Ellenőr, 1872. május (4. évfolyam, 102-125. szám)
1872-05-05 / 106. szám
Egész évre Félévre Előfizetési árak í 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frl. — kr. 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Peisten, nádor-utcza O. szirm. Seh.mit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőit s ünnepre következő napon. A lapot illeti a reelamátiók Légrády testvéreli bellájába (naor-utcza 3. sz.) intézett fiöl. 106 szám. Vasárnap, május 5. 1872 Tizhasábos petit sor egyszeri beigtatásáért . . . . Hirdetési dijak: 10 kr. A nyilt tér egy netit sora 30 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 . Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvéreit irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 14. sz. óta intézendők. IV. évfolyam. A pesti népszínház. A nagybizottság, melynek egy múlt őszszel tartott népgyűlés által feladatává tétetett, hogy a Pesten építendő színház megalapítását előkészítse, — munkájában azon stádiumig ért, melyen túl ereje megszűnt, ha csalódott azon föltevésében, hogy egy ily népszínház fölállításának égető szükségéről mindazok meg vannak győződve s létesítéséhez erejükhöz képest járulni is készek, kik a magyar faj, a nemzeti művészet és műveltség érdekeit szivükön viselik. A nagybizottság kidolgozta a létesítés tervét, megállapította az építési költségek beszerzésének módozatait, elkészítette a leendő színház alapszabályait, melyek a belügyminisztérium által szentesítettek. Hátra van, hogy fölhívását a közönség elé bocsássa, mi mai napság megtörtént. S most már azon buzgalomtól s azon áldozatkészségtől függ, mikor legyen Magyarország fővárosának a több idegen mellett még egy magyar színháza, a mely buzgalommal ez eszmét fölkarolni, a mely áldozatkészséggel létesítéséhez járulni fog a főváros és az egész haza közönsége. A költséget a bizottság alapítás, segélyezés, adakozás, továbbá sorsjáték és ezen czélra rendezendő műkedvelői s műelőadások által reméli beszerezhetni. Eszerint mindenkinek van mód nyújtva arra, hogy járuljon a műhöz, mely érdeklődésünket van hivatva manifesztálni legsajátabb nemzeti ügyünk egyik ága körül. Egy alapítvány 200 írtra szól, a segélyezés 200 írttól le 10-ig; azon alul adakozás czimen elfogadtatik bármely összeg a szent czélra, mert a legszegényebb ember előtt sincs elzárva a nemes áldozás útja. Szerkesztőségünk mindenkinek szolgál gyűjtőívvel, melyen a felhívás és az alapszabályok is egész terjedelemben foglaltatnak Tisztelettel felszólítjuk a kaszinók, az olvasó körök s egyéb egyesületen: elnökségeit s tagjait, magán hivatali karokat, az elöljáróságokat városokban és községekben, a lelkészeket, vidéki laptársainkat, s a magyar lakosságot összeségében és fejenkint karolják ftöl fővárosunk magyarosodásának ügyét azon nemes lelkesedéssel, melyre méltó, mely nélkül az üzlet foglalja el a templomokat, s mely a magyar fajnak oly szép jellemző tulajdonsága volt mindenha. Pest városának képviselő testülete hálára kötelező áldozattal indult elől, oly telket ajánlván föl ingyen a leendő Pest legkiválóbb helyén, a sugárúton e czélra, melynek értéke még ma is meghaladja a 200.000 forintot. Mi több, Magyarország vagyunk hivatva a többi 500.000 forintot összerakni. Fogjuk-e ? — Tudni nem lehet, kétségbe vonni nem szabad! Mi szívesen ajánljuk föl közbenjárásunkat olvasóink számára : ha ki igénybe veszi, az adományokat nyilvánosan nyugtázzuk s átszolgáltatjuk rendeltetése helyére. Nincs tehát egyéb hátra, mint hogy a nagybizottság által kiadott elnöki fölhívásból a következőket felvegyük: „Az aláírási összegek csakis későbbi fölhívásra lesznek befizetendők, s pedig négy egymás után következő negyedévi egyenlő részletben, melyek elseje a fölhívást követő két hét alatt, a második részlet három hóval később stb. fizetendő. Az aláírók nevei az összegekkel együtt hírlapokig közzé fognak tétetni.“ Az alapszabályok 9. § a így szól: „Amint 200 alapítvány aláírva lesz, az aláírt alapítók közgyűlésre fognak összehivatni, a társulatot megalapitottnak kimondják, a részletes alapszabályokat megállapítják, a színházépítés ügyét kezökbe veszik s életbe s működésbe tétele iránt intézkednek.“ így ki van jelölve az ügy létesítésének útja, a munkának van gazdája. Addig, mig ez eléretik, az alapszabályok értelmében Lipthay Béla báró áll az ügy élén, ő képviseli a hatóságok és harmadik személyek irányában. Csak a közönség részvéte van hátra, melyet jelen sorainkkal kívántunk tettre szólítani. Az „Ellenőr“ szerkesztősége. A pesti népszínházra aláírtak: Csernátony Lajos.............................. 200 frt Kazár Emil.................................... 200 „ Csávolszky Lajos.....................................20 „ Mezei Ernő............................................20 „ Dr. Osváth Albert................................10 „ Halmos Károly......................................10 „ Lázár György.................................... 5 „ Radoczára egyátalán nem szavazhatnak, mert ép azért léptették föl már Radocza fölléptetése után Lipthayt, mert nem tartották Radoczát azon egyéniségnek, ki őket képviselhetné. Kell tehát, hogy Radocza visszalépjen, s a Deákpárt egy új jelöltet tűzzön ki. Minden szavát nagy éljenzés követte, elannyira, hogy dr. Adler, ki utána szólni akart a Radocza-párt érdekében, nem hallgattatott ki. Ezután az értekezlet feloszlott igen nagy izgalom között, folytonos „Nem kell Radocza“ s „inkább Jókai, mint Radocza“ kiáltásokkal. — Pest megye központi választmánya f. é. május 10-én délelőtt 11 órakor a megye székházának nagy termében ülést fog tartani, mire a központi választmányi tagok tisztelettel meghivatnak. Pest, 1872. május 3. ) A terézvárosi Lipthay-párt ma este tartott megint értekezletet, azon kérdésben döntendő, mit tegyen a párt azzal szemben, hogy jelöltje visszalépett. Az elnök kimondta azon határozatot, hogy a párt mint ilyen feloszlik. Kéri a gyűlést is, hogy oszoljék föl. A gyűlés azonban együtt maradt s dr. Rosenberg szólalt föl, hoszsz abban fejtve ki, hogy a Lipthay párt tagjai Pest, május 4. —z— Voncina Iván közlött leleplezéseiről ma nyilatkozik kormányunk a hivatalos „Budapesti Közlönyben.“ A kormánypárt főlapjai előleges értesítést nyertek a nyilatkozat megjelenéséről, és föl lehet tenni, hogy kormányunk teljes mértékben fogja fölfogni és méltányolni a közvélemény feszült kíváncsiságának jogosultságát. Mindenkinek be kell látnia, hogy a gyalázatos ügynek fölmerülése oly határozott kötelességet ró a magyar kormányra, melynek haladéktalan teljesítését nemcsak az állam magasabb érdeke, de a a társadalmi jogszolgáltatásnak primitív elve követel. Nem tudhatjuk, hogy a vádaskodó felek melyike mondja az igazságot, de épen azért fordul tekintetünk a kormány felé, melynek egy esetben sem szabad pillanatig is késnie az igazság földerítésével vagy a törvények érvényesítésével. Sem az oly hazaellenes bűnöket, milyeneket a horvát kormány tulajdonít a nemzeti pártnak, sem az aféle gazságokat, melyekkel Voncina vádolja a bán híveit, rendezett állam kormánya sohasem fogja közönyös szemmel tekinthetni. Mi tehát megvárhattuk, hogy a kormány vagy felvilágosítást fog nyújtani a közönségnek, és igazolni fogja eddig követett eljárását, ha a vádak természetéről és a tények valódiságáról eléggé van tájékozva, vagy legalább azon megnyugtatással fog szolgálni, hogy tudja feladatát, és érvényesíteni fogja az államhatalom büntető karját, ha talán őt magát is csak meglepték Voncina úr közlései. Nem olyan dolog ez, hol a kormánynak egy percig is lehetne viselni a kétszínűség, vagy részrehajlás látszatát. Hol állanánk, ha föl kellene tennünk, hogy a kormány más is lehetne, mint a törvények őre ott, hol okmányhamisítás, két ország békéjének gaz megháborítása, vagy nyilvános szövetkezés az országnak kületlenségeivel képezik az emelt vádak anyagát? És Voncina úr sem hívta fel más tevékenységre a magyar kormányt, midőn egy lelketlen csalás áldozatának mutatta be. Nem is lehetne érteni, hogy mi más czélból tette volna közzé a horvát kormány promemoriáit , mert tudnia kell, hogy az általa kért törvényes vizsgálat a hamisítási vád alaptalanságát fogja kitüntetni, ha azok az eltagadott értekezletek valóban megtartottak. Bizalommal vártuk tehát az illetékes felvilágosítást és tartózkodtunk számba venni azon eszeveszett servilizmust, mely a magyar kormány ügyének vél szolgálatot tenni, midőn épen a leleplezésekből kovácsol fegyvert a nemzeti párt gyanúsítására. Valóban kétségbeejtő rövidlátás, mely azt sem bírja felfogni, hogy csak örülnünk lehetne hazánk érdekében, ha a nemzeti pártnak sikerülne bennünket komolyan meggyőzni arról, hogy távol áll minden államellenes conspiratiótól és becsületesen óhajtja a haza lakosainak tartós kibékítését. Hanem a „Budapesti Közlöny“-ben napvilágot látott nyilatkozat egyátalában nem elégíti ki a közönség várakozását és mondhatjuk gyámoltalanságban és léhaságban minden képzeletet meghalad. Mentségnek vagy vádnak tartjuk-e azt, hogy a nemzeti párt ellen emelt vádak már gyakran fordultak elő a hírlapokban is? A báni hivatal talán a hírlapokból állította össze authentikus tudósításait ? Ha ez volna az eset, bizony hajszállal sem kisebb a hamisítási bűn és amiért a hírlapot sajtóperre sem tarthatják érdemesnek az Horvátország kormányférfiainak, kiknek kezeibe van az ország összes érdekeinek talán végzetesen eldöntő intézése letéve, a történelem bélyegzett herostratesei között juttathat méltó helyet. Vagy ne kelljen a tárgynak végtelen komolysága daczára is nevetni, midőn a hivatalos felvilágosítás abban állana, hogy az emelt vádak és rágalmak alaptalanságát a nemzeti párt saját jövendő magatartása által fogja leginkább bebizonyíthatni. De ha eddig ok nélkül rágalmaztatott a nemzeti párt, mi biztosíthatja arról, hogy jövőben az a lelkiismeretlen játék nem fog ismétlődni? És ha a horvát kormány csakugyan becstelen okmányhamisítások által igyekezett önhaszonlesésből megsemmisíteni a társországok becsületes honfiainak jóakaratú törekvéseit, kormányunk nem tartana semmi egyebet szükségesnek, minthogy jó tanácsokkal szolgáljon a nemzeti pártnak ? Meggyőződésünk szerint csak Voncina úr ajánlatát, hogy a hamisítási vádat törvényszék előtt fogja bebizonyítani, lehet eléggé lejálisnak tartanunk. Vagy azok fejeznék ki talán kormányunk valódi szándéklatát, kik nem tudják butaságból-e vagy a pártszenvedély vakságában rendszeres módun -------- «»«»/-i-ri-fiaiii Magyarország ellenségeit ? Megint a fekete-sárga lobogó. Kis dolgokból nagyot csinálni: ez legtöbbször csak az ügyetlenségnek sikerül, mint sikerült állandó kérdéssé tenni a budai királyi palota fekete-sárga lobogóját. Ez a lobogó-kérdés ma megint fölmerült, midőn ő felsége körútra indult. Mindenki kiváncsi volt, hogy mily lobogókat húznak föl a hajóra melyen a király utazik. Hallatszott, hogy tegnap két óra hosszat folyt a tanácskozás e szörnyű kérdés fölött. Dehogy merték volna felhúzni a hajóra, melyen a király utazott, az ország színeit, noha a hajózási szabályrendeletekben benne van, hogy magyar vizen az ország színei s a hajózási lobogó (vörös-fehér-vörös) használandók. A hajó hátsó árbocára felhúzták a fekete-sárga zászlót s az első árbocot pusztán hagyták; leghátul még a hajózási lobogó lengett. Tehát letépték a hajóról az ország színeit, így ment el fekete sárga lobogó alatt a magyar alvidék felé a magyar király. Kicsinyeskedés, de boszantó. ” A hivatalos lapban ma a következőket olvassuk: A horvát ellenzék egyik tagja, Voncina úr, a „Magyar Újság“ tegnapi számában négy jelentést tett közzé, melyeket állítólag Vakanovics horvát báni helyettes úr részint személyesen, részint elvbarátai által gróf Lónyay miniszterelnök úrnak Pesten átadott. Ezen „Emlékiratokénak czimzett jelentésekben a horvát ellenzék tagjainak részint némely cseh ellenzéki pártemberekkel s több külföldi politikai egyéniségekkel folytatott titkos értekezletei, részint a horvát nemzeti párt bizottságának tanácskozásai vannak részletesen leírva. Voscina úr azt állítja, hogy ezen, szerinte meg nem tartott ülésekről szóló jelentések Vukanovics horvát báni helyettes, és báró Rauch meghagyása következtében, és pedig oly czélból koholtattak, hogy általuk a magyar kormány elnök a valódi helyzetet, s a horvát pártok törekvéseit illetőleg tévútra vezettessék. Mi ez ügyben úgy vagyunk értesülve, hogy a IV. számú jelentést, de csak is ezt, Vukanovic úr küldötte meg Lónyay grófnak egy magánlevél kíséretében, megjegyezvén e magánlevélben, hogy a jelentés mindenesetre „érdekes.“ A többi három jelentést (I. II. III.) Vakanovics úr nem küldötte meg Lónyay grófnak, s ezek jellemzéséül csak azon körülményt kívánjuk olvasóink emlékezetébe visszaidézni, hogy azon tények, melyekről ezekben szó van, annak idején, habár rövidebben, a lapokban is megemlíttettek. Ugyanis emltve volt nem egyszer, hogy bizonyos, a jelentésekben megnevezett személyek Zágrábba utaztak, s ott a nemzeti párt tagjai közül némelyekkel összejöttek. Továbbá egy szóval sem tagadja Voncina úr, de köztudomású dolog is, hogy az úgynevezett nemzeti pártnak választási czélokra jelentékeny összegek állanak rendelkezésére. Egyébiránt csak azt óhajtjuk, hogy Vincina úr és pártja, ha majd egybegyűl az országgyűlés, a szentesített törvények alapján a békés kiegyenlítésnek s a pártviszályok megszüntetésének érdekében őszintén működjenek, azáltal lesznek csak képesek mindenkit meggyőzni arról, hogy azon állítólagos jelentésekben említett dolgok teljesen alaptalanok. A közp. vál. elnökének megbízásából Ilkey Sándor vál. jegyző. A közös hadsereg ruházata és felszerelése ügyében kiküldött enquette-bizottság tegnap tartotta második ülését Bécsben a közös hadügyminisztériumban. A múlt üléskönyvének felolvasása után hosszabb vita fejlődött ki az első ülésen felvetett eme kérdések fölött a minő befolyással van a konsortiummal kötött szerződés a birodalom ipar- és nemzetgazdasági érdekeire, b) a hadsereg harczképességére, c) a jutányos beszerzésre, és d) várjon összhangban vannak-e az előnyök a hátrányokkal, vagy pedig melyik van túlsúlyban. — Wahrmann Mór a pesti keresk. és iparkamara képviselője tagadja, hogy előnyös lenne a felszerelésnek egy kézben való öszpontosítása s a konsortium a szállításoknál most is azon embereket veszi igénybe, akikkel a kincstár korábban közvetlenül szerződött, igy tehát a konsortium nem más mint drága közbenjáró, ki sem pontosabban, sem jutányosabban, sem jobb minőségű árut nem szállít. — Rossbacher tábornok a bizottság elnöke nagyobb garantiát lát a nagy pénzösszeg fölött rendelkező konsortiumban mint egyes vállalkozókban. — Frankl a bécsi keresk. és iparkamara képviselője a jelen rendszert kifogástalannak tartja, annak alkalmazását azonban egyenesen elvetendőnek nyilvánítja; szerinte csak az egész birodalomra kiterjesztendő szállító hálózat felelhet meg a szükségletnek; a jelen rendszer káros Ausztria iparára is s a monopolisaló társulat nem szállíthat olcsóbban, mint a szabad verseny. — Közelebbi ülés hétfőn. Tisza Kálmán fogadtatása Debreczenben. Debreczen, ir.ájus 3. Nagy ünnepe volt ma Debreczen városának. Egyik kerülete volt képviselőjét Tisza Kálmánt fogadta, ki eljött, hogy számot adjon működéséről, s e fogadtatás méltó volt a tősgyökeres magyar városhoz, mely mindig elől járt a hazafias lelkesedésben, s méltó képviselőjéhez, ki a rokonszenv és ragaszkodás ily lélekemelő nyilvánítását valóban megérdemelte. Elismerése volt ez a közügyek körüli fáradhatlan munkásságának, elismerése és helyeslése az útnak, melyet a haza javának előmozdítására követ. A vonat, melyen Tisza Kálmán Püspök- Ladányról elindult, délután 1/14-kor robogott be a debreczeni indóházba, s még a vonat meg sem állott, már felhangzott a viharos éljenzés, s majdnem elnyomta a Rákóczy induló hangjait. Sok ezernyi néptömeg lepte el a pályaudvart, s az egész környéket. A fogadó küldöttség élén Simonffy Imre főkapitány állott, s néhány meleg szóval üdvözölte Tisza Kálmánt, ki a következőleg válaszolt: „Nagyon köszönöm a szívélyes fogadtatást, melyben önök részesítenek akkor, midőn eljövök kedves kötelességemet teljesíteni , számot adni arról, miként sáfárkodtam bizalmukkal, melylyel ezelőtt három évvel megajándékoztak. Engedjék hogy arra kérjem önöket, hogy ezen jelentésemet legyenek szívesek meghallgatni azon meggyőződéssel, hogy a mi hiba, a mi hátrány eljárásomban lehetett, annak oka bizonynyal tehetségemnek, de nem tiszta, jó hazafias szándékomnak hiánya miatt volt. ("Élénk éljenzés.) Addig is, míg köszönetemet megújítanám, fogadják azon nyilatkozatomat, hogy míg isten éltemet és egészségemet megtartja, mindig kész leszek, ha polgártársaim bizalma úgy parancsolja, a közügyek iránt kötelességemet teljesíteni . Ismét hosszas és lelkes éljenzés, s megindult a valóban nagyszerű menet. Elöl a színházi zenekar, a régi honvédek 48-iki egyenruhájukban, a jogászság és többi tanuló ifjúság, s két oldalt hosszú sorban a mintegy 200 főből álló bandérium, mind városi polgárok, kik önként ajánlkoztak, s közöttük a város ötös fogata, melyen Tisza Kálmán ült Simonffy Imre főkapitány kíséretében. E fogatot ismét számos hintó, s a roppant tömeg követte, melynek lélekszámát bízvást 15 — 20 ezerre tehetjük. A város maga ünnepi szint öltött. Majd minden házon nemzeti lobogó Tisza Kálmán nevével, s az ablakok is mindenütt telve nézőkkel, nagyrészt hölgyekkel. A menetet az egész városon végig folytonos éljenzés kisérte. A városház előtti tér meg volt hintve füves, s két szőnyegekkel terített emelvény volt készítve. A menet a városházához érve, megállapodott, s néhány percz alatt megtelt az egész tér a minden oldalról özönlő közönséggel. Az éljenzés csillapultával az egyik emelvényre Molnár György, a debreczeni baloldal elnöke lépett fel s a következőleg üdvözölte Tisza Kálmánt,ki ez alatt a város fogatát elhagyva, a másik emelvényre állott: „Mélyen t. hazánkfia, forrón szeretett vezérünk ! A czél, mely önt közénk vezette, s mely lefolyt" -emelte megjelenésének napját, mely nem csupán közvetlen választóinak, de Debreczen városa mind a három kerületének, merem mondani, Debreczen városa egész közönségének örömünnepe. (Átalános élénk éljenzés.) Ennek érzetében engedték át nekem Önnek közvetlen választói a szerencsét, hogy Debreczen városa egyetemes balpártja nevében fogadhassam és üdvözölhessem önt, és kifejezést adhassak ama hő ragaszkodásnak és tiszteletnek, melylyel ön irányában viseltetnek. (Élénk éljenzés.) Jól tudjuk, hogy nincs valami kinzóbb, nincs valami elkeserítőbb a közügyek emberére nézve, mint ha meg nem értik, vagy épen félreértik, valamint nincs jutalmazóbb, nincs e pálya tövisei közt az előrehaladásra, kitartásra serkentőbb, mint az, ha tudja, hogy követői nemcsak szívükkel rokonszenveznek vele, de hogy teljes meggyőződésből osztoznak elveiben. (Élénk éljenzés.) Volt alkalma Debreczen polgárainak nemrégiben megvitatni amaz elveket, melyeknek valósítását az országos baloldal programmjában czéllal maga elé kitűzte, midőn ugyanis egynémelyek megalakítván Debreczen városában a jobboldali úgynevezett pártot, hívőket toborzottak seregük számára. Komoly és élénk megvitatás tárgyává tettük a baloldal programmját és érett megfontolásunk eredménye az lett, hogy midőn ez év márczius havában megtartottuk alakuló közgyűlésünket a baloldal programmját ezeren és ezeren vallották politikusoknak. (Átalános élénk tetszés) Hogy pedig ezen politikában ma is osztozunk, és hogy akkori megállapodásunkhoz hivek maradtunk és akarunk maradni, azt bizonyítja ezen sok ezerekre menő hullámzó néptenger, mely egy szívvel egy szájjal kiáltja: éljen szeretett vezérünk, éljen Tisza Kálmán! (Lelkes, hosszasan tartó éljenzés.) A most hallott, szívekből ragadó éljenzés feleslegessé tesz minden további szót, és így mellőzhetem azon indokok részletezését, melyek Debreczen városa egész balpártját ennek politikájához fűzik. Egyet azonban nem lehet elhallgatnom. Azt vetik ellenfeleink gúnynyal szemünkre, hogy önhöz azért ragaszkodunk, mert ön református. Tévednek, csalódnak. Azért ragaszkodunk mi önhöz, mert ön reformátor; reformátor a szó valódi és legnemesebb politikai értelmében. (Percekig tartó és viharos éljenzés.) Reformálni akarja ön a közjogi kiegyezkedést oly módon, hogy a mellett Magyarország államiságának alapfeltételei: az önálló magyar hadsereg és önálló magyar hadügy és pénzügy létesíttessenek. (Élénk helyeslés.) Reformálni akarja ön a magyar hadügyet úgy, hogy a hadsereg és honvédség ne egyedül terhe legyen pénzügyünknek, de valóságos védőre tántoríthatlan és megdönthetlen támasza, talpköve a trónnak és a hazának. (Zajos helyeslés.) Reformálni akarja ön a pénzügyet oly módon, hogy az kiszabadíttatván ama járszalag alól, melyen most idegen érdekek szolgálatára kezeltetik, valóságos áldást hozó eleje legyen kereskedelmünknek, iparunknak és gazdászatunknak. (Élénk helyeslés.) Reformálni akarja ön Magyarország parlamenti kormányrendszerét oly módon, hogy a törvényhozás termeiben igazi többség az legyen, mely a nemzet valódi számszerinti többségének valóságos kifolyása. (Viharos helyeslés.) Rnformálni akarja ön a parlamentet oly módon, hogy a törvényhozás tagjai ne függjenek a kormánytól, de legyenek azok egészen függetlenek, hogy bármely párt jusson is kormányra, azok kik a nemzet ügyét vezérelni hivatják, a nemzet igaz képviselői által minden téren ellenőriztessenek. (Élénk helyeslés.) Reformálni akarja ön Magyarország közigazgatását olyképen, hogy az megszabadíttassék úgy a régi aristokratismus maradványától, mint az újabb időben becsempészett virilitás előjogaitól. (Elénk tetszés) hogy így minden polgár csak annyi értékkel bírjon a közkormányzásban és közigazgatásban, amennyit a közügyek iránti buzgósága, a közjóra célzó törekvései és áldozatkészsége következtében a polgárok szívében elfoglal, és a mennyit érdemei által valóban kiérdemel. (Tetszés). Reformálni akarja azt oly módon, hogy az újabb időben, minden politikai tekintélyek véleménye ellenében behozott centralizmustól mielőbb megszabadulhasson még addig, míg annak átkos következései polgárainknak a közügyek iránti elfásultságában, elhidegülésében és részvétlenségében nem nyilvánulnak. (Élénk tetszés.) Reformálni akarja ön a közoktatást, reformálni akarja ön a vallásfelekezetek és a nemzetiségek egymás iránti viszonyait Magyarország államiságának sértetlen fentartása mellett a jog, az igazság és méltányosság alapján. (Élénk helyeslés.) Egy szóval reformálni akarja ön Magyarország szellemét. (Zajos tetszés) És mert igy ismerjük önt dicső hazánkfia, mert így bíráltuk meg eddigi eljárását, azért fogadtuk el vezérünknek, és mivel úgy tudjuk, úgy látjuk, hogy mindazt, amit ön akar, akarja békés után, akarja egy igen távol a rosz tanácsot adó félelem gyászos következésű politikájától , de egyiránt távol a válságra vezethető szenvedélyek felzaklatásától (Tetszés) azért fogadtuk el önt vezérünknek, és azért kiáltjuk egy szóval, egy lélekkel, hogy Tisza Kálmánt Magyarország politikai reformátorát és Magyarország államisága békés úton való megoldásának symbolumát istenünk sokáig éltesse!“ (Perczekig tartó viharos éljenzés) Tisza Kálmán erre a következőleg válaszolt : „Tisztelt polgártársaira! Ha eddig nem értettem volna, miért van az, hogy — jöjjek bár onnét Debreczenbe, hol hólesőmet ringatták — mégis ide jőve úgy érzem, hogy hazajöttem, akkor megértettem volna most tisztelt szónokuk előadása következtében , mert azon érzelmeket, azon nézeteket, melyeket lelkem egész erejével vallok, hallottam itt ékes szavakban tolmácsoltatni. Azt hiszem, hogy mindnyájuknak érzelmeivel találkozom, ha azt, mit Önök mi is ide jövetelem alkalmából tettek, ezen ünnepélyes fogadtatást, azon közös elveknek, azon közös elhatározásnak tulajdonítom, mely mindnyájunkat egyformán lelkesít, vezérünk csak egy lehet, és ez az egy a Hazaszeretet. (Viharos tetszésnyilvánítások.) Engedjék meg, hogy ezen vezér után indulva, ezen vezért követve, a haza javára intézve minden lépteinket, lehessek én, ha ugyan bizalmukat megnyerhetem, e derék város egy kerülete választói kezében az alkotmányos küzdelemben a fegyver, a kard (Zajos tetszés.) Lehessek azon kard, mely összetörhet a küzdelemben, de amely beszennyezve nem fog önök közé visszakerülni. (Szűnni nem akaró éljenzés.) Ismételve kérem, adjanak nekem alkalmat, hogy bővebben megtehessem számadásomat a múlt országgyűlésen történtekről, mihez még azt a kérést csatolom, legyenek szívesek engem gyengéimmel, hiányaimmal, de tiszta jó , szándékommal igaz, hazafitársokul tekinteni. (Általános lelkes éljenzés.) Tisza ezután lakására távozott, kísértetve a közönség lelkes éljeneitől. Nem sokára ezután Varga Lajos vezetése mellett egy 36 tagból álló küldöttség jelent meg választókerületéből lakásán. Varga Lajos előadja, hogy örömüket nyilvánítani jöttek szeretett képviselőjüknek körükbe érkezte fölött, s hogy kifejezést adjanak ama meggyőződésüknek, hogy hazánk történetében, országgyűlésünk évkönyveiben örökké áldott lesz azon név emléke, melynek viselője az ország állami szabadságának és függetlenségének a legkisebb rázkódtatás nélküli kivívását és a reformkérdések megoldását tűzte ki lobogójára és a mellett folytonos kitartással és hazafias lelkesedéssel küzdött. Üdvözlik benne a párt egyik kitűnő vezérét, ki az ellenvéleményben levők méltatlan bántalmain és gyanusításain fönérző lélekkel mindig felülemelkedve, a gonoszt mindig jóval viszonozta, és küzdelmes pályáján soha meg nem tört, de meg sem is fogyott. Tisza Kálmán válasza a következő volt: „Midőn szíves megemlékezésük és tisztelt szónokuk előadása által meghatva, pár szóval felelek, nem tudok érzelmemnek keresett és czifra szavakban hangot adni. Az a bizalom, az a kitüntetés, melyben e város kebelében s most önök utján azon választókerület részéről, melyet képviselni szerencsés valók, részeltettem, bőven kárpótolhat mindazért, amit talán egyszer, másszor méltatlanul is szenvednem kellett, mert az elvrokonoknak a jóknak bizalma, a jóknak szeretete, bőségesen ellensúlyozza az ellenfél által okozhatott sérelmeknek fájdalmát Igazán örülök, hogy önök szívessége következtében a holnapi napon megtehetem a múltra nézve jelentésemet. Nem fogok én önöknek azon párt részéről, melyhez tartozni szerencsém van, nagy diadalokról és győzelmekről tehetni jelentést, mert hisz a parlamenti életben a diadalok a többségé. De hiszem, hogy azt fogják önök mondani, hogy tehetek jelentést becsületes, hazafias, önzetlen küzdelemről, amely feladatául csak a szabadságnak és a hazának érdekeit tűzte maga elé. (Elénk tetszés nyilvánítások.) Ha önöket erről ismételten meggyőzni szerencsés lehetek , ha azontúl parancsolnak velem, bár ismerem a képviselői pálya nehézségeit, melyeket az — igazán gyakran méltatlan — megtámadások szaporítanak, ismervén azt a kötelességet is, mely épen akkor követeli leginkább,hogy az ember megtegye, amit tennie kell, midőn ez nem rózsát, de tövist terem , parancsuk előtt meg fogok hajolni. (Élénk éljenzés.)