Ellenőr, 1871. december (3. évfolyam, 415-439. szám)
1871-12-01 / 415. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre 5 frt. — kr. félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 m Égyen számára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza O. széna. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 415. szám Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ ünnepre következő napon. A lapot illető recamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utca 10. u.) intézendők. Péntek, deczember 1. 1871. Hirdetési dijak: ffizhasábos petit sor egyszeri I A nyílt-tér egy petít Bora 80 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. [ Bélyegdij minden beigtatásért 30 . Kiadóhivatal és hirdetések felvétele./ Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek Irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-ma utca 14. nála intésen dőlt. III. évfolyam. Pest, nov. 30. (B) A kormánypárti sajtó frenetikus tapsai ma természetesen gróf Andrásy első külügyminiszteri kériratának szólnak. Az egész irodalmi ésaqueur-csoport szokott megfogadott buzgalmával üti ma össze tenyereit, hogy hetedhét országra szóló tapszáporral fogadja Andrásy első debütjét a bécsi külügyminisztérium színpadán. E kormánypárti halleluják után ne merje többé senki kétségbe vonni, hogy Andrásy személyében végre-valahára elérkezett a birodalom számára az epedve várt külügyminiszteri Messiás. A claque kiáltja ezt, pedig nálunk a megfogadott tollak alól készségesen kikerülő dicséreteknek köztudomásúlag mindig sok jóhiszemű bámulója akad még. Hagyjuk azonban magukra a kormánypárt irodalmi taplonczait egetverő dicséreteikkel — melyek már természetüknél fogva sem nyomnak semmit a latban — és jelentsük ki inkább, hogy Andrásy gr. első debütje tényleg a szerencsésebb államférfi föllépések közé sorolható. Ha valakit, úgy bizonyára lapunkat még csak távolról sem érheti a gyanú azon árnyéka, mintha egyik vagy másik tekintetben solidaritásba tehetnék magunkat a kormánypárti claqueurcsoporttal. Bennünk émelyítő vissszatetszést kelt ugyan a megfogadott tenyerek zajos csattogtatása, de másrészről e lárma nem gátolhat meg annak kijelentésében, hogy Andrásy körirata lényegileg megfelel azon álláspontnak, melyet az osztrák-magyar birodalom külpolitikájának úgy a birodalom belviszonyai és jól fölfogott érdekeinél, mint a jelenlegi európai helyzet alakulásánál fogva elfoglalnia kényszerítőleg kell. Hogy Andrásy belátja, miként csak egy igazán békés politika felelhet meg az osztrák-magyar monarchia érdekeinek, és hogy ennek folytán nem külbonyodalmakat kell keresni, hanem a birodalom belső erejét szükséges mindenekelőtt fejleszteni — hogy az új külügyér ezt belátja, az utóvégre még nem tanúskodik semmiféle rendkívüli államférfiúi genialitásról sem. Gróf Andrásy, kinek nem utolsó előnye és szerencséje, hogy tájékozva van mind a magyarországi, mind az osztrák belviszonyokat illetőleg, kétségkívül ép e viszonyok folytán ítélheti meg legjobban, mikép a monarchiára nézve egyedül a békében fekszik az üdv. E békés politikát a belviszonyok s a külhelyzet kényszerítik a birodalomra, és bárki lett volna is utódja Beust grófnak, e békés politika követését hangsúlyozta volna az is, ha nem épen hajlamból, hát annyival inkább kényszerűségből. Csak őrült agyrendszer és nyílt részakarat ajánlhatnának Ausztria - Magyarországnak más politikát, mint „a béke világos, nyílt és szilárd politikáját.“ Andrásy köriratának jelentősége azért nem annyira abban fekszik, hogy a béke politikájának szükségességét hangsúlyozza, — mert hisz melyik új külügyminiszter ne hangsúlyozná ugyanezt első köriratában — hanem mi ezen diplomatiai okmány jelentőségét ama modorban találjuk, amelylyel a béke politikájának követését gróf Andrásy Ausztria - Magyarországra nézve úgyszólva kényszerűségnek tünteti fel. Ez a nyíltság és határozottság jellemzik és különböztetik meg oly előnyösen Andrásy köriratát a szokásos diplomatiai okmányoktól, melyek köztudomásúlag csak azért halmoznak össze annyi szavat, hogy semmit se mondjanak. És miután olyan oldalról, hol Magyarország iránt csak féltékenység és gyűlölség uralkodik, rendszeresen oly alkarmirozó híreket hallunk terjesztetni, mintha Andrásy külügyminisztersége támadó és harczias politikát jelentene — csak helyeselhetjük, ha a körirat oly határozott modorban utasítja vissza e ráfogásokat, mely kizár minden kétséget. A körirat megemlékezik a belviszonyokról is, mint olyanokról, melyek hasonlólag elsősorban teszik szükségessé a béke politikájának követését. Andrásy, úgy látszik, nem reméli, hogy a birodalom belső consolidatiója egyhamar létrejöjjön, hanem „nem túlságos hosszú“ idő alatt hiszi ezt elérhetni. Ez oly elaszikus fogalom, melyet akár évtizedekre is ki lehet terjeszteni. Külföldön semmi esetre sem ébreszthet Ausztria-Magyarország iránt tekintélyt és bizalmat azon sajnos körülmény, hogy a monarchia belviszonyai képtelenek jobb kerékvágásba jutni, annyi különböző experimentum után. Míg minden külügyminiszteri körirat — mint gr. Andrásy körjegyzéke is — a belviszonyok ziláltságát hozza föl egyik legfőbb érvül a békés külpolitika követésének szükségessége mellett, addig lehetetlen, hogy Európa becsülni tanulja a monarchia erejét és tekintélyét a kellő mérvben- Nem rójuk fel egyébiránt Andrásynak hibául, hogy köriratában a belviszonyok ziláltságára utalt, mert hisz a külföldi diplomatia kétségkívül ép oly jól tudja, mint Andrásy gróf, mit kell tartani Ausztria-Magyarország belviszonyai felől. Ha tehát átalán véve szerencsésnek nevezhetjük is Andrásy gróf első stylaris produktumát, nincs miért extasisba jönnünk már most, hogy ime megvan a gondviselésszerű külügyminiszter. Beust gróf is értette a diplomatiai okmányok megírásának mesterségét, de tetteiben annál gyámoltalanabb volt külpolitikája. Várunk, mig gróf Andrásy tettei megfelelnek szavainak. Várunk, mig az események megmutatják, hogyan képes felhasználni az általa oly nyomatékkal sürgetett békét a monarchia külhatalmi állásának és belső consolidálásának érdekében. Felszólítás: Pest város ellenzéki szabadelvű polgáraihoz. A főváros közhatósági rendezésének ügye rövid időn a törvényhozás elé kerülvén, e fontos életkérdés tárgyában kötelességünknek tartjuk a fővárosi ellenzéki szabadelvű polgárokat, elvbaráti értekezletre összehívni. Az értekezlet ideje decz. hó 3-án vasárnap d. e. 10 óra; helye Pestvármegye gyűlésterme. Pest, nov. 30-án 1871. Csernátony Iajos, Pest, józsefvárosi orsz. képv. Jókai Mór, Pest, terézvárosi orsz. képv. Vidacs János, Pest, ferenczvárosi orsz. képv. A III. osztály f. évi decz. hó 3-án délelőtt 11 órakor szokott helyiségében ülést tart. Tárgyai: az 1870 XXXIII. t. sz. 5. %-nak módosítását, — a miskolcz diósgyőri és m. sziget szlatinai iparvasutak hálózatának kiegészítését, a Sina pataknak szabályozását, — a német birodalommal 1871 évi okt. hó 5-én kötött távirdai egyezményt, — és a főrendiház által a vadásztörvényre tett módosításait —tárgyazó tvjavaslatok. Elnöki megbízásból Kvassay László osztály-jegyző. — Metternich hg. már a napokban föl fog mentetni a párisi követségi állomástól, saját kérelme folytán. Alaptalannak látszik azonban egyik pesti német lap azon híre, mintha Metternich csupán politikai delicateste folytán köszönt volna le állásáról. Ellenkezőleg, ép azon túl szoros viszonynál fogva, mely a lget és nejét a bukott császári dynasztiához és a legfőbb bonapartista korifeusokhoz csatolja, nem alaptalan ama vélemény, hogy a Thers kormány csak önmegerőtetéssel látta mindeddig a lget követi állomásán. Metternich visszalépésének mindenesetre van bizonyos jelentősége, és e tárgyra még visszatérendünk közelebb. Bécs, november 29. (Saját levelezőnktől.) Valamint ma fényesen kisütött a nap Bécsnek a téli hónapokban rendesen komor, felhős ege alatt , és oly rózsaszínű jó kedvben vannak most az alkotmányhű lapok, hogy ismét egy kedvük szerinti minisztériumot kaptak s a tetszésüket nem biró tartomány gyűlések feloszlattattak. Hogy az újonnan kinevezett minisztérium nem bocsátott közre programmot, ez egy kissé zavarba hozta őket, de feltalálták magokat s sorra vezérczikkeztek a lapok, hogy „Kein Programm und doch ein Programm.“ Ugyanis a minisztérium nézetét azon pár sorból igyekeztek megmagyarázni, mely a hivatalos Wiener Zeitung-ban jelent meg, ahol t. i. átalános nagy pirarisokkal ajánltatik az uj minisztérium a közönség pártfogásába. Természetesen ezen átalános szavakból azután minden lap azt igyekszik kiböngészni, ami neki épen ínyére van. Míg az alkotmányba németek és telivér centralisták azt olvassák ki belőle, hogy az új minisztérium a nemzetiségeknek semmi, vagy legfelebb ezzel határos engedményeket fog csak adni, más szóval, hogy a német elem uralmát minden áron fen fogja tartani, addig például a „Wanderer“ ismét ellenkezőleg magyarázza azon szavakat. A „Wanderer“ a „Wiener Zeitung“ következő sorait idézi: „Az állami intézményeket a valódi alkotmányosság szellemének megfelelőleg fogják létesíteni“ s azt állítja ezen szavaknak „valódi alkotmányosság“, csak ezen értelme lehet: „oly alkotmány, mely az összes népek beleegyezését bírja,“ melyet ismét nem lehet más után elérni mint a kiegyezés által. A „Wanderer“ általában folyton küzd a kiegyezés mellett, hisz a magyar kiegyezés előtt is talán ez volt az egyedüli osztrák lap, mely a magyarok kívánságának jogosságát elismerte s azon jogos kívánságok megadását követelte. Midőn Andrást a külügyi tárczát elfogadta, ismét a „Wanderer“ üdvözölte a helybeli lapok közül a leghatározottabban, mert reménytette, hogy oly szabadelvű államférfi, mint amilyennek Andrásyt tartja, nem lesz ellene a nemzetiségek jogos kívánságainak. Nem tudjuk, pusztán a nagy m. vasúti üzlet okozza e, vagy van-e annak is befolyása a dologra, hogy magyar ember foglalta el a külügyi tárcát, én azonban azt kezdem tapasztalni, hogy a bécsi tőzsde többet ügyel a pesti tőzsdére egy idő óta. így néhány napja egy pár helybeli lap azon táviratot hozta Pestről, hogy Paulini Tóth Vilmos (!) törvényjavaslatot nyújtott be 330 mértföld vasút iránt Sokan ezt úgy magyarázták, hogy Tóth Vilmos belügyminiszter nyújtotta be a kérdéses vasúti Gróf Andrássy külügyminiszter körjegyzéke. Az első körjegyzék, melyet Andrásy a monarchia külföldi képviselőihez szétküldött s melyet tegnapi lapunk bő kivonatban hozott, egész terjedelmében következőleg szól: Bécs, nov. 23. Ő felsége, a császár és király méltóztatott engem külügyminiszterének kinevezni. Midőn hozzáfogok a feladathoz, melylyel felséges urunk akarata megbízott, teljes tudatával teszem ezt azon nagy nehézségeknek, melyekkel az egybe van kötve. Mindazonáltal két ok van, melyeknél fogva bizalommal fogok a nekem jutott küldetés teljesítéséhez. Az első : feltétlen hitem az osztrák-magyar monarchia életképességében és erejében, mely monarchia ma inkább, mint valaha az európai egyensúlyra nézve szükségesnek és az általános béke egyik nélkülözhetlen biztosítékának bizonyul. A második az, hogy legbensőbb meggyőződésem szerint, miként elődöm elé, úgy elém is a birodalom életérdekei szabják a követendő politikát. Ezen politika a béke világos, nyílt és szilárd politikája. Sokkal jelentékenyebb lévén, sem hogy küldetését máshol, mint önmagában keresse, — sokkal nagyobb kiterjedésre, sem hogy területi nagyobbodásra volna szüksége, az osztrák-magyar birodalom nem vágyhatik határainak semmiféle kiterjesztése után, úgy hogy nehéz volna bármely A P. Napló és P. Lloyd Andrásy gróf körsürgönyének taglalgatásával és bírálatával foglalkoznak, tökéletesen helyeselve a sürgönyben kifejtett eszméket; de jót nem állunk, nem cselekedtek volna-e ép igy, ha Andrásy véletlenül más valamit mont, mint csakugyan mondott. A P. Napló szerint az okmány a sensatio bizonyos nemét fogja úgy az illető diplomatáknál, mint az európai közvéleményben fölkelteni. Tartalmát mindenki előre tudhatta, de kellemesen lep meg a rajta keresztülvonuló hang, milyet diplomatiai sürgönyökben csak ritkán találunk. Andrásy gróf oly nyiltan, férfiasan és őszintén beszél, hogy el kell halnia a kétely mosolyának. Midőn a békét hirdeti, nem irtózik a háború esélyeinek taglalásától, és kimondja, hogy Ausztria-Magyarországra nézve a legszerencsésebb háború is baj volna, mert határaink kiterjesztése csak újabb bonyodalmakat idézne fel. Andrásy gróf politikájának ez sarkalatos elve. Lehetnek olyanok, kik túlbuzgóságot fognak felfedezni e sürgönyben és szükségtelennek tarthatják annak visszautasítását, mit szerintük senki sem állított. De nem szabad elfelejteni, hogy Andrásy hivatalba lépését a gyanusítgatások után oda magyarázta, hogy a monarchia felidézni készül egy óriási háború válságait. Mások iróniával fogják emlegetni, hogy a monarchia, nem terjeszthetné ki határait, ha akarná is. De Andrásy gróf Ausztria-Magyarország erejéről jobb meggyőződésben van. A belső békét illetőleg a sürgöny nem fejez ki vérmes reményeket, de elérhetésére időt és külső békét tart szükségesnek. Időt és békét szerezni lesz az új miniszter czélja. A P. Lloyd finom bókkal kezdi. Ha a phrazisok kétértelműsége jó tulajdon, Andrásy irata igen rosznak volna nevezendő, mert főjellege a világosság és határozottság. Andrásy gróf egyben csakugyan hasonlit Bismarckhoz t. i. hogy bir józan észszel, mi kevés magas állású férfiúnak sajátsága. Sürgönye tanúskodik, hogy czéljai és indokai felett tisztában van magában, és nem hagy kétségben másokat. De az új miniszter kényszerítve volt még többet mondani szemben azon gyanúsításokkal, hogy magyar hódítási politikát fog követni és Világosért akar elégtételt szerezni. Kinyilatkoztatja tehát, hogy új hódítások nem képezhetik czélját a monarchiának, melyre nézve a legszerencsésebb háború is baj volna. Ez nem csak Oroszországnak szóló megnyugtatás, de intelem azon osztrák pártra nézve, mely egy szerencsés háború által megoldhatni vél minden belügyi válságot. Andrásy gróf nincs ily nézetben; ő a béke útján akarja visszaadni a monarchiának épségét, és erős hite van a birodalom életképességében. Államunk barátságban lesz minden hatalommal, mely a békét fen akarja tartani, és annak megzavarását egész erejéből kész visszautasítani. szerződést, s hogy a Paulini név, mint ez már gyakrabban megtörtént, csak tévedésből került a táviratba. S általános jön a vételkedv, hitelbankok iránt. Tegnapelőtt ismét Pestről távirati uton jelentettek be vételeket s ez a tőzsdén az emelkedő irányzatra nagy befolyással volt. A mai „N. Fr. Presse“ a „P. Lloyd“ után visszavonja azon hirét, mintha a m. vasúti üzlet megköttetett volna. Ezután egy hosszabb czikkben szintén ellene szól, az üzletnek, csak néhány pontját emeli ki s szintén oly határozottan hátrányosnak tartja az országra, hogy a czikk végén felkiállt: „Ha már az ország minden áron adósságokba akarja magát verni, miért nem épít maga inkább ?“ Azután ismét egy pesti hirthoz, mely szerint a minisztérium és a társulat között alkudozások folynak a szerződés némi módosításai felett. Ezen hír szerinti módosítások, melyekről önöknek is van már bizonyosan tudomásuk, az egész szerződést lényegesen megmásítják. Az egész vasúti szerződés úgy , mint előttünk fekszik, oly egyhangúlag ítéltetett el, hogy ahhoz, noha szándékunkban volt, még bővebben ezállani felesleges szószaporításnak tartanók. Fentartjuk azonban magunknak azon esetre, ha azon módosítások csakugyan létrejönnek, azon módosított szerződést további konczolás alá venni. Mert mi azt még azon, az ország javára netalán teendő lényeges módosítások után is, az országra nézve hátrányosnak tartjuk. g. r. London, nov. 27. (Saját levelezőnktől.) A „Standard“ magán távirata Berlinből nagy feltűnést okoz, bár frissége miatt a lapok nem szólhattak hozzá. Ezen távirat szerint Oroszország két 180 ezer emberből álló figyelő hadtestet állít fel , egyikét Galiczia s a másikát Smolensk mellett. A szász korona hg alatt Lengyelország visszaállításáról beszélnek a porosz katonai körökben. Bár külföldi eredetű, jelzeni véltem ezen táviratot mert kacsasága esetén is elég jellemző, hogy mit nem sejt a világ a levegőben is. Doverben utolsó levelem írásakor Jessel solicitor general 240 szavazattal volt hátrányban és ügyét saját pártja is elveszettnek hitte, azonban szombaton délután 88 szavazattöbbséggel győzött. A győzelem ellensúlyozza a plymouthi vereséget, míg a bukás kétszeres, mivel Jessel úr kinevezésének is kárhoztatása lett volna. A pálinkás konservatívok fölött nyert diadalt a munkások kedvező magatartásának köszönheti a kormány, minek érdeme ismét Gladstone ismeretes nagy hatású beszédére sugárzik vissza. A walesi ág betegségének rendes folyamáról s nyugodt éjszakájáról tudósít az udvari körözvény. Patterson püspök és Aitken pap Santa Cruz szigeten a benszülöttek által legyilkoltattak megtorlásául a hong-kongi gyermekrabló kereskedők által elkövetett kegyetlenségnek. Legalább így értesít egy ausztráliai távirat. Bostonban köztársasági klubb alakult. Dilke ezen a héten fog Londonban beszélni , chelseai választói közt már osztják a jegyeket. Exeter és Tivertonban tartott meeting tiltakozott Lowe javaslata ellen, melyben progressiv jövedelmi adót indítványoz. Nem csak politikai gyűlések tartatnak, hanem minden évben kétszer, három a kisértet lakta éjfélkor a bukott angyalok is gyüléseznek. Ilyen különös meeting volt a „Café royal“ helyiségeiben a mint nagyon természetes ezen franczia étterem s kávéház a Regent Streeten van. Nem üzleti dolgokat vitatnak ott, hanem egy derék pap erkölcsi praedikátiót mond a szerencsétleneknek, kik az előre lefoglalt emeleti étteremben párolgó theát szörpölgetve hallgatják. Az utóbbi alkalommal több mint háromszázan jelentek meg. A társadalom szerencsétlenjeiről a vasúti szerencsétlenségre menni át nem ugrás. A wigani öszszeütközés alkalmával husz ember szenvedett ütődést és törést, halál nem történt. Birminghamban nagy barom és szárnyas jószág kiállítás nyittatott meg ; első nap négyezer látogatója volt. Az e hóban becsukott „National Galery“ ajtai feltárultak s reményem, hogy a jövő vasárnap laptalanságát felejtetendő, irhatok folyó heti látogatásaimról. U. G. területi gyarapodást megjelölni, mely nem inkább zavarok forrásává válnék a birodalom két felére nézve. A birodalom nem kiterjedése, hanem ereje az, minek nevelésére törekednünk kell a rendelkezésére álló csodás segélyforrások fejlesztése által. Azon előnyök, melyeket bár a legszerencsésebb háború is nyújthatna nekünk, sohasem érnének fel azokkal, miket a jóllét fokozatos emelkedéséből meríthetünk, melynek haladását még a belválságok sora sem állította meg csak egy pillanatig is. A nehézségek, melyekkel a monarchia megküzdött, és még most is küzd, és melyek különben csak természetes következményei minden nagy átalakulásnak, napról napra kevesbedni fognak, azt bizton remélhetjük; mindazonáltal nem fognak eltűnni anélkül, hogy a törekvésekben bizonyos ellentétet, a kedélyekben bizonyos keserűséget ne hagyjanak. Én bízom abban, hogy ez érzelmek a monarchia átalános érdekei igazságosabb méltánylásának fognak helyet engedni, de az eredményt csak annyiban remélhetjük nem túlságosan hosszú idő alatt elérhetni, amennyiben lehető lesz külbonyodalmakat megelőznünk, melyek a belbéke megszilárdulásának elhalasztása mellett akadályoznák a kormány engesztelő eszméjét és annak szilárd határozott alkalmazását. Nem kétlem, miszerint e politikai irány, melyet elutasítlatlan érdeket szabnak a monarchia elé, teljes összhangzásban áll a többi hatalmasságok óhajaival, melyek az utóbbi évek folyama alatt fokozatosan egész Európán átvonult iszonyú rázkódások után mindnyájan parancsoló szükségét érzik annak, hogy a mostani oly keményen megpróbált nemzedékeknek a nyugalom és biztonság korszaka biztosíttassék. " A fentebbiekben jeleztem önnek azon fő indokokat, melyeknek engem arra kell bírniok, hogy el ne térjek azon kitűnő államférfi által követett úttól, kinek utódja vagyok. Azért nem is tartom szükségesnek, hogy hivatalom elfoglalása pillanatában módosítsam azon átalános utasításokat, melyekkel ön el van látva és ön csak célzataimnak fog megfelelni, midőn azokat jövőre is zsinórmértékül veendi, magatartására nézve. Midőn felhívnám önt, hogy jelen sürgönyömet ön által czélszerűnek ítélendő módon felhasználja, befejezés előtt constatálni akarom megelégedésemet a fölött, hogy önnel ezentúl ügyleti öszszeköttetésben fogok állni. Azon reményt táplálom, miszerint ön szíves lesz engem odaadó támogatásában részesíteni és a feladat teljesítésében segitni, melyet ő felsége a császár és király bizalma elém jelölt. Méltóztassék elhinni, én magam részéről nem mulasztandok el semmit, mi által jogokat szerezhessek magamnak azon bizalomra és becsülésre, melyben elődöm annyi joggal részesült azok részéről, kik alatta szolgáltak. Fogadja, uram stb. A költségvetés tárgyalása és megállapítása mindig egyik legfontosabb teendőjét képezi a törvényhozásnak, de kétszeresen fontos teendőjévé vált ez ma, midőn államháztartásunk minden rendszer nélküli vezetése folytán pénzügyeink már-már oly fenyegető helyzetbe jutottak, miszerint hazafias kötelességünk komolyan gondolkodni arról, hogy mikép adhatnánk pénzügyeinknek kedvezőbb fordulatot. A beszédek, melyeket ma a kormánypárt részéről hallottunk, leverőleg hatottak ránk. Nem merik nyíltan föltárni a helyzetet s inkább a jövő nemzedék sorsát teszik kétségbeejtővé, semhogy férfias bátorsággal bevallanák most, miszerint az eddig követett irány nem volt helyes, s készek minden álszégyen és tartózkodás nélkül áttérni egy másik, egy jobb útra. Nem. Megmaradnak a régi után, melyről Ghyczy Kálmán igen helyesen jegyezte meg, hogy ugyanazon ut az, melyen az elmúlt években az absolut uralom tönkre jutott. Az átalános vitában, mely a följegyzett szónokok száma után ítélve meglehetős hosszas lesz, ma hárman vettek részt. Első szónok Széll Kálmán volt, mint az állandó pénzügyi bizottság előadója. Beszéde semmi tekintetben sem felelt meg a várakozásnak. Pénzügyi helyzetünk sokkal komolyabb, semhogy az oly beszéd, minőt tőle hallottunk, megnyugvást kelteni vagy az aggodalmakat eloszlatni képes lett volna. És Ghyczy Kálmán magasabb szempontból kiinduló beszéde, mely az előadó beszéde után rögtön következett, még inkább észrevehetővé tette, hogy ami kedvezőtlen pénzügyi állapotainknak szép színben való előtüntetésére egy kissé több ember kellene mint Széll Kálmán úr. Ghyczy után, kinek erős érvekkel szinig telt beszédét alább egész terjedelmében adjuk, Kerkapoly szólott. Kerkapoly mai beszédével is azt látszott bizonyítgatni, hogy ő igen helyén volna valamely szálas prókátor szerepében, de nem parlamentbe való miniszter. Előadása minisztériumának valamelyik alsóbb osztályában az alsóbbrendű hivatalnokok előtt megjárná, de midőn úgy kell azt hallanunk, mint egy államminiszter beszédét a parlamentben a költségvetés átalános tárgyalásakor, ez nagyon megingatja hitünket Kerkapoly államférfiúi képességében. Ő egyszerűen tagad mindent. —Tagadom, hogy így van ; tagadom, hogy úgy van.“ — Az ily kifejezésektől hemzseg egész beszéde. Természetes, hogy ez a legkönnyebb czáfolat, ha ezt aztán czáfolatnak lehet nevezni. * Elnök Somssich Pál bemutatja a Hajdú kerület feliratát, melyben a törvényhatóságok közigazgatási költségeit más kulcs szerint kéri megállapittatni; Sz. Fehérvár feliratát, melyben a közigazgatási költségek fedezésére nézve a városokat is részeltetni kéri. Deák Ferencz benyújtja a tiszáninneni evang. ref. egyházkerület kérvényét, melyben a néhai Palóczy Horváth Mária által hagyományozott alapítványok után járó illetékek elengedését kéri. — Zakornaczky Bálint, Farkas Bálint bécsi lakos folyamodványát, melyben mint az 1848-ban volt honvédelmi kórházi felügyelő segélyért esedezik. — Paczolay János az egyesült magyar gőzhajózási társulat, a győri gőzhajózási társulat és több hajótulajdonosnak kérvényét a czélba venni szándékozott dunai vassodrony vontatása beállítása és végleges beszüntetése végett. A kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Ez utóbbi a ház élénk helyeslése közben azon utasítással, hogy a kérv. bizottság erről még szombaton adjon be jelentést. Elnök felolvassa gr. Andrásy Gyula levelét, melyben a sátoraljaujhelyi képviselői állásáról lemond, mivel — így is a volt miniszterelnök — jelenlegi teendői mellett nem fogna részt vehetni a ház tanácskozásaiban). (Éljenzés jobbról.) Csernátony Lajos is csatlakozik azon éljenekhez, melyeket hallott gr. Andrásy Gyula külügyér részére nyilatkozatul, de azért lemondási levelét nem tarthatja egészen kielégítőnek, jelesen indokolását nem tartja helyesnek, mert azt mondja gr. Andrásy Gyula külügyér, hogy azért mond le, mert nem foglalhatná el itt helyét, kötelességei teljesítésére nem lévén erre ideje. Szónok azt hiszi, hogy ebben gr. Andrásy Gyula külügyér téved. Constitutionalis correct szempontból indokolva, a dolog úgy áll, hogy a magyarországi képviselői állás nem fér össze a közös külügyérséggel. (Helyeslés a balon.) S ezt kellett volna gr. Andrásy külügyér úrnak is megjegyezni levelében. Egyébiránt magát a lemondást illetőleg azt hiszi, hogy vannak tán jelenleg is a házban oly képviselők, kik a gróf urnak e példáját követhetnék, ugyanis a lemondást illetőleg. (Élénk helyeslés a baloldalon. Felkiáltások: úgy van!) A ház tudomásul veszi a lemondást. Binder Lajos szintén lemond képviselői állásáról. Mindkét lemondást illetőleg az elnökség fölhatalmaztatik új választás elrendelésére. Ivánka Imre az összes minisztériumhoz következő interpellate intéz: Szándékozik-e a t. minisztérium a főrendiháznak szervezetét célzó törvényjavaslatot még ez ülésszak alatt a képv.ház elé terjeszteni ? Ezen interpellate pedig nem saját szavaival indokolja, hanem az ország legmagasabb állású férfiának szavait idézi. E végre következő passzt olvas föl a trónbeszédből: „Önök hivatása: a nemzet összes erejét gyorsan és határozottan a belső átalakulás nagy munkájára irányozni, helyrehozni az események által okozott mulasztásokat; szakitva a múlt azon hagyományaival, a melyek a korszerű haladásnak útjában állanak. „Az 1848-ik évi törvények az ország törvényhozását a korábbi Andrássy s. k. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőházi ülése nov. 30-án. A képviselőház mai ülésében kezdte meg a költségvetés átalános tárgyalását.