikat mindazok, kik nem érthettek egyet a majoritásnak a törvénybe oltott szellemével. Azonban se a jobb, se a baloldalról nem jutott senkinek eszébe az általunk kiemelt, merjük mondani egyedül czélszerű elv érvényesítését ajánlani,sőt ellenkezőleg a praefectek hatalmának csonkulása képezte az aggodalmak folytonos themáját. Hiába a praefetek nélkül nem lehet el franczia kormány és ha már a nemzet minden áron az önkormányzat paradicsomába akar jutni, szükséges legalább fügelevéllel födni be a decentralisatió botrányos meztelenségét. Néhány szónok a decentralisatió barátjának mutatta be magát, de azon kezdette, hogy departementi autonómia nem is létezhetik, mert a departement csak elvont fogalom, és egyedül mesterséges léttel bír; egyedül a községek autonómiája alapszik a dolgok természetén és valósítja meg az önkormányzatot. Kétségtelenül a departement egy erkölcsi lény, melynek távolról sincs oly mély gyökere, oly intenzív léte, mint a községnek, de azért nem jelenti-e bizonyos közös érdekek csoportozatát, bizonyos , szükséges vonatkozások foglalatját. Község, megye, állam, mi egyebek ezek, mint a társadalom organismusának fokozatosan emelkedő szerves alakulásai, és a szabadság csak úgy képzelhető, ha a társadalmi conglomeration egyik hatványa sem nélkülözi az önkormányzatot. Ha máskép volna, ha csak a község képezne valódi és jogosult egységet, el kellene fogadnunk az Internatinale programmját, mely nem ismer államot, közös hazát, hanem csak souverain községeket, és nem kell magyaráznunk, mily iszonyú mérvben forgácsolhatnának szét az emberi társadalom erői, ha ez utópistkus állapot valaha helyet foglalhatna. Múlhatlan következményei volnának a haladás minden vívmányainak megsemmisülése és a visszatérés az emberiség gyermekkorának barbár állapotaihoz. Mélyen lehet sajnálni, hogy a nemzetgyűlés bizottsága feladta a kormánynyal folytatott alkudozásaiban azon lényeges intézkedést, hogy a departement és nem az állam gyakorolja a felügyeletet a községek felett. Thiers visszalépésének fenyegetésével erőszakolta ki az engedményt, hogy egy községi törvény alkotásáig a praefectek teljhatalma a községekben változatlan marad. Előreláthatólag a praefect önkény garázdálkodásainak aligha lesz ígért határnapjuk, máskülönben a községi törvény alkotásakor meg lehetett volna tenni a departementális törvényen azon változtatásokat, melyeket a községi szabadság szükséges mértéke megkövetelt volna. Tehát Francziaországnak azon lesújtó tapasztalatot kell mindig tennie, hogy hiába változtatja kormányát, sorsa fótumszerüleg ugyanazon átkos körben teszi meg forgását ? De azért erősen reméljük, hogy a most véletlenül elvetett mag, bármily gyönge és selejtes legyen, daczolni fog minden viharral és ellenséges elemmel és ha kedvezőtlen talajra hullott is, oly terebélyes fává fogja magát kinőni, melynek árnyékában nyugalmat és biztonságot fognak találni a késő, de boldogabb unokák. A monarchák összejövetelének programmja végleg meg van állapítva. I Ferencz József f. hó 12-én a lambachi vagy welsi állomáson üdvözli a német császárt s azonnal Ischlbe viszi. A király kíséretében lesznek gr. Pejacsevics és Krieghammer. Vilmos császár mellé kisérőkül gr. Crenneville és hg. Lobkovicz vannak kiszemelve. Azon bir, hogy b. Gablenz és gr. Bellegarde a határszélen fogadják a császárt, teljesen alaptalan b. Gablenz marad Magyarországon, gr. Bellegarde pedig Karlsbadban. Az ischli találkozás után csakhamar rendeztetni fog a második találkozás Gasteinban. Ischlben az összejövetelnél egyetlen egy diplomata se lesz jelen, a gasteini találkozásnál azonban maga Bismarck is jelen lesz. A bécsi várpalota tegnapelőtt nevezetes kihallgatásoknak volt színhelye. A felség legelőször is gr. Hohenwarthot fogadta s 2 óra hosszat értekezett vele, ezután dr. Riegerrel tanácskozott 3 óra hosszat s végül K. Kuhn hadügyminiszter előterjesztéseit hallgatta meg a hadsereg-reform nevezetes pontjait illetőleg. Dr Riegerrel együtt Clam és Prazok is jelen voltak. Az uralkodó azon reményét fejezte ki, hogy a kiegyezés mielőbb létre jön s hangsúlyozta, hogy ez által a németek jogainak nem szabad csorbát szenvedni. Rieger azt válaszolta, hogy ők a németeknek garantiákat fognak nyújtani. A bécsi lapok a történtek után Riegernek miniszterré neveztetését bizonyosnak tartják. Az országos középtanodai tanáregylet közgyűlése. Pest, aug. 7. A pestvárosi főreáltanoda rajztermében ma d. e. 9 órakor gyűltek össze az ország minden vidékéről a középtanodák tanárai. A buzgó tanárok a szünidők alatt se hajtják nyugalomra kifáradt tagjaikat, hanem tapasztalataikat egymással közölni, a szükséges javításokat megtenni összegyülekeznek minden évben, tavaly Pécsett, az idén Pesten. Senki sem fogja tagadni ezen évenkénti összejövetelek üdvös voltát, annyival inkább nem, mert nekünk még nincs kidolgozott, a kor kívánalmainak megfelelő középtanodai törvényünk, s így annál égetőbb szükségünk van egy oly szakavatott testületre, mely fölismerve a tapasztalt hiányokat, legalább ideiglenesen igyekezzék azokon segíteni.Üdvözöljük tehát a derék tanárokat s kívánjuk, hogy siker koronázza fáradozásaikat. Kevéssel 9 óra után megjelent Pauler Tivadar közoktatás miniszteri Ney Ferencz főreáltanodai igazgató s egyszersmind a középtanodai tanár egylet elnöke kíséretében. A jelenlevők lelkes éljenzéssel fogadták a belépőket. A mint kiki elfoglalta helyét, Ney Ferencz, a tisztes ősz olvasta föl megnyitó beszédét. Sokan kissé túl világosnak tartották a beszédet, de abban mindenki egyet értett, hogy az oktatásügy iránt melegebben, nagyobb lelkesedéssel alig szólott valaki hazánkban, mint a tiszteletreméltó Ney Ferencz, ki 19 éves korától fogva egész életét a nevelés, oktatás és tanítás szent ügyének szentelte. Mély benyomást gyakoroltak a hallgatókra különösen a nemzeti érzületről mondtak szavai. De álljon itt a fenkölt irályu beszéd egyes részleteiben, melyekből az olvasó meggyőződést szerezhet magának annak irányáról. Mindjárt elején a többi közt igy szólt: „Vajha elérkeznék mihamarább ama boldog eszményies idő, mikor mindnyájan egyenkint és összesen elismernek s tettleg is bebizonyitanók, hogy mindnyájan, kik a tanítás, nevelés, és oktatás bármely mezején, akár virágos, akár gyümölcsös kertjében, akár aranykalász síkjain, akár fejedelmi magaslatokon, akár az örökké viruló s illatos fenyvesek szentelt homályában működünk, fáradunk és izzadunk, hogy mi mindnyájan azon egy gyök sarjai, azon egy törzs ágai vagyunk.* Szép képekben állítja elő az eszménynek és valónak harczát az ember világában, melyek egymást átölelni kívánják, de mindannyiszor egymástól elválasztatnak. „Ha valaki érzi és tudja — mondja továbbá — a való és eszmény távolságát, úgy mi bizonyára tudjuk és érezzük, tisztelt társaim. Ha valahol, bizonyára a nevelés és oktatás terén szerezhetni meggyőződést arról, hogy a lelkünkben megalkotott remek színekkel kifestett eszmény örökké elérhetlen.“ És most vázolja a nevelés terén felmerülő nehézségeket, akadályokat, melyek elé gördülnek. Saját eszményének képét mutatja be egy pár vonásban. Ideáljának egyik legfőbb vonása a nemzeti érzület. „Nemzeti érzület! Kárpátoktól Adriáig rengeni érzem a földet lábaim alatt. Titokteljes susogás rezgeti a lombokat, rejtélyes zizegés vonul végig a füveken ; a folyók babjai negédesen dagadoznak s Ünnepies kongás hallik a sziklák ormairól. Váratlan összhangban olvad össze minden zug sóhaja s mintha milliárdnyi colliáriába nyúltak volna ujjaim, egyszerre oly csodaszerben ölelkeznek egymással e rezgések, a hangok hullámai. Ah, Ez hiszen ez maga az óhajtott eszmény teljes egyetemességében ! Nem! Nem ! E hatás kétkedővé tesz, nem lehet emberi mű. Ily tökély nem terem emberi kebelben. — Bizonyára elhibáztam a szót. — Hadd igazítsam meg hibámat. „A jellemző arczvonás, mely az én eszményemet disziti: hazafias magyar érzület. Ezt óhajtom én, hogy átlengjen minden keblet, mely e hon határain belül lélekzik. „És most bocsánatot kell kérnem, nem tőletek tisztelt társaira, kik szívvel s lélekkel, s testvéri szívvel gyűltetek itt egybe, hanem a távolabb álló nagy közönségtől,mely óhajomat, eszményemet netán félreérhetné. „Nem kívánom én senki kebléből kitiltani a nemzeti érzületet, ha az netán külön nemzetiségi érzületben lelné is alapját, de azt igen is óhajtom, hogy bármi külön nemzetiségi érzület egy közös mederbe folyjon össze, ezen haza iránti szeretet medrébe, a magyar haza iránt lelkesülő hazafiságban. (Éljenzés.) S ezt, midőn magyarországi tanférfiak előtt szólok, azt hiszem tétova nélkül kimondhatom.“ A középtanodai tanáregyletet nem csak országosnak, hanem magyar tanáregyletnek óhajtaná nevezni. „Öleljen fel kebelében minden ágazatot, minden szakmát, minden működést, mely a magyar ifjúság nevelési és oktatási érdekeinek van szentelve.“ „Mert ne mondhatnék ki nyíltan, hogy magyarok vagyunk és azon akarunk maradni.“ Ne is vonjon ebből senki ellenséges indulatú következtetést. Játékszerül nem óhajtjuk e jelzőt, hanem fejezze ki e szó a komoly összetartás és összeforradás szellemét, hogy nemzeti legyen a lényeg, a tény. Nem is akép képzelem én e színvallás czélját mintha másokra vetett háló, az erőszakos beolvasztás és elnyelés szerepét válalná, de igenis úgy, hogy min magunkat biztosítva lehetőleg szilárdítsuk önönlétünket. S erre van jogunk, de — valljuk meg — erre szükségünk is van.“ A közhelyesléssel és éljenzéssel fogadott megnyitó beszéd után következik a jelentés fölolvasása, melynek főbb pontjai a következők: A lefolyt évben tartott az egylet 11 választmányi s 20 szakosztályi ülést. Bírálatra kiadatott 36 könyv, az egyletnek a múlt év végén volt 498 tagja; kilépett 18, meghalt 4, új tagokul belépett 64 s így 40 főnyi szaporodás mutatkozik, e szerint jelenleg az egyletnek van 538 tagja. Az egylet jóltevői között különösen kiemelendők : a közoktatásügyminiszter, ki az országos alapból 800 frtot adományozott az egyleti közlönyre; Pest város tanácsa, ki a szakosztályi ülésekre a reáltanodában készszívesen adta át a termeket ; a vasutak igazgatásai, kik féláron szántották Pestre a tagokat; Bereczi Antal tanár, ki 140 db könyvet ajándékozott az egylet könyvtárának. Mindezen adományokért az elnökség jegyzőkönyvileg köszönetet szavazott az illetőknek. Pénzügyi állapot: bevétel 3217 frt, kiadás 2982 frt, pénztári maradvány 235 frt. Tetemes összegre rug a tagsági követelés 1272 frtra. A jelentés felolvasása után Hofer Károly lép a felolvasási székre s mondja el emlékbeszédét báró Eötvös József fölött. Igen helyesen tekinteten kívül hagyván a felejthetlen nagy férfiú szerepét az irodalmi és politikai terén, minek utána ez úgy is eléggé ismeretes, azon érdemeket sorolja föl, melyeket Eötvös a tanügy terén szerzett. Eötvös volt első tiszteleti tagja az 1866 ban megalakult budapesti tanár-egyletnek s midőn ő 1867-ben közoktatási miniszter lett a budapesti. egylet pedig országos lett, még melegebben pártfogolta az általa is nagy fontosságúnak nyilvánított egyletet. A lycealis tanterv nézetkülönbséget idézett elő a miniszter és az egylet közt, de ezen körülmény korántsem ingatta meg a jóakaratot, melylyel ő végső perczéig viseltetett a tanügy illetékes férfiai irányában: felemelte fizetésüket, szálláspénzt utalványozott nekik, a tankönyvek bírálatát rájuk bízta, szóval igyekezett anyagi állásukat a lehetőleg kedvezővé tenni s működési körüket szélesbíteni. Ezen emlékbeszéd képezte a mai nyilvános ülés utolsó tárgyát. Ezután a 3 szakosztály tartott ülést. A belgrádi „Vidovban“ a kilátásba helyezett gasteini találkozásról tévén említést a Poroszország és Ausztria közötti jó viszonyokat természetesnek találja. Bismarck nem is számít az oroszok barátságára, azért emelteti a poroszorosz határokon az erődítvényeket. A Berlin és Szent-Pétervár közti barátság, az illető uralkodók személyes érzelmein alapszik, a nép egészen más érzelemtől van áthatva. Nem fog sok idő eltelni, s a két éjszaki hatalmasság megküzd egymással. Francziaország az oroszt kapja szövetségesül a porosz Germania ellen. Ily körülmények között Poroszországnak ép úgy, mint Ausztria Magyarországnak érdekében áll a jó barátságot fentartani, s azt előnyükre felhasználni. A krakkói „Czas“ a csehekkel való alkudozásokról azon véleményben van, hogy azok valamennyi bécsi csehophori ábrándozások daczára — ha nem is oly mérvben, amilyenben azt a deklaránsok kívánják — mégis sikerre fognak vezetni. Annyi bizonyos — mond a „Czas“ — hogy az osztrák politikából a nemzetiségi színezet eltávolítása, a német hegemonok vágyaira nézve nem lesz előnyös, mivel a jelen kormány politikája sem szláv, sem német, hanem osztrák; nem foederalistikus, hanem kiegyezési politika. A csehekkel való kiegyezésnek nem lehet