Ellenőr, 1872. május (4. évfolyam, 102-125. szám)

1872-05-05 / 106. szám

Egész évre Félévre Előfizetési árak í 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frl. — kr. 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Peisten, nádor-utcza O. szirm. Seh­.mit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőit s ünnepre következő napon. A lapot illeti a reelamátiók Légrády testvé­reli b­ellá­jába (na­or-utcza 3. sz.) intézett fi­öl­. 106 szám. Vasárnap, május 5. 1872 Tizhasábos petit sor egyszeri beigtatásáért . . . .­­ Hirdetési dijak: 10 kr. A nyilt­ tér egy netit sora 30 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 . Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szá­m­. (Légrády testvéreit irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 14. sz. óta intézendők. IV. évfolyam. A pesti népszínház. A nagybizottság, melynek egy múlt őszszel tartott népgyűlés által feladatává tétetett, hogy a Pesten építendő színház megalapítását előkészítse, — munkájában azon stádiumig ért, melyen túl ereje megszűnt, ha csalódott azon föltevésében, hogy egy ily népszínház fölállításának égető szükségé­ről mindazok meg vannak győződve s léte­sítéséhez erejükhöz képest járulni is készek, kik a magyar faj, a nemzeti művészet és műveltség érdekeit szivükön viselik. A nagybizottság kidolgozta a létesítés tervét, megállapította az építési költségek beszerzésének módozatait, elkészítette a le­endő színház alapszabályait, melyek a bel­ügyminisztérium által szentesítettek. Hátra van, hogy fölhívását a közönség elé bocsássa, mi mai napság megtörtént. S most már azon buzgalomtól s azon áldozatkészségtől függ, mikor legyen Magyarország fővárosának a több idegen mellett még egy magyar szín­háza, a mely buzgalommal ez eszmét föl­karolni, a mely áldozatkészséggel létesítésé­hez járulni fog a főváros és az egész haza közönsége. A költséget a bizottság alapítás, se­gélyezés, adakozás, továbbá sorsjáték és ezen czélra rendezendő műkedvelői s mű­­előadások által reméli beszerezhetni. Eszerint mindenkinek van mód nyújt­va arra, hogy járuljon a műhöz, mely ér­deklődésünket van hivatva manifesztálni legsajátabb nemzeti ügyünk egyik ága körül. Egy alapítvány 200 írtra szól, a se­gélyezés 200 írttól le 10-ig; azon alul ada­kozás czimen elfogadtatik bármely összeg a szent czélra, mert a legszegényebb em­ber előtt sincs elzárva a nemes áldo­zás útja. Szerkesztőségünk mindenkinek szolgál gyűjtőívvel, melyen a felhívás és az alap­szabályok is egész terjedelemben foglaltat­nak Tisztelettel felszólítjuk a kaszinók, az olvasó körök s egyéb egyesületen: elnökségeit s tagjait, magán hivatali karokat, az elöl­járóságokat városokban és községekben, a lelkészeket, vidéki laptársainkat, s a magyar lakosságot összeségében és fejenkint­ ka­rolják ftöl fővárosunk magyarosodásának ügyét azon nemes lelkesedéssel, melyre méltó, mely nélkül az üzlet foglalja el a templo­mokat, s mely a magyar fajnak oly szép jellemző tulajdonsága volt mindenha. Pest városának képviselő testülete há­lára kötelező áldozattal indult elől, oly tel­ket ajánlván föl ingyen a leendő Pest leg­kiválóbb helyén, a sugárúton e czélra, melynek értéke még ma is meghaladja a 200.000 forintot. Mi több, Magyarország vagyunk hivatva a többi 500.000 forintot összerakni. Fogjuk-e ? — Tudni nem lehet, kétségbe vonni nem szabad! Mi szívesen ajánljuk föl közbenjárásun­kat olvasóink számára : ha ki igénybe ve­szi, az adományokat nyilvánosan nyugtáz­zuk s átszolgáltatjuk rendeltetése helyére. Nincs tehát egyéb hátra, mint hogy a nagybizottság által kiadott elnöki fölhívás­ból a következőket felvegyük: „Az aláírási összegek csakis ké­sőbbi fölhí­vásra lesznek befizetendők, s pedig négy egymás után következő negyedévi egyenlő részletben, me­lyek elseje a fölhívást követő két hét alatt, a második részlet három hóval később stb. fizetendő. Az aláírók nevei az összegekkel együtt hírlapokig közzé fognak tétetni.“ Az alapszabályok 9. § a így szól: „Amint 200 alapítvány aláírva lesz, az aláírt alapítók közgyűlésre fognak összehivatni, a társulatot megalapitottnak kimondják, a részletes alapszabá­lyokat megállapítják, a színházépítés ügyét ke­­zökbe veszik s életbe s működésbe tétele iránt intézkednek.“ így ki van jelölve az ügy létesítésé­nek útja, a munkának van gazdája. Addig, mig ez eléretik, az alapszabályok értelmé­ben Lipthay Béla báró áll az ügy élén, ő képviseli a hatóságok és harmadik szemé­lyek irányában. Csak a közönség részvéte van hátra, melyet jelen sorainkkal kíván­tunk tettre szólítani. Az „Ellenőr“ szerkesztősége. A pesti népszínházra aláírtak: Csernátony Lajos.............................. 200 frt Kazár Emil.................................... 200 „ Csávolszky Lajos.....................................20 „ Mezei Ernő............................................20 „ Dr. Osváth Albert................................10 „ Halmos Károly......................................10 „ Lázár György.................................... 5 „ Radoczára egyátalán nem szavazhatnak, mert ép azért léptették föl már Radocza fölléptetése után Lipthayt, mert nem tartották Radoczát azon egyé­niségnek, ki őket képviselhetné. Kell tehát, hogy Radocza visszalépjen, s a Deákpárt egy új jelöl­tet tűzzön ki. Minden szavát nagy éljenzés követ­te, elannyira, hogy dr. Adler, ki utána szólni akart a Radocza-párt érdekében, nem hallgatta­tott ki. Ezután az értekezlet feloszlott igen nagy izgalom között, folytonos „Nem kell Radocza“ s „inkább Jókai, mint Radocza“ kiáltásokkal. — Pest megye központi választ­mánya f. é. május 10-én délelőtt 11 órakor a megye székházának nagy termében ülést fog tar­tani, mire a központi választmányi tagok tisztelet­tel meghivatnak. Pest, 1872. május 3. ) A terézvárosi Lipthay-párt ma este tartott megint értekezletet, azon kérdésben dön­­tendő, mit tegyen a párt azzal szemben, hogy je­löltje visszalépett. Az elnök kimondta azon hatá­rozatot, hogy a párt mint ilyen feloszlik. Kéri a gyűlést is, hogy oszoljék föl. A gyűlés azonban együtt maradt s dr. Rosenberg szólalt föl, hosz­­sz abban fejtve ki, hogy a Lipthay párt tagjai Pest, május 4. —­z— Voncina Iván közlött leleplezé­seiről ma nyilatkozik kormányunk a hiva­talos „Budapesti Közlönyben.“ A kormánypárt főlapjai előleges érte­sítést nyertek a nyilatkozat megjelenéséről, és föl lehet­ tenni, hogy kormányunk tel­jes mértékben fogja fölfogni és méltányolni a közvélemény feszült kíváncsiságának jo­gosultságát. Mindenkinek be kell látnia, hogy a gyalázatos ügynek fölmerülése oly határozott kötelességet ró a magyar kor­mányra, melynek haladéktalan teljesítését nemcsak az állam magasabb érdeke, de a a társadalmi jogszolgáltatásnak primitív el­ve követel. Nem tudhatjuk, hogy a vádaskodó fe­lek melyike mondja az igazságot, de épen azért fordul tekintetünk a kormány felé, melynek egy esetben sem szabad pillanatig is késnie az igazság földerítésével vagy a törvények érvényesítésével. Sem az oly ha­zaellenes bűnöket, milyeneket a horvát kor­mány tulajdonít a nemzeti pártnak, sem az aféle gazságokat, melyekkel Voncina vá­dolja a bán híveit, rendezett állam kormá­nya sohasem fogja közönyös szemmel tekint­hetni. Mi tehát megvárhattuk, hogy a kor­mány vagy felvilágosítást fog nyújtani a közönségnek, és igazolni fogja eddig köve­tett eljárását, ha a vádak természetéről és a tények valódiságáról eléggé van tájékoz­va, vagy legalább azon megnyugtatással fog szolgálni, hogy tudja feladatát, és érvé­nyesíteni fogja az államhatalom büntető karját, ha talán őt magát is csak meglep­ték Voncina úr közlései. Nem olyan dolog ez, hol a kormány­nak egy perc­ig is lehetne viselni a kétszínűség, vagy részrehajlás látszatát. Hol állanánk, ha föl kellene tennünk, hogy a kormány más is lehetne, mint a törvények őre ott, hol ok­mány­hamisítás, két ország békéjének gaz megháborítása, vagy nyilvános szövetkezés az országnak kületlenségeivel képezik az emelt vádak anyagát? És Voncina úr sem hívta fel más tevékenységre a magyar kor­mányt, midőn egy lelketlen csalás áldoza­tának mutatta be. Nem is lehetne érteni, hogy mi más czélból tette volna közzé a horvát kormány promemoriáit , mert tud­nia kell, hogy az általa kért törvényes vizsgálat a hamisítási vád alaptalanságát fogja kitüntetni, ha azok az eltagadott ér­tekezletek valóban megtartottak. Bizalom­mal vártuk tehát az illetékes felvilágosítást és tartózkodtunk számba venni azon esze­veszett servilizmust, mely a magyar kor­mány ügyének vél szolgálatot tenni, midőn épen a leleplezésekből kovácsol fegyvert a nemzeti párt gyanúsítására. Valóban két­ségbeejtő rövidlátás, mely azt sem bírja felfogni, hogy csak örülnünk lehetne hazánk érdekében, ha a nemzeti pártnak sikerülne bennünket komolyan meggyőzni arról, hogy távol áll minden államellenes conspi­­ratiótól és becsületesen óhajtja a haza la­kosainak tartós kibékítését. Hanem a „Budapesti Közlöny“-ben napvilágot látott nyilatkozat egyátalában nem elégíti ki a közönség várakozását és mondhatjuk gyámoltalanságban és léhaság­ban minden képzeletet meghalad. Mentség­nek vagy vádnak tartjuk-e azt, hogy a nemzeti párt ellen emelt vádak már gyak­ran fordultak elő a hírlapokban is? A báni hivatal talán a hírlapokból állította össze authentikus tudósításait ? Ha ez volna az eset, bizony hajszállal sem kisebb a hami­sítási bűn és amiért a hírlapot sajtóperre sem tarthatják érdemesnek az Horvátország kormányférfiainak, kiknek kezeibe van az ország összes érdekeinek talán végzetesen eldöntő intézése letéve, a történelem bélyeg­zett herostratesei között juttathat méltó helyet. Vagy ne kelljen a tárgynak végtelen komolysága daczára is nevetni, midőn a hivatalos felvilágosítás abban állana, hogy az emelt vádak és rágalmak alaptalanságát a nemzeti párt saját jövendő magatartása által fogja leginkább bebizonyíthatni. De ha eddig ok nélkül rágalmaztatott a nem­zeti párt, mi biztosíthatja arról, hogy jövő­ben az a lelkiismeretlen játék nem fog is­métlődni? És ha a horvát kormány csak­ugyan becstelen okmányhamisítások által igyekezett önhaszonlesésből megsemmisíteni a társországok becsületes honfiainak jóaka­­ratú törekvéseit, kormányunk nem tarta­na semmi egyebet szükségesnek, minthogy jó tanácsokkal szolgáljon a nemzeti pártnak ? Meggyőződésünk szerint csak Voncina úr ajánlatát, hogy a hamisítási vádat tör­vényszék előtt fogja bebizonyítani, lehet eléggé lejálisnak tartanunk. Vagy azok fe­jeznék ki talán kormányunk valódi szán­­déklatát, kik nem tudják butaságból-e vagy a pártszenvedély vakságában rendszeres mó­­dun -------- «»«»/-i-ri-fiaiii Ma­gyarország ellenségeit ?­­ Megint a fekete-sárga lobogó. Kis dolgokból nagyot csinálni: ez legtöbbször csak az ügyetlenségnek sikerül, mint sikerült állandó kérdéssé tenni a budai királyi palota fekete-sárga lobogóját. Ez a lobogó-kérdés ma megint fölmerült, midőn ő felsége körútra indult. Mindenki kiváncsi volt, hogy mily lobogókat húznak föl a hajóra melyen a király utazik. Hallatszott, hogy tegnap két óra hosszat folyt a tanácskozás e szörnyű kérdés fölött. Dehogy merték volna felhúzni a hajóra, me­lyen a király utazott, az ország színeit, noha a hajózási szabályrendeletekben benne van, hogy magyar vizen az ország színei s a hajózási lo­bogó (vörös-fehér-vörös) használandók. A hajó hátsó árbocára felhúzták a fekete-sárga zászlót s az első árbocot pusztán hagyták; leghátul még a hajózási lobogó lengett. Tehát letépték a hajóról az ország színeit, így ment el fekete sárga lobogó alatt a ma­gyar alvidék felé a magyar király. Kicsinyeskedés, de boszantó. ” A hivatalos lapban ma a következőket olvassuk: A horvát ellenzék egyik tagja, Voncina úr, a „Ma­gyar Újság“ tegnapi számában négy jelentést tett közzé, melyeket állítólag Vakanovics horvát báni helyettes úr részint személyesen, részint elvbarátai által gróf Lónyay miniszterelnök úrnak Pesten átadott. Ezen „Emlékiratoké­nak czimzett jelentésekben a horvát ellenzék tagjainak részint némely cseh ellenzéki pártemberekkel s több kül­földi politikai egyéniségekkel folytatott titkos értekez­letei, részint a horvát nemzeti párt bizottságának tanács­­kozásai­ vannak részletesen leírva. Voscina úr azt állítja, hogy ezen, szerinte meg nem tartott ülésekről szóló je­lentések Vukanovics horvát báni helyettes, és báró Rauch meghagyása következtében, és pedig oly czélból kohol­tattak, hogy általuk a magyar kormány­ elnök a valódi helyzetet, s a horvát pártok törekvéseit illetőleg tévútra vezettessék. Mi ez ügyben úgy vagyunk értesülve, hogy a IV. számú jelentést, de csak is ezt, Vukanovic úr küldötte meg Lónyay grófnak egy magán­levél kíséretében, meg­jegyezvén e magánlevélben, hogy a jelentés mindenesetre „érdekes.“ A többi három jelentést (I. II. III.) Vakanovics úr nem küldötte meg Lónyay grófnak, s ezek jellemzéséül csak azon körülményt kívánjuk olvasóink emlékezetébe visszaidézni, hogy azon tények, melyekről ezekben szó van, annak idején, habár rövidebben, a lapokban is meg­­említtettek. Ugyanis em­ltve volt nem egyszer, hogy bi­zonyos, a jelentésekben megnevezett személyek Zágrábba utaztak, s ott a nemzeti párt tagjai közül némelyekkel összejöttek. Továbbá egy szóval sem tagadja Voncina úr, de köztudomású dolog is, hogy az úgynevezett nemzeti pártnak választási czélokra jelentékeny összegek állanak rendelkezésére. Egyébiránt csak azt óhajtjuk, hogy Vincina úr és pártja, ha majd egybegyűl az országgyűlés, a szentesített törvények alapján a békés kiegyenlítésnek s a pártvi­szályok megszüntetésének érdekében őszintén működje­nek, azáltal lesznek csak képesek mindenkit meggyőzni arról, hogy azon állítólagos jelentésekben említett dolgok teljesen alaptalanok. A közp. vál. elnökének megbízásából Ilkey Sándor vál. jegyző.­­ A közös hadsereg ruházata és felszerelése ügyében kiküldött en­­quette-bizottság tegnap tartotta második ülését Bécsben a közös hadügyminisztériumban. A múlt ülés­­könyvének felolvasása után hosszabb vita fejlődött ki az első ülésen felvetett eme kér­dések fölött a­ minő befolyással van a konsor­­tiummal kötött szerződés a birodalom ipar- és nemzetgazdasági érdekeire, b) a hadsereg harcz­­képességére, c) a jutányos beszerzésre, és d) vár­jon összhangban vannak-e az előnyök a hátrá­nyokkal, vagy pedig melyik van túlsúlyban. — Wahrmann Mór a pesti keresk. és iparkamara képviselője tagadja, hogy előnyös lenne a felsze­relésnek egy kézben való öszpontosítása s a kon­­sortium a szállításoknál most is azon embereket veszi igénybe, a­kikkel a kincstár korábban köz­vetlenül szerződött, igy tehát a konsortium nem más mint drága közbenjáró, ki sem pontosabban, sem jutányosabban, sem jobb minőségű árut nem szállít. — Rossba­cher tábornok a bizottság elnöke nagyobb garantiát lát a nagy pénzösszeg fölött rendelkező konsortiumban mint egyes vállal­kozókban. — Frankl a bécsi keresk. és ipar­kamara képviselője a jelen rendszert kifogástalan­nak tartja, annak alkalmazását azonban egyene­sen elvetendőnek nyilvánítja; szerinte csak az egész birodalomra kiterjesztendő szállító hálózat felelhet meg a szükségletnek; a jelen rendszer káros Ausztria iparára is s a monopolisaló társu­lat nem szállíthat olcsóbban, mint a szabad ver­seny. — Közelebbi ülés hétfőn. Tisza Kálmán fogadtatása Debreczenben. Debreczen, ir.ájus 3. Nagy ünnepe volt ma Debreczen városának. Egyik kerülete volt képviselőjét Tisza Kálmánt fogadta, ki eljött, hogy számot adjon működésé­ről, s e fogadtatás méltó volt a tősgyökeres ma­gyar városhoz, mely mindig elől járt a hazafias lelkesedésben, s méltó képviselőjéhez, ki a ro­­konszenv és ragaszkodás ily lélekemelő nyilvá­nítását valóban megérdemelte. Elismerése volt ez a közügyek körüli fárad­­hatlan munkásságának, elismerése és helyeslése az útnak, melyet a haza javának előmozdítására követ. A vonat, melyen Tisza Kálmán Püspök- Ladányról elindult, délután 1/14-kor robogott be a debreczeni indóházba, s még a vonat meg sem állott, már felhangzott a viharos éljenzés, s majd­nem elnyomta a Rákóczy induló hangjait. Sok ezernyi néptömeg lepte el a pályaudvart, s az egész környéket. A fogadó küldöttség élén Si­­monffy Imre főkapitány állott, s néhány meleg szóval üdvözölte Tisza Kálmánt, ki a következő­leg válaszolt: „Nagyon köszönöm a szívélyes fogadtatást, melyben önök részesítenek akkor, midőn eljövök kedves kötelességemet teljesíteni , számot adni arról, miként sáfárkodtam bizalmukkal, melylyel ezelőtt három évvel megajándékoztak. Engedjék hogy arra kérjem önöket, hogy ezen jelentésemet legyenek szívesek meghallgatni azon meggyőző­déssel, hogy a mi hiba, a mi hátrány eljárásom­ban lehetett, annak oka bizonynyal tehetségem­nek, de nem tiszta, jó hazafias szándékomnak hi­ánya miatt volt. ("Élénk éljenzés.) Addig is, míg köszönetemet megújítanám, fogadják azon nyilatkozatomat, hogy míg isten éltemet és egészségemet megtartja, mindig kész leszek, ha polgártársaim bizalma úgy parancsolja, a közügyek iránt kötelességemet teljesíteni . Ismét hosszas és lelkes éljenzés, s megindult a valóban nagyszerű menet. Elöl a színházi zene­kar, a régi honvédek 48-iki egyenruhájukban, a jogászság és többi tanuló ifjúság, s két oldalt hosszú sorban a mintegy 200 főből álló bandé­rium, mind városi polgárok, kik önként ajánlkoz­tak, s közöttük a város ötös fogata, melyen Tisza Kálmán ült Simonffy Imre főkapitány kíséretében. E fogatot ismét számos hintó, s a roppant tömeg követte, melynek lélekszámát bízvást 15 — 20 ezerre tehetjük. A város maga ünnepi szint öltött. Majd min­den házon nemzeti lobogó Tisza Kálmán nevével, s az ablakok is mindenütt telve nézőkkel, nagy­részt hölgyekkel. A menetet az egész városon végig folytonos éljenzés kisérte. A városház előtti tér meg volt hintve füves, s két szőnyegekkel terített emelvény volt készítve. A menet a városházához érve, megállapodott, s néhány percz alatt megtelt az egész tér a minden oldalról özönlő közönséggel. Az éljenzés csillapultával az egyik emel­vényre M­olnár György, a debreczeni baloldal elnöke lépett fel s a következőleg üdvözölte Ti­sza Kálmánt,ki ez alatt a város fogatát el­hagyva, a másik emelvényre állott: „Mélyen t. hazánkfia, forrón szeretett vezé­rünk ! A czél, mely önt közénk vezette, s mely lefolyt" -emelte megjelenésének napját, mely nem csupán közvetlen választóinak, de Debreczen városa mind a három kerületének, merem mondani, Debreczen városa egész közönségének örömünnepe. (Átalá­­nos élénk éljenzés.) Ennek érzetében engedték át nekem Önnek közvetlen választói a szerencsét, hogy Debreczen városa egyetemes balpártja nevében fogadhassam és üdvözölhessem önt, és kifejezést adhassak ama hő ragaszkodásnak és tiszteletnek, melylyel ön irányában viseltetnek. (Élénk éljenzés.) Jól tudjuk, hogy nincs valami kinzóbb, nincs valami elkeserítőbb a közügyek emberére nézve, mint ha meg nem értik, vagy épen félreértik, va­lamint nincs jutalmazóbb, nincs e pálya tövisei közt az előrehaladásra, kitartásra serkentőbb, mint az, ha tudja, hogy követői nemcsak szívükkel ro­konszenveznek vele, de hogy teljes meggyőződés­ből osztoznak elveiben. (Élénk éljenzés.) Volt alkalma Debreczen polgárainak nem­régiben megvitatni amaz elveket, melyeknek va­lósítását az országos baloldal programmjában czél­­lal maga elé kitűzte, midőn ugyanis egynémelyek megalakítván Debreczen városában a jobboldali úgynevezett pártot, hívőket toborzottak seregük számára. Komoly és élénk megvitatás tárgyává tettük a baloldal programmját és érett megfonto­lásunk eredménye az lett, hogy midőn ez év már­czius havában megtartottuk alakuló közgyűlésün­ket a baloldal programmját ezeren és ezeren val­lották politikusoknak. (Átalános élénk tetszés) Hogy pedig ezen politikában ma is osztozunk, és hogy akkori megállapodásunkhoz hivek maradtunk és akarunk maradni, azt bizonyítja ezen sok eze­­rekre menő hullámzó néptenger, mely egy szívvel egy szájjal kiáltja: éljen szeretett vezérünk, éljen Tisza Kálmán! (Lelkes, hosszasan tartó éljenzés.) A most hallott, szívekből ragadó éljenzés fe­leslegessé tesz minden további szót, és így mellőz­hetem azon indokok részletezését, melyek Debre­czen városa egész balpártját ennek politikájához fűzik. Egyet azonban nem lehet elhallgatnom. Azt vetik ellenfeleink gúnynyal szemünkre, hogy ön­höz azért ragaszkodunk, mert ön református. Tévednek, csalódnak. Azért ragaszkodunk mi ön­höz, mert ön reformátor; reformátor a szó valódi és legnemesebb politikai értelmében. (Per­­c­ekig tartó és viharos éljenzés.) Reformálni akarja ön a közjogi kiegyezke­dést oly módon, hogy a mellett Magyarország ál­lamiságának alapfeltételei: az önálló magyar had­sereg és önálló magyar hadü­gy és pénzügy létesít­­tessenek. (Élénk helyeslés.) Reformálni akarja ön a magyar hadügyet úgy, hogy a hadsereg és honvédség ne egyedül terhe legyen pénzügyünknek, de valóságos védőre tántoríthatlan és megdönthetlen támasza, talp­köve a trónnak és a hazának. (Zajos helyeslés.) Reformálni akarja ön a pénzügyet oly módon, hogy az kiszabadíttatván ama járszalag alól, me­lyen most idegen érdekek szolgálatára kezeltetik, valóságos áldást hozó eleje legyen kereskedelmünk­nek, iparunknak és gazdászatunknak. (Élénk he­lyeslés.) Reformálni akarja ön Magyarország parla­menti kormány­rendszerét oly módon, hogy a tör­vényhozás termeiben igazi többség az legyen, mely a nemzet valódi számszerinti többségének valóságos kifolyása. (Viharos helyeslés.) Rnformálni akarja ön a parlamentet oly mó­don, hogy a törvényhozás tagjai ne függjenek a kormánytól, de legyenek azok egészen függetle­nek, hogy bármely párt jusson is kormányra, azok kik a nemzet ügyét vezérelni hivatják, a nemzet igaz képviselői által minden téren ellen­őriztessenek. (Élénk helyeslés.) Reformálni akarja ön Magyarország közigaz­gatását olyképen, hogy az megszabadíttassék úgy a régi aristokratismus maradványától, mint az újabb időben becsempészett virilitás előjogaitól. (Elénk tetszés) hogy így minden polgár csak annyi értékkel bírjon a közkormányzásban és közigaz­gatásban, a­mennyit a közügyek iránti buzgósága, a közjóra c­élzó törekvései és áldozatkészsége következtében a polgárok szívében elfoglal, és a mennyit érdemei által valóban kiérdemel. (Tet­szés). Reformálni akarja azt oly módon, hogy az újabb időben, minden politikai tekintélyek vé­leménye ellenében behozott c­entralizmustól mie­lőbb megszabadulhasson még addig, míg annak átkos következései polgárainknak a közügyek iránti elfásultságában, elh­idegülésé­ben és részvét­lenségében nem nyilvánulnak. (Élénk tetszés.) Reformálni akarja ön a közoktatást, refor­málni akarja ön a vallásfelekezetek és a nemze­tiségek egymás iránti viszonyait Magyarország ál­lamiságának sértetlen fentartása mellett a jog, az igazság és méltányosság alapján. (Élénk he­lyeslés.) Egy szóval reformálni akarja ön Magyaror­szág szellemét. (Zajos tetszés) És mert igy ismerjük önt dicső hazánkfia, mert így bíráltuk meg eddigi eljárását, azért fogad­tuk el vezérünknek, és mivel úgy tudjuk, úgy látjuk, hogy mindazt, a­mit ön akar, akarja bé­kés után, akarja egy igen távol a rosz tanácsot adó félelem gyászos következésű politikájától , de egyiránt távol a válságra vezethető szenvedélyek felzaklatásától (Tetszés) azért fogadtuk el önt vezérünknek, és azért kiáltjuk egy szóval, egy lé­lekkel, hogy Tisza Kálmánt Magyarország politi­kai reformátorát és Magyarország államisága bé­kés úton való megoldásának symbolumát istenünk sokáig éltesse!“ (Perczekig tartó viharos éljenzés) T­isza Kál­mán erre a következőleg vá­laszolt : „Tisztelt polgártársaira! Ha eddig nem értet­tem volna, miért van az, hogy — jöjjek bár on­nét Debreczenbe, hol hólesőmet ringatták — mégis ide jőve úgy érzem, hogy hazajöttem, ak­kor megértettem volna most tisztelt szónokuk elő­adása következtében , mert azon érzelmeket, azon nézeteket, melyeket lelkem egész erejével vallok, hallottam itt ékes szavakban tolmácsoltatni. Azt hiszem, hogy mindnyájuknak érzelmeivel találko­zom, ha azt, mit Önök m­i is ide jövetelem alkal­mából tettek, ezen ünnepélyes fogadtatást, azon közös elveknek, azon közös elhatározásnak tulaj­donítom, mely mindnyájunkat egyformán lel­kesít, vezérünk csak egy lehet, és ez az egy a Hazasze­retet. (Viharos tetszés­nyilvánítások.) Engedjék meg, hogy ezen vezér után indulva, ezen vezért követve, a haza javára intézve minden lépteinket, lehessek én, ha ugyan bizalmukat megnyerhetem, e derék város egy kerülete választói kezében az alkotmányos küzdelemben a fegyver, a kard (Za­jos tetszés.) Lehessek azon kard, mely összetör­het a küzdelemben, de a­mely beszennyezve nem fog önök közé visszakerülni. (Szűnni nem akaró éljenzés.) Ismételve kérem, adjanak nekem alkalmat, hogy bővebben megtehessem számadásomat a múlt országgyűlésen történtekről, mihez még azt a kérést csatolom, legyenek szívesek engem gyen­géimmel, hiányaimmal, de tiszta jó , szándékom­mal igaz, hazafitársokul tekinteni. (Általános lel­kes éljenzés.) Tisza ezután lakására távozott, kísértetve a közönség lelkes éljeneitől.­­ Nem sokára ezután Varga Lajos vezetése mellett egy 36 tagból álló küldöttség jelent meg választó­kerületéből lakásán. Varga Lajos előadja, hogy örömüket nyil­vánítani jöttek szeretett képviselőjüknek körükbe érkezte fölött, s hogy kifejezést adjanak ama meggyőződésüknek, hogy hazánk történetében, or­­szággyűlésünk évkönyveiben örökké áldott lesz azon név emléke, melynek viselője az or­szág állami szabadságának és függetlenségé­nek a legkisebb rázkódtatás nélküli kivívását és a reformkérdések megoldását tűzte ki lo­bogójára és a mellett folytonos kitartással és ha­zafias lelkesedéssel küzdött. Üdvözlik benne a párt egyik kitűnő vezérét, ki az ellenvéleményben le­vők méltatlan bántalmain és gyanusításain fönérző lélekkel mindig felülemelkedve, a gonoszt mindig jóval viszonozta, és küzdelmes pályáján soha meg nem tört, de meg sem is fogyott. Tisza Kálmán válasza a következő volt: „Midőn szíves megemlékezésük és tisztelt szóno­kuk előadása által meghatva, pár szóval felelek, nem tudok érzelmemnek keresett és czifra sza­vakban hangot adni. Az a bizalom, az a kitüntetés, melyben e város kebelében s most önök utján azon választó­­kerület részéről, melyet képviselni szerencsés va­­lók, részeltettem, bőven kárpótolhat mindazért, a­mit talán egyszer, másszor méltatlanul is szenved­nem kellett, mert az elvrokonoknak a jóknak bi­zalma, a jóknak szeretete, bőségesen ellensúlyoz­za az ellenfél által okozhatott sérelmeknek fáj­dalmát Igazán örülök, hogy önök szívessége követ­keztében a holnapi napon megtehetem a múltra nézve jelentésemet. Nem fogok én önöknek azon párt részéről, melyhez tartozni szerencsém van, nagy diadalokról és győzelmekről tehetni jelentést, mert hisz a parlamenti életben a diadalok a többségé. De hiszem, hogy azt fogják önök mondani, hogy tehetek jelentést becsületes, hazafias, önzetlen küz­delemről, a­mely feladatául csak a szabadságnak és a hazának érdekeit tűzte maga elé. (Elénk tet­szés nyilvánítások.) Ha önöket erről ismételten meggyőzni sze­rencsés lehetek , ha azontúl parancsolnak velem, bár ismerem a képviselői pálya nehézségeit, me­lyeket az — igazán gyakran méltatlan — meg­támadások szaporítanak, ismervén azt a köteles­séget is, mely épen akkor követeli leginkább,hogy az ember megtegye, a­mit tennie kell, midőn ez nem rózsát, de tövist terem , parancsuk előtt meg fogok hajolni. (Élénk éljenzés.)

Next