Ellenőr, 1871. november (3. évfolyam, 390-414. szám)
1871-11-21 / 406. szám
Előfizetési árak Egész évre . ", 20 frt. — kr. I Évnegyedre 5 frt. — kr. Félévre ... 10 n — „ Egy hónapra . 1980 . Egyes számra 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, mordor-nter. 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozónk. Minden értedzés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ ünnepre következő napon. A lapot illető reklamációk Légrády testvérek Irodájába (nádor-ntena 0.ssu) intézendők. Hirdetési díjak: Tizhasábos petit sor egyszeri A nyilt-tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-uteza 0. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sanntera 14. sz. ala intésen dek. 406. szám. Kedd, november 21 1871. III. évfolyam. Kossuth. (M) Kossuth Lajos legújabb nagyfontosságu nyilatkozatának egy igen nevezetes oldala van, melyet ki kell emelnünk különösen. Azt mondja : „Bár megértené (t. i. gróf Andrásy Gyula) az időnek jeleit, venné kezébe — a mig nem késő — ha többnek nem, legalább a personalis uniónak helyreállitását, s az én öreg fejem, mely megőszült az évek súlya s a viszontagságok terhe alatt, végleheletével is áldaná őt, mint a hon megmentőjét . . .“ Azt mondja továbbá: „Vissza kell térni a personális unióalapjára . . . úgy látom, hogy az ellenzék egy igen tekintélyes tagja ("Tisza Kálmán t. i.) ez irányban fel is lépett. Nagy hálára fogja kötelezni a nemzetet, ha tapintatosan számot vetve az akadályokkal, melyekkel küzdenie kell, oly módon jár el, hogy hazafiai szándéka sikeresítése körül a legnagyobb erő, melyet csoportosítani lehetséges, a lehető legnagyobb erélyt fejthesse ki . . “ Azt mondja végre : „Van-e a történelem logicájában még hely az osztrák birodalom számára ? azt most nem akarom vitatni, — nem érzek kedvet most beállani harangozónak, hanem annyit mondani merek s mondok is, hogy ha e birodalomnak még jövendője lehet, csak a personális unió, mégpedig minden állami személyiségre jogosult nemzetekre kiterjesztett personal unió alapján lehet . . .“ Kossuthnak ezen tételei constatkrozzák azon tényt, hogy ő a personalunió terén áll. Benső örömmel s megelégedéssel veszszük tudomásul Kossuthnak ezen nyilatkozatát, a nagy Censorunk ezen „imprimatúrát“ a törekvésekre, melyeket erőnkhöz képest folytatunk a personalunió mellett évek óta ernyedetlenül. Nagy hazánkfiának ezen nyilatkozata nincs ellentétben az „incompatibilitás tanával.“ Kossuth kételkedik az osztrák birodalom fenállhatásában. S ebben nem áll egyedül. A mi birodalmunknak felbomlása olyan valami, mivel széles Ausztriában a verebek is csirpolnak a háztetőkön. Lajtán innen és túl tartózkodás nélkül beszél róla ellenség és barát. A kétely természeténél fogva optiot feltételez s az optio a jelen kérdésben úgy áll, hogy legyünk elkészülve a birodalom felbomlásának eshetőségére, de számoljunk a másik eshetőséggel is, hogy t. i. fenmarad az osztrák birodalom — mint fenmaradhat és elveszhet sok minden e világon, daczára ellenkező hitnek és várakozásnak. Kossuth előtt eddig kiválólag az első eshetőség állott s ezen eshetőséggel szemben tanácsolta mindig a nemzetnek, hogy ne csatolja magát elváltatlanul egy cadaverhez. Most a másik eshetőséggel is foglalkozik közelebbről, részletesen, midőn mondja, hogy „ha e birodalomnak még jövendője lehet, csak a personal-unio alapján lehet.“ Szemünk előtt tartottuk mi is mindenkor az osztrák birodalom felbomlásának lehetőségét, de nem lévén bizonyos annak szükségszerűsége, előttünk állott mindig az éremnek másik oldala s annyival inkább, mert ez képezte a concret állapotot, a status quot, s ezzel számolnunk kellett elsősorban, ez képezvén részünkre az élet mindennapi kenyerét. Mi sohasem indultunk ki az egységes birodalom szempontjából, kiindulási pontunk saját állami önállóságunk volt. De elfogadtuk a közös dynastia mellett fenálló államszövetséget. Szabadsági s önállósági aspiratióink egyrészről, nagyobb biztonság másrészről — ez volt a két sark, mely között kell egyensúlyt tartani nemzeti politikánk delejtűjének. S az egyensúlyt a personal unióban véltük mindig feltalálhatni. Az állami önállóság által szervezve állhat meg Magyarország maga lábán azon esetre, ha a birodalom szétbomlása van megírva a végzet könyvében, önálló Magyarország lehet egyedül életképes és hasznos tagja a Habsburg ház közös uralkodása alatt létező nagyhatalmi államszövetségnek, azon esetre, ha a birodalom fennállása lehetséges. Ez utóbbi eshetőséggel foglalkozik most Kossuth s egy nézeten van velünk arra nézve, hogy mit kell tennünk szemben ezen eshetőséggel. Lelkünk mélyéből üdvözöljük e téren, a practicus cselekvés terén nagy hazánkfiát. Az ő szava ezután nem lesz egyedül a nemzet lelkiismeretének megszólalása, nem lesz alpesi kürt hangja a távolból, mely a sóvár sziveket egy szebb hazára emlékezteti. Az ő nagy alakja nem lesz többé egy remek szobor nemzeti dicsőségünk csarnokában, hanem hús és vér, mely a nemzeti actio phalanxának élén mozog. A ki úgy beszél, hogy „az én öreg fejem, mely megőszült az évek súlya s a viszontagságok terhe alatt, véglehelletével is áldani fogja, mint a hon megmentőjét“ — azt, a ki helyreállítja a personaluniót, nem tulajdoníthat csekély becset azon törekvéseknek, melyek ez irányban működnek, mert a hon megmentése és nem kevesebb a sikernek dija ! S ha ily becset tulajdonit e törekvésnek, ha ily magasra helyezi a czélt, abból természetesen következik, hogy ha a szükség úgy hozza magával, tegyen még egy lépést tovább. Jöjjön haza. Lehullott minden korlát Pest és Turin között. Igen jól érezzük mi azt, mily nagy fát mozgatunk akkor, midőn Kossuth Lajosnak arról beszélünk, mit tegyen, mit ne tegyen, midőn lehívjuk őt ide a közélet zsibongó s taszigáló vásárterére. Tiszteljük mi azon érzelmeket, melyeknél fogva önkéntes száműzést szabott magára, értjük, ha azt mondja, hogy ő mint élő óvás akar állani Magyarország jogainak megcsonkítása ellen, ha azt mondja, hogy a közös ügyes törvény neki nem törvénye. De hát bocsásson meg, ha bennünk még nagyobb az önzés, mint a tisztelet, nem iránta, hanem tartózkodásának indokai iránt, önzésünk önzés a haza részére, s az ily önzést Kossuth Lajos meg fogja bocsátani. Mert hát szükség van rá idehaza. Öt éve lesz innentova, hogy küzdünk itt azon politika ellen, mely egy tál lencséért adta oda az apák örökségét. Mint egy phalanx áll azon csapat, mely ellenzette kezdettől fogva hazánk jogainak megcsonkítását; nem múlékony visszahatás volt e küzdelem, nem a fájdalomnak erős felkiáltása, nem szalmatűz, hanem erős meggyőződés a felől, hogy a politika, mely győzött, hibás, káros, veszélyes. Ezen meggyőződés, reflexiónak műve, párosul az indignatióval, melylyel fogadtuk a közösügynek diadalát. S ezért van, hogy éveken át nem lankadt a küzdelem, s annak alapja oly szilárd marad, mint volt az első percben, melyben a vita kitört. Mi kitartunk a küzdelemben, évek hoszszú során keresztül nem lankadtunk egy pillanatra sem s nem is lankadhatunk, mert lehetetlen nem látnunk, nem hallanunk; meggyőződésünket nem változtathatjuk, mig el nem veszítjük ép lelki érzékeinket — de hát a siker pontjára kell fokoznunk működésünket s miért legyünk arra kárhoztatva, hogy nélkülözzük teljes hatályát azon hatalmas erőnek, mely a miénk ! És pedig nem várhatunk, mert periculum in mora. A szerencsétlen politikának, mely lebűvölve tartja nemzetünket, szemlátomást érnek mérges gyümölcsei. Nem szólok a nemzet kedélyének lehangoltságáról, nem szólok a félelmesen terjedő corruptióról; elég veszedelem ugyan ez egymagára is, de nem csak ilynemű vész fenyeget, előttünk állanak abban a mi legújabban történt, a közös egyes politika veszedelmének flagráns esetei. Haszontalan szóbeszéd volt mindaz, mit Magyarország helyreállított önállóságáról beszéltek ; a legelső alkalommal egész meztelenségében állott elébünk a tény, hogy nem vagyunk egyéb mint egységes osztrák birodalom, mi Magyarország nem vagyunk egyéb, mint ezen egységes birodalom kiegészítő része, melynek minden viszonyai a legszorosabban vannak a birodalom többi részeinek viszonyaival összefűzve. Teljesen elfoglalta ezen álláspontot kormány és többség a csehországi ügy alkalmával s megtaláltuk a mit nem kerestünk, a birodalom népeinek gyűlöletét, gyűlölnek minket épen úgy, mint gyűlöltük őket mi akkor, midőn más alakban ellenünk ők voltak az egységes birodalmi eszmének poroszlói. Ha nekünk kedvünk telik abban, hogy ma nekem, holnap neked v úgy most tölthetjük kedvünket, amit elkövetett rajtunk német és cseh segédlettel az absolut egységes Ausztria, azt most elköveti rajtuk magyar segédlet mellett az alkotmányos egységes Ausztria. De legyen absolutisticus, legyen alkotmányos, az egységes Ausztriában nincs más várandóság, mint a „ma nekem, holnap neked “ Mit használ nekünk a szenvedés húrjainak pillanatnyi ereszkedése, mit használ nekünk a magyarbefolyásnak ugorkafára felkapása? Ez nem reális biztosíték. Hiába van Andrásy Gyula gr. „nagy szerencséje“ által elkapatva, hiába véli magában látni az ő személyében felmagasztaltatott nemzet incarnatióját. Vanitatum vanitas/ Aggódva s fejcsóválva nézte maga a 67-es nagy párt az ő távozását, mert ösztönszerüleg fél, hogy törököt fogott. Tudjuk, milyen szerepet vitt Ausztriában a volt birodalmi kanczellár ; ő volt ott voltaképen s valóságban a birodalom másik felének feje ; nem lesz-e épen úgy most Magyarországon ? Az uralkodó párt nálunk nem fogja-e ezután is úgy tekinteni gróf Andrásy Gyulát, mint valóságos fejét s akkor nem fog-e közös és külügyminiszter létére ép oly döntő befolyást gyakorolni a magyar ügyekre, minőt gyakorolt Beusz Cislajthánia belügyeire ? S hogy ne engednék ezt meg neki, hát nem szeretik-e jobban őt mint Lónyayt, nem tekinti-e magát elárvultnak a deákpárt, mióta Lónyayt látja Andrásy székében, nem foglalkozik-e most is sokkal többet azzal, mit csinál Bécsben Andrásy, mint azzal, mit csinál Budán gróf Lónyay?S mi lesz mindennek természetes következése, az, mit már mondottunk, hogy Bécsből fogják ezután kormányozni Magyarországot,azt fogjuk nyerni a magyar befolyás hallatlan fokozódásával, hogy egy független felelős magyar kormánynak Budán csak árnyéka marad. De hát meddig tart maga ezen befolyási palliativa a közös ügynek nagy nyavalyája ellen ? Láttuk mint bukott Beust épen győzelme pillanatában s még csak sejtelmünk sincs bukásának okairól; csak azt látjuk, hogy van ott Bécsben egy láthatatlan kéz, mely legfőbb fórum gyanánt intéz minden ügyet, s bármikor előáll a durva római zsoldos, ki ledöfi Archimedest, midőn azt mondja szórakozott elmélyedésében: noli turba re circulos meos. S akkor aztán majd se pénz se posztó s itt leszünk aztán meztelenre vetkőzött közös ügyes önállásunkkal, itt leszünk a birodalom részeinek gyülölségével s itt leszünk a közös hadsereggel, melynek nincs többé isten és haza gyanánt hite bármiben, mert otsmagát is átjárta a birodalomban dúló éktelen politikai és nemzetiségi hacs bomlasztó hatása, s mely épen azért nem lesz képes megvédeni semmiféle ellenségtől, se hazánkat, se a monarchiát. Oly pozitív veszélyek ezek, hogy a legvastagabb fatalizmusba kellene elmerülnünk, ha nem látnók s nem igyekeznénk elhárítani fejünk felől. S látva e veszedelmeket, látva ellenfelünk makacsságát s érezve, hogy ügyeink hajója megfeneklett, s tudva, hogy van még nemzeti erőnknek egy erős tartaléka ama vezérszellemben, kinek neve kimondhatatlan varázst gyakorol népünk minden rétegeire, palotákban és kunyhókban egyaránt, lehetetlen, hogy hangot ne adjunk azon óhajtásnak, melyet eként fejez ki a népdal ösztönszerű bölcsesége: „Kossuth Lajos, gyere haza!“ A baloldali kör kedden folyó hó 21-kén délután öt órakor értekezletet tart. A baloldali kör mai értekezletén a megyei házipénztárak és a telepítvényesek ügye volt napirenden. London, nov. 14. (Saját levelezőnktől.) Azt kell hinnünk, hogy elfogultságukban az angol lapok nem csalatkoztak, midőn Kelly felmentését egyenlőnek tekintették a rendőr gyilkolás hazafias ténynek való kijelentésével. Nem csalatkoztak, mivel az izlandiak náluknál is elfogultabbak, mint egy táviratilag ismeretes ténybőlkitűnik. Egy Kelly nevű (hasonnevű a Talbot gyilkosával) lémericki rendőrségi albiztos ellen gyilkossági merényletet követett el. A gyilkos még nem fogatott el. Kelly nagyon tevékeny tisztviselő volt, és a fénnek ellen sok szolgálatot tett. Innen származik a gyilkosságig menő gyűlölet. Ha Izlandban ezen lázas izgatottság, mely a józan elmét leszorítja tanácsadó helyéről, sokáig tartand, a világ előtt úgy, mint saját földjükön elveszítik az autonómiai törekvéseikhez fűződött rokonszenvet ; tanúságot tesznek, hogy veszni indult nép erkölcsi és társadalmi, nézeteiben élnek. A felmentett Kelly nagy tehetségű ügyvédje Butter Glasgowban a City Hall-ban tartott népgyűlésen átalános figyelem és nagy tetszés közt egy óra hosszat beszélt. A Home Rule mozgalom érdekében szólott, és kiemelte, hogy az unió 70 éves tapasztalása csak azt mutatja, hogy Izland folyton hanyatlik , míg önállósága ideje alatt 1782—1800 ellenkezőleg a háborúk daczára a közjólét emelkedőben volt. A hiba nem az írek elkorcsosultában keresendő, mert ezek megmutatták mind a régi, mind az új világrészben, hogy munkás tevékenységre képes nép fiai. Áttért aztán a napi sajtó bírálatára a Kelly ügy alkalmából s az angol, skót sajtóval" egyetemben Gladstone ellen is támadást intéz. A jövő parlamentben legalább is 80 tagnak kell ülni, kik a Home Rule mellett éreznek, s ezért indítványozza, hogy a Home Rule társaság Glascowban szerveztessék. Közhelyeslés közt, a szervező bizottság kiküldetik. Azon köszvényes vagy micsodás ember közül, ki III Napóleonnak is nevezte magát, ma Chislehurstba nagy zajt csap a tányérnyalók hím és nőnemű emlékezőtehetsége. Ugyanis Páriából 15 nő és férfiból álló küldöttség jött üdvözölni Eugenia napját. Hoztak magukkal egy négy yard körületli virágcsokrot a legszebb üvegházi virágokból öszszeállitva s a szalagon ezüst betűkkel írva ez áll:á la Comtesse de Pierrefonds. Ez a Bonaparte asszonyság franczia czime. S ezen csokor a párisi erényvilág hölgyei erszényéből került ki. A másodikat, a mint természetes, az elsőktől elválaszthatlan gárdatisztek küldöttek. Volt ezen virágos értéktelenségeken kívül egy vert aranynyal díszített album, melyben 25,000 trafiksns in spe hódolatnyilatkozatot írt alá. Persze a Campden House ünnepélyessége beszéd nélkül meg nem eshetett. Ebben kérik, hogy a császár adja át üdvözletüket feleségének, bocsának, a császárnénak, kit édes lett volna bámulniok s reményük, hogy nemsokára Parisban lesz szerencséjük ő felsége előtt tisztelegni, hogy az első befizetés után kivegyék részvényeiket. Napóleon nem lát most a láthatáron fekete pontot, sőt ellenkezőleg, és köszöni a tüntetési komédiát és majd a hozott tárgyakat Eugéniának át fogja adni. Isten hozzádot mondván meg nem álhatta, hogy el ne káromkodja magát: „Au revoir!“ A császári kölyök-herczeg seramitsem szólott a hívekhez, pedig ugyan kiáltottak ezek : Vive le Prince Imperiale ! Holnap a küldöttség a chislehursti templomban tartandó isteni tiszteletre meg fog jelenni. Jó helyt lesznek. Az isten tudja, mit kell meghallgatni, nem mint az emberek, mit kell tenni. U. G. rA lengyel lapok örömmel üdvözli l Andrásy kineveztetését és sok reményt helyeznek benne. A krakkói „Kraj“ a lengyelek és a magyarok közt történelmi párhuzamot vonva, Andrásyban kedvező előjelt lát. A „Kraj“ meg van győződve, hogy Austria Magyarország és Oroszország közt az összeütközés elkerülhetlen. Andrásynak tehát első gondja legyen az, a gácsországi lengyeleket, mint a legfontosabb tényezőt a jövő bábomban kielégíteni, mivel nem szegény, gyönge és az örök hacsban lévő Gácsországra lehet számítani, hanem gazdag és hatalmas Gácsországra, mely Auszria-Magyarországnak mentő horgonya leend. — Nem kételkedünk, hogy Andrásy gróf egész befolyását ily irányban használandja fel. A lembergi „Dziennik Polski“ nov. 18 -áról „Andrásy gróf“ czímű czikkében Állítja, hogy a jelen helyzetben a lengyelekre és a magyarokra nézve jobb külügyéri választás nem történhetett. Andásyt úgy üdvözli az „igazi lengyel“ mint a magyar ; a magyar érdek azonos a lengyel érdekkel , mindkettőnek tehát egy politikai irányának is kell lennie. Poroszország tervei Ausztriát illetőleg, bármilyenek is volnának, a körülmények által oda irányoztatnak, hogy Poroszországnak a legközelebb jövőben Ausztria-Magyarország politikájával karöltve kell járnia. A közép-európai óriás igen belátó politikus és mint olyan nem fogja támogatni az éjszaki óriás terveit. Andrásy mint ügyes politikus tudhatja, hogy Ausztriának Oroszország ellen előbb utóbb síkra kell szállnia, és ezt tudván, úgy hiszszük, hogy valamint belpügy külpolitikáját is annak megfelelőleg fogja alkalmazni. A magyar vasipar haladása. Pest, nov. 20. A salgótarjáni vasfinomító gyártársaság elnökének gr. Andrásy Manónak szives meghívása folytán tegnap reggel fél nyolckor mintegy ötven tagból álló társaság rándult ki Salgótarjánba. A vasfinomító építése ugyanis 1. évi májusban befejeztetvén, azóta átesett a kísérleti időszakon, s most már teljes működésben van. A kirándulók közt voltak Szlávy kereskedelmi és Tisza közlekedési miniszterek, Weninger az államvasutak igazgató tanácsának elnöke, Hieronymi köziosztályfőnök, gr. Károlyi Ede, néhány részvényes, pesti vaskereskedők és a sajtó képviselői. Azokra nézve, kik S. Tarjánban még nem voltak, a kirándulás sok tekintetben érdekes volt. A hazai kőszénbányák közül a salgótarjániak esnek legközelebb a fővároshoz, s e közelség nagy előnyükre szolgál s biztosítja jövőjüket, másrészt kétségtelen az, hogy S.-Tarjánt mihamarább gyárvárossá fogják emelni. E helynek 10 évvel ezelőtt még csak300 lakosa volt, most van már közel 8000, s csak nemrég írták a lapok, hogy midőn a takarékpénztár közgyűlésén valaki kérdést tett, mit szavazzanak meg a szegényeknek, a plébános azt felelte: semmit, mert S.Tarjánban nincs szegény ember. Vonatunk 12 órakor érkezett a salgótarjáni vasútálomásra, hol a bányamunkások egyenruházott zenekara fogadott. Itt azonban nem szálltunk le, hanem vagyonjaink lekapcsoltatván a vonatról, mely tovarobogott Losoncznak, néhány percz múlva egy más mozdony vitt bennünket a vasfinomító társaság által épitett külön szinton a gyár elé. Útközben láttuk jobbra balra — a hegyek közt a bányanyilásokat, melyek mindenikéhez sinut vezeti fel, s apró vagyonokban szállítják le a szenet a fővonalra. A völgyben vonulnak el a munkás házak hosszú sorai, egész utczákat képezve. A kőszénbánya részvénytársaság igazgatósági épülete csinos emeletes házkerttel. A vasfinomító társaság is építtetett már munkásainak házakat; egy-egy házban több család is lakik, de külön van minden családnak egy kiskonyhakertje. Azt hisszük, hogy az ily „otthon“ teremtése képezheti egyik legalkalmasabb eszközét a munkáskérdés megoldásának. Akinek otthonja van, azt nehezebb lesz a munkafelhagyással járó erőszakoskodásoknak megnyerni. A munkásházak után megpillantottuk a sok kéményt, s egyszerre a gyár előtt termettünk. Gr. Andrásy Manó sietett leszállani , kardot kötött, kucsmát tett fel, s üdvözölte a minisztereket és a többi vendégeket. A hegyoldalról mozsárlövések hangzottak, s a munkások éljeneztek. Megindultunk, de első dolgunk volt egy pohár sherryt venni be melegítőül, bár később elég melegünk volt a gépek körül. Társaságunk ezalatt megszaporodott, Sr- Tarjánban csatlakoztak hozzánk a szomszéd megyékből, s nevezetesen a Gömörből érkezettek, többnyire részvényesek, s itt meg kell jegyeznünk, hogy a vasfinomító nagyrészt gömöri nyers vasat van hivatva feldolgozni, melyet ide a bánréve-miskolczi vasúton szállítanak, s mely vas eddig mindig a külföldre vándorolt, hogy azután drága pénzen kerüjön vissza hozzánk vasúti színek és egyebek alakjában. Továbbá meg kell jegyeznünk, hogy a társaságnak magának vannak nagy kiterjedésű kőszénbányái a gyár közelében, úgy hogy később talán kőszén-eladással is foglalkozhatik, most még csak saját szükségletét aknázza ki, mi naponkint körülbelül 3000 mázsára tehető. Szakértőnek kellene lennünk, hogy ítéletet mondhassunk a gyár jelen működésének helyes voltáról : amit laikus szemmel láttunk, az mind meglepő volt. Az elnök és a gyár igazgatója vezettek s megmutattak mindent a legapróbb részletekig. Láttuk a vasat mint folyó anyagot, s nemsokára a házépítéseknél újabban alkalmazott úgynevezett vastartó (Tragbalken) lett belőle. Látunk gineket, különböző alakú rudakat, minek a vas kereskedésekben árultatnak a lakatosok, kovácsok és egyéb mesterségek szükségletére. Voltunk a vasöntödében, hol ép egy hengert öntöttek s a vendégek tiszteletére egy „Szerencse felet, melyet a nap megörökítésére ki fognak szegezni. A jelenvolt vaskereskedők a gyártott vas minőségét kitűnőnek mondották. Befejezésül bemutatták a belga és franczia, s az újon gyártott magyar vastartók közti különbséget. A külföldi vastartók egy gépezet által eszközlött első erősebb nyomásra eltörtek, míg a magyar vastartó a legerősebb nyomásra is csak meggörbült, de nem törött el. Megnéztük még a raktárakat, s azon óhajtással távoztunk , bár ez első nagyobb vasfinomítónk mielőbb virágoznék fel. Kiszámíthatlan nyereség lenne az a közvagyonosodásra, iparunk és kereskedelmünkre, ha a hazánkban létező roppant mennyiségű nyelvas itthon dolgoztatnék fel. Száz és száz mértföldekre menő vasutak építése szándékoltatik nálunk a közeljövőben, s sok millióra megy az összeg, melyet a vasúti sínek igénybe fognak venni. Már csak ezek gyártása biztosíthatná a vasfinomítók fennállását, s a jelen volt miniszterek kétségkívül átértették az egész ünnepély c célzatát. Az állam tehet itt legtöbbet, mert élén áll a vasútépítkezéseknek, s bizonyára nem is fog többé a külföldhöz fordulni, ha itthon jobb és olcsóbb síneket kaphat. Természetes, hogy a salgótarjáni vasfinomító most még csak kis részét fedezhetné a szükségletnek, de ha sikerét látja fellépésének, terjeszkedni fog, s mint tudjuk, az alapítók szándéka még több vasfinomitót is létesíteni az országban. Az élet és élénkség, mely a gyárban uralkodik, felvillanyozólag hatott mindenkire, s jó kedvvel és a nagy séta után jó étvágygyal ültünk ebédhez 2 óra után az igazgatósági épületben; ebéd után a bányász-zenekar játszott, mely kiállhatná a versenyt akármelyik pesti katonai zenekarral. A felköszöntések sorát gr. Andrásy Manó kezdte meg, éltetve a királynét, ki ép e napon névnapját is ünnepli. Utána Szontagh Pál (gömöri) a két miniszterre köszöntött. Szlávy miniszter gr. Andrásy Manóért emelt poharat, kinek legtöbb "érdeme van e szép mű keletkezése körül. Tisza Lajos éltette a gyár igazgatóját, tisztviselőit és munkásait. A keresk. miniszter másodszor is poharat emelt, még pedig gr. Andrásy Manónéra, kinek ez ünneplyen háziasszonykodni kellett volna, de férje (a grófné most Gálszécsen van) az ünnepély napjáról értesítvén őt, tévedésből 20 dikát irt 19 dike helyett, s, a tévedés helyrehozására nem maradt már idő. Általános helyeslés közt határozatba ment, hogy a társaság üdvözlete táviratoztassék meg a grófnénak. A közi. miniszter ez alkalomból igen sikerültelélezett szomszédja a keresk. miniszter rovására. „Át kell adni — úgymond — a táviratot a vasúti távírdának, az majd azután átadja az állami távírdának, s akkor talán megkapja a grófné — nyolcz nap múlva.“ — Nevetett mindenki, legjobban a keresk. miniszter. Éltették még a részvényeseket és a fogyasztókat, s a mint hallottuk, a pesti piaczon minden esetre lesz kerete a vasfinomító gyártmányainak, mert a legtekintélyesebb vaskereskedők, mint a Heinrich és Schopper czégek részvényesek. Ezzel az ebéd 4 óra felé véget ért, de fekete kávéra már nem maradt idő, mert a külön vonat indulását jelentették, s így az táviratilag Hatvanban lett megrendelve, hol azután még egyszer összejött a társaság. Távozáskor a munkások szívélyes éljenei kisértek. Esti 14 14 órára visszaértünk Pestre az élvezetes kirándulásból, s nem marad egyéb hátra, minthogy szívből kívánjuk a gyár homlokzatán olvasható felirat valósulását: „Szerencse fel!“ Hindy Árpád, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselői!Az ülése nov. 20-án. Elnök Somssich Pál fölállva mutatja be azon magyar nyelven szerkesztett táviratot, melyet a császárné és királyné ő felsége főudvarmesterétől, b. Nopcsa Ferencztől küldött. A távirat Meránból keltezve, igy hangzik: „Ő felségének a császár és királynénak méltóztatott a képviselőház legalázatosabb és hódolatteljes üdv és szerencse kívánatait legkegyelmesebben elfogadni, és engem megbízni, hogy méltóságodat, mint a képviselőház nagyérdemű elnökét, kérjem fel, miszerint szíveskednék a képviselőháznak ő felsége a királyné kegyes üdvözletét és királyi köszönetét nyilvánítani.“ (Lelkes éljenzés.) A ház hódoló tisztelettel tudomásul veszi. Bemutatja továbbá: Veszprém megye közönségének feliratát, melyben a czigánynép községi és társadalmi viszonyait szabályoztatni kéri. Torda megye képviselő bizottmányának kérvényét, felső kerületére nézve árvaszék felállítása iránt. Sebesy József szakolczai képviselő bemutatja választási jegyzőkönyvét, mely az igazoló bizottsághoz utasíttatik. Tóth István végleg igazoltnak jelentetik ki.Elnök felolvassa Binder Lajos képviselő levelét, melyben ez Lázár Ádám felszólalására kijelenti, hogy miután a törvényszéki elnökséget még nem fogadta el, és az esküt még nem tette le, nem véli a parlamentáris illemet megsérteni, ha kinyilatkoztatja, hogy a képviselői állásról nem mond le. Simonyi Ernő azt tartja, hogy ezen eljárás nem fér össze sem a képviselőház, sem a törvény tekintélyével. Oly egyén, ki nem engedelmeskedik a törvényeknek, menjen ki az országból szóló el-